Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-02-05 / 8. (7.) szám
Szombat, február 5. Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 8. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre..............................6 Irt — kr. Félévre...................................3 fírt — kr. Ne gyedévre..............................1 írt 50 kr. 2T2n.in.c3.3n szom"b3ton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = HIEDETÉSEK ÉS ITTILTTEEEIC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletéhen s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 12, d. u. 2 7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A bélyeg és jogi illetékek felemelése. Minden jogász megdöbbenve értesült arról a tervről, mely a pénzügyminiszter urnák az i dei bndgetet bemutató beszédében kifejezésre Jutott. Sem többet, sem kevesebbet nem akar „többek közt“ a pénzügyminiszter ur, mint „csak“ a bélyeg és jogi illetékeket felemelni. Ezer köszönet a leleményes világnak, mely kitalálta a bélyeget; s ezer köszönet a históriának, mely a világ legrégibb alkotását., az illetékek rendszerét reánk hagyta. De hát eszünk ágában sincs most a bélyeg és jogi illetékek ellen beszélni. Tudjuk, hogy az állam adja meg minden társadalmi ügylet biztosítékát, hogy az ő támogatásának, az ő közbenjárásának köszönhető, hogy az apa fiára, az eladó birtokos a vagyont szerzőre bizton átszármaztathatja birtokát. Az államnak köszönhetjük, hogy a szerződések tiszteletijén tartatnak, s igy csak legtermészetesebb, ha az állam e különböző támogatásért, közbenjárásért bizonyos dijat követel, mely voltaképen a „biztosítási“ díjnak felel meg. Elvben ugyan senki sem állíthatja., hogy a szerződési ügyletek adó alá vetése megegyeznék a méltányossággal és igazsággal, mert hiszen az emberek vagyona — jól mondja egy tekintélyes franczia iró — semmi szükséges arányban nincs a kötelezménvekkel, melyeket aláír, a nyugtákkal, melyeket kifizet és a szerződésekkel, melyekre magát kötelezi. De azért általában mégis csak igaz, hogy a bélyeg alá vett okmányok száma az illetők vagyonának arányában gyarapodik. Van valami, ha nem is szigorú, de legalább megközelítő arány, az ezen utón fizetett adó s annak vagyona közt, ki ez adót fizeti. Szegény ember nem igen fizet máskor bélyeget, mint az öi’ökség esetén, a mikor az adó igazán borzasztó reá nézve. Általában azt mondhatni, hogy a bélyegadónak, ha könnyű és helyesen van kivetve, az az előnye van, hogy kíméli a munkásosztályt és a kisebb jövedelmet. Ajánlják ezt ezen szempontokon kivül gyakorlati okok is; hiszen tudjuk, hogy ezen adókkal a legkönnyebb módon s az adózók különös felingerlése, vekszálása nélkül nagy j összegeket gyűjthet egybe a kincstár. Az ebből bejövő jövedelem képezi Európa műiden országában az állam legfőbb forrását. Az európai budgetek jövedelmeinek körülbelül egy negyedét képezik a bélyeg és jogi illetékek jövedelme. De ha százszor is talál igazolásra úgy elvben. mint gyakorlatban a bélyeg és jogi illeték, de mint mindennek a világon, úgy ennek is megvan a maga természetes határa. Mindenek előtt annak alkalmazásában nem volna szabad soha elfelejteni, mit Hock kifejez : „Das rechtsprechen und Verwalten ist die eigentliche und unerlässliche Tbätigkeit des Staates, es muss also auch der entfernte Anschein vermieden werden, als werde si ausschlissend oder vorzugsweise des Lohnes wegen geübt !“ Nem volna szabad elfelejteni, amit Jacob ir: „Der Staat verwaltet die Justiz nicht, damit dieser oder jener Einzelne einen Vortheil erlange, sondern damit in möglichster Ausdehnung das Recht im Volke sich entwickele!“ Hogy a bélyeg és illeték-adók ne okozzanak kárt az ország népénél, a fentirt idézetek mellett főleg két feltétel szükséges: nagy mérséklet ez adók kulcsában s óvatosság, kímélet azon alakokban, melyeket a kincstár azok behajtására alkalmaz. Szükséges a mérsékelt és méltányos kulcs, mert ezen adók legnagyobb része nem áll igaz arányban sem az adózók vagyonához, sem a megterhelt üzlethez s mert az adó kulcsának mérsékelt volta mindig a legjobb biztosíték a csalások és kijátszások ellen. Szükséges a kímélet, nehogy szükségtelenül maga a tőke tárnadtassék meg. Ezen feltételek nélkül — bármi jogos lehet a bélyeg- és illetékadó — az életben a legigaztalanabbá, a legjogtalanabbá válik. Hogy e tekintetben hogyan állunk hazánkban, nem szükséges magyarázgatnunk. Mérsékelt-e, méltányos-e az adók kulcsa minálunk; gyakoroltatik-e illetékes helyekről a .szükséges kímélet és óvatosság azok formájánál és behajtásánál; követi-e kormányunk azt a nagy jogi axiómát, hogy még a legtávolabbról sem szabad megengedni azt a látszatot, mintha az igazságszolgáltatást, a kormány- | zást csak a bélyeg és illetékekben fizetett adóért teljesíti az állam: — ki ne tudna e kérdésekre e hazában felelni'?! Ügyvédi kamaráink évi jelentései rég megadták e kérdésekre a szomorúan hangzó választ. Érzi és tudja e válasz súlyát az ország minden lakosa. Es hogy ily helyzetben, ily viszonyok mellett még akadjon kormány, mely egyenesen felemelését akarja a ma is aránytalanul drága bélyeg és jogi illetékeknek, ezt alig merte volna bárki is álmodni. De hát hol van Magyarország igazságügyminisztere? Hiszen e kérdés per eminenter igazságügyi kérdés. Hiszen hogy csak többet ne érintsünk, ez adóemelés az igazságügy egyik faktorát, a magyar ügyvédi kart mélyen fogja sújtani; csorbítani fogja annak munkakörét, keresetét, mert habár a bélyegköltség például csakis a perlekedő feleket terheli is, de nyilvánvaló, hogy a magas, „felemelt“ illeték a különben igazságos perek számát fogja csökkenteni, nyilvánvaló, hogy ezentúl még többen lesznek, kik inkább elengedik jogos követeléseiket, semhogy a „drága“ igazságszolgáltatás bélyegemelte védelméhez forduljanak. Hát a magyar igazságügynek csak mindenütt és minden téren félre kell vonulnia, mint ahogy önálló palotája helyett meg kellett elégednie, hogy egy idegen minisztérium rosszul tervezett bérházába megvetett lakónként hurcolkodjék ? Ha volna igaz érzék ez országban a magyar igazságügy iránt, a deficit fizetésénél minden másra hamarább gondoltak volna, mint a bélyeg és jogi illetékek felemelésére. Egy derék ügyvédi kamaránk, a székes- f ej é r v á r i n a k kelletett erre a képvise- lóházat figyelmeztetni. E kamara tette ez irányban helyes kezdeményezését és a tervezet bélyeg- és illeték- emelés ellen egyenesei! felirat az országházhoz. Helyesen és okosan ! Jól mondja a kamara, minden jogász osztá véleményét, hogy a bélyeg és jogi illetékek emelése sem nem méltányos, sem nem jogos. Nem méltányos, mert a bélyegilleték alig egy évtizeddel emeltetett nálunk, mig a Lajtán túl a régi adórendszer maradt épségben s igy Magyarországban az államkormányzat főkellékét képező olcsó igazságszolgáltatás a valóságban már eddig is ismeretlen fogalommá vált. Jól mondja, hogy a jogügyi illetékek is oly magasak, hogy azok emeléséről szó sem lehet, hiszen mindenki érzi, aki örököl vagy vesz, hogy örökségének vagy birtokvételárának tetemes részét az állam veszi magához. Jól mondja, hogy jogtalan az emelés, mert ezen adók sokkal többet jövedelmeznek, mint a menynyit az állam törvénykezési, igazságszolgáltatási czélokra évente kiad. A bélyeg és illeték tavaly is 25 millión felül jövedelmezett, mig az igazságügy nem egészen 12 millió budgettel volt kénj'telen megelégedni. Mondanunk sem kell, bőgj' elismerés illeti a székesfejérvári ügyvédi kamarát. Nem ártana, ha kamaráink, mig nem késő, felemelnék ez igazságügyünket mélyen sajtó kérdésben hathatós szavukat. Emlékezzenek azon dicső közelmúltra, melyben a kamarák erélyes vétója megmentette a bíróságaink függetlenségét. Elvégre is nem szabad engednünk, hogy folytou-folyvást sértve legyen a magyar igazságügy igaz érdeke! Dr. Fenyvessy Ferencz. VeszprémYároiegye közgyűlése. Meghívó. Vármegyénk törvényhatósági bizottságának 1887. évi deczember hó 6-án és folytatva tartott közgyűlésében 538/886 szám alatt hozott határozatával nyert megbízatásomhoz képest felkérem a törvényhatósági bizottság t. tagjait, hogy a folyó évi február hó 7. napján, d. e. 9 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre a megyei székházban megjelenni szíveskedjenek. A rendkívüli közgyűlés tárgyai. 1.) Az 1887. évi közmunka felosztási tervezet megállapítási és az ezzel kapcsolatos teendők elintézése. » Mért is vágytál magasba törni, Maradtál volna itt alant. Mért szomjazál a múzsa csókra : Kém zengne most ez árva lant ... Melyen a megfeszült idegre Gyász fái goiként borult a bánat, Horniét reszketve sir, zokog fel Egg-egg megtört akkord utánad. Oh! szárnya tépett sebzett lelkem, Mért kisérléd meg az utat ? Amely csalóka délibábként Bengő taván édent mutat . . . S a küzdelembe kimerültén Elhagynak mind a csába álmák . . . Az emlékezet látogat csak: Mint temetőt a siri árnyak. Emlékezet, — óh! hagyj el engem, Ha nincs e szívre balzsamod; Érintéseddel az a mély seb Újból felvér zik és sajog . . . Tekinteted éget, rákit, mint A felhőket hasitó villám . . . Anélkül, hogy egemről őket Csak egy perezre letépni bírnám! Soós Lajos. I. Csalfa a lány egytől-cggig . . . Ismeretes régi ének, Hogy igaza van e dalnak Bizonyítja e történet: Szerettem egy barna kislányt Tiszta szívből, kimondhatlan! . . Megtettem én azt is érte: Mamájának udvaroltam . . . Majd két álló esztendeig Tartott ez így s az lett vége: Viszonzásul a kis barna Másnak lett a felesége . . . II. ,Oh, eljösz-e, mond, síromhoz Edeskedvcs angyalom ? Jól fog esni lenn a sírban Szent imádat hallanom Így szól a férj szép nejének Es viszont ez kedvesen: „Hogyha ez csak végóhajod Oh, s z i v e s e n m e g t e s zc ml . . .“ HULLÁM. A mi Elikink. (Hamburg V. után M. Barcza Josefa.) (Folytatás.) Midőn a hölgyek eltávoztak és mi boldog otho- uunkban egyedül voltunk az asztal körül, kéz kézben, ülve maradtunk. A poharakban a pezsgő még gyöngyözött, az uj ezűstnemü a lámpa fényénél csillogott és kedves nőm szőke haja körül aranyfényt árasztott. Az óra halk csendes ketyegése és a virágkehelyből felszálló virágillat andalitólag hatott rám. I Otthon! mily boldogító, mily édes szó ez! A füstös, sör bor-büzü korcsma-helyiségre, rideg, barátságtalan legénykori szobámra gondoltam, és bálaérzettel vontam a piczi női kezet ajkaimhoz. Úgy éreztem magam, mint a hajós, ki biztos kikötőbe érvén, tekint a hullámzó tengerre vissza. Valóban semmi sem hiányzott tökéletes boldogságomhoz ! De mégis hiányzott valami; a derék kis ficzkó, az én, — a mi kedves kis Klikink ! A szigorúan tekintő napamasszouy eltávozott, most ő még visszatérhet. Felugorui és az ajtóhoz rohanni egy perez műve volt. — Hova sietsz ? kérdő Margit. — A kutya után akarok nézni. — Ugyan, hadd azt az ostoba állatot! — Megengedem, hogy gyarlóság tőlem, de úgy szeretem azt az állatot, — mentém ki magam ; de ugylátszik, a mentség nem fogadtatott el, mert Mar- gitom egy arczfintoritással felkelt és a szomszéd szobába távozott. Én kissé türelmetlenül a konyhába nyitottam be. I — A kutya, — hogy hol van a kutya? Azt biz én nem tudom, mert nem figyeltem reá, — mondá a szakácsné. — Tehát enni sem adott neki? — Egy csontot dobtam ugyan neki, — de a had- nagy ur bocsánatát előre is kikérve, meg kell jegyeznem, hogy a kutyákat a konyhában nem szenvedhetem, mert rondák, és előbbi helyemről Z. őrnagyék- tól is csak a kutyák miatt távoztam, — llol vau a kutya? —• kérdém a belépő szolgát, a szakácsnénak hátat fordítva. Nem látta; de csak az imént volt itt még. Egyszerre a rémület sikolya szakította meg a csendet és iité meg füleimet; ugyanazon perezben a hálószoba ajtaja feltárult és Kliki ijedten rajta kiszökött és az előszoba egy zugában, melyet nőm két óriási rubaszekrénye képezett, vonult. — Ez már mégis csak sok ! — zokogott nőm a küszöbön megjelenve, és engem kezemnél fogva a szobába vont, — nézd csak, mit csinált gonosz állatod! — Ezen gyönyörű papucskákat Miczi helyezte az ágyam elé s az a szörnyeteg meg összerágta, — és ezen szavaknál az összerágott papucs párját, egy valóságos kék atlaszból, fehér nyulbőrrel körített csuda-tárgyat tartott orrom alá. — Valóban égbekiáltó vétek! Megbüntetem öt, kedves gyermekem, — mondám engesztelő hangon, szép, karcsú derekát karjaimmal átfogva. — De a papucsom azért nem lesz egész, — mondá zokogva. — Csillapodjál kedvesem ! Lásd ezen papucs nyul- börrel volt szegélyezve, és a borz-ebek ezen állatoknak kész ellenségei, — mondáin tréfás enyelgéssel, — neki esett, mert éhes volt, a konyhában nem kapott sem . . . — Nevetséges! — mondá nőm, karjaimból kibontakozva. , — Vagy tán azt akarta meggátolni, hogy gazdája ne jöjjön ezen kis papucs zsarnok kormánya ala. — Ily ostoba tréfákra nem számítottam, — felelt Margit vállvonitva, mialatt könyeit letörölte. — De szivecském ......... — Nem, valóban nem óhajtom, hogy a dolog nevetséges színezetbe helyeztessék. A kutyát a házból el kell távolítani. — Azt nem tartom szükségesnek, Margitom. Jól megverjük, és tudom Istenem, hogy többé nem fog ily kihágást elkövetni. — Megtartod őt — akaratom ellenére is?! — Igen szivecském. Már az imént is mondtam, bogy szeretem azt az állatot. — Valószínűleg jobban, mint engem. — Ily beszéd okos asszonyhoz nem illik. Te tudod, bogy ezen állatot bárom év óta bírom, elviselhetlen volna azon gondolat, hogy oly helyre juthatna, hol rosszul bánnak vele. Te igen érzelgős teremtésre bukkantál bennem, kedvesem. Nőm boszusau hallgatott. Csaknem megvetöle<r nézecskélt tekintetével, ezen tekintet által felhevülve, izgatottan kiáltottam fel: — El nem távolitom öt a házból, inkább agyonlövöm !-— Azt sem bánom! — röppent el a nő eperajkairól. melyek eddig csak édes szerető szavakat ejtettek ki. ■ Jó! tehát ez rögtön meg is fog történni — kiálték fel elfordulva.
