Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-11-19 / 54. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 54. sz. Szombat, november 19. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ..........................6 frt — kr. Fé lévre................................3 frt — kr. Negyedévre..........................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. grjelen. rr2.ir1.cLe2: _ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, H HIEEETÉSEK És a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor i A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével» n 2. szore-Toa/torrorgos-uteza, 105. szám a. küldendők. ~ tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg, »ponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. b----------------------------------------------------------------■ A regálék megYáltásának kérdése. Budapest, nov. 15. Ismeretes tény. hogy a regálék megváltásának nehéz kérdése a mostani országgyűlés ideje alatt megoldást fog nyerni. A kiviteli terv részletei még nem hatoltak ki a nyilvánosság elé és a dolog természetéből folyó- lag — valószínű, hogy még meg sincsenek állapítva. A döntő, és első sorban felmerülő kérdés az: milyen alapon lesz a megváltás végrehajtva. Már most is majdnem megállapított tény, hogy a megváltást az állam maga, minden közvetítő stádium kizárásával hajtja végre és pedig: a szőlő-dézsmaváltság-köt- vények módjára. — Ezen művelet pénzügyi, és hogy ugymondjuk, helyrajzi kiterjedésénél fogva is valószínű, hogy e megváltás nem egyszerre, hanem egymásután a teljesítendő összeg nagyságának megállapítása után fog történni. Valószínű, hogy a megváltás alapjául a tiz évi átlagjövedelem fog vétetni és 5 százalékkal tőkésittetni, mely összegből azonban ép úgy, mint a dézsmaváltásnál kezelési és egyéb kiadások fejében bizonyos levonásokat fognak eszközölni. Ezen kalku- lácziónál a pénzügyi hatóságnak a legszigorúbb elővigyázatot kell szemelőtt tartania és nagyon ajánlatos volna, nem épen az utolsó évtized átlagjövedelmét venni alapul, mert nyílt titok, hogy ezen idő alatt a bekövetkezendő regale-megváltás eshetősége folytán számos álszerzódés jelentékenyen magasabb összeggel, mint a tényleges jövedelem, köttetett. Mérvadó köröknek eddig csak úgy átlagosan ismert intentiója folytán a fizetések 4- vagy 41/* százalékos papír pénzzel, kamatozó regale-kötvényekkel fognak teljesittetni. A művelet keresztülvitelére, továbbá fontos azon kérdés, vájjon a kormány közvetlen a regale-tulajdonosokkal lép-e érintkezésbe, vagy pedig valamely pénzügyi kon- zorczium közvetítését veszi-e igénybe. Ugylátszik, mérvadó körök előnyt adnak a közvetlen érintkezésnek, ha az gyakorlatilag keresztülvihető lesz. Az eljárást akkor úgy kell képzelnünk, hogy mihelyt a regale-ér- tékösszege a törvényesen megállapított eljárás különböző stádiuma által meg lesz állapítva, a tulajdonos közvetlen az adóhivatal vagy a pénzügyi igazgatóság által a regale-kötvényeket megkapja, a melyeket azután értékesíthet, vagy magának megtarthat; ezen eljárási mód mellett meg azt is érve- nyesitik, hogy az uj kötvények kibocsátása ezen az utón csak fokozatosan történik és egyszersmind részben osztályoztatok. Milyen magasra rag azon összeg, mely a regale megváltására kötvényekbe fektetendő? Ez a második mérvadó kérdés, a mely itt tekintetbe jő, a melyet azonban számokkal ma még pontosan és abszolút bizonysággal megállapítani nem lehet. Megközelítő, majdnem pontos becslést azonban lehet adni. Az 1868 —1871-iki kézben levő adatok nyomán az adókimutatások átlagosan a következő bevételeket tüntették ki: az italmérési jogból 7.088,971 frt, a malom-regaléból 1.840,117 frt, a halászati jog 128.000 frt, összesen tehát 9.057,088 frt, — Ezen átlag jövedelem 5 százalékkal tőkésítve kitesz: az italmérési jogra 141.779,420 forintot, a malomregalére 36.802,840 frtot, a halászati jogra 2.561,900 forintot, összesen tehát 181,143.560 frtot. E mellett megjegyzendő azonban, hogy ezen összegben csak a nevezett három regale faj foglaltatik, a mely a többi regálék (vásár-, partregale stb.) bevonása által még jelentékenyen nő. Az italmérési jognak itt kimutatott jövedelméből a sz. k. városokra 800000 frt; 1.927,736 frt a községekre és a maradék magánosokra esik. Az 1889 —1881- iki trienniumból néhány adat áll rendelkezésünkre, a melyből kitűnik, hogy a főösszegre nézve az utóbbi évtizedben nem állt valami nevezetes változás be. Ezen három évben a bevétel átlag összege 10.8 millióra rúgott, a melyből 4.622 millió magánosokra. 0.1 millió az államra, 0.8 millió egyházi testületekre, 3.5 millió községekre és városokra és 0.170 millió alapítványokra esett. Ha ezen összeget a fentnevezett alapon tőkésítjük, úgy 216 milliónyi főösszeget nyerünk. — A kötvények kamatozása és törlesztése fejében szükséges összeget az állam természetesen az italmérési engedélyek bérbeadásából nyeri vissza, illetőleg nemcsakvissza nyeri, hauem eme pénzügyi műveletből az tetemes nyereséget is remél. Az éhező iskolás gyermekek. Veszprém, nov. 18. Két héttel ezelőtt emeltük föl szavunkat, ama szegény gyermekek nyomorának enyhítése iránt, kik többnyire ruhátlan, éhesen járnak naponta az iskolába s kiken a szegény szülék, a téli munkahiány miatt segíteni nem bírnak. A szánalomra méltó teremtéseken, a se- gélygyűjtés nem sokat segítene. Polgárságunk kimerült a százfelé való pénzadakozásban; a téllel beállott ipari- s kereskedelmi forgalompangás megbénítja a legjótékonyabb akaratot is. A leghelyesebb utat választotta e szerint a hatóság, midőn felszólítja a városi polgárcsaládokat, hogy tehetségükhöz mért- ten, naponta 1—2 szegény gyermeket fogadjanak ebédre, asztalukhoz. Mert igaz az, ahol 5—6 ember eszik, ott a hetedik is jólakhatik még anélkül, hogy többre kellene főzni. A gyermektelen 2—3 tagú család pedig annál kevésbé érezheti meg, egyetlen kis gyermek ebédjét. Mi is igy véljük a szegény gyermekek nyomorát a leghatékonyabban enyhíteni. így legalább a népkonyhával járó sok mellékes költségre, a polgárság adománypénze nem kallódik el. Minden kenyérmorzsa, minden kalán maradékétel közvetlenül ínséget enyhít. Közölni fogjuk jövő hírlapunkban azon jólelkü családok névsorát, kik 1 vagy 2 gyermek téli élelmezésére való kegyes elhatározásukat a városi kapitányságnál bejelentik. Isten kegyelme vegye számba irgalmas jótettüket! Ez ügyben derék polgármesterünk az alábbi felhívást adta ki: Felhívás, Veszprémváros tisztelt polgáraihoz ! ! Az elemi iskoláknál teljesített kimutatásokból azon szomorú tapasztalatot szereztem, hogy igen nagy azon szegény iskolás gyermekeknek a száma, a kik meleg ételben nem részesülhetnek. Az ily hiányos táplálkozás miatt elsatnyul azon ifjú sarjadék, mely a jövőben hivatva van az emberiségnek hasznos szolgálatokat teljesíteni, s ha kell, szeretett hazánk védelmére fegyverrel is sikra szállni. A beállott téli időszak különösen megkívánja, hogy az emberi test meleg étellel gyakrabban táplálkozzék, a test ereje a táplálkozás által fokoztassék. Megvagyok arról győződve, hogy Veszprém város tisztelt polgárai, a kik jótékonyságuknak már igen sokszor oly fényes jeleit adták, a szegény iskolás gyermekek nyomorát is enyhíteni, fogják. Bizalommal fordulok tehát e város tisztelt polgáraihoz s őlcet teljes tisztelettel arra kérem, miszerint vagyoni helyzetükhöz mérten, egy vagy több szegényiskolás gyermeket a tél folyamában naponta meleg ételben részesíteni s ez iránti készségüket a rendőr-kapitány urnái 8 nap alatt bejelenteni szíveskedjenek. Veszprémben, 1887. évi november hó 16-án. Kovács Imre, polgármester. A RÉSZVÉT. A „Gazdák és iparosok általános hitelszövetkezetének“ veszprémi fióktelepe elnökségétől. Veszprém, 1887. nov. 15. A következő sorok kíséretében vesszük az alábbi kimutatást: Tekintetes szerkesztő ur! A mellékelt kimutatást, azon tisztelet- teljes kérelemmel van szerencsém beküldeni, kegyeskedjék azt becses lapjóiban közzétenni, mely ne csak mint elismervény szolgáljon a szives adakozóiknak, hanem szolgáljon jelvényül szövetkezetünk czéljainak, mely a szereteten alapulva, a messze távolból siet az elemi csapás által sújtott tagtársak segélyére. Összesen a veszprémi fióktelep tüzkárosult tagjai részére befolyt 188 frt 21 kr, melyért inig egy részről a gyűjtő telepeknek s a szives adakozóknak tüzkárosult tagjaink nevében a leghálásabb köszönetemet fejezném ki, addig, másrészről bátor vagyok jelezni, hogy a hozzám beérkezett könyör adomány ok a fióktelep igazgatóságéinak határozata érteiméiben a kiosztás f. c. decs. hó 22. napján fog eszközöltetni. Tisztelettel Pcrényi Antal, elnök. Kimutatás a „Gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete“ telepei és tagjai által a veszprémi tüzkárosult tagtársak javára gyűjtött és befolyt pénzküldemény ékről. 1. Budapest. Központi segély 50 frt., Dr. Balogh Sándor 5 frt., Tömösváry László 5 frt., Eles Gusztáv 3 frt., Füredi Ferencz 3 frt., Beinstingl József Emil 3 frt., Dr. Hoitsy Pál 3 frt, Tömösváry Lajos 1 frt., Gogl Keresztély 1 frt. Batóéknéil muzsikaszó járja, Tuba Lidi Barna Józsi párja ... Körülöttük lakodalmas népség, Tuba Lidi vármegyei szépség. „Enyém vagy már, üdvöm, boldogséigom, Adj egy csókot drága gyöngyvirágom, Minden csókod menyorszciggal ér fel; Csókolhatsz már, nem egyszer, se kétszer lu „Tuba Lidi vármegyei szépség, Légy az enyém!“ Jaj be sokszor kérték. Nem hallgatott az igazi szóra. S most a falu népe mind kiszólja. „Adj egy csókot, ne hadd magad kérni, Mert különben magam adok, igy ni!“ Tuba Lidi szeme-könnybe lábbad, Szivét nyomja keserű bubimat. „Édes Lidim, én aranyos lányom, Bémat nyomja a szivedet látom, Szép or ez ódat haloványpir festiI“ . . . Barna Józsi érzelmeit festi. „Édes szülém, öreg Bató Gélbor Nem bánkódom, megmondtam már százszor/“ „Mért ragyog hát az a könny szemedbe ? !“ „Édes szülém jutott az eszembe.“ „ Arc bánkódjál én aranyos lányom, Viszont látod fenn a menyországon. Engem rendelt helyettük az Isten !“ .. . „ Adj egy csókot, Tuba Lidi lelkem !u------Batóéknéil muzsikaszó járja ,Ko czintsunk hát s igyunk egyet rája!“ „ Józsi fiam, hallgass a jó szóra, Elég lesz már, térj meg nyugovóra!“ „Húzd rá czigány, húzd vonótörésig, Ami múlik azért cl nem késik!“ Jancsi czigány egyre jobban huzza, Szárazfánák az életét nyúzza.------Eloszlik a lakodalmas népség. „L égy te boldog vármegyei szépség !“ Tuba Lidi szeme-könnybe léibbad, Szivét öli keserű bubámat . . .“ Tuba Lidi szép selyem ruhája Nem elég az üdvre, boldogságra. Tiszta lelkét igaz Isten látja, Születeti a boldogtalanséigra. Batóéknak Lidi czifra lémga Mért hallgattál czifra szóviréigra ? ! Barna Józsi nem szeret liön téged, Borban leli csak az üdvösséget. . .. Jancsi czigány huzza egyre jobban, Tuba Lidi szive nagyot dobban ... Barna Józsi mulatozik egyre, Nem léitja, hogy simák körülötte. „Tuba Lidi vármegyei szépség Légy az enyém!“ Jaj be sokszor kérték. Nem hallgatott az igazi szóra, Elkísérték örök nyugovén-a . .. V. Hullám József á nagyvilágból. — Nov. 19. — Hányszor el-el mondják a földi emberek Hogy a sors mindenkit az orránál vezet Akárminél vezet, de hogy vezet, érzem Együtt bóborlunk mi meglehetős régen. — Hiába szabódtam, elragadt magával Birkózni nem bírtam erős hatalmával Felrántott engemet, rozzant szekerére És vitt messze . . . messze, a világ végére . . . S mig agyamat ezer gondolat is fúrta Élénkbe tűnt a bizonytalanság útja, Innét leértünk ászt’ a k é t s é g-völgyére Hol fellegvár állt zord szikla tetejébe’ — A boldogta lanság kapujának bivják Azon utat, mely e fellegváron nyílt át S hogy ezen a sötét, zord kapun kiléptünk Hát — a keserűség folyamához értünk, Min anyomoruság hídja vezetett át, Hol elértük aztán a búbirodalmát. — Furcsa egy ország ez! S a kik nem ismerik Ha szólok róla, tán — rossz néven sem veszik ?!.. Láttunk fenyves erdőt, sürü sötétséggel Hol akiszenvedtek lelke-teste vész el; A mezőkön itt-ott volt valami kis zöld De kisült, hogy az is — mind ürmöt termő föld. Nem ragyog ott napfény se roszra — se jóra Csak az ínség holdja, néz a halandóra. — S szép holdas fényen — elvezetett végre A közöny várába — egy kis pihenésre. — — Nem tóm’ : van-e terve, tovább vinni innen'? — Jaj de megköszönném, ha megtenné kedvem ! Ha nagy hatalmával azt vinné már véghez Hogy odajuthatnék, hol a szív — nem érez! Lengyel Elza. Hogy érzi magát? Az a Krajczár Csibék, akit a hatvanas években akasztottak fel statárium alkalmával, amiért a hírhedt Keserű Pistával egy vásáros asszonyt barbárul meggyilkolt, egy cseppet sem volt jobb ennél a Krajczárnál, aki a marczaltöi esetnél főzte ki az iszonyú tervet. Habár a 60-as évek csendőrintézményét hasonlítani sem lebet a maihoz, mégis sikerült az einundczvanczig sógoroknak az egyik gyilkost, Krajczár Csibókot három napra a gyilkosság után kézrekeriteni. Alig vették hírét Somogybán a gyilkosságnak, rögtön egész ármádia csendörség lett mozgósítva a gyilkosok kinyomozására. Helyes nyomok után eljutottak a csendőrök Cwicha parancsnoksága alatt a somogyi Köpi-csárdához. Már messziről hallották a muzsikaszót. Szentül megvoltak győződve, hogy szegény legények mulatnak a csárdában. Nem is csalódtak. Krajczár Csibék és Keserű Pista mulattak. — Menjen be biró ur, — szól oda a parancsnok a szomszéd község birájának, aki kalauzolta e csendőröket. — Biró uram, az atyaíiságra kérem, be ne jöjjön, ha kedves az élete! szólt ki Keserű Pista megszánó hangon — hadd jöjjenek be ezek az anyámasszony zsandárok. Volt is eszükben ezeknek! Lekapták fejükről a csákót és kendőt kötöttek magukra, hogy meg ne ismerje őket Keserű. De Cwicha egy stafétával erősítést kért, melynek segítségével berontottak a csárdába. Csak Krajczár Csibék ült az .asztalnál, Keserűt mintha a föld nyelte volna el. Krajczárt összekötözték és Kaposvárra kisérték a vészbíróság elé, ahol be is vallott mindent töviről- hegyire, hogy ő gyilkolta meg másodmagával a vásáros asszonyt, de a társát nem árulta el, csak azt erősitgette, hogy nem Keserű volt. A vészbíróság kimondta rá az Ítéletet. Három órát töltött még a siralomházban s vitték a vesz-
