Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-10-29 / 51. szám

hedfc Sobri Jóskáról a többek között eze­ket mondja: , 1836. évi okt. ]0-én Győmie­gyében a kónyi urodalmi számtartót rohanta meg a hires Sobri és magához vette a káp­talan pénztárt. Ezenkívül összeszedett min­den ingó jószágot, fegyvert, ezüsteszközöket ékszereket stb., amit a kasznár birtokában talált. Mikor hetedmagával mindezt össze­szedte a kasznár neje keserves sírásra fakadt. Sobri kérdezte sírásának okát. A kasznár né azt mondta, hogy holnap jön ki egyik kano­nok Győrből a pénztár átvételére s miután Sobri minden ezüstjét elvitte, tisztességesen asztalt se teríthet az uraságnak.. „Egyék a pap — tnondá Sobri — fakanállal. Jézus se ezüstkanállal evett“. „Hát mi mivel eszünk? kérdé az asszony“. „Hányán vannak a famí­liába? kérdé Sobri“. „Heten“. — Erre Sobri hét pár ezüst evőeszközt visszaadott a kasz- nárnénak. — Volt a háznál egy felnőtt fiatal csitri lányka is. Ez is sirt a rablási műve­let alatt. „Hát maga lányasszony mit sirán­kozik itt a fülembe ?“ — kérdé Sobri. „ Hogyne siránkoznám, felelt a lányka, mikor két hete kaptam újdonatúj aranygyűrűmet és kendtek máris elviszik“. „No egy csókért visszaadom, felelte a haramia“. A lányka habozott. „Ne viszologj tőlem babám, rivalt rá hetykén Sobri, ma még se lányt nem csókoltam, se pálinkát nem ittam. — Erre a lányka oda ugrott, megfogta a karamia két fülét s hangosan megcsókolta arczát. Arán}7gyűrűjét azonnal visszakapta.“-• Rejtélyes halál. A Győrött megjelenő „Hazánk“ írja: Pápa mellett a szentiváni tóban tegnapelőtt egy holttestet találtak, a mely mellén két helyen át volt lőve. A holt­testben Stern Sebestyén jómódú bakony-szt.- iváni lakost ismerték fel. Künn a parton kilőtt fegyvertöltényeket is találtak, de fegy­vert nem s igy valószínű, hogy a szerencsét­len ember gyilkosságnak esett áldozatul. A rablógyilkosság esete azonban ki vau zárva, mert a holttest zsebében 80 frtot találtak. — Nem tudjuk mennyiben felel meg e hir a valóságnak, de eddig semmi hiteles érte­sülésünk nincs e gyilkosságról. Valószínűleg laptársunk összetéveszti e gyilkosságot, ama hírrel, melyet lapunk más helyén „Gyil­kosság boszuból“ czimmel közlünk. — Rabló üldözés. Devecserből érkezett távi­rat tudatja a csendőrséggel, hogy Csékut mellett fekvő Kap-hegyen hat fegyveres rabló garázdálkodik. E hir egy juhásztól keletke­zik, aki beállítva a devecseri csendőr őrsre, jelentette, miszerint őt Csékut mellett hat fegyveres csavargó arra kényszeritette, hogy vezesse őket a Kap-hegyre, ahol járatlanok. A juhász engedve az erőszaknak, kalauzolni kezdette őket, de midőn a sűrű erdő keresz­tül hatoltak, jónak látta menekülni a rablók elől, akik észre véve a juhász elillanását, utána három lövést tettek, de egyik sem talált. E hire Szilágyi Gergely csendőrhad­nagy a helyszínére utazott tegnap délután, hogy meggyőződjék mennyiben felel meg ez a valóságnak. — Pályázat. A devecseri járásbíróságnál az albirói állás megüresedvén, pályázat hir­dettetik. A pályázatok a megfelelő mellék­letekkel együtt két hét előtt adandók be. — A nyugoti vasút igazgatóságának szék­helye. A „Győri Híradó“ Írja: „\ árosunk­ban néhány nappal ezelőtt közszájon forgott a hir, hogy a nevezett vasút igazgatósága városunkba helyeztetik. E hirt néhány hírlap is közölte. Ugyancsak az elhelyezésre nézve a „Vasmegyei ' Lapok“ legutolsó számában olvassuk a következő sorokat: „A közlekedési minisztériumban azzal a tervvel foglalkoznak egy idő óta, hogy a fővárost nem érintő vasútvonalak igazgatóságát Győrbe vagy Veszprémbe helyezik. Ue hogy minő jogczimen Győrbe, amely a nevezett vasút egy mellék- kiágazásának végpontja s minő jogczimen Veszprémbe, amely a fasuttól félórányira fekszik s egészen egyszerű állomása? Azt hisszük, ba e kérdés megoldást nyer, a szék­hely csakis Szombathely lehet, mert először központja a vasútnak, másodszor nagy javitó- telepe is van itt.“ — A magunk részéről feszült érdeklődéssel várjuk az ügy megol­dását.“ — így ir a győri kollega. Mi meg Veszprémben azt hisszük, hogy ha a vesz­prémi állomás V4-ed órányira van is a város­tól — mégis közelebb esik Budapesthez, mint Szombathelyhez. Egyébkint még hozzászólunk majd a fontos dologhoz. — Az uj trafik-törvényt ma kezdte el tár­gyalni a képviselőhöz közgazdasági bizottsága. A javaslat ellen felszólalt Helfy Iguácz és Eötvös Károly, mert az a természetellenes dolgokat tartalmaz, a termelőket a pénzügyi közegek önkénjének szolgáltatja ki, s erkölcs­telen kémrendszert állapit meg. Még a kormánypártiak közül is a legtöbben elis­merték, hogy a javaslat túlmegy a megen­gedett határokon, mindazáltal általánosságban elfogadták azt. A részletes tárgyalásról, a tárgy fontosságához képest bővebb tudósítá­sokat fogunk közleni. — Eltűnt csendőr. A győri csendőrség nagyon gyanús dologban végéz most vizsgá­latot. E hónap 1 (5-án ugyanis őrjáratra indult két csendőr a kónyi őrstől s két nap­pal később csak az egyik tért vissza azzal a hírrel, hogy társának nyoma veszett. A rába-gatonáig együtt meutek s ott egyszere magára maradt. Tyrmann József csendőrhad­nagy az egész vidéken keresteti az elr unt csendőrt, mig a másikat letartóztatta, mert nem lehetetlen, hogy ez tette el láb alól, mivel régi haragosa volt. — Nyilatkozat. Egy éve múlt, hogy Füzy György és Csizmodia Aladár tanítók „Tan-, könyv“ czimü könyve 500 példányban nap­világot látott. Az 500 példány közel 40 iskola részére elkelt és használhatónak bizo­nyult. Mint Krausz A. ez év október havá­ban kibocsátott árjegyzéke bizonyítja, a fönt czimzett könyv 2-ik kiadásban egyedül Üziz- madia Aladár neve alatt mint Krausz tulaj­dona jelent meg. Minő jogon a másik szerző tudta és beleegyezése nélkül, annak elbírálása más fórum elé tartozik. Azonban tiltakozunk, mintha a Csizmadia A. helyesebben Krausz A. könyve az egyházmegye részéről jóváha­gyatott volna. Szeretnék látni azt az írást, mely azt jóváhagyta. — Hogy Füzy és Csiz­madia által kiadott „Tankönyv“ használata engedélyezve van, azt tudjuk, mert a főtan- felügyelő ur által ez érdemben irt levél Füzy György hagymáskéri kántortauitóhoz czimezve annál meg is van. He nincs sem Csizmadiánál, annál kevésbé Krausznál. — Nemhogy ez nincs meg, de nincs az országos közoktatásügyi tanácsnak Füzyhez intézett hason értelmű levele sem. Ezt tudnia kell a tankönyv vásárló közönségnek is, hogy tájékozzással bírjon azon „Tankönyv“ felől, melynek élelmes kiadója üres szó­beszéd után indulva, vevők csődité- sére nem riad vissza másnak okira­tát saját czéljaira bitorolni. Több tanító. — Egyházi zene. November 1-én azaz minden-szentek ünnepén a székesegyházban 9 órakor tartatni szokott isteni tisztelet alkal­mával Seegner nagy ünnepi F-dur miséje fog elöadatni. Betétül Gradualenak g-durból Haydu Mihály tói „Timete“. Oífentorium c-durból Haydu Józseftől „Landate“. Halottak napján pedig Seegner E-mol mély gyászos requiemje fog elöadatni. — Október l-je és az uj ipartörvény. Október elsejétől kezdve a képesítéshez kötött ipar­ágakra nézve kiadandó igazolványok tudva­levőleg sulyossabb feltételekhez * s főleg a tanulás kimutatásának kötelezettségéhez van kötve. Az 1887. évi október hó elsejétől íogva már nem oly könnyű iparigazolványhoz jutni, mint eddig lehetett; mert e nappal a képesítés teljes mrrtékben életbelépett és alkalmazandó. Az 1S8/. évi október 1-töl lógva mindazok ,akik iparigazolványt akarnak váltani, kötelesek igazolni azt, hogy mint tanonczok rendesen alkalmazva és felszabadítva voltak; a tanonczbizonyitvány tehát felmuta­tandó. Ezenkivül igazolni tartozik még azt is, hogy mint felszabadult segéd legalább két évig szakbavágó munkával foglalkozzék. A ki ezeket a kellékeket ki tudja mutatni, csakis az kap az 1887. évi október hó 1-től kezdve a képesítéshez kötött iparág üzéséhez iparigazolványt. (Az ipartórvény 6. 7. és 8. §§-ai mindamellet jövőre is érvényben marad­nak.) — A legtöbb egyenes államadót fizető megyebizottsági tagok 188(5. érve érvénynyel birandó névjegyzékének kiigazítására alapul szolgáló adóhivatali kimutatá„ok az alispáni hivatal helyiségében folyó évi november hó 3-ig a hivatalos órák alatt betekinthetök; — és vármegyénk igazoló választmánya folyó évi november hó 3-án délután 3 órakor nyilvánosan ülést tart, mely alkalommal a legtöbb egyenes-államadót fizető törvényha­tósági bizottsági tagoknak 1888. évre érvény­nyel birandó névjegyzékét fogja meg állapí­tani és a közszemlére kitett adókimutatások ellen beadandó felszóllalások felett fog hatá­rozni. — A regáliák megváltása. Sokat beszéltek az előző hetekben városszerte arról, hogy a városi regáliákat váltsa meg a város. Sze­rencsére, már nem beszélnek róla, mióta a királyi válaszfeliratban a kormány dokumen­tálta, hogy a regálékat országosan magához váltandja legközelebb. Ez véget vet minden további kombinátiónak. Mert azt, hogy az amúgy is eladósodott város újabb 250.000 forint adósságot csinál­jon arra a koczkázatra, hogy a kormány 1—2 év múlva bizonyosan fele áron váltsa el tőlünk — józan eszü s önzetlen városi polgár amúgy se szavazta volna meg. Aztán még két kérdés is van. Mit ér a regale majd, ha egyrészt a szőllőhegyek elpusztulnak, másrészt a szesz elárusitását monopóli­um kép most már a kormány magához veszi. Aztán mire s mily kamatra kapja az eladó­sodott város azt a negyedmilliói kölcsönt, amin megvegye a regáliát? Amint bizonyos, hogy vagy gonosz, vagy buta ember az, aki adósságot csinál —- amikor nem muszáj, ép oly olyan „hozómra“ való hazárdjáték volna ez a regália — svindli. Reméljük, nem szólunk ehhez többé! — Gyilkosság boszuból. Veszprémmegyé- hez tartozó Bakony-Magyar-Szent- Király köz­ségben a kihirdetett statárium daczára, teg­napelőtt gyilkosság történt. Ugyanis 11 u- szár Pista földmives-legény késő estig mu­latott egyik barátjával Németh-Szent-Király községben. Már besötétedett, amidőn haza­felé indultak. Utkqzben Huszár társát há­tulról orozva megtámadta, ez azonban hirte­len visszafordult, mire dulakodás fejlődött köztük, ami azzal végződött, hogy Huszár tőrszerü késével szivén szúrta társát, aki egy-két perez alatt kiszenvedett. Ekkor Hu­szár társa kizsebeléséhez fogott s midőn kocsizörgést hallott, kereket oldott, A né- met-szt.-királyi búcsúról jövők ott találták a szerencsétlent vérében fetrengve az ország­úton. A gyilkost Bélteky Mihály cseszneki csendőr elfogta és ma bekísérte a zirczi já­rásbírósághoz, ahol kikérdeztetvén, bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságot boszuból, mivel már régibb idő óta haragudott társára. Ma hozták be a veszprémi kir. törvényszék börtönébe. Ha rábizonyul, hogy csakugyan pénzt is vett el a meggyilkolttól, akkor össze fog ülni fölötte a rögtönitélő bíróság! — A megyei ellenzéki központi választ­mány, ma este, a klubbhelyiség rendszeresí­tése ügyében, esti (5 órakor gyűlést tart a Korona emeleti második termébeu. — Rablók a megyében. Urkutról s a Nap­hegyről jelentik a heljd csendőrségnek, hogy ott egy 6 tagú fegyveres rablóbanda bujkál s egy juhászlegénnyel vezetteti magát. Az üldöző csendőrökre 3 lövést tettek és sike­rült elmenekül mök. A nyomozási hajsza igy újból megindult a Bakonyban. — A kaposvári választás ügyében holnap­után dönt az országházi igazoló bizottság. Felhívjuk erre az olvasók figyelmét. — Esküvő. Fikert Antal derék vörösberényi jegyző kedden vezette oltárhoz a kedves ifjú Gödé Ida k.-asszonyt. Az esküvőt fényes, kedélyes lakoma követte, melyen sokan vettek részt. Kisérje az ifjú pár frigyét állandó boldogság! — Bucsuzás. Alulírott, amidőn családom­mal Veszprémből eltávozom, nem mulasztha­tom el, úgy e helyen is ne mondjak szívből eredett búcsút minden jó ismerőseimnek és barátomnak, akiktől az idő rövidsége miatt szóval el nem búcsúzhattam. Áldja meg az Isten mindnyájukat, s tartsanak meg továbbra is jóindulatukban és emlékezetükben. R ó t h Henrik. — ■ Eljegyzés. Schmidt Lajos veszprémi püspökségi gazdatiszt a napokban váltott jegyet Bamuarth Mariska kisasszony nyal Várpalotán. — Szívtelen anya. Daily József zirczi apátsági szakács régebb idő óta vadházasság­ban élt egy zirczi hajadonnal. E házassá­gukból két kis gyermekük született. Az idősebbik László (5 esztendős, a fiatalabbik Mari, most lett négy éves. Ez utóbbit isme­retlen okból kimondhatlanul gyűlölte, amiért többször el is határozta, hogy megfosztja életétől s e czélból f. hó 2(5-án lakházuk mellett levő kert jobboldalán levő főbejáratnál a kis ártatlan gyermeket, lábait és kezeit összekötözve, felakasztotta. A szerencsétlen vergődött már közel állt a halálhoz, amidőn megpillantotta Rippert Mari borzavári cseléd leány és egy nagykéssel feloldotta a kötelet, visszaadva az ártatlant az életnek. A szívtelen Örsi nevű anyát, miután kis 6 éves fia. valamint Linzmajer és Sarkament Józsefné szomszédasszonyok is mindent rávalottak, letartóztatták és szándékos emberölési kísér­let miatt vád alá helyezték. — „Józsi és Erzsiké“ I. évfolyam 11—22. szám, Il-ik évfolyam 1-ső szám. E kedves gyermeklap, mely egy év folyamával életre­valóságát, beigazolta második évfolyamát megkezdte oly avatott szerkesztéssel, amint azt multévi számaival tette. Többször elis­merőleg nyilatkoztunk e gj7ermeklapról s most is azt mondjuk, hogy e lap uj irányra tör, mely a gyermek igényeinek úgy tárgy­ban, mint alakban a legjobban megfelel. A nevelési elvek alapján ál s arra törekszik, hogy a család és iskola közelebb jusson egj7máslioz a gyermeknevelésnél való alkal­mazkodásban. „Józsi és Erzsiké“ alapelve a természetességre van fektetve. Ismeretter­jesztő része, úgy erkölcsi rovata, valamint élet és jellemrajzai erősen kidomborulnak. Rövid és könnyed olvasmányai szinte önma­gukat ajánlják. Elénk képei gyönyörködtet­nek, kedélyes illusztrált versei mulattatnak. A lapot Györgyössy Rudolf szerkeszti. Meg­jelen Aradon, minden hóban egyszer 16 oldalon. Előfizetés ára egy évre 1 írt 20 kr., félévre 60 kr. E kitünően szerkesztett és tulolcsó lapot ajánljuk mindenki figyelmébe. Első évi folyama bekötve megrendelhető 1 frt 55 krért. — A Le Houblon, szivarka papírnak a lapokban foglalt nagy hirdetményeit bizonyára észrevették olvasóink. E papír legkedveltebb papírja a dohányzóknak s ezt a párisi (Jawley Henry ezég gyártja. E papirt a bécsi egye­tem hires vegytanárai Ludwig és Lvppmann urak elemezték s azt a legkitűnőbb minősé­gűnek, teljesen tisztának s ami az egészségnek értó anyagokkal kevertnek nem találták. Ez okból a Hublon-papirt mi is jólélekkel ajánljuk minden czigarettázó olvasónknak, saját egészségük érdekében. — Modern anyák modern leánya. A mama és a kis leánya a templomban imádkoznak. A kis leány úgy kis várat múlva feláll. Már elvégeztem mama. Nos hát akkor kezd újra. A kis leány másodszorra is elmondja a miatyánkat. Mond el harmadszorra is, nógatja az anyja. De a kis Jezuska tahin még is csak megunja, ha háromszor mondom el neki ugyanazokat a dolgokat — okoskodik akis leány. Nem jobb volna, ha most elmesélném neki a róka és varjúról szóló mesét? — Kedélyes adós. Egy érdekes levelezőlap ügyét volt tegnap tárgyalandó a sz.-fejérvári járásbíróság bűnügyi osztálya. A levelezőlapot szept. 12-én irta Wollner József volt kiskeszii most pázmándi lakos és a bírósá­goknak kifogyhatatlan anyagszolgáltatója, ki jelenleg a cabinet irodát háborgatja egy kegyelmi kérvényével. A levelezőlap igy szólt: kívülről: „Szlovák zsidó mészáros­nak Várpalota“; belülről: „Ön szemteleu- kedik velem, de ha még egj7szer nekem azt írja, hogy én füzessek önek húst, a mivel én ilyfajta fráteroknak nem szoktam tartozni, hát bejövök és felpofozom önt, mint egy természetes Disznót; ez abszurdum, a mit ön mer elkövetni. Wollner.“ A mai tár­gyalásról jelentik nekünk, hogj7 Wollner beismerte a levelezőlap „szerzőségét.“ de — ugv mond — ő csak vicczbői irta. Kulcsár Lajos kir. aljárásbiró felhívta Szlovák magánpauaszost, hogy ha tetszik, visszavonhatja a panaszát, mire Szlovák 20 írt egyezségi dijat kért Wollnertől. De Wollner ezt sokallotta és okosabbnak látta az eddigi vicczre bazii’ozott mentegetőzését komoly térre átvinni és röptében viszontvádat emelni. Előadta hamarosan, hogy eredetileg Szlovák irt ő neki két sértő levelet s ő csak ezekre felelt levelezőlap utján. A Szlo­váktól vett leveleket eldobta ugyan, de többen ismerik azok tartalmát s hivatkozik 4 tanúra, köztük a kiskeszi-i bíróra. E tsnuk beidézése szükséges lévén, a tárgyalást Kulcsár biró elnapolta. — Nincs többé petroleum-robbanás. Levelezőnk a következőket Írja: „Mindenki tudja, mennyi bajt okoztak már eddig alkalmazásban volt lámpák. Alig van nap, melyen egy vagy más helyen szerencsétlen­ség ne történne. Itt a lámpa felrobbanása követ­föliiletén — fedélzetén elfér 2000 ember, — van 22 szobája 38 ágygyal, azon 516 utas és mintegy 50 emberből álló hajó személyzet, — mely rajta helyet foglalt —r ott minden kényelmet föltalált. Mi sem érthetőbb tehát mint az, hogy közülünk senkinek sem jutott eszébe az ut fáradalmairól panaszkodni. Az egek ura is mintha élvezetessé akarta volna tenni utazásunkat, az előbbi napon teljes háborgásban levő tengert lecsendesitette; — hajónk a tükör sima vizen méltóságteljesen vonult a partok mentén tovább és tovább. így folytattuk utunkat reggeli 8 órától d. n. 2 óráig, amidőn a szárazföld teljesen eltűnt szemeink elöl, — előttünk állott a végtelen tenger a maga nagyszerűségében. Ég és viz között voltunk nehány óráig, amidőn egy 4—5 óra tájon kezdtek kibontakozni a távol messze­ségben Yelencze körvonalai; — lassan-lassan köze­ledtünk a lagúnák ős városa, a büszke — de elra­gadóan szép Velenczéhez. Szivünk-lelkünk örömben úszott azon gondolatra, hogy rövid idő múlva szemtöl-szembe látjuk magunkkal a világ egyik legrégibb, legbiztosabban épített, a maga nemében páratlan városát. Esti 9 óra volt, midőn előttünk állott a minden oldalról kivilágított Velencze teljes pompájában. A képzelet sokat megenged magának, elviszi az embert oda, hova élő lény soha el nem juthat, de e város falai közé érkezésünk meggyőzött bennünket arról, hogy a képzelet is gyenge néha magában foglalni a látottakat. Azt a fenséges látványt, azt az érzést, — mely elfogott bennünket akkor, midőn jobbra-balra tekintve és előttünk mindenütt — a szemkápráztató fényes világításnál Yelencze lel- kébe-testébe bepillantottunk; midőn láttuk hajónk körül azon száz és száz kivilágított gondolás embe­rekkel telve, — kik vetélkedtek azon, hogy melyik juthat közelebb hozzánk, hogy a legmelegebb baráti-testvéri szeretet szavaival üdvözölhessenek bennünket — mondom azt az érzést hűen tolmácsolni nem vagyok képes. Lehetetlen volt annak, ki hazáját — nemzetét szereti visszatartani az öröm­könnyeket, melyek a fentiek láttára önkénytelenül a szembe tódultak. Hosszú időbe került, mig a lelkesedés említett zaja lecsillapult; csak midőn már az idő jó későre járt — búcsúztak el tőlünk szeretteink, hogy ne akadályozzanak bennünket a kiszállásban, s alkalmat adjanak az utazás fáradalmainak kipihenésére. Tizen­egy óra múlt, midőn gondolákra ülve mindenki a számára kijelelt lakásokba vonult. íVécre köv.J

Next

/
Oldalképek
Tartalom