Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-10-22 / 50. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 50. sz. Szombat, október 22. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKE, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................3 írt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. 2s/£eg'jelen minden szombaton. ” Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, H o r g o s - u t c z a, 105. szám a. küldendők. — a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A szüret. te„J Hajdan a szüretek Magyarországon valóságos öröm napok, a vendégszeretet és barátság örömnapjai voltak. Az uraságok megdézsmálták ugyan a szöllő- termést és elvitték annak egy részét az uraságok számára, de azért mégis tudtak örülni az emberek; szólt a zene hegyen-völgyön, vigan lobogtak a pásztortüzek, a szüretelők jókedvű zsongásától visszhangoztak a szőllő- hegyek ; egyszóval, a szüret valóságos öröm- koszorú volt a gazdaközönség homlokán, a fiatalság úgy várta azt, mint egy vig lakodalmat s nem egyszer reggelig tartó tánczok zárták be a vig szüreti mulatságot. Most egészen más idők járnak; most lehangoltak, roszkedvüek az emberek — ürességtől kongnak a pinczék, és a szárazság miatt a hordókról az abroncsok le vannak pattogva. Most csendes a szüretnek kezdete és vége, bus orczával mennek szüretelni az emberek, mintha csak temetni mennének s a temetésen az »üres hordók képeznék a koporsókat. Azelőtt úgy határozták meg a szüret határidejét, hogy egymás szüreti mulatságán a jobb családok jelen lehesseuek. Most nem tudja az egyik, mikor szüretel a másik. Most nem lobognak a pásztortüzek a szőllők végein, pajkos kaczajok vagy vig zenehangok most nem verik fel az alkonynak csendjét; behúzódnak az emberek csendesen saját hajlékaikba, vagy haza mennek, még csendesebben álomra hajtják bus fejőket. Mi ennek az oka, honnan van ez a nagy különbség a hajdani és mostani szüretek között 1 A felelet erre igen egyszerű. Haj- a dán az emberek vagyonosabbak és igy bol- p dogabbak is voltak. Hajdan nem volt annyi (ellensége a gazdának és gazdaságnak, mint jelenleg. Ha 40—50 év alatt előfordult egy rósz termés, vagy valami elemi csapás, ezt már mint valami ritkaságot naplóba Írták az öregek. Hajdan minden esztendő megadta a maga termését, volt búza és bor elegendő, a jó barátok és a jó borocskák nem fogytak ki egész éven át a pinczéből; a kamarák mindenkor tele voltak lisztekkel és húsokkal; a gazda és munkásai mindennap tudtak venni Elment az én kedvein... Elment az én kedvem Vándorolni messze, Elvitte magárai A csicsergő fecske! szalonnát a kenyér mellé s zsiros szájjal, kövér piros arczczal, életkedvtől ragyogó szemekkel mentek ki a határba munkálkodni. Most egyik rósz esztendő a másikat követi, s a folytonos rósz termések egészen felemésztik a gazdáknak türelmét. Most a búza nem verembe, hanem a piaczra repül s az üres magtárokban az egerek és patkányok vigan kergethetik egymást. Most a hegynek áldott levét még mustképen el kell adni, mert ezer baj mereszti a szegény gazdára véres szemeit. Itt az adót, amott a kamatot kérik; itt a mezitlábos gyermekek kérnek csizmát, amott a cselédek nyújtják kezüket a megszolgált béré}:.’, s mire a gazda őszszel széjjel tekint, se pénz, se posztó, se búza, se bor, s igy kell a gazdának neki menni a télnek, igy kell zsugorogni és nyomorogni egészen az uj aratásig. Ha borocskáját eladta a gazda, természeti 1 tiszta vizen nem dolgozhat, tehát innia kell pálinkát, ezt az átkozott méregitalt, mety egész generácziókat képes megmételyezni, természeti és erkölcsi fejlődésükben megakadályozni. Azok a törpe legénykék, kik ujonczállitá- sok idején végig lármázzák utczáinkat, és a kiknek kalappántlikájuk hosszabb, mint maguk, mindnyájan ezen méregitalnak köszönhetik alacsony termetüket, s vézna mivoltukat. Pusztulás jár ott, ahol a pálinkaivás erősen lábra kapott; először a testszervezet pusztul el, azután a birtokállomány kerül dobra. íme, ilyenek a mai viszonyok; ily viszonyok között nem csuda, ha csendesek és lehangoltak a szüretek s az embereknek nincsen semmi kedvük. A természeti csapásokhoz járul még azon körülmény, hogy a mai korban a társadalmi igények és szükségletek sokkal nagyobbak, mint hajdanta voltak. Ma jobban akarunk élni, szebben akarunk öltözködni, mint a mi egyszerű elődeink. Mi gyolcsban akarunk járni, az ő fehér ruháikat a kenderföldek termették meg. Hajdan minden ház egy kis ipartelep volt; orsók, rokkák peregtek, szövőszékek zörögtek minden házban. Most azt akarjuk, hogy a gyárak dolgozzanak helyet!»/ Jó szivem ne Vigasztalódj’ azzal: Visszajő a fecske A jövő tavaszszál!. . . LENGYEL ELZA. Képviselőink a vármegyéből. VI. Láng Lajos, Pápaváros kormánypárti képviselője. (Becake A. eredeti fényképe után rajzolták saját külön fránya firkászaink.) Akiknek erős meggyőződésük, hogy az ortod- xok nem emberek, azok bizonyára Láng Lajost ,m veszik emberszámba, mivel öt Breuer orthodox-rabbi tette »emberré.“ Az eset úgy esett, hogy Breuer urat a baladópárti izraelita polgárok állásából elakarták mozdítani, mivel azt a minisztérium által is jóváhagyott szabályok értelmében az utóbbi években jogtalanul bitorolta. ' Breuer urnák azonban nem volt kedve odahagyni , őéi fészkét és a létküzdelem végső pillanatában egy sz almaszál után kapott, ami meg is mentette és az ős rabbi most is él és uralkodik. Talán felesleges is mondanunk, hogy Láng Lajos volt az a szalmaszál. Jogosan-e, vagy jogtalanul jártak a derék kaladópárti pápai zsidókkal, annak megvitatása nem tartozik e keretbe, elég az hozzá, hogy mikor Breuer ur ismételten megválasztatott pásztornak, akkor Láng Lajos is, meg Breuer rabbi is jót nevetett a bal markába, mert a jobbal mind a kettő parolázott. — Szervasz, nacságos barátam, láthok, ün van edj élelmethes gój. Küszünük o berátség és adj ónk edjmásnak edj poszi. Fogok nézni — hodj én is tedjek érthe valami. A kuszi-puszi elcsattant s a két numerátlan firma egymás nyakába borult. Mivel pedig Breuer főpásztor rendelkezik az ő orthodoxjaival — Láng Lajos meg lön választva. Mondják, hogy ezért Breuer rabbit külön kitüntetés is érendi; ugyanis díjtalanul fogja megmegkapni a mária-kerczi apátságot, ba csak időközben ki nem nevezi a »Pápai Lapok“ — veszprémi püspöknek. Láng Lajosról különben azt is állítják, hogy derék ember és azért mer belevágni mindenbe olyan bátran, mivel az apja — műfazekas volt. »Ha rosszra fordul az ügy és eltörik a husosfazekam — majd lesz másik!“ — gondolja magában és tovább űzi a merész politikai jongleur-kedést. Legnagyobb érdeme, hogy mindig numerusokkal és számadásokkal lepi meg Tisza Kálmán generálist, aki öt kimondhatatlanul szereti, mivel egyik leghűségesebb katonája. Nem csak úgy tánczol, mint ahogy Tisza fátyol, hanem ha Tisza kútba ugrik,*) bizonyosan Láng lesz az első, aki utána ki költözködik a Tisza-aerából. 0 némely tárgyból előadó is, hanem azért azt sóba sem adja elő, hogy mennyi pénzbe kerül neki egy-egy választás. Láng Lajos legtöbbet köszönhet Breuer rabbi után apósának — Horváth Boldizsárnak. Eddig életében két nagy szerencsétlenség érte. Az első, hogy született, a második, hogy Horváth Boldizsár neki adta leányát, ami által megvetette képviselkedésének alapját. tünk; csakhogy a gyárak termékeire uem mindenkor van pénzünk. Hajdan egyszerű eledelekkel szerettek éln az emberek, most a kávét és theát nem akarják elengedni a legszegényebb házak asztalai sem. Ily viszonyok között nem csuda, ha a kedélyek elvesztik eleven frisseségüket, a szellemek rugalmasságukat és az emberi keblekből elköltöznek azon nemesebb érzelmek, melyek apáink életét oly széppé és boldoggá tevék. Más ellensége is van jelenleg a szegény7 szőllősgazdának. A filloxera, ez a láthatatlan féreg, egész szőllőhegyeket pusztított el. Olyan ez a láthatatlan féreg, mint a halál, nem tudni honnan jó, nem tudni, miként pusztít, de rombolásának gyászos uyo i ai láthatók mindenfelé. A századokkal daczoló tőke egy pillanat alatt elvész, ha ez a hitvány féreg megjelen rostjai között. A Balaton vidék mosolygó szőllőhegyeit temetőkké tette ez a hitvány féreg, mely egész községek kezéből ragadja ki a kenyeret. Pedig sokhelyütt az egyházi személyek fizetése is a szőllőtermésből került ki. Nagy ellensége még a magyar szőllősgazdának a mesterséges bőrgyártás, mely drága borainkat kezdi leszorítani a piaczról. Nem árt, ha a lelkészek uton-utfélen felemelik szavakat az üzérkedés e piszkos és egészségrontó neme ellen, szavuk talán eljut kormányunk fülébe is. A veszprémi választási lovasattak az országgyűlés előtt. A három évvel ezelőtt Veszprémben lefolyt véres választásra még híven emlékszik vissza e kerület s a város választóközönsége. Mikor t. i. az ellenzék többsége már kétségtelen volt s még 26 főnyi tartalékát is szavazni vinné, Hubert nevű alezredes rohamra Hivatott s az ő lovas csapata kivont kardokkal rohanta meg a győzelemtől ujjongó, éljenző balpárti tábort, tizennégy sebesülttel borítva a választás szinterét. Aztán 1—2 perez alatt összehevenyészett a kormánypárt 0 szavazót. *) Mikor' Szedőgyerek. Ami érzelmeit illeti, a hazafiság tüze keblében nem lángol, de még nem is szunyuyadozik, hanem csak amolyan — fáklyafény. Kitüntetés az idén érte őt először, midőn Eötvös Károly lépett fel ellene. Hogy Eötvös ellenében megválasztották, az nem az ő, hanem a polgárság érdeme, kiket saját, véresverejtékkel keresett pénzükön vesztegettek meg. Vágyainak netovábbja mindig egy kis miniszterség volt. Nem bánná, ha akkora miniszter lehetne, mint a kis ujjam, csak méltóságos ur lehessen belőle. A nagyravágyás tüze lángol egyre szivében s ennek köszönheti Láng, hogy ma — égett ember. Kirándulásunk fiúméba} Irta: Vikár István. Már évekkel ezelőtt fölmerült tűzoltói körökben azon eszme, bogy a tűzoltók országos közgyűlése Fiúméban tartassék meg. Ez által kettős czél szándékoltatott eléretni; az egyik az volt, hogy közvetlen érintkezés által közelebb hozzuk magunkhoz horvát baj társainkat, másrészről — tömegesen utazva — lehetővé tétessék az ország minden vidékén lakó bajtársainknak — aránylag csekély anyagi áldozat mellett — a magyar-tengerpart látása. Minden czél szándékolt elérése elég ok volt arra, hogy a folyó évi országos tűzoltó közgyűlés helyéül Fiume jelöltessék ki, megtartására határnapul aug. hó 18-ika kitiizetett, s erről az ország összes tűzoltó egyletei az utazás módjának közzétételével értesítve lettek. A jelentkezés rendkívül tömegesen történt; a rendezőség által számításba vett 5—6 száz ember helyett jelentkezett és résztvett úgy tudom 1165 személy, köztük 81 nő. Az indulás B.-pestről történt 3 külön vonaton, amelyek útközben a nagyobb állomásokon megállva szedték föl azon utasokat, kik imitt-amott csatlakozni akartak. Számomra a második külön vonat jelöltetvén ki, annak székes-fehér*) Fölolvastatott a várpalotai „Iparos olvasókör“ helyiségében 1887- okt. 9-én. leszavaztatta s mire a szétriadt ellenzék a rettentő merénylet után, óvást jelentene be az igy meghamisított választás lezárása ellen — a választási elnök kikiáltotta a kormányjelöltet, 9 szótöbbséggel megválasztott képviselőnek. A nap szomoruhirü hőse Huber, azóta vagy ötven ízben volt kénytelen zsebrevágni minden skandalumot, mely őt e tette miatt érte. Az „Egyetértés“ három év óta folyton ráolvassa az ódiumot, a Janszky-népgyülésen s hírlapi czikkekben, e lap hasábjain, sokszorosan leszámolt ezzel a kvalifikálatlan embertelenséggel Eötvös Károly s e lap szerkesztőségének tagjai — de Huber ur zsebre- vágott mindent. Nem fohászkodott sem a törvényszékhez, sem a sajtóbírósághoz. Mert tudja jól, hogy olyan fórum, mely őt kimossa abból a skandalumból, nem létezik. Most 3 év után először került a véres tett az országgyűlés fóruma elé. Eötvös Károly a mait keddi országgyűlésben idézte föl, a királyi válaszfelirat vitájában, az igazságügyminiszterhez szólólag. beszéd illető részét adjuk szószerinti. Épüljön rajt Huber ur, aztán rendeztessen magának egy bankettet s szavaztasson magának bizalmat — somogyi reczept szerint. Íme Eötvös beszéde ; A t. miniszterelnök ur szintén szem rehányó lag felhozta azt is, hogy ahol nincs panasz, ott nem lehet biró. Bocsánatot kérek, a dolog nem úgy áll. Erre különben Trányi t. barátom már megfelelt. A veszprémi múlt országgyűlési választásoknál például a legbékésebb ellenzéki szavazó polgárokat a választás utolsó perezében katonaság vágta széjjel és tiporta le. Voltak sebesültek és később voltak halottak. Ifin panaszolhattam volna, nem tettem. Azt az elégtételt nem akartam megadni a t. miniszterelnök urnák, bogy engem valaha panaszolni lásson. De nem ez volt a főok, hanem az volt, hogy miután tudom, hogy büntetőtörvényköuyveink szerint, ha valaki egy bitang borjura teszi kezét törvénytelenül, azért is tiszti kereset alá fogják, nem tudtam magamnak elképzelni, hogy hát ott, ahol egy csomó választót katonai erőszakkal, eléggé meg nem róható köny- nyelmüséggel és bűnös erőszakkal széttipornak, megrohanják a szavazási helyiség előtt, hát ott az államnak közigazgatási, bírói, katonai kormányzati hatóságai, államügyészsége, miért ne avatkoznék be, várróli indulási idejéül aug. 17. esti 10 óra 10 perez jeleztetett. Esti 1/a 10-kor robogott be külön vonaton a sz.- fehérvári állomásra egy rendezöségi tag vezetése mellett. Neki jutott azon feladat, hogy több, mint 500 ember méltányos kívánságának eleget tegyen. Dicséretére legyen modva mindazon igen tisztelt rendezőnek — ki mindenütt megfelelt a reá bizott nehéz feladatnak, — mind pedig az utazó személyzetnek, — a vonaton oly példás rend uralkodott, amelyhez hasonlót csak rendes-fegyeliuezett katonai csapatoknál láthatunk. Elhelyezkedve a számunkra kirendelt kocsikban, a férfi utasok egy része lassankint rágyújtott a leg- vigabb magyar daliokra, mig másik része az unaloműzés másmódját beszélgetést, kártyát stb. választotta. Egész éjjel szakadatlanul utazva, reggel 1/i 8 órakor a borvátok hires fészke, a horvát bán és tartómánygyülés székhelye — a botrányairól jól ismert Zágráb városába érkeztünk. Itt volt annyi pihenő időnk, bogy többen bemehettünk a városba annak főbb utczái megtekintése czéljából. Épen állomáson már észrevehettük, hogy távol vagyunk drága hazánktól, amennyiben reggelizés alkalmával ízletes magyar konyhához szokott gyomrunk semmikép sem volt hajlandó bevenni azon ehetetlen ételeket és ihatatlan italokat, — melyek elibénk adattak. Az itt elibénk tálalt ételek és italok milyenségéről csak oly embernek lehet tudomása, aki valamikor az ország határait ezen irányban átlépte. Zágrábtól kezdve minél beljebb és beljebb hatolunk Károly-város — úgy tudom Horvátországnak Zágráb és Eszék után legnagyobb városa, — majd Fiume felé, annál inkább meggyőződhetünk azon rendkívüli nyomor-szegénységről, melyben a horvát nép 90 százaléka küzd. Ez nem is lehet másként; az ország jó része kopár hegyszakadékokból, kősziklákból és rengeteg erdőségekből áll, Ami csekély művelhető földrésze van, az egy pár nagyobb bír* tokos tulajdona, úgy, bogy a közönséges népo^ztály- beliek alig bírnak oly kis darab művelhető földdel, amily nagyságnak nálunk egy középmódu gazdának belsőségei. TABOZA.
