Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-07-09 / 33. szám

Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 33. sz. Szombat, julius 9. FÜGGETLEN HW MEGYEI- S HELYI ÉRDEKE, YEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ......................... 6 fit — kr. Fé lévre...............................3 írt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Előfizetési felhívás a Veszprémi Független Hírlap 1887. (hetedik) évfolyam jul.—decz. folyamára. Szii'cs olvasóinkat, a nagy közönséget, mely törekvéseinkben támogat, meggyőződésünk őszinte kijelentéseit, hírlapunk nyílt hangját szívesen hallja, s mely rokonszenves együttérzésével már annyi éven át támaszunkra volt: tisztelettel kér­jük, hogy hírlapunkat további szives pártolásában részesítse. A közönség érdekeit szolgáljuk; a nép érde­keit védjük. Attól várjuk a viszonos méltánylást. Hivatalos kegy, hivatalos dicséret és hivatalos subventio nem kenyerünk. Kern kérjük, de nem is kínálják. Nem kegyelnek és meg se dicsérnek. De igaz, hogy nem is szolgálunk rá. Kéz alatt való nyílt és suttyomos támadások­nak, hivatalos üldözéseknek ki vagyunk téve örökké. Azt látja a közönség évek óta. De viszont látja azt iß, hogy mi is üldözzük az alattomos és nyílt sunyiságot. Kern hivatalosan, de nem hívatlanul. A tiszta lelkiismeret szigorú hivatása szerint. Irányunkat, elveinket ismeri a közönség. S hogy megbecsüli s támogatja évek óta, — ez az elisme­rés a mi legfőbb, legerősb paizsunk. Tartalomdús, bő, élénk, eleven hírlapot adunk. Mely igaz tükre Veszprémváros s a megye köz­életének. Ez a mi rövid programmunk. Ezt ígérjük s becsülettel be is tartjuk. Ezzel nyitjuk meg az uj előfizetést. Veszprém, 1887. évi julius 1. Hazafias üdvözlettel a „Veszprémi Független Hírlap' szerkesztősége és kiadóhivatala. Dies irae. Veszprém, 1887. jul. 9. A városi adózó polgárság tegnapelőtt egy 100 tagú küldöttséget menesztett a városi polgármester- s illetve Végliely Dezső alis­pánhoz. A küldöttség oltalmat esdett, a közigazgatás e két fejétől, Harabasevszky leg­újabb adónyuzásai ellen s úgy hallik, hogy Hvücg-jelen z2CLin.d.en szoraloaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, fiorgos-uteza, 105. szám a. küldendők. = HIBDETÉSEK ÉS 1TYILTTSEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d- e. 8 12, d. u. 2 7 óra között.---------. —------------------ 1 " --------­Szerkesztő ség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nein adatnak. j mind a megyei alispán, mind a polgármes- ■ tér hathatósan meg is Ígérték, miszerint köz­belépnek ezúttal a polgárság érdekében. Ha ezzel aztán segítve volna ezen a rém- séges állapoton — akkor nagyon jó dolog volna az. De hát a viczispánnak (akármilyen vasfejü basának mondják is) már rég a fejére nőtt a talmi-nagyságos főadózsizsik, a pol­gármesterrel meg úgy van. hogy nem ő köszön neki, mint ahogy az egy másod rangú közönséges pénzügyi titkárhoz illenék — hanem ő várja meg, hogy a polgármester köszönjön neki. Hát most már fogalma lehet a polgárság­nak arról, hogy micsoda eredménye lehet a száztagú nagy deputácziózásnak. A szentelt viz egymagán még senkit sem üdvezitett. De üdvezitett az annak erejében való remény. Hát a két közigazgatási főnök biztatása pedig beválik csupa — szenteltvíznek. Aki hisz ; benne : üdvözöl. Hanem a rémséges adót j megfogja fizetni; akár hisz benne, akár nem! Nem az a mód való ide most már, hogj^ egy könyörtelen szivfl, borban bőszült agyú ember lelketlenségével leszámoljon az agy on- csigázott városi polgárság. Nem a viczis­pánnak, meg a polgármesternek kell most már panaszkodni, mert a halódó iparon, a tönkrement adóképességen ők sem segíthet­nek s maga Tisza Kálmán sem. Hanem megtehetik azt, hogy közgyülésileg fölirnak a kormányhoz, elmondhatják abban a város forgalma, kereskedelme, ipara, a vidék borgazdasága pusztulását s lelkiismeretes embert kérnek az adóügyek élére, a mostani adózsebráknak pedig adja ki a kormán}’ a penziós levelet, amit már amúgy is két év óta készen tártnak néki. Ennyit megtehet a városi képviselet. S kötelessége is megtenni. Nem csupán a saját javuk, — de ama 13 ezernyi szegény polgár­ság érdekében, a kiknek bizalmából a város atyáivá lettek. Es annak a lépésnek foganata lesz. Ha egyéb nem, a kormány vizsgálatot fog indít­tatni ez ügyben s megérti a polgárság pa­naszát. Avval is nyerünk. Anélkül nem. Néma gyereknek anyja sem érti meg szavát! „Gazdák és Iparosok Általános Hitelszövetkezete.“ A szövetkezet budapesti igazgatóságától a veszprémi fióktelep elnökségéhez az alábbi leirat érkezett, melynek a mezőgazdákra vonatkozó kiváló fontosságára felhívjuk az érdekeltek figyelmét. A leirat, mely az aratási évad kezdetén időszerű alkalomból jelent meg, a mezőgazdasági termények előnyös értékesítésével foglalkozik. Itt közöljük egész terjedelmében : Tek. Elnök u r! Tekintettel arra, hogy hazánkban az aratási idő a legközelebbi hetekben beáll, ezennel | tudomására juttatjuk t. czimednek, hogy a központ minden eszközökkel oda kíván hatni, hogy a tagok terményeit a legmagasabb árak­ban értékesíthesse. Szükséges, hogy a búza, rozs, árpa, tengeri, repeze, zab, a lehető legjobban kirostáltas- sék. — Az elegybuza (kétszeres) a kereske­désben csekétyebb értékkel bir, mint a tiszta rozs, annak értékesítését tehát itt nem ajánljuk. A legkisebb mennyiség, mit piaczra hoz­hatunk, egy vaggon (100 mm.), de mentül nagyobb szállítás jön, annál kedvezőbb ára­kat érhetünk el. A teljes jókarban levő zsákokat mi innen kívánatra leküldjük, de minden esetre szűk- [ séges, hogy a zsákok iránt teendő megrende­lést vagy a fióktelep elnöke, pénztárnoka, vagy más bizottsági tag Írja alá. A zsákok megrendelőinek mi innen kiküld­jük a fuvarlevelet is, melyet a vasúti állo­másnál a feladásnál használhat. Ha valakinek sürgősen előlegre lenne szük­sége, a feladáskor a feladó-vevényt téritvény mellett levélben küldje fel, az értéknek 50%-át azonnal kiküldjük. — A zsák hasz­nálatáért, mely kötőmadzaggal is el van látva, hetenkint 2 krt számítunk. Kérjük tehát tisztelt czimedet, szívesked­jék az elnöksége alatt levő tagokat is a fen­tebb elsorolt előnyökről mielőbb és ismé­telve értesíteni. Tisztelettel A „Gazdák és Iparosok Általános Hitelszövetkezete.“ Totalisateur (a B.-Füreden tartandó vitorla-versenyeken.) A Stefánia-Yacht-egylet f. hó 18-tól 31-ig tartja B.-Füreden vitorla-versenyeinek első szakaszát, a második szakasz augusztus hó 23-tól 31-ig fog meg­tartatni. Az egylet már múlt évben tett kisérletet a totalisa- teurral, leginkább a végből, hogy az ott időző közön­ségben e sport uj neme iránt az érdeklődést fölkeltse és éleszsze. Ez késztette ezen uj, de tevékeny egy­letet ama elhatározásra, hogy az ez évi versenyein a totalisateur állandóan működjék. Hogy az érdek­lődő közönség kellő tájékozást szerezhessen a totalisa­teur szabályozott működése iránt, közöljük a Stefánia- Yacht-egylet elnöksége által megállapított szabályokat. Totalisateur-szabályok. Figyelmeztetik a fogadó közönség, hogy nem min­dig nyertes az elsőnek beérkezett hajó, hanem a versenybíró által az időtéritményeknek megfelelőleg elsőnek ítélt hajó, mely idötéritmények különben a részletes programokban lesznek kitüntetve. 1. §. Aki a totalisateurön fogad, aláveti magát önként és föltétlenül e szabályoknak, nemkülönben a Stefánia-Yacht-egylet versenybírósága részéről kiadott határozatoknak, mely utóbbiak alapján a totalisateur- nél teljesítendő minden nyeremény kifizetés — eset­leg visszafizetés — végérvényes. 2. §. Minden tétbajókra, melyek nevei a prograrn- mon vannak ugyan, de nem vesznek részt a verseny­ben, érvényes, s a tétek nem fizettetnek vissza. Az egység a forint, s a legkisebb tét egy forint. 3. §. Minden totalisateur-fogadásra nézve a Jury irásbelileg kiadott ítélete végérvényes lévén, ennek ítélete szerint fizetendők ki a fogadások. 4. §. Ha egy verseny bármi okból semmisitletnék meg, az ily versenyre lezárt fogadások érvénytele­nek, s ez esetben a tételek visszafizettetnek. 5. §. A nyeremények azonnal kifizettetnek, amint a győztes hajó száma a jelző-táblára hivatalosan fel­vonatott. A nyeremény-osztalékok kifize­tése a totalisateur intézösége által is érvényesen eszközöltetik. fi. §. A tételek addig fogadtatnak el, mig a biró a mozsárral indulási jelt nem ad, a mely jel után a hivatalnokoknak szigorú kötelességükké tétetik vala­mennyi sorozatot lezárni. 7. §. A tételek oly hajókra, melyek nem versenyez­nek, a nyeremény-osztalékok kiszámításánál a kifize­tendő összegbe vétetnek fel. 8. §. Az egy verseny alatt begyült tételek össze­géből, a nyeremény-osztalékok kiszámítása előtt, — miután a m. kir. kincstár 1384. május 26-án érkezett felhívása folytán az eladott jegyek után bélyegille­ték fizetése rendeltetett el, — mindenütt és egyaránt tiz százalék vonatik le, ebből 2 —3°/0 a kincstár javára jut, a többi rész a „Stefánia-Yacht-Egylet“ pénztára javára fordittatik. 9. §. Az osztalék kiszámításánál mutatkozó netáni töredék szintén a „Stefánia-Yacht-Egylet“ pénztára javára esik. TÁ1CIA. Képviselőink a vármegyéből. I. Kopácsy Árpád. A n.-vázsonyi választókerület kormánypárti képviselője. (Becske A. eredeti fényképe után rajzolták saját külön fránya fűkaszáink.; Megérdemli, hogy először Írjunk ő róla. Nemcsak azért, mert szép fiatal ember, de mivel ő a hét közül a legszerencsésebb. Régen hallottam már, hogy a hetes szám szeren­csés szám, de nem hittem el sohasem; azonban most már kénytelen vagyok elhinni, mivel Kopácsy Árpád képviselő lett. O a megyében a bét közül a legszebb, legfiata­labb és a hetedik képviselő. Azt is mondják, hogy a 7-es szám zsidószám. Ám legyen. Legalább ebből is indokolható, hogy leg­először rajzolom le Kopácsy Árpádot. Hátulról kezdjük.-- Mi a neve? — Kopácsy Árpád. A vármegye __ hölgyei csak Arpikának hívják, az alispán csak Árpinak. Nem annyira népszerű, mint nőszerü ember, aki helyesebben mondva, nőszerüségéről lett népszerű Veszprém megyében. Annyira elterjedt róla ez a hit, hogy némelyek azt állítják, miszerint Jókai róla vette azt a közmondást : „Ha férfit akarsz megnyerni, légy nő!“ Egyébiránt ért ahoz, hogy kell a népszerűséget csinálni. Ebbéli praxisát, mint a veszprémi tüz- oltő-egylet fizetésnélküli főparancsnoka szerezte meg. Ezt a fényes állást (mely tudvalevőleg fényes uniformissal jár) arra használta föl, hogy valahány­szor a „Veszprémi Független Hírlap“ fránya újság­írói Árpád urba belekötöttek, hogy nem ért ő aboz, hogy elhanyagolja az egyletet, vagy elkezdték emle­getni az „apró csont“-jait; nyomban összetrombitál- tatta az egész egyletet, kijelentette egyszersminden- korra huszonnyolezadszor, hogy „ő nekie az újság nem parancsol, mert prenumerál rá“, ő tehát nem mond le, inkább fizet huszonkilenczedszer is egy nagy tűzoltó-murit. Mire lön, hogy az egylet ismét bizalmat szavazott neki . . . s megtartá tűzoltói fő- mandátumát. Tudománya (a szó köztünk maradjon) nem sok vagyon neki; professorainak nem sok örömet csi­nált — de azért a Véghely keze alatt mégis kinőtte magát a szerint az elv szerint, hogy akinek az Isten hivatalt ád — annak észt is ád hozzá. Szakképzett polkajáró és ügyes szabadúszó. A cotillon-t (kár hogy kiment a divatból!) Árpi urnái senki ügyesebben nem rendezi, de nem kevésbbé ügyes a kortestanya-rendezésben is. íme nem volt kívüle élő lény a földön, ki elhitte volna, hogy potom 25 ezer forinton megválasztatja magát kép­viselőnek (nem is kívánta neki senki, még azok sem, akik rászavaztak) s alaposan lefőzte az ös zes intri- kusokat. A közmondásos szerencséjének köszönheti még azt is, hogy a leggunyolóbb s legfrányább magyar élczlap-szerkesztőt Bartók Lajost buk­tatta meg. így legalább biztos lehet, hogy az majd okvetlen „hires embert“ is csinál belőle. (Csak az a baj, hogy a Bartók sem ád arra semmit, ha vele szemben a veszprémi tűzoltókkal barminczadik Ízben szavaztat majd bizalmat magának!) Kopácsy Árpád a választások előtt nem egészen követte Jókai mondását. Ő férfiakat akart megnyerni, hogy rásznvazzanak s hogy czélját elérhesse, meg­kedveltette magát a nagyvázsonyi kerület höl­gyeivel. Mert ő valóságos napraforgó, aki e--------------------------------------------------—---;--1— mestersége t kitűnő előtanulmánynyal gyakorolja. Jól tudta, hogy az asszonyok legjobban ránezba tudják szedni a férfiakat. Különben szép és elegáns fiatalember s szereti elhitetni, hogy közelebb áll a 30-hoz, mint a 20-hoz. Szép szőke bajusszal és körszakállal, kék hamiskás szemekkel és könnyen mosolygó ajkakkal. Ha ruipd e tényezőt latbavetjük, senki sem fog kétel­kedni a fölött, hogy méltó vetélytársa leend Feny- vessynek. Nem ugyan a dikeziózásban, hanem a karzat höl­gyei előtt. Mindezek mellett nem ő az oka, hogy képviselő lett. O legjobban tudja, hogy nincs rá érdeme. Nem is jószántából lett követté, hanem úgy ugratták bele a jelöltségbe. És mikor már benne volt a csöbörben, akkor sem hitte, hogy képviselő lesz. Eleinte nem is vette komolyan a dolgot. Se nem etetett, se nem itatott. Tudta ugyan, hogy burokban született és nagy a szerencséje, mégis csak akkor kezdte komolyan venni az ügyet, midőn 25 ezer forintig megcsappant az erszénye. — Dejszen, megleszek én, ha szekercze esik is, — szélt nagy páthossal, midőn a városlödiek leszavaz­tak rája. Mikor tűzoltó fecskendőt Ígért a város- lödieknek azon esetben, ha meg lesz választva, akkor Kopácsy égni kezdett az ambicziotól. És meg lett választva! Valaki azt gondolná, hogy legjobban örültek a városlödiek. Oh, nem. Maga Kopácsy örült legjob­ban. Mert megnyerte a fogadást. Mikor Peczek Gyula ellenében felléptették megyei pénztárnoknak, akkor fogadott egypár üveg — pezsgő­ben. Azt mondták, bogy nem lesz megválasztva. Kinevették, mert fellépett. O azonban azt állította, hogy megválasztják, mert tudta, hogy nagy a szeren­cséje. Meg is lett. Ráfogták, hogy vakszerencse. Ekkor fogadott egy kedélyes társaságban. Egyik fél azt állította, hogy nincsen szerencséje, csak vaktá- ból lett meg, ö maga pedig azt mondta, hogy akár­mit beszéljetek, nekem szerencsém vau. Az utóbbi állítás mellett foglalt állást a megbol­dogult özvegy Ferenczyné is, Kopácsy nagynénje, aki azonban jobbkezének mutatóujját felemelve még azt is hozzátette hogy: — Árpi, Áipi, nem való vagy te ennek. Kiváncsiak vagyunk, hogy mit szólna, ha élne most az özvegy Ferenczyné? Akármit szólna is, és akármit beszélne, azért Kopácsy Árpád ma már mégis csak képviselő. A mandátumot magával hordja mindig. Éjjel a ván­kosa alá teszi. Alig várja már az országgyűlés meg­nyíltát. Nem azért, mert talán dikeziózni akarna. Isten mentse tőle! Hanem fél, hogy addig elsinkó- fálja előle a — Fejes Dani. Mint már említők, igen szereti látni a szép höl­gyeket. A szépnem nagymérvű tisztelete Árpád urnái most már főként csak a nézegetésben nvil- vánul. A választás alkalmával Ígéretet tett, hogy ha meg- választatják őt a hölgyek férjeikkel, akkor kieszküzli számukra a — szavazati jogot. Kopácsy Árpádtól, mint kormánypárti képviselőtől, aki különben politizálni nem szokott, ez volt az első politika. Ezzel ak írja bizto„i,an' ajovö választí- son a győzelmét. Hogy eléri-e czélját, az nem tartozik ide, annyi bizonyos, bogy ö öt esztendeig honatya lesz, s ha miniszter nem is lesz belőle, egy jó partbie csak kinéz, s az ő leendő sok boldogtalan „igen“-eire végre is.^ak elsül egy boldog női „igen“ is. Igenis!

Next

/
Oldalképek
Tartalom