Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-07-02 / 32. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 32. sz. Szombat, julius 2. MULAT MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre Félévre Negyedévre 6 frt — kr. 3 frt _ kr. 1 frt 50 kr. Egyes példányok áru 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. n^Iegrjelen. rciinden szonaloaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = hirdetések: és utiltterek a kiadóhivatalban fogadtatnak el. - Egyliasábos petitsbr (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi*-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. KOVÁCS ZSIGMOND, VESZPRÉMI PÜSPÖK. VAL. BELSŐ TITKOS TANÁCSOS. A VASKORONA-REND TULAJDONOSA. 1820—1887. A megyei róm. kath. klérusnak, az ország uralkodó vallása egyházának nagy halottja van. Fekete gyászlobogók hirdetik ősi Veszprém város középületeiről az egyházmegye püspökének, Kovács Zsigmondnak gyászos elhunytat. A gyász nem érte váratlanul az egyházat. Évek óta hordta magában az ősz főpap a halál csiráját. Megadással nezett a válság ele; nemes lelkületen nem változtatott a vivődő halálküzdelem, amint nyugodt arczán neu hagyott nyomot a halál angyala. Mint főpap és mint ember egyaránt nagy lelki hévvel szolgálta az egyház, az emberiség s — a hazafiasság szent ügyét. Főpásztori levelei mindig az emberszeretet, mindig a honszerelem tüzétől sugároztak, s az egyházmegyéjében, a főgymnasiumra, tanügyi s egyházi intézményekre áldozott jótékonysága a hála emlékezését tűzi nevéhez mindenkorra. S ha rendelkezésére több anyagi erő áll vala, — bízvást még többet is tesz. De rendezetlen viszonyok között vette át megyéje főpásztori székét, melyet csak erkölcsi tekintély, morális súly támogatott. A nagy domíniumok nem jövedelmezhettek, mert ki voltak zsarolva, s hosszú esztendők takarékosságára, gondos kezekre volt szükség, — hogy a megrendült uradalom a tönktől megóvassék. Pedig a lejtőn volt még ezelőtt 9 hóval is. Az elhunyt püspök érezte a rendülést s háborgó lelke, izgatott kedélj'állapota csak fokozta a halálos bajt, melynek mar akkor is válságos tusáit vívta. Ideges kézzel keresett segedelmet, megóvandó legalább morális súlyát, becsületét az ősi palotának, melynek Isten kegyelméből hiv bizományosává Ion. A rekonstructiónak, a mentés nagy munkájának, mely már-már visszaadta a főpapi szék régi fényét, — végét már nem érhette meg. Pedig elhaló lelke egész erejével csiiggött azon, hogy látta oszlani a romlás borúját s az anyagi zavarok, küzködés helyébe erős rendszer, rend és virágzás lépett. A virulás útja végét, a czélt már nem láthatta meg. de a vigaszszal lelkében, hogy folt nem esett a tiszta lelkén s a reábizott vagyon megmentetett, — hányta be megtört szemeit. hegyen emlékezete áldott. A kihűlt szív, mely emberies s hazafias eszményekért dobogott, az agy, mely a tudományt szolgálta, — szellemében túléli őt, mig teste ott porlad nagy elődei közt, a nagy dóm sötét^ boltíves csöndes kriptájában. És legyen véle az Ur örök kegyelme, mint az ő jó szive vélünk volt. Imádkozzunk .... Requiem aeternam da ei, Domine! \eszpréui elliuuyt püspöke Kovács Zsigmond érzékeny vesztesége a magyar klérusnak, mely benne egyik hitbuzgó és hazafias tagját veszhette el. A gyászban osztozik a közélet is, mert Kovács Zsigmond ma fpgondját egyházmegyéjének ügyeire szentelte, és mindenkor érdeklődéssel viseltetett a közügyek iránt. Mig betegsége ágyhoz nem kötötte, gyakran felment a fővárosba s rendes látogatója volt a főrendiház üléseinek, hol soha sem hiányzott, midőn nagyobb fontosságú ügyek forogtak szőnyegen, élénk részt vett a püspöki konferencziákon s itt erős dialektikájával, meggyőző érveivel a főpapok között sokszor érvényt szerzett nézeteinek. A boldogult Zalamegyében Bánok-Szentgyörgyön született 1820. október 21-én általános tiszteletnek örvendő konoráczior családból. Atyja Kovács Antal, gazdatiszt volt a herczeg Esterházy urodalomban, ki lelkiismeretes gonddal őrködött fia neveltetése felett s gondoskodott arról, hogy a kor igényeit meghaladó kiképeztetésben részesüljön. A gymnásiumi tanfolyamot Nagy-Kanizsán végezte, a Vl-ik osztályt pedig Varasdon fejezte be, hol egyúttal jártasságot szerzett a liorvát nyelvben is. A bölcsészeti tanfolyamot kitűnő sikerrel az 1835—1836. években Pécsett hallgatta s ennek végeztével a szelíd lelkületű ifjú lelke vonzódásának engedve, a papi pályára lépett. Hittani tanulmányait 1837-től négy éven keresztül részint a veszprémi papnöveldében, részint a bécsi Pázmáneumban végezte, és ez utóbbi intézetben szerezte meg a hittudori oklevelet. Mint hittudor érve haza 1844-ben, Csehibe küldetett segédlelkésznek, itt alig tölte egy évet, mert még abban az évben tanulmányi felügyelővé neveztetett ki a pesti központi papneveldében. E minőségben — mint helyettes tanár — a hittani karban működött 1850-ig s a tanítás mellett jelentékeny irodalmi működést is fejtett ki. Megírta a Szent István társulat kiadásában megjelent „Korkérdések“ czimü müvét, püspöke Ranolder János szentszékijegyzői s püspöki titkári minőségben hívta őt oldala mellé. Kovács Zsigmondnak a veszprémi püspök oldalánál a káptalanban csakhamar előmenetel nyillott, már 1851-ben szentszéki ülnökké, 1854-ben püspöki irodaigazgatóvá s ugyanabban az évben oldalkanonokká léptették elő. Mint veszprémi kanonok csakhamar fokról-fokra haladt előre. 1857-ben pápai főesperessé, 1858-ban a Szent-Péterről nevezett bodrogmonostori czimzetes apáttá, 1866-ban sümegi főesperessé lön. 1867-ben a királyi tábla prülatusává neveztetett ki s ennek következtében lakását Pestre kellett áttenni, hogy itt a királyi táblánál elláthassa funkczióit. A törvényszékek átalakításával az egyházi ülnökségek is beszüntettettek s igy Kovács Zsigmondot a királyi elhatározás 1869-ik év január hó 26-án az akkor üresedésben levő pécsi püspöki székre hívta meg, melybe 1860. évi aug. 25-én be is iktattatott. A pécsi egyházmegyét 8 évig kormányozta. Ekkor 1877-ben a veszprémi püspöki székre helyeztetett át, a mely megyét máig kormányozta. 1874. óta val. belső titkos tanácsos, 1885-ben az első osztályú vaskorona-rendet nyerte. Az elhunyt püspöknek egyik legkedvenczebb tartózkodási helye volt nyáron át a csopaki szőllejébeu általa még veszprémi kanonok korában építtetett gyönyörű kastélya. Mint pécsi püspök is ellátogatott ide minden esztendőben s az egész környék ismerte a barátságos, szelíd arczu főpapot, aki már kora reggel bejárta a vidéket egyszerű talárban, többnyire egyedül. Ide hozatta el Szoldatics Ferencz festőművész hazánkfiát is több nyáron át Rómából s a kastély első emeletét átalakíttatta számára műteremnek. Mikor Kovács veszprémi püspökké lett, már megrongált egészséggel jött Veszprémbe, s ez időtől fogva minden esztendőben külföldi fürdőkben — többnyire Gasteinban — keresett üdülést. Tavaly is ide indult titkára Rédey szentszéki ülnök kíséretében, de mielőtt oda ért volna, útközben roszul lett s visszatért Veszprémbe, s a vár legszebb pontján lévő püspöki rezidencziát azóta nem is hagyta el többé. A veszprémi püspöki urodalom, mely a jótékonyságáról hires megboldogult Ranolder püspök halála után tetemes adóságokkal volt megterhelve, néhány évig püspök nélkül volt s jövedelmét az adósságok törlesztésére fordították. Mikor Kovács veszprémi püspök lett, az urodalom jórészben felszabadult a teher alól s meghozta a rendes óriási jövedelmet, de a püspök ismeretes jószívűsége korlátolatlan adakozásban és bőkezűségben nyilvánult s a birtok ismét zavarokba került, úgy, hogy jószágigazgatója: ltáth Iván tavaly kénytelen volt állásáról lemondani. A püspök maga igen szerényen élt s a püspöki rezidencziában folytatott puritán életmód és gazdálkodás közmondásossá vált Veszprémben. A veszprémiek Kovácsot kineveztetése óta nagyon ritkán látták; eleinte, mikor még idegbetegsége nem vett rajta annyira erőt, titkárával minden héten egyszer lejött a várból s a Korona vendéglő mellett levő nagy püspöki kert árnyas fái alatt sétált pár órahosszat. Minden évben egyszszer ebédet is adott, amelyre a város tekintélyesebb polgárait rendesen megszokta hívni. Jó idő óta azonban a séták is, ebédek -is elmaradtak, a veszprémiek nem látták többé püspöküket, s rosszullétének, sőt egyszer már halálának hire is felverte a várost. Kedden délután tél hatkor megkondult a székesegyházi dóm nagy harangja. Az egyházmegye főpásztora, Kovács Zsigmond meghalt! Hónapok óta veszélyes beteg volt. Rendes házi orvosa dr. Thaly László kezelte. Gyomor- s bélbaját gyógyíthatatlannak konstatálta. Majd dr. Pillitz Henő helybeli orvost hivatták a beteghez, ki minden ellen gyógyította, csak tüdöbajt nem fedezett föl, mire Thaly is többször utalt! A válság előtt 8 nappal végre Bécsből dr. Sehr ódért hívták le s ez az első vizsgálatra a legsulyosb tüdöbajt konstatálta s kijelentette, hogy a nagy beteg légfölebb 8 napig élhet még. A szomorú jóslat teljesült. Kovács Zsigmond megyés püspök temetése a lehető legnagyobb rendben folyt le. Még reggel 7*9 óráig látogatták a ravatalt, s/49 órakor azonban a nagyharang háromszori megcsenditese után lezárták a koporsót és a földszinten levő s az erkély alatt elhelyezett állványokra tették. Pont kilencz órakor a „Circum dederunt me“ eléneklésével megkezdődött az ünnepélyes temetési szertartás. Ezen ének bevégezte után a székesegyházi ének- és zenekar Mátray- Kompolthy „Gyászbaborult“ kezdetű gyászdalát adta elő, melynek végeztével még egy ima mondatott, s azután a lehető legnagyobb rendben megindult a menet a nagy székesegyházba. Legelői mentek a szent-Ferenezrend tagjai, vivén a gyászkeresztet, ezek után a vidéki plébánosok és káplánok haladtak; ezeket a vidéki esperesek és apátok követték, majd a helybeli káptalan tagjai következtek, élén Pribék István felszentelt püspökkel. Azután Pauer János székesfejérvári püspök ment fényes segédletével. A menet után kerekeken tolták a koporsót, melyen számos koszom volt elhelyezve, azonkívül ott volt a püspöki süveg, czimerek s egyéb jelvények. A koporsó mellett a többi koszorúkat vitték az uradalmi tisztviselők fekete bársonynyal bevont rudakon. A szebbnél-szebb koszorúk között láttuk a következő élő virág-koszorúkat: A pécsi jótékony nőegylet tisztelete jeléül elnökének; a boldogságos szűzről nevezett Mária-intezet hálából; a legjobb testvérnek és rokonnak a gyászoló család; szeretett főpásztoruknak az irgalmas nénikék; hálája és tisztelete jeléül Skublics Ödönné; hódolata jeléül Veszprém város közönsége, felejthetetlen jó urának az uradalmi tisztség stb. stb. A templomot egészen megtöltötte a nagyközönség; fél 10 órakor vette kezdetét az ünnepélyes requiem, melyen Pauer János székesfejérvári püspök pontifikáit fényes segédlettel. Ezután 4 apát négy responsoriumot végezett, majd pedig Pauer János liberát mondott, melynek végezte után a tisztviselők vállukon levitték „ln paradisum“ éneke között a koporsót a székesegyház baloldalán levő kriptába, melynek falba vágott fiókszerü üregébe helyezték el a koporsót a koszorúkkal együtt. A kripta befalazása után a székesegyházban ünnepélyes Gloriosutn tartatott Pripék István felszentelt püspök által, melynek végeztével az ünnepélyes gyászmise véget ért fél 12 órakor. A temetésen a. nagyszámú közönségen kívül ott volt a vármegye s város tisztviselősége, a törvényszéki hivatalnokok, honvédtisztikar, csendőrség, önkéntes tűzoltó-tisztikar, a magyar nyugoti vasút tisztviselősége, az urodalmi erdészek Bükkhely János főerdész vezetése alatt, az összes vallásfelekezetek elöljárósága, a városi tanács stb. — A rend példás \olt, amiben Dóczy István íemlői biztosnak van érdeme. A tűzoltók által vont kordonra nem volt szükség. — Pauer János székesfejérvári püspök még teguap délután két kanonok társaságában visszautazott bzekesfejérvarra. Eltávozásakor a székesegyházban kiharangozták.
