Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-06-25 / 31. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 31. az. Szombat, junius 25. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ^ VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre..............................6 frt — kr. Félévre ...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. :tdclí2TlcL0:q. szoina-Tos/ton.. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = MURIDÉ TÉSE IC ÉS ITYILTTEEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyiltte'r petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között._______ Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Utóhangok. Veszprém, jun. 25. Az a csodálatos választás, ami Veszprémben ezelőtt nyolcz nappal történt, minthogy páratlanul áll Magyarország ez évi választásai között — époly sok csodálatos hírre, beszédre ad alkalmat. Es méltán. A nagy közönség, az egymással szemben álló két politikai tábor emberei maguk előtt látják a tényt. Látták az eseményeket; de nem ismerik az események rugóit s indokait s igy helyes kenzekvencziát nem is tudnak levonni az eseményekből. Innen van az, hogy mikor a közönség téjé- kozatlan: kapva-kap minden híren, minden mendemondán s a mely hir minél idegrázóbb és minél skandalózusabb — annál több hívőre talál. Az aztán mindegy a tömegeknek, hogv igaz-e a pletyka, nem-e; bűnöst vagy önzetlen hazafit ér-e a gyanú vádja? Az mindegy. Csak tápot adjon a fontoskodva suttogó pletykának, ha becsületet öl is, ha hazafias, nemes törekvéseket öl is. A pletyka is tényező a társadalmi életben. Hatalom a pletyka is. Nincs annak rangsorozata a hat nagyhatalom után. Hanem azért annál veszedelmesebb. Mert neve sincs. Azt nem lehet pörbe fogni. Nem lehet párbajra provokálni. Az nem nyíltan támad, hanem orvul sorvaszt, mérgesít, senyveszt és öl. Támad zajtalanul, kisér oldalt és hátul — ha védekezel innen, elébed ront amonnan és rág a sziveden, becsületeden rejtve, bújva, mig megölt . . . . vagy kifáradótt. A csodálatos választás talányából kerekedett a mende-monda és aztán abból lett a pletyka. Járja az „azt mondják“, „azt beszélik“, „azt hallottam“ és mindenki told hozzá, amit a fantáziája, vagy az önös érdeke sugall. Hát arra való az emberek tisztes lelkiismerete, józan gondolkozása, hogy az alattomos aknamunka ellen síkra szálljon. Túl vagyunk az izgalom napjain. Beszéljen a hideg s a tiszta lelkiismeret. Nincs a romlottlelküségnek az az alávaló rágalma amivel a választást megelőző nap nem illettetett volna úgy a veszprémi ellenzék jelölte, mint az ellenzéki párt végrehajtó bizottságának tagjai. Hogy elárulták, eladták a pártot, hogy gseftet csináltak az elv-küzdelem szent har- czából; hogy megosztozkodtak a Judások pénzén. Alább közlünk két nyilatkozatot. Ez a két tanúsítvány meggyőződtet minden becsületes lelkületű embert arról, hogy a veszprémi ellenzéki párton, annak jelöltén, annak a végrehajtó bizottságán morális folt nem esett. Leszámolt és cselekedett a párt, annak jelöltje, annak végrehajtó bizottsága a kényszerhelyzettel, a kormánypárt lelketlen vesztegetéseivel, embertelen erőszakoskodásával, terrorizmusával s óriási pénzereje nyomásával szemben — legjobb meggyőződése szerint. Vitte a küzdelmet a végletekig — de hogy a jelöltjét, önzetlen feláldozásu hazafiságaért a koldusbotra juttatni engedje: azt lelkiismerete mem engedhette meg. Avagy melyik becsületes ember számíthatott oly borzasztó ellenactióra, amit a veszprémi kormánypárt ezúttal kifejteni merészelt ? . . . Hogy ha nem segített az 50—100 frtos voks, segített a kereskedők boltjainak bér- felmondása, az iparosoknak munkája elvonása és segített az adóterrorizmus és segített a pokolbeli Luczifer is, — a kormánypárt hűséges zsoldosaiként. Mig a tisztesség utján harczolt a két óriási tábor, addig a becsület fegyverei egyenlők voltak: de mikor a kormánypárti sírásó hyenák megkezdték lelketölő pestis-háborujo- kat, ott az ellenpártnak már nem lehetett illő győztes fegyvere egyéb — az undornál. Az olyan ellenféllel küzdeni nem dicsőség. Az ilyen ellenfélen való győzelem nem diadal. A győzelmi riadó a liczitácziós doh hangja lett volna — mely annak pörög vala, aki a legtöbbet ígérte. A párt jelöltje ilyen körülmények között tette le a jelöltséget. Letette pedig a párt végrehajtóbizottsága, elnöksége, összes tagjai beleegyező határozatából, akaratából és azok tanácsára. Nem szívesen tette. Erezte a morális felelősséget, melyet magára vesz és tudta, hogy e lépés következményei főkint őt terhelendik. De megtette. Rajta állott, hogy a kormány-- párt lélekvására — ez az emlékezetes gyönyörű liczitáczió — beszünjön. S mert a párt összes intéző férfiai, lelkiismeretük szerint, ez undorító állapottal szemben mást nem is tanácsolhattak neki: visszalépett. Tudjuk, hogy a párt aztán mégis küzdelemre vitte a 4S-as lobogót. Tudja mindenki, hogy azt az egyenlőtlen, de dicsőséges harczot együttesen vitték s vezették az ellenzéki párt végrehajtó bizottságának összes tagjai. S tették ezt a lobogó becsületéért, tették ezt a párt morális életéért. S mikor a választás elinalt s épen az ellenzéki párt vezéremberei s annak az orgánuma, ez a mi hírlapunk, a békülékenység hangján szólt a túlsó tábor embereihez, kikre pedig ugyancsak ráfér a szánom-bánom s a megszolgált szégyen orczapirulása: hát ugyan ez a kormánypárti tábor terjeszti most a legalávalóbb híreket az ellenzék jelöltjéről, az mer a leggaládabb gyanúsításokkal elő- állani, az beszél párt-eladásról, lelkek-vásár- lásáról s megvesztegetésről. Most, hogy jelöltét a legrémitőbb, legalávalóbb eszközökkel beleerőszakolta az ország- házba, — még neki áll fölebb, hogy az ellenzék vezérembereit összepletykázza, összeve- szitse magával a párttal és szokott vakondok módjára túr az ellleuzék tisztességén, becsületén. A veszprémi kormánypárthoz illő politika ez. Nem vártunk sem több, sem kevesebb tisztességet tőlük. Nem is foglalkozunk többet ezúttal vélük. Közöljük a helyzet tükreként az alábbi két nyilatkozatot. Minden nappal jobban csöndesül az izgalom. Minden nappal közelebb jövünk a csöndes hidegvérű leszámoláshoz. Lesz még szavunk ehhez a dologhoz. Hadd járjon mezitlenül az igazság, a becsület — s az egész sunyi-tábor! Nyilatkozat. A veszprémi választókerületben legközelebb lefolyt heves választási küzdelmek, nemkülönben pedig a függetlenségi párt jelöltjének Fodor Gyula ügyvéd urnák a választás előtti nap délelőttjén történt visszalépése, — mégis a választást megelőző estén Várpalotán Vikár István ügyvéd urnák a várpalotai függetlenségi párti választók részéről történt váratlan felléptetése, a különben is felizgatott kedélyű választó közönségnél oly irányú hírek terjesztésére szolgáltattak okot, — mikkel szemben úgy a szabadelvű párt akkori jelöltje, most már e kerület megválasztott képviselője: dr. Bezerédj Viktor ur, valamint a függetlenségi párt volt jelöltje Fodor Gyula ügyvéd ur, nemkülönben a mindkét párt ügyeit intéző választó polgárok érdekében alulírott Ruttner Sándor, mint ki a függetlenségi párt jelöltjének, Fodor Gyula ügyvéd urnák visszalépését. magától a jelölt úrtól és dr. Kenessey Pongrácz ügyvéd úrtól, mint a veszprémi ellenzéki párt elnökétől vettük tudomásul, — ezennel kijelentem, hogy a visszalépésnek komoly okait a nevezett jelölt ur előttünk is teljesen feltárta, s ugyan ő kijelentette azt is, hogy visszalépése az adott viszonyok nehézségeinek szoros figyelembe vétele mellett, a függetlenségi párt végrehajtóbizottságának hozzájárulásával történ t. A veszprém-kerületi szabadelvű párt elnöksége kijelenti tehát, hogy azon szállongó hírek, mintha egyik párt a másikat megvette, vagy egyik párt jelöltje a másik párt jelöltjének kiadásait kifizette volna egyszerűen valótlan o k. 8 ezen nyilatkozatunknak hírlapi közzétételébe is beleegyezünk, és pedig annál nagyobb készséggel, mert köztekintetekből is felettébb kívánatos, hogy a politikai párt- tusák a társadalmi térre át ne vitessenek, hogy átalában a választási mozgalmak hevében felizgatott kedélyek is mielőbb lecsillapuljanak. Kelt Veszprémben, 18S7. évi junius 25-éu. Szabó Imre. Ruttner Sándor. Kováts Imre. Barcza Kálmán. Dr. Óváry Ferencz. Nyilatkozat. Alólirott mint a veszprémi ellenzéki és függetlerségi pártnak a legközelebb lefolyt választások alatt volt elnöke, — a valósághoz híven ezennel kijelentem, hogy a veszprémi kerületi függetlenségi párt jelöltjének, — Fodor Gyula Ügyvéd urnák — visszalépéséhez, a választás előtti napon: 1887. évi junius 16-án, a reggeli órákban megtartott pártbizottsági értekezlet hozzá járult. Veszprém, 1887. junius 25-éu. Dr. Kenessey Pongrácz. Az ugodi kerületből. Felkérettiink a következő sorok közzétételére: Lukacsek János ugodi plébános, ki daczára annak, hogy magát negyvennyolczas elvűnek vallja, Feny- vessy főkortese volt, a Pesti Napló csütörtöki számában nyilatkozatot tesz közzé, a melynek egyes pontjai nem hagyhatók válasz nélkül. Lukacsek e nyilatkozatában azt panaszolja, hogy a negyvennyolczas párt jelöltje Seffer László nem programmbeszédeket tartott, hanem becsmérlő gyalá- zásokat vitt végbe Fenyvessy és Lukacsek ellen. — Az igazság érdekében erre ki kell nyilatkoztatnom, hogy Seffer László Lukacsek nevét soha ajkára se vette s Fenyvessy személyével már csak akkor kezdett foglalatoskodni, a midőn értesítették róla, hogy az ellenjelölt s kortesei személyeskednek. S mi volt az a becsmérlő gyalázás, a mivel Seffer László ellenjelöltjét illette, amin a finom szelíd beszéd modoráról általánosan ismert plébános felháborodik? Az a súlyosan sértő kifejezés nem volt egyéb, mint az, hogy „Fenyvessy a főispán titkárja, jogtanácsosa, bizalmasa.“ S ezt az ártatlan személyeskedést is Seffer nagyon tárgyilagos megjegyzés kíséretében ejtette ki. Azt kérdezte ugyanis, hogy „lehet-e az a kormány igaz ellenzéke, a ki a kormány bizalmasának, a főispánnak a bizalmasa?“ Ez az, amin a „szelíd lelkületű, jámbor beszédű“ Lukacsek plébános felháborodik, amit szégyennek s becsmérlő gyalázásnak nevez. Az igazság érdekében meg kell még azt vallanunk, hogy egy alkalommal beszélt nevek említése nélkül a negyvennyolczas párt jelöltje a „grófok pipatöltögetőjéről“. Talán ezt tartja a plébános ur oly sértőnek? De hát Fenyvessy Ferencz lenne ez a pipatöltögető?! Lukacsek nyilatkozata nem egyéb, mint a mesebeli vizet zavaró farkas szomja a bárányra. — Mert az a személyeskedés, a mit a Fenyvessy párt kortesei véghez vittek, csakugyan oly mértékű volt, hogy azt papírra írni alig lehet. — Fenyvessy Ferencz tiz év óta ismeri Seffer Lászlót, egy padban ültek az egyetemen, amidőn Fenyvessy Ferencz volt az Eszterházy gróf fiuknak az egyetemre kísérője, és Fenyvessy mégis tűrte, hogy kortesei az ő jelenlétében is Seffert zsidónak szidják, tűrte, hogy kortesei tagadják Seffer újságíró voltát, tagadják azt, hogy Seffer az Egyetértés munkatársa. Pedig Fenyvessy Ferencz maga nagyon jól tudja, hogy Seffer micsoda vallásu s nagyon jól tudja, hogy Seffer mióta tesz Fenyvessy- nek, mint az Egyetértés munkatársa szívességeket, s nagyon jól emlékszik Fenyvessy bizonyosan még arra is, hogy két-három hét előtt, amikor még Ver- hovay volt a Fenyvessy ellenjelöltje, Fenyvessy személyesen s többszörösen minő szívességekre kérte Seffert, mint az Egyetértés munkatársát. Fenyvessy nagyon jól ismerte Seffert, mint az Egyetértés segéd- szerkesztőjét is, nagyon jól tudja, minő állást foglal el a lapnál s mégis maga személyesen a választók előtt program mdeszédében úgy nyilatkozott, hogy Seffer nem is újságíró, hanem legföljebb amolyan skribler, akinek a korcsmái verekedésekről kell írni. Fenyvessyvel együtt járt korteskedni a lovászpa- tonai ev. lelkész, aki Seffer László édesatyját Seffer Gusztáv rozsnvói gymnáziumi tanárt személyesen ismeri s Fenyvessy mégis tűrte, hogy kortesei jelenlétében is Seffert zsidónak bireszteljék, noha maga maga Fenyvessy is egy évtized óta tudja, hogy Sef- fernek soha semmiféle nemzetsége sem volt zsidó. És a mikor a választók mind tisztában voltak ezzel a czélzatos, szándékos hazugsággal s közbekiáltásaikkal megczáfolták, mit feleltek Fenyvessy finom, miveit kortesei? Lazi-ban például a Fenyvessy kíséretében levő Lukacsek e hó 15-én e szép illemes szavakra fakadtak: „Hátha igaz is, hogy Seffer egy lutheránus profeszornak a fia, az is bizonyosan csak amolyan elcsapott mester lesz, mint a kivel most Seffer a kerületbe jár, az a t—tv—s,*) a kitől nem sokára majd a jelölt is megt—sedik.“ Ilyen müveit, finom ízlésű beszédet tettek Fenyvessy s Lukacsek. — És most még Lukacsek panaszkodik személyeskedésről? Pfuj! Szégyelje magát! Fenyvessy bizonyára most már maga is szégyenleni fogja e dolgokat, mint szégyenlenie kell ama leírhatatlan szavakat is, a melylyel például a Seffer Lászlót éltető csóti nőket illette. Beszél még Lukacsek nr a negyvennyolczas párt által elkövetett „hallatlan erőszakoskodásokról is.“ Ezen már nevetni kell. Hát talán az egész szolga- birói s uradalmi apparatus a mi részünkön volt s nem a Fenyvessyén? Talán a negyvennyolczas párt érdekében gyakorolták az ugodi községi választók lelkiismeretén s választójogán azt az erőszakot, hogy nem kapnak az Esterházy uradalmi erdőkből fát, sem fuvarozásra, sem vásárlásra, ha nem úgy szavaznak, a hogy az uradalomnak tetszik? Hát a többi uradalmak s uradalmi bérlők s gazdatisztjeik talán Seffer érdekében erőszakoskodtak? Hát a választási elnökök s a szolgabirák és a csendőrök a választás színhelyén talán szintén Seffer érdekében erőszakoskodtak ? A negyvennyolczas párt érdekében történt volna tán az az erőszakoskodás is, hogy a negyven- nyolczasok táborában az étel-ital árusok sátrait a szolgabiró szétszedette s a Sefferpártiakat még a kut- viztől is katonasággal zárta el? Avagy a Sefferpárt érdekében történt az a barbar vad erőszakoskodás, hogy egy Sefferpárti vanyolai legényt, a ki egy katonát meglökött, egy fához pellengérre kikötöztek s ott rendőrökkel pofoztatták csak azért, hogy a negy- vennyolczasokat ezzel felingereljék s a katonasággal talán véres összeütközést provokáljanak. Plébános ur vigyázzon máskor szavara! Ne vesse el a sulykot ! Hazudni nem szép, de ha pap hazudik az százszorosán csúf dolog. 48. Nyilatkozat. Bármennyire visszatetszőnek tartom is a korteskedésközben adott vagy kapott, akár valódi, akár vélt sebek bolygatását a választás után, még sem hagyhatom czáfolás nélkül Lukacsek János plébános urnák a „Pesti Napló“ csütörtök reggeli számában közlött ama vádját, hogy én mint az ugodi kerület negyvennyolczas pártjának képviselőjelöltje, becsmérlő gyalázásokat vittem véghez ellenjelöltem s Lukacsek ur ellen. Noha provokálva voltam, a személyeskedésekre tartott beszédeimben olyat, amit személyeskedésnek magyarázhatnak, egyebet nem mondtam, mint azt, hogy „én nem a kormány főispánjának a hintáján jöttem ide a kormánynak ellenzéket csinálni.“ r En itt nyilvánosan ismétlem, amit mondtam. Vájjon Lukacsek ur és jelöltje mernék-e nem újságban, hanem csak müveit társaságban is ismételni mindazt, amit a választók előtt elmondtak ? Lukacsek úrról magáról sohase jutott eszembe szólni. Most egyetlenegy megjegt'zést teszek csak szereplésére. Hallomás szerint ő azonos lenne a Shaksperet fordító Lukacsekkal. Jegyezze meg a főtisztelendő ur, hogy azok a szavak, amelyeket Shakspere egy-egy köz- legionarius mosdatlan szájába ad, nem illenek papnak ajkaira, még akkor sem, ha azt a papot saját elveinek pártja ellen főkortes- uek szegődtették. Ez első s az utolsó szavam Lukacsek úrhoz. Budapest, 1887. jun. 23. Seffer László. *) Ez ugyanaz a tanító, akit 14 év óta becsülettel viselt állomásáról Fenyvessy közbenjárásával Esterházy elcsapott csak azért, mert a kasznáraénak nem köszönt, a kinek ügyét nagyon jól ismeri Sipőez Fenyvessy legbuzgébb kortese.
