Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-01-15 / 4. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 4. sz. Szombat, január 15. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt kr. Fé lévre...................................3 írt kr. Ne gyedévre..............................1 fB 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. jelen. minden szomloaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = HIEDETÉSEK ÉS UYILTTEHEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. OHÍUU 10 H Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a Veszprémi Független Hirlap 1887. évi, hetedik évfolyamára. Bizalommal lépünk ismét az elfogulatlan közönség elé. Független gondolkozást! polgárság részére alapittatott ez a közlöny. A mi közönségünk az, mely szabadon, nyügözetlenül gondolkozni tud és akar. Aki a közügyek iránt hív; ki leplezetlenül, nyilt sisakkal fogadja el a közjóérti barezot a snnyi-emberek visz- szavonásával szemben — az ott talál minket is a küzdelemben, melyet lankadatlan erély- lyel. örömben-bajban híven harczolnnk végig. Evek óta ismeri e hírlapot a polgárság. Hétről-hétre ismerős jóbarátkint jelen meg a megye minden részében, a polgárok házaiban s a főúri lakokban egyaránt s őszinte, nyílt hangját a meggyőződésnek viszi mindenüvé. Nem fél a bántódástól, nem keres kegyes szembunyoritást. Aki barátja az egve- nes-lelküségnek — - barátja ennek a hírlapnak is. Sok évi múlt áll a hirlap mögött s <f múltban tapasztalt általános rokonszenv igazolja e küzdelem jogosultságát, szükségességét. Am ily befolyásoktlan, szabad iránya van a hírlapnak, olyan a hangja. Nem válogat a hangzatos frázisokban, mikor a sunyiak üzelmeit napfényre hozza. Az igazmondás nem tömjénez. Rideg dolgoknak érdes a veleje. A hirlap beosztását, tartalmasságát ismeri közönségünk. Nem kell öndicséretbe esnünk. Van az országban vagy ötödfélszáz lap. Megálljuk ebben a táborban a versenyt. Tartalmilag gazdag, változatos. A főváros írói körei e tekintetben a legelső lapok közzé sorolják. Kiállítása pedig olyan, minő a vidéken egy lap sincs. Díszes, elegáns, bármily salon-asztalra illő. Irány czikkeinket legjobb megyei erőink írják. Országos képviselőink, a megyei tisztikar legelei részt vesznek szellemi munkánkban ; vidéki levelezőink pedig hírrovatunkat élénkítik bő híreikkel, tudósításaikkal. Ilyen volt a lap máig. Ilyen lesz ezután is. Ennyit ígérünk; ennyit be is fogunk tartani. Forrong a világ. Forrong a világ, a vihar közeleg; Készülnek a népek a szörnyű tusára. Elönti virányaid, uj kikelet, A tett mezején a vérpatak árja. Felhők gyülekeznek; az északi szél í újjá felénk a sötét veszedelmet. Hát kardot a kézbe! Ki gyáva, ki fél: Nem lesz nyugodalma a tűzhelye mellett! A bősz viadal ha kitört: idejő Ádáz gyűlölettel az ellen e honba; F szent haza lesz a kígyóit temető, Hol muszka, magyar vegyül össze halomba. Földúlja a harcz rohanó vihara Az üdvöt, a kincset, az állmot a révben; Nem juthat ifjúval oltárhoz ara S aggó anya férfi-fiat nem csókol ez évben! Döntő tusa lesz. De te meg ne riadj, Küzdj nemzetem, hősen, életre-halálra! Na győzesz: c szentelt föld ura vagy; S pusztítsanak cl, de ne juss rabiyáiba! Hullámzik a vész, — csak a gyönge mereng; Elhagyni ne féljen senki a révet, 1' öl magyarok ! a jövő a mienk ! Kezdjük diadallal az uj ezer évet! . . . Rudnyánszky Gyula. Ha megérdemeltük: a jövőben is elnyerjük a polgárság méltánylását. Az elismerést nem konyoráljuk. Megszolgálni akarjuk. Ezzel nyitjuk meg a lap hetedik évfolyamát s kívánunk minden szives olvasónknak boldog újévet! A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. * Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Lrupus in fabula. Veszprém, jan. 14. Amily örömmel, önérzettel tekinthet vissza a városi polgárság a lefolyt városi választásra, mely tisztes rendben, szépen folyt le, ép oly rosszul esik látnunk, hogy ezúttal se emancipálták magukat az illető intézők amaz áramlat alól, mely a város zsidó adófizetői ellen irányul. Az uj városi képviselő testületbe egyetlen zsidót sem választottak be. Ez a tény az érem másik oldala, melynek a város jövő közéletére való kihatását sem nagyítani, sem kicsinyelni nem akarjuk. Tény az, hogy az egész felekezetet bántó- dás érte. Lesz a zsidóságban annyi jellem bizonyára, — hisz a tűrésből kijut nekik mindig bőven — hogy sértett önérzetből nem fognak visszavonást szítani a város érdekei ellen. De hogy a társadalmi együttérzés, a polgárság összes felekezetei közt okvetlen szükséges összetartó kapocs, ezáltal még inkább meglazult — az olyan tény, melyet úgy köz- mint humanitási érdekeink hanyatlása szempontjából még a legdühösebb antiszemitának is megszívlelni kellett volna. De meg a méltányosságnak s a tisztességnek is van ahhoz köze. Mert nem szép dolog és nem is tisztességes: egyformán megsarczolni minden jótékony kolledálásnál az összes felekezeteket s aztán mikor a jogok kiosztásáról van szó, akkor kifelejteni az egyiket. Különös fajtája az önérzetnek kell ahhoz is, bogy a varos saját kiadásaira, saját hivaA nők szépítő szereiről* Veszprém, 1887. jan. 12. I. Oh! ne ijedjenek meg hölgyeim, nem áruló akarok lenni, lelkemre mondom, nem. Nem közeledem, mint ellenség, hanem mint jó barát, a ki meg akarja önöknek súgni, mint lehet sok esetben a természet mostohaságát, szépségük előnyére kicorrigálni. Azután meg megakarom önöket óvni az üzérkedő kuruzslók által áruba bocsájtott szépitő (?) szerek sokszor mérges, és ezért veszélyes használatától. Hanem mindenekelőtt talán jó volna először a szépség fogalmával tisztába jönni. Csakhogy ez nehéz dolog ám; egyszerűen leirni, hogy ilyen meg olyannak kell lenni a szép leánynak vagy a szép asszonynak, ez — lehetetlen. Hány szép asszony, meg hány szép leány van csak — a mi városunkban is, és még sem hasonlit egyik sem a másikhoz. Mindegyik szép a maga nemében. A dolog ilyetén állásánál, nem is foglalkozhatom a szépség fogalmának egyszerre való meghatározásával, — ki is merne ebbe belekapni? — hanem inkább lassan-lassan igyekezem majd kifejteni, a mik tulajdonképen a női szépség legjelentékenyebb kellékei. Evvel kapcsolatban pontonkint adok majd útmutatást, mint lehet a szépség egyik vagy másik kellékét továbbra is föntartani, a hiányzót pótolni, a kevósbbé szépet pedig csinosbitni. Fejtegetéseim alapját boldogult Poliklinikai főnököm Dr. Auspitz bécsi egyetemi tanár bőrgyógyászati osztályán nyert tapasztalataim fogják képezni. Először is a nők hajzatáról leend szó. Ezt fogják követni a szem-, fül- arcz-, száj részek-, fogak-, kéz- és lábról szóló fejtegetéseim. A nók hajzata szép: ha diís és hosszú. Ez legelső és egyszersmind főkelléke a szép hajzatnak. A ! talnokainak fizetésére egyaránt, vagy még hatványozottabb arányban beszedjük a városi adót ugyanattól a felekezetitől, melynek aztán a város tanácstermében nem engedünk szót. Still sein, und weiter dienen! És ha könyörgyüjtés foly keresztényi czé- lokra, ha népkonyhára koledáluuk, ha gym- nasiumi alapra gyűjtünk, akkor megtaláljuk őket — s viszont nem látjuk meg, ha az elismerés méltányos nyilvánításáról lehetne szó. Hát nem szép dolog az. Nem fér össze se a férfias önérzettel, sem a méltányosság legprimitívebb fogalmával. Annak a neve nem is antiszemitizmus, hanem kupczihérség. Itöstellik a dolgot a megyeházán, a városházán, a várban — de hát az erkölcsi általános blamage-t nem reparálja az egyesek méltányláta. Elvégre ismét csak az lesz az irmag, ami századok óta volt: a zsidók tűrése. Csúnya dolog pedig, mikor a nagyobb rész mindig a kisebbség tűrésén épül! Egy fontos interpellate. Veszprém, 1887. jan. 14. Tehát mégsem volt egészen gyümölcstelen az igyekezet, hogy valahára rendeztessenek azon zűrzavaros állapotok, mik e város területén a regalejog gyakorlata körül léteztek. Az uradalmi regalebérlők a legköltségesebb pörösködésnek minden kigondolható módját alkalmazták, hogy Augias istállóját valahogy kitisztíthassák. Évek hosszú során át hiába volt minden igyekezet. Mert csak az kellett, hogy valaki magát nemes embernek nevezze, akkor azu- táu gyakorolta évenként 4 hónapig az italmérési regal e-jogot. Az adófelügyelőség, mint grata personákat dédelgette a tisztelt jogbitorlókat mindenkor, közülök a világért sem adóztatott volna meg egyet sem, hanem e helyett az uradalmat és uradalmi bérlőket minden kigondolható teherrel, hogy ne mondjuk zaklatással, a szó szoros értelmében elgyötörte. A közigazgatási hatóságok pedig sokáig csak amolyan noli me tangere dolognak tekintették ezt a sokat bolygatott kérdést, a jogaikat és igazaikat kereső felek pedig a Fabius Cunctator módjára eljáró hatóságok nehézkességét, az egyik helyről a másikra való utasittatást megsokalván, időnként kénytelenek voltak ezen specialiter közigazgatási jellegű ügygyei a kir. bíróságok ajtaján kopogtatni. De mindezek daczára az igazság érzetében működő érdekeltek nem veszítették el eré- lyességüket a bérbeadó uraságok által reájuk bízott jognak megtisztításában; s épen az erre irányuló igyekezet szülte azt a váratlan fordulatot, mi talán páratlanul áll a városok történetében. Ugyanis dr. Csete Antal ügyvéd ur a káptalani regalebérlő jogi képviselője a hosszabb idő óta folytatott pörös- ködés közben fárad hatatlanul gyűjtötte az ügy kiderítésére szolgáló adatokat. Ez adatgyűjtő munkálkodás közben akadt Veszprém város levéltárában egy jegyzőkönyvre, mely a Veszprém városi nemesség és polgárság egyesülése alkalmával Veszprém város közgyűlésén az 1849. évi julius hó 3-án 437. szám alatt felvétetett, s melyben többek közt a következők foglaltatnak: „A szép számmal együtt levő gyülekezet többi polgártársaknak is érzelmét tolmácsolva kijelentette, s másithatlanul elhatározta, hogy Veszprém városban mint első bíróságot gyakorló helyben addig is míg a városok rendezésekről s ezzel kapcsolatban álló tárgyakról köztörvény alkottatnék, köz- igazgatásra, igazságszolgáltatásra, valamint minden eddig vagy természeti- legvagy csak használatilag el- különzött, de köz- és egyik vagy másik testület által szerzett és b i r t ingó és ingatlan javakra, haszonélvezetekre, oklevelekre n é z v e, az itt lakos és birtokos nép egyenként és összesen egyesül és k ö z b i r t o- kosságba olvad; minden iratait közlevéltárba, minden pénzértékét közpénztárba s minden ingatlan vagyonát közgazdászat alá adván, sőt igazság-szolgáltatási törvény s igazságszerü közteherviselési tekintetben e város és közigazgatásilag ehez csatolt puszta vagy fordulat határaikban fekvő magá n- tulajdonaikat is e városi hatóság gondja és felelőssége alá helyezvé n.“ íme a határozat, melynek meghozatala a Veszprém városi nemesség és legtekintélyesebb tagjainak jelenlétében és kezdeményezésére unisono történt, — s melynek értelme, kétségbevonhatlanul lemondás a nemességet hajzat színe már ízlés dolga. A hollósötét, gesz- tenyeszinü, szőke hajzatnak egyaránt vannak imádói, és elég férfi van, ki csak a vörös hajért lelkesül, rajong. A szin tehát Ízlés dolga. Bármily színnel bírjon a nő haja, szépnek, igen szépnek fogja azt találni a férfi-világ, ha dús és hosszú. Azonban a különféle színeknek különféle gondozásra van szüksége. így p. o. ki tagadná, hogy a sötét hajzat szépsége sokkal jobban jut érvényre, ha simán terül el a fejecskén, szép fekete fényével gyönyörű contrastot képezve a hófehér homlokkal. Ha a fekete hajzat nem bírna természeti fénynyel, hanem száraz, törékeny volna, és rakonczátlan hullámai vonakodnának szendén és simán elterülni, akkor legjobb az ellenszegülőt „B r i 11 a n ti im al“ addig megkene- getni, mig meglágyul, megsimul és szép fényben ragyogA szőke hajzat legszebb, ha hullámos és fürtökben gazdag. A sima hajjal biró szőkék legjobban tesznek, ha mesterségesen alakítják át hajzatukat hullámzóvá. De csak a sütővasakat félre! Ha tőlem függne, minden stttövassal babráló friseurnét a p—ensióba küldenék. Ezen hajölő szerszámok tökéletesen tönkreteszik a hajzatot; a legnagyobb vigyázat mellett elszáritják, fénytelenné teszik, elpusztítják, agyonölik a szegény hajat. Uraim, csak nézzék meg nejeiket, ha a friseuruő kezeiből kiszabadult. Megismerik rögtön, hol grassált az a sütővas! Milyen száraz, fénytelen, merev, szálkásos ott minden hajszál! Abzug neki!! — Ajánlok önöknek hölgyeim jobb szert. Hozassanak a gyógytárból 400 gramm rózsavizet, és abba olvasszanak fel 1 gramm gummi arabicumot. Ezen oldattal nedvesítsék meg este lefekvés előtt a jól kifésült hajat, és tekerjék fel papirtekercsecskékre. A reggeli kifésülés után pedig tekerjék egy piczit reá egy kis fűrtpálczikára, és akkor nézzék meg azt a szépen fénylő természetes fürtözési. Sokszor a haj igen zsírtartalmú. Ilyenkor legjobb este rizsporral behinteni, és reggel jól kifésillni. Egyáltalában a hajzat nagy gondviselést igényel. A ki szép haját szereti, azt gondoznia is kell. Gyakortai (reggel és este) fésülés, a fejbőr szigorít tisztántartására a haj jó beolajozása föltétien szükséges. A fésüléshez hajlékony fésű, a fej tisztántartásához lágy viz és közönséges háziszappan használandó. Vizes hajjal a levegőre kimenni soha sem szabad,' hanem mindig először megszáritandó és egyszerű finom táblaolajjal, melyet egy csepp illó olajjal meg lehet szakosítani, jól bekenendő. A hajnak nem szabad sem igen száraznak, sem igen zsírtartalmúnak lenni, mert — kihull . . . így egy lényeges ponthoz jutottunk volna el. — Nincs a fiatal hölgyekre nézve aggasztóbb, mint ha észre kezdik venni, hogy a hajuk hullni kezd. Ez még aggasztóbb, mint — az első »ősz“ haj felfedezése. Pedig a hajhullás nem igen ritka. Vessünk csak egy pillantást a fővárosi hírlapok hirdetés-oldalaira. A hajnövesztő szerek egész serege ajánltatik azokban, mert a speculatio mindig jobban meg jobban foglalkozik ezen szerek gyártásával. Természetes, könuyenhivők mindig találkoznak, és igy a gschiift floriroz. Pedig fogalma sincs egynek sem a haj-bajokról és a haj-kihullás okairól. De ha volna is. Az egyiknek haja más okból hull ki, mint a másiké, igy van az a harmadiknál is, a negyediknél is. Mindegyiknél tehát más gyógykezelést kellene alkalmazni, de ők azért egyféle kenőcsöt küldenek mindenkinek. Mit törődnek azok, ha az egész fej megkopaszul, csak ők túladhassanak drága pénzen köcsögeiken. Csakugyan ideje volna már, ezen kuruzsló hajdoktorok !! munkásságát is betiltani!! A hajhullás két okáról és megakadályozási módjáról már volt szó. — Néha pedig csakis azért hull
