Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-06-12 / 25. szám
MEGYEI- S HELYI ÉRDEKE, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 írt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatok Ney Mór, Herczeg Lajos ítéletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos-utcza, 105. sz. a. küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyiltte'r petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta ti. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Pünkösd ünnepén. Veszprém, junius 12. Mint a menyköves égihábornk után a szendefényben kiragyogó tiszta verőfénv — oly magasztos glóriában jött el Pünkösd ünnepe, a küzdő-versenygő társadalom fölébe. A faj irtó, nemzetölő politika vészterhes felhőitől beborult a magyar ég. Gazdasági harczban áll Romániával, Olaszországgal, Németországgal, Oroszországgal; vesz és oszt érzékeny anyagi csapásokat az irigy - éhes szomszédokra — a Bécsben újra fekélylyé növekvő szomoruemlékü camarilla ismét kénköves tüzet okád határainkra s az országban válságos küzdelem foly az ellenségesindulata hadsereg ellen. . . . S mig igy végignyillalanak a szenvedélyek villámai a fajgyűlölet borúján — ime az égen megjelen a béke fehér galambja, jelképéül a Szentléleknek, ki eljő, hogy megvilágositsa elménket; fogékonnyá tegye ‘sziveinket a jó iránt s erőssé a rósz elleni küzdelemre. 8 mint a nemzetek a politika különbö- zetei által, úgy a keresztény világ is folyton harczban áll, a Szeretet tana védelmében. Az Ecclesia militans ma még inkább igényli az egész keresztény világ támogatását, mint akkoron, midőn keresztes hadakat vezérelt a szentföldre. Ma nem fegyverrel, de a material]sztikus koreszmék méregfegyvereivel ölik ki a keresztény keblekből a Hitet, az emberi erkölcsjavak alapfundamentumát és saját tűzhelyén, saját sziklabérczein rengetik meg Szent-Péter anyaszentegyházát. Oh nincs az a reális érték, nincs az a nemzeti dicsőség, nincs az a faji becs — mely kárpótolja a világot az elvesztett édenért akkoron, ha szívtelen — erkölcstelen s vallástalanná lett és hideg számító agygyal, mérgezett szívvel jár majd az erkölcsi halál sötét lejtőin. Pedig a kort jellemzik az erkölcsi bukás symptomái. Az anyag uralg a szellemen; a test a lélek fölött; a pénz az erkölcsön . . mindenütt. És az Ecclesia militans intő szavát elnyomja a pénzsovár világ ordítása: ,Panem et circenses!“ Kenyeret és mulatságot hajhász s veszi ott ahol éri, tilos vagy engedett úton, mindegy: Különböző erkölcsi s anyagi értékkel egyenlő erkölcsi s anyagi jogokat követel s inkább fölforgatja a társadalmi rendet, semhogy őrült ábrándjairól lemondjon. Az Ecclesia militans erkölcsi fegyvereinek kell, hogy súlyt adjon a jobbak társadalma. Soha annyira nem igényelte mindnyájunk erejét — mint napjainkban. Nyelvpritynéhez. í. Ne bántsatok, elég volt már, Kényeimből lángfolyó lett; Ne bántsatok, mert e folyó Megfőzi rút nyelveteket. II. Nyelvprityné sem úgy született, Mint a subagallér, Bábájának kijárt nem egy, Hanem három tallér! . . . — Mert hát a szegény bába, Ne rémüljön hiába! Mondják, hogy egy héttel előbb Született a nyelve (?) . . . Egy éjfélkor ördög által, Pokolbeli méreg-páczczal Lön megkeresztelve!'. .- . Hegyes is az, éles is az — Mind a két oldalán . . . Kell, hogy amit e lelki harcz jelszavául a templomi szószék hirdet, azt mi ide- künn, a zagyva világ tömegei között érvényre segítsük, kiki azzal a szellemi fegyverrel, azzal a befolyással, azzal az erkölcsi erővel, melylyel az istentől megáldatott. Harczosai legyünk mind a küzdő anya- szentegyháznak, hogy rendült alapjai dönthet- leu támaszt nyerjenek s visszahódítsa nekünk a vesztett édent — a Hit, Remény, Szeretet boldog édeuét. Jövel fehér galambja az égieknek. . . . Szállj borús határaink, föléje s hozdd ránk a lelki erő s az égi béke szent malasztjait! Veni! Veni! Közegészségügy Veszprémmegyében. Veszprém, jun. 11. Veszprémmegye közigazgatási bizottságának f. évi június hó 7-én tartott ülésén J)r. Kerényi Károly m. főorvos a következő egészségügyi jelentést terjesztette elő: E hó folyamában a közegészség, habár a bctegedések száma némileg csökkent, de mivel a halálozási arány emelkedett, az előző havinál kedvezőtlenebb volt. Az uralgó k ó r j e 1 1 e g általában liurutos és lobos volt, a betegedések legnagyobb számát a gyermekek között uralgott hörgi és hökhurutok képezték, előfordultak a felnőttek között gyakoribb esetben váltólázak, valamint a tartós meleg napok alatt — a mely ezen hó legnagyobb részén át rendkívüli nagy mérvben uralgott, — heveny, gyomor- és bélhurutok is, de ezen betegedések csak szórványosak voltak, enyhe kórtünetekkel jártak és kedvező volt lefolyásuk. Heveny fertőző kórok a megye területén járványosán nem uralkodtak, de szórványosan felmerült a roncsoló toroklob, vörheny, imitt-amott egy-egy hagymáz-bete- gedés is. A fenyegető Cholera - járványt megelőzőleg a belügyministerium és az alispán i hivatal részéről kiadott egészségrendőri utasításokhoz képest, különös tekintettel az uralgó nagyfokú hőmérsékletre, úgy a közterek tnint a korcsmák, vendéglők és egyébb nyilvános helyek tisztán tartására, valamint az iskolák és kutak tisztogatására a hatóságok és ezek egészségügyi közegei részéről kiváló gond forditatott, nevezetesen : piaczi vizsgálat teljesített naponként, kávéház megvizsgáltatott 21-er, vendéglő 37-er, korcsma f8-or, mészárszék, vágóhid városokban naporiként, egyéb helyeken 35-ör. Hentes üzlet megvizsgáltatott 10-er, elkoboztatok 9 kilo marhahús, 17 liter éivezhetlen tej. Iskola megvizsgáltatott 22, azok tisztántartása iránt is <i kellő gondoskodás megtörtént, kifogás alá esik a borzavári iskola, Indóház megvizsgáltatott 25-ör, tisztátalanság nem találtatott, a fertőtlenítés rendesen történik. Lakás tisztátalannak találtatott 75, fertőtlenített 75, betiltatott 1. — árnyékszék és pe- czegödör kifogásoltatok 10, fertőtlenített 10, — kút megvizsgáltatott 60, kimerítésük egészségi szempontból elrendeltetett. Veszett eb általi marás előfordult Ajkán, M.-Polányban és Lőrintén, min- donütt egy-egy gyermeket is mart meg a veszett eb, melyek orvosi felügyelet alatt állanak és ápolásukról is gondoskodva van, a megmart és gyanús ebek kiirtására a kellő intézkedések hatóságilag foganatositattak. -— Fürdő megvizsgáltatott 9-er. — Ugyanezen alkalommal tisztelettel meg kell említenem újólag a pápai úgynevezett csinezaároknak, főkép a forró nyári hónapok alatt érezhető bűzös kigőzölgéseivel befertőztető egészségre ártalmas voltát, teljes tisztelettel kérem a tek. közigazg. bizottságot, miszerint ezen ároknak befedezése iránt, tekintettel különösen a fenyegető cholera-járványra, intézkedni kegyeskedjék. — Végre a Kenese község melletti Balaton-parton levő halászkunyhó és a mely helyen a Balatonból kihalászott számos apró halak tisztogatása által felszaporodott s bomlásnak indult állati hulladékok rothadt szaga fökép a nyári napok alatt az ottani légkört úgyszólván dögleletessé teszi, a mely úgy a községbeli lakosságnak mint az oda füredni járó és hoszszabb időn át tartózkodó közönségnek egészségére rendkívüli káros befolyással van: tekintettel a fenyegető Cholera-járványra, ezen körülményt is azon tiszteletteljes kéréssel említem meg alázatos jelentésem sorrendében, hogy a tek. közigazgatási bizottság azon halászkunyhónak egészségügyi tekintetből a mostani helyéről leendő eltávolítását és annak a községtől legalább is 3 kilométernyire távolabb délnek fekvő helyen való felállítását elrendelni kegyeskedjék. öngyilkosság volt 2, u. m. 1 ön- felakasztás és 1 kutbaugrás által. Az állategészségügyre vonatkozólag tisztelettel jelentem, miszerint a pápai és devecseri járások területén néhány veszett kutyán kívül a hasznos háziállatok közt május hó folyamában fertőző betegség nem észleltetett, de a hó elején uralgott hideg havas esős napok alatt a legelőn volt A lenge szellő játszik liollófürteivel s csókdossa halvány arczaifc . . . Majd csókot nyom az iíju selyem szempilláira is ... . Látja, hogy miként lesznek az alacsony kunyhóból emeletes paloták, pompás épületek, melyeknek diszitése többe kerül, mint maga az épület; látja, a mint a körülfekvő szöllödombok szintén beépülnek büszke palotákkal és a régi kunyhók helyén világváros emelkedik. A csergedező patakocska, melynek virágos partjain oly sokszor megpihent, hatalmas folyammá nő meg s leküzdve minden akadályt, rohan a .Magyar tenger“ felé és óriási robajjal zuhan annak hullámai közzé, nem oly félénk, mint azelőtt reges-régen, mikor még a neve is „remete patak“ volt . . , Hej, régen volt az már, nagyon régen, mikor még a patak partjait befutotta a repkény, benőtte a tarka virágok különböző neme: a vad rózsa, ne- bántsvirág, kakukfü, szekfü, iszalag, a szerény ibolya, s a csacska harangvirág. Száz esztendeje annak. Még a lombjaival üde árnyat adó, terebélyes diófát is elpusztították az emberek és törzsét egy óriási épülethez használták föl. Szász esztendő hosszú idő, mely alatt sok minden történik. A kis kápolna sem létezik többé, nem gyűlnek össze már a kis harangocska csengésére az ájtatos hívek. Az emberek dühödt háborúja pusztította el.. A kápolna helyén egy négyemeletes épület, Lord Vallencenek, a hatalmas urnák lakása áll. szarvasmarha-állományban több helyen gyomor-, bél- es tüdöhurutok mutatkoztak, a betegség azonban pár gyengébb borjú és tinó elhullása után megszűnt, jelenleg a marhák között semmiféle betegség sem tapasztalható. — A lóállományból Pápán takonykor miatt kiirtatott 1 ló. a további fertőzés meggátolása tekintetéből a szabályszerű óvintézkedések megtétettek. Veszprém, 1886. junius hó 2-án. Dr. Kerényi K á r o l y, megyei főorvos. Hochmuth rabbi botránya. Veszprém, 1886. jun. 11. Botrányos esetről kell megemlékeznünk, mely a múlt vasárnap, egy temetés alkalmával történt meg. Az ifjan, 28 éves korában elhunyt Steiner József ügyvédjelöltet temették, akit talán kivétel nélkül — mindenki a legmélyebben kedvelt, aki csak ismerte. A jó modor, a rendkívüli ambiczió, a nagy szorgalom, melyet nála mindenki elismert. bizonyára feledhetetlenné tették emlékét azok előtt, akik valaha rokonszenves lényével érintkeztek. A temetésen díszes, intelligens közönség jelent meg, túlnyomóan az elhunyt legjobb barátaiból. Mikor a gyászéneket befejezték, Hochmuth Ab r ah ám veszprémi főrabbi állt a koporsó elé, hogy halotti beszédét elmondja. Mindenki meghatva állt helyén s azt várta, hogy az ősz pap, ki több mint harmincz éve, hogy lelkipásztorkodik. a vigasz égi cseppjeit fogja a mélyen lesújtott szülők, testvérek s jó barátok sziveibe cseppegtetni. S ime! mi történik? A rabbi, mintha nem is tudná, hogy koporsó előtt áll, társadalmi problémák fejtegetésébe csap; azt mondja, hogy az elhunyt pályájának lett áldozata, mert „agyontanulta magát“ s „erőszakkal tudóst akartak faragni belőle, holott tehetségei nem voltak“ s bölcsen hozzátéve, hogy „nem minden fa alkalmas arra, hogy gyümölcsöket teremjen.“ A végső tanulság pedig „ha az elhunyt életével nem használhatott a társadalomnak, használjon legalább halálával.“ Nem tulzunk, ha ezt mondjuk, hogy a jelenlevő gyászközönség megrémülve tekintett a rabbira, aki ennyire megfeledkezett magasztos feladatáról. Hiszen ez nem a vallás vigasztaló szava volt, hanem oly kíméletlen és jellemezhetetlen durvaság, mely a legridegebb kedélytől is sok volna. Mond ilyet egv müveit ember, aki a megtört, lesújtott szülőket látja maga előtt s a vigasztalan testvéreket, jóbarátokat ? Bizonyára nem. még akkor sem, ha állításai csupa igazságok lettek Leid Valienee igen nagy ur, kinek parancsait minden ellenvetés nélkül teljesítik azok az emberek, kiknek egykor réges-régen, elődei művelték azt a főidet, melynek gyümölcseit most egy idegen élvezi. De ennek igy kellett történni. Miért nem tudták felfogni e táj és e viz fenségességét ők is, ezelőtt réges-régen; és azok a „nagy urak“ miért magasztalták mindig a külföldit, megvetve azt a földet, mely őket szülte és nevelte, melynek kincseit ők külföldre hordták elpazarolni! . . . A külföld pedig rávetette szemét erre a tejjel- mézzel folyó vidékre, melyet azután meg is vett, olcsó pénzért,, a könnyelmű gazdáktól. Ez rontatta le az alacsony kunyhókat és emeltetett helyébe büszke palotákat. Es ő uralkodik az egész vidék felett, melyet nem tudtak megbecsülni régebbi birtokosaik. A lordok tizenkét gőzjárműve és hatvan vitorláshajója szegi a „Magyar tenger“ hullámait. A kedves csalogánynak hajnali bűvös dalait, a vadgalamb bűgását, a rigó fütyülését, emberek zsi- bongása, gőzhajók éles fütytye, az indulást és megérkezést jelző hajóharangok kongása és a többi váltotta föl. Ahova réges-régen egy-két egészséges ember ment nyaralni, ott most ezrekre megy a lakosság szárna.^ És ezek az emberek olyan mogorvák. Mindenik tettét számítás jellemzi — s ha Ast is hallom — úgy fülhegygyel, Hogy szőrös is talán (?!) Annyi igaz, ha kirántják A turnürt alóla, Hát csak a megveszett kutya Fog ugatni róla . . . Halálban sem hal meg nyelve, — Hogy tudna heverni? Egy pár év múlva, majd külön Úgy kell agyonverni! A I i q u i s. A Balaton-vidék száz éY múlva. A zivatar elmúlt, a mennyboltozat kiderült s a lenyugvó napnak aranysugarai biborszinbe öltöztetik a Balaton sima tükrét és beragyogják a körülfekvő szőlődombokat. Végre lenyugszik a nap s beáll a csendes, néma est. Pihenni tér a természet; elhallgatnak a dalos madárkák; az ezrekként zümmögő rovarok, minden fűszál elfojtja lélekzetét, csak az Isten kedves madara, a csalogány nem szűnik meg dicsőiteni az Urat, ő dali még egyre, szakadatlanul, . . . olyan szivbusitó accordokat h allat, hogy szinte megfájdul az embernek a szive . . Egy ifjú ül a parton s hallgatja a dalt elmúlt időkről, elmúlt boldogságról . . . majd elmereng a csacska habok játékába, melyek szintén regét sugdosnak neki, titkos, szomorú regét . . .
