Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-05-22 / 22. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 22. sz. Szombat, május 22. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos-utcza, 105. sz. a. küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK “ÜS a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyliasábos petitsor (tere) 6 kr; nyílt tér petitsora 20 kr . s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 L. d. u. 2 7 óra között. i Orczái, a viruló fürdők rózsásak, mint a [ sorvadásos ember orczái, de ben sej ében a S halál csirája nő és dúl vehemens erővel — a phylloxera. És hiába a jajpanasz, hiába a Balatonpart százezernyi népének segélytelen siralma. Nincs aki meghallgassa. A kormány úgy tesz, mint ama bizonyos bécsi „Beschwichtigungs-Eath-“ok. Csititják, csendesítik, vigasztalják a pusztuló népséget, jóságos miniszteri rendeleteket adnak ki s aztán az Írott malasztnál marad minden. Pedig ha ami balatonparti népünk szőlleit a phylloxera elpusztítja, -— mint ahogy ez már bizonyos — akkor itt a pauperismus óriási arányokat fog ölteni. Nemcsak hogy a tőkéje vész el a népnek, de a kenyérkereseti forrása is, a munkája is. A hetedik vármegyébe keilend szétkallódnia, hogy napszámos munkát kapjon. Mert olyan a Balatonpart kétszázezer holdnyi szőllő-talaja, hogy a szőllőnél egyébre alig alkalmas. S hát ha nem lesz szöllő- munka, mi foglalkoztassa itt a szegény, ínséges népet? . . . Erről nem ér rá gondolkozni a kormány. Valamint arról sem, hogy a balatoni halászszövetkezetnek, mely a balatoni rabló- halászatnak gátat kíván vetni, az erkölcsi támogatásnál nagyobb súlyt adna. Az aszalt szilva birodalmába Bosniába s a zabkenyeres ffalicziába is jut magyar pénz vasutakra, de arra uem jut, hogy a Balatonvidék vasúthálózatának csak egy partmenti ága is kiépülhetne Veszprémtől Füreden át Tapolcza-Keszthelyig. A selyemtermelés nagy mellékjövedelméről, a méhészet nagy anyagi előnyéről brochure-ket ad ki a kormány s vándor- tanitókat küld ki; de az Írott malasztot nem követi foganat. „Eloszlik mint a buborék s marad mi volt — a puszta lég!“ A balatonparti megyék alispánai már két év óta tervezik a Balatonkultusz érdekében való közös értekezletüket. Lesz-e végre belőle valami? Bizony nem csoda, ha súlyos anyagi bajaiban a nép elvégre is elcsügged s kihúll kezéből a munkabíró szerszám.-----r--------------------------------------------------------I Ha ím minden oldalról a hatalom kép- ! viselőinek bűnös közönyét látjuk: valóban rá- | illik bzlatonparti népünkre a szomorú mondás : „Szegény ember sorsát boldog Isten bírja! A munkás-kérdés veszélyei. A munkás strikeok valóságosan krónikus jelleget kezdenek már ölteni s többnyire brutális erőszakoskodással és észnélküli dühvei jelentkeznek. Alig alszik ki, vagy tiportatik el az egyik tűzhely, a melyből a kétségbeesett nyomor lángja előtört, ismét felgyulad egy másik s ámbár ekkoráig a fennálló törvény, vagy katonai hatalom mindenütt érvényesül is ott, a hol az egyik, vagy másik.fél hibája miatt békés megegyezés létre nem jött, még is csak a bűnös könynyelmüség, vagy a dőre elvakultság nem veszi észre, hogy mily vigasztalanul alakult már a jelen s mily félelmes sötétséggel és veszélyekkel int felénk a jövő. A vidám, könynyü-élésnek élvezői alatt alá van aknázva a talaj, közel az összeszakadáshoz s a hol a katasztrófa bekövetkezik, el fog sodorni igazat és nein igazat, jót, rosszat egyaránt. Az emberbarát, a tehetetlen szemlélő nem segíthet s elhangzó szavával hiába tanácsol; a verseny és önzés által hajtva, minden erőt könyörtelenül kizsákmányoló termelés hajszájában nincsen szünet, nincs mérséklés. Az erősebb, melynek ereje az összpontosított pénzhatalomban s a megszerzett vagyonnak és személybiztonságnak állami védelmében áll, győz a létnek eme nehéz harczában; a gyöngébb legyőzetik s tűri a viszonyok igáját, amíg uj támadásra nem érez magában visszatért erőt. így folytak le eddig a munkaszünetelések s valószínűleg ilyen lesz lefolyásuk hosszabb ideig. Nincs szándékunk eltagadni mindig és minden esetben a munkás jogosultságát a strikehoz s a munkaadóknak sem tesszük azon engedményt, hogy válságos időben mindig csak a maguk önző érdekeit tartsák szem előtt, de csak a legritkább esetben tudjuk belátni a munkaszünetelés czélszerűségét és hasznát a munkásokra nézve, ha az i 1 y viharoknak lefolyását, kimenetelét s mind a Előfizetési árak: Egész évre...............................6 frt — kr. Félévre ....................................3 frt — kr. Ne gyedévre...............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. írott malaszt. Veszprém, 1886. május 21-én. A Balaton-kultusz gyönyörű theoriája úgy halad az érvényesülés felé, mint a rák. Egyet lép előre, megáll, körülnéz s aztán hármat lép vissza. A balatonparti fürdők intézőségei nyakig benne vannak a munkában, hogy a fürdőket a közönség igényeinek megfelelőleg berendezhessék. Epitnek, parkieroznak; a partokat kot- ratják, sétányokat rendszeresitnek, fásitnak. Ott Balatonfüredi Óriási költségen nagyszerű gyógytermet építtetett a tulajdonos tihanyi apátság. Az ősz fürdőigazgató ifjúi hévvel, lankadatlan erélylyel eszközli mindenfelé a parki erozásokat; fenyveseket teremt s szépít mindenütt. Most az óházat fogják renoválni s számos uj munkálat van tervben. Mindez a sok munka pedig sok pénzt igényel. Igényel s el is nyel többet, mint a mennyi tiszta bevétele van a fürdőnek. A kiadások s a regie óriási arányait, a bevétel — a közönség mai lethargiája mellett - - el nem érheti. Ott a Stefania-yachtegylet s a „Balatou- egylet.“ Költséges vállalat az egyik, küzdelmes, fáradalmas czélra való társulás a másik. Ezreket fektet be az a Balaton-kultusz fejlesztésére; ez százfélé teljesít missiót; terjeszti a Balaton iránti érdekeltséget s lendületet igyekszik adni az ahhoz való forgalomnak. Keszthely, kitűnő Balatonfürdőjével, csónakázó egyletével, Badacsony a „ Hableány “- részvénytársasággal, Siófok hullámveréses jó tényerifürdőjével, Almádi az ő balatonfürdő- részvénytársaságával évenkint lázas tevékenységet fejtenek ki a Balatonkultusz emelése érdekében. Mindenütt hangyaforgalom, ügy- buzgóság. Ezreket s éveken át százezreket áldoznak így Magyarország nagy kincses tava értékesítése ügyében s ime az a sok munka, az a sok ügybuzgalom, az a rengeteg pénzáldozat mégis meddő, mégis hasztalan! Eddig az ország népének közönye, most az általános pénztelenség, a gazdasági s üzleti válság ölik a Balatonkultúszt. S aztán mint a mellbeteg ember, ma úgy néz ki az egész Balatonvidék. Nincs mar nékem , , s Nincs már nékem itt világom! Mért is élek e világon! Mindenütt bú — fájdalom Tépi, marczangolja lelkem: Sorsliaragnak átka nyom. Mint Ahasver agy bolyongok, S nem lelek egy üde lombot — Mely sátrába intene . . . Oh! tekints rám fénylakodból: Irgalomnak istene! Vedd egekbe hó fohászom ! Szánd, meg végre néma gyászom, Kinaimnák tengerén; Melynek hnllám-torlatában : Küzd a fulladó remény! Adj pillámra sírni könyet, Hogy enyhüljön, lenne könynyebb Ez égő nyíl verte seb; Melynél egy pokolnak kínja : Sem lehet már terhesebb! Avagy ■—- vonj szememre álmot: Melyre ébredés nem támad, Több hajnalfény nem dereng; S csókjától a szív begyógyul: Felejtve — múltat, jelent . . . Oh, jelöld ki síri ágyom: Melyben elpihenni vágyom, Megküzdvén bus harezomat; S rejtsd el kebleden Nirvána — A feledés fátyólába: Könytől ázott arezomat! SOGS LAJOS. Isten. Világot alkota! E munka oly dicső . . . Es minden perczben ezt: Újjá teremti Ó . . . A csillagok hona, A viz, a föld, az ég — Mind fennen hirdeti Az alkotó nevét. Te is csak por valál És leikot U adott — S hogy hőn szeretni tudj Szivet is alkotott . . . Szeresd hát lángolón, S imádjad Istened, . . . S szeresd a föld rögét, Hazádat s nemzeted! HULLÁM. Arcania királya, (Amerikai naplófeljegyzései ni bői) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) Leboucher ur nem engedte magát kapacitálni. Kijelentette, hogy megveti a miniszterelnökséget, inkább országos n adófelügyelő lesz. Nem is kivan rendes fizetést. 0 kész szabad lopásra szerződni. Elvégre megegyeztek! 0 felsége ezután egy újonnan pörkölt beaf-et nyelt el s azután ismét eszébe jutott a leánya.-— S most követelem, mond meg, hol van a leányom ! — Előbb mond meg te, hogy hol vannak az elfogott fehérek ? — Jöjj velem ! XIII. A dandorrahi minisztérium. 0 felsége karonfogta a hajószakácsot s elvitte a Kraal egyik félreeső zsombékházához. Kinyittatta az őrsön álló maorival az ajtót s beléptek. — Bon jour, messieurs, hogy érzik magukat ? Udvözlé Leboucher ur a foglyokat. Elképzelhető, mily bámulat fogta el Livius atyát s társait. —- Kit üdvözölhetünk ? Kérdé a missió főnöke. — Leboucher vagyok, volt hajószakács, jelenben 12 év óta tüzföldi magánzó s mától fogva ő felsége. a dandorrahi király állami föadóekzekutora. — De szabadjon . . . — Oh kérem, csak tessék. Itt minden szabad. Alkotmányos szabad államban vagyunk. — De mi foglyok vagyunk. —- Esküszöm, önök szabadok. Voilá messieurs! Tessék kisétálni. A hajószakács ünnepélyes grandezzával kitolta a zsombék ajtaját s kituszkolva ő felségét, utat nyitott a pátereknek. —- Méltóztassanak minket követni. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. munkaadóra, mind a munkásra nézve káros következményeit elfogulatlanul tekintjük. De hát van-e segítség s ki és mi segítsen ? Ez az a borzasztó kérdés, mely már réges-régen fennáll és még mindig nincs rá kielégítő felelet. A legbecsületesebb és legalaposabb kutatásoknak az az egyedüli szomorú eredménye, hogy nincs oly panacea, a mely egyszerre minden bajt gyógyítson, minden jogtalanságot megszüntessen s még a lassankénti, egyes esetekben alkalmazandó enyhítésekhez is oly roppant eszközök és oly átható egységes cselekvés kellenének, hogy valóban az államsegély eszméjének kell minden emberien gondolkozó és érző előtt az egyedüli mentsvárnak feltűnnie, annak az államsegélynek, melyet a szabad kereskedelmi iskola eddig oly fönnhéjázva s oly bámulatos önzéssel utasít vissza s a melyet a lángeszű Bismarck herczeg előrelátása s vasakarata az alkotmányos tárgyalás felszínére emelt. Az államok előtt az a kényszer áll, hogy sietniük kell a dologgal, nehogy elkéssenek vele. Hazánkban a munkásosztályok anarchikus forradalma még eszmében sem fogamzott meg; de a nagy-iparos nyugati államokban mért tüzeli ez a birtok nélküli néposztályok elméjét; ezek már az államsegély eszméjét is innen-onnan visszautasítják, mert társadalmi félforgatásra törnek s többségükre támaszkodva az uralmat igénylik. A tőkés osztályok eddig hallani sem akarnak az államsegély eszméjének megvalósításáról, mert az reájuk nagy terheket ró, a proletárság pedig, ha ma akarja is, nem bírja kivinni a jelen társadalmi keretben teendő emancipációját, mert a törvényhozó testületekben szava nincsen. De hát az idő jelenségei sokkal érthetőbben és fenyegetőbben beszélnek, hogy sem meg ne értsék azok is, a kiknek eszét eddig a vastag önzés elhomályosította. ............TAN ÜGY. A veszprémmegyei izr. tanító-egylet közgyűlése, Veszprém, május 22. A veszprétnmegyei izr. tanitó-egylet folyó hó 12-én és 13-án tartá nagyszámú vidéki, valamint több tanügybarát által látogatott ezidei közgyűlését. Elől ment a király. Utána a hajószakács, aztán Livius atya s társai. Mikor a királyi Han-hoz értek, a főtéren Leboucher ur megállitotta ő felségét. O O — Hivassa elő felséged a Kraal tülköseit! — Mit akarsz ? — Hirdesse ki felséged a népnek az alkotmányt. — Te szakács, ne viczczelj ! Már mondtam, hogy még nem értem ezt a dolgot.-— Bizd rám s a miniszterekre. — De hol veszem én a minisztereket ? — íme itt vannak, szólt s a hittérítőkre mutatott. 0 felsége végigtekintett a csapaton s aztán Livius atyához lépve, megsimogatá annak tisztes szakállát. Aztán Leboucher úrhoz fordulva mondá: — Becsületesebb képe van, mint neked! — Ne hízelegj! A király parancsot adott egy maori Han-örnek s ez összehívta a királyi tülkösöket. Csakhamar megharsantak a tülkök s egy perez alatt roppant riadalom kelt az egész kraalban. Mikor a főtér csaknem egészen megtelt néppel, ő felsége két maori hátára lépett s szóla népéhez eképen: „Szeretett népen! Figyeljetek — és ne éljenezzetek. Nem szeretem az orditozást. Szeressetek engem, fizessetek adót — és ne moczczanjatok. Alkotmányt adok nektek és szabadok lesztek, de azért adót fizettek. Ha sok az adó, azért csak fizessétek és ne moczczanjatok. Szeretlek benneteket, de ha moczczantok, széthasitlak benneteket. Ezután tik fogtok magatoknak törvényt hozni. De csak olyant, amilyet én akarok. Ha más törvényt hoztok széthasitlak benneteket. Ti fogjátok kivetni magatokra az adót, de ti is fizetitek. Elkölteni én fogom. Minden kraal választ egy képviselőt, de amely kraal olyant választ, aki nekem nem tetszik, azt felgyuj- tatom, a választókat pedig megnyűzatom. Mondtam hogy szeretlek benneteket — de ne moczczanjatok. Szabadok lesztek — de hallgassatok. Most pedig csitt és takarodjatok!“ (Folyt, köv.)
