Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-04-17 / 17. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 17. sz. Szombat, ápril 17. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: M e g j elen minden szombaton. Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Az erkölcs védelme. Veszprém, ápril 17. Az Irányi Dániel által, az erkölcs védelme s nemesítése czéljából országszerte megindított mozgalom legközelebb az érvényesülés stádiumába lép. Nagynevű államférfiak, az egyház s a tudományok vezéremberei támogatják ezt az üdvös kezdeményezést s a bizottság, mely az erkölcsnemesitő egyesület működése keretének meghatározására kiküldetett — befejezte munkálatát. Elkésziték az alapszabályokat s mint budapesti tudósítónk jelenti, ez ügyben legközelebb nagyérdekü emlékiratot intéznek — az ország népéhez. Örömmel konstatáljuk, hogy amely faktorokra a nemestörekvésü kezdeményezők appelláltak, az egyház, a sajtó- s a tanügy emberei szivvel-lélekkel felkarolták az eszmét s országszerte meleg érdeklődést, erős propagandát teremtettek iránta. Szükség lesz ezután még arra is, hogy a törvényhatóságok külön, mint a közigazgatás közvetlen végrehajtó közegei is érvényesítsék, támogatólag, nagy befolyásukat a népre. Mert bizonyos, hogy ha a szellemi propagandát a hatalmi súly is erősbiti erkölcsi tekintélyével — az -eszme mielőbb diadalra jut. Nagy erkölcsi romlás közepette, a lelki bukás tizenkettedik órájában hangzik im föl a mentő kiáltás, hogy az örvény szélén megállítsák a bukó társadalmat. Adja az ég, hogy foganata légyen, hogy a kiáltás visszhangra leljen a szivekben. Hogy amennyit a félszeg kor rontott a társadalmon, annyit javitson önmagán ismét a nép. Igaz, hogy a mélyen fekvő fekélyt nem lehet egyszerre műteni. Az erkölcsi betegséget nem lehet rapide gyógyitani. Annak az orvoslása egyénenkint is korszakot ölel át; nemzetekkint csak az újabb generátiók érzendik áldó hatását. A gyilkosságokat, rablásokat, sikkasztásokat s öngyilkosságokat egyszerre nem lehet megakasztani. A tolvajokat, csalókat, istenkáromlókat s bujálkodókat nem lehet azonnal az erkölcs útjára tériteni. Legtöbbje bűnben születik, bűnben nevelődik s bűnben vész el. De hát ha hosszú is és x’ögös is az ut: az erkölcs útjára rá kell térítenünk a népünket. A te szived. Vilmának. A te szived: csendes tenger, Erős szikla áll közepén — A szent Hitnek sziklája ez: Hendithetlen, gyémánt-kemény . . . A te szived: virágos kert, Örökzöld a legszebb éke; Az örökzöld jó szivednek Elhervadhatlan Reménye . . . A te szived: kristály-forrás S a tiszta viz, mely benn ered, Jó szived legszebb erénye: Az igaz és hű Szeretet . . . HULLÁM. Veszprém nevéről. (A „Veszprémi Független Hírlap“ eredeti tárczája.) Mikor még harcziasabb szellemű idők jártak a földön, vagyis mikor még a személy- és vagyonbiztos- ság csak a nehezen megközelíthető hegyek tetején épült várakban volt remélhető, akkor Veszprémnek az idők szelleméhez megfelelő és alkalmas fekvése miatt nagyobb jelentősége volt, mint most, a „gőz és villany“ korszakában. Az a széles hegyfok, melyen Veszprém vára áll, a történelem tanúbizonysága Első sorban a vallás malasztjait ismertessük meg véle. Ha megtanul hinni s bízni az isteni igazságosságban, az erkölcsi jóban — akkor lelke edzettebb lesz a bűn ellen s kevésbszer hajlik a roszra. Az első lépés erre a vasárnapi teljes munkaszünet betartásával lesz megtéve. A szegény ember, ki egész héten át küzd az élet gondjaival, bajaival : ha vasárnap szabad ideje lesz mindenütt, bizony szívesen keresendi föl a templomot, hol lelke uj erőt nyerend a további küzdelemre. Az iskolamesterek az iskolában, az újságírók a sajtóban pedig meg fogják tenni kötelességüket. Az iskola ne legyen csak arra való, hogy ott tölcsérrel ontsák a tudományt az ifjúságba, anélkül, hogy a serdülő növendék lelkének kellő erkölcsi alapot adnának az életre — amint az ma dívik. Ne az legyen ezentúl is, hogy hetenkinti 1—2 órai vallástani leczkével beérje a modern nevelészet: hanem legyen a vezérelv az, hogy istenfélelemre, szivbeli erényekre, becsületérzésre s jellemszillárdságra neveltessenek mindenekelőtt s csak az ily erkölcsi alanyba ojtassék a tudomány. Ha ez lesz, mint régen volt, ezután is a vezérelv: akkor lassankint megifjul ismét a társadalom. A félszeg emberek veszedelmes kasztja kevesbül s a jó emberekkel megjönnek ismét — a régi jó idők. A sajtó megteendi hivatásos kötelességét. A toll emberei — ha a politikai viszonyok ellentétes táborokra is osztják őket — ebben a nagyhorderejű erkölcsi háborúban, vállvetve, egymásmellett fognak küzdeni. Részt veend e legnemesb munkában minden jelle- mes s önzetlenül jó újságíró. Budapesten kibontva leng a jó emberek lobogója: a Hit s az Erkölcs nevében. Szentelje meg e szent ambitiót a Mindenható jóságos kegyelme! Nagypéntek és liusvét. (Czigány Károly „Lélek Naplója“ czimü nagy bölcselmi művéből, melynek I. kötete tegnap jelent meg a veszprémi „Petőfi-könyvnyomda“ kiadásában.) Nagypéntek — gyászpéntek! . . . . Ki halt. meg? ... 0, azörökéletü Istenember! Ellenmondás ez ? . . . Nem. Sőt beigazolása annak : hogy az emberben is van isteni ! . . . * * Nagypéntek: gyásznap a földtekén, — s hus- vét öröínnap az egész világon ! Gyász — és öröm : ily közel egymáshoz! . . . Nagy vigasztalás ! * * * „Nem halt meg, csak alszik“ — mondé ő. „Kelj fel és járj !“ „Úgy szeresd embertársadat, mint önön- magadat!“ „Úgy szeretheted Istenedet: ha felebarátodat szereted !“ * * * Ki tanitá meg az emberiséget ezen örök igazságokra ? Ki tanitá először, hogy: a halálban ott van már a feltámadás ? 0, az Istenember, aki maga is meghalt — a keresztre-feszités halálával. Az ö halálát gyászolja ma, — s az ő feltámadásán örül ma újra a keresztény-világ. * * * 0 előtte is voltak bölcsek, kik sejtették az emberi szellem halhatatlanságát, — de, csak sejtették. Voltak Sokratesek — Piátok : kik vándorolni hitték a lelket — emberből állatba; — a nőből (ha mint ilyen hétszer jól viselte magát) férfiúba — ebből (ha kegyesen élt) csillagba — stb. Komikus tapogatódzása volt az ó-kor bölcseinek — e nagy eszme körül. Révedező sejtelme a halhatatlanságot sovárgó kebelnek. 0 tanitá meg a lélek és szellem (Psyche és Pneuma) közötti subtilis különbséget. 0 emelte Hitté: hogy az emberi szellem folytatja létét, a test és lélek holta után is . . . Hogy minő formában ? azt nem monda meg. Úgy se értenök meg véges észszel — a végtelent. Mert ha megérthetnék, megszűnnénk emberek lenni. * * * Úgy szerette Isten a bűnös világot: fiát adá érte a testi halálnak ! Ki tanita bennünket előszói-, hogy a szeretet a megváltó, — a minden; —- hogy az Isten nem többé csak a mennyköves Zeüsz — sújtó villámaival, — nem többé csak a haragos Jehova — aki boszszut áll rajtunk, gyarló embereken, apáink vétkéért, hetediziglen ? Ki mondá ki először, hogy a világ sarkköve a szeretet! hogy a szeretet maga az Isién! aki elválasztá a vizet a levegőtől,— tömö- rité a földet, — és alkotá rá az embert saját képére, — mert kedve telt benne, — mert szerété. Ki tanitá rá először, hogy a nap, midőn meleg sugarai alá veszi e hideg földtekét — szeret. O O Hogy a bullám, midőn a tenger partjait locsolja : szeret. Hogy a szél, midőn langy fuvalmával virággá fakasztja a bimbót: szeret. herulok, gepidák, hunok, longobárdok és avarok, kik itt vándorlásaik közben egy ideig megpihentek, de államot csak a hunok és avarok alapítottak ; még a hunok is rövidebb ideig, mint az avarok, mert ezek harmadfélszáz évig bírták hazánkat, mig végre 796-ban N. Károly a frankok királya legyőzi őket is, és Pannónia frank uralom .alá kerül. A népvándorlási korszakból semmi adatunk sincs Veszprémre vonatkozólag, és csak a frank uralomból vehetjük ismét föl Veszprém neve történelmének elvesztett fonalát. Ugyanis valami Privina nevű morva fejedelem elüzetvén hazájából, Moimár, Vetélytársa által, a frankokhoz menekült, kiknél szives látásban részesült, s mivel a keresztséget fölveszi, rangjához illően N. Károly tói birtokot kap a Balaton éj szaki részén, így Privina hatalomhoz jutván ismét, nem szün meg boszut állani vetélytársán, de egy csatában elesik s birtokát fia Uesilo örökli. Ez az Uesilo is — mint már atyja — számos templomot épített birtokán, és a többek között 866-ban január elsején az éppen nála tartózkodó Adalwius salzburgi érsek által Orcabu városban szenteltek föl egy templomot szt. Mihály arkangyal tiszteletére, mi ránk nézve azért nevezetes, mert 143 évvel később, midőn szt. István a veszprémi püspökséget alapitó oklevelét kiadja (1009) már „ecclesia sancti Micbaelis“-ról tesz benne említést. Tehát Veszprémnek Orcabu neve is volt. Jerney hires ázsiai utazónk azt mondja, hogy ezen szó avar eredetű, mi magyarul örkaput jelent (?) Róka János pedig, ki a veszprémi püspökség történelmét irta meg, azt mondja, hogy Hesilo herczeg a saját neve után Hesilsburgumnak nevezte el, melyből utóbb Wesilsburgum lett, ezt pedig a magyarok saját nyelvjárásuk szerint Weszprémre változtatták át.(?) — Sokkal érdekesebb azonban Horváth István Hogy a gyémánt, midőn a föld gyomrában — rokonelemeivel egyesülve, születik és nő —: csakis szeret.^ O tanita rá — ö, az Istenember ! * * * Volt Ab rabára, aki egyetlen fiát áldozá az Urnák. Volt kegyes Jób, aki Istennek sujtoló kezét is megcsókolá. Volt Probus vagy Titus császár, aki ha jót nem tett, azon napját elveszettnek mondá. Volt Moerus, aki barátjáért rabságot vállalt — az akasztófáig. (Schiller Dionisiusában.) Volt samaritánus, aki olaját tölté a vérző sebekbe. Volt public an us, aki szombaton is kiemelő embertársának árokba dűlt szamarát. De ki emelé a szeretetet vi 1 áge 1 vvé, és erkölcsi kötelemmé?! O, az Istenember! . . . Es ez Istenember is meghalt! . . . Es épen azért halt meg, mert szeretett! Hogy szeretetét vérével pecsételje meg — értünk, és a szeretet élvéért! De miért oly erőszakos halállal keile halnia ? Mert a legnagyobb eszmét: a szeretet eszméjét nem bírta el a törpe kor, a törpe lélek! Az önző szív, a Mammont és aranyborjút imádó emberi kebel! Nem tűrhették azt, a zsarnokságra hajlandó s azt tovább élvezni vágyó farizeusok, helytartók és hatalmasok. Nem akartak osztozni a konczon, — az élet javain, mit a szeretet megosztani parancsolt. A szeretet tnartyrjának tehát halnia kellett, de csak egy időre. Mert ö megmutatá: hogy a szeretetet megölni nem lehet; hogy a ki szeret: az él, — hogy a szeretet holtából is feltámad. Sok ezer axióma megdőlt, de a szeretet alapelve él! és a vallás a mi erre épült, állni fog, mig ember él e sárgömb oldalán! S ha ez kiég, vagy kihűl, élni fog ez a többi és uj bolygók miriádjain — a végnek végéig — a mi soha sincs. Nagypéntek nagy és méltó gyásza bát a világegyetemnek, — mert ekkor halt meg érte, a ki legjobban szerette ; s nemcsak az övéit, de elleneit is ! — S a gyász méltóbb ünnepet érdemel mint az örö m, — mert a bú nemesb forrásból ered az örömnél, — Ez esak elragad, de a nemes bánat felmagasztal ! .. A kagyló vagy a csiga is fájdalmában termi az i g a Z-g y ö n g y ö t. * * * Fekete péntek után — piros husvét! Német neve „Ostern“ származott a régi pogány szászok .Ostara“ nevű istennőjétől, — ami „Kik elet“-et, „T a vas z“-t jelentett. Ekkor azok piros tojásokkal ünnepelték e napot, jelezvén, hogy miként a télből. tavaszébredés : úgy a tojásból uj élet áll elő. Mily könnyen és szépen tükröződik már ebben a keresztény Jézus feltámadása! . . . Helyesen vette át igy a kereszténység is a piros tojások cultusát! Gyásznap után örömnap. És ily kurta harmadnapra. történészünk fejtegetése, ki 1821-ben a „Tudományos Gyűjtemény“ III. köt. 37-ik, és a következő lapjain egy értekezést közölt Veszprém nevéről, ebben azt igyekszik kimutatni, hogy egy Bezprem nevű lengyel herczegtől kapta e város nevét. Hivatkozik Cromarus lengyel történetíróra, ki azt állítja, hogy • Bratislav lengyel fejedelem szt. István nővérét — Judithot vette el második nejéül és ettől származott az a Bezprem herczeg. De Bratislav, valamint első nejét, úgy Judithot is elűzte magától, ki aztán fiával együtt visszajött Magyarországba, és szt. István a serdülő korban levő herczeget veszprémi főispánná teszi. Ettől a herczegtől tehát „Bezprem vára* nevet kapott a város. Ennek megerősítésére fölhozza, hogy szt. László király 1082-ben, Kálmán király pedig 1109-ben kelt okleveleiben ugyancsak Bezpremet említenek. Igaz. Hivatkozik arra is, hogy nem egyedüli eset ez, hisz Csanád és Doboka is szt. István hasonnevű rokonaitól kapták nevöket! Sőt ezeken kiviil még több helynév is van hazánkban, melyek személynevekből lettek, pl. Bihar—Bichor püspöktől, Arad— Őrödtől, Tihany—Tichontól, Hont—Huntól stb. És végül még előveszi azt az érvet is, hogy a köznép most is Bezpremet mond. Horváth Istvánnak arra az értekezésére Fehér György azt a megjegyzést teszi, hogy a már előbb említett Hesilo herczegnek is volt egy Bezprem nevű fia, nem-e valószínűbb, hogy ettől a herczegtől kapta Veszprém nevét ?! S ha Róka igazat állít akkor, midőn azt mondja, hogy „a saját nevéről Hesilo, Hesilsburgumnak nevezte el a várost“ — úgy fiáról is föltehetjük. hogy atyja halála után Bezpremnek nevezteti el, vagy tán székvárosává is tette, mert a morvákkal még Privina óta fennálló feszült viszony- j ból származott folytonos harczok után végre a mor- : vák fejedelme —• Svatopluk győzelemre jut és beteszerint, már a legrégibb népeknek, kik e tájon laktak, biztos védelmi helyet nyújtott, a megtámadások ellen. Toldy Ferencz is azt mondja Veszprémről, hogy „a magyarok bejövetele előtt már központja volt a keresztény Pannóniának — — s fejedelmi székhelye volt a marahanok királyának — Svatoplnknak“ és tán a pannoniai püspöknek is, ki abban az időben a salzburgi érsekség alá tartozott. Midőn a romaiak Kr. u. 15-ben Tiberius vezérlete alatt meghódították Pannóniát, itt pannon és kelt (illír) népeket találtak, kiknek réz és bronz fegyverük volt, helységekben laktak, sőt a védelemre alkalmas helyeket meg is erősítették — Írja dr. Hunfalvy János „Egyetemes Földrajzában“. Kétségtelen tehát, hogy Veszprémnél is volt ezen illír népeknek egy ilyen erődjük, melybe aztán a beköltöző római gyarmatosok telepedtek le, s ezekből lettek a római praetoriumok és városok. Szokásuk volt a rómaiaknak a meghódított provincziákba kiszolgált katonákból álló gyarmatosokat küldeni egy praetor (rendőr főnök) felügyelete alatt, s igy kapták az egyes gyarmatok a praetorium elnevezést. "Veszprém is egy ilyen praetoriuma volt a rómaiaknak, de hogy milyen nevet adtak neki, vagy az illírek által használt nevet tartották-e meg — nem tudjuk biztosan. Henszlmann jeles régészünk azt hiszi, hogy Advicesimum volt a neve, Reichardt német tudós Cimbriának mondja, mig mások Rhispi- ával, vagy Mestranával azonosítják. A rómaiak negyedfélszáz éves uralmának a nagy népvándorlás vetett véget Pannóniában, s a „borborok“ hol keletről, hol éjszaknyugatról vonultak végig hazánkon a déli államok megtámadása végett. Ezen népek közül legnevezetesebbek voltak a góthok,
