Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-04-10 / 16. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 16. sz. Szombat, ápril 10. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. Félévre ................................3 frt — kr. Ne gyedévre . .... . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a ' kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Ivovács-ház, a ,Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ t. előfizetőit tisztelettel kérjük az nj évnegyed alkalmából előfizetéseik szives megújítására s az előfizetési csekély részösszegeknek 1 hét alatt való szives beküldésére. Hírlapunk elegáns, költséges kiállítása olyan, hogy ma elmondhatjuk, miszerint a •400 magyar hírlap között a „Veszprémi Független Hírlap“ a legfényesebben kiállított lap. De épen azért, mert roppant költséggel jár — nagyon is rá vagyunk utalva az előfizetési csekély részösszegekre. Nyílt, független elveinket ismerik t. olvasóink. A külön programmot immár mellőzhetjük. Ígérjük, hogy a hírlap tartalmi része ezutáif* is kitünően lesz szerkesztve. De épen azért mi is kérjük t. előfizetőink szives, viszo- nos méltánylását. Veszprém, 1S8(5. ápril 3. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. — A jövő képviselőválasztások alkalmával csak azok fognak gyakorolhatni választó jogot, kik a most folyó évben megállapítandó választói névjegyzékbe bejegyeztetnek. E névjegyzék összeírása hivatalból történik, még pedig a most lefolyt 1885-ik évről szóló adóbefizetési kimutatások alapján. Az 1874. XXXIII. illetőleg az 1875. VI. t. ez. azt rendeli, hogy a választók névjegyzékébe ama jogosultak írandók be, a kik a meg- I előző — ezúttal tehát az 1885-ik — évi egyenes adójukat,- illetőleg a hátralékból az egy évi egyenes adónak megfelelő összeget április hó 15-ig — - ezúttal tehát a most folyó 18SG-ik év április 15-ig — befizették. A kik az állam iránti eme kötelezettségüknek eleget tettek, azokat hivatalból fel kell venni a választók névjegyzékébe. A képviselő-választási jog biztosításának főfeltétele tehát az, hogy a választó polgár múlt évi egyenes adóját, vagy a hátralékból ugyanennyire menő összeget, a törvényben meghatározott napig, április 15-ig befizette legyen. A ki ezt elmulasztotta, a legközelebbi alkalomra választási jogát játszotta el. VeszprémYáros közönségéhez! Vesiprém, ápril 9. A hála és kegyelet követeli, hogy azon egyéneket, akik az emberiség és a haza körül maguknak halhatatlan érdemeket szereztek, haláluk után érdemeik szerint méltassuk és a kegyelet nevében róluk megemlékezzünk. Ha azok, akik valamely közügyben fáradhatatlanul buzgólkodtak, megérdemlik az emlékezetet, hogyne érdemelnék meg az olyan egyének, akik a nemzetnek, a hazának éltető lángját sziták szakadatlanul, akik a nemzet legnagyobb támaszát: a nyelvet ápolák ? ! Amely nemzet nem törődik nyelvével, amely nemzet létének legerősebb támaszát, anyanyelvét, el engedi veszni és nem méltányolja a nyelv fáradhatatlan ápolóit, az el fog tűnni a világ színpadáról és senki sem fog véle törődni, mint nem törődnek az öngyilkossal, ki saját összetartó izmait vagdalta szét s ereiből a vért szándékosan kiontotta. És kik a nemzet anyanyelvének ápolói 'l Az irodalom lelkes bajnokai: a költők, az irók s színészek ! Egy ily fáradhatatlan s lelkes bajnok nevének kérünk kegyeletes emlékezetet a nagyérdemű közönségtől! Egy nemzet napszámosának kér a hála emlékezést! Fábián Gábornak, a jeles hazafinak, a magyar irodalom egyik lelkes bajnokának kér szemmel látható emlékjelt szülőhelyén: Almádi- Vörösbor ínyben ! Hisz az a férfiú, ki élte minden felhasználható perezét nemzete dicsőítésére forditá, kinek mindig ifjúi kebele a haza fölvirágzásáért véglehelletig hőn dobogott, — azt bőven megérdemli. Arad városa múlt év szeptember 20-án emléktáblával jelölte meg a házat, melyben Fábián Gábor élt és munkálkodott. Miért ne jelölnők meg mi tehát azt a házat, amelyben a nagyférfiu született, miért ne jelölnők meg emléktáblával azt a helyet, hol először látta meg a fénylő napsugarat, ott a kies balatonparti községben, hol az édes anyai tejet először szívta 1 Miért ne emlékeznénk meg róla kegyelettel mi, akik közt született, nevelkedett, és akik hozzája legközelebb állunk 1 ! Fábián Gábor szülőházának Almádi- Vörös- berényben emléktáblával való megjelölése azon kötelesség, melynek teljesítése után az öntudat jutalmán kivid büszkék is lehetünk! E szerény lap tere nem volna elég; kötetet kellene Írnunk, ha Fábián Gábornak, a jeles írónak és fordítónak tevékenységét az irodalom s a közügyek terén hűen ecsetelni akarnánk. Jóllehet Fábián Gábor nem azok közül való, kik műveik által országos hírre tettek szert, de azéx*t emlékezetét az irodalom kötelessége megőrizni — mondja dr. Jancsó Benedek tanár az aradi emléktábla leleplezésekor mondott emlékbeszédében — mert az irodalomnak s a közéletnek volt lelkesült és csüggedetlen munkása. Megérdemli a dicsőség és kegyelet őt megillető részét és joga van a halhatatlansághoz, mert egy-egy csatorna volt minden egyes általa lefordított mű, melyben az emberiség legnagyobb szellemeinek gondolatai és eszméi szivárogtak át nemzetünk gondolkozásába. A mi előhala- dásunkban, a mi civilisatiónkban része van neki is. „Nem akart nagy ember lenni, csak hasznosan akarta életét tölteni s azért lett belőle bölcs ember ! Egy nagy eszme megvalósítását tűzte ki czélul: a magyar romanticus epos megteremtését, a magyar eposi költészet reformálását. Irodalmi munkálkodásáért a magyar tudományos Akadémia és a Kisfaludi-társaság rendes tagjává választotta. Érdemei nem szorulnak dicséretre, de a hála és a kegyelet nagyjaink iránt parancsolja, hogy Fábián Gábornak szülőházát emléktáblával jelöljük meg ! De ez csak úgy történhetik meg, ha Veszprémváros nagyérdemű közönsége, mely az emlékhelyhez legközelebb áll, anyagilag is segitendi az eszme megtestesítését, ha mindenki, aki csak teheti, egy-két fillérrel azon lesz, hogy az „ige testté legyen.“ Meglehet, hogy igénytelen felhívásunk el fog hangzani, mint a pusztába kiáltónak szavai, de azért Fábián Gábor emléke élni fog, mig magyar lakik a négy folyó és hármas bérez honában ! De lehető, hogy szavaink nem fognak elhangzani sikertelenül. Veszprémváros lelkes közönsége tudni fogja, hogy midőn jeleseink iránt a kegyelet adóját lerójuk, csak önmagunkat tiszteljük meg ! Kisérje kegyeletes szándékunkat a nemzeti hála Geniusa ! Egy hite van: kincs, vagyonnak Bíbor s rongy közt felosztása. Az ifjú öl, az agg többé nem remél, Bánya és gyár egy végtelen szemfedél. Szegény munkás ! fáradó rab! Mért bántod a gyárt, gépeket? Öngyilkosság eldobni a Családtól a kész kenyeret?? Ne bántsd a gőzt, erőt, villanyt, — E három világalkotót — Jobb e helyett, a ki csábit Kösd a fára az izgatót!! S mivel lőpor nem gyógyít beteget, Gondozással, munkaadás és jóléttel Az államok kössék be a sebeket! . . . R0B0Z ISTVÁN Arcania királya. (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) Van der Rotten kapitánynak majdnem életébe került ez a furfangos expeditió, mert az angolok észrevették kémhajóját s eszeveszett hajszát tartottak reá. Szerencsére, a gyorsvitorlázó holland hajó előnyt nyert s ő megmenekült. A következő évben aztán száz meg száz konkurrens hajó jelent meg a tüzföldi vizeken s az angolok elvesztették kedvüket a tüzföldi teleptől, melynek föntartása amúgy is roppant áldozatukba került. Hoppáros igy lassankint elvesztő jelentőségét. Az angolok kivonták belőle őrségeiket; a pesherah-k pedig neki estek a bástyamüveknek s azokat földig lerombolták. A Tüzföld összesen 11 nagy s 36 kisebb szigetből áll s ezeket a Magelhaens-csatorna különíti el Patagoniától, Dél-Amerika legdélibb csúcsától s A megyei honvédalap-ügyben. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Veszprém, ápril 6. Becses lapja múlt számában egy 48-as honvéd tűzmester másodízben felszáll alt fennebbi alap érdekében. Felszóllalásaira, mert névtelenül történnek és mert a felvetett kérdésekre nézve akár az elnökségnél, akár az egylet választmányi- és közgyűlésében bármikor rövidebb utón és kielégítő választ nyerhetett volna, e helyen alig kellene reflektálnunk; nehogy azonban soraiban táplált gyanúja, mintha a hazafias adományokból gyűjtött töke nem a leghelyesebb és leg ez élszer übb alkalmazást nyerne, tápot kapjon az érdeklődő nagyközönség és a megye 48-ki bajnokai között, kell, hogy az ügy valódi állásának vázlati feltárásával, röviden válaszoljak. — Egyletünk alaptőkéje 1868. év végén volt 11.140 frt 37 kr., jelen év elején pedig az alábbi mérleg szerint tesz az 19.151 frt 74kri.; a tőke kellően elhelyezve van, jövedelméből eddig 20—21 48-as patentos 20 és 40 frtnyi évi segélylyel — azonkívül évközben 90—100-an kisebb-nagyóbb segélyösszegekben ré- szesittettek. A patentosok alapszabályilag élethossziglan kapják, a már egyszer neki kiszabott évdijaikat. A segély kiosztásnál évközben irányadó a választmány előtt, 1-ör : hogy a folyamodó a 48-as szabadságharezokban kapott sebjei, sértései folytán, jelenben beteges vagy munka- és kereset- képtelen, és csak ezek után jönnek azon bajtársak, kik azóta, agg koruk, szegénységük, avagy munka- és keresetképtelenségük folytán arra jogezimet tartanak. Hogy utóbbi segélyezések egyes kivételek mellett nem lehetnek általában nagyok, az a fentjelzett tőke- és kamatjainak mennyiségéből — mely évek óta rendeltetésének pontos megfelelése mellett inkább nőtt, mint fogyott — önként értetődik. Ezek után azt hiszem, teljesen feleslegesnek mutatkozik a névtelen felszóllalónak Dömös IaíszIó 48-as szekerészre nézve, ki állítólag csak 2 forint segélyt kapott, további felvilágosítást adni, valamint a méltányossági mértéket alig megütő azon határozott kívánságát se teljesithet- jük — hogy itt e helyen a száz s egynéhány általunk segélyben részesített bajtársakat névszerint elősorolva, akaratuk ellenére pellengérre állítsuk, mert ha valakit érdekel azt megtudni, ki mennyi segélyt kapott, azt az egylet pénztárnokánál Keglovits Mátyás urnái bármikor könnyen elérheti anélkül, hogy az illetőket a nyilvánosság előtt meg kellene hurczolni. Végzetre az egylet tőkéjének ezentuli hovafordítására se követhetjük a névtelen felszóllalónak azon bölcs tanácsát — hogy nézete, véleTÁBCZA. Belgiumi öngyilkosok. Belgiumban ég az üszők, Törvény és jog legázolva! A vallást, az isten képét Gyilok és vér ábrázolja, Mi fényt adott a munkánál, Családoknak irt, vigaszt nyújt: Örült kézben petroleum Gyárakat és házakat gyújt! Az ifjú öl, az agg többé nem remél, Bánya és gyár egy végtelen szemfedél. A jó király ül trónusán, Vér mossa a koronáját. Miniszterek tanácskoznak, Gyógyitni az ország baját. S mig a szurony, kardnak éle Halált hoz és sebeket vág, A szabadság torát üli, Lángban áll az egész ország! Az ifjú öl, az agg többé nem remél, Bánya és gyár egy végtelen szemfedél. Gőz és villany meggyalázva, Némává lett a telefon. Selyem csipkék lángész-ge'pe — Az összeesküvéseknek — Piros vérből szálakat fon! . . . Körfalak nagy övéiben Szenvedélyek, harag forrnak, Kéményerdők a füst helyett Gvülölségből lángot szórnak ... Az ifjú öl, az agg többé nem remél, Bánya és gyár egy végtelen szemfedél. Ki még tegnap istent szolgált És családot a munkában; Éhezik, fut kenyér nélkül, Eltiporják a csatában! Dúlva fészek, támad a rongy, Drága kincset láng nyaldossa, S hamvat, iiszköt, holttesteket Özvegy, árvák könye mossa. Az iíju öl, az agg többé nem remél, Bánya és gyár egy végtelen szemfedél. Milliomos földönfutó, Kéjaszonyok menekülnek. Nagy paloták rommá lettek, Tanyái a pompa, fénynek. Alkotások, világcsudák; Esz, erőnek drágasága; Századoknak, százezrednek Müve könybe, vérbe ázva! . . . Az ifjú öl, az agg többé nem remél. Bánya és gyár egy végtelen szemfedél. Országok e csudájára Mi hozta a vért és lángot? A lángészre, a munkára, Ki fűzte rá a rablánczot?? A hideg tél? kis munkabér? — Sanyarnak bár lelket, testet — De szabadság, jólét, áldás Vérecsettel soh’sem festett. Az ifjú öl, az agg többé nem remél, Bánya és gyár egy végtelen szemfedél. Meghozta a sok izgató, Kik előtt ész, vagyon nem ur. S felforgatni törvényt, rendet, Mint a vakand, föld alatt túr . . . • Gyaláz istent, tápod oltárt, Nincs temploma, nincs vallása. e szerint az 52—56 déli szélességi s 46—58 nyug. hossz, fokok alatt fekiisznek. Kiterjedésük mintegy 15,000 Q-kilométernyi s a kultúrának vajmi csekély niveau-ján állanak. Benszülöttei, a pesharah- maori-k örökös ellenségeskedésben vannak a vad patagoniai törzszsei s ezek, bár számuk alig rúg többre 12,000-nél, gyakran csapnak át canoe-iken a Tűzföld úgynevezett föszigetére, Carl-King-South- land-re, hol aztán kölcsönös vérengzést folytatnak napokon át. Ugv a fősziget, mint az azt környező sziget- csoport az első tekintetre kellemetlen benyomást tesz az emberre. A természet rideg képet tár mindenütt a szemlélő elé. Az égbenyuló óriás szikla- kápok ormait örökös hó födi; a kiégett kráterek oldalai telvék mélységes szakadékokkal; a lapályosb hegyoldalak alját szűk tengeri öblözetek csipkézik ki. A keleti részen fekvő szigetek különösen bizarr- alkotásuak. A hegyeket alig itt-ott borítja egy-egy satnya erdő; de a tengerpartokon itt is buja a tenyészet, gazdag reviert nyújtva az ezernyi guanaco- falkáknak. A Tüzíold hegyeiről fogalmat nyújt azok magasságának átlaga. A kúpok 3500 lábnál ritkán alacsonyabbak s ezeket rendszerint 1500 lábnyi magasságig borítják az erdőségek. Vannak azonban sokkal magasabb hegykúpok is. így a Darwin-ról nevezett csúcs 6380 lábnyi s a Sarmiento 6470 láb magas. A benszülött maorik vadsága miatt csak bajjal lehete az egyes szigetcsoportokat csak megközeliteni is, s tényleg Hopparos-telepén kívül eddig ott újabb kolóniát létesíteni nem lehetett. Magát a legszebb részt, a viruló flóráju s igen keskeny Beagle-csatorna partvidékeit is, mely a főszigetet a többi szigetcsoporttól 84 kilométer hosz- szuságban elválasztja, csak 1830-ban fedezték föl angol hajósok s az azt környező Navarin, Hoste s llardy-félszigetet, melynek legdélibb fokát „hamis
