Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-03-20 / 13. szám
Veszprém, 1886, Hatodik évfolyam. 13. sz. Szombat, márczius 20. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre...................... 6 frt— kr. Félévre ...............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjeleli minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közleménvek küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A megyeház-épités. Eötvös Károly megyei bizottsági tag ur a megyeház építésének kérdésében a következő föleb- bezést adta be a megyei alispánhoz a czélból, hogy az a Belügyminiszterhez felterjesztessék: Tekintetes alispán ur! A megyei székház-építés tervei és költségvetése tárgyában a folyó 1886 évi márczius hó 1-én tartott megyei közgyűlésen a főispán által egy határozat mondatott ki, mely ellen én nyomban felebbezést jelentettem be. Felebbezésem indokait a törvény által megengedett 15 nap alatt a következőkben terjesztem elő: A székházépítés tárgyában a székházép itő-bizotts ág jelentése volt napirendre kitűzve. E jelentésben javasoltatok, hogy az egész építkezés költségvetése mintegy 840.000 írtban állapíttassák meg; továbbá javasoltatott, hogy ennek fedezésére a megyének mintegy 75.000 írt pénzalapja fordittassék s ezen kívül a Jelzálog-banknál 800.000 frtnyi névértékű kölcsönösszeg, éven- kint mintegy 07io°/o járadék mellett vétessék fel s végre javasoltatok, hogy ezen kölcsön annak idején megszavazandó 2% megyei pótadó kivetésével 50 esztendőn keresztül törlesztessék. E javaslat ellenében én indítványt terjesztettem elő, melyben a fényűző építkezés szükségtelen voltára, a megye közönségének adóval ngy is túlterhelt állapotára, a kölcsönösszeg drágaságára, de a inár tényleg megkötött szerződésekre is utalva — indítványoztam, hogy az egész építkezési tervezet újabb vizsgálat alá vétessék és ha nagy áldozat nélkül lehető, az eddigi szerződések bontassanak fel; továbbá, ha a szerződések fel nem bonthatók, az elfogadott terv keretén belül a legnagyobb egyszerűség és összevonás alkalmaztassák s végül komoly kísérlet tétessék, esetleg külföldön is, olcsóbb kölcsön kötésére. Ez indítványom elintézése módja gyanánt indítványoztam, hogy ily értelmű utasítással az egész javaslat újra adassék ki a szék házépítő- bizottságnak. Miután a székház ép i tő-b iz o 11ság tagjai az első napon tartott főispáni értekezletei] indítványom tartalma iránt tájékozódást szereztek, ők márczius 1-én a közgyűlés napjának reggeléu bizottsági ülést tartottak s ezen elhatározták, hogy megteendő indítványomhoz hozzájárulnak oly feltétel mellett, hogy az építkezési tervezet újabb átvizsgálására a bizottság mellé ad hoc újabb megyei tagok is küldessenek ki és hogy a dolog sürgősségénél fogva e munkára legfeljebb 80 napi záros határidő tűzessék ki. Határozottan ekként nyilatkozott Szabó Imre bizottsági tag hivatalosan a közgyűlésen; nyomatékosan megjegyezvén, hogy e nyilatkozatot a székház ép itő -bizottság meghatalmazásából, mint e bizottság megállapodását terjeszti elő. Én mint indítványozó zárbeszédemben a székházépitő-bizottság ezen módositványát nagy örömmel elfogadtam s határozottan kijelenté m, hogy ehhez hozzájárulok. Még ketten szólaltak fel e kérdésben. Az egyik felszólaló Krisztinkovich Aladár bizottsági tag volt, ki egész terjedelemben az én indítványomat pártolá. A másik felszólaló Bezerédj Viktor bizottsági tag volt. ki azonban a kérdés egész tartalmához nem szólott, hanem csupán az alispáni lakásról és a kölcsönkőtés lehetőségeiről adott technikai felvilágosítást, de azt hogy indítványomat s a székházépitő-bizottság módositványát ellenezué, egy szóval sem mondotta. Felszólalt még az ügy előadója a megyei aljegyző és az alispán is, mindkettő szakszerű felvilágosítás végett. A tanácskozás ekként történt folyama és befejezése után a törvénynek és tanácskozási rendnek világos utasításai szerint a kérdés akként lett volna szavazásra felteendő, vájjon elfogadja-e a közgyűlés a székházépitő- bizottság javaslatát azon alaki módosítással, Mrolybt a; javaslaton az én indítványom, illetőleg maga a székházépitő-bizottság módositványa tett ? Azonban az elnöklő főispán egyszerűen a székházépitő-bizottság eredeti javaslatának el vagy el nem fogadását tette kérdésbe. Ezt is idő előtt, meg sem várva, hogy én élek-e zárszói jogommal vagy nem 1 Én a kérdés feltevése után szólaltam fel s az elnöklő főispán engedélyével még csak azután tartottam indítványozó minőségben zárbeszédemet. Még utánam szólalt fel az ügy előadója és az alispán is szakszerű felvilágosítás végett. Többé a kérdés nem is lett feltéve, legalább én nem hallottam, hanem az elnöklő főispán a megyei közgyűlés egyhangú határozata gyanánt kimondá, hogy a székházépitő- bizottság eredeti javaslata elfogadtatik. Kimondá daczára annak, hogy kérdésére elég hangosan hangzott a „nem“ kiáltás és kimondá akkor, a mikor a névszerinti szavazást kérő iv már a mellette ülő főjegyző kezében volt. Ez elnöki kijelentés elleni felszólalásomra a főispán hajlandónak látszott ugyan a szavazást forma szerint legalább felállással elrendelni, azonban az alispán kéz alatti tiltakozására, mint ezt sokan észrevették és hangosan kárhoztatták, ismétlem, az alispán illetéktelen tiltakozására e nemes szándékától elállót t. íme ekként játszódott le az a jelenet, melynek végkövetkezménye az, hogy a vármegye adózó közönsége egy nagyrészben szükségtelen, sőt haszontalan czifra épületért ötven esztendőre, félszázadra fog súlyosan megadóztatni. — Ha a megyei közgyűlés, vagy ennek illetékes többsége elfogadja e terhet nyíltan, világosan, öntudatosan, én tisztelettel hajlóm meg a többség előtt, de amikor ily óriási teherről van szó: ezt a megye közönségére reá oktrojálni, a szavazást tactikai ügyeskedéssel elhárítani, a jó indulatu bírálatot és ellenzést kijátszani, s a megye közönségének szabad elhatározását megbénítani nem szabad, nem illendő, nem czélszerü, sőt esetleg veszedelmes, mert a polgárok köznyugalmát háborítja meg. .Fölebbezésem első része ez alaki eljárás ellen és ennek megsemmisítésére irányul. Fölebbezésem azonban kiterjed az ügy belső tartalmára is. És indokaim a következők : 1- ör. A költségvetés egy része, u. m. asztalos, lakatos, festő, mázoló, díszítő, palafedő, kövező, csatoimázó, bádogos stb. munkálatokra vonatkozó része még csak előirányzat és megkötött szerződésekkel nincs biztosítva. Mig a végösszeg nem bizonyos, addig a megye közönségét se kölcsönnel, se adóval terhelni nem szabad, nem illendő. 2- or. A költséges diszitések. erkélyek, oszlopok, szórakozó melléktermek, pazar lépcsőházak, egészen fölöslegesek, a mai kor igényeinek, s a vármegyei közönség anyagi erejének meg nein felelők. Ezeken, mind lehet még segíteni. 3- or. Az alispánnak több mint 10 helyiségből álló lakását, a főjegyzői lakást, szolgabirói szállásokat, s mindezek mellék- helyiségeit, továbbá az istállókat, mind mellőzni lehet, és kell. — Ezek mellőzésével a kétemeletes épület helyett elég lesz egy egyemeletes épület. Nem vagyok képes felfogni, hogy miért legyen egy anyagilag elszegényült kisebb területű vármegyének nagyobb és díszesebb székháza, mint van Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének, vagy mint van a miniszter-elnökségnek és belügyminisztériumnak. — Az sem állhat meg a józan ész előtt, hogy a terveket redukálni, s a pazarló díszítéseket elkerülni ne lehetne, hiszen a fővárosi Lipót- templom tervei is már majdnem a befejezéshez közelgető állapotban redukáltattak, majd egy milliónjd megtakarítással. Rettenetes visszaélés volna az, ily köny- nyelmü, sőt ostoba czélokért a megye közönségének adóerejét ötven esztendőre kizsákmányolni. — Ezt az adóerőt más nemesebb czélokra, a mezőgazdaság emelésére, az iparügy felemelésére, kisdedóvodákra, hazai nyelvünk ápolására, s az idegen ajkú községekben terjesztésére, s több ily magasztos czélra kell fordítani, de mindettől ötven esztendőre meg leszünk fosztva azért, hogy czifra legyen a megyeház, és czifra palotában, nagy kényelemmel lakjék az alispán. Nézetem szerint a szükséges- redukeziók mellett és a fényűző pazarlás kikerülésével, egy emeletet elejtve, legalább 100-—120 ezer irtot meg lehet takarítani, s ez esetben legfeljebb 220.000 írtba kerülvén az építkezés, ebből mintegy 80.000 frt a megyei alap készletéből fedeztetnék, s legföllebb 150.000 irtot kellene kölcsön venni, mely 2% házi adóval törleszthető lenne alkalmas kamatláb mellett, legföllebb 12—15 év alatt. Ezek fővonásai ama tervnek, melyet én indítványomban vázoltam és indokoltam, s melyet vármegyénk súlyos anyagi helyzetére való tekintettel a belügyminiszter komoly és hazafias figyelmébe ajánlok. — Legsúlyosabb megrovásra méltónak tartom az eddigi eljárást, mely könnyelműen bele ment a szerződések kötésébe, az építkezések foganatosításába, és csak a bevégzett tények nyomása alatt adta tudtára a megyei közönségnek, hogy mily irózatos teherrel jár az egész. — A kormánynak is a legéberebb figyelmet és ellenőrzést kell gyakorolnia ily esetekben, nehogy egypár ember üzérkedési és fényezési hajlamai miatt egész vármegyénk közönsége ötven esztendőre megnyomorít- t a s s é k. Bízom abban, hogy a belügyminiszter ur, ha csak könnyelmű vagy r o s z- akaratu súg a Írnak által tévesen n e m info r m á 11 a t i k, ezen komoly indokokat méltányolni fogja s azért kérem, hogy a t. alispán ur e fölebbezésemet a belügyminiszter úrhoz fölterjeszteni méltóz- tassék. Tisztelettel vagyok a tekintetes alispán urnák, Budapesten, 1886. márczius hó 15-én, alázatos szolgája 33ötT7-ÖS márol3T, Veszprém vármegye bizottsági tagja. A megyei székház ügyében. Vettük az alábbi nyilatkozatot: Nagybecsű lapja utolsó számában, az ujdon- sági rovat kezdetén egy „Négylevelü lóhere“ czimü közlemény jelent meg. melynek azon tétele, mely az állami főmérnök urra vonatkozik, teljes elferdítése és ellentéte a valónak. A részletekbe bocsátkozás nélkül köztudomású, hogy az állami főmérnök sem a megyeház szék * 65 legutolsó ember úgy fagyna meg — ott, ahol legelső bölcsője volt: barlangjában. Azért mosolyogjon csak tovább kedves olvasó- nőm a kandalló barátságos melegénél, — ezek olyan jövendölések, hogy ha megvalósulnak is, nem nekünk, de még ezredik unokánknak se lesz benne része. Eljő egy hó múlva a tavasz, újra rózsákat terem a liget és susogó lombokat ringat az enyhe szellő. Oh a mindenségnek egy pillanata is végtelen hosszú minéküuk, hát még az az idő, ami a végtelennek is sok ! Egyik tudós úgy próbálja a napnak kisugárzott melegét, hogy meteorokat, földeket dob annak tüz-tengerébe. Ez azt jósolja földünkre, hogy eljő az az idő, mikor megszűnik keringeni a föld, elhagyja régi pályáját és „variétatis delectante“ neki lódul a napnak s kölcsönös vonzerő következtében 65 nap alatt (még ezt is kiszámitá!) folytonosan gyorsuló mozgással a nap tiiztengerébe zuhan. No tessék! Előbb úgy fagyott meg az utolsó ember, most megy úgy ég el. Legjobb nem hinni egyiket sem. De -elég is már — mintha hallanám; a kis fecskék csicsergését, örök tavaszról dalolnak ... a természet ölén uj élet derül, mi meg a világ végéről gondolkodunk ! Majd megfagyunk, majd elégünk, hát akkor az örökkévalóságból mi lesz ? Hiszen örökké tart minden, mondja a bölcs. Higyjünk neki ? — Jgen! hibátlan feleletet tudnánk adni, de olyan sem, hogy hozzá ne szóllhatnánk. Ha a jelen uralkodó nézeteket a bolygók keletkezésére vonatkozólag elfogadjuk, t. i. hogy azok a napból a centri-fugál erő következtében váltak ki, s mint mindmegannyi naprészek folyékony tüzanyag állagukkal szülőjük körül keringve,csak később kaptak földkérget és tenyészéletet, úgy hasonló sorsot remélhetünk a napnak is,mint szülötteinek. Az éltető napsugár millió évek mnlva megszűnik melegiteni, megszűnik világítani, a nap elsötétül, tüzanyaga kihűlve, íoldséggel vonódik be, melyen egy uj világ tenyészélete nyer majd helyet. Mi lesz akkor mivelflnk ? Oh, jól temetve, mélyen porladozik akkor már a legutolsó lény is a földön, a kihalt, élettelen mezőkön még egy fűszál sem lesz tanúja annak, mikor mindenségünk, a mi világunk királya lehunyja szemeit! Hogy a napra csakugyan e sors vár, az előjelekből következtethető. A nap fénylő korongján időközönkint hatalmas, egész földszelet nagyságú foltokat láthatunk teles- kópon át, mely sötét foltok a nap elsötétülésének előhírnökei. Harrist és Fabricius 1611-ben vették észre legelőször a napfoltokat. Később 1779-ben Hérschel egy szokatlanul nagy, körülbelül tízszeres földszelet nagyságú foltot figyelt meg a napon. Legújabb időkben behatóan vizsgálják a napot éá foltjait. A legtermészetesebb magyarazata a napfoltnak az, mely föltételezi, hogy a nap nem tömör hullámzásban lévő folyékoy tüzanyag, hanoin különböző, egymástól hézagokkal elválasztott régiókból álló gömb, melynek legkülső burkát izzó gázállapotban levő elemek képezik, s csakis a külső burok sugárzik szét hőt és világosságot, a nap belső teste, magva sötét. E régiók létezése mellett bizonyítanak a „Frauen • hoffer“-féle vonalak a spect.roskop képében, melyre egy más alkalommal vissza fogok térni. A mondott theoria összeegyeztethető a napfoltok keletkezésével. A külső régió, mely óriási khaosa az izzó gázoknak, saját lényegénél fogva, mint örökösen forrongó réteg, folytonosságában megszakad, hézagokat nyer, melyeken át a nap magva sötéten tűnik elő. Most már hogy ama kérdésre feleljünk, hogy mikor lesz vége a világnak, mikor sötétül el a nap? — tudnunk kellene, hogy mikor szűnnek meg for- rongani a nap burkaiban az elemek, tudnunk kellene, hogy a kisugárzás következtében mikor hülnek le az izzó gázok cseppfolyóvá, úgy megmondhatnék az időt is, melyben a mi világunk legnagyobb katasztrófája, a lét utolsó felvonása véget ér, — a napra örökéjszaka borul. Ez semmiesetre sem lesz pillanat müve, hanem lassú, végtelen soká tartó folyamata az elhomályo- sodásnak. S ha maradna is élő lény bolygónkon ez utolsó időkre, úgy az jéggé dermedt, hóval borított nyomorult lakója lenne, nem látná oly szép fénylőnek a napot, mint mi, hanem vöröses szürkének s a T A B C Z A. Tudományos, apróságok. (Mikor lesz a világ vége ? — Napfoltok. — A nap. — Mennyi idő alatt esnék földünk a napba ? — Az örökkévalóság. — A fény.) Kedves olvasóim meleg kandalló mellett ülve, mosolyogva olvassák e sorokat: „Mikor lesz a világ vége ? . . .“ Érdekes kérdés, bő anyagot ád annak, kinek nincs más dolga, mint ilyenekről gondolkodni. De szakítsunk ki pár perezet napi gondokkal terhelt óráink közül, kisérjük figyelemmel a csillagász röpke képzeletét csapongó útjában s szálljunk el gondolatban a világűr királyaihoz, a csillagokhoz; nézzük, hogy a gyarló emberi elme hova szárnyal gondolatán s az ész mint fürkészi a mindenség titkait. Hiába állította meg Józsue a napot Ajalonban; „eppour si mouve!“ Gallileinek volt igaza, földünk óriási gyorsasággal futja pályáját a nap körül s nem ismert idők óta virul halmain virág, vissza-vissza- térö tavasz, a változó időszakok királynéjának jöttekor. S a vén nap 20 millió mértföldröl küldözgeti jótékony sugarait, melyek életet adnak, meleget és világosságot a tenyészéletnek. Ez igy volt, igy van, de igy is. marad-e örökké ? Ez nem olyan kérdés, melyre véges eszünkkel
