Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-03-13 / 12. szám
MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak; Egész évre..............................6 frt — kr. Félévre ...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Budapest, márczius 12. E lap legközelebbi számában szemrehá- nyólag emlittetett fel — miként a közgyűlésen is történt — hogy én már vagy öt év óta nem vettem részt a megyegyülésen s hogy ha előbb felszóllalok: megakadályozhattam volna a vármegye közönségének a megyeház miatti agyonadóztatását. Úgy látom, nagy tévedés van e szemrehányásban. Mindenki emlékezik, hogy én pár évig az ország fővárosának voltam bizottsági tagja s egy alkalommal sikeresen kísérlettem meg a fővárosból a német színészet kiknszöbölte- tését. Itt csakis azért mondtam le 1882 őszén, hogy ismét vármegyém bizottságában foglalhassak helyet. Arra is sokan emlékeznek, hogy én 1883-ik évi novemberben ott voltam a megyei tiszt- ujitás nagy mozgalmai közt s szavamat szives figyelmében részesité a megyei közönség. Tehát az az öt évi távoliét már ekként se felel meg az igazságnak. Azonban mégis igaz, hogy mintegy másfél év óta nem vehettem részt a közgyűléseken. S ha megjelenésem meggátolhatta volna a nagy adót: ez esetben igazán sajnálom elmaradásomat. De hát tisztelettel kérdem a palotaépitő és keservesen adóztató alispáni-párttól, hogy vájjon 18S4-ben a képviselő választásnál nem az én párthiveimet tipratták-e széjjel, véres katonai erőszakkal1? És tisztelettel kérdem, vájjon mostani, márczius elsejei ottlétemnek volt-e más eredménye, mint hogy főispán és alispán erőszakkal elnyomták a vármegye gyűlésének szabad határozási képességét ? És tisztelettel kérdem: volt-e eddig csak sejtelme is valakinek arról, hogy az alispáni palota kedvéért közel négyszázezer forintig ötven esztendőre zálogba teszik szegény vármegyénk adózó polgárait ? S vájjon, mikor ez kisült, nem ott voltam-e rögtön, hogy megtegyem népünk érdekében szent kötelességemet ? És tisztelettel kérdem: vájjon a 400 bizottsági tag közt engem illethet-e a szemrehányás, ki elvégre messze lakom és sokféle magán- és országos gondok is elfoglalják időmet s nem százszor inkább illeti-e azokat, kik az alispán vezetése mellett köny- nyelmüen megszavazták a százezreket a czifra megyeházra s az alispán czifra lakására ? És végre tisztelettel kérdem; vájjon a szemrehányó urak ott voltak-e mellettem s 1E3^±Q_ m.á,rczluL3 15A természet újjá ébredt, Megjött a szép kikelet. A szegény magyar haza is Uj tavaszra ébredett. Feljött a nap bíbor-ágyból, Letűntek a csillagok, De egy csillag, a nagy költő Glóriája fennragyog . . . És a dalt is, amely gyújtott, Melyet zengtek ajkai — Kárpátoktól Adriáig Mindörökké hallani! A szabadság szent eszméjén Lelkesült a félvilág . . . Ébredés lón! Amilyent még Nem látott a nagy világ! Ünnep volt ez; nemzetünknek Ébredést ünnepe — Eskü lön, hogy szép honunknak Szabad minden gyermeke! Óh, de kik a szabadságért Mindhalálig kiizdtenek, Nemzetünknek vértanúi Lettek a félistenek! HULLÁM. | támogattak-e engem márczius 1-én s majd ott lesznek-e mellettem s fognak-e támogatni junius 1-én 1 Mert hogy még nincs veszve minden s még a júniusi közgyűlésen sokat meg lehet menteni: ez erős meggyőződésem. Csak a nép érdekeinek becsületes kímélése és erős, elszánt akarat kell hozzá. Eötvös Károly. (K. T.) Harmincznyolcz éve ma. Ki ne emlékeznék e válságos szentséges napra ?! Az Emlékezet s a Szabadság Geniusai lobogó szövétneket gyújtanak az utónemzedéknek s elvezérlik a régmúlt idők omlatag padmalához. Ott a sírok fölött megpihen a fájó nemzeti kegyelet s könnyein át kiragyog a letűnt dicsőség glóriájának visszfénye. Hideg, dermedő szivünkbe lángoló véráram szökellik s a lankadt karokba visszaszáll a csatavágy temérdek erője. Mint harmincznyolcz évvel ezelőtt . . . Oh megszenteli e nagy nap emlékezete, a nemzet hosszú bánatát ! S ihlett szemünk, amint a lelkesedés látnoki bűverejével a múltba tekint, látja a Pest fölött kiragyogó glóriafényt, melyet rajongó honszerelem gyújtott a Szabadság oltárán s hallani véljük a százezrek egetverő lelkes Hosannáját, amint átriadt a hazán, Kárpátok ormairól Adriáig: Éljen a Szabadság ! Éljen! Éljen ! Táborba sereglett a nemzet disze-virága s az ifjakkal együtt, kardot öltve, mentek az apák s a nemzet vénei. A titáni küzdelemben ott harczoltak a testvérek, apáikkal együtt s vérük összefolyt a vérvirágos harczi mezőnyön. Ah . . . kilencz határról rontott kilencz ellenség százezernyi fegyveres csordája a védtelen magyarra s „tépett kebellel Arcania Uralja. (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Foly tatás.) Még csak a ruháit sem bántották a kis árva leánynak. Az asszonyok körülfogták, édesgették — czirógatták; mindenféle gyümölcsökkel kinálgatták. Az pedig szomorú volt és sirdogált hosszan-keservesen. Mikor a nap leszállt az égről, óriási menet jött értünk a kraal főterére. Elől egy csomó zenész, már t. i. amilyenek itt vannak. Meg kell jegyeznem, hogy a kottát nem ismerik s ami a felső registereket illeti, azt a lopó tökökbül csinált gitárjaik egyáltalán nem bírják el. Ily esetben a felső C-t maguk ordítják bele, ékesen pótolva a hangszer hiányosságát. Egyebekben sem valami élvezet az idevaló zenecultus. Nem hiszem, hogy európai impressário itt jó üzletet csinálhatna. A zenekar után nagy csapat fegyveres jött. Nagyszerű dorongok s halcsont-hegygyel ellátott dárdák jöttek közszemlére s mondhatom — nem a legkellemesebb érzést költék föl bennem. Elvégre iszonyú üvöltés támadt, a zenekar tust intonált, hogy lábikráimba görcsöket csalt a gyönyörű symphonia . . . s aztán jött a király. Hatalmas alak. Majd kétszer olyan kövér, mint a leghizottabb maori. Fején a haj toronyszerű gúzsba kötve, övéről vakitófehér menyét-bőrök csüngtek alá. Titánná egy sereg asszony, középen a bájos királyné, kinek ajkai lapátszerüleg fityegnek csontos allara. Minden magasabb igényem a hölgvvilág eszményiségét illetőleg — elpárolgott. Nyomban jött egy csapat gyerek; a kis fekete vérző homlokával, megállt magán a védtelen magyar“. Másfél éven át dörgött az ágyú s rengett a levegő a csatakigyók bömbölésétől. Ezerével veszett — pusztult a magyar, virágzó községeket pusztított el a tűz s a keletről visszatért vándormadár nem találta fészkét, a tornyok üszkein. Az osztrákot minden csőcselék szövetségesével kiverték a lelkesült honvédek szuronyai a határokon s ez a megalázott toprongyos had aztán segélyért odakúszott a muszka czár talpához. Ah ... a félistenek diadalszekerét nem tartóztathatá föl a muszka czár kétszázezernyi bérenezhada sem. Itt Damjanich, ott Bem, amott Guyon űzték maguk előtt a vad hordákat . . . mig aztán Görgey jött s judási csókot nyomott a nemzet homlokára. Aztán jöttek az osztrák hóhérok s felépítve a magyar nemzet Golgotháját, a kik előtt annyiszor futottak gyáva nyulakként, vérpadra hurczolák a nemzet legjobbjait . . . Az ajkakon elfojták a Szabadság s Honszerelem Hosannáját ... de a szivekből nem ölheték ki a vérrel megszentelt honfierényft. Ma is, mint harmincznyolcz évvel ezelőtt, kigyulnak a sugáros szemek s a könnyeken átragyog a szabadságvágy ragyogó csilláma. A fiák lelkében megmozdul a harczi porondon elvérzett apák szunjmdo szelleme, s ha ütni fog a közeli válság órája, s az északi sassal szemben kibomlik majdan a Szűz Máriával ékes nemzeti lobogó s felriad újra a harczi rivalgás ... oh azon a napon a harmincznyolcz év előtti szellemek kitörik a sírok padmalát s együtt fognak harczolni a szellemek velünk a lőporgőzös — vérrel ázott csatamezőkön. Az ítélet napja lesz ez! A magyarok boszuló Istenének végitélet-napja. Jövel, dicső koránja a nemzet örökszép álmának! Jövel! Riadjon újra a harczi harsona: Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok! Ez a kérdés: válaszszatok! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! kóficzok ugrándozva rohantak nekünk, sőt a leányok visító serege sem mutatott valami nagy idegenkedést tőlünk. Vihogva ugráltak körénk s jóizün vigyorogva bámulták sohanemlátott finom fehér bőrünket. A király intett s egy falka maori körbe fogott mindnyájunkat s aztán indultunk mi is a többivel. Gyönyörű völgyeken át magas hegy lábához értünk. Széles ut volt vágva a liánszövevényes rengetegen át, mely a hegyoldalt bontotta. Ezen az utón haladt föl ez a gyönyörű diszmenet. Monsieur, ez megható kép volt. Eszembe jutott Napoleon hadának útja, amint az Alpeseken keresztül tört, a hogy azt apám sokszor mesélte. Végre a hegytetőn voltunk s innen ismét lefelé kanyargott az egész karaván a túlsó völgybe. Amphiteatrumszerii óriás kőalkotmány van ott; hasonlít a Pólában máig is fenálló római amphiteat- rumhoz, azzal a különbséggel, hogy emeletei nincsenek. Ebbe a köröndbe tódult az egész diszmenet — s az a sok ezer ember perez alatt elhelyezkedett köröskörül, az óriási kőlapokból épült emelvényes padsorozatokon. Középen oltárszerü kőemelvény épült. Nekem azonban úgy tetszett, mintha valami nagyszerű ta- karéktüzhely volna, Zellerin-rendszer szerint, felül- fütésre alkalmazva. Egy gondolat nyugtatott meg; az t. i. hogy minden társam közt én voltam a legsoványabb. A legrosszabb esetben is azt tételeztem föl a maorik müizléséröl, hogy a kövérebb falatokat részesítik majdan előnyben. Nem is csalódtam. Sőt meg kelle győződnöm, hogy igen kifejlett Ízlésű gourmand-okkal van dolgom. jegyzék összeírása hivatalból történik, még pedig a most lefolyt lSS5-ik évről szóló adóbefizetési kimutatások alapján. Az 1874. XXXIII. illetőleg az 1875. VI. t. ez. azt rendeli, hogy a választók névjegyzékébe ama jogosultak írandók be, a kik a megelőző — ezúttal tehát az 1885-ik — évi egyenes adójukat,- illetőleg a hátralékból az egy évi egyenes adónak megfelelő összeget április hó 15-ig — - ezúttal tehát a most folyó 1886-ik óv április 15-ig — befizették. A kik az állam iránti eme kötelezettségüknek eleget tettek, azokat hivatalból fel kell venni a választók névjegyzékébe. A képviselő-választási jog biztosításának főfeltétele tehát az, hogy a választó polgár múlt évi egyenes adóját, vagy a hátralékból ugyanennyire menő összeget, a törvényben meghatározott napig, április 15-ig befizette legyen. A ki ezt elmulasztotta, a legközelebbi alkalomra választási jogát játszotta el. A helyi izr. hitközségből. Veszprém, márcz. 12. F. hó 6-án volt a helybeli izr. templomban a felállított uj orgona felszentelése. Már jóval az ünnepély kezdete — 10 óra — előtt zsúfolásig megtelt a templom minden zuga díszes közönséggel. Az ünnepély, a hitközség derék főkántorának, Mór Simon ur művészi énekével vette kezdetét. De az ünnepély fénypontját a hitközség nagy tudomány u főrabbija, főt. Hochmuth Ábrabámnak magyar hitszónoklata képezte, mely nemcsak hogy a közönséges alkalmi szónoklatok niveaujánál jóval fölebb emelkedett, hanem az egyházi beszédek legreme- kebbjei közé sorozható, tartalmánál és alakjánál fogva egyaránt. Történeti visszapillantást vetett a zsidóság magyarosodására és reformálására, mely a családon és iskolán keresztül utat tör magának, hogy hovatovább a zsinagógában is elfoglalja az őt megillető helyét. Az orgona bevezetése is egyike azon reformoknak, melyek a zsinagóga közeledését jelzik, az általános isteni tisztelet egyik lényeges módjához. Tudósításunk rövid kereténél fogva, lehetetlen e kitűnő beszédet részletesen ismertetnem. Még csak a bezáró szavak egyik hatásos részét akarom idézni, mert ez híven visszatükrözi e kiváló egyházférfiu hazafiságát és vakbuzgóságtól ment valódi szabadelvű gond olkozá'smódját. „ Valamint az orgona hangjai — mondá — nem ismernek különbséget ember és ember, népfaj és népfaj, hitfelekezet és hitfelekezet közt, hanem minden kedélyre és szívre egyenlő erővel hatnak, egyenlően felébresztik a szunnyadó érzelmeket, úgy olvadjanak össze a nem messze jövőben hazánk népei, hitfelekezetei egy állami testté, melyet egy törekvés vezessen, egy akarat telítsen, egy eszme lelkesítsen — hazánk jóléte és felvirágoztatása.“ A nagyérdemű elöljáróságot pedig a valódi elismerés kifejezése illeti, hogy vissza nem rettenve egyrészt a nagy anyagi áldozatokkal járó újítástól, másrészt az ezzel szemben, a hitközség kebelében felmerülő előítéletektől vezérelt ellenzésektől, oly üdvös reformmal gazdagitá a zsinaÉs valóban úgy is van, hogy egy jól kifejlett bivaly, menage tekintetében igazán többet is ér egy csomó kiéhezett matróznál. TJgy lön, hogy egy gyönyörű növésű bivalyt hajtottak a maorik a körönd közepére. Aztán a Zellerin-féle tűzhelyen megrakták a máglyát. Jöttek a maori-próféták, a doktorok, az időjóslók s közös tanácskozás után leütötték a bivalyt. És folyt a rostbeaf-sütés. Nem állhattam meg ezt a rendszertelen állapotot. Dorongokra fűzték a husdarabokat s aztán a nyílt lángon pörkölték feketére. A rémitő bűz megcsavarintotta orromat s látva, hogy becses személyem ezúttal nem figurái az étlapon . . . bátor voltam a tűzhöz lépni s rámutatva az undorító huskölönezökre, megtettem ez abnormis- ságra észrevételeimet. Micsoda? . . . Akkora riadalom támadt erre a vakmerőségre, hogy azt nem lehet reprodukálni. Nyilván úgy értelmezték a dolgot, hogy enni kérek — mert ezren fogtak meg egyszerre, minden oldalról. Egy pillanatba múlt, hogy szét nem hasítottak. E perezben lépett elő a kihizlalt császár s pa- rancsolólag tiltott el mindenkit a tűztök Aztán karon csípett s odavezetve, rámutatott a húsokra s intett, hogy tegyek, amint akarok. A megtisztelő bizalom a fekete felség részéről nagy elhatározásra bátorított. Négy kőre egy jókora kőlapot helyezve, a tüzet ez alá gyűrtem. Aztán zsírt hámlitva a megölt állatról, felolvasztám a kőlap közepén. Aztán nagyszerű beaf-szeletet vágtam s kezdtem sütni. Majd kézlejtéssel s a homokban eszközölt rajz után tojást rendeltem s perez múlva 100 maori repült a fészkes fákra, tojások után. (Folyt, köv.) — A jövő képviselőválasztások alkalmával azok fognak gyakorolhatni választó jogot, kik a most folyó évben megállapítandó választói névjegyzékbe bejegyeztetnek. E név-
