Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-01-09 / 2. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 2. sz. Szombat, január 9. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Meg j elen minden szombaton. Szerkesztőség: Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. Félévre ...............................3 frt — kr. Ne gyedévre..........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYIETTEREK ~f&g| kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. —— Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ hatodik (1886) évfolyamára. Hírlapunk hatodik évfolyamára nyitjuk meg az előfizetést. Régi ismerősként kopogtatunk be e vármegye népéhez. Evek óta hétről-hétre jár be hírlapunk, bizalmas jóbarátkint, szerény hajlékokba s palotákba egyaránt. Ismerik a városokban s otthonos az a községek nádas házaiban. Olvassák egész Dunántúl s szerte az országban. Nyílt szívvel lép ez a lap az olvasó elé. Mindig őszinte, szókimondó. Megmondja az igazat — ha betörik is a feje érte. De hát szükség van reá. Szükség van erre a lapra, mely a nép panaszait híven tolmácsolja s védő eszközt ad kezébe azoknak, kik jogai védelmét sokszor a hivatalos szobákban sem találják. Számtalan eset volt rá, hogy a kormány e hírlap felszóllalása folytán rendelt el vizsgálatokat sok közérdekű ügyben, melyek aztán méltányos megoldást nyertek. S ha egy hírlap a közszellem ébrentartása s a helyi érdekek istápolása mellett ennyit kiviv.— akkor betölti hivatását. Ez a mi czélunk. Ezért küzdünk az egyenes meggyőződés, a férfias kitartás nehéz, rögös utján. Független a meggyőződésünk. Nem befolyásol minket hatalmi kegy, miniszterek kegjrns szemlmnyorintása. S független a gondolkozásunk. Amit a szivünk érez s a hideg, józan ész azt helybenhagyja — úgy visszük eszméinket, elveinket a közjóérti küzdelem sorompójába. S velünk küzd minden igazszivü, önzetlen, független gondolkozásu polgár. Akikért mi harczolunk — a polgárság s a nép velünk van s támogat erkölcsi súlyával, közös har- czainkban. Tudatával bírunk kötelességeinknek s a feladatnak, melyet hivatásunk vállainkra ró. Azon vagyunk, hogy azt megoldjuk. Ami észszel, szívvel az ég megáldott: ezt az erőnket kimerítjük ebbeli törekvésünkben. Mint eddig — úgy mindig. Könnyed irmodorral, közvetlen élénkséggel vázoljuk a megye krónikáját. Elevenség jellemzi hírlapunkat és őszinte magyaros nyíltság. Ami jó szellemi erő van e vármegyében, . kitűnő czikkeikkel azok mind hírlapunk állandó szellemi munkájában vesznek részt s hírrovatainkat száznál több állandó levelező élénkiti; úgy, hogy e tekintetben a „ Veszprémi Független Hírlap“ ma a magyar vidéki hírlapok legelsői közt áll. Nemcsak elterjedettség, de irodalmi belérték tekintetében is. A hírlap külön nyomdát rendszeresített magának s így rendkívüli esetekben külön hírlapokat fogunk kiadni, a fontosb események illető napjain. Ennyit ígérhetünk. Ennyit betartunk — s hisszük, miszerint a méltányló közönség viszonos loyalisságával fogunk találkozni, mint a múltban — úgy az uj évben is. Veszprém, 1885. decz. 81-én. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP" szerkesztősége és kiadóhivatala. Előfizetési ár: Január-deczemberre (egész évre) 6 frt — kr. Január-juniusra (félévre) . . 3 frt — kr. Január-márcziusra (negyedévre) 1 frt 50 kr. Uj földmivelési iskola V eszprémmegyében. Veszprém, jan. 7. Örömmel értesült a megye közönsége, úgy a megyebizottság legutóbbi közgyűlése — mint hírlapunk utján ama nemes inten- czióju mozgalomról, mely egv földmivelési szaktanoda felállítását tervezi s czélozza Veszprémin egyében. Az ügy élén sok derék ember áll s tényleg az iskola szervezése most már biztos tény. Nem hallgathatjuk el ezúttal az érdem főosztályrészesének ftdő Hegedűs József derék vámosi plébános ur nevét, ki oly kitartó ügybuzgalommal küzdött s küzd ma is e nemes kezdeményezése mellett s ki a siker kivívásán oly ernyedetlen szorgalommal munkál. A megye földmiveló népére, mely eddig a legkisebb szakismeret s rendszer nélkül, az ősi primitiv gondolkozás s ósdi szokások szerint mivelte földeit — kétségkívül áldásos munka, szebb jövő vár. Munkálja fel, érvényesítse hasznára az im megnyíló előnyöket e szakiskola utján s segitve igy az alapbajokon, hovahamarább kevesbülni fog ajkán a panasz . . . Hogy megismertessük népünk ezreivel ez uj tanoda alapszervezetét, abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a kezdeményező ftdő Hegedűs József urnák, a szervező-bizottsághoz ez ügyben intézett emlékiratából alábbiakat közölhetjük : Indítvány, egy mezőgazdasági iskola (szaktanoda) szervezéséhez. Hogy világos, tiszta képet alkothassunk magunknak a reánk bízott teendőkről, annak tökéletes öntudatával kell bírnunk, hogy tulajdonkép földmivelő népünk mely osztálya számára akarunk iskolát szervezni. Szorosan földmivelő népünk két osztályba sorozható : 1- ször olyanok, kik nem tulajdon, vagy ha tulajdon is, de kisebb nem teljes gazdasági üzletet igénylő birtokon folytatnak gazdálkodást, azaz kik egy igavonó erőnek egész éven át gazdaságukban foglalkozást nem adhatnak; ide sorolom a napszámostól kezdve az 1—40 holdig biró gazdákat. 2- szor: kik teljes gazdasági üzletet folytathatnak ugyan gazdaságukban, de nem nagyobb terjedelmű üzletkezelők; ide tartoznak az 50—200 holdig biró gazdák. Az elsők, miután részint semmi, részint oly mennyiségű földterülettel bírnak csak, melyen egy igavonó erőt sem foglalkoztathatnak éven át, teljes mezőgazdasági üzletet nem folytathatnak,*) s igy terük sincs, hol és hogyan alkalmazni a gazdasági üzletvitelre szolgáló tanokat; szóval nincs szükségük teljes mezőgazdasági szakképzettségre. Ezen mező- gazdasági néposztályunk vagy kizárólag keze munkájából él és ez a gazdasági munkásosztály; vagy annyi saját földbirtoka nem lévén, hogy teljes gazdasági üzletet folytathasson, vagy bérel, vagy feléből vállal, hogy netáni igavonójának munkát adhasson, vagy fuvaroz, hogy igái állatjának élelmi költségeit fedezhesse. Ezen néposztályunknak tehát sem igénye, sem alkalma nincs, magát szaktudományokra kiképezni, mert nincs tere, hol azt alkalmazza; neki elég, hogy ügyes jóravaló munkás fejlődjék belőle. Éhez nem szükséges földmivesiskolába járnia, elég ha az elemi iskolát elvégezte s ifjú korától kezdett munkásságát becsületesen folytatja. De egészen máskép áll a dolog azoknál, kik teljes gazdasági üzlettel bírnak, kik 50—200 holdig terjedő birtoküzlettel rendelkeznek, ezek önálló alapos szakoktatást igényelnek s az elemi s ismétlő iskola után gazdasági szakoktatásban részesitendők. Népünk ezen gazdaosztálya tehát az, kinek leendő szakoktatásáról rendelkezni jelenleg hivatva vagyunk. Hogy váljon szükséges-e ily gazdasági iskola felállítása, vagyis szükséges-e, az itt nevezett néposztályunknak kellő gazdasági szakismeret, azt már túlhaladott álláspontnak tekintem, mert ha ily szakiskolában megtanulván az okszerű talajmivelést, növény termelést, helyes állattenyésztést, s igy hazatérve kis terjedelmű gazdasági üzletét eltérve a régi módtól, okszerű mivelés szerint rendezi, mélyebben, jobban miveli talaját, czélszeriien választott növényeket vet, ezekkel a helyes egymásutáni sorrendet megtartja, állatjait a czélhoz megfelelőleg megválasztani tudja és azokat jobban táplálja, nincs a ki tagadhatja ily birtokon a production növekedését. — De *) Az év 365 napja nem teljes dolgozó nap; ünnep és rossz időre leszámítható 180 nap, a még fennmaradt 180 napból a növények betakarítása, előkészítéséhez 100—130 nap számítván, marad tehát szántásra 50—80 nap. Egy igavonó pedig kellő mély mivelés mellett egy holdat szánt meg naponkint, tehát egy igavonat évenkint 50—80 holdat szánthat meg, és csak ez vehető fel és itt kezdődhetik a teljes gazdasági üzletet folytathatók sorozata. •z által nemcsak az ily gazdasági iskolából kikerültek birtoka fog okszerüebben kezeltetni, hanem az egész megye mezőgazdasága virágzásnak fog indulni, mert ezek az egész megyében szakismeretekkel gazdagítva szétmennek s igy azoknál, kik e szakoktatásban nem részesülhettek, sikeres gazdálkodási módjukkal mint példák hatni fognak, — tehát szükségességét, mint mondám, túlhaladott pontnak tekintem. Hanem az a kérdés merül fel most, mily eszközök által, vagyis mily alapból állíttassák fel ily gazdasági iskola épületei, feltéve, hogy a helyiségre ajánlatot tevő azt nem tenné? Miből fedeztessék 2-szor az intézetet látogatók élelmezése? és végre miként biztosíttassák az intézet látogatottsága, hogy az illusoriussá ne váljék. — A magas kormány kegyes volt ajánlatokat tenni, hogy ha 6—8 gyakorlóra alapítvány tétetik per évi 150 írttal egyenkint, s ha alkalmas helyiség ajánltatik fel, úgy hajlandó a telep évi bérletét, az intézet felszerelését és a tanárok fizetését fedezni. Első volna tehát eldöntésre, minő alapból állíttassák fel a szükségelt czélszerü a kívánalomnak megfelelő épület, mely körülbelül 20.000 forintba felvehető. — Szerény véleményem ez' lenne: Miután ezen gazdasági iskola speciálisan megyénk jólétére szolgálna, tehát annak felállitási szükséglete is a megye által lenne fedezendő. Hogyan? A statisztikai kimutatások szerint, ide nem számítva Erdélyt, 18 millió hold birtok van oly gazdák kezén, kik 50—200 holddal bírnak, tehát egy megyére 300 ezer hold esik, de megyénk területét tekintve vegyünk csak 200 ezeret. Ha most kimondja a megye, hogy minden olyan birtokos, ki 50—200 holdig bir, fizessen áldozatul 10 krt hol- dankint, azonnal a kívánt 20 ezer forint összeg bejön, ha pedig az épületekre költeni nem kell, vagy esetleg a kivántató csekélyebb átalakítást a gazdasági-egyesület eszközölné, a nevezett összeg a később következő élelmezési szükségletre lenne fordítandó. Ami a tanonczok élelmezését illeti, miután, mint lejebb ki fog tűnni, én kötelezővé óhajtanám tenni a szakoktatást, mivel másként czélt nem érnénk, s igy talán sokakra nézve az évi kívánt 150 frt terhes lenne, de tán ki sem vihető. De kivihe- tővé válnék ekként: az intézet felállítása után következő évben, vagyis midőn a szakoktatás megkezdődik, ugyanazon 200 ezer hold birtokosok fizetnének holdankint 5 kr. évi pótlékot; ebből bejönne 10 ezer forint, mely megfelelne 83 tanuló élelmezésének.*) De mivel ilyen 50—200 holdig biró, kis terjedelmű üzlet kezelő gazdák száma megyéukint s igy megyénkben is 3000-re tehető, minden ezerre nem többet mint 10 tankötelest lehet srámitani s igy a tankötelesek száma a megyében 30 lenne: e szerint a nevezett és bejött 10 ezer forintból megmaradna még 6360 frt, elegendő arra, hogy a jövő *) Mert itt már nem 150 frt. csak 120 frt számítható , élelmezésre, mert az évi 30 frt munkadij fizetés elesnék ily csekély élelmezési-dij mellett; 200 holdasnál 10 frt, 100 holdasnál 5 frt, 80 holdasnál 4 frt 50 kr., 50 holdasnál 2 frt 50 kr. stb. TÁEC1A. Arcania királya, (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) A tenger, mintegy 7—8 kilométernyire a parttól, mintha égni kezdett volna. Óriási területen fekete füsttömegek törtek ki a szörnyű erővel dühöngő hullámáradatból, majd sárgás-fehér páratömegek rohantak föl a magasba s közben, mintha ezernyi villám döx-ögne odalenn, fojtott menydörgésszerii robbanások zaja rázkódtatták meg a földet s menyboltozatot. A hittérítők, mintha szobrokká változtak volna, megkövültén maradtak térdeiken. A soha nem látott, borzalmában is fönséges iszonyú látvány lebilincselte minden érzéküket. E pillanatban azonban rémülettel ugráltak föl helyeikről; egy pillanat s irtózatos recscsenéssel leszakadt lábaik alatt a Han corridorja. Egy részük eszméletlenül feküdt a Han-corridor romjai alatt, a másik rész rémülettel látta, hogy a földrengés, mint valami kautsuk-plateant, úgy rengeti, gyűri, emeli — s dobálja körülöttük a pálma-erdőt, a granit-hal- mokat s a földet, melyen ők is állanak. A missió főnöke nem vesztette el lélekjelenlétét. Első gondja az volt, hogy a két leányt lesza- baditsa a Han-ból. Ha még oly roppant rengés következik, mint az előbbi — a Han menthetlenül összeomlik s a két fiatal leány szörnyet hal. Sebtében a corridor romjaiból lépcsőzetet rögtönzött néhány társával s még el sem készültek azzal, a két leány megjelent a Han-szoba ajtajában s az ajtó szárfái peremébe fogózván — közönynyel tekintettek alá a tomboló földre s dühöngő tengerárra, mintha mindennapi jelenetet látnának, miben semmi különös nincs. Valóban úgy lehet, hogy a föld ily szörnyű erruptióit a két leány már sokszor láthatá. A tiiz- föld felülete ritkán nyugodt. A több százra menő vulcan folyton rengeti ezt a csodálatos földnyelvet, mintha utóbb is visszasiilyeszteni akarnák a tengerbe, honnan valamikor kiemelkedett. A két leány nem várta be, mig a férfiak a lépcsőzettel elkészülnek. Látták, hogy mentésükre történik ez — egy-két ugrással lenn termettek a földön s egyáltalán nem gondoltak többé a menekülésre. Segítettek a missió főnökének a Han corridorja romjai közül a többi társakat kiszabadítani. A legsúlyosabban sérült Ehrenthal volt. Egy gerenda úgy ütötte homlokon, hogy az beszakadt s patakkint folyt a sebből a vér. Mig páter Livius kimosná a sebet s kézi gyógy tárából arnica-val kötözné be, a két leány sietve futott az erdőbe s csakhamar egy rozsdás-zöld páfrány szerű növénynyel tértek vissza s jelekkel adták tudtul a missionáriusoknak, hogy ha e növényt rákötik a sebre — az összehúzza a sebet s mielőbb begyógyul. Páter Livius nem akarta a két gyermeket megszomoritani. Úgy tőn s a sebre kötette a páfrányt . . . Lombsátort rögtönöztetett aztán s Ehrenthal- uak puha moh-ágyat vettetett. A szegény sebesült eszméletlenül feküdt ezalatt a földön. Iszonyú vérvesztése volt s a két leány ijedt aggalommal nézte a kínos arczot, lehunyt szemeket s figyelt az ajkak lehére — hogy él-e még ? . . . Élt. billegése mindinkább erősbült, az előbb halotthalvány arczot élénk pir futotta el. A láz előpostája. Két társát hagyta ott őrül a missió főnöke s társaival a tengerpart felé indult, hogy e roppant arányú erruptiót onnan a partról szemlélhesse. Sietve haladtak előre abban az irányban, hol saját sajkájukat hagyták a parti kőrózsa-tömbök között, mikor a „Castor őket ide kitette. Nemsokára oda érkeztek s az iszonyú füsttömeg, mely az egész tenger fölött már elterült, a párák által lenyomatván, majd megfojtotta őket. A még pár perczczel előbb oly gyönyörű fénynyel ragyogó holdat is eltakarták a fekete, kénfüstös felhők, annál borzalmasabbá téve a katastrófa látványát, mely ott játszódik le most a tenger áradatában. Most mind sűrűbb és mind mennydörgőbbek lettek az erruptió robbanásai; kevesebb füst s mind több sárga páratömeg röpült ki a tengerárból, melynek irtózatos zajlása a keleti vizek ölő Taifun-ait is fölülmúlta. Utóbb perczekig állandó lett a viz alatti dörgés, majd úgy tetszék, mintha a sárga páratömegek között kisebb-nagyobb fekete kőtömböket is röpitne ki mébéböl a rejtélyes vizalatti daemon. ügy volt s a kőzápor perczenkint erősbült. Majd siketitő lett a robbanások zaja s a missoná- riusok csodaszép látványnak lettek^tanúi. A tenger valóban égni kezdett. Óriási lángoszlopok emelkedtek ki a zajló hullámsírból s végeikkel az égbe nyúló füst- és párafelhőket nyaldosták. A lávatömegek, amint izzva lökődtek ki a viz színét elért kráterből, sisteregve-robbanva omlottak le a tengerárba, mely köröskörül fehér babbal forrott, mint valami óriási katlan. Maga az új vulkán vörös lángja világította be ezt a festőileg szép, borzalmas látványt s intenzív fényénél láthaták a missionáriusok, mint nő ez az uj világ perczről-perczre. hogy emelkedik folyton s mind magasabbra a babok toló s hogy szélesbül- terjed minden irányban. Siirü hamueső váltotta föl a kövek záporát, úgy, bogv a látvány továbki megfigyelése lehetetlenné vállt. A hittérítők visszatértek a Hau-ba. (Folyt, köv.)
