Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-03-06 / 11. szám
csak egy örök igazságot ütött arczul, hogy a jó tanács soha sem késő; csak legyen, ki meghallgatja. Egy szellemi párbaj volt a két jeles szónok között, metynél simább lefolyásút allig hallott a törvényhatóság; melyből mind a két fél győzelmesen vonult vissza. Egyik az igazság tudatával, másik, hogy az ügyet, mert az intéző körök becsülete úgy kiváuta, megmentette. Nem is védelmezték az elő' terjesztést amaz ismert nagyhangú szónokok, kik azt gondolják, hogy kiabálni s érveikkel győzni egy és ugyanaz. Ezután dr. Bezerédj Viktor orszgy. képviselő szólalt föl, védelmébe vevén az Eötvös által kifogásolt alispáni, főjegyzői, szolgabirói lakásokat s istállókat. Ő mindezen helyiségeket nagyon szerényeknek tartja, s nem is épithet Veszprém- vármegye Veszprém szép városába mást, mint stylszerű épületet. Bocsánatot kérek, mi pedig inkább épitenénk, ha már kell, egy czélszerü olcsóbb, mint egy stylszerű, de anyagi viszonyainknak meg nem felelő épületet. Jó vigasztalás az is, hogy 50 évre azért vesszük a kölcsönt, hogy gyermekeink s unokáink is részesülhessenek ama nagy szerencsében, hogy az öreg apjok által csinált adósságot ők is fizethessék. De jól van ez igy. Ha meg lesz örökitve, hogy Véghely alispán- sága alatt épült e monumentális épület, éljen az adózó polgárok emlékében 50 évig emléke, a fizetés alkalmával is. De most, ami történt, örök időkre emlékezetessé teszi eme gyűlést. Elnöklő főispán ő méltósága fölteszi a kérdést, elfogadja-e a törvényhatóság emez előterjesztését a bizottságnak 1 Pár, alig hallható igen, mely hasonló volt ama sóhajhoz, mely a bűnös kebléből jön gyóntatója előtt, s annál több ellenszóllalás után s annak daczára, hogy Írásban kéretett szavazás, s az előterjesztés sorsa még fölállással sem kisé- reltetett meg eldöntetni, kimondja a határozatot, hogy a szavazásnak hely nem adatik s az előterjesztést elfogadottnak kijelenti. Erre Eötvös kijelenti, hogy eme határozat ellen fellebezését Írásban fogja benyújtani. Az ellenzék látva e törvénytelenséget, tüntetve elhagyja a termet. Hogy mily fölháborodást idézett elő emez eljárás, tanúsítja egy jelenet, melyet elfelejteni nem fogok soha : ugyanis egy 18 próbás mameluk hazafi barátom egész lelki fölháborodással jelenti ki — ugyan nem a teremben, de a folyosón — »hogy ilyet független ember nem viselhet el, s ő is távozik.“ Képzelhetni, hogy érzett akkor az ellenzék, midőn egy hű kormánypártit is föl tud álmából riasztani a jogtalanság. De legyen ez nekünk vigasztaló, még bizhatunk az ősi erényben. Hogy azután mi történt, nem tudom, hallom, hogy egész simán letárgyalták, fej- bólogatással, a többi ügyet — nem akadékoskodott senki. De van e határozat kimondásában valami, mit csakugyan szeretnénk tudni. Az az előirányzott 2°/o pótadó is elfogadtatott-e, vagy az a jövő gyűlésnek tárgya leend 1 Mert ha elfogadtatott, azt hiszem az a hitelintézet — amilyen jó hitelnek örvendünk nála, hogy még a szolgabiráinkat is a hitel emelésére le kell kötnünk jelzálogul, nem fogja megadni a hitelt a nélkül a 800 ezer írtra, hogy ne tudja, kik azok, kik megszavazták 1 Ha a jövő gyűlés tárgya leend, megtörténhetik, hogy ezen indokolatlan eljárás fog olyan nagyszámú ellenzéket a gyűlés termébe összehozni, hogy ezen bölcs vezetőt megtréfálandó, nem szavazza meg a 2% póthitelt. Hogy mi lesz akkor ? — Videat consul ! Egy megyebizottsági tag. A Mór megtette kötelességét; a mér elment! Gróf Esterházy Mór ur eljött, megtette kötelességét — s elment. Köd előtte, köd utánna. 0 maga is ködbe van. Már ami a dunsztot illeti, t. i. az uj megyeházáról való dunsztot — az a főispán urnák akkora ködös állapot, hogy attól se lát, se hall. Beleül a főispáni Lucza-székbe, mint a strucz az avari homoktömbbe s aztán se tülled — se hozzád, upre közgyűlés, rohanj ... a merre görbe! A hétfői közgyűlés meggyőzhette a nemes grófot arról, hogy a főispáni mesterség nem neki való. Megfogadta ugyan szépen, hogy igyekszik a boldogult diplomata-főispán Fiáth nyomdokaiba lépni, de hát nem sikerül neki. A boldogult főispán, mikor legrettentőbb zavaraiban volt, legföllebb megcsörrentette a fringia-kardját, vagy nagyobb haragja jeléül „téns urazni“ kezdte a megátalkodott ellenzéket; hanem akkora 40 fokú lázba soh- sem esett, hogy félrebeszélt volna -—• kimondván olyan határozatot, amelyik iránt senki se nyilatkozott és senkinek, tán magának a főispán urnák se volt eszeágában. Miről volt szó ? Arról, hogy Eötvös, a meglevő terveken belül a lehető legnagyobb takarékosság kifejtését s a lehető legolcsóbb kölcsön kötését indítványozta. Általános volt az indítvány. Nem részletezte. Hát ki ne pártolná ezt az indítványt 1 Pártolta mindenki. Még Szabó Imre, a bizottság előadója is. S feltételezzük, hogy a főispán is pártolta. Fölteszi a kérdést s erre névszerinti szavazást kiált az egész közgyűlés. S ekkor beleüt a józan állapotba a Gali- mathias puffancsa: a gróf ur belenéz a ködbe s azon meglepő hirt adja tudtul, hogy ő a közgyűlés tudtán kívül, magában már hatá rozatot hozott. Hogy a bizottsági jelentés csüstül-csávástul el van fogadva. Ezt ő mondja. És attul el nem áll. Ekkora sport-chiccel még soha nem sóztak sehol a népre 375.000 frtot. Igaz, hogy ez a vaczak aprópénz a gróf urnák bagatell. Hogy mije a népnek 1 ... az a fogalom meg a többi ködhöz tartozik, A gróf ur barátai, igaz, azt hozzák fel védelmére, hogy az alispán biztatta rá, hogy a fül nem hallott határozathoz ragaszkodjék. Ezt a hirt most megyeszerte kolportálják. Ha ez áll: akkor úgy a főispán-, mint az alispánnak kötelessége ezt a vádat vagy meg- czáfolni —- vagy ezt a határozatot nyilt kérdéssé tenni. Mind a kettejük becsülete kívánja azt. Eddig senki, még csak Magyar János se gyanúsított senkit — a megyeház építési budgetje körül. De ha ezt a kierőszakolt határozatot tisztába nem hozzák, ha a vármegye népe azt látja, hogy csak svindli és pakli utján lehet a közgyűlésben annak érvényt szerezni s hogy a nyilt közvéleményt elnyomja a hivataios erőszak : akkor aztán rajtuk szárad a | gyanú, hogy csakugyan nem tiszta munkát j végeznek s szennyesbe kerül a nemes gróf ur is — akár tetszik neki, akár nem. Ezt megkívánja a vármegye — s az ő reputácziójuk is. S követeli — a közvélemény. Yeszprémmegye közgyűléséből. (Márczius 1.) Törvényhatósági bizottságunk f. évi márczius hó 1-én tartott évnegyedes rendes közgyűlésében általunk a tárgysorozatban jelzett, összes ügyeket a községi számadások és költségvetések kivételével letárgyalta. Az uj megyeház építési bizottságának jelentése olvastatván : Eötvös Károly szóllalt föl legelőször. Már puszta megjelenése a gyülésteremben, általános érdeket költött s mindenfelől siettek üdvözletére. Mikor beszélni kezdett, siri csend uralgott. Beszéde óriási hatást keltett s nemcsak a városban, de szerte a vármegyében közbeszéd tárgyát képezi. Tolmácsolta azt az általános hangulatot, hogy az uj székház óriási terheket ró a vármegjm népére, mely úgyis napról-napra szegényül s adója is hajmeresztőleg van felcsigázva s indítványozta; vagy a drága kontraktusok felbontását, vagy a tervek keretén belül a lehető takarékosságot s egy olcsóbb kölcsön kötését, a kormány garantiája mellett. Ez a meggyőző érvekkel megerősített beszpd oly frappáns hatással volt az egész megyebizottságra, hogy maga Szabó Imre, az építési bizottság előadója is, némi módosítással hozzá járult, a bizottság névé- b e n, az inditványhoz s midőn Krisztin- k ovi eh Aladár hasonértelemben beszélt, a közönség sokszoros éljenzése közt: az Eötvös- inditvány határozottan diadalra látszott jutni; mert mig a főispán föltette a kérdést, hogy a jelentés, vagy az Eötvös-inditvány fogadtas- sék-e el, még a legmegrögzöttebb kormány- pártiak is siettek a névszerinti szavazást kérő ivre neveiket jegyezni. Ekkor történt az a páratlan skandalum, hogy mig Kolozsváry főjegyző a névszerinti szavazást kérők listáját felolvasni akarná s fölállott — a főispán simpliciter kijelenti a , bámuló kögyülésnek, hogy ő már kimondta a határozatot, a bizottsági jelentés elfogadása értelmében. A jelenet, mi erre következett leirhat- lan. Pillanatig döbbenve voltak a jelen voltak ; de aztán a szitkozódásnak reprodukál- hatlan kifejezéseiben törtek ki. A teremben még csak uralgott indulatán a közönség, de a folyosókon mondhatlan haragban tört ki. — Midőn Eötvös aztán kijelenté, hogy e qualificálhatlan eljárás ellen apellál — vele együtt a közgyűlés legnagyobb része elhagyta a termet s alig maradt ott a tisztviselőkön kivől egy-két ember. A megyei székház épitésiügyén kívül, mint közérdekű intézkedéseket jelezhetjük: A m. kir. belügyminiszternek a hasznos házi állatok nyilvántartásáról és a pásztorok felett való felügyelet gyakorlásáról alkotott szabályrendelete elfogadtatott azon kibővítéssel, hogy a pásztoroknak fegyvert tartani, büntetés és elkobzás terhe alatt — nem szabad. A megyei gazdasági egyesületnek azon átiratára vonatkozólag, mely szerint a inegye összes járásainak székhelyein állatorvosi állomások rendszeresittessenek, elhatároztatott, hogy miután a járásoknak hatósági állatorvosokkal való ellátása úgy a nagyközönségnek jól felfogott érdeke, mint az állat-egészségügy pontos kezelése indokoltan követeli; de miután a megyei javadalmazásból még; három állatorvos fizetése nem fedezhető, a m. kir. földmivelési minisztérium megkéretik az iránt, hogy a rendszeresittetni kívánt három állatorvosi állomás költségeinek fedezésére valamely összeget saját tárczája terhére, folyósítani méltóztassék. A pápai járás a faiskola tekintetéből két kerületre osztatott föl s miután Orbán Aiptal lemondásával a felügyelő-állás üresedésbe jött, felügyelőül az első kerületbe Hetessy Dániel, a másikba Tulipán János választattak meg. Szentkirály-Szabadja községnek vásártartási engedély iránti kérvénye, tekintettel arra, hogy Szentkirály-Szabadja városunkhoz amúgy is közel fekszik s igy az ottani lakosság szükségleteit székvárosunk országos- és hetivásárai alkalmával kielégítheti — a törvényhatóság által nem pártoltatik. Az almádi fürdőközönség érdekében örvendetes jelenségként jelezhetjük, hogy a Szent-Kir.- Szabadja-Vörösberényi útvonalon levő veszélyes mélyedéseknek az építészeti hivatal által készített és 187 sz. 44 §-ban előirányzott terv szerint leendő betöltése elhatároztatott, és ennek foganatosításával a megye alispánja bízatott meg. A lóavató bizottságok elnökéül 1886. évre megválasztattak, és pedig: az enyingi és veszprémi járásokra Kopácsy Viktor, a zirGzi járásra Hunkár Sándor, a devecserire Ihász Lajos, és végül a pápai járásra Koller János m. b. tag urak. A verseczi magyarnyelvterjesztő- egyesületnek vármegyénkhez intézett segély iránti kérvénye, véleményes előterjesztés tétel végett a megyei magánpénztárakra felügyelő választmánynak kiadatott. Ugyan ezen ülésben megválasztattak az erdészeti szakértők, és pedig Patzl Jenő, Lehman János, Havas Ágoston és Varinszky József személyében. A megyei közigazgatási bizottsághoz pedig tisztiügyészi helyettesül Barcza Kálmán megyei t. b. tiszti ügyész ur jeleltetett ki. Ezek után több kisebb jelentőségű ügy végeztetvén el, az ülés d. u, 1j.i2 órakor véget ért. VIDÉK. Pápa, márczius hó 5. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A p á p a i orthodox ok nayyhangzásu szavaktól duzzadozó röpiratot nyomattak papírra — s mivel teljesen biyott-szagu nyomda nem létezik Pápán — inkább Győrben sajtoltatták le. Erőiteteti köhögés az egész — bizonyos korlátoltságra enged’ következtetést, már csak azért is, mert napjainkban erőszakos — germanizáló hit- felekezet — mint az orthodoxia — hiába mosogatja magát. Hát a bocher zugiskola — ha már megtűr étik, miért nem magyar? Orthodoxia! A pápai kir. postahivatalnál üresedésben volt gyakornoki állomásra Frászt Géza magán- joghallgató neveztetett ki. Türelmet kívánunk kedvencz pályájához ! Boreas. Lovas, márczius 4. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Alsó-Ors szomszédközségben oly veszedelmes légáramlat van, hogy ott az emberek egyre-másra pusz- tulnak-vesznek. Néhány év óta csupa elszántságból — ki úgy lövi agyon magát — ki pedig a Balatonba megy, a vízbe fojtani magát. Némelyek pedig kötél általi halálra Ítélik magukat, azaz, hogy felfüggesztve találtatnak. A múlt évben szándékos gyújtogatás volt 5, legközelebb, most a múlt hó 27-én Balogh Gábor a .-örsi közpolg ár-társunk függesztette fel magát — neje bosszantására. Nevezett már többször kísérlett meg ily ostobaságot, de mindannyiszor sikerült őt merényletétől megszabadtam; csak most találta el az utolsót, szombaton este. Hír szerint, ez elvetemedettségnek mindannyinál a családi zilált s zavaros állapotokat emlegetik. Veszedelmes is az a papucs-hatalom! r. I. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, márcz. 6. — Márczius 15-ikét városunk polgársága ezidén fényesen fogja megünnepelni. E végből rendező bizottság alakul s bankettet rendez 1 frtos terítékkel. Az ünnepélyre Budapestről Eötvös Károly s Ugrón Gábor képviselő is lejő. Jövő hírlapunkban bővebbet jelzendünk. — Az almádi fürdő-részvénytársaság múlt vasárnap tartotta évi közgyűlését. Az évi osztalék részvényenkint 5 írtban állapíttatott meg s folyósittatott. A pinkóczi-csárda eladatott. A választmányba két tag helyébe Véghely Dezső s Kompolthy Tivadar választattak; — Fenyvessy contra Bezerédj. A képvisel őház keddi ülésén tartotta szüzbeszédét Bezerédj Viktor; másnap aztán Fenyvessy mérges beszéddel támadt rá, hogy mért olyan fura kormánypárti. Duo jure ? A habarék se ér többet egy hajítófánál. Azért hát csak veszekedjenek. Inter duos litigantes : mi 48-asok — gaudeamus! — A közvacsora Almádiért holnap este lesz. Erre az a kádeuezia, hogy tessék bilétet váltani! — Katonai jubileum. A városunkban jelenleg állomásozó honvédség egyik derék tisztje, Wache százados, kit már 11 év előtt is szeretve becsült a mi polgárságunk, tegnapelőtt, márczius 4-én délelőtt 10 órakor töltötte be 30 éves katonai szolgálati jubileumát, A szép ünnepély a „Korona“ termében folyt le az összes tisztikar jelenlétében, kiknek nevében Oh oil á n főhadnagy meleg szavakban üdvözölte a jubilánst, mire ez köszönve válaszolt. Majd a polgárság nevében Kopácsy A r p á d üdvözölte s erre az ünnepelt kijelenté, hogy mindig azon volt s azon lesz, hogy a honvédség s a polgárság közti jó egyetértést meg szilárdítsa s éltette Veszprém polgárságát. Azután folyt a kedélyes lakoma s a pezsgők felvillanyozták az amúgy is derült kedélyeket. Mint régi ismerői, itt közöljük a jubiláns főbb életrajzi adatait. —- 1858. márcz. 4-én so- roztatott az 52. gy.-ezredhez, 59-ben mint tizedes vett részt a solferinói csatában. A hadjárat után 1866-ig Istria, Krajna, Tirol s Olaszországban állomásozott s 66-ban, mint hadnagy, szintén Olaszországban állt a 4-ik zászlóaljjal tartalékban, mig az ezred Königrütz-nél volt. Innen erősítésül Pozsony felé vezényeltetett a zászlóalj, majd a béke után Görz és Gradiskába vezényeltetett. — Majd Pécsre küldetett s innen az ezredhez Dalmácziába (Zara) vezényeltetett, 1869-ben Triestbe ment az ezreddel s innen Bruckba vezényeltetett a lövésziskola tanáraid; a tonfolyam után Pécsre a tartalékezredhez küldetett s itt maradt 1874-ig. Ugyanez év május Irén saját körtére áthelyeztetett a honvédséghez, a 71. zászlóalj hadnagyakint. Ekkor jött Veszprémbe s itt lett főliadnagygyá; 1876. ápril 24-én Pápára ment s ott volt 1878. jan. 23-ig; majd Kőszegre küldetett a dandárosztály s lövész- iskola tanár akint. 188.2. jan, 22-én Mosonyba vezényeltetett a 73-ik zászlóaljhoz s ott volt 18 8 q. nov. 15-ig, amikor ismét visszatért körünkbe, Veszprémbe. — Wache százados, ki e 30 év alatt soha beteg nem volt s a kórházat csak hírből ismeri, ma is viruló egészségnek örvend s kívánjuk mi is, hogy nemzeti véderőnk derék tagjakint még második 30 éves jubileumát is jó erőben s boldogan ünnepelje ! — Egyszer csak megjelen Bezerédy Körmend alatt portyázó csapatával. — Az eléje kivonult horvát granicsár-ezred élén Orssich ezredes nagy hirtelen az arczvonal elé ugratva, kiáltó szóval párbajra hívja ki Bezerédyt, ki is nyomban odaugrat s szembe áll az óriással. Mindkettő egymásra süti pisztolyát, -— de egyik sem talál; mire kardot rántva rohannak egymásra. — Bezerédy hevesen támad, — gyors és sűrű csapásokat mérve ellenfelére; — ámde ez nálánál kitünőbb vívónak bizonyulván — a kis termetű kurucz minden csapását parírozza -— sőt egy irtóz- tató visszavágással Bezerédy kardját csaknem markolatban kettétörte. — A nagy szál horvát ezredes erre derekánál fogva átemeli Bezerédyt saját, nagy lovára, őt elevenen elfogni szándékolván. Bezerédy azonban nem szokta elveszteni bátorságát, ügyes mozdulattal balkezével megkapja Orssicbot s mig ez szorítását eltávolítani igyekszik, jobb kezében maradott kardmarkolatával hatalmas csapást ejt a horvát fején, úgy, hogy ez lováról lehull, magával rántva Bezerédyt is. A kuruczvezér ügyesen kibontakozik a ló alul s a még fekvő ellenfélnek kezéből kiragadja kardját s ezzel lecsapja annak fejét, feltüzi a kardra s felpattanva Orssich lovára, visszanyargal övéi közé; s ezekkel aztán megtámadva a labancz-ezredet, fényes diadalt arat rajtuk. A családi hagyomány szerint azonban, — mint azt a múlt évben elhalt Bezerédy Miklós püspöktől- s a Bezerédyekkel rokonságban állott nagy hazánkfiától, Deák Ferencztől hallá a „Bottyán tábornok élete“ szerzője, — a horvát ezredes leverése akként történt volna, hogy midőn Bezerédyre nézve beállott már a legkritikusabb pillanat s a kardmarkolattal kezében nem volt mihez kezdenie, — csapatjából hü fegyvernöke azt kiáltá hozzá: „Vitézlő uram, oda akasztottam ám a fokost is a nyeregkápába“. — Bezerédy nagy hirtelen ezüstből művészileg készült fokosához kapván — ezzel sujtá le ellenét. Bezerédynek hadiéletében különben, egész lán- czolatát találjuk a válságos és merész helyzeteknek s kalandoknak. így p. o. valamivel előbb ezen most érintett párbajeseténél, ugyancsak 1707. évi márczius hóban Sitke táján majduem kizárólag csak nagy lélekéber- ségónek köszönbeté szerencsés menekülését s talán életét is. — Ugyanis itt, a túlnyomó németségnek a kifáradt huszárok tovább ellentállni képtelenek lévén — megfutamodának; azonban a tüzes Bezerédy a futók elé ugrat, hogy őket visszafordítsa ; — szavára alig néháay ember hallgat, ő pedig hátra sem nézve többé, követik-e s hányán, — neki vág a németség zömének. — De egyszerre csak ellövik alóla lovát, elszoritják néhány társától s a lebukott hőst egyszerre ragadja meg hat német dragonyos ; ezek hamarosan kivették nyakából ezüstlánczos párduczbörét s nyusztos mentéjét, skófiumos pantallérját, aranysarkantyús csizmáját leránezigálván róla, foglyul ejtik. — Amint igy liurczolják egy kert mellett, megpillant Bezerédy három kurucz vitézt, —• oda kiált hozzájok : „Segítsetek fiaim! Én vagyok Bezerédy!“ — Mire ezek sietve törtetnek elő, hamarosan elbánnak a hat dragonyossal s megszabadítják Bezerédy uramat, ki gyalog s mezítláb elszaladt, mig egy lovas kapitány fölvéve lovának farára, ismét visszakerül a kurucz sereghez. Bezerédy sokszor oly vakmerő „stikliket“ vitt végbe, hogy maga a vezénylő tábornok, Bottyán is, helytelen tüzeskedésnek, meggondolatlanságnak ; mondja azokat. Különben vakmerő hősökben sohasem szűkölködtek szabadságharczaink, mert hisz az igaz ügyért való lelkesedés, a hazaszeretet mindig megtermé a maga titánjait!! MAKAY DEZSŐ.
