Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-02-13 / 8. szám

r I I tett tanulóknak, s ezt előmozdító tanítóknak megjutalmazása által, 4. más hasonló czélu magyarországi egye­sületek támogatása által. A népkönyvtár, melyet az egyesület a „Pápai ismeretterjesztő egyletétől vett át, már az előbbi évekbe a is hűen megfelelt feladatának, mert csekély díjszedése mellett — minden könyv után hetenként I kr. — az iparosok és földművesek ezreit látta el erkölesnemesitő olvasmányokkal. A nyilvános felolvasásoknak a tudomány, ismeretek népszerűsítése és egyes napi kér­dések fejtegetése lenne czélja. Az idegen nyelvű tanulóknak, kik a ma­gyar nyelv elsajátításában kivállnak, s a ta­nítóknak, kik a magyar nyelv tanításában magukat kitüntetik, pénzbeli jutalmazása a legjobb eszköznek bizonyult, a hivatalos nyelv terjesztésére. Végül más közművelődési egyesületek anyagi támogatása szükségesnek mutatkozik, mert hazánk számos megyéjében az idegen ajkú hazafiaink vannak többségben, s az ottani magyarság, csekély száma miatt, nem képes nyelvünk terjesztését kellőképen elő­segíteni: utalva van oly vidék magyarságá­nak támogatására, ahol nem kell a magyar­nak lépten-nyomon, nemzetiségéért harezra kelni. Az elsoroltak szerint, az egyesület által maga elé tűzött feladat oly magasztos, hogy a közművelődés és a magyar állameszme minden barátjától méltán elvárhatja a közre- m üködést. Mélyen tisztelt hazafi! Nem kételke­dünk, hogy ön is, velünk együtt, szive mé­lyében meg van győződve arról, hogy az a föld, melynek minden talpalatnyi pora őseink csontjait takarja, hogy ez a föld, melynek minden rögét a szabadságért elhullott hősök vére szentelte meg, hogy ez a nép, mely egy hosszú ezred év viharait győzedelmesen ál­lotta ki, hogy ez a nép, mely mindenkor védbástyája volt a közszabadságnak, csak úgy maradhat magyar, ha nemzetünk művelt­ségében és számban is gyarapodni fog. Műveltség ! Számban való gyarapodás ! Ez a czél, melynek eléréséhez minden esz­közt meg kell ragadnunk, mert csak egy müveit, számban erős magyar nemzet tart­hatja fenn magát a nagyszámú germán, latin és szláv népek között, műveletlen, gyönge nemzet okvetlen beleolvad a három nagy tenger valamelyikébe, s nagy kérdés, vájjon Teremt-e isten több magyart, Mig a világ, mig napja tart. Ha mink is elfogyánk ? Mélyen tisztelt hazafi ! Bizalommal kér­jük fel önt, hogy a „Pápavidéki közművelő­dési egyesületibe belépni méltóztassék. Fel­kérjük egyszersmind arra is, hogy hathatós befolyásával az egyesületnek minél több ta­got szerezni kegyeskedjék. Kegyes adományok szintén köszönettel fogadtatnak. A netáni pénzküldeményeket f. é. márcz. hó 15-éig Antal Gáborhoz Pápára kérjük beküldeni. Kelt Pápán, 1886. január hó 22-én. Hazafiui üdvözlettel a „Pápavidéki köz­művelődési egyesület“ közgyűlése által ki­küldött szervező bizottság: Antal Gábor. Fischer Lajos, tr. Harmos Zoltán. Horváth Lajos. Kis Ernő. =— VIDÉK. Budapest, február 8. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A „Balatonvidéki kör“, a fővárosi balatonvidé- kiek társas-köre, f. hó 3-án felolvasó estét rendezett, újabb tanujelét adva életképességének. Nemcsak a „Balatonvidéki kör“ tagjai, de a Balatonvidék iránt érdeklődő fővárosiak is nagy számmal jelentek meg az élvezetesnek kínálkozó estélyen, mely, minthogy a megelőző felolvasó estélyeken a kör helyiségei szükeknek bizonyultak, az Iparos-körben tartatott meg. Felolvasott dr. Sziklay János, a kör volt Ruházata sajátságos costüme ... A nadrágot két összevarrt bőrtömlő képviselte, mezetlen karjai pedig valami antilop-féle hőrört át dugva, készen állt a kabát-toillette; s mig czipöit fatalpak helyet- tesiték, fején egy kivájt félkókuszdió képviselte a demosthenesi sisakot. — Értem! Ismétlé Delavigne ur. De ön ugy- látszik meg sincs mosdva. — Bocsánat. Valóban nem rendelkezem egy csipetnyi savon parisienne-nel. Azonban ha olykor eső esik, anélkül is megmosdom. Egyáltalán nem vagyok hiú és mondhatom, a maori-hölgyek sem túlságos etiquette-követelők. Itt, közöttük, e costume- ben is salonképes vagyok; söf nem dicsekszem, ha azt mondom, hogy hangadó szerepet viszek. — Uram! — Ah úgy! Tisztelendő ur észrevette, hogy nem vagyok f i c z k ó. Köszönöm. Megbocsátok. — Hogyan mondja? — Tout égal! Kegyes engedelmével még egy­szer szives emlékébe idézem a toilettemet s a szivarügyet. Leon Delavigne önkénytelen nyúlt cigarette- tárczája után; sőt tűzzel is szolgált a jövevénynek. Jules Leboucher pöffögve ült le a corridor pad­jára s Delavigne ur kétségbeesett a toilette-ügy megoldása felett. (Folyt, köv.) elnöke, bemutatva „Égy ritka ügyvéd* czimil csinos rajzát, és dr. Radó Antal, ki „Egy olasz politikai költő“ czimil értekezésében Giusti irodalmi működését vázolta, felolvasva néhány költe­ményének sikerült fordítását. A betegsége miatt meg nem jelent Rákosy Viktor elnök helyett ismét dr. Radó Antal lépett a felolvasó asztalhoz, fel­olvasva Edmondo de Amicis „Első szere­lem“ czimil humoros költeményét. A felolvasások mindegyikét zajos tapsokkal jutalmazta a közönség. A felolvasást társas-vacsora követte, melyen a fel­köszöntök sorát Veiszfeld Jenő titkár nyitotta meg, éltetve dr. Sziklay Jánost s dr. Radó Antalban a kiváló műfordítón kívül a Balatonvidék lelkes barátját. Dr. Sziklay János megköszönve ez ová- cziót, a Balatonvidéki körre ürité poharát. Sümegi Vilmos jegyző a hölgyeket élteté szellemesen. Az utolsó felköszöntő a kör idei báljának sikerét illette, melynek legbiztosabb záloga épen e felolvasó estély sikerülte. R. t. Pápa, február II. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Időjárásunk áprilisra emlékeztetne, ha nem tudnák, hogy bizony csak februáriust> tiporjak még. Borúra derű — derűre ború. Hónak, szélnek, fagynak se eleje, se vége — se veleje, se éke, — mintha a nagy természetnek már egyéb dolga se akadna, mint a szegény embereket agyon meg agyon boszantani. Protestálunk az anyatermészet ellen egyelőre egy, a pápai Vörös-kereszt-fiókegylet által f. hó 13-án rendezendő zártkörű tánczvigalom képében, mely iránt oly nagy az érdeklődés, hogy minden tekintetben fényesnek Ígérkezik. A pápai „Cbewra Kadischa“ egy nagy­szerű bankettet szándékozik rendezni, de tekintve azt, hogy a hitközség kebelében dúló testvérharcz jóval hosszabb tartamú leszen, mint a lefolyt szerb-bolgár háború, több mint valószínű, hogy a „status quo“ helyreállítása előtt alig lesz dinom- dánom, mert a felizgatott kedélyek után Ítélve, vajmi könnyen megeshetnék az, hogy a bankéta szánom-bánommal végződnék. Derék rendőrkapitányunk összeiratta és hi­vatalba idéztette a vadházasságban élő feleket, felszólUtva őket, az ingyen eszközlendő egybeke­lésre. Mely szigorú rendeletnek van is foga­natja, amennyiben az illetők legnagyobb része máris nyakra-főre siet a prostitutiót az erkölosös házas­élettel fél-serélni. Mészáros kapitány urban föl­ismerhetjük az Irányi Dániel kezdeményezésére alakított erkölesnemesitő egylet gyakorlati bajnokát. (Legőszintébb elismeréssel figyeljük tisztes törek­vését ! A szerk.) Az országos marhavásár várakozáson felül látogatott volt. Sok és jó üzlet köttetett. Merkúr lemosolygott a kereskedő-világra, Az alkuszok is meglehettek elégedve az aratással, mely ezúttal gazdagon fizetett. — Az országos zsibvásár még jóval felülmúlta a kereskedők ehhez kötött remé­nyeit, Bátran állíthatom, hogy Lipcsébe képzel­tem magamat, midőn, a vásártereket bejártam, melyeken szintúgy zsibongott a nép. — A zseb- metsző uraknak is jutott, nem sok ugyan, de mégis annyi, hogy minden rendőri beleavatkozás nélkül folytathatták bokros kőrútjukat. Ami annak a szegény nyárádi asszonynak bizony nem tet­szett, mert teletömött bugyellárisa gazdát cserélt. A hagymáz-járvány még egyre tart. A betegedések ugyan már nem tömegesek, de mind­azonáltal, úgy látszik, hogy nem egyhamar rázzuk le nyakunkról ezt a veszedelmes vendéget. — Hasmenés és hányás napirenden van. Laikus lévén, nem tudom, hogy mely külső befolyásoknak köszönheti a pápai közönség ezt az uj s tömege­sen fellépő vendéget. Tapolcza ! Tapolcza! Hány betegség magva rejlik benned ! Hazafiui üdvözlettel stb. Udvardi J. Péterd, febr. 8. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Erdődy Károly (Hirsch) helynélküli oki. jegyzőt, lazítás, izgatás, okiratliamisitás és zugirászságért, Péterd köz­ség elöljárósága a járás szolgabirájánál bepanaszolta. Kívánatos, hogy a község ezen embertől mielőbb meg- tisztitassék, mert Péterden és Romándon a nyugalom addig helyre nem állhat; a mig ő ott szüntelenül bujtogat és izgathat. A legújabb stiklije, (reszkessen alispán ur!) egy a főispán úrhoz benyújtott kérvény, a melyben az alispán urat hivatalos hanyagsággal vádolja, s ezen kérvény alá Péteréről két előjáró van aláírva; de a községi pecsét hiányzik, mert csak úgy suttyomban Írták alá. A harmadiknak egy 1<(2 holdas nagybirtokos, akit még kisbirónak sem választanának, irta alá a nevét a kérvény alá, a Péterdi elöljáróság nevében, a miért különben az elöljáróság részéről felelőségre lesz vonva. Romándon sikerült pár érdemes elöljárót a Pinczeszeren, ahol az említett szédelgő főhadiszállását tartja, borozás közben a kérvény alá Íratni; a másik három aláíró pedig úgysem nyom a latba semmit. A nagyobb birtokosok pedig úgyis megvetéssel viseltetnek Erdődy (Hirsch) iránt, hanem azért mégis a két község nevében nyújtották be az említett kérvényt! Ideje volna már, hogy ezen szédelgő községünkből illetősége helyére távolitattnék. Maradtam a tek. szerk. urnák stb. Oroszlányi Károly. Rátót, február 12. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Becses lapjában folyó évi januar hó 30-án 6. szám alatt megjelent „A farsang napirendje“ czimü vezérczikk olvasása után nem mulaszthatom el, szives engedelmével, tudomására juttatni, misze­rint községünkben már múlt év november hó 1-je óta tekintetes Lakat Mihály ur indítványa foly­tán, — a község tanácstermében hetenként három­szor, — az estéli órákban, fiatal, emberbecsülő jegy­zőnk által, felolvasás tartatik, gazdasági szaklapok s e tárgyra vonatkozó könyvekből, mely időkben köz­ségünk vegyes ajkú és igen szép számmal megjelenő lakossága örömmel és figyelemmel hallgatja s esz­méit a közgazdaságra vonatkozólag osztja meg. Tisztelendő és tanító uraink, mint a népneve­lés vezetői, e nemes eszme pártolását karöltve segí­tik elő; teljes odaadással oda működnek, hogy ezen czél minél erősebb gyökeret verhessen. Általános köszönetét kell mondanunk tekintetes Lakat Mihály urnák, ki fáradságot nem ismerőleg ezen eszmét megindította s létesítette is; ki szives a birtokában levő szakkönyvek- és lapokat e czélra feláldozni, tapasztalatait velünk megosztani és a felolvasások alkalmával a községi termet világítással ellátni, nemkülönben annak fűtéséhez szükséges tűzi­fát kiszolgáltatni. Melyért fogadja hálás köszönetünket, azon őszinte nyilvánításunk kíséretében, miszerint az em­beri kor legvégső határáig, az ily és más közügyek előmozdítására vonatkozó czélokra áldozhasson. Melylyel maradtam tek. szerkesztő urnák alá­zatos szolgája Steinbach József, bíró. Szent-Antalfa, febr. 12. (A „Vesprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Egy tragikus esemény tartja izgatottságban a szomszédos Kapolcs lakóit. Szabó Elek ottani derék, becsületes csizmadia mester f. hó 8-án reggeli 4—5 óra közben Rauch korcsmájából távozása után Szakács kávéházába akar­ván betérni, Szakács nem ereszté be; valószínűleg a miatt, mert az éjt mutatással nem nála, hanem a fent nevezett korcsmárosnál töltötte. Bosszúból elő­vette forgópisztolyát zsebéből, melyet rendesen ott szokott tartani, és a szerencsétlenül járt 30 éves, nős embert szivén lőtte. Magától értetődik, hogy a halál azonnal bekövetkezett. Nem ez volt Szakácsnak első bű­nös tette. Hasonló gazságért már 5 évet fegyházban töltött; hol a kötélcsiná- lás mesterségét kitünően megtanulta. Mintául ad­hatnának neki belőle egyet. Maradván a tek. szerkesztő urnák stb. Márton Ignácz. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, febr. 13. — Mai vezérczikkünkre felhívjuk gazda­közönségünk figyelmét. A jelzett kongressus fontossága kétségtelen. Azt biztosan eléri, hogy a bőrgyártást eltiltó törvényjavaslat rövid idő alatt benyujtatni s az általa el­érendő reményeknek megfelelően szövegeztetni fog. Nem lehetetlen, hogy a borvámok kér­désében, valamint szállítási kedvezmények kieszközlése által is lesz képes előnyöket ki­vívni. Mindenesetre közrehat borászatunk emelésére s e téren az oly szükséges társa­dalmi társulás élénkítésére. — Az országos erkölesnemesitő egyesület tagjai f. hó 7-én délelőtt a képviselőház társalgó termében ülést tartottak, melyen a kiküldött bizottság (Horváth Boldizsár, Bal- lagi Mór, Bartha Miklós, Irányi Dániel) által elkészitett alapszabálytervezetet vették tárgyalás alá. Az ülésben résztvettek Somssich Bál mint elnök, Irányi Dániel, Horváh Boldizsár, Ernuszt Kelemen, Göndöcs Benedek, Thaly Kálmán, Bartha Miklós stb.) Az egybe- gyült tagok a bizottsági tervezetet en bloc elfogadták a részletes tárgyalás alapjául. Végül az alapszabály tervezetet a még szükséges módosítások keresztülvitele czéljából ismét az ötös bizottságnak adták ki. — A megyei alispáni hivatal, azon álta­lános panasz következtében hogy, a közönség által nagymérvben használt szikviz több helyütt egészségellenes hozzátételekkel és nem kellő tisztasággal álittatik elő, a megye főorvosát utasította, hogy a város területén létező szikvízgyártók készülékeit és az el­adásra szánt szifonkészletek minőségét sze­mélyesen vizsgálja meg, a járásokban pedig a hatósági, egészségügyi közegek által szintén vizsgálatokat teljesittessen és a tapasztalt hiányokat az alispáni hivatalhoz további in­tézkedés végett jelentse be. — Izraelita anyakönyvek a kövekező he­lyeken fognak vezettetni Veszprémül egyében: Veszprém, Palota, Devecser, Pápa, Enying, Balaton-fö-kajár, Szilas-Balhás. — SzabályrendeleteK tömkelegé. Város­atyáink úgy belemelegedtek most már a sza­bályrendeletek készítésébe, hogy csaknem minden héten egyet-egyet a kapura függesz­tenek. Csak azután azok a közegek, amelyek a keresztülvitellel megbízva vannak, legyenek is képesek megbirkózni a feladattal. De hát ilyen világot él most minden magyar város! — A járdák és lépcsők kijavítása. A szépitészeti, építészeti, közegészségügyi, gazdaságügyi, jogügyi, tanügyi, pénzügyi s. a. t. bizottságok egyetértőleg kimondják, hogy a járdák és lépcsők kijavíttatása iránt intéz­kedni kell. Első helyen a laktanya felé vezető lépcsők készíttetnek el, almádi termésű vörös kőből. Minden egyes lépcső 1 darab­ból lesz, az oldalon levezető csinos fogókával. Ezután a Pfeiffer Miklós előtti lépcső és a Ferenczi-gyógytár meletti ; a Körmendi ház mellett levezető, mint kevésbé forgalmi helyen lévő, utoljára marad. A járdák akkép lesz­nek készítve, mint a Krausz-könyvkereskedés előtti. —■ A „Veszprémi iparos ifj. önképző- és betegsegélyzó-egylet“ könyvtára javára 1886. évi február hó 27-én, szombaton, a „Korona“ nagytermében zártkörű tánczvigalmat rendez, melyre a meghívók már szétküldettek. Be­lépti dijak: Személyjegy 1 frt. Családjegy 2 frt. Jegyek előre válthatók: Nay Mór és fiai, Bokrossy Viktor és Stern Lipót urak kereske­déseiben. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáz­tatnak. — A déli vasúttársaság múlt évi bevé­tele 39.800.000 frtot tesz. — Zalamegye főispánjául újabb hir sze­rint Svastits Benő jelenlegi alispán emlitte- tik. Ennek csak örülhet a megye minden rendű s rangú közönsége, mert az alispán ur ismeri a megyét s lakosainak minden kívánalmát, azonfelül ernyedetlen szorgalom és kitartó munkásság, részrehajlatlan igaz­ságérzet főjellemvonása. Adja Isten, hogy e kellemes hir valósuljon! — Az országos méhkas. Körülbelül két he Le kezdették meg működésűket a postata­karékpénztárak. Az eddig beérkezett jelen­tések szerint, a betevők száma 12.147, a be­tétek összege 860.504 forint 77 krajezár. — A szombathelyi kataszteri hivatal, mely öt megyét boldogított adóemelési mű­ködésével, múlt vasárnap megszűnt. A még működött tisztikar a szombathelyi adófel- űgyelő mellé osztatott be, ide tétettek át a kataszternél kezelt irományok és telek­könyvek is. — A phylloxera hazánk szőllöszetét végelpnzztnlás- *al fenyegeti ; mig az 1884. évben még csak 280 község határában lett e vészes rovar konstatálva, addig 1885. év végéig már 400 községben ütötte fel fejét; ez szomorú je­lenség, mely idővel —• s nem is oly rövid idő alatt — ósz- szes szőlőink elpusztulását vonja maga után. De szőllős- gazdáink nem engedhetik és nem nézhetik tétlen szőllőik megsemmisülését: hanem meg kell ragadniok minden esz­közt és módot, hogy a phylloxerával megküzdjenek vagy vele együtt élhessenek és hogy szőllőik jövedelme biztosít­tassák. Ezen kérdés megoldásával hivatásszerűen foglal­kozik a Kassán megjelenő „Szőllőszeti, Borászati és Gazda­sági lap“, mint erről a legközelebb megjelent 2-ik szám tartalmából is meggyőződhetünk. Az első czikkben „A phyl- loxeralepett szőllők fentartásáról“ értekezik a szerkesztő; továbbá ugyan ő tőle találjuk e számban „A penészes bo­rok javításáról“ czimü igen gyakorlati czikket, végül közöl- tetik Babónak a „Borok osztályozásáról“ czimü igen figye­lemre méltó közleménye. A mezőgazdasági rovat is jeles czikkeket tartalmaz. „Gyomok káros hatása és irtásáról“ Tamásitól; „Vetőmagcsávázási kísérletek“ czimü czikkek a legegyszerűbb gazdára nézve is igen tanulságosak és könnyen érthetők. Ezen lapnak nem volna szabad hiányoz­nia gazdáink házánál, miért is azt az olvosó figyelmébe és pártolásába ajánljuk. Mutatványszámokat szívesen küldenek. Előfizetési ára: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt. Szerkeszti és kiadja Maurer János Kassán, hová az előfizetési pénzek, vala­mint mindennemű megkeresések intézendők. — Egy szerencsétlen község. Inota köz­ség még a régibb években megvett egy grófi birtokot a belga bank közvetítésével, de oly szerencsétlenül, hogy e rósz vásár már majd­nem tönkre juttatta a szerencsétlen közsé­get s becsapódásának szomorú következmé­nyeit, a borzasztó terheket érzi mai napig is s valósággal roskadozik alattuk. A meg­vásárolt birtok nemhogy nem érte meg azt, amit adtak érte, de vannak, akik azt állít­ják, hogy a birtok értékéhez hozzá számítva az eddig esett bérösszegeket, még ez sem futná ki azt, amit a szegény csalódott ino- taiak adtak a birtokért. Inota még mindig tartozik e vételből kifolyólag 300.000 írttal a londoni „International Landkredit-Kompa- nie“-nak (Limited-czég). Nevezett ezég most hajlandó volna a 300.000 frt helyett 30 ezeret elfogadni, ha azt Inota község rögtön lefizetné. Most azon fordul meg a dolog s lehet mondani a szerencsétlen Inota község existencziája, hogy kap-e a „Kisbirtokosok földhitelintézeténél“ 30.000 frt kölcsönt. Ez ügy esetleges lebonyolítása czéljából itt járt a napokban dr. Kelemen, a kisbirtokosok jogi képviselője, budapesti ügyvéd. Úgy vagyunk értesülve, hogy Tamásy törvényszéki elnök egész jóakarattal van rajta, hogy az ügylet Inotára nézve előnyösen oldassák meg s a szegény község, melynek lakói különben sem vagyonosak, kiszabaduljon a hínárból. Min­denesetre méltó az elnöknek egy szerény község megmentésére irányuló törekvése és buzgalma. — Baromfi kedvelőknek. A budapesti állatkert kitedjedt tyukászata, melyben a legkiválóbb haszon és disz- baromfifajok vannak tartva és kitűnő példányokban kép­viselve, részint uj fajok beszerzése, részint vérfrissítésül és a hiányok pótlásául első rangú külföldi tenyésztőktől beszerzett egyedek által bármily igényeknek megfelelőleg berendezte- tett, illetve kiegészíttetett. Az okszerű baromfi-tenyésztő közönség évről évre fokozott mértékben keresi fel meg­rendeléseivel az állatkert tenyészdéjet, a mi fényes bizonyí­téka annak, hogy az hivatásának eleget tesz. Tény ész­tojásokra megrendeléseket már elfogad az igazgatóság, és árjegyzéket kívánatra küld bérmentve. — A veszprémi országos vásár e hó 15-én fog megtartatni. — Hamis aranyok a devecseri vásáron. Hírlapunkhoz a következő hivatalos jelentés érkezett: liádl Sámuel talián-dörögdi lakos a folyó évi január hó 25-én megtartott deve­cseri országos vásár alkalmával eladta 2 drb ökrét 205 frt vételárért egy urias kinézésű ismeretlen egyénnek. A, vételár le is fizette­tett 5 drb ezüst forint és 20 drb arany nyal. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom