Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-02-06 / 7. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 7. sz. Szombat, február 6. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre..............................6 frt — kr. Félévre ...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. X0T HIRDETÉSEK és NYILTTEREK kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között.______ Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi* -könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A Salaton apadása. Hetek óta készülök az érdekeltek figyelmét a Balaton rendkívüli megapadására irányozni, hogy ha még lehet, tegyenek valamit a túlságos lecsapolás ellen; de hogy menynyire szükséges és sürgős e tárgyban a komoly szó, arról csak legújabban győződtem meg, azon kis újdonságból, mely e lapok ez évi 1. számában közöltetett. Azt írja ott valaki, „novemberben már nagy mennyiségű csapadék hullott, melynek hatása fél év múlva okvetlenül kezd érvényesülni, úgy, hogy biztonsággal jósolható, hogy jövő júniusban a vitorlázásra alkalmasabb vizszin - emelkedést fogunk a Balatonon tapasztalni.“ Ezzel szemben én évek bosszú során át szerzett sajnos tapasztalatok alapján egyenesen az ellenkezőt állíthatom, hogy t. i. a Balaton apadása folytatódni fog, még akkor is, ha mától fogva semmit sem csapolnak le belőle. A fentjelzett újdonság eszmemenete és egyes szavai arra mutatnak, hogy félig-med- dig szakértő és hivatalos forrásból ered; és épen ez a baj — mert régi dolog, hogy a Balaton szabálytalanságát nemcsak az időjárás, hanem a szabályozási szándék is okozza, mely rendesen azon eredményre vezet, bogy a Siót szabályozzák a Balaton rovására. Ha most az idézett jóslatot hivatalosan bocsátották közre, vagy azt, mivel tetszetős eszmemenete van, hajlandók elhinni a Sió szabályozói: akkor bátran és bőven fogják leereszteni a Balaton téli vizeit és bizonyosan meggátolják saját jóslatuk teljesedését. Vigyázzunk tehát, mert azon jóslat semmi alappal sem bir és csak akkor teljesülhet, ha hamarjában még sok hó talál esni. Tudni való, hogy éghajlatunk alatt január, február és márczius hónap mindig aránylag igen száraz, és csakugyan hat hónap múlva julius, augusztus és szeptember hóban szokott a Balaton megapadni; ez volna az újon felfedezett alapelv; csakhogy aztán nem a tavaszi szárazság miatt apadt ám őszszel a viz, hanem a nyár melege miatt. Ha azon alapelv helyes volna, akkor a múlt májusi esőzésnek, mety kétszerte több volt a szokottnál, múlt novemberben már áradást kellett volna okoznia; pedig épen nem okozott. Továbbá alapszik a jóslat azon állításon: hogy „m.ult novemberben már nagy mennyiségű csapadék hullott“, pedig hát az előttem fekvő „Természettudományi Közlöny“ szerint múlt novemberben igen kevés, a szabályosnak csak 7s része volt a csapadék. Sokkal biztosabb alapon áll az én jóslatom; mei-t tény az, hogy a Balaton 1SS3. junius óta folyton apad, pedig hat hóval ezelőtt november és deczember ugyancsak nedves volt; hanem már ekkor jól felnyitották a Sió zsilipjét. Tovább apadt a viz 1SS4-. tavaszán is, holott más evekben tavaszszal mindig áradni szokott; apadt pedig daczara annak, hogy a megelőző november igen nedves volt. Múlt év tavaszán sem volt semmi áradás, és ekkor jó lett volna elzárni a Siót, tekintve hogy januártól áprilisig példátlan szárazság uralkodott. Tény az is: hogy nem a hat hónapos cyklus, hanem az egész múlt év befolyásolja a viz állást és egyik forrás hetek — másik hónapok múlva érkezik meg a Balatonba a távolság és az akadályok mértéke szerint; de az újon érkezett víznek első sorban a létező hiányt kell pótolnia, midőn ilyen van, tehát amikor már a vizállás kicsiny, valószínűbb hogy kicsiny marad, mint az, hogy megárad. A mostani meglehetős mennyiségű hó leve talán még felemeli a vizszint tavaszszal 30—40 centiméterrel, de midőn most a szempont alatt áll az 10—15 centiméterrel, legfeljebb a szabályszerű tartalékviz magassága éretik el, de csak azon esetben, ha a Siót lezárják, ellenkező esetben, tekintve, hogy még múlt deczemberben is csak fele annyi volt a csapadék, mint szokott lenni, megapad a Balaton úgy. mint még soha. HENCZ ANTAL. Tüzoltó-egyletünkröl. Veszprém, febr. 4. A veszprémi önkéntes tűzoltó-egylet választmánya vasárnap, január hó 31-én tartotta ez évben első választmányi ülését, mely egyszersmind az újból alakított választmány első összejövetele is volt. Ez alkalommal több fontos tárgy nyert elintézést, melyekről következő értesítést adhatjuk : Kopácsy Árpád egyleti elnök az ülést megnyitva, az 1885. évi deczember hó 8-án tartott közgyűlésen választott uj tagokat, köztük a titkárt, bemutatja, a jelenlevőket üdvözli s jelenti, hogy aként intézkedett, hogy a parancsnokság, a működő testület közgyűléséről s a parancsnoksági ülésekről a választmányt koronkint értesítse, hogy eként a választmány és a működők érintkezése folytonos legyen, mely helyesléssel fogadott intézkedés előreláthatólag jó hatással lesz az egylet beléletére. Ezen tárgygyal kapcsolatban felolvastatott a parancsnokság előterjesztése, melyből kitűnik, hogy az egylet jelenleg 97 önkéntes tagot számlál, kikhez 4 fizetéses (városi) tűzoltó járul. A múlt évi deczember hó 20-án tartott tisztválasztóülésen alparancsnokká Mészáros Károly, segéd-tisztté Sördén Lajos, főszertárnokká Gergely Károly, osztályparancsnokokká Stenger Ferencz, Kovács Károly, Lang Ádám választattak, — szakparancsnokok lettek: Jenőfy Ferencz, Vágó Sándor, Valentin Antal és Hopp János. A parancsnoksági ügykezelés, az egyleti szerek, egyleti vagyon átvizsgálása, utóbbiak leltárba vétele s az észleltekről véleményes előterjesztés tétele végett bizottságot küldött ki a választmány, mert ezek tekintetében bizonyos tájékozatlanság mutatkozott s az egyleti alapszabályok módosítása már több oldalról kívánatosnak jeleztetett. Az alapszabályok hiányosságát tünteti fel az is, hogy a tisztikarban előfordulható összeütközések esetére semmi intézkedés nincsen. Ezen körülmény az elnök által felhozatván, a választmány kimondotta, hogy előfordulható ilyen esetek színe előtt lesznek elbirálandók oly formán, hogy a választmány kebeléből bizottságot küld ki, mely a vitás ügyet megvizsgálja s az alapszabályok 22. §-a értelmében a választmány határoz. Az elnök többi indítványai között, melyek szintén egyhangúlag elfogadtattak, nevezetes azon megkeresés, melyet némely biztosító-társasághoz fognak intézni az egylet támogatása végett. Valóban nem lehet itt szó nélkül hagyni, hogy némely biztosító-társulat, mely ezelőtt jelentékeny összeget áldozott a tűzoltás körül működők buzdítására, mióta a tűzoltó-egylet, fenáll, mélységesen hallgat, s egyszerűen tudomásul veszi, mikor az egylet egyik vagy másik épületet, hol a társulat ezerekbe menő károkat vallott volna, a lángoktól megment; holott az egylet anyagi nehézségekkel küzd, s kellőkép biztosított épületeknél igazán első sorban a biztosító-társaság érdekeit védelmezi. — Erkölcsi kötelességüknek tarthatnák az illetők az egyletet — mint ezt az első magyar általános biztosító-társulat teszi — évenként némi segélyben részesíteni s az egylet azt hiszszük jogos várakozással nézhet illő hangon fogalmazott figyelmeztetéseinek sikere elé. Az is haladást jelez az egylet működésében, bogy a parancsnokság ezentúl rendes tűzkrónikát vezettet, melyben az egyes tűzesetek leírása foglaltatik. Ebből egy kivonatot a választmány elé terjesztenek, hogy a netán szükséges intézkedéseket a tapasztalatokhoz képest megtehesse. Ezután a gyűlés elhatározta, hogy pártoló tagok gyűjtése iránt legközelebb megteszi a szükséges intézkedéseket, ezután az országos tűzoltó-szövetségnek a szolgálati érmek ügyében érkezett megkeresvényét vélemény végett a titkárnak kiadta, nehány utalványt intézett el, s az idő előhala- dottsága miatt feloszlott. Szeg-letKy Oryörgry, titkár. A házi könyvtár.*) Elvész a nép — Mely tudomány nélkül való. Francziaországban — főleg Párisban — a munkás-osztály szobájában is nülkülözhet- len, szokott bútordarab a „könyvszekrény.“ Kisebb vagy nagyobb alakban, de elmaradhatlan népies divat, mint népünknél a „tulipános láda,“ a zsellérnél egyszerű kis belső fiókkal, e négyökrös*) Mutatvány, szerzőnek néhány hét múlva megjelenendő „Lélek Naplója“ czimü müvéből, melynek tiszta jövedelme fele az erdélyi m. közmiv. egylet javára van szánva. I Hópelyhek. — Longfellov. — A magas égről, hol a vihartépte, Sötétlő fel leg cl; hazája van, ■— Miként egy fájó és elfojtott bánat, Hópelyhek hullnálc némán, zajtalan. S fehér szint ültnek völgyek és hegyek, Es havas lesz a puszta rengeteg. Miként a szív, ha lelkesíti eszme, Szép álmokat sző s jobb jövőt remél, — S ha fáj a lelkünk, szemünkből .a bágyadt, Szomorú mosoly, mindent elbeszél: Az égen is a felhők tömege Örömmel és bánattal van tele . E fájdalom a légköltészete, Mely kebelét oly soká szákgatá, S amelyet most a zordon tél hópelyhek Alakjában a földre küld alá. S ragyognak tőle itt a vén hegyek, Es tündököl a puszta rengeteg ! KIRÁLY KÁLMÁN. Ne csüggedj !*) Bánátid sötétlő fdlegtáboráhan Nem tiint le reményed fényes csillaga! Mely, mint mondád, élted zajló oczeánján Szelíd sugarával vezénylőd vala! *) A „Veszprémi Független Hírlap“ 1886-ik év j tí-ik számában közölt költeményre válaszul. ; TÁBC'Z A. B Ármint zug a hullám s ring rajt’ kicsi sajkád, B Ármint hányják-vessék a böszült habok: Ismét lecsendesül a háborgó tenger S sziveden megenyhül fájó bánatod! Majd feledés köde borul bánátidra, Lelkedbcn föléled a lankadt erő, — „Amely száz viharban nem hajolt meg egykor“ — S békült kebeledből ifjan tör elő. Es akkor égni fog fényes csillagodnak Tündöklő sugara: az édes remény, Vígan halad sajkád, nem tart a vihartól, Életednek most már csendes tengerén! Ha majdan a révbe érsz azon tudattal, Győzelmet hirdet a kialudt elem : Élted szép egét egy csillag beragyogja: A visszatért édes, boldog szerelem ! POLGÁR BÉLA. királya, (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) Collins testvér óriás erővel rendelkezett. Izmos karjaival úgy szeldelte a tornyos hullámokat, mint a leggyakorlottabb búvár. Sokszor be sem várta, bogy egyik hullámról a másikra emelje az ár. Amint az egyik hullámvölgy alján volt, átfúrta magát az elébe toluló uj bullámon s mikor levegőt vett, uj hullámba csúszott át. Társai akkor vették észre, mikor egy sötétlő tárgyra vetette magát s felkiáltott: Jövök! Jövök ! A ladikot utólérte. Az egyik evező eltűnt; azt elvitte az áradat, mikor a sajka lebillent a kiemelkedett szigetszirt- ről. A másik benakadt az evezővillában s Collins ezzel az egy evezővel evezett ,meat“-re. A kormányhoz állt s a propeller-szárnycsapásait másolta az evezővel, oly precizitással, mint valami élő csa- vargözösgép. Hanem az ár iszonyú erővel tolult a part felé. Az uj sziget kiemelkedése kifelé kényszerité a medrét vesztett viztömegeket s Collins testvér óriás ereje megfeszítésével is alig birt visszavergődni társaihoz. Amily gyorsan siklott az áron kifelé, oly nehéz volt visszatérnie. .... A láva pedig mindközelebb jött. Az a vérvörös izzó folyam, kékesvörösen füstölögve mind szélesebb lett s nőve tolult mind előbbre. M. Collins zsibbadni érzé karjait s kétségbe esve forgatá az evezőt. Majd belátta, hogy küzkö- dése hasztalan. A láva gyorsabb, mint ő. Kétségbeesve kiáltott föl: — Nem birom tovább! Isten kegyelme rajtunk! Még egy perez s a láva eléri a szirtek szélét .... Páter Livius levetette kámzsáját s példáját társai is követték. .... Egy halvány, sárgaarczu, ébenfürtü gyer- mekifju nem vetette le. Letérdelt a köves talajra, szemben az izzó lávafolyammal, melynek intenzív fénye már égetett s halkan imádkozni kezdett. Az a halvány ifjú nem tudott úszni. Utolsó imájára térdelt . . .-— Ne igy Luzzato. Isten kegyelme rajtunk , . . Amen . . . Vesd le a kámzsát . . . Jöjj ! S páter Livius letépte az ifjúról a nehéz papi ruhát s társaival fölragadta . . . . . Amen ! nél a „ s u b 1 a t o s, “ hatökrösnél „pohárszéke s“ is. Németország mnjd minden községében van „falusi könyvtár.“ Igaz, hogy mindkét említett országban olcsók is a könyvek, — a legjobb irók művei olcsó kiadásban jelennek meg, füzetenként pár krajczárjával, — és épen ezért lehet ott a könyveket olcsón adni, mert sok a vevő, nagy az olvasó közönség. Hanem aztán meg is látszik az olvasás és tanulásnak mind szellemi; mind anyagi haszna mindkét nemzetnél. — Mutatják a közel múlt történetei. Kimondá a világ Ítélete : bogy a németek nagy győzelmét a francziák ellenében nem annyira a katonák, de az iskola- mesterek vívták ki, mert a porosz tanrendszer mintaszerű jónak van elismerve. De viszont a levert franczia nemzet is általános közműveltsége, tudományosan fejlett ipara, kereskedelme és tudományosan kezelt gazdászata által állott lábra oly bámulatos gyorsan! Csak a borászatát nézzük, mily tudományos szakértelemmel űzi, hogy egész Európát megadóztatja vele. Azért mondá egy franczia borász — midőn a németek által kirótt temérdek hadiköltség követelésén borzadtunk — hogy sok, sok, de csak 1 évben is már nagy részét visszafizeti a német a franczia pezsgők vételárával is. És a magyar ember is mondogatja ám, „többet'észszel, mint kézzel.“ De inkább csak a természeti észt érti, amit Isten adott, amiért nem kell fáradozni, és amiért nem kell pénzt kiadni. Hanem a tanuláshoz, a tanulmányokba való mélyedéshez, még. kissé „keleti vérünk“ van, — s ha egy-egy uj masinát látunk, melylyel p. o. az elvetett borseprü kisajtolt kásájából is festéket, vagy világitó szeszt s ebből meg pénzt facsar az ánglius; rámondja népünk, hogy „bizony mégis hunczfut ............mit ki ne m fundál a német“. Pedig a „kifundá.ló“ találékony ész népünknél is megvan. Hanem meg van Írva, hogy „könyvtára Sigfried és Kártigám“ az ablak párkányán vagy a mestergerendán. Milyen szép volna egy kis üveges könyv- szekrény. Az apa megkezdené, a fiú folytatná, — az unoka könnyen nagyobbitaná. Most már nálunk is jönnek klasszikus íróinknak olcsó kiadásai. Azaz jönnéuek, ha kelnének. — Ott van a .vasárnaüi könvvAz ár fölragadta őket s ölnyi messze dobta a szirtfalakról. Ugyan-e pillanatba zuhant le arról a helyről a forró láva a tengerbe s az izzó érezes kőzetnek a hideg hullámágyba rohanása olyan volt, mintha százezernyi puskaropogás zaja siketitené az éji csöndet . . . Es mr. Collins, aki e jelenetet látta, uj erőre éledett. A zsibbadt, lankadt karokba belészökellt szivéből a szeretet forró vére s ez a forró vér meg- aczélozta a fáradt izmokat. Mintha ereje teljében volna! Az egyetlen evező hatványozott gyorsasággal gyűrte, tolta a habzó hullámokat s perez múlva elérte halálraváló társait. Kifelé! A partra! Gyorsan ! A közáport sűrű hamuesö váltotta föl. Mint átláthatlan szürke köd vette körül őket s a sajkáról a vizet sem lehete megkülönböztetni. Csak a vulkán mágikus fénye adott irányt, az ellenkező oldal felé. Tüze úgy csilláralott azon a borongós forró hamuszürkületen át, mint valami óriási kamera obseurának a pislafényü mécse. A parthoz közeledett a ladik. Mintha valami őrtűz fénye világitana onnan eléjük. Kigyul egy, majd kettő — s utána több és több. Bizonyosan a Han-ban maradt testvérek gyújtották a máglyákat, hogy vezértüzül szolgáljanak a tengeren tévelygőknek. Bizonyosan úgy van. Hanem a tüzek a part nagy hosszaságát veszik terepül. Amint a ladik közelebb ér, szélesből, terjed a parti tűzöv . . .
