Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-12-18 / 52. szám
Veszprém, 1886. Hetedik évfolyam. 52. sz. Szombat, deczember 18. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. H^Eeg'jelen. nn.Irxd.erL Gzomloaton. 1= Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. ~ HXEDBTÉSEK ÉS IfcT'XrxibTTIHIiSiElIS: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“ -könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. szavakat — festi elkábult lelke elé a szivár- ványos délibábeget, amely aztán ismét csak odavezeti az elbukott teremtést, ahol a Cir- cumdederum hallik, a menyegzői esküszó helyett. Az ily könnyelmű ledér kéjenczek élete bünösebb, undokabb az ntszéli rablógyilkosénál. Ezt a nyomor, a létérti keserves küzdelem viszi gyilkosságra; emezt a pillanatnyi kéjvágy, a buja ösztönök állatias szenvedélye teszi gyilkossá. Azt fölakasztják, emezt glacés-keztyüsen szivesen látják, becsülik, tisztelik minden tisztes körben. Amerikában van törvény nemcsak a kéjencz- kedés ellen, de sújtja a leányhitegetőt is, ki könnyelműen házasságot ígér s Ígéretét nem váltja be. Ott elküldik a sing-singi fegy- házba évekhosszu börtönbüntetésre. Nálunk a Don Jüanok ripők alakjait nem üldözi se törvény, se az emberek undora. Pedig salakjai az erkölcsös társadalomnak, a kikre nincs elég megvetés, a mivel sújtani kellene őket. De hát a bűn büntetlen marad. Az erkölcsi alap pedig igy pusztul el lábunk alól napról napra. Alig Róma sorsára jut nemzetünk. Hogy először elbukott az erkölcs. Aztán elveszett a nép. Kisebb ügyek elintézése után a főszámvevő azon előterjesztése következett, hogy a megyei főszámvivő- séghez egy irnoki állás rendszeresittessék. Majd az ügyész tesz előterjesztést egyes pusztáknak önálló pusztákká leendő nyilvánítása tárgyában. Purgly Sándor kőkuti lakos tulajdonát képező „K ő k u t“ puszta önálló pusztává mondatik ki, úgyszintén Reé Jenő ajkai lakos tulajdonát képező „Csőt a“ község is. Az ebadóról szabályrendelet alkottatott néhány jelentéktelen ügy elintézése után, az ebtartási dij megállapítása azonban ez alkalommal mellőztetett. Egy-két ügy elintézése után a folytatólagos tárgy- sorozat következett. Veszprém rendezett tanácsú város képviselő testületének azon határozata, melylyel a város tulajdonát képező Gálvária területéből 362 Q méter kerületnek Kubay Hubert részére leendő eladását elhatározta, helyben hagyatott; úgyszintén ama határozata is, melylyel a városi kér- és Lázárház tulajdonát képező két darab szántóföldnek eladását veszi határozatba. Majd dr. Berényi Ferencz körorvos kérvénye került tárgyra, a melyben nevezett körorvos úgy a maga, mint hivataltársai nevében azt kéri, hogy a körorvosi fizetés és utalvány a megyei pénztárból előlegeztessék. Arra nézve határozatilag kimondatott, miszerint a körorvosok fizetése 1887. évi január hó elsejétől fogva negyedévenkint utólagosan a megyei pénztárból lesz kiutalványozva. Valóban helyesen járt el a közgyűlés, mikor e határozatot hozta, mert a körorvosokuak amúgy is csekély fizetéseiket úgyszólván össze kellett koldulniuk, ajtóról ajtóra járva, a körjegyzőtől a szolgabiróig. A közgyűlést a megyei gazdasági választmány előterjesztése rekesztette be. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 írt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egye s példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a -kiadóhivatalban. Veszprémi Don Juan-ok. Veszprém, 1886. decz. 16. Akárhányszor olvashatja a közönség a helybeli lapokban, hogy ez s ama szegény cselédleány öngyilkossá lett. A szerkesztőség informálja magát a rendőrségnél az öngyilkosság oka iránt s aztán megjegyezi, hogy „szerelmi csalódás vitte a szegény teremtést a halálba.“ Ez a rövid megjegyzés pedig a legtöbb esetben egy rémitő vádat tartalmaz, amelynek nem a napi pletykában kellene letár- gyaltatni, hanem a büntető törvényszék sorompói előtt. Csak nemrégiben, szeptember hóban történt, hogy7 egy helybeli jóra való polgárleány, Fabb Etel méreg által veteti véget ifjú életének. Aki ismerte a gyönyörű szép ifjú leányt, mind szívből sajnálta szegényt. A temetés iTtán a leány anyja végigjárta a törvény embereit, fölkereste akkori sajtófogságában e lap szerkesztőjét is s átadott egy halmaz szerelmes levelet, melyekkel egy helybeli intelligens ifjuember elbolonditotta a szegény leányt s mikor ráunt, otthagyta a kétségbeesésnek — a halálnak. A múlt héten pedig a Benedekhegy szédítő magaslatáról vetette le magát egy másik ifjú leány, akinek szivét-eszét szintén egy helybeli Don Juan vette el. Amikor belátta a szegény7 elkábult leány, hogy7 reménye őrültség — levetette magát a sziklaoromról apja udvarára s e szörnyű halálban keresett menedéket, vigaszt. — — A társadalom pedig döbben és összetett kézzel sopánkodik e katasztrófák láttán. A kávéházi truppok, — a kávésnénikék kegyes szemforgató kompániája pikáns részletességgel meghányják-vetik a tragédiák ama bőseit, kik azt come diának tervezték s aztán eltemetik a halottakat, napirendre tér minden s a Don Jüanok is — maradnak a régiek. r Es folytatják alávaló üzelmeiket; keresnek ujabh áldozatokat s megölik a csábítás nyomorult gyilkával őket. Mig az egyik áldozat ott rohad a temető agyaggödrében, addig a Don Juan az újabb kedvesnek súg fülébe szivet-lelket ölő csábA sajtóhibákról. Mindenek előtt van szerencsém kijelenteni, hogy nem vagyok nyomdász, vagy helyesebben betűszedő. „Mi közöm nekem ehez?“— fogja mondani mosolyogva a nyájas olvasó. Hát kérem s e m m i, adom én a lakonicze választ, mindazonáltal elmulaszthatatlan kötelességemnek tartottam ezt kijelenteni, annál is inkább, bogy a a három nyomdatulajdonos, — akik nem valami jó lábon állanak egymással szemben, üzleti szempontból, — együtt vagy különösen, ne gyanúsítson azzal, hogy én talán rájuk akarom borítani a vizes lepedőt! Oh, Isten mentsen! Korán sincs eszemben a helyben megjelenő lapok sajtóhibáiról Írni tárczát, hisz arra nem volna elég e szerény lap egész kerete sem, hanem csak úgy általánosságban akarok egyet- mást írni. Gelléri Mihály, fővárosi betűszedő a legnagyobb szenvedéllyel gyűjti a sajté phvlloxeráit.* Türelmes, mint egy hideg vérű angol, aki kiszámította, hogy hányat fordult egy órakerék Krisztus születése óta. Mikor aztán az érdekes bogarakból egy jó csomót összegyűjtött, akkor a „Társas-kör“-ben bemutatja azokat a „szaktársaknak“, akiknek nem újság ugyan a sajtóhiba, mégis jót nevetnek rajta. Nevetik saját turpisságukat. Mert hogy a „legeredetibb“ sajtóhibákat erővel csúsztatják be a szedők, valamivel több a bizonyosnál. Ok derült perczeket akarnak szerezni az olvasónak és nem törődnek azzal a szerencsétlen tárcza- iróval, kinek ugyancsak nagy boszantására szolgál egy-egy sajtó-kobold. Hisz az a hiba magában véve még semmit sem tenne, de a hatás, kérem, az borzasztó. * E gyűjteményből van szerencsém egy-két szemelvényt bemutatni. Veszprémmegye közgyűlése. — Saját tudósitónktól. — (Vége.) Az Anyós-emlék bizottság jelentését a székház- épitő bizottság óvnegyedes előterjesztése követte. A jelentés semmi olyasmit nem tartalmazott, a mi a nagy közönségre érdekességgel bírna. Azután Véghely Dezső kir. tan. alispán tett előterjesztést, hogy a vármegye a Budapesten alakuló „Erkölcsnemesitő egyesület“-be lépjen be. Ez előterjesztésre vonatkozólag elhatároztatott, miszerint Veszprémmegye 100 írttal belép az egyesületbe s hogy azonkívül egy fiók-egyesületet fog alakítani a megye területén. Ezt az alispánnak a törvényhatóság területén létező markahajtó-utakról tett előterjesztése követte; majd pedig az 1887-ik évre kivetendő betegápolási pótadó °/0-ának megállapítása következett, mely szerint minden adóforint után l1/i kr. pótadó állapittaVajudó egylet.- (A megyei lionvád-egylet ügye.) Veszprém, 1886 dec.z. 16. A veszprémmegyei (1848—49-ik) honvéd segélyzö- egylet állapotáról van szó, — de azért seuki^ se essék aggodalomba. A várandó uj szülött részére, pénzbeli áldozatot hozó, oly költséggel járó táplálására, felnevelésére kész keresztszülék, mint egykor a vajúdó szülének voltak, megkerestetni nem fognak. Terhessége nem oly természetű, hogy még egy másik kisded-egylet születése is várható volna. A vajúdó hegyek sem hegyet szültek. A várandó uj szülött, a mi most érlelődik: alapszabályainak tervezete. Ez, szűk értelemben közös ügy: a Veszprém megyei 1848/9-iki honvédek közös ügye. Egyszersmind megyei ügy: Veszprémmegye szegényei egy részének ügye. Alapszabálya a veszprémmegyei honvéd segélyaő- egyletnek volt eddig is; csakhogy ez alakulása idejebeli kifejletlen testéhez, — nagy reményekre jogosult, de még erőtelen állapotához, — törvényes házasságból származásának teljesen el nem ismert voltához, — vúz is házasságban élt szülei egymás iránti féltékenységéhez, — s a gyermek eltartás kötelezettségének betölthetését akadályozó viszonyokhoz alkalmazott, s igy is rövid és hézagos volt. Az igy alkotott különleges gyámtörvény, a legközelebbi rokonokból választott, — egymást gyakorta felváltott gyámok által, néha a kellő figyelembe sem vétetett. Az idő azoban elő haladott; — a fejletlen csecsemő izmosodott; vagy reményeit escomtirozta, szerény valóra beváltotta; — létoka törvényesi- tetett; viszás házasságban élt szülei kibékültek; az elhanyagolt gyermektartás kötelezettségének betöltése megengedtetett; — (csak most már volna is miből az elszegényedett, kizsarolt anyának ! ? —) az egykor elhanyagolt árva is most már nagykorúságra jutott, de el vénült, elnyavalásodott tagokkal, s emellett önfentartási szükségeinek nagyságához képest, csekély húsz ezer forintnyi vagyonnal, — és még valamivel: — egy annak idejében hírlapok utján hirdetett, — 1848 martius 15-én kiállított, azóta többször prolongált, — apróbb részletekben törleszt- getett országos váltóval. E két rendbeli vagyon ugyan annyi jogi természettel bir. A veszprémmegyei honvéd sege'lyző- egylet tagjainak, mindkét féle jogi természettelbiró vagyonhoz van joguk. Az a kérdés forog főn: vájjon ezekből kit és mennyi illet meg?—Ennek elbírálására, választott bíróság alakíttatott: — az egyletnek, kebeléből választott biréság alakíttatott: —az egyletnek, kebeléből választott bírósága „Választmány“ czimen. Despotizmus, nepotizmus, lehet izmos, de az enyém és tied kérdésében mégsem járja. Ha már bíróság van, törvénynek is kell lenni; s ha már kell, legyen az a változott helyzethez mért; viszonyainknak jogos, igényeinknek megfelelő, igazságos és méltányos. Ilyet alkalmazzunk, és aztán magunk is ehez alk al m az k o d j u nk. Egyletünk törvénykönyve: az alapszabály. A régi iiuitt-amott hézagos, folytonossági hiányban szenved ; a föntebb említett váltóbeli jogunk föíéledtével gyakorolható jogainkat gyöngén öleli fel, ezekhez helyesebben kell alkalmazkodnunk: s ez ennek alaptett törlesztésekből nekünk: egyletünk tagjainak jutható részt megszerezni, és igaszágosabban, méltányosabban megosztani kell; s hogy ép, egészséges legyen, a folytonossági hiányokat kiegészíteni is kell? Az alapszabály tervezet* két külön álló szerkezetben elkészült. Az egylet választmánya által folyó hó 4-ik napján tartott gyűlésben, mind a kétféle szerkezetű bemutatva volt; s egymásután felolvastattak. E tervezetek, egymással szemben nem csak ellentétes irányt vettek fel, de homlok egyenest ellentétes elvekre is vallanak. Különös ! Hiszen^ voltaképpen csak egy tervezet volt. Ez volt az Ádám. Az „És riktig, passzolnak a numerusok!“ Több sem kellett. Másnap vonatra tilt a két hitvestárs, hogy felvegyék a pénzt a fővárosban. Elmentek a központi irodához. A főnök megnézi az átnyújtott sorsjegyet, átfutja a „Merem-“ legújabb számát és igy szól: „Ez a sorsjegy nem nyert!“ Az atyafi elmosolyodik, nem szól semmit, kiveszi zsebéből a „Mátrai Hirharsoná“-t s kiterité a főnök elé, ujjúval a numerusra mutatva. „Itt sajtóhiba van: 964.005 helyett 964.095 van nyomtatva“, — szólta főnök s hivatalos dolgai után látott. Az atyafi és a hitves összenéztek s viribus unitis boszankodva hagyták oda a központi irodát. Nem egyszer meghoszantja a politikusokat is egy- egy sajtóhiba. Már hogyne boszankodna Csanády bácsi, midőn három hasábra terjedő beszédjében a szedő agrár-politika helyett következetesen agár-politikát szed? Vagy midőn Tisza Kálmánt. igy beszélteti egyik fővárosi lap: „Lehetséges-e ily módon, hogy Magyarországon kalmük politika űzessék?“ (Kabinet-politika helyett.) Ha a tőzsdetudósításokban a tömérdek szám megzavarja a szedő fejét, gyakran jönnek ki ilyenek: „Az utótözsdén az árpa „bőgése“ túlnyomó volt és tetemes árhanyatlást okozott,“ Az sem megvetendő sajtóhiba, midőn Kalmár Endrét, a piaristák rendfőnökét egyik fővárosi lap „kegyesrendi rendőrfőnöknek“ nevezi el. A „kegyesre ndi rendőrfőnökről“ jut eszembe a következő eset. Midőn T h a i s z fővárosi főkapitány helyét Török János elfoglalta, az összes lapokban nyilatkozott, hogy majd megfogja látni a közönség, milyen rend lesz, mert röndnek muszáj lönynyi, hogy valóságos mintarendőrség lesz a pesti. Mindennek daczára előfordult egy eset, amikor a rendőrség nem valami uagy tapintatot tanúsított, mintha csak megszűnt volna működni a magy. kir. ész és tapéntat. Természetesen a „Pesti Hírlap“ ezt nem hagyhatta szó nélkül, másnap egy czikket irt e cziminel: „A mit a rendőrség nem hall és nem lát!“ A szedő azonban, Török János boszantására, és a „Pesti Hírlap“ nem épen nagy örömére, a czimet igy szedte ki: „A mintarendőrség nem hall és ne m lát!“ Már 10.000 példányt kinyomtak, mikor észrevette Schmittely ur, a főmunkatárs, a nagy hibát. Aztán ép ily sajtóhibás példány jutott Török János kezébe is. Hogy miképen fogadta a derék főkapitány a nem csekély szenzácziót keltő sajtóhibát, annak kitalálását az olvasóra bízom. Az „Apró hirdetések“ között olvastam a következő hirdetést: „Egy jókarban tartott Landauer-féle kocsi eladó, a házmesterné az udvarban megtekinthető; váczi-utcza 11. szám alatt.“ Sok, igen sok kellemetlenséget és örömöt okozott már a sajtóhiba s fog okozni, mig emberek lesznek a betűszedők és a korrektorok. Ha jól emlékszem, e lapok felelős szerkesztőjének, Ko mpolthy Tivadar urnák egy Ízben párbaja is volt egy kellemetlen sajtóhiba miatt. Hogy mi volt az a furcsa sajtóhiba, azt nem merem kiírni, ha szerkesztőnk akarja, tegye csillag alá.* KRIXKRAX. * Krixkrax ur meghiteléseül irne itt a csillag. 1873-ban Nagyváradon egy jótékonysági bazárt rendeztek. A bazárhoz báró Gt. F.-né úrnő 12 üveg illatszert adományozott. Közöltem a kimutatást a lapban, melynek segédszerkesztője voltam s másnap iszonyú riadalom támadt. A bárónő öcscse a miatt, hogy az illatszerben az „e“ betű helyett egy másik kriminális magánhangzó állott,,ami horribilis szenzácziót keltett, párbajra provokált. O eltörte a a bal vállpereczem, én a balarczát vágtam végig. A szerkesztő felmondott a nyomdának; a nyomdász elcsapta az egész nyomdaszemélyzetet. A lapot vagy 100 prenumeráns visszaküldte. Hanem azért az a ribillió is elmúlt. A „Bihar“ ma is legerősb lap Biharban; a szerkesztő és nyomdász egészséges és gazdag maradt. Az én vállpereczem is összeforrott, a báró főrendi tag lett; a bárónő pedig — meg- I bocsátott. A s 2 e r k. Egy sajtóhiba egészen kidöczczenti az olvasót a hangulatból, és épen akkor tör ki hangos nevetésben, amidőn a leghatásosabb jelenetet olvassa. Petőfi Sándort is megtréfálta egyszer a betűszedő. Petőfi ugyanis segédszerkesztője lévén a „Pesti Divatlap “-mik, annak egy keserves német regényt fordított. Petőfi akkortájban segédszerkesztő és korrektor is volt egy személyben. Egy alkalommal a lap második revízió nélkül lett kinyomva, mert Petőfi más dologgal volt elfoglalva. Másnap, midőn Petőfi a redakczió felé tartott, minden szem feléje irányult és az ajkak mosolyogtak. Petőfi boszankodni kezdett és mérgesen nyitott be a redakczióba. Az Íróasztalon megkékczeruzázott legújabb száma volt kiterítve a „Pesti Divatlap“-nak. A megkékczeruzázott hely Petőfi fordításának egy része volt, midőn egy gyászoló család előtt az ügyész felolvassa a férj végrendeletét: „Szeretett Izabellámnak pedig irántam tanúsított odaadó szere- tetéért és hűségéért négy millió frakkot hagyományozok.“ De ez még mint nem volt elég; másnap a „Divatlap“ olvasói közül vagy húszán visszaküldötték a a lapot e megjegyzéssel: „Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul; ha az urak nyomtatni sem tudnak, akkor ne adjanak ki újságot.“ Hogy négy millió frankból lett négy millió frakk, azt úgy hiszem kitalálta az élelmes olvasó. Megtörténik sokszor, hogy a sajtóhiba örömet is szerez, jóllehet ennek a vége megint csak boszan- kodás lesz. Egy vidéki atyafival történt meg az az eset, hogy elolvasva az újságot, rábukkaat a „Vereskereszt-sors- jegyek“ kihúzott számaira. Fürkésző tekintettel kezdi olvasui az atyafi a numerusokat. Alig kezdé azonban el, midőn nagy örömmel kiált fel: „Anyjuk, nyertünk, ehun van ni, a főnyeremény a mi numerusunkra esett! Itt van világosan: Sorszám 82. — Szám 964.095.“ Előveszi az anyjuk a sifonérból a sorsjegyet, megforgatja, nézi a numerust és arczán az öröm kinyomatával mond:
