Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-11-20 / 48. szám
Minthogy pedig e szóban forgó dolog lényegét úgy a múltkori, mint jelen soraim által jóformán kimerítettem, — időmet pedig a frázisok elleni háborúnál produktivebb dolgokra is fordíthatom,— ennélfogva kijelentem, hogy jogi kérdések felől ahoz mitsem kouyitó emberekkel disputáim vagy az ebből netán következhető személyeskedésekre vagy sértő hírlapi támadásokra a nyilvánosság előtt reflektálni nem fogok. Szokott tisztelettel vagyok a tek. szerk. urnák stb. Rosenberg Lajos, joghallgató. Veszprémváros kegyelete. (Nyílt levél a szerkesztőhöz.) Veszprém, nov. 19. Igen tisztelt uram! Engedje meg, bogy ezennel ünnepélyesen tiltakozzam mindennemű panaszkodás ellen, a mit még valaki a jövőben Veszprémváros nemes tanácsa ellen fölhozhatna. E pillanattól fogva ki kell jelentenem, hogy mindennemű kifakadás, a mit valaki a becsületes tanács ellen kibökkentene: rosszakarat, mali- czia, sőt istenkáromlás. Ne beszéljen nekem senki többé arról, hogy a tanács nem gyujtatja meg esténként a kitűnő rendszerű petróleum lámpásokat, s hogy némely polgártársunk e sötétségnek következtében orrát és halántékát betörte. Ez nem más. mint puszta takarékosság. Már pedig micsoda oda egy orr vagy egy halánték. mikor ilyetén isteni erényről van szó, mint a takarékoskodás. Igen. uram. én rájöttem immár a veszprémi tanács politikai bázisára. Ez a bázis a Spáhrsyste m. Kérem, tessék csak meghallgatni, mi történt csütörtökön ? ! Arról talán méltóztatott hallani, hogy a Kapuváry-ház a jövőben városház lészen; hogy jelen polgármesterünk és főnótáriusunk immáron díszes szalonokban szolgáltatják az igazságot ; hogy Kovács Ignácz bátyánk örökre otthagyja azt a lyukat, a melyében eddigelé, mint a „veszprémi katonai-ügyosztály főnöke“ irta a lóleveleket; hogy derék főkapitányunk: Fejes Antal ezentúl egy újépületben fogja békére agyonbeszélni a pörlekedőket. Igen, a város költözködik ; az antik képnek uj keretet csináltattak Szerkesztő ur már valószínűleg szintén költözködött valamikor; s igy bizonnyára praxisból tudja azt az elvet, hog}r a költözködés egy fél leégésnél többre „becsülendő.“ Micsoda pokolba való munka az, mikor azt a sok istentelen lim-lomot, mely idáig békén meghúzódott egy-egy sarokban, kamrában, padlászugon, most egyszerre ki kell emelni abból a hatalmas porrétegből, mely föléje a hosszú esztendők folyamán képződött s aztán utczahosszat czipelni végig a szekereken, hogy ország-világ meglássa, minek hiányzik a füle- lába: a szegény, becsületes házi gazda ki nem fejezhető szégyenére. Ez bizony komoly egy eset; s csakugyan | jól teszi, a ki elkerüli. No hát a veszprémi ; tanácsnak volt esze; elkerülte ezt a bolond | hurczolkodást; s még szép pénzt is szerzett j melléje. A dolog ugyanis úgy történi, hogy volt a városnak több ócska régisége, ltégi vasak, antik ajtórámák, kiszolgált ablakok, a mik mind szép értéket képviselnek; s aztán nehány ostoba ántikvitás, a mi egy fabatkát sem ér; s csak a szép helyen terpeszkedik el hiába. Ilyen: Veszprém városának egy zöld selyem lobogója 1745-ből, a város czimerével: a lovon ülő vitézzel; néhány régi kép: u. m. egy 20— 25 éves fiatal nő arczképe, leomló, barna fürtökkel, mint valami allonge-paróka; a fején egy ragyogó diádéin; egy 50—60 éves nő olajfestményt) képe (mintha Mária Terézia volna) fényes csillaggal mellén; egy magyar- országi uralkodó arczképe katonai egyenruhában; azonkívül F e r e u z József ő Felsége ifjúkori arczképe s egy sárgafekete lobogója. Mind e régiségeket elkótyavetyélték csütörtökön; ha jól tudom: 1 vagy 2 forintokért összesen ; a mi a város budgetjét határozottan javítani fogja. Bizonyosan kevesebb lesz az adó, polgártársak ! Ön talán a szemét mereszti Szerkesztő ur, hogy ez az eljárás ellenkezik a kegyelettel ; hogy egy városnak gyalázatára válik, ha ilyen tárgyakat kótyavetyére bocsát; hogy a tanácsnak annyi intelligentiája sincs, mint valami fajszi atyánkfiának; s hogy az ilyen cselekményt nem lehet eléggé lepiszkolni! Kérem, csak ne olyan hevesen. Először is, ez a szó kegyelet, nem más, mint ostobaság; abból nem lehet megélni, abból nem lehet kenyeret venni s csupán együgyű idealistáknak való, a kik egyéb dolog hiányában : történelmi arczképcsarnokokat alapítanak, s az ilyen dohos régiségekkel (mi közünk nekünk az elhunytakhoz) múzeumokat töltenek meg. XIX. századbeli okos ember nem tölti meg a fejét ilyen hiábavalóságokkal, hagyja nyugodni az elhaltakat s a régi lobogókat is csak annyiba veszi, a mennyit igazán érnek: hogy t. i. mennyit ad értük a rongyszedő? Ha ad értük negyven kraj- czárt; akkor negyven krajczárt érnek; ha ad értük egy tuczat varrótűt s egy gyereknek való sípot: akkor annyi az értékük. Kegyelet! Ugyan kérem ne bolondozzunk! Mintha bizony az az 1 írt SO kr., a mit e régi lim-lomért beszedtek, nem érne többet, mint az ilyen bolond frázisok, a miken ezek a tudós idealisták lovagolnak! De még, jóváhagyva minden bolondságot, az uj városházban nem is volna hely, a hova az ilyen ósdiságokat elhelyezhetnék. A padlásokat egyébre is lehet használni; valami becsületes gabona-speculans szívesen bérbeveszi valamennyit. Zab, búza és kukoricza: ezek a. XIX. század lelkesítő eszméi! Nem is ám régi lobogók és arczképek. Az a rongyszedőnek a gscheftje. Mintha bizony annak nem kellene megélni! Azért hát ilyenformán jól tette a város, hogy a régi tárgyait eladta a zsidónak. Ez a világ rendje. Pokolba minden idealismus- sal! Nem kell nekünk a kegyelet! Hanem egy hibát mégis tett a becsületes tanács. Ugyanis a sárga-fekete lobogóját i s eladta. Ezt nem szabadott volna tenni. Úgy hozná magával a logika, bog}’ mikor a végi magyar ereklyéket eladogatjuk: legalább a sárga- fekete zászlót tartsuk meg magunknak emlékül. Milyen szép lett volna ezt az uj városház erkélyére illő czégérűl kiakasztani! De most már ennek is vége van! Hogyan is mondaná Krakszelhuber Tóbiás: „Hogy a fenő etyo mek!“ Egyebekben maradtam tek. szerkesztő ur igaz hive Orlando furioso. Karácsonyi kiállítás. Budapest, nov. 18. „Az orsz. képzőművészeti és az óvsz. ipar- művészeti társulat az idén együttes kiállítást rendeznek a műcsarnok helyiségeiben.“ Ily bekezdésü közleményt hoztak a napokban hozzám „szives közlés végett“ a szerkesztőségbe. Más nap, alig hogy e közlemény megjelent, ismét egy szolga toppan be egy levéllel. Felbontom, olvasni kezdem: „Meghívó a karácsonyi kiállításra.“ . . . „Ez ugyan gyorsan ment“ gondolom magamban és már-már elő akartam jegyezni naplómban a kiállítás megnyitásának napját, midőn szemeim a következő sorokon akadtak meg: „Van szerencsém értesíteni, hogy Dorottya-utcza 1. sz. alatti helyiségeimben hazai és külföldi műipari tárgyakból és újdonságokból karácsonyi kiállítást rendezek, melynek szives megtekintésére és ismertetésére felkérni bátor vagyok. Teljes tisztelettel Kertész Tódor.“ Ez már más! Tehát ez még nem a műcsarnok meghívója. Mindazonáltal Kertész ur is sietett egy kissé a kiállításával, habár karácsony már nincs oly nagyon távol. De ily meghívót, különösen mikor a hazai ipar és kereskedelem előmozdításáról van szó, el kell fogadni. Mikor az esteli órákban beléptem a tágas helyiségekbe, szemkápráztató látvány tárult elém. A számos légszeszlámpa fényes sugarai ezer meg ezer csillogó, ragyogó tárgyról verődtek vissza, veszélyeztetve látó érzékemet. A helyiségekben föl-alá hullámzott az előkelő közönség: tekarékoskodó papság, kedves mamák és rózsás arczu „bebék“ képében. Engem maga az előzékeny főnök fogadott, kinek mozgékonysága és mindenre kiterjedő figyelme már csaknem közmondásossá vált. Azonnal karon fogott és körülvezetett helyiségeinek labirintusában, melyből — ha egyedül hagy — nehezen találom meg a kijárást. De hogy magáról a kiállításról szóljak, az valóban a főváros egyik nevezetessége és megérdemli a megtekintést. Hogy mit láttam itt, azt nehéz volna egy tárcza keretében megírni; de azért kísérletet teszek legalább gyenge vázlatát adni az ott felhalmozott müipari czikkeknek, melyeknek árai egy forinton alul kezdődnek és 600 írton felül végződnek. Első sorban szemembe tűntek a kiállított praktikus, uj találmányok a háztartás,játszó- és étkező-asztal, író-, dohányzó- és munkaasztalok berendezésénél, továbbá a jelenleg nagy kedvességnek örvendő renaissance, roc- cocó ízlésű és heraldikai faldiszek, fálpajzsok, tálak, fali- és kandalló-órák; ez utóbbiak közt láttam egymás mellett két órát, melyek közül az egyik egy nikel kereti), nagy felköltő óra 0 frt SO kr., a másik, egy gyönyörű roccoco ízlésű cuivre-fali-óra, a hires Carrier Belense modelleurtől; 880 frt volt. Gyönyörű vázák, köztük két darab hatalmas perzsa rézváza, valódi remekművek. Ugyan ilyenek a valódi indiai, kínai stb. gyönyörű müvü berakott edények és egyéb eszközök. Egy gömbölyít, piros-pozsgás arczu, zöld sujtásos kabátu úri ember — nyilván vadász — szinte hizott a lovagló- és vadász-sport osztályában mikor oda beléptem. Itt a vadászat, a lovagló, korcsolyázó és egyéb férfias sporteszközeinek oly páratlan gazdag és érdekes gyűjteménye van felhalmozva, mint azt még sehol sem láttam. Ez osztálynak mintegy ellentétét képezi a női pipereszobák és sza- lonok-osztálya, melyben oly kedves illat árad elénk, mintha egy szép asszony boudirjába lépnénk. Virág- és album-asztalkák, állványos albumok, akváriumok, névjegytálak, kaszet- tek, bonbonierek, kaczér toalett-asztalkák, necessairek, keztyütartók, illatos vánkosok és rtaconierek stb. közel ide a jó háziasszonyok dúsgazdag karácsonyfája van felállítva, mely a legkülönfélébb konyha- és ebédlő-berendezésekből áll. Egy másik osztályba lépve, szemeim az elém toluló fényözöntől káprázni kezdtek, mig füleimet kedves gyermekhangok öröm- rivalgása ütötte meg. „Aranyos mamácskám, ezt a szép babát vegye meg!“ — „Gyémán- tos tatuskám, azokat a csecse angyalkákat akarom! — „Krisztuskám, de sok szép van itt!“ — Ilyen és hasonló felkiáltások, a sok zsibongó gyermek, kiket hozzátartozóik, alig képesek visszatartani, hogy a sok csecsebecsére ne rohanjanak, a karácsonyfa díszítéséül szolgáló ezer meg ezer ezüst és aranyszál, csillagok, szines üveggolyók és csengők, maguktól forgó fénylámpák, kis lampionok, szivárványszínű rezgő szálak, gyémántcseppek, jégcsapok, csillámló lánczok, csillogó labdák, felnyitható aranydiók, ragyogó rózsák stb. stb. rendkívül megkapó látványt nyújtanak. Ezek közül felhalmozva a legkülönfélébb gyermekjátékok óriási sorozata, a közönséges karácsonyfától, a 20 frtos nikel-karácsonyfa- állványig, mely két zenedarabot játszik és a fát forgatja, az apró „Mignon“-babától egész a legutolsó divat szerint öltözött és papát, mamát kiáltó nagybabáig, a sokféle tréfás, társas és meglepő játékokon keresztül, a baba-szobabutor berendezésig egész a végtelenségbe. De nem folytatom tovább. A ki Budapestre megy, az nézze meg személyesen. Akinek ez nem áll módjában, az kérjen egy katalógust, melyet szívesen és ingyen küldenek és mely maga is megtekintésre érdemes. 850 ábrával van ellátva és az árakat is tartalmazza. Mercurius. VIDÉK. P é t e r d, november 18. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjének.) Hogy mennyire elharapózott az Amerikába kivándorlási láz, eléggé illustrálhatja a kővetkező eset. A napokban az a hír járta be a vidéket, hogy egy ausztráliai gyarmatos jön a vidékre, ki gyarmatába több családot akar kiszállítani. Lett erre riadalom! Péterd, llo- mánd, Gyiróth és Varsány községekből több 70 családnál pakkolt és búcsúzott ismerőseitől. kik mindannyian készek voltak elutazni az előttük ismeretlen világrészbe.*) Stern József péterdi vendéglősnek ismeretlen tettesek a napokban piezéjébe álkulcscsal bementek, hol a murczi beszivása után, apincze mellett lévő birkaakolban két birkát leszúrtak. A tetteseket nyomozzák. 0. K. Irodalom. Horváth Böske költeményei. A Pallas könyvnyomda egy elegáns kiállítású kötete fekszik előttünk; a kötet: Horváth Böske költeményeit tartalmazza. Rendes szokás az nálunk, hogy a kritikusok, ha nőkkel állnak szemben: elnézők, előzékenyek. Jólehet az utóbbi időben nem tarthatjuk meglepetésnek, ha hölgyek törnek a Parnassus felé, mert alig múlik el egy-egy év, hogy irodal- ' műnk ne mutatna fel uj müvet, melyet nő irt. A kritikusok mindannyiszor mosolyogva veszik kezükbe e müveket és udvariasan megdicsérve az ambitiót, liogyhát szép bizony egy hölgytől, a ki házi dolgokkal van elfoglalva, — de csakhamar napirendre térnek az ambitiosus hölgy müve fölött, udvariasan ajánlva a hölgynek — a gazdaságot, családot. Pedig ez nem jól van igy, mert már akárhány tehetség lett elriasztva az irodalom teréről. Midőn mi azon állításunknak adunk kifejezést, hogy Horváth Böske határozott tehetség : ezt nem előzékenységből tesszük. Az egész köteten bizonyos kellem vonul át és költeményeiben a női szív érzelmeinek, szereteténck, örömének és bánatának oly közvetlenséggel ad kifejezést, hogy nőni marad egy költemény sem reánk hatás nélkül. Székes-Fehérvár és vidéke közönsége már régebbi idő óta figyelemmel kísérte Horváth Böske irodalmi működését, de a valódi költőnőt most ismerték meg benne, mikor egész kötettel, mely mintegy száz verset tartalmaz; lépett a nagy közönség elé. Horváth Böske költeményei megérdemlik, az átolvasást — a szerzőnő pedig a buzdítást. Az elegáns kiállítása, 150 lapot tartalmazó kötet ára diszkötéeben 2 frt; fűzve 1 frt. Kapható a szerzőnőnél Székes-F ehérvárott. „Rózsák és Tövisek.“ Ez a czime annak a 10 Ívre terjedő verskötetnek, melyet J á in bor Lajos adott ki Békésen. A kötet megérdemli a figyelmet, mert számos oly költemény van a félszáz között, melyek képesek bennünket gyönyörködtetni. A kötet két részre oszlik: a rózsákra és tövisekre. A rózsák Jámbor Lajos szerelmi költeményeit tartalmazzák, a tövisek bánatos dalait. A dalokban találkozunk egynéhány figyelemre méltóval, bár több olyan van köztük, melyeket jó lett volna a szerzőnek kihagyni, mert szinte furcsának tűnik fel egy-egy jó költemény, váltakozva gyengébbel. Mutatványul álljon itt egy a sikerültebbek közül: A réten. Virágokkal hímzett réten Gyógyfüveket szedegetek. Mintha nem is árva lelkem, De a testem volna beteg. Pedig szivem gyógybalzsama Tenálad van — kis leányka! Meggyógyitná sötét szemed Egy biztató pillantása. Függelékül a kötethez nyolez vallásos költemény van csatolva, mutatványul a szerzőnek a jövő évben megjelenő „A hit s z a v a“ csimii kötetéből. A vallásos-dalok aránylag a legjobbak, s reméljük, hog}r Jámbor I/ajos „A hit szavával“ érdemesb kötetet nyújt irodalmunknak, mint a „Rózsák és Tövisek“-kel, habár ez a kötet is megérdemli a méltatást. A „Rózsák és Tövisek“ megrendelhetők a szerzőnél Békésen ; ára 1 frt. *) Azonban a hir — kacsa volt. A hideg-viz fürdő tehát először leszállítja a test liőmér- séket, másodszor emeli az emésztési működést. De kitünően hat a liidegviz-fűrdö az idegekre, az egész ideg- rendszerre is. 11a belépünk a hideg vízbe, kisebb- nagyobb mérvben megrázkódunk, mintha valami gyenge electrikus battéria által lettünk volna érintve. Szivünk eleinte lassabban, majd hevesebben lüktet, lélekzetünk gyorsul, érzékenyebbek leszünk, érezzük, hogy felfrissülünk. Gondolataink gyorsabban folynak le, kedélyállapotunk vigabb lesz, tetterőnk emelkedik, merészek, bátrak leszünk ... és ezt mind a hideg víznek az idegre való hatása idézi elő. A hidegvíz erősiti az idegeket, a mint ezt magok az idegesek legjobban bizonyíthatják. Vegyük most még hozzá a viznek a testbőrt tisztitó hatását, jogosan ajánlhatjuk a hidegvíz-fürdőket 1-ször minden egészséges embernek, kinek érdekében fekszik testbőrének ápolása és egészségének fönntartása; 2-szor minden kényes szervezetű és hűtésekre igen hajlandó embereknek, természetük megkeményítése végett; 3-szor azoknak, kik az emésztési szervek elgyengüléseiben szenvednek; 4-szer liypochondricus betegeknek. és végül 5-szür ajánlhatjuk azoknak, kik a mostani években leginkább divatos bajban szenvednek, értvén ezalatt az ideges, nervosus embereket. A mi a hideg fürdő használatát illeti, használhatunk egész fürdőt, ülő-fürdőt vagy' zuhany-fürdőt. A ki mind a hármat használhatja, annál jobb. a kinek pedig csak kádfürdő áll rendelkezésére, azzal kell, hogy beérje. A viz temperátnrája terjedhet 10—25 C-ig. A kezdőfürdő magasabb, p. o. 20 foknál kezdhető meg. és haladhat lassan-lassan egész 30 fokig. A hideg fürdőben nem szabad tétlen pihen- getni. hanem mozogni kell. Ha az úszás nem lehetséges, akkor legalább hullámokat vettessünk a vízzel, hogy' a viz mechanicai hatása minél jobban énvényre juthasson. — Ez a tengeri fürdők nagy' előnye a nem hullámzó csendes folyók, vagy álló vizek fürdői felett. Hideg vízben igen sokáig maradni nem szabad, csak az igen szorgalmas fürdő- zőnek, ki ugyszólva a fürdésre trainirozva van, engedhető az meg. A kezdő lassan-lassan szokjék hozzá, sokszor 10 perez, de még annál kevesebb is elég. Általánosan a szabály, hogy a hideg fürdés azonnal félbeszakítandó, ha erősen fázunk, elfáradtunk, vagy pedig meggyengülve érezzük magunkat. Fürdés után jól esik a séta, csakhogy meglehetős gymrs léptekkel kell hozzá fogni, természetesen télen. Nyáron a fürdés után kocsikázni is lehel; télen hideg fürdés után a közvetlen való kocsikázás bajt okozhat, tehát mellőzendő. II A 25° C. meghaladó vizet tartalmazó fürdőket, közönségesen langyos fürdőknek nevezzük, mindaddig, mig a 37" C. el nem érik. Az orvosi tudomány e langyos fürdőket „indifferens meleg“ fürdőknek nevezi és pedig azért, mert ezen fürdők egészen közönyösen viseltetnek a test hőmér- séke iránt, nem emelik azt, de le sem szállítják, tehát egészen — inditterensek. Hogy ezen fürdők megfeieljenek czéluknak, hőinérséki fokozatuk egészen egyenlő, vagy meg- közelitőleg egyenlő kell hogy legyen a test hőmérsékével úgy, hogy ha ilyen fürdőbe belépünk, se meleg, se hideget ne erezzünk. Az ilyetén fürdőket természetesen folytonosan kell a fürdés közben corrigálni, többnyire meleg vízzel, hogy a hőmérő higanya alább no szállton. A test hömérséko rendesen 37 vagy 37-5° ; most langyos fürdőt akarunk venni, i viznek. a fent kifejtettek után, szintén 37 vagy 37-5'’ kellene lenni, mert ekkor- egyenlő hőfokú a két medium, és ?em meleget, sem hideget nem cserélhetnek. így a physical törvény. A közönséges életben azonban nem igy áll. Állítsunk csak p. o. egy tűzről pattant, hideg fürdők által 3dzett, kemény természetű, nem bánom, hölgyet, egy elkényeztetett. mindig beburkolva járó dáinácska mellé, mondjuk, hogy mindkettő egykorú, egészséges, és normális temperatu- ráva.1 bírnak. Most mindkettőt eresszük be egyszerre a fürdőbe. A fürdőnek liőinérséke megfelel tökéletesen delnőink hőmérsékével és igy azt várjuk, hogy a fürdő mindkettőre nézve indifferens hatást gyakoroljon. De ez bizony nem úgy van. Egy sem fogja mondani, hogy a viz sem meleg, sem hideg, hanem igenis a dáinácska hidegnek, társnője pedig melegnek fogja találni. Látjuk tehát, hogy az indifferens fürdőknél nagy szerepet játszik az individualitás, is igy azon egyéneknek, kiknek talán orvosilag rendelt langyos fürdőket kell használni, önön magukon empiricus módon kell kikémlelni azon hőfokozatot, melyben a fürdő indifferens hatással bir. A langyos fürdők hatását legjobban karakterizáijuk, ha ízt mondjuk, hogy conserváló, csillapító. Legjobban azok Használják, kik a hideg és a meleg víztől félnek — és inkább lonservatió fokozatra bízzak testük és egészségük ápolását. Fannak továbbá esetek, hogy az orvos meg is tiltja a hideg ;s a meleg fürdőt, ilyenkor nagyon jó a langyos fürdő, ló eredménynyel használhatják továbbá a recopvaleseensek, gyenge és betegeskedő természetűek, hiányos emésztésben szenvedők, a tisztaságot és a rendes életfolyamot szerető iregek stb. A langyos fürdőknek az egész fürdőtartam alatt >gy és ugyanazon hőmérséken kell maradni, tehát kell, íogy hőmérő által corrigáltassanak. III. 37" C. kezdődnek a meleg fürdők. Ezek hatása terrné- izetesen ellenkezik a hideg fürdők hatásával. A meleg fürdő tehát emeli a test liőmérséket, ős igy iokszor lesz ez is az orvosok által rendelve, különösen midőn i test és a. bőr kipárolgásait emelni akarják, igy a Brigiiti- tórnál, vizi betegségeknél stb. A meleg fürdők jó hatása íüléseknél, rlieumaticus bajoknál mindenki előtt ismeretes esz. Használják továbbá jó eredmény nyel máj- és lég- laganatoknál, gümőkór ellen. A görcsös bajokban szenve- lők, köszvényesek fájdalmai a meleg fürdőkben szintén eny- íül, a bénultak közül pedig nem egy nyerte vissza a meleg 'ürdő használata által tagjainak használati képességét. A meleg fürdőknél, különösen lia gyógyhatási szempontból használtatnak, ügyelni kell, hogy a viz liőmérséke assan-lassan emelkedjék, úgy, hogy a fürdő elhagyásánál íz melegebb legyen, mint kezdetben volt. Hideg szobában neleg fürdőt használni nem szabad betegeknek vagy gyenge zervezetüeknek, hacsak hideg zuhany fürdővel nem volt capcsolatban. Egészséges embereknek meleg fürdő után nem eléggé ajánlható a langyos, majd egészen hideg zuhany-fürdő, különösen ha azt dörzsölések, frottérozások előzték meg. Dr. Ungar Sándor.
