Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-11-20 / 48. szám

Veszprém, 1886. Hetedik évfolyam. 48. sz. Szombat, november 20. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: ILvdleg'jelerx rx2.IrLd.en szorcxToa/torL. Szerkesztőség: Egész évre..........................6 frt — kr. Félévre ...............................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. mm-­~ E lőfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — HIEDETÉSEK ÉS NYILTTEEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Közegészség. Szerencsétlen egy ország vagyunk. Nincs nemzet e föld kerekségén, mely oly kitar­tóan és kétségbeesetten küzködött volna lé­téért, mint a magyarság. Pusztított már ben­nünket a tűz, viz, zsarolt és rabságba vitt török, tatár, majd tönkretett a német és most, hogy valamiképen nagy nehezen kis nyugalomra tettünk szert, ellepi hazánkat a betegségek egész raja. Rémülve tapasztaljuk, bogy mily csekély mértékben szaporodik lakosságunk, hogy mig a külföldi nagyál hunoké alig száz év lefolyta alatt megkétszeresedett, hazánk lakossága alig szaporodott néhány millióval. Mi az oka e szomorú tüneménynek ? Vallvonogatva állítja egyik másik felüle­tes tudós, hogy hát nem tehet róla, senki sem, ha a magyar faj nem szapora,, ha a magyarság oly rendkívülien lassan szaporo­dik. Pedig nézzük csak a statistikai kimuta­tásokat és bizony azt látjuk ki belőlük, hogy a születési arányok eléggé megfelelők, de borzasztó a halálozások mérve. Nem a szaporaság hiánya okozza tehát, hogy számunk nem gyaporodik, hanem az a körülmény, hogy egészségi viszonyaink tart­hatatlanok, hogy elhal a nép azon rónákon, melyeket a világ legszebb dalaival énekel­tek meg, hogy pusztul a nép a kies bérezek hazájában. Anglia ködös honában, nedves, barátság­talan vidékein sokkal egészségesebb nemze­dék él, mint a mienk. A munkások között, kik egész napon át a bányában kuporodnak és óriási fáradalmakkal nyerik a, kőszenet, vagy érczet, sokkal kisebb a halálozás, mint az alíöldi szabad természetben élő földmi- velő nép közt. Hát még a gyermekhalálozás? Mikor oly sok szépet és dicsőt olvasunk a német anyá­ról, nem vetődik-e föl a kérdés, hogy hát a magyar nő jó anya-e? Versenyezhet-e a né­mettel ?! Szomorodott szívvel valljuk be, hogy nem, legalább legnagyobb részben nem és ez az oka oly annyi ártatlan lélek pusztulásának. Pedig ugyancsak nem szabadna felednünk Széchényi gróf szavait, nem szabadna feled­Függetlenség! F ü g g et lens ég! te voltál mindig Imádott jelszóm énnekem! Bár leginkább másoktól függött Eddig lezajlott életem. Gyakran kellett a rossz akarat Hadával szembe küzdeni, — De sikerült a lelkem gátló Korlátokat fedönteni. Ha olykor kezdtem roskadozni, S azt liivém, órám már letelt: Függetlenség!... a vágy te érted Belém aj életet lehelt! És elmentem a nagyvilágba, Keresni f üggetlen jövőt, . . . Be a csalódás fegyvernöke Nyilával a szivembe lőtt. — És rám verték a rabbilincset Hálátlan emberi kezek: Kiknek utait egyengettem, Hogy rajt bátran lépdeljenek . . . Be én úgy álltam mint a szikla, Midőn csörgött a rabbilincs, — Sem csalfa szónak, sem bilincsnek Lelkem felett hatalma nincs! nünk az intelmet, hogy törekedjünk, hassunk oda,, hogy gyarapodjék a magyarság száma, hogy kegyelmezzünk meg az apagyilkosnak is, mert ő is hazánk fia. A malária-láz évenként ezer meg ezer áldozatot ragad el, és mégsem tesz ez ország­ban senki oly intézkedést, mely az öldöklő­láz erejét megtörje. Nem csapolják le kellő­leg a veszedelmes mocsárokat, nem szárítják a nyirkos talajt. Falvak és városok egészség­telen helyekre épülnek, lakosságuk örökké szenved, folyton beteg, és nincs ki gyógyit- tassa, mert hiszen a betegség alapján él. Tréfaképen szoktuk emlegetni a csömört, pedig ez a specziális magyar betegség is ez­reket ragad el. Magyarország tűzhelye a tífusznak és kolerának. Nem túlozunk, orvos- tudori adatok nyomán beszélünk: hazánk ta­nyája a legveszedelmesebb betegségeknek. Az említetteken kívül pusztítanak himlő, kanyaró és e betegségekhez vörheny és dif- teritisz is csatlakoznak. Ezek ragadják el gyermekeink felét. És mind ez ellen nem cselekszünk semmit. A főváros nem jár elől jó példával, a vidék pedig nem mozdul. A sajtó tűzte ki magának föladatául, hogy rámutat, a bajokra, a megye orvos-szakfér- fiai ismerjék kötelességüknek, hogy útbaiga­zítsák kivált a föld uépét, az adminisztratív közegek kövessenek el mindent az egészségügy érdekében, mert mutatja a külföld példája, hogy lehet segíteni a legrossabb egészségügyi állapotokon is. Gondoskodva van róla, hogy a középisko­lákban tanítsák a közegészségtant, az egyetemi ifjúság is mindinkább megkedveli e tantárgyat. Adja Isten, hogy foganatja legyen, hogy csökkenjen a borzasztó halálozási mérv és boldogabb korszakot érjünk! Még néhány szó a regale-ügyhöz. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez). Becses lapjának 40. számában a regale-jog körül felmerült visszásságokra vonatkozólag megjelent czikkem a reá következő számban Fejes Dániel ur által bírálat tárgyává tétet­Testemet sokszor eltaposták, — Be lelkem rendületlen áll! S függetlenségét le nem dönti Sem az élet . . . sem a halál! Kömives Imre. Beles az Ur í Egyszerű kis sirhant fölött Özvegyasszony imádkozik . . . „Dicsértessék az Ur neve, Bölcs ő, tudja mit cselekszik !..“ Így imáé ő meg nyugvással, — Fájdalom-köny van szemében . .. . . . Fáj a szivem, hogy segitni Mért is nem tudok szegényen ? ! . . „Csingilingi: meglásd meghalsz!“ — így cseng a kis harangocska .. . Özvegyasszonyt kisérnek a Temetőbe, nyugalomra . . . Fakópors ó, g y ászki séret, A gyászének messze haitik. . . „ Dicsértessék az Ur neve, Bölcs ő, tudja mit cselekszik !..“ Hullám. vén, ez alkalommal szerény czikkem félre magyaráztatott, annak értelme eltorzittatott, tendencziája pedig ép az ellenkező volt, mint ahogy azt a fent tisztelt Fejes Dániel ur felfogta. Épen ezért legyen szabad röviden reflek­tálnom a „Pálinkaháboru ügyéhez“ czimü közleményre. A személyeskedésben nem szándékozom Fejes Dániel urat követni, mert ezt nem tartom összeegyeztethetőnek az ildomossággal. Amennyiben pedig az érdeme szerint tisz­telt ur szives volt e dologból semita- kérdést csinálni, erre nézve csupán azt jegy­zem meg, hogy saját cselekményeimért egye­dül csak én vagyok felelősségre vonható, nem pedig a vallásfelekezet, melyhez tarto­zom. — Azért tehát ebbe a dologba azt is belevonni illoyalis, és egy nemes emberhez nem igen illő eljárás ! De mindez mellékes dolog, amit nem tar­tottam volna méltónak a válaszra, már csak azért sem, mert maga a modor, mely a fent- idézett közleményen végig vonul, felment engem minden további excusatio alól. A fődolog azonban, amiért újból szót eme­lek ez érdemben az, hogy Fejes Dániel ur jónak látta csekély «égem et inszinuáczióval illetni. M e r t a z csakugyan i n s zinn á- c z i ó, hogy én a nemességet k i g u- n y o 11 a m, v agy kigunyolni a k a r- t a m v o 1 n a. Minden fenálló jog iránt tisztelettel visel­tetem. de különös tisztelettel a történelmi jogok iránt. De épen azon kegyelet, melylyel a 48 előtti nemesség múltja iránt viseltetem, indított arra, hogy a való helyzetet feltár­jam azon elzülött s a nyomor által demora­lizált egyénekkel szemben, kik a nemesi származásból, illetőleg az ezzel egybekötött- nek állított regale-jogból garasos vásárt csapnak. Pedig ilyeneket találhat Fejes Dániel ur Veszprémben; — s ha igazán kegyelettel viseltetik a nemesség múltja iránt, akkor lehetetlen lett volna oly indulatoskodásban A fürdők hatása, használata és haszna. Nem a világhírű gyógy-fürdőhelyekről, hova ezerenkint zarándokolnak évenként egészsé ük helyreállítása végett boldogok boldogtalanok, nem ezekről szándékozom ma írni ; de még azokkal a modern, drága, mindenféle cemforttal és fényűzéssel ellátott, kéjliajhászó „Kurplätzerekkel“ sem szán- | dékozom foglalkozni, a hova annyit visz a tetszvágy és hiú­ság : hanem azokról az egyszerű, nem egyebet, mint közön­séges, tiszta vizet tartalmazó fürdőkről akarok szó­lam, melyeket minden perezben előállíthat magának min­denki : a szegény, nyomorult kis viskójában, a gazdag pom­pás palotájában. Az orvosi tudomány modern vívmányai közé tartozik a tiszta vizet tartalmazó fürdők mindig nagyobb mérvben való felkarolása is. Sajnos azonban, hogy nálunk ezen für­dők használata nem tudott még oly általánosságra vergődni, mint p. o. Angol-, Franczia- vagy Németországban, hol még a kisebb városokban is, a legnagyobb czélszerüséggel építik fel és rendezik be fürdőházaikat. Nálunk eddigelé ilyetén fürdőinfezeteket csak is a fővá­rosban lehet találni, mig a provinoziális helyeken rendesen egy s két fürdőkáddal ellátott, kis szokáoskákkal rendelkez­hetünk. Bár e sorok ne tévesztenék czélukat! Bár sike­rülne bebizonyítanom a közönséges fürdők jótékony hatását és hasznát és igy megkedveltetném a nagy közönséggel a fürdők használatát, és bár sikerülne az illető körökben ér­dekeltséget keltenem egy a szaktudomány- és a kor igé­nyeinek megfelelő, czélszerüen berendezett, fürdőintézet fel­állítása iránt!! — 1. A közönséges fürdők tartalmazhatnak hideg vagy meleg vagy pedig langyos vizet. A gyógyhatás mindengyiknél más, a mi azonban közös: — ez a víznek „tiszti tó ha­tása a testbőrre nézve.“ Nagyon rosszul tennők, ha a víznek ezen gyógyhatását csak futólagosán emlitenők fel, nagy horderejű ez az egész testre nézve. Vegyük csak tekintetbe, hogy a folytonosan elhaló felbőrsejtek a bőrzsiradék és izzadmánynyal mechanicai és cliemicai összeköttetésbe lépnek és igy károsan hathatnak már cliemicai fölbomlásuk miatt is. De leginkább károsan hathatnak ezen összetömörülések, azért, mert a bőrsejtek kivezető labdacsait elzárva, a bőr kipárolgását, és a börsejtek működését akadályozzák. Azon­ban, ha fürdünk, bármely fokú vízben történjék is az, a viz eltávolítja mechanikus utón ezen képződéseket és össze- tömörüléseket, és igy nemcsak a bőrre gyakorol, annak megtisztítása folytán jótékony befolyást, hanem a belső szervekre is, — egyszóval az egész organismusra. Tehát a fürdők ezen közös haszna elég lényeges, és majdnem nél- külözliotlen az egészség fentartására! I kitörnie csak azért, mert Veszprém város ! hatóságának ez érdembeni eljárását a 45. ! számban megjelent támadással szemben bátor voltam helyeselni. Hol van hát a gúny? „Hét szilvafás nemes ember“ ezt a kifejezést helytelenül használta a tisztelt nemes hazafi, mert érintett csik­kemben ez egyetlen egyszer sem fordul elő. Hanem igenis előfordul az, hogy a hét- szilvafás salva guardiák kora lejárt. — És ez le is járt. — Ha nem hajlandó ezt elhinni a t. czikkiró, akkor szíveskedjék egy ahoz értő embertől megtudni, hogy milyen fán is terem az a salva guardia ? S ha ezt megmagya­rázták neki, akkor kétségkívül be fogja látni, hogy ennek már csakugyan ott van helye a hol mondottam, t. i. a történelemben. Ami pedig azt illeti, hog}r én a nemesség jogait tagadni, „elvenni“ szándékoltam volna, — ez egyszerűen valótlanság. Én a nemességnek a múltban szerzett érde- meit respectálom, azok iránt pietással visel- tetem s ezt magam is mindenkitől megkö- v etelem. Hogy a tudományok doktorává avattatásom után más nézetet fogok vallani, — erre nézve a t. czikkiró nagyon csalódik, mert a kér­désben forgó ügyet illetőleg volt alkalmam hallani nemcsak jogtudorok, hanem oly fér­fiak nyilatkozatát, kik a jogtudomány terén capasitásokként tisztelhetők s maguk is elő­kelő nemes családok sarjai. Ezeknek nézete pedig csak nyom valamicskét a, mértékben. Talán nem is sokkal kevesebbet, mint t. Fejes Dániel ur-é! Hogy a négy vennyol- czadiki törvények a nemességtől jogot vettek volna el, ezt én egy szóval sem állítottam. Csupán azt mondottam, hogy megszüntették a nemességnek kiváltságos kasztszerü állását. És ezt most is mondom ! Mert más a jog és más a kiváltságos állás! Látható mindebből, hogy t. Fejes Dániel ur által magamat megértetni képes nem valék, — miből folyólag Ítéljék meg mások, hogy vájjon az én csekélységemnek, avagy a t. nemes hazafinak szolgáljon-e az intő tanács „ne sutor ultra crepidam“ . . Most azonban vegyük egyenkint a fürdőket elemzésbe, és foglalkozzunk először is a kérdés fejtegetésével, mi a hatása a hideg fürdőknek, és kik használják azokat külö­nösen '? Az egész orvosi tudományban nines oly gyógy módszer, mely oly gyorsan jutott érvényre, mint a „hidegviz-kura.“ Ha valakinek feje fáj, ha bárminemű lobnak tünetei mutat­koznak, elővesszük a hideg burógatásokat. Ha ujjúnkat megsértjük, hideg vizbe dugjuk. Hidegvizet használ a gyo­mor-beteg, hideget a szívbajban szenvedő. A nehéz lázban vagy typhusban fekvő hideg vízben fürösztetik. Itt eszembe jut egy sajátságos „hideg-kúra“, vagy 20 év előtt történt. En még akkor gyermek voltam, és az orvosok akkor még „melegen“ gyógyítottak. Tél volt. Dermesztő hideg tél. Az utczákon és udvarokon magasan feküdt a hó, az ablakok még nappal is telve voltak jégvirágokkal. Szegény Pista kocsisunk nehéz typhusban feküdt. En jó barátja voltam kocsisunknak — melyik gyerek nem jó barátja apja kocsi­sának ? — és le-lelátogattam hozzá. Bizony szegény' nagy lázban feküdt, „félre is beszélt.“ Egyszer épen nála voltam — sohasem felejtem el, — a Pista deliriumában felugrik az ágyából, kitilt az udvarra, és uczezu neki, belefekszik a a hóba. — Én hamar felfutottam, és jelentést tettem édes anyámnak; öreg doktorunk, az isten nyugoszsza, eljött, de már nem rendelt semmit. „Agyon hüthette magát!“ Körülbelül két hét múlva szánkóztunk; én a bakon ültem — Pista kocsisunk mellett!! Akkor ezt a kis históriát csodakép mesélték mindenütt!! De térjünk vissza. A modern orvosnak számtalanszor nyílik alkalma „a hideg“ ordinálására. úgy hogy most már általánosan el van terjedve, hogy a mostani orvosok min­dent „hideggel“ gyógyítanak. No de miben áll a kideg-viz hatása ? •— „A meleg kitágít, a hideg összehúz.“ Ezen phisicai törvény természetesen a vízre is áll. A hideg össze­húz, és ha hideg fürdőt veszünk, a testbőr összes véredényei összehuzódnak, a bennök levő vér nagy része pedig kiszű­ri ttatik, hová? a belszervezetbe. Így a test és a végtagok vérszegények, a vérkeringés még sem szünetel, a véredé­nyekben habár kevesebb, de mégis kering a vér, és ezen vértől von el a hidegfürdő meleget gyor­sabban vagy lassan, többet vagy keveseb­bet, „a viz hőmérsékéliez képest.“ Ez a fő hatása a hideg fürdőknek: meleget távolítanak el a testtől, meleget vonnak el a testből, és ezáltal leszál­lítják a testnek hömérsékét. Ezen alapszik a hideg fürdők gyógy hatása lázas betegeknél, és minden lobos tünetü baj­nál. Ezen alapszik a hideg fürdők étvágygerjesztő hatása is. Ki ne tudná, hogy a hideg fördő étvágy at csinál ? Kinek nem lett volna alkalma ezt önönmagán tapasztalni ? De hogyan is lehetne máskép? Ha a hideg fürdő leszállítja a test hömérsékét, annak előbb-utóbb ismét a normális fokra kell emelkednie, ez azonban csak az otidatió növelése által lehetséges, az otidatióval együtt pedig az emésztési műkö­désnek is emelkednie kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom