Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-10-09 / 42. szám
Veszprém, 1886. Hetedik évfolyam. 42. sz. Szombat, október 9. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre . . . . .. . 6 frt — kr. Félévre..............................3 frt — kr. Negyedévre ........................1 frt 50 kr. Egyes p éldányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. (K. T.) A láng lelkű népirónak, a magyar szabadság sokat szenvedett apostolának, kit a mi vármegyénk büszkén nevez fiának: Táncsics Mi h á 1 y n a k emlékszobrát holnap leplezik le Acsteszéren, az elhunyt iró szülőhelyén. Egy'emlékkel gazdagabb, egy szabadság- jellel többje van Ve3zprémvármegyének, hová késő nemzedékek elzarándokolhatnak majdan, égő honfisziveik kegyeletét áldozandók a hazaszeretet oltárán. Nemes missiót vállalt s rótt le a szobrot létesítő bizottság s tagjai, kik oly önzetlen kegyelettel segiték az ifjú elnököt Bokross Józsefet, az ő fáradalmas, de dicső működésében : az egész haza, az utókor, első sorban azonban Veszprém vármegye népének hálájára érdemesültek. Mert e szabadságjel a mi megyénket disze- siti s közvetlenül a mi fiaink hazaszeretetének lesz oltárává. Itt látta meg először az égnek világát, itt szívta ifjú leikébe a szabad eszmék bűvös ihletét, itt szállt ajkára az első honszerelmi ének, örök zsolozsmájául a sokat szenvedett, örökké tűrő szegény magyar nemzet népének. Az a szegény jó Táncsics, ki élő vértanúja volt nemzete szabadságvágyának, csak a küzdelemből, csak a szenvedésből vette ki részét .... az eszmék diadalát nem érte meg. Fülei nem hallották győztes nemzete TÁNCSICS EMLÉKE. ,— Szobrának leleplezésekor. — Hallottad-e e szót „szabadság!“ Amint elzengé millió ajak! —- Rengett a fold, súgott a tenger ■ S a bérezek visszhangoztanak ! . . . E szó a honfiak szivében Felgyújtó az alvó garázst S a felkelő nap fénysugári Széthinték a bűvös varázst . . . S élén az ihletett dalossal, ■ Úgy ment a százezernyi nép . . . Öröm ült minden honfi arczán S dics-ének zenge szerteszét . . . A szent szabadság ihletével Rohant Budára a tömeg; Volt lelkesiiltség, hogy a nap is Leszállt — és úgy csodálta meg ! . . . Es vállukon az ihletettek Lehozták a sajtó-fogolyt : Tá ne s i c s M i h ályt, ki a szabadság Szent eszméjéért fogva volt. S ünnepelt lón, dalt zengett róla A nemzet ihlett dalnoka. Ki egyszer hallá ezt a szép dalt, El nem felejti azt soha! . . . Azóta hosszú évek múltak, Rég meghalt már a jó öreg, l)e szelleme él mindörökké És glóriája fönlebeg! . . . M e g j e 1 e n minden szombaton. Szerkesztőség: Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos -utcz a, 105. sz. a. küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. diadalmi hymnusát, a győzők örömharsonáját .... Gyászének kísérte át az egész életen s bánatdúlta szívvel szállt le ismét a reménytelen föld méhébe. De nem! A vértanuk sírján piros virága nyílik az aloenak, mely senyvedett száz éven át, de száz év múlva újra nyílik. Táncsics százada nem fakasztá ki a szabadság alvó aloe-virá- gát; sírján majdan kiviritja azt a nemzeti kegyelet s a hazaszeretet Geniusának forró könnye. A szabad eszmék rabja, kit börtönbe hur- czolt egykoron a zsarnoki hatalom . . . leikével itt maradt közöttünk, az ő szelleme fejünk fölött lebeg s áldó emlékezete irányt jelel a késő nemzedéknek: mint kell szeretni a hont s mint kell szenvedni a nemzetért. Az a szobor ott Acsteszéren nem panaszjelül áll ott a szabad eszmék végett szenvedett börtönkinokért. Glóriakép az s a kőajkak mintha most szünetlen is zengenék: Hazádnak rendületlenül Légy Live, óh magyar! . . . Mennyit; ér egy tanitó ? Gróf Esterházy Móricz Veszprém megye főispánja, puszta-gyimóti urodalmában egy elemi iskolát tart fenn. Ezen iskola vezetője 14 év óta Zubek Lénárd volt. Nagyon téved azonban, aki azt hiszi, hogy Zubek tanitó ur e magas szerencsét odaadó munkásságával, kötelességének hű teljesítésével érdemelte ki, oh nem! ezek csak mellékes érdemei valának; a fő az volt, hogy Günther E. kasznár urnák térdet- fejet hajtott, szekatúráját békén tűrte, visszaélései előtt szemet hunyt, s a kasznárné ő nagyságának szépen kezet csókolt. De hát — tempóra mutantur. Egyszer csak hire jár, hogy 6 méltóságának birtokai bérbe adatnak s a tisztek elfognak bocsáttatni. E hírrel egy időben jelent meg Saint Genois újonnan kinevezett fő-fő igazgató, aki Puszta-Gyiinótot is szerencséltető látogatásával, nem kis boszuságára Günther urnák. A sajtófogságban. (Három czikk.) I. (Folytatás.) A fogház ügykezelési rendén első sorban a tisztaságra s illetve a szellőztetésre van súly fektetve s ez nemcsak a dolog természetéből foly, hogy 200— 300 rabnak három folyosóra való összezsúfoltsága egészségügyileg paralyzáltassék, hanem involválja azt a fogház szerencsétlen épitésmodora is. Eltekintve attól, hogy ez a kolossális, ötemeletes, majd húsz ölnyi magas bástyaépület, alap nélkül van a sziklaoldalba építve, úgy, hogy a legkisebb földrengésnél (mik most épen nem ritkák a magyar földön) az első földemotióra lecsuszhatik mindenestől a hosszuutezai szédületes mélységbe, maga alá temetva két sor házat is: eltekintve e szörnyű eshetőségtől, az összes börtönhelyiségek oly félszegszá- mitással construálvák, hogy csak a legnagyobb gondossággal s a legmegfeszitettebb szorgossággal lehet azokban a jó levegőről s a tisztaságról gondoskodni. Nos, e tekintetben nyugodtak lehetünk. Cserna kir. ügyész beható rendeletekkel törekszik e nyomorúságos kalamitáson segíteni s az uj foghazfel- ügyelőben Németh Lászlóban az ügyészség mindenesetre oly lelkiismeretes közeget nyert, mely rendeletéit teljes odaadással végrehajtja s egész nap azzal van elfoglalva, hogy folyton tisztogattat, öntöztet, söpörtet, meszeltet; a rabok élelmezését ellenőrzi, szóval folyton jár-kel folyosóról-folyosóra s nemcsak nappal, de éjjel is felügyel a rendre s az őrjáratokra. Az uj börtönmester Nagy István csak pár hete lett idehelyezve Devecserről s ő is legjobb erejével azon van, hogy a fogházat illető administrativ s rendi ügyvezetés pontosan végrehajtassák. Az uj igazgatónak, — ki közben legyen mondva, több gazdálkodási miseriáknak jött nyomára, Zubek elpanaszolta mindama méltatlanságokat, melyekkel kasznárék részéről illetve lön, a csordultig telt pohár kiömlött. Ezzel aztán szétpattant az első honiba, mely a békés viszony végét s a harcz kezdetét jelezte. Kezdetben epés feleselések, majd durva insulátu- sok következtek ugyannyira, hogy a tanitó s családja nem merte az udvaron mutatni magát. A kitört harcznak legszomorubb scenája a tanítói lak mögött levő kertben játszódott le akkor, midőn G. bőszült vadként támadta Zubek urat s t e 111 c g bántalmazta. Nota-bene, e támadásnál a kasznár urnák négy urasági béres szolgált hátvédül. Z. a személyén elkövetett azon otromba sértésért illetékes helyen panaszt emelt Günther ellen, s ennek minden visszaéléseit az uj igazgatónak feljelentette. Az igazgató fényes elégtételt Ígért Zubek urak. — De.kasznár uram sem esett a feje lágyára! Gondolta, hogy tettének komoly következményei lesznek reá nézve, s úgy akart felülkerekedni, hogy szinte bepanaszolta Zubeket, mint tolvajt, mint rágalmazót stb. s a grófi udvarnál befolyásos embereknél csuszott-mászott folyvást, áskálódva Zubek ellen. Az alattomos akna munkának lett is következménye: Zubek tanítóra nézve alaptalan vádakkal, csúnya hazugságokkal annyira eláztatták őt gróf ur ő méltósága előtt, hogy ez 1886. szept. 25. 35. sz. a. kelt rendeletével Zubekot tanítói állomásáról egyszerűen elbocsátotta. A szegény tanítót tehát, kinek uyomorgattatása idején védője nem akadt kitúrták. Az elbocsátási okmányban, mint indokok a következők vannak felhozva: „Hanyagság, kötelességmulasztás, a gyermekekkel való kegyetlenség s állásával meg nem férő magaviselet.“ Valóban súlyos vétkek s irgalmatlan kicsapatást érdemel az, a ki ezekben leledzik. Azonban szerencse-e vagy sajnos? szó ami szó, Zubekra a felhozott vádak egyike sem illik. Tökéletesen bebizonyítom ez állításomat. Néger Ágoston pápai apát-plebános urnák, mint iskolafeliigyelőnek 1886. aug. 26-án kelt bizonyítványával, mely szerint nevezett „hivatalosan bizonyságot tesz, hogy Zubek Lenard puszta-gyimóti tanitó tanítói minőségében jól járt e 1, és erkölcsi viseleté ellen, a legutóbbi időkig (Sic!) midőn közte és a p.-gyimóti kasznár között sajnos körülmények merültek fel, kifogást tenni nem lehetett, sőt magát példásan viselte.“ Tehát hivatalában jól járt el; ezt bizonyítja az iskola felügyelője aug. 29-én, tehát a zárvizsga után. Mikor követte el az a szegény tanitó azt a súlyos „hanyagságot“ és „hivatalmulasztást“, mikor viselte magát „kegyetlenül“ a gyermekekkel ? Tán a szünidőben ? Tessék megítélni! A „Pápai Lapok“ most igazán védelmébe fogadhatná*) azt a méltatlanul üldözött tanítót, akinek vizsgáiról évröl-évre meghozta az elismerő nyilatkozatokat. Hogy az elbocsáttatás tisztán személyi motívumokra vezethető vissza, kitűnik ezekből s hivatkozott bizonyítvány utolsó szavaiból: „A legutóbbi időkig, midőn közte és a p.-gyimótbi kasznár között sajnos körülmények merültek fel“, addi-g t. i. semmi kifogásolni való nem találtatott. Mielőtt soraimat tek. szerk. ur engedelmével — tovább folytatnám, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az elbocsátást kétrendbeli vizsgálat előzte meg: egy oly privátvizsgálat-féle, s egy „hivatalos“. Ez utóbbinak kiküldött tagjai: a járási szolgubiró- ság egy képviselője, apát-plebános ur, mint a p.-gyi- inóthi iskola felügyelője s Hannig pápai fötanitó, quasi mint vádlott jogainak védője. Ez utóbbi — nem nyervén értesítést a vizsgálat határnapját illetőleg, — honn rekedt. Hogy nevezett két megbízott kinek részére volt kedvezőbben hangolva, a kasznár vagy a tanitóéra-e, nem firtatom; de azt nem hallgathatom el, hogy Néger apát ur mindjárt kezdetben rósz néven vette vádlottól, hogy velük egyben lemerészkedett ülni. Hát mire való a vádlottak padja?! Továbbá erősen igyekezett kapacitálni Zubekot, hogy neki a kasznár főtisztje. Én nem tudom, ki-ki hogy vélekedik, de nekem szent meggyőződésem az, hogy a béreseknek, kocsisoknak, írnoknak és ispánnak igen is főtisztje a kasznár; de a tanitó — tisztelettel elismerve a grófban a patrónust — semmiféle kasznárnak alárendelve nincs és nem lehet. Hogy nevezett két megbízott kinek részére volt kedvezőbben hangolva, gyanítani lehet, ha megemlítem, hogy Zubekot — aki történetesen a szomszédvárosi pusztán volt látogatóban — a vizsgálat színhelyére, Írott rendelet folytán fegyveres csendőr kisérte. A többit tudjuk. Most már csak az a kérdés: van-e joga Öméltóságának ahhoz, hogy egy nyilvános iskolában működő tanítót, bár ha ő gondoskodik is annak díjazásáról — egy egyszerit vizsgálat után, csak amúgy, elbocsátani ? Hát ezek az egyes uraságok által fenntartott iskolák, s iskolatanitók nem esnek a népoktatási törvény alá? Ezek dolgaiba semmi beleszólása nincs a tanfelügyelőnek vagy miniszternek ? Ha ez igy volna, akkor az e fajta iskolák tanítói alább valók lennének a béreseknél, kiket a cselédtörvény védelmez, ha rajtok jogtalanság esik! Ezekre a kérdésekre a választ adja meg más ... de azt tudom, hogy lelketlen munkára vállalkoztak azok, akik azt a *) Az ám. ha szabadna! Hát nem tudja ön, hogy a jó gróf ur a „Pápai Lapokénak is a patronusa ? Szedő. S a mig maffffar leszen a földön Feledni nem fogják soha! Táncsics Mihály, te élsz örökké Szabadságunk apostola! . . . HULLÁM. Minekettőjiiket pedig Cserna kir. ügyész ellenőrzi s havoukint háromszor-négyszer is megfordul a katakombákban. Végigjár minden börtönt s kikérdezi a rabokat, hogy nincs-e panaszuk stb. Örvendetes dolog, hogy minélkevesebb hiányt talál s az ügyvezetéssel teljesen meg lehet elégedve. Ha majdan a megye kiköltözik a mostani helyiségből, s a törvényszék átköltözik a várbeli szárnyra, akkor valószínűleg a börtönépületen s különösen a folyosók kellő szellöztetbetése czéljából is lényeges változtatások lesznek eszközölhetők. Mert most a börtön alsó három folyosóján összegyűlendő mias- matikus romlott lég, mind ott tolul ki az egyetlen lgpcsőházon s természetes, hogy javarésze aztán a törvényszéki helyiségek 4-ik s 5-ik emeletére terjed — nem kevésbé veszélyeztetve a törvénybirák s a segédszemélyzet egészségét is. A fogh áz középső folyosóján, vannak a legsulyo- | sabban elitéit rabok. Itt voltak a kenessei rabló- gyilkosok is, kiket pár héttel ezelőtt Illavára s Lipótvárra küldtek; itt volt elcsukva Hoszter „ur“ is, kit aztán szökési kísérlete után letettek a legalsó folyosó 20. szánni ablaktalan' sötét kőüregébe. Itt férnek meg végül valami 5-—6 czellában a fogoly asszonyok s leányok is, kik rendszerint súrolással mosással, foltozással vannak elfoglalva. A felső folyosón a börtönök már nem olyan szőkék s igy számuk nem is 16, hanem csak 9. Tiz- tizenkét rab van itt egy-egy nagy szobában s ezek napközben kosárkötéssel foglalkoznak, egy volt kosárkötő fegyör -vezetése alatt. A munkások száma 40 s ügyességüket valóban megcsudálhatni. Azok a kérges tenyerű parasztok itt minő finom munkát tudnak végezni! Egy-egy kosarat (minő a piaczi bevásárló kosár) egy napon készít el egy rab s igy naponta 40 kosár készül, miket aztán darabonkirt 30 és 35 krért bocsátnak áruba. Készitnek aztán csinos ruha, — mosó, — edényes, — s fás kosarakat, csinos piuczetokokat boros üvegeknek, kés-villa kosarakat stb. stb. s áruk a lehető legolcsóbb. Ugyanezen a folyosón van a két nem részére j egy-egy kis kórház, 6 —8 ágygyal; s itt a szabad j folyosó végén van a ref. ág. hitv. kápolna s a kath. j mise-oltár. Vasárnaponkint itt tartatnak az istenitiszteletek ; ág. és ref. istenitisztelet felváltva minden második vasárnap, kath. mise minden vasár- s ünnepnap. 1 A rabok többsége ref. vallásu: fit. Bényey lelkész oktatja őket a vallástanban s minden alkalommal megható beszédet tart. Hogy mily gondot adhat egy-egy ily beszéd szerkesztése, mely mindig rabokhoz van intézve, könnyen elképzelhető s azért nem is hagyhatom említés nélkül, hogy ezért a fára- dalmas közreműködésért az állam 50 frtot mer fizetni. Ha magánember ajánlana valakinek ily hivatalért 50 frtot — az alighanem lába nélkül érne ki az utczára; de hát az állam nevében szabad svihákos- kodni. Ugyanezen a folyosón, két üveges rekeszszel elkülönítve van a konyha s az őrség két szobája, úgy az élelmi raktár is — s midőn ezt konstatálnám : az olvasóra bízom annak a megítélését, hogy micsoda pestises levegő lehet ezen a folyosón, különösen, ha a kosaras emberek örökösen vizben ázó bűzös fűzfavesszőikkel dolgoznak itt. Nem tudom, mint vélekedik e folyosó levegőjéről dr. Csolnoky F. a fogház orvosa, mert a fogház metrhagyatik-embereivel édes-keveset érintkeztem, hanem bizonyos az, hogy ennél dögleletesebb levegőt nem tudok képzelni s rendkívül jó házból való idegeknek kell azoknak lenni — amelyek itt el nem áléinak a temérdek büdösségtől. Hanem azt itt persze föl sem veszik; napról- napra élvezik ezt a mellölő. orresavarintó pribékambróziát; utóbb megszokják, mint a csatornatisz- titó a bacillusokat. A bacillusokról jut eszembe a kolera. Arra a hírre, hogy Budapesten kiütött a koleravész, hát persze a fogházban is lázas sietséggel láttak újból meg újból a tisztogatáshoz; hanem arra, hogy a kosárkötés légfertöző munkáját legalább egyidöre meg kellene szüntetni — elfeledtek gondolni. Hát aztán akadt is kolerás ember, még pedig a kosárkötők közt. Ráfogták a szegény görhes-görcsös nyavalyás nyomorfira, hogy jóllakott szalonabőrivel, ettől lett csúffá a hasa. Pedig dehogy ! Elég itt egy szusznyi ebből a füzfabüdösségből, hogy az ember megteljék bacillus-komákkal, avagyis koma- bacillusokkal. Most pedig térjünk a napirendre. Kompolthy Tivadar. (A Il-ik czikk következik.)
