Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-09-25 / 40. szám
Veszprém, 1886. Hetedik évfolyam. 40. sz. Szombat, szeptember 25. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre Félévre Negyedévre 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos-utcza, 105. sz. a. küldendők. 2^- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babócliay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhivás. a „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ 1886. okt.—decz. folyamára. A lefolyó év negyedik évnegyedét nyitja meg jövő hírlapunk s kérjük, mint a múltban. úgy továbbra is, szives olvasóink támogatását. A hirlap elvei, program inja ismeretes. Radikális, független marad s hatékonyabb lesz azzal, hogy politikai lappá alakul át legközelebb. A megyei ellenzék belátta, bogy szüksége van egy erős orgánumra, mely pártállását függetlenül s erős karral védelmezze. Jelezzük eleve, bogy a megyei ellenzék szervezése iránt is megtörténtek az élőintézkedések, hogy úgy a megye törvényhatósági gyűlésében, mint a képviselőválasztásoknál erőbeli túlsúlyát min eh g érvényesíthesse. Eötvös Károly úr, a megyei ellenzék szeretett vezére, a párt fölkérésére, októberhó folyamán a megyébe jő s a pártszervezést végrehajtja. A mozgalomban hírlapunk is megteendi elvi kötelességét s egyúttal azon leszünk, hogy a közéletnek oly tükrét nyújtsuk, mely őszinte és nyílt minden izében. Tartalmas, bő, érdekes a lap. A megye krónikáját megtalálja abban az olvasó egészen, teljes világításában. Ilyen lesz ezután is s hisszük, hogy törekvéseinket ezután is oly mérvű nagy támogatásában részesitendi a megye népe — mint eddig. Hazafias tisztelettel a „Veszprémi Független Hírlap“ kiadóhivatala. Sajtófogságban. Oly lassan jár az óra, oly hosszú az idő, A múlt sehogyse tellik s nem siet a jövő ; Akarva-nemakarva foly itt le a jelen, Kérettelen, siváran — akár az életem 1 Mely annyi lánggal izzó s oly érzelemteli, Nincs vágya itt szivemnek, nincs álma sem neki; Nincs öröme, se búja; nyugodt, panasztalan, Már csak alig hogy érzem, hogy dobogása van . . . Nem gyönyöröm a hajnal, nem altat el az est, A madarak danáját sem hallom örömest; Sötétbe bolyg a lelkem, hol nincsen égi fény — Nem ismerek magamra, hogy én vagyok-e én? . . . Vajh ez a sziv-e még az, mely lázzal ég, lobog. És gyújtva tör az agyba, ha vére háborog ? Hogy a hon és a népe legyen örök. szabad, És boldog mint az álom és mint a gondolat! S a képzelmem-e még az, mely mint a sas repül A szabad aetherárban. elérhetetlenül ? . . . Űzve a délibábot s a festett ideált, Kaczagva a világot, az életet s halált! Én vagyok-e, kit lelke az esti alkonyon Boldog család körébe oly kérve-liíva von ? . . . Hol szelidarczu anyjuk köré a gyermekek, Mint csillagok a holdjuk köré, sereglenek . . . Apát kérdik szegénykék .. . Vajh mit telel a nő ? . .. Oly lassan jár az óra . . . Majd nemsokára jő ! Majd ég a n a p az égen, a kis család egén... . . . S hogy sírnak a piczinykék — hát ő is sir, szegény! Kompolthy Tivadar. Az inseg. Veszprém, szept. 25. Széchényi mondata, hogy „Magyarország anyagi jólléte a felhők járásától függ* * * ez évben is szomorúan érvényesült. A felhők nem kedveztek a földnek. Hosszú, hóförgeteges tél után tavasz sem volt, egyszerre nyár lett s öt hónapon át kánikulai hőség uralgott. A tavaszi munka elkésve történt, az is baj volt. De nagyobb baj volt aztán, hogy tartós szárazság perzselte a vetést s amint a köd s késői fagy megölte az összes gyümölcstermést, a szárazság azonkép tönkretette a gazdák reményeit. Még a szüretbe vetették bizodalmukat. Júliusig szépen fejlett a szőllő s bő mondhatni gazdag szüretet ígért. Azután jött augusztus s szeptember kéthavi rettentő hősége s vége volt a szüret reményének is. Szomorúan nézünk elébe a télnek. Országszerte az Ínség panaszszava hallik. Ami kevés termés volt búzának, gabonának, mustnak nincsen ára. A külföldet nem érték ilyen csapások. Ott jó termés volt mindenütt. Könnyű most a velünk való versenyük. A magyar termékek ezidén leszorultak a külföldi piaczokról. Vajha csak a belföldi szükségletre legyen elég. Pestmegyében már kitört az Ínség válsága. Ott már 20—25 község él az állam Ínséges kölcsönkenyerén. A felvidékről, Erdélyből sőt a gazdaghirű Bánságból is szomorú jelentések érkeznek az Ínséges állapotról s segélyt, kölcsönt, ínséges munkát kérnek a kormánytól. S az általános nyomorban Veszprémin egye is osztozik. Legtehetősb gazdáink is siralmasnak festik a helyzetet. Ók valahogy csak áthúzzák a telet, de mi*lesz a földetleu, munkátalan szegény néppel ? Mikor gazdának is szűkén tellik, mi jusson a szegényeknek?! Valóban szomorú helyzet az s annál két- ségbeejtőbb, hogy nehéz azon segíteni. Nem igen van kilátás arra. hogy járáson- kint ínséges munkát lehetne rendszeresitni. Az egyesek könyörülete, a magánjótékonyság sem segíthet ezernyi szegény ember nyomorán. Nagyváradi Stépán Gézához. KÖLTŐI LEVÉL (1868). Szállók te hozzád, kedves jó barátom ! A halmos Tolna báj vidékiről, Zemplénmegyének Tolcsva városába, — Holott lakói a koszorús begyek Lábainál, Te — boldogja Hordoznak ! Elsőben is tölts bort a billikomba Pinczéd borából, milyent nem ivott Egy Isten sem az Olymp tetején . . . Ah ! én emelek vízzel tölt pohárt Sirass barátom, ób sirass meg engem, Mert én régen csak hírből hallom azt, Hogy a világon még bor is terem ! Princzipálisom lopva issza, mintha Báj-ital volna, melyet úgy talált fel Az ő számára valamely varázsló. Ha a fogam vaczogna is barátom! Csak egy kortyocskát adna-é nekem ? ! Pedig, pedig én és bor! Hisz te is — Tudod barátom, mint szerettük egymást! . . . Már bölcsömet is, melyben ringatának — Szőllővesszőkből fonta egy paraszt, És piskótámat édes téj helyett — Édes borba mártogatta dajkám. Apám után a piuczekulcsokat Úgy czipelgetém, hogy nyögtem belé . . . S ki a fülét tisztelte: az nem is Bántotta tőlem, mert jaj volt neki! A pinczéből hazafelé térve: — "ügy eltörtem azon a fejemet, Hogy a kulacsnak milyen gyönyörű Gyönyörűséges kis kalapja van! Nőttem, és nőtt szerelelmüuk; bő fokát Pesten, a „Komlókért“-ben érte el, Tudod, ahonnan Emericzyvel Jénába mentél bölcsességtanulni . . . Mig én tovább is ott elmélkede'm Nóé apánknak bölcsességiről . . . Most látom siratsz, — szemed-gvöngyei A nőegyletek édeskeveset tehetnek, a téli népkonyhák csak a városok szegényeit segélyezik. A inegye vidéki népe aggodalommal, segély- telenül néz eléhe a télnek. Nem vándorolhat ki a szomszéd megyébe, ott is olyan a nyomorúság. Majd hát tűr, nélkülöz amig lehet, mig a család is tűr s el bírja fojtani az éhség könnyeit. Hanem aztán ? . . . Bizony nagy a veszprémi bőrtön, de nem lesz elég befogadni a nyomor gonosztevőit! Quid nunc ? . . . A deczemberi közgyűlés messze van ; mig a megyebizottság határozhatna, addig intenzívvé fejük a községekben az ínség. A megyei alispán kövesse a pestmegyei alispán példáját. Hívja egybe a szegényebb, sujtottabb vidékek értelmesbjeit s az anket- ten állapodjanak meg a módozatokról, mit kellene az ínségeseken segíteni? A segélynyújtás annyival sürgősb, hogy a koleravész is fenyegeti. Kétszereses nyomorúságában kettős kötelességünk az elhagyottak segélyére sietnünk. Lesz-e figyelmeztetésünknek ezúttal fogaimba? Meglehet. Meglehet, hogy az alispán ez egyszer letesz a mihaszna meghagyatik-irásról s megpróbál tetfcleg is alispán lenni. Lehet, hogy a panaszcsititás nemes frázisairól is letesz ezúttal s jár a tevékeny emberek egyenes, de fáradalmasb utján. Lehet. S ha ugjr lesz: akkoron teljesitendi legszentebb kötelességét: a humanitás s a könyörület kötelességeit. S törekvéseit mindnyájunk erkölcsi s anyagi ereje fogja támogatni. Rendkívüli megyei közgyűlés. Meghívó. Vármegyénk törvényhatósági bizottságának folyó éri szeptemberhó 6-án és folytatva tartott közgyűlésében 356/12202 szám alatt hozott határozatával nyert megbízatásomhoz képest felkérem a törvényhatósági bizottság t. tagjait, hogy a hivatkozott határozattal folyó éri oetóberlio 4-ére kitűzött -rendkívüli közgyűlésre folyó évi octóberhó 4-én cl. e. 9 órakor a m. székházban megjelenni sziveskedjenek. A rendkívül közgyűlés tárgyai: 1) A községi általános szabályrendelet megalkotása. 2) Az 1S86. XXII. t. ez. 142. §-a értelmében a községek háztartásának ellenőrzésére kellő száma törvényhatósági bizottsági tagok kijelölése, 3) Az ebek tartásáról szóló szabályrendelet megalkotása, 4) Veszprémváros képviselőtestületének a város tulajdonát képező és jelenleg városházi helyiségül használt 66 nép sorszámú ház eladása tárgyában hozott határozata. Veszprém, 1886. évi szeptemberhó 22-én, Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. Kilátásaink. Mintha a természet kiakart volna tenni magáért utoljára, mielőtt a. Balaton innenső partjának népe tökéletesen koldussá leendett, oly páratlan minőségű az idei bortermésünk. De csupán minőség dolgában mondhatjuk ezt, — minőség dolgában is csak ott, ahol a szőllő még teljesen nem csenvészett el a filloxera pusztításaitól. — És ez, sajnos, nagyon kevés helyet hagyott megkímélve, s kétségtelennek tekinthetjük, hogy jövő évre már nem lesz szüret a Balaton innenső partján. Minő sors vár akkor arra a népre, mely eddig csak megélt valahogy a bortermelésből ? Ettől a kérdéstől valóban el kell borzadni. ha a jelen körülményeket tekintjük. Mert tény áz, hogy egyedül a bortermelés nyújtotta eddig vidékünk népének a legbiztosabb keresetforrását. A mostani év tanúságai meggyőzhettek bennünket a felől, hogy a szemes élet termelése ma már a leghálátlanabb keresetágak közé tartozik. — Nemcsak azért, mert egy rosszkor jött vagy elmaradt esőzés meghiúsítja az aratáshoz kötött reményeket, hanem különösen és főleg azért, mert a külföldi Ne hulljanak a föld rideg porába, Hullasd vizembe, és koczczints velem ? ! Ugy-e jól esett,? Nézd most veszem észre: Te fölcserélted talán poharam ? Vagy könnyeidtől vagyok olyan részeg? Hisz a te könnyed angyalok bora! . . . Most ülj le ugv . . . puha pamlagodra, Mig e durva szalma-székről neked Elbeszélem élet-történetem, Mely olyan tarka, mint a szarka farka . . . * * * Ezernyolczszázötvenkilenczet Írtak, Pestről Csák várra mentem rektorul, Egy ideig ott laktam és talán — Ott laktam volna három évig is, Hanem hát egyszer a szolgabirót — Magyarmiskásan úgy pofon törültem, Hogy bnígónak képzelte a napot! Meg ne Ítélj pajtás, ez a gazember, Német-zsoldjában nemzetem gyalázta ! E csudát is magyar nő szülte, hogy Fulladott volna a fürdő-vizébe — Á mikor még olyan volt, mint az öklöm! Ah, Istenem be sok büdös-bankát Költöttek már ki a fülemilék! Onnan, egy éjjel, felpakoltam és Futottam Pestnek ... A királyi biztos Minden kópéját utánam huszita . . . Pestről Borsodnak vettem utamat, Késő este volt, —- midőn szivdobogva Damakra értem, hol szegény anyám S árva testvérim gyászruhában biísan Együtt zokogtak a kis papiakon, Jó atyánkat nem szűntek siratni. Kinek holttestét ah ! nem láthatám 8 nem ejtheték koporsójára könyet! Képzelheted, amint közikbe léptem: Anyám s testvérim — mint elsőszülöttet — Miként öleltek kínos fájdalommal, Mint a futókák valamely erősbb Élőfát, melyen összefolyni vágytak. Mintha egymásra vártak volna, hogy Melyik beszéljen nekem a csapásról, Mely hét árvának szivét összezúzta ! . . . De egyik sem mert hangot adni, annak Nagyobb is volt az, mint elmondható! Anyám gyászkendőt illesztvén fejére : Megfógá kezem és vont, hogy kövessem S mentünk utánna, mint ott fenn az égen Egymást követték a gyász-fellegek . . . Néhány perez múlva a temető-kertben Együtt valónk mind, az egész család, Mert ha sírjánál állunk kedvesünknek, Mintha nem volna ő se messze tőlünk: . . . Egy három éves kis fiú öcsém, Sírjára térdelt és ott hallgatódzott, E«y nyilaton át beszélt is vele, Valamiről panaszkodott szegény ! Egy lebelke lengette fürtéit . . . Idvezült atyánk lelke járt közöttünk! . . . Kedves barátom, várj most egy kicsit, Hadd törölöm meg könvező szemem; Hiszen te is sírnál, ugy-e te is — Ha ilyen gyászról beszélnél nekem ? ! Igyál egy kortyot, mig én kialudt Pipámra gyújtok és tovább beszélek . . . Egy pár napot töltöttem a családdal, Talán töltöttem volna többet is, Hanem egyszer egy mogyorófa pálczás Ember jött hozzánk . . . kitalálod ugy-e Hogy az a falu szája a biró! Nagyot köszönt és maramogá, hogy egy Sürgönyt kapott, a melyben kérdezi A szolgabiró : otthon vagyok-e ? Fölvettem ismét a vándorbotot, 'S búcsút vevék marasztó kedvesimtől — ’S utlan-utakon a bérezés Gömőrnek Legregényesebb táját értem el, Murányt barátom! A dicső Muráuyt! — Melyről Petőfi, Tompa és Arany E három költőkirály énekelt . . . Házigazdám egy derék úri ember
