Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-01-23 / 5. szám

A rendes tag szavazatára vonatkozólag : a) a birtokosok szavazatukat birtok-arányban gyakorolják és pedig: minden egyszáz ka- tasztrális hold után egy, — ötszáz kát. hold után két, — egy ezer kát. hold után három, minden további egyezer hold után ismét egy szavazattal birnak és ezeket megbízottjuk által is gyakorolhatják ; b) a bérlők egy sza­vazati joggal birnak, melyet személyesen gya­korolnak ; azon esetben, ha egy tulajdonosnak egy község határában fekvő vizterületén több bérlő gyakorolja a halászatot, ezek együtt egy szavazati joggal birnak és azt megbízottjuk által gyakorolhatják. Miuden tag, a szövetkezet által e czélra bérelt vizekben, a szövetkezési szabályzók szo­ros megtartása mellett horgászhat, az évi tagdíj lefizetése alkalmával nyert, azon egy­leti évre és személyre szóló jogosítvány (jegy) felmutatása mellett. 5. §. A szövetkezet szervezete: a) a köz­gyűlés ; b) az igazgatóság; c) a tisztviselők. 6. A közgyűlés. Minden egyleti év ele­jén rendes közgyűlés tartatik, melyet az el­nök hiv össze. Fontos esetekben, vagy amidőn 10 szö­vetkezeti rendes tag azt Írásban kiváuja, az elnök rendkívüli közgyűlést is tartozik összehívni. * A közgyűlésekre az összes tagok egyen- kint és külön hivandók meg, a meghívásban a tárgysorozat felsorolásával. Ezenkívül a meghívás idejekorán közzé teendő a szövetke­zet hivatalos közlönyében: a „Halászati La­pok“-ban, valamint az érdekelt megyék hi­vatalos lapjaiban is. A közgyűlési határozatok a megjelent tagok szavazattöbbségével hozatnak. A sza­vazatok egyenlősége esetén az elnök dönt. Szavazásra csak az jogosult, ki tagsági díjjal nem tartozik. A jegyzőkönyv az elnök és titkár alá­írásával hitelesíttetik. 7. §. Kizárólag a közgyűlés tárgyai: a) az elnök, az alelnök, igazgató és igazgatósági tagok választása; b) az alapszabályok módo­sítása; c) az évi tagsági dij megállapítása; d) az igazgatóság által előterjesztett szám­adások és költségelőirányzat felülvizsgálása Ó3 helybenhagyása; e) határozat az igazgatóság avagy egyes tagok által előterjesztett indít­ványok felett. Ezek közöl olyanok, melyek az alapszabály módosítására, avagy a szövet­kezet anyagi ügyeire vonatkoznak, a közgyű­lést megelőzőleg 14 nappal az igazgatóságnál bejelentendők; íj a szövetkezet feloszlása és vagyonának hovaforditása feletti határozat. 8. §. Az elnök, alelnök, igazgató és igaz­gatósági tagok szótöbbséggel választatnak. 9. §. Az alapszabályok módosítását czé- lozó határozat érvényességéhez a jelenlevők Ya-ának szavazata kívántatik; a szövetkezet feloszlása felett csak külön e czélra összehí­vott, rendkívüli közgyűlés határozhat, mely azonban csak akkor érvényes, ha ahhoz az akkor létező összes tagok 7«-a hozzájárul. Mindazon közgyűlési határozatok, melyek az alapszabályok megváltoztatását, az egylet feloszlását, s ez esetben vagyonának hova- forditását czélozzák, foganatosítás előtt a nagyméltóságu földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi m. kir. minisztériumhoz felter- jesztendők. 10. §. Az igazgatóság. A szövetkezet ügyeit az igazgatóság kezeli, melynek tagjai: az igazgató és 12 igazgatósági tag, az ügyész, titkár és a pénztárnok. 11. §. Az igazgatóság hatásköréhez tar­tozik : a) a közgyűlés határozatainak végre­hajtása; b) saját ügyrendjének megállapítása; c) az ügyész, titkár és pénztárnok választása; d) kiküldöttek kijelölése; e) őrök felvétele, elbocsátása és ezek dijának megállapítása; íj jutalmazások eszközlése és a jutalomdijak megállapítása ; g) az időközben megürült igaz­gató-tagsági, elnöki és alelnöki, ügyészi, tit­kári, illetőleg pénztárnoki állásnak a legkö­zelebbi közgyűlésig titkos szavazás utján leendő betöltése; h) tiszteletdijak megállapí­tása; i) ivarterek kijelölése, ilyenekre bérleti szerződések megkötése; j) tagok felvétele és kizárása feletti határozat; k) a számadások és költségelőirányzatok beterjesztése. 12. §. Az igazgatóság a szövetkezet ér­dekében külön kérdések elintézése végett vidékre egyleti tagokat küldhet, kik az igaz­gató által kiállított külön meghatalmazással láttatnak el. Ezen kiküldöttek Írásbeli jelentéseiket az igazgatóságnak haladéktalanul beterjesztik. 18. §. Az igazgatósági ülést az igazgató, a szükséghez képest hívja össze. Az igazgatósági ülésekre az összes igaz­gatósági tagok egyenkint és külön hivandók meg az igazgató által. Az igazgatósági ülések határozatképes­ségéhez az igazgatósági tagok Vá-ának jelen­léte szükséges. A jegyzőkönyv az igazgató s a titkár aláírásával hitelesíttetik. 14. §. A szövetkezet tisztviselői: a) el­nök, b) alelnök, c) igazgató, d) ügyész, e) tit­kár, f) pénztárnok. 15. §. aj Az elnök. A szövetkezet elnöke a szövetkezetét minden irányban képviseli. b) Az alelnök. Az alelnök az elnököt távolléte alatt mindenben helyettesíti. c) Az igazgató. Az igazgató érvényesíti a közgyűlés és igazgatóság határozatait és pénzeket utalványoz. d) Az ügyész. Az ügyész jogi ügyekben tanácsosa, esetleg képviselője a szövetke­zetnek. e) A titkár. A titkár végzi a szövet­kezet írásbeli dolgait és szerkeszti az összes ülések jegyzőkönyveit és a szövetkezet kiad­ványait. f) A pénztárnok. A pénztárnok az igaz­gatóság által megállapított vagyon- és pénz­tárkezelési szabályok szerint kezeli a szövet­kezet vagyonát. 1 (5. §. Egjréb határozatok. Ki a szö­vetkezet törzsvagyonához legalább 50 frtos alapítvány nyal járul, életfogytiglani tagsági jogot nyer. 17. §. 50 frton aluli összegek, mint kü­lön adományok, az évi rendes bevételekbe veendők, mig az alapítványokból összegyű­lendő összegek a szövetkezet törzsvagyonát képezi, s az igazgatóság által tőkekép keze­lendő külön alapítványi könyv vezetése mellett. Feloszlás esetén az alapitó tagoknak az általuk befizetett összeg rendelkezésükre áll. 18. §. Az esetben, ha a szövetkezet az alapszabályokban meghatározott czélt és el­járást illetőleg hatáskörét meg nem tartja, a kir. kormány által, amennyiben további mű­ködésük folytatása által az állam vagy a szö­vetkezeti tagok vagyoni érdekei veszélyeztet­nének, haladéktalanul felfüggesztetik s fel­függesztés után elrendelendő szabályos vizs­gálat eredményéhez képest, végleg fel is oszlattatik, vagy esetleg az alapszabályok A „Balatoni halász-szövetkezet44 alapszabályai. 1. §. A szövetkezet czélja. A szövetke­zet, mint közgazdasági egyesület, az által, hogy a Balaton halászatát ápolja és gon­dozza, az okszerű haltenyésztést és halóvást meghonosítani törekszik, a halászat tudomá­nyos és szellemi részét felkarolja, felügyel a halászat törvényszerű gyakorlására és végül a közszellemet oly irányban ébreszti és fej­leszti, hogy a fennálló törvények és intézke­dések elleni mindennemű visszaélésnek eleje vétetvén, szigorú végrehajtásuk társadalmi utón is biztosittassék, a balatoni halászat értékesítését kívánja előmozdítani. 2. §. Ebből folyólag a szövetkezet: a) a halászatot illető minden országos törvén}^- nek és helyi rendszabálynak végrehajtását ellenőrzi és támogatja és javításukra minden törvényes módon törekszik; b) a Balaton vi­szonyainak megfelelő halnemek meghonosí­tása, valamint a pusztulófélben levő halak megőrzésére közreműködik; c) a halászat te­rén kiváló érdemeket szerzett halász avagy halóvó, esetleg rendőri személyzetet jutal­mazza, hivatásának teljesítésében megsérült ily egyéneket, vagy balesetkor családjukat erejéhez mérten segélyezi; d) a halászatot sértő intézkedések hatályon kívül helyezésé­ről gondoskodik; e) alkalmas helyeken ál­landó tilalom alá helyezendő ivartereket álla­pit meg; f) a halászat gazdagságához statisz­tikai adatokat gyűjt és végül g) társadalmi és irodalmi működése által tagjainak a ha­lászati tudomány fejlesztéséhez és népszerű­sítéséhez járul. 3. §. A szövetkezet czime és székhelye. Czime: „Balatoni halász-szövetkezet“ ; szék­helye: Keszthely. 4. §. A szövetkezet tagjai, jogai és kö­telességei. A szövetkezet tagja lehet minden feddhetlen előéletű egyén, aki a tagsági dij lefizetésén kívül a szövetkezet czéljai és ér- érdekeinek előmozdításában s támogatásában, tehetsége szerint közreműködni kíván. A tagok alapítók, rendesek, pártolók és tiszteletbeliek. Alapitó tag az, ki a szövetkezet közva­gyonához legalább 50 írttal járul. Rendes tag mindazon halászati-jog tör­vényes tulajdonosa, avagy ugyanezen jog bér­lője, aki a közgyűlés által az általuk birt vizterület nagysága szerint megállapított tag­sági dijat április hó 1-ig a szövetkezet pénz­tárába befizetni kötelezi magát. Pártoló tag, ki a január hó l-ével kez­dődő egyleti évre 2 frt tagsági dijat fizet. Tiszteletbeli tag, ki a halászat terén szerzett érdemeinek elismeréséül az igazga­tóság által, mint ilyen, megválasztatik. A tagok felvétele és kizárása az igazga­tóság jogköréhez tartozik,, de a szövetkezetbe be nem vett egyén, vagy abból kizárt tag az igazgatóság ezen határozata ellen a közgyű­léshez felfolyamodhatik. A szövetkezetbe lépés 6 évre kötelező, mely időn túl is, mindaddig tagja marad az illető a szövetkezetnek, mig kilépését a ha­todik év második felének bekövetkezése előtt, megelőzőleg az igazgatóságnál be nem je­lentette. Az alapitó és rendes tagok a közgyű­lésen szavazati és inditványozási joggal bú­nak, s egyaránt választók és választhatók; a pártoló tagok csak inditványozási joggal bírnak. Minden alapitó tag egy szavazattal bir. kiszálltam s fölkerestem K. L. és V. P. birtokos urakat, kik­nek barátságos vendégszeretetét már a múlt nyári vándorlá­som alkalmával élveztem. Elmondtam, hogy én — mint „ex studio“ sportember — egy kis balatoni sétára jöttem, a Balaton jegét óhajtom megnézni, tanulmányozni akarom a téli halá­szatot s legalább a legközelebbi faluig korcsolyázni is aka­rok, mindezt pedig huszonnégy óra alatt. Ismerőseim szóhoz sem juthattak, pedig láttam arczaikon, hogy ellenvetéseket szándékoznak tenni. Persze! ők igen jól tudták, hogy ha reg­gelre megjön az a finom északi szél, mely nyáron a fürdő- közönség jókedvét is hirtelen szokta lehütni, majd alább ha­gyok buzgóságommal s a Balaton szellős terme helyett az ő barátságos, fütött szobáikban töltjük el a holnapot. Végre is belátták, hogy én programmomtól nem tágítok. Akkor aztán közös egyetértéssel elhatároztuk, hogy reggel 8 órákor Lellé-ig korcsolyázunk s ott megyünk a Balaton belsejére a téli halá­szat megtekintésére (a bogiáriak téli halászattal nem foglal­koznak). Nem állhattam meg, hogy este felé ne nézzek le a Balaton meUé. Meglepő kép! A fürdő-sátrak mind eltakarit- tattak. se hire, se nyoma egynek is. Ezeket télire be kell takarítani, különben, ha a jégzajlás ott éri, pozdorjává törik valamennyi s még tűzgyújtó szilánk se marad belőlük. Puszta az egész partvonal csak egy-eg}7 ott felejtett csónak juttatja eszünkbe, hogy itt nyáron még csónakázni is szoktak. Keres­tem a tükör sima jegét, a helyett azonban jég- és hótorlaszt találtam mindenütt. Ez nem ígért másnapra korcsolyázást. Reggel — decz. 29-én — metsző hideg szél fújt észak felől. Ismerőseim föltűnően agyonhallgatták a tervezett ki­rándulást (a balatonmelléki ember tudja, hogy nem tréfa dolog ilyenkor a jégre menés), végre is zsörtölődésemre ujabbi tár­gyalás után határoztatott, hogy, mivel korcsolyán teljesen lehetetlen, hát kocsin megyünk Lelléig. S ezt nyomban meg is tettük. A leilei halász-kunyhónál megtudtuk, hogy a halá­szok künn vannak a jégen s a megjelölt irányban mi is útnak indultunk. Ki gummiczipövel, ki kalapcsizmával fegyverezte föl lábait. S ez a nagy fölkészülés, mint útközben kitűnt, nagyon szükséges volt, mert nélküle teljes lehetetlen lett volna egy órán át sétagyalogolni Szeperd irányában. Ennyi | időbe került, mig valahol a Balaton közepén ráakadtunk a halászokra. A Balaton széltében, hosszában be volt fagyva s örök­mozgó vize most 8—10 cm. jégréteg alá vala lelánczolva. Látszik azonban, hogy ez a békó-vetés csak nehezen sikerült az évszak nyers erőinek, mit a part hosszában végig vonuló habtorlaszok, a háborgó Balaton .ptolsó vonaglásának jelei, elég világosan bizonyítanak. Eg}7-két méter széles sima jég után ismét jégtorlasz következik, össze-vissza forgatott jég­táblákból keletkezett gátak, macskafejszerü jégdarabokkal kirakott terjedelmes mezőkkel, majd meg a leggyönyörűbb mozaik padozat örvényszerü mélyedésekkel váltakoznak. Egyik rianás a másikat éri s minduntalan a megsemmisülést jut­tatja az embernek eszébe. Ily pompásan kivert utón elkép­zelhetőleg jó kedvvel utaztunk előre (olykor a torlaszok miatt hátra is). Jó kedvünket nem érte a hideg, fagyasztó szél. Úgy látszik, az idén a Balaton nagy hullámzás közben, tán épen a vihar alatt fagyott be, s ezért nehéz most rajta kocsin közlekedni, a mi más években rendes szokás. De nagy baj az ilyen fagyás a szegény halászokra nézve is, mert nemcsak nagy utat kell tenniök a jég hátán, mig egy kis simább jégre találnak, hanem rendkívül nehéz ilyenkor a hálót jég alatt vontatni, a vizbe benyúló jégtáblák miatt. Mondják is szegények nem egyszer: „Hej! nehéz munkát végezünk, uram!“ Igazuk is van. Én alig töltöttem 3—4 órát a jég hátán s már is nagyon kívánkoztam a kandalló mellé és ők ... kora reggeltől késő estig dolgoznak — szélnek, viharnak kitéve, — sokszor minden eredmény nélkül mennek haza, mert hálóikat ismételt alámerités után is üresen húzzák ki! S ha nehéz munkájuknak van is sikere, — hasznuk belőle nagyon sze­rény. A kifogott halnak fele az övék ugyan, de eladniok nem szabad, hanem a szerződés szerint előre megállapított csekély összegért ez is a bérlő tulajdona marad, ki persze mesés árért küldi a szélrózsa minden irányába. Mindennek daczára a Balatonmellékiek közül még a vagyonosabb föld­művesek is foglalkoznak a téli halászattal, mert ez időben tömeges mezei munkájuk úgy sincs s igy legalább valami csekély összeget mégis kereshetnek naponkint. Végig néztük a halászok munkáját. S én eltűnődtem rajta, hogy e nehéz munkájában küzködő halásznép ha tud­ná, hogy Bécsben, Berlinben, Parisban, Londonban és széles e világon oly nagy dicséretet szereznek a magyar hazának az ő „fogasaikkal“, még csak nem is panaszkodnának ama legpontosabb megtartására különbeni felosz­tás terhe alatt köteleztetik. Kelt Somogyvárott, 1885. Ifj. Széchényi Imre, megválasztott elnök. 35,085. szám. Jelen alapszabályokat ezennel jóváhagyom. A miniszter helyett: Matlekovits m. k. VIDÉK. Várpalota, január 22. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A „Várpalotai önkéntes tűzoltó-egy­let“ f. hó 17-én tartá alakuló közgyűlését, mely al­kalommal tisztviselőit is megválasztá. A tisztviselői kar következőleg lett egyhangúlag megválasztva: Steiner Adám plébános elnök, Krosetz Gyula gyógyszerész főparancsnok, Vikár István ügyvéd tit­kár, Bölcskey Sándor városi főjegyző pénztárnok. Az egylet többi tiszteit a jövő gyűlésen választják. Krosetz űrért egy 3 tagú bizottság ment, ki a gyűlésen megjelent s „Éljen“ kiáltással fogadtatott. Az újonnan megválasztott főparancsnok minden te­kintetben sikerült beszédben köszöné meg az iránta tanúsított bizalmat s megígérte, hogy tőle telhető- i leg mindent meg fog tenni az egylet érdekében. — Tűzoltó-egyletünk, mely eddig is életképesnek bizo­nyult, ily tisztikarral élén, még inkább virágzásnak fog indulni. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Egy palotai. T AN ÜGY. A beszéd és értelemgyakorlatok czélja, eszkö­zei, tananyag, tanmenet, tanalak és eljárási módja az iskolában. (Vége.) Másik czélja a beszéd- és értelemgyakorlatok­nak az érzékek élesítése. Hogy mily rósz hallásúak s tökéletlen vizsgá­lódók a gyermekek, azt tudjuk, ezért módot kell ke­resni, melynél fogva érzékeit tökéletesítheti. És hogy egyszersmind beszéd-képességüket is fejlessze, egyes hangokat hangoztat velők a tanító; még pedig elébb hosszú s rövid magánhangzókat, — de nem kell meg­nevezni, hogy melyek magán- vagy mássalhangzók, mert a hallás és beszéd szerveit élesíti,' elő is készíti az irva-olvasásra. S egyszersmind inti őket, hogy érzékeiket, mint a melyek könnyen megsérülnek, óv­ják minden káros behatástól, pl. a fülnél erős hang, a fül piszkálás stb., — a szemnél a tárgyakat sem igen közelről, sem nagyon távolról ne nézzék, mert mindkét alkalommal rontják szemöket, — továbbá ne nyitogassák szemeiket oktalanul erőltetett "irányban, mert kancsalok lesznek. Az értelmet s gondolkozó tehetséget leginkább tökéletesítheti az által, hogy szemléltet velők tárgya­kat s leginkább feltett kérdéseire való feleletadás által fejteti meg a tárgyat. Ez által aztán mint gondolkozó tehetsége működésének alkalmat nyújt, mint pedig az értelemnek. Tananyagul szolgál mindaz, a mi a gyermek képzettségét túl nem haladja s a minek részint ta­nítási becse van, részint pedig azt az életben siker­rel alkalmazhatja, — legelőször az iskolában talál­ható tárgyak, majd szülei ház, házi állatok, családi viszony, helység és lakói, társadalmi élet, éghajla­tunk alatt tenyésző növények, ásványok és állatok, végre a természeti jelenségek szemléltetése adják a tananyagot. Valamint minden tantárgynál, úgy a beszéd- és értelem-gyakorlatoknál is, az oktatás egy tudo­mányos egészet alkot, melyet a növendék nem egy­szerre, hanem csak egymás után részletenkint foghat fel. tehát a tannemet itt tulnyomólag elemző (analytical) lesz: azaz úgy tekinti a tárgyat, mint részekből összetett egészet s a tárgyat úgy vezeti a gyermek elébe, mint egészet, azután bontja szét egyes részeire, — hanem szükséges, hogy összekötő tanmenetet is használjunk, még pedig akkor, midőn begyakoroljuk a feldolgozott tárgyat. Ami pedig a tanalakot illeti, az tulnyomólag kérdező legyen, mely az emlékező tehetségre irá- nyoztassék s czélja a már megtanitottaknak bizto­sabb megértése, megszilárditása, mert csakis igy le­het biztos sajátukká a szemléltetett tárgy. Érzék­csekély haszon felett, mi a halászatból nekik fenmarad. Aján­lom mindenkinek, hogy nézze meg az érdekes téli halászatot Az a csoport, melyet mi néztünk, két órai munka után kihúzta a hálót, de négy kis fiafogasnál nem volt több benne. Ezt nagyon restelték a szegény halászok. „Na igy még nem jártam soha“, mondja az öreg halász csupa inen- tegetődzésből; pedig dehogy nem járt, sokszor megtörténik ez ővelük. A halászoknak jobb szerencsét kivánva, Lelle felé kezdtünk visszaoldalogni. Útközben egy párszor fájdalom­mal tapasztaltuk, hogy nekünk is jobb volna olyan „jég- patkóival jönnünk, minővel a halászok biztosítják magukat minden „esetlegesség“ ellen. Ha utánunk néztek a halászok, bizonyára jól mulathattak rajtunk, mert égyre-másra kap­kodtunk a levegőbe a síkos ut miatt. Nemsokára azonban a sürü köd még „körvonalaik“-at is elfödte szemünk elől. Itt-ott megállottunk s hallgattuk a halászok távoli kótogásait vagy a jég pattogását („hízik a jég“, t. i. vastagszik, mondja a halász), s még ez is jól esett nekünk, mert oly elhagyatot­taknak éreztük magunkat abban a rideg jégsivatagban. Az életnek semmi nyoma sehol. — jégtengeren állunk, mely minden lépten-nyomon elnyelhet. Mily más itt az élet nyáron, vígan szöknek a kis halak a viz szine fölé, gyorsan hasítják sima tükrét a csónakok és halászbárkák s élénk rikkantással csókolóznak a hullámokkal a hálászmadarak, — a parton pedig ezer meg ezer fürdőnépség nyüzsög és edzi magát. Most csak a zord tél uralkodik mindenütt s még a Badacsony és társai sem oly barátságosak, mint nyáron; összébb húzták köpenyüket s mogorván tekintenek az alattuk elterülő jégtengerre, mintha csak ők is megsokalták volna azt a szenvedhetetlen hideg északi szelet, mely lábaikhoz kötötte a Balaton hullámait. Ez a szél kissé megkeserítette a mi tanulságos és érdekes kirándulásunkat is. Zúzmarával és jégcsapokkal fedve, kiéhezve és özsze- fázva érkeztünk Boglárra. Akár csak a sarki expedícióból jöttünk volna haza. Föl is fogadtam, hogy nem jövök a Balatonmellékére, mig ez a jég föl nem szakad s a „jégzaj­lásában nem gyönyörködhetem. V. dr. A Balaton — télen. ‘(Egy kis kirándulás.) Ha legalább akkora hegy volna itt Cs . . . . mellett, a mekkora a soproni városház tornya, ki lennék békiilve sor­sommal. De igy, mint aféle erdélyi, tehát hegyesvidéki be­költözött, a somogyi dombokkal, melyek hitvány paródiái kies hazám sziklacsucsainak és bérczeinek, csak nehezen tu­dok megbarátkozni. Mikor egy kis szabad időm kerül, oly vidékekre rándulok, hol szemeim hegycsúcsokon pihenhet­nek meg. A Dunántúl bizony nyal nem veszi rossz néven, ha a Balaton mellékét összes szép vidékei fölé helyezem. Elte­kintve attól a regényes és történeti emlékekben annyira bő­velkedő zalai partok gyönyörködtető panorámájától, e vidék bennem a természet figyelőjét és a tanférfit egyaránt elbű­völi. Természettudományi előadásokhoz itt sok becses anya­got találok, s tanítványaimban ily természeti környezet köze­peit kétszeresen föléled a figyelés, okulás vágya. A Balaton-melléket ezért már sokszor választottam ki­rándulásaim czélpontjául. sőt tanítványaimat is elvittem oda, hogy nekik is megmutassam e festői vidéket. E kirándulások azonban mind a nyári időre esnek. S akkor a Balaton maga is olyan mint a gyermek-ifjú: egyszer szelíd, csöndes, majd meg makranczos, durczás, ki minden kérlelésre még jobban daczoskodik. Láttam a Balatont játszadozni a felhők tükör­képével, a napsugarak csillámával. Máskor ismét láttam vá­sott tombolásában, a mint föltornyosodó hullámait a zalai partok felől átzuditja az ellaposüló somogyi oldalra, hol a finom homoktalajon szétvetődik minden hullám s lecsilla­pulva hanyatlik vissza az anyamederbe. Láttam „a hullámzó Balaton tetején a halászlegény “-t, a mint birkózik sajkáján a hullámokkal; láttam a „Kisfaludy“-t is, mint hasit mély barázdákat a haragos Balaton hátán; láttam ennek fiát, a kéthelyi kis gőzöst is, n*int simogatja a Balatont, csak hogy meg ne haragudjék. Látni akartam tehát azt is, hogy a Bala­ton mivé lesz télidő alatt. Milyen lehet ez a pompás víztükör jégmezővé válván, milyenek a hires rianások!? Elhatároztam, hogy a legelső fagy hírére elrándulok oda. így is történt. Karácson után, korcsolyámat is magam­hoz véve, útra keltem. Bogláron e könnyű podgy ászommal

Next

/
Oldalképek
Tartalom