Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-01-23 / 5. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 5. sz. Szombat, január 23. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre..............................6 frt — kr. Félévre ...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Meg j elen minden szombaton. Szerkesztőség: Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi* * -könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A pápai zsidóság mozgalmáról. Páp.-’, 1886. jan. 20. A pápai hitközség megmagyarositása a neolog elem bátor föllépése daczára sem sikerült. — Múlt szombaton este a zsidóhitközség évi zárgyülést tartott, mely alkalommal a nagy többségben levő haladó-párt beszüntette a germán-szellemű rabbi fizetését, rendesen lefolyt szavazással felfüggesztette. A gyűlés ilyen eredményét a bigott or- thoclox-had eleve sejtvén, rendőri karhatalomhoz kelle fordulnia az elnökségnek, mégis, midőn a rabbi bukása köztudomásra hozatott, éktelen zsivaj, lárma, köpködés, fenyegetőd- zés keletkezett — s már oly jellegűvé vált az ellentábor tüntetése, hogy az elnökséget a város - kapitány személyes kisérete mentette meg a bocher gyerkőczök dühétől. Másnapra volt kitűzve a tárgyalás a zsidó anyakönyvvezető megválasztására nézve. A hitközségi elnök talán el nem halasztható dolgai, vagy az előző nap bosszantó jelenetei miatt — nem jelent meg e választó gyűlésre, az elnöki széket tehát, mint az alapszabályokban világos szavakkal ki is van fejezve, „akárminő természetű akadályoztatás esetében“, jogosult alelnök betölteni. Ez esetben azonban a közigazgatási képviselő, Horváth szolgabiró ur, fölhatalmazást kért dr. Hirsch alelnöktől, ki ezen szokatlan formára nem számitva, ilyen iratot nem is szerezhetett be — s ennek hiányában Horváth szolgabiró ur egy elnököt nevezett ki, lévén ezen váratlan befolyásnak következménye az: hogy a haladó-párt a termet egy szálig elhagyta — kimondhatlan örömére a bőszültség legmagasb fokára jutott orthodox- népnek, mely örömujjongva, falrengető kiabálással, jerikói lármával kiáltotta ki Breuer volt főrabbit anyakönyvvezetőnek. Igazi izraeli örömöt keltett az orthodoxok között e nem álmodott győzelem — melynek torául egész nap pihenőt adtak postának, távirdának, bíróságnak — s csak egy eszme megtestesítésén fáradoztak : miként rendezzenek az ő féltett anyakönyvvezetőjüknek fáklyásmenetet ? Esti fél 7 órakor volt a gyülekezés. A bocher-had fáklyát fogott — a tűzoltó- zenekar csina-drattát fújt s megindult a II csemete, hahotát keltő mulattatására a vasárnapi közönségnek, mely úgyszólván üldözőbe vette a zajongókat. tXbcza. Téli estén. Téli estén, hogyha a szél Elfáradva megpihent, Felújítom a rég-rnultat S elfelejtem a jelent . . . Szemeimre szender száll le, Boldogságról álmodom — S oly jól esik, hogy nem gyötör Többé semmi fájdalom. Mért nem vagyok én ily boldog Mindig, édes Istenem? Egész éltem mért nem álom S mért nem múlt már a jelen ? . . . HULLÁM. LéUknapló.:,:) Nőuralom — emancipatió nélkül. Nősülni vágyott a fiatal falusi ember, de a szomszéd példáját látva, félt, hogy majd ő is oly nőre talál, a ki neki parancsoland, vagy legalább akar parancsolni. Közié apjával, — aki ily okokból még kevésbé kívánta fia nősülését, -— de elleneznie se lehetvén, mondá: „Jól van fiam; ha te hiszed, hogy több a *) Mutatvány — szerzőnek a „Petőfi“-könyvnyomda kiadásában néhány hét múlva megjelendő „Léleknapló“ cziinii tárcza-czikkeiből, melyek tiszta jövedelme az „erdélyi magyar közművelődési egyle t“-re van szánva. Ara 2 frt. Megrendelhető szerzőnél Kővágó- Őrsön (Zalam.) és szerkesztőségünkben is. Mégis volt egy keresztény ember, ki osztozott az ujjongó táborral a diadalmi siker fölött, ez a sehonnan ki nem maradható nyomda-Náczi volt, kit az orthodox zsidóság ; minden lépten-nyomon igénybe is vett bátorság dolgában, s így lett neve: „Náczes — brauchst a máczes?“ Végre az ünnepelt férfiú laka elé ért a •tüntető orthodoxia, hol Marton I. L. tartott először magyar, majd német nyelven üdvri- valgő beszédet ő „főtisztelendőségéhez (???)“ — persze csak ez utóbbira reflektálhatott az ünnepelt, mert a magyar beszéd, amint az M. szájából kikerült, a falra fagyott, s csak másnap fordíthatta le azt Breuer ur, tehát tartalmát csak másnap tudta meg. 1886-ban Pápán a zsidópap magyar beszéd tartására képtelen — mi ez 1 Ue szóljunk érdemileg Breuer úrról. Tudomásunk szerint Breuer ur a volt főrabbi, vagy talán most is az, nekem ugyan mindegy — hivatalos módon és helyről kétszer kapott terminust arra, hogy a magyar nyelvet sajátítsa el, a középtanodából odajáró ifjakat magyarul oktassa és olyan szellemben is s ő a hatalmas germán — hosszú 8 év után sem birja hazai nyelvünket. Erősen indokolt tehát, hogy ilyen pap elmozdítása ellen, a legkeményebb eszközökkel agitáljon a haladó, müveit, magyar zsidóság — ha társadalmi kötelékbe minél szorosabban akarja magát heékelni. Pápa város összes keresztény polgársága, egy szívvel sikert óhajt a haladó párt működésének, s a leghatározottabban elitéli azt a fanatikus néhányat, kik a rabbi megmaradásához görcsösen szorítkoznak s ez által nyíltan bevallják, hogy ők a magyarság ügyét előmozdítani nem akarják, nekik csakis német társalgás és templom-beszéd kell. Nem kell félni a rajongók fenyegető anonym leveleitől, az nem egyéb mint egykét a zugban, a sötétség szellemének áldozó felvidéki fanatikus gyerek haszontalan fegyvere. A halasztás elég volt Breuer urnák, annyi dotátióért megtanulhatta volna a magyar nyelvet, jól teszi tehát — a fiatal nemzedék, mely végre is négyszer annyi számot tesz, ha az amúgy is jogtalanul paposkodó német szellemű hivatalnokot fölmenti — mellőzi; hisz azért maradhat továbbra is „főtisztelen- dőség“ holdbéli hívei előtt; titulusért senkit nem fognak perbe. De különben az igaz ügy szorul-e párt- fogás-hajhászatra 1 Nem. Nyolcz-tiz éve itt van Breuer — nem mutatta be magát egy felekezet papjánál sem — miért tette ezt oly sűrűén a napokban ? A 19. század papjainak elzárkózni nem szabad; a társadalmi tevékenység, mozgalom, széles színpadán meg kell jelenni — s Breuer ur mindig a kulisszák mögött volt! Pápa város zsidóságának papja nem lehet német ajkú, nem lehet annyira elzárkózott tulajdonú, — hasson a templomban vallásbeli fogalmaik épentartására, de tegyen az üdvös működés, hazafias ténykedés oltárán áldozatot buzdítással s a mennyit lehet — tettel. Breuer főrabbi ur semmit sem tett — éppen azért kitartást, bátorságot kívánunk a derék elnökségnek, a zsidóság intelligentiájá- nak, szóval a haladó pártnak, végezzen ez ügygyei hovahamarább s válasszon magának a zsidó rabbi-szem inariumban kiképzést nyert magyar érzelmű papot. Ezzel sokat fognak tenni, pedig csak kötelességet cselekednek! Reménylhető még az is, hogy az anya- könyv-vezetés ügye sem marad Breuer főrabbinál, mert ilyen viszonyokat kell, hogy nieg- mérlegeljen a közigazgatási hatóság, mit ha tesz, meg is semmisiti Breuer ur megválasztatását ! Éljen a pápai magyar szellemű zsidóság! Sine ira et studio. A pápai zsidók ügyében. Pápa, jan. 23. Az itteni izr. hitközség kebelében a folyó év elején nagy mozgalom indult meg, s ez a hitközségnél a magyar szellem meghonosítása. Azonban már kezdetben dr. Breuer eddigi főrabbi s párthívei többféle akadályokat gördítettek a magyarságot minden áron meghonosítani akaró hitközségi képviselő testület elé, s midőn látták, hogy ezek a legfőbb akadályon dr. Breuer rabbi felfüggesztésével győzedelmeskedtek, akkor a rabbi pártbiveivel sajnálatos botrányt idézett elő. De mielőtt ezt elmondanánk, szükséges az előzményeket is tudatnunk. Az izr. hitközség alapszabályai azt rendelik, hogy a község főrabbiját az egész hitközség választja, s megválasztották Berlinből dr. Breuer Salamont főrabbinak hat évre, oly kötelezettséggel, hogy tartozik a főrabbi az első három év alatt magyarul megtanulni. -— A hat év leteltével a hitközség akkori, s a legfanatikusabb orthodoxokból álló 80 tagú képviselője közül 39-en dr. Breuert — ki a magyarságnak esküdt ellensége — újból megválasztották 15 évre a hitközség mellőzésével ... A folyó év elején a 80 tagú képviselő testület tagjai közé városunk izraelita polgárságának értelmisége választatván meg, ezek élén dr. Hirsch Vilmos alelnökkel már első gyűlésükön elhatározták, hogy a jegyzőkönyvek magyar nyelven fognak szerAz ellentétek harmóniája. „Ha férfit akarsz megnyerni: légy nő.* Az ellentétek keresik egymást. Régi axióma ez ügy a physikában és cbemiában, mint a lélektanban, de sőt a morál és hit világában is. Például: — A hol a begy: ott a völgy is — elmarad- haflanul. — A nőszirom mellett ott van a himszál egy virágkehelyben. — A plus-delej keresi, vonzza a minus-delejt. — Az éleny a fojtanynyal együtt alkotják a levegőt. — A szerelem nagyon hamar gyűlöletbe csap át. — A gyengeség keresi az erőt. — A nyomor felkölti a jólét szánalmát. — A hol legnagyobb a baj, ott legközelebb az „Ur“ segítsége. De legeklatánsabb ezen axióma az emberi nem életében. A férfi nem is egészen ember, nő nélkül. — Úgy megfordítva is. Egyik a másiknak kiegészítő része, — pedig nagyban ellentétek. késztetni, a hitközségi gyűlések nyelve is kizárólag magyar leend. A képviselő testület f. hé 16-án este az izr. községházánál tartott közgyűlésében pedig dr. Breuer főrabbit -— miután megválasztása alapszabály-ellenes — állásától felfüggesztette. Midőn erről a rabbi s párthívei értesültek, az általuk jó eleve az u. n. „talmud-ház“-nál bepálinkáztatott csőcseléket a községházára uszították. A csőcselék nép egyrésze a tanácsterembe rohanva, a képviselő testület tagjait s magát az elnöklő dr. Hirsch Vilmost megtámadták, s többeket is tettleg bántalmaztak. A kinn maradtak pedig a tanácsterem ablakait bedobálták, s a hazatérő képviselőket, köztük ismét dr. Hirsch elnököt s többeket megtámadtak, úgy hogy rendőri fedezet alatt térhettek csak lakásaikra. Folyó hó 17-én volt az anyakönyvvezető választás a városház nagytermében. Itt, mikor dr. Hirsch izr. hitközségi alelnök az elnöki széket elakarta foglalni, a szolgabiró, mint a m. hatóság kiküldöttje, kifogásolta neki ebbeli minőségét, s tőle Írásbeli megbízást kért arra, hogy őt az elnökléssel a hitközség elnöke meghatalmazta. Erre ö azt válaszolta a m. hatóságot képviselő szolgabiró urnák, miszerint ő az alapszabályok értelmében s a miniszteri rendeletnél fogva az elnök távollétében minden különös meghatalmazás nélkül ennek jogosult helyettese, mit a szolgabiró urnák — ő tudja miért — elhinni nem tetszett, mire dr. Hirsch a termet otthagyta, követve az u. n. haladó párt tagjai által. A magukra maradt ortbo- doxok most anyakönnyvvezetőnek megválasztották egyhangúlag az exfőrabbit dr. Breuer Salamont, s e fölötti örömükben a nevezett exfőrabbi tiszteletére az nap este fáklyásmenetet rendeztek, melyben azonban csakis a zsidóság söpredéke vett részt Marton Ignácz és valami Keim nevű boltosinas vezér- lete alatt. Az exrabbit Marton I. L. lisztkereskedő üdvözölte magyarul, mire az „ünnepelt* ékes német beszéddel válaszolt, melyet többször megszakított az összegyűlt s a tüntetést bámuló ifjúság „Éljen Is- tóczy !“ „Éljen Verhovay !“ kiabálása. —- A fáklyás- menetnek a rendőrkapitány ur ugyan véget vetett, mert a rendőrökkel a csőcselék-népet haza kergette. Az anyakönyvvezető választása ellen dr. Hirsch s társai óvást jelentettek be, s ez ügy elintézésénél különösen felhívjuk a m. közigazgatási bizottság b. figyelmét az izr. anyakönyvek rendezése tárgyában kibocsátott kultuszminiszteri rendeletre, mely szerint anyakönyvvezető csak a hitközség rabbija lehet, s ez is csak úgy, ha magyarul tud, s közokiratot magyarul kiállítani képes ; miután pedig dr. Breuer a pápai hitközségnek nem rabbija, s magyarul egy árva szót nem tud, tehát mint anyakönyvvezető nem fungálhat. Hogy dr. Breuer mennyire ellensége a magyar nyelvnek, kitűnik abból is, hogy múlt évben az izr. iskolaszék egyik gyűlésén valaki magyarul beszélt, mire dr. Breuer azt mondta az elnöklő dr. Steiner Józsefnek németül: „Elnök ur, hogy tarthatja ön a tisztességgel összeegyeztetbetőnek azt, hogy itt valaki magyarul beszéljen!?“ Úgy látszik az exrabbi uram elfeledi azt, hogy magyar kenyeret eszik. — Ajánljuk öt Trefort ur figyelmébe! PÁPAI. De éppen azért szükségük egymást, mert egyik a másiknak létfeltétele. A világ alkotója oly bölcsen rendezé azt, hogy ezen egymást keresést szellemi és érzéki szükséggé — sőt élvezetté tette. Amely fiatal férfiban vagy nőben hiányzik ez: az nem normális alkotás — az hiányos szervezet: mint a föhur nélküli lant, mint egy kerekét vesztett óra. Tehát a rendes állapot; az ellentétes férfinak és nőnek egymás utáni vágya, — egymás keresése. Tehát természet parancsa ez; és aki ez ellen vét: azt előbb-utóbb megboszulja saját természete. És a legnagyobb ellentétből áll elő a legnagyobb harmónia: ha az egymást kereső ellentétek egymást megtalálták. Pedig harmónia tartja össze az egész világ- rendszert — és mindent, ami él. Mert harmónia a béke, a rend. Mikor az ellentétek egymást keresik: sajátkép a harmóniát keresik. E harmóniának útját egyengetni: emberi főkötelességünk hát. * * * A gyengeség inkább sziikségli az erőt — tehát az keresse inkább emezt. Azért mondá Jókaink: „Ha férfit akarsz megnyerni, légy nő.“ Azaz: igyekezzél ne uralkodni, ne parancsolni, de simulni. Nincs csúnyább valami, mint az asszonyias férfi, de még csúnyább a férfias nő! . . . Mert ez ellenmondása saját nemének, ellenmondása a természetnek, átka környezetének ! . . . De a női gyengédségnek enged a férfierő. Puha kezük bársonyán megtörik a férfiúi vasakarat. CZIGÁNY K. szelid nő és szende háziasszony, menj el kissé világot látni a szomszéd falvakba, fogd be a szürke és pej csikót és tégy kocsidra 100 tojást. — Ahol aztán látandod, hogy a nő parancsol: ott hagyj mindig egy-egy tojást; a hol pedig azt látod (miként dukál), hogy a férfi parancsol és házi béke van, hagyd ott emlékbe a szürke vagy a pej csikót.“ A fiú félt, hogy majd egy lovon — vagy pláne gyalog keilend visszatérnie — sőt a tojásokat is vissza czipelnie. Ily félelemmel beutazta már a szomszéd falvakat, de csak a tojás fogyott. Végre már hazamenőben, beszáll egy jó ismerőséhez; ott a barátságos estelizés közben sinceri- sálva elmondja a házi urnák utazása czélját és módját, mire a házi ur nevetve mondá: „No öcsém — tőlem már jóformán gyalog fogsz hazamenni, mert házamnál csakugyan én parancsolok és házi béke is van, — maradj itt pár napig, meglátandod.“ Pár napi tapasztalás után a fiú félig örömmel, hogy hát még sem csalódott a nők szendesége iránti nézelmében, — félig pedig sajnálva a csikót, — resignatióval mondja: „No urambátyám, láttam amit láttam; válaszszon a csikaim közül.“ „Nem sok választás kell itt öcsém — enyim a szürke !“ Másnap előjár a fiú kocsisa az egy piros csikóval. A háziasszony — az ablakból — a büszke pejt — de csak magát látván — kérdé férjét: hogy mért csak egy lovon távozik a vendég? A férj elmondja az egészet. De ki lett dühösebb már, mint a „szende nő“. »— “• »Ez még is gyalázatos zsarnokság, engem meg se hini a ló választáshoz. — Nekem a pej kell, — ha a pej kimegy a házból: én is kimegyek, elmegyek!“ — A vendég épen búcsúzéra készült, hogy kezet csókolni megy az ezt megérdemlő kedves jó házinőhöz, de az, szobájába zárkózva, be sem ereszté, — helyette férje jő, borús homlokkal, mondván: „Uram- öcsém, igaz, hogy én a szürkét választám; de hát igy meg amúgy — hát a nőm csak a pejt kivánná, azért, bár kevesebbet ér, de a békeért mégis csak ezt fogjuk itt! . . .“ „Ferkó, — mond a fiú kocsisának — fogd be a szürkét is, -— Urambátyám, ne felejtse, hogy csak oda jár a csikó, ahol a férfi parancsol.“ S haza vágtatott mind a két csikóval — tojás nélkül! Máig is alig mert megnősülni.
