Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-07-24 / 31. szám

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKE, YEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre..............................6 írt — kr.

Félévre

...................................3 frt — kr.

Ne

gyedévre..............................1 frt 50 kr.

Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban.

Megjelen minden szombaton.

Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos -utcz a, 105. sz. a. küldendők.

HIRDETÉSEK és NYILTTEREK

a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg.

Szerkesztőség:

Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Eötvös Károly fölebbezése.

A következőkben közöljük Eötvös Károly fölebbezését ama hebehurgya, könnyelmű határozat ellen, mely a júliusi rendkívüli közgyűlésen, a varmegye adófizető népének érdekei ellen, meghozatott. Az igaz embereknek bizonyára jól esik látniok ama buzgóságot, melyet némely lelkiismeretlen emberrel ellentétben, vármegyénk derék ellenzéki vezére kifejt, hogy a vármegye terhét megkönnyítse.

A fölebbezés a következőképen hangzik:

Tekintetes alispán ur! A megyei székház- épités tárgyában f. 1886. évi július 12-én tartott rendkiviili közgyűlés határozata ellen a következő föllebbezest van szerencsém benyújtani :

Az újonnan épitendő székház összes költségei • eredetileg 180,000 írtban állapíttattak meg s a pályázat 1884-ik évi május hóban ekképen Íratott ki. Ma pedig a székházépi- tési alapon, 80,000 forinton felül még 300.000 frt készpénznek kölcsön feltétele rendeltetett el, tehát az eredetileg megállapított költségnek több mint kétszeres összege fordittatik a székházra. Az eredetileg megállapított terv szerint a vármegye közönsége a szükséges százezer forintnyi kölcsönösszeget 2 százalékos pótadóval 6—7 év alatt törleszt- hette volna, most pedig ugyanannyi pótadót ö t v e n esztendőn át kell f i z e t n i, hogy a törlesztés lehetővé váljék.

E semmiképen el nem vitatható, rideg tényállás bizonyítja, hogy a vármegye közönsége lassanként, alattomosan, vétkes könnyelműséggel vitetett bele e két nemzedéket sújtó nagy teherbe. Hogy ezért kiket terhei a felelősség: ezúttal nem kutatom.

Ez óriási teherről először a folyó 1886-ik évi márczius 1 -én tartott közgyűlésen vilá- gosittatott fel a vármegye közönsége. Akkor még az uj székháznak csak alapjait ásták, akkor még egyetlen tégla se fektettetett le a falakba s akkor előterjesztett takarékos- sági indítványom csekély áldozattal tetemes sikerre vezethetett volna. Hogy akkori indítványom miként mellöftetett: ezúttal nem terjeszkedem ki erre sem. Csak azt jegyezem meg, hogy íolebbezésem folytán a belügyminiszter ur a márcziusi kölcsöntervet czél- szerüen ejtette el s ekként a vármegye javára több mint 20 ezer forintot meglehetett menteni.

A közügy iránti hazaíikötelesség azt parancsolta, hogy a folyó évi junius 7-én tartott közgyűlésen újra megtegyem a-viszonyokhoz mért takarékossági indítványom. Az indítvány elvileg elfogadtatott, megvitatására egy ötös bizottság kiküldetett s véletné- nyes jelentésre, ezzel együttesen, a s z é k- ház építő bizottság utasittatott. Az ötös bizottság már junius 12-én elkészült jelentésével s hogy ennek daczára a székházépitő-bizottság csak junius 26-ára s az újabb közgyűlés csak julius 12-ére hivatott össze s hogy ez alatt az építkezés és az anyagok és szerek megrendelése lázas sietséggel folyt s ekként a megtakarítás lehetősége napról-napra inkább elenyészett: ezek oly körülmények, melyekre rá kell mutatnom. hogy a belügyminiszter ur tisztában legyen az iránt, hogy a vármegye intéző körei mily gyorsak a költekezésben s mily lassúk a megtakarítás előmozdításában.

E lassúság s az időközben előállott tényleges építkezési viszonyok miatt az ötös bizottság kénytelen volt elejteni azt a a javaslatát, hogy a tervezett székház oldalszárnyain a második emelet ne építtessék ki, de nem " mondhatott le azon kötelességéről, hogy a megtakarításnak egy más módjára rá ne mutasson.

Az ötös bizottság ugyanis feladatává tette a kölcsön törlesztési 50 évet 30 vagy legföljebb 32 évre leszállítani s ekként a vármegye közönségét 18 vagy 20 éven át fizetendő 2% pótadótól, mintegy n ég y- száz ezer forint fizetésétől megmenteni. Elérhető ez azáltal, ha 300.000 frt kölcsön helyett csak 275.000 frt vétetik fel s ha a 2% pótadóból évenként befolyó összeg egészben törlesztésre fordittatik.

Erre nézve javaslatunk gyanánt előterjesztettük, hogy:

1- ször: az istállók és félszerek ki ne építtessenek, mi 9000 frt megtakarítást eredményez.

2- szor. Az amerikai tölgyfapadozat helyett közönséges rakott padozat alkalmaztassák, mi 2500 frt megtakarítást eredményez; s végül

3- szor a különálló főispáni lak adassék el s vételára az építési alaphoz kapcsoltassák, mi mintegy 15000 frt megtakarítást eredményezne. A főispán esetleges szálló helyiségéül kijelöltük az uj székház első emeletén készített magán lakhelyiségeket.

E javaslataink közül csupán az 1. pont alatti fogadtatott el, ellenben a 2. és 3. pont alatti el nem fogadtatott. E határozat tehát a julius 12-iki rendkívüli közgyűlésen nem terjeszkedett ki az okos és kötelességszerü takarékosság szélső határáig s a közgyűlés többsége szem elől téveszté azt a kötelességet, melylyel a megyei adózó közönségnek tartozik.

Javaslataink indokai az ö t ö s b i z o 11- ságnak junius 12-én és julius 1 1 -én felvett jegyzőkönyveiben kifejtvék. Ez indokokra különösen ‘felhívjuk a belügyminiszter ur figyelmét.

Itt tisztelettel csak annyit jegj^zek meg, hogy a főispáni állás, amint az újabb törvényeinkben szabályoztatik. egyáltalán nem közjogi méltóság, hanem rendes fizetéssel, megszabott munkakörrel és' nyugdíjazással ellátott közönséges hivatalnoki állás s minden tekintetben hasonló a kir. adófelügyelői álláshoz. Hogy a kir. adófelügyelőnek a vármegye adjon magán lakást ez nem juthat eszébe senkinek, de ép oly indokolatlan, hogy a vármegye a, főispánnak tartson fen. ily szomorú anyagi viszonyok közt, költséges külön lakást.

Fel kell tennem a belügyminiszter ur bölcsességéről, hog}r ő, az egész miveit világ korszerű felfogásával ellentétben, se az ösz- szes köztisztviselők számára kaszárnyákat építeni, se pedig egyes tisztviselőket kivételes lakási kedvezményben részesíteni s ezekkel szemben a többi tisztviselőket hátrányos helyzetbe szorítani nem akarja. Legkevésbé akarhatja pedig azt, hogy főispáni és alispáni úri lakásért a megye közönsége 30 év helyett 50 évig legyen súlyosan megadóztatva. Epen azért, ha már ki nem kerülhető az uj székházban magánlakások építése, hogy ezek üresen ne álljanak, ám vonuljon ezek egyikébe egyelőre a főispán s ezzel a vármegye közönségének adassék meg a mód és alkalom súlyos adóterhein némileg könyiteni.

Lehet, hogy e fölebbezésnek ép úgy nem lesz sikere, mint nem volt a márcziusinak, de vétkes mulasztást követnék el, ha a vármegye közönségének érdekét ez úttal és ez alakban is nem hangsúlyoznám, s ha arra a belügyminiszter ur figyelmét még egyszer fel nem hívnám. Kérem azért, hogy az összes ide vonatkozó iratokat a belügyminiszter úrhoz fölterjeszteni s egyúttal e fölebbezése- met is figyelmébe ajánlani méltóztassék.

Tisztelettel

Budapesten, 1886. évi julius hó 22-én.

Eötvös Károly,

megyei bizottsági s egyúttal ötös-bizottsági tag

A Balaton-vidék érdekében.

Veszprém, julius 22.

Talán nincs is annyi viz a Balatonban, mint a mennyi szó elfolyt már a magyar hírlapirodalom hasábjain a Dunántúl pompás „Tempe völgyének“ felkarol tatása érdekében.

Már régen, évtizedek előtt, voltak buzgó bámulói e vidéknek, kik szívvel lélekkel azon voltak, hogy e pompás tó az azt megillető méltánylatban részesüljön.

Hírlapi czikkek, röpiratok láttak napvilágot, melyekben az illető czikkirók elkeseredett panaszaiknak adtak kifejezést ama közöny felett, melylyel az ország lakossága a természet e felséges ajándokát tekintette.

A szavak, a panaszok elhangzottak; a Balaton régi imádói lassan-lassan egészen elhallgattak, a hogy szép sorjában pihenni tértek. Uj generáczió támadt az előző után. Maradt minden a régiben.

A harminczas, negyvenes években idejárt az ország főnemessége Balaton-Füredre, a gentry itt kártyázta el ama latifundiumokat, melyeket ősei ráhagytak; a megboldogult Bi- zay „báró“ űzte a maga mókáit évtizedeken keresztül: de egyebet ez a generáczió. sem tett. hogy a vidék általános felkarolását előmozdítsa.

. Csak alig néhány évvel ezelőtt is igy állt a dolog. Kenese, Siófok. Rév-Fülöp, Keszthely hiába várták amaz időkor elérkezését, melyben a fürdővendégek százai jönnek el üdülés végett partjaikra; Balaton-Füreden egy-két hónapon keresztül megfordult néhány száz ember, s a kikötőben az öreg (vagy ifjú) Kisfaludyn kívül egy-két rozzant ladik állt azoknak rendelkezésükre, a kik a sport e pompás nemében gyönyörködni óhajtottak.

De egyszer csak egy „bolond ánglius“ vetődött ide a füredi partokra; ez bámulva csapta össze a kezét, mikor e hatalmas víztömeget meglátta s nagyot csóvált a fején, mikor a ladik-fiotillára esett tekintete. „Hát itt igy szokás felhasználni az ilyen pompás tavat?* szólt csodálkozva. S azzal ment vissza a hazájába s egy kis idő múlva angol munkásokkal jött vissza B.-Füredre, s .felállította az első hajógyárat a Balaton mellékén.

Ennek a „bolond anglius“-nak, a kinek a becsületes neve: Young Richard, sokat köszönhet e vidék lakossága. 0 volt a vidék első jóltevője, habár a saját érdekéből is. A pompás cutterek, schoonerek, yaehtok. melyek műhelyéből kikerültek, vágyat ébresztettek azok kebelében, kik a sport e legszebb nemében otthonosak. Egyre-másra érkeztek a megrendelések tehetősebb hazai főurainktól: s a hogy a gyönyörű vitorlásokat kibocsátották a Balatonra, lassan-lassan ismét ideszokott a főrendü-osztály azon része, mely máskor a külső országi fürdőket szokta felkeresni.

A második jóltevő a Balatön-Egylet volt. Lelkes férfiak, kik nagyrészben nem is e vidék lakosai, társulatot alkottak: a Balaton- vidék felemelése érdekében. Buzgalommal, lelkesülve láttak feladatukhoz, sürögtek-fo- rogtak itt is, ott is, utakat készíttettek, kirándulásokat rendeztek: s mind e művelet által széles körökben felköltötték a vágyat, hogy Európa egyik legregényesebb tavát megismerjék. S czéljukat jó részben el is érték már. Az ország másik részéből s a külföldről is jönnek ide látogatók, kik mind elragadtatva s a viszontlátás reményében távoznak el körünkből.

E két tényezőnek köszönhető, hogy a vidéken egv idő óta bizonyos jól eső élénkség észlelhető. A kirándulások nagyobbára gyönyörűen sikerülnek: s a balatonfüredi fürdőben annyian vannak jelenleg, mint kevésszer a lefolyt évtizedek folyamában.

Nagyon szép ez; s nagyon jól esik konstatálnunk. De egyúttal ki kell mondanunk azt is, hogy e mozgalom nag3rsága még távolról sem elegendő.

Nagy s szép feladatok teljesítése vár még azokra, kik a Balatont igazán szeretik.

A balatonparti kisebb fürdők felvirágoztatása ; a vidék gazdasági érdekeinek előmoz- ditása; a zalai vasút kiépítése; a Balaton megismertetése a müveit külföld államaiban. Mind oly feladat, melynek teljesítése nagyon közel állhatna jelenleg a megvalósul hatás stádiumához.

Csak egy tényezőt kellene még megnyernünk a Balatonvidék érdekében. Egy tényezőt, mely bámulatos dolgokat tudna eredményezni. Ha ezt az egyet megnyernék: örökre biztosítva volna a Balatonvidék jövendője.

E tényező a felséges királyi család j óakarat a. Egy nyári kastély az udvar v a 1 a mely tagja rés z é r e a k ü 1- és belföldi ári s z t ok raczi a nagy részét idevonzaná.

S a dolog éppen nem látszik lehetetlennek. Ilyen vidéket keveset láthatni Európában. A látványban, melyet a pompás tóvidék nyújt: a királyi család ép úgy gyönyörködhetik, mint a legszegényebb ember. Magyarországijai! sehol sincs szebb hely egy királyi nyaraló felállítására.

Ha látnok, hogy a királyi-liáz is idejő ami pompás tavunk mellé, mennyi lelkesedéssel, buzgalommal dolgoznánk mi, hogy a vidéket fölemeljük. Mennyit áldozna akkor a tulajdonos szerzet s mennyit tenne a környék nagy- birtokos osztálya! S mennyien jönnének ide azok közül, kik az udvar fényében érzik magukat a legjobban!

Az uralkodónak, ki az ország érdekeit oly melegen szivén viseli, bizonyára nem nagy biztatás kellene. Ha azok, kiknek tanácsára hallgat, megteszik kötelességüket: a szép eszme nemsokára megvalósul. S Balaton-Fü- red rövid időn eléri fényben a külső országok fürdőit s a vidék jóléte, gazdagsága nagymértékben megnövekszik.

Ajánljuk az eszmét a Balato n-egylet szives figyelmébe. S melegen kérjük laptársainkat, terjeszszék ők is ez indit- v á n y t, hogy az mielőbb megvalósuljon.

Reális-e vagy nem?

Az „Egyetértésben“ dr. Fenyvessy Ferencz képviselő ur kardoskodik a mellett, hogy Kiss István ur megyeszékházi terve és költségvetése reális volt.

Hogy a képviselő ur cgv müépitészeti költségvetésnek reális, vagyis alapos voltához ért-e vagy nem és hogy a képviselő ur miért érzi magát indíttatva K i s s István ur mellett kardoskodni.ki maga is elég önmagáért: e kérdéseket nem feszegetjük, hanem a dologra van egy megjegyzésünk.

Kiss István ur a maga tervét e jelszó alatt adta he: „sine nobis de nobis“. A jelszó egészen jó: mert ez a terv csakugyan úgy tnkmáltatott a megye nagy nagy közönségére a közönség megkérdezése nélkül.

De hát ezen már túl vagyunk. Kiss István ur terve és költségvetése 1S4.460 frtra volt kimunkálva. E terv szerint az épület köbtartalma 48.000 köbméter, tehát egy köbméterre esik 3 írt 83 kr. Ez valóságos szédelgés, mert ily épület köbmétere 6 frt. Ez volt az első végzetes tévedés, melybe a vármegye belerántatott.

De ezt tudhatta a székházépitő-bizottság, mert a közlekedési minisztérium közege L u k s e Fábri ur ezt világosan megmondta s kimutatta s az 1885. évi január 12-én tartott székházbizottsági ülésben a bizottságnak ezt szakértők megmagyarázták. De hiába volt,