Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-01-16 / 4. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 4. sz. Szombat, január 16. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Szerkesztőség: Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. |||- HIRDETÉSEK és NYIETTEREK kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr: nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A Bábel tornya. Veszprém, jan. 16. Mikor a Bábel tornya építői már akkora magasságra építették föl a tornyot, hogy az majd a felhőkig ért s a nagy mű be lett volna fejezve — akkor az istenkisértő építőket utolérte az Isten haragja: megváltoztatá nyelvüket, hogy egymást meg nem értették többé . . . s a nagy mű befejezetlenül maradt. Mikor pediglen a veszprémi bölcs városatyák annyira jutának Hunkár Miska bátyánk jóvoltából, hogy büszke álmaik megvalósítására, városházul könnyű szerrel, olcsó pénzen hozzájutának a város egyik legdiszesb házához, a Kapuváry-házhoz : akkor az Isten élvévé az ő józan eszüket úgy, hogy sem a városi polgárság érdekét, sem adósságaink nagy terhét, sem az eladónak méltányosságra intő szavát többé meg nem értheték . . . És most itt áll a veszprémi Babóchay- tér díszes közepén a legújabb Bábel-tornya, amelynek az altánjáról ki tudja mikor fogják büszkén elpöffögni pipáikat a derék diur- nisták ! Mert erre bizony egyhamar kilátás nincs. Akárhogy erőlteti a dolgot egy pár reszelt torkú atyafi, kik a városi polgárság zsebére különben igen urias módon akarják ezt a szegény városunkat kistaférozni. Meg is ütötték már erre a nagy dobot. Konferencziáznak t. i. arról,hogy tüstént nyakra- főre be kell abba hurczolkodni, be kell abba vinni a postát (mert Kopácsy Viktor szerin- tök nem fogja többé kijavítani, amire köteles, az ő postabérleti házát) s aztán kell épitni, meg tatarozni, hogy „méltóságteljes“ pofografiája legyen a röndhozó épületnek, hogy annál inkább banyatessék az ijedtségtől s meghunyászkodástól a szegény burgernép, ha abbúl a fényes palotából majd kirepül egy-egy adónyuzó megliagyatik-irás. Úgy néz ki ez a bolond hajsza a város nyomorúságos pénzviszonyai közepette, mint mikor a londoni koldusok szövetkezete összebeszél, hogy ezután ,Sir“-eknek, tekintetes uraknak fogják egymást hivni. Nos, hát hozzászólunk mi is a dolog komoly oldalához. Mi is sürgettük évek óta egy alkalmasb épület megszerzését városházul s hogy ezt a Kapuváry-házat megtudtuk venni, a szerencsés vételt örömmel üdvözöltük. Mert egy a bizonyos s ez az, hogy a mostani városház helyiségei sem nem elég tágasak egy rendezett tanácsú város rendes ügyvitelére, sem nem egészségesek. Egy-két embernek elég ott a levegő, de 8—10 hivatalnokot egy-egy sötét zugba össze nem zsufolArcania királya. (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) A Han előtti tisztáson rögtönzött bódéban azalatt nyugtalanul várták vissza a- hittérítőket. Attól lehete tartani, hogy a maorik, a tengerből kiemelkedő uj vulkán által odacsábittatván — észreveszik a Han-t s megrohanják. Mikor páter Livius társaival visszaérkezett, ö is osztá az aggodalmat. Mikor a tengerpartra indult, elfeledte a veszélyt, mely esetleg meglepheti őt és hátrahagyott társait. A mulasztást jóvá teendő, társaival azonnal hozzáfogott a Han restaurálásához. A vulkán óriás lángoszlopa nappali világosságot terjesztett az éjben s első dühét kitombolván, a láva-ömléssel a rengés is megszűnt. Csak olykor-olykor dobhant még egyet a talaj, mint a haldokló ember utolsó, elhaló szívverése. Valamennyien hozzáfogtak a munkához. Csak Delavigue Leon maradt a beteg Ehrenthal mellett, kinek sebét a két leány folyton uj meg ui páfránv- kötelékkel váltotta föl. A szegény hittérítő csak lassankint nyerte hatunk immár anélkül, hogy egészségüket nem veszélyeztetnék. Hát ma is zsúfoltak már ott a helyiségek s arra, a mai százlábú ad- ministratió mellett gondolni sem lehet, hogy — a hivatalnokok megfogyjanak. Hanem arra igen, hogy örvendetesen megszaporodnak rövid időn. Hát kellett egy tágabb, egészségesebb épület. Az megvan. Megszereztük olcsón. De a szegény embernek, aki adósságra vásárol, annak az olcsó portéka is drága. Hát drága nekünk az uj városház is, mert vagy 25 ezer forint tiszta adósságunk van rá. Most, hogy ha a postát abba bele akarjuk vinni, a földszinten át kell alakitni a kávéházat s épiteni kell egy külön épületet az udvaron, a postafőnök részére. Aztán át kell alakítani fönt az egész emeletet s az alsó balszárnyat is, hogy a czélnak megfeleljen. Aztán ehhez a szárnyhoz is hozzá kell épiteni több helyiséget, mert valamennyi városi hivatal, úgy amint azok ma vannak, el nem fér abban. Ahhoz talán elég lesz másik 25 ezer forint. Tegyük föl, hogy csak 15 ezer. Lesz hát összes adósságunk 40 ezer forint s igy az uj városház a legszolidabb számítással bele kerül a városnak 50 ezer forintjába. Oly ár, amelyért Veszprém főpiaczán egysorjában négy szép és emeletes házat meglehetett volna venni. Az a négy ház mindenesetre hozott volna annyi évi jövedelmet a városnak, hogy ez az 50 ezer forint 8—10 év alatt teljesen le lett volna törlesztve. Azonban ezen a kombináczión túl vagyunk — akármilyen jó és reális az. Számoljunk le a Bábel-tornyával. Mit csinálunk azzal í Mert bizonyos, hogy most a jó tanács drága s a városatyák, akik ezt a városházügyet most nyélbesütik, ha nem számolnak le előre a város polgárságára esendő terhekkel, úgy fognak járni a polgárságunkkal szemben, mint a kormány ahogy járt az országgal szemben — amikor t. i. milliók árán megcsinálta a budapesti sugárutat úgy, hogy most is arról koldul az adófizető nép .... meg arról átkozódik. A legnagyobb baj az, hogy Hübelé indul ez a főbenjáró (mert zsebrejáró) ügy. Azon kezdik, hogy perbe kergetik a várost Steiner kávéssal szemben, hogy felmondanak neki most, ápril 24-ére. Felmondanak ennek a 22 év óta házbeli bérlőnek annak daczára, hogy Hunkár úgy adtael a házat, hogy szavát vette a polgármesternek és városügyésznek nemcsak, de az eladási szerződésben is kikötötte, miszerint ezzel a régi bérlőjével szemben a felmondás ügyében méltányosan járjon el a város, sőt ebbeli határozott akaratát a bérlőhöz intézett levélben külön is megerősítette s késznek nyilatkozik ez ügyben a törvény előtt is a bérlő ótalmára kelni. Baj minden esetre az, hogy a különben igen életrevaló Steiner bérlő nem hajtott a szépen súgott szóra, amit ráizent egy svindlé- riáiról ismeretes at3rafi, hogy ha baja van, mért nem egyezkedik ővele ? Hát baj biz az ! Steinernek meg kellett volna érteni a szót. Most már mindegy. Most már csak azért is upre, neki rohannak a polgármesternek, hogy dobd ki a bérlőt Szentgyörgynapra, s ha aztán a város elveszít majd ráadásul egy húszezer forintos kártérítési pert — az mindegy. Neki fel kell mondani. Mert különben nem szavaznak rá a deczemberi tisztujitás- kor — a svindlér atyafiai. A sáp elméletéről jut eszünkbe egy érdekes intermezzo. A város ügyésze, ismerve a tényállást, a bérlő részén volt, ki legalább még egy évi bérletet kíván a várostól, mert oly üzlethelyiség, milyen az övé, s amilyent igényel, nem létezik ez időszerint a városon több, — a város ügyésze mondjuk — kifejezte abbeli aggályát egy ismerősünk előtt, hogy mivel ő a várost egy veszett perbe nem akarja kergetni s a bérlő jogait védi: most azt hiszi bizonyára felőle bizonyos svindlér, miszerint a bérlő őt megvesztegette. íme — lássa a közönség, mekkora ez a botrány, mely itt forrong suttyomban a Bá- bel-tornya körül, hogy aki a város érdekeit védi, ki a jog mellett van — annak félni kell a gyanusittatástól. Komisz, piszkos dolog az. Rohadt társadalmi viszonyoknak felszínre került söpredéke. Nem csoda, ha ime azt látjuk, hogy napról- napra többen vonják el magukat a közügyektől — a jobbak közül. S a svihákok Csáky-szalmájaul marad — a közérdek ! Nyilatkozat. (Válaszul „Gefreiter“ czikkére.) Vöröst erény, jan. 14. A „Veszprémi Független Hírlap* legközelebbi folytatólagos számai egyikében, az uj községi törvényjavaslat ismertetése czéljából egy czikk jelent meg. Ebben a czikkben, mit az én principálisom irt „megbizásból*, — nyilt kifejezést talált azon általános nézetünk, bogy a jegyzők munkássága, fontos hivatása, az uj törvényjavaslat szerint sem lesz kellőkép megfizetve, némileg is méltányolva. Ezen czikk közzététele alkalmából Hidy Zsig- mond jegyző ur keserűen feljajdult és egész desperatus jellegű czikkben oly, köztünk jegyzők között nagy népszerűségre számítható irányt terjesztett, mely ellen a jegyzöikar műveltsége s társadalmi állásánál fogva is íelszóllalni kellett, s ezen felszóllalás a most Gefreiter által kifogásolt czikkben meg is történt. Ezen czikkből csak felületesség vagy rossz akarat lehet képes kiolvasni olyas valamit, mely oly elitélő czikket vonhatna maga után, mint a melyben „Gefreiter“ név alatt, egyik megyei jegyző ur részesítette az én principálisomat. Abban a faluban, melyben gyermekiskoláimat töltöttem, élt egy 40—45 éves vén leányzó és ez a hajadon magát ekkor is „vasárnapi iskolásnak“ tekintette, s fel szokott közénk járni az iskolába. Olyan bolondosféle aggleány volt. Különös mulattatása volt köztünk, hogy leirtunk számára egy tiszta lapot saját tetszésünk szerint s neki adtuk, hogy olvassa fel, s ő abból azután egész más dolgokat olvasott ki, a saját esze szerint. Hátha abból a Korporál-féle czikkből a jegyzők érdekének megsértését ez az együgyű leány olvasta volna ki, nem szóllanék semmit, hanem ha ezt teszi egy magát öregebb jegyzőnek állító intelligens ember, hát azt elhallgatni nem lehet. Hangsúlyozom ismételve, hogy az uj törvény- javaslat intézkedését a jegyzők díjazására vonatkozólag, az azok által teljesített munkásságnak megfelelőnek nem tarthatjuk ugyan, de azt határozottan állítom, hogy ezen törvényczikk sokkal többet biztosit a jegyzők javadalmazására nézve, mint a Gefreiter által annyira meghagyatni kért 1871. évi törvényczikk. A lehetőség ugyanis meg van adva, hogy a fizetés minimuma 500 írtra felemeltessék, s a hol a helyi körülményeknél szükséges, segédjegyző alkalmaztassák, de nem a jegyző költségére. Egyelőre, ha több nincs, ha meg nem elégedhetünk is, okosabb dolog lenne megnyugodni, mintsem még intelligens létünkre — streikolásra*) — gondolni is. Ez az ostoba (?) pressiouális eszköz még a legalsóbb munkásosztálynál sem szokta kifizetni magát. Különben azt hiszem, egyikünk sem hozta a hóna alatt világra a nótárius- pennát s nem úgy születtünk nótáriusnak, mint a somogyi ember halpártinak. Nehézményli tisztelt czikkiró ur, hogy a jegyzőket a szolgabiró fogja kandidálni. Hát hiszen minden esetre jobb volna, ha saját magunk kandidálnánk magunkat. Es nem is átalja egyúttal lekötelezettség czimén kortesszerepre kárhoztatni. Ellenkezőjét határozottan állítom, mert megszünteti a községbeni jegyző választási korteskedéseket, s mindamellett még sem válik lekötelezetté az országgyűlési korteskedésekre nézve, mert a szolgabiró jelöl ugyan, de nem választ, — s csak egy jelölt választható meg. Különben erre a passusra legyen figyelemmel, hogy ebben a fősuly a nemzetiségi kérdésekre esik, itt vegye figyelembe, hogy „nemcsak jegyzők, de hazafiak is vagyunk.“ Arra az észrevételre, hogy minő botrányszerü az, hogy szomszédbeli elnök szerepel a községi számadások megvizsgálásánál, azt a szerény megjegyzést teszem csak, hogy a törvények, az előrehaladás eszközei is szoknak lenni. A mi álláspontunk, újra hangsúlyozom és újra ismételem, az, hogy jelen időszakban, a községi jegyzők munkásságát, fontos hivatásukat, sem a régebbi. sem az uj törvény által, megfizetettnek, méltányoltunk nem tartjuk, s ezen hiánynak megorvosErthető jelekkel mutatta, hogy régen-régen egy nagy, óriási szárnyakkal repülő nagy fehér hajót hozott ide az északról fütyülő szélvész. A hajón sok fehér ember volt, akik rémülten kiáltoztak. Tanna isten nem jött segélyükre. A nagy fehér szárnyú hajó a parti zátonyokra futott s széttörött. Ugyanakkor két kisebb hajó szaladt ki a nagyhajóból a vízre, tele emberekkel. Az egyik elsülyedt, a másik partra ért. Ujjain számlálta aztán a leány, hogy ebben a hajóban 10 férfi volt s ez a kis fehér leány. Olyan kicsi volt, hogv néki akkor csak derekáig ért. Delavigne Leon feszült figyelemmel vigyázott erre a néma beszédre, mely oly rémületes dolgokat jelzett. Mi lett a tiz hajótört férfiból? Ez a kérdés ostromolta lelkét. Ezt igyekezett a leányokkal megértetni. De épen ezt nem értették meg. Hasztalan töprengett. A missió főnöke egész napon át előkészületeket tétetett arra, hogy az éj beáltával a vulkánt megközelíti. A hittérítők rendbehozták fegyvereiket, s a tudományos buvárlataikhoz szükséges eszközeiket csomagolták egybe. A nap végre leszállt s Livius atya kiadta a a parancsot az indulásra. (Folyt, köv.) vissza eszméletét. A vérzés elállott s nagy bágyadt- ság vön erőt rajta. A sebláz is beállott s a szegény beteg fél önkívületben szoritá kezébe a keresztet, melyet Delavigne adott kezébe. A Han iszonyúan szét volt rombolva. A tetősét szétszakadt kétfelé s úgy omlott le a faalkotmányra. Az erős gerendázat maga, melyen a Han állott, minden szögkapcsáböl kizökkent úgy, hogy az építést elől kelle kezdeni. A romokat széthordták, osztályozták, s aztán az előbbi alapméretek szerint megkezdték újból a munkát. Éjfélre járt az idő, mikor már a Han falait szögezték. Olyan serényen még nem dolgozott munkáscsapat, mint ezek a hittérítők. Egy részük hordta az épületrészeket, a másik elhelyezte s hangzott a fejsze s kalapácsok ütése, mintha éjféli gnórnok végeznék itt titokzatos művüket, fáradatlan lázas sietséggel. Mikor a korány bíbora kezdé elhalványítani az újszülött világ tűzhányójának vérvörös lángjait, a Han készen volt ismét s a corridor felső lépcsején ismét ott állt az éji őr, összefont karokkal, fegyverrel a vállán. Ehrenthal ott feküdt a nagy szoba mohágyán s mikor magához tért kábultságából, ismét csak a két leányt s Delavigne Leont látta előtte. Páter Livius s társai lenn a Han körül a bástya | emelésével voltak elfoglalva. Érezték, hogy a maorikkal az uj esemény folytán találkozniok kell — s számitniok kellett a törzs I estleges támadásával. A bástyákat köröskörül egy méterrel emelék. Ugyanannyival lett mélyebb a belső bástyaárok, honnan a földanyagot kiemelték. így nyugodtabban nézhettek szembe a ve- szélylyei. A missió főnöke égett a vágytól, hogy az uj szigetet csónakon megközelítse. Ebbéli tervében nem akadályozta volna még a tenger iszonyú zaj- lása sem. De kevés erővel nem indulhatott s a Hant sem hagyható őrizetlenül. Vili. A némák beszélnek. Mig Ehrenthal seblázzal vívódott s Delavigne a két fogoly leánynyal együtt, ápolva őrködött fölötte, a hittérítők novitiusa fölhasználta az alkalmat arra, hogy a franezia árva szomorú élettörténetét kitudakolja. Az nagyon nehéz kérdés volt. A szegény fehér gyermek alig értett egy-két szót anyanyelvéből s emlékezete sem volt sehogy segítségére. Bizonyára régen volt az, évekkel ezelőtt. mikor ide a tüzföldre dobta valami kárhoza- tos végzet. Delavigne Leon iparkodott magát néma-jelek által megértetni. Oda vitte a két leányt a Han ablakához s megkezdé velük a néma jelbeszédet. A fekete leány inkább látszott érteni ezt a sajátságos beszélgetést. Idősebbnek is látszott a fehér leánynál. Amaz alig lehetett 15 éves; emez 18 évesnek látszó, erős, fejlett leány volt. *) Hát csak vad emberek strike-olnak, és minden körülmények közt absurdum a strike!?? A szedő.
