Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-24 / 4. szám

tőleg annak az aradi honvéd-egylet által történendő összehívására vonatkozik, megjegyzi: miszerint tévedésen alapszik az egyleteknek a „Függetlenség utján vett abbeli értesülése, mintha az aradi honvéd-egylet ily összehívási határozatot hozott volna, mert ily határozathozatalra az egylet magát illetékesnek nem tarthatta: hanem igen is kimondotta azt: „hogy több ok és aggály eloszlatása czéljából Aradot — a szabadságharc/. ezen történelmi nevezetességű helyét tartaná legmóltóbbnak egy országos honvéd-gyűlés megtartására, és örvendene, ha erre nézve a kezdeményezés a központból indulva ki, ezen óhaja teljesülne, — mely esetben A rád vár qs lelkes polgárainak szívélyes fogadásáról a bajtársakat előre is biztosítja* — ily értelemben kellett volna a többi vidéki egyleteknek is a központi vá lasztmányhoz fordulni, — minthogy azonban tz eddig nem történt, hanem számos egylet a „lilgget- leuség“ jóhiszemű, de téves értesítése után indulva, az orsz. gyűlésnek itt leendő megtartásához nemcsak csatlakozni nyilatkoztak, hanem ennek sürgős összehívására egyletünket fel is szólították, ezennel ismételten kijelentjük, miszerint mi az ösz- szehivás kibocsátására magunkat illetékeseknek nem tartjuk, hanem minden aggálysurlódás, bizalmatlanság és egyenetlenségkikerülése czéljából, az országos honvéd-egylet a gyűlést Aradra egybehívni szíveskedjék s nem kételkedünk, hogy a régi bajtársi kötelék és testvériesség szempontjából az egyletek ezen közóhaját teljesíteni is fogja, amennyiben azonban a központi választmányt az egyletek többsége az iránti felhívásának, miszerint az országos houvódgyülós Aradra egybehivassék f. évi február 15-ig eleget nem tenne, az esetben az aradi honvóg-egylet kötelességének ismerondi az összes honvéd-egyleteket egy Áradon megtartandó országos houvédórtekez- letre meghívni . . . mely értekezlet azután hivatva leend az összes felmerülendő tárgyak felett nein csak határozni, hanem esetleg országos honvéd-gyűléssé is átalakulni.

Ezen határozat az összes honvéd-egyleteknek tudomásvétel és intézkedés, valamint az összes hazai lapoknak szives közlés végett megküldendő.

Bora György, Hets János,

jegyző. elnök.

Közbiztonság a községekben.

(Körrendelet a járások szolgabiráihoz.)

A közbiztonsági rendészet kiváló fontossága indokoltan követeli, hogy az pontosan kezeltessék, de különösen szükséges az, hogy a községekben oly közegek létezzenek, kiknek hivatását a külsőiét biztosság és igy a közrendnek megóvása képezze.

Ezen szempontból és azon tapasztalatból kiindulva, hogy a vezetésére bízott több községében éji őrök alkalmazva nincsenek, különös figyelemmel az 1871. XVIII. t. ez. 22. §-ának g, pontjára, mely szerint a tűz és közrondőrség kezeléso a községekre bízatott, felhívom a t. szolgabiró urat, hogy teljes eréllyel hasson oda, miként hatósága területén a közrendészet pontos kezelése érdekében minden egyes községben megfelelő számú éjjeli őrök alkalmaztassanak.

Hangsúlyozom azon körülményt, hogy e téren a legkisebb mulasztás is sok esetben felette káros következményű lehet; kijelentem, hogy a közrend megóvásának s igy a vármegye összlakosságának órdekóben a közrendészet kezelése körül felmerülő mulasztások okozóit a törvény teljes szigorával fogom sújtani; a t. czim tigybuzgalmától pedig elvárom, hogy saját hatáskörében mindan lehetőt meg- megtesz arra nézve, hogy hatósága területén a köz- rendészeti hiányok megszüntessenek és igy ez által az ezen rendeletben kör vonatozott nagyfontosságu czól eléressék.

Végül meggyőződni óhajtván arról, hogy ez irányban minden lehető haladéktalanul megtótetett-e? fedhivom t. szolgabiró urat, hogy arról, váljon hatósága területén hány községben és mily számban vannak éjjeli örök s egyébb közbiztonsági közegek alkalmazva? s hogy az e téren tapasztalt hiányok megszüntetése czéljából a t. czim részéről ezen rendeletéin alapján minő intézkedések tétettek ? hozzám 14 nap alatt részletes jelentést tegyen.

Veszprém, 1885. évi januárhó 19-én.

Véghely Dezső,

alispán.

A községi és körjegyzőkhöz.

[Meghívó levél.]

18093'ki. 885. A magyar királyi belügyminiszter ur. 1884 évi november hó 5-én 58285 szám alatt és pedig az 1883 I. t. c- G-ik §-ának értelmében, a körjegyzői hivatal ellátására előirt képesség beigazolása végett megkivántató szigorlat tárgyairól és megtartási módjáról valamint a vizsgáló bizottság szervezetéről szabályrendeletet alkotott s az ennek életbeléptetésével kapcsolatos intézkedéseket olrendelte. Ilyen intézkedés, hogy a községi és körjegyzők kebeléből kirendelendő két rendes és egy póttag három évre m'gválasztassék. Ezen választás, miután vármegyénk területén az egylet tényleg még nem alakult meg, az általam összehívandó gyülekezetben történhetvén meg : ezen gyülekezetei f évi februárbó első napjának d. e. 10 órája Veszprémbe a vármegye szókkázához ezennel összehívom és felhívom a t. községi- és körjegyző urakat, bogy a fent körülírt helyen és időben megtartandó gyűlésre megjelenni s ott a jelzett választást az általuk választandó elnök vezetése mellett teljesíteni és az eredményt hivatalosan bejelenteni hivatalos kötelességüknek ismerjék.

Veszprém, 1885 évi januárhó 14-én.

Véghely Dezső alispán.

Vidék.

Bakony-Szombathely jan. 24.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

A bakony-szombathely önk. tűzoltó egylet tisztikara f. é. január hó 14-én egyleti pénztára javára hangversenynyel összekötött táncvigalmat rendezett a szomszéd Kisbér mezőváros vendéglői helyiségében.

Veszprémmegyének e határszéli községe mely eddig még alig adott magáról életjelt ; „Segíts magadon, az Isten is megsegít!“ — úgy érvényesíti, hogy b léletében a hasznost a széppel, a jót nemessel köti egybe. Ez elvből indult ki jelenleg is, midőn szivet lelket egyiránt nemesítő oly élvezetes estélyt nyújtott az őt pártoló közönségnek, mely bizonuyára sokáig emlékezetes fog maradni. Hogy czélját elérte, azt fényesen bebizonyította a szép számmal egybegyült veiulég- koszoru, mely élvezetet talált előzőleg a hangverseny változatos műsorában, melynek sikerültét előre is biztosították e téren a közreműködésre megnyert olyan nevek, mint Emericzy urhölgy és Dr. Fehér Fereucz Sz.-fehérvárról, Hofbauer Pálnó úrnő és Horváth Riza urhölgy Bszombathelyről, végre Gerlóczy Géza ur kitűnő czimbalmos Kisbérről; nevezettek kifogástalan szabatos és öntudatos játéka zongorán, hegedűn és czimbalmon osztatlan elismerés és zajos tetszésben részesült, s művészi készségükről tesz tanúságot.

Hagversenyünk befejeztóveFkedólyes Soupó után, tánezra kerekedett a lelkes fiatalság s a Moóri közked- veltségü zenekar kitűnő zenéje mellett ugyancsak rakta világos virradtig; a négyeseket 32 pár táczolta, mely

szép számban vidékünknek szine-java kedélyes Rendes- voust adott egymásnak Kisbér-Babolna és a hozzá tartozó pusztákról; járásunk székhelye Zircz tekintélyes számmal szaporitá a vendégkoszoru számát, a Bakonyalját Réde, Sztkirály és Szombathely képviselték; a távolabb eső vidékekről Moóri és Szfehórvári vendégeink cserencséltettek kedves megjelenésükkel; mindanyian emelve az estély fényét:

Tánczvigalmunk tiszta jövödelme a 150 irtot meghaladja, mely összeghez felülfizetésekkel hozzájárultak a következők : Kisbérről: Vaitzendorfer 5 frt, Pozsonyi Adolf 3 frt, Márkus Zsigmond 3 frt, Stren Károly 2 frt, Csuthy Károly 2 frt, Br. Vimmer 1 frt, Benner Gásztáv 1 frt, Regéezy Miklós 1 frt, Tallián Jenő 1 frt, Mazurk Heinirich 1 frt, Divald Oszkár 1 frt, Magyar János 1 frt, Bartusek József 50 kr. Karsa- Gyula 50 kr. Balassa Jenő 50 kr. Bábolnáról: Lóbin- ger Győző 2 frt, Huzli Sándor 1 frt, Bánik István 1 frt, Dr. Nagy S. 1 frt. Fehérvárról: Udvardy Janos 6 frt, Karlovicz József 1 frt. Moórról: Udvardy Ferencz 4 frt, Aszurról: Yastagh István 1 frt, Rosos Ferencz 1 frt, Csillag Pál 1 frt. Péterdről: Erdődi Károly 1 frt, Oroszlány Károly 1 frt. Zirczről: Kolozsváry Kálmán 1 frt Galamb István 2 frt, André Gyula 2 frt, Jákai Ignácz 2 frt, Dr. Ehrtiu János 1 írt Kardósrétről: Ányos László 2 frt, Szépalmáról: Bognár György 2 frt. Gépházáról : Berghold Károly 1 frt. Sztkirályról: Rácz Vendel 1 frt, Rédéről; Szvaty Ágost 4 frt. Szombathelyről : Enczmezz Lipót 1 frt, Karlovics Miklós 1 frt 50 kr. Karlovics Lajos 1 frt, Horvát Elek 1 frt, Mondl Mihály 2 frt, Kiss Károly 1 frt. Jegyeiket meg nem váltva, küldtek az egylet pénztárának: M. özv. Gróf Lazánzky Béláné 25 frt, M. Gróf Eszterházy Béla ur gyűjtése 25 frt, Tek. Udvardy János fehérvárról 15 frt, Ns: Supka J romos apát ur Zirczről 10 frt, Ns. Kenpe- ler Imre Moháról 10 frt, tek Danneberg Károly Győrből 5 frt, tek. Holczinger Imre tatáról 3 frt, tek. Encz- man Mátyás S/.tgyörgyről 2 frt, tek. Moiser József moháról 2 frt, tek. Stinner József Pápáról 2 frt tek. Dratsör Gyu'a 2 frt, Dosch Gyula 2 frt Bábolnáról, tek. özv. Kuncz Petemé 1 frt, tek. Fehér Istvánná 1 frl, tek. Fehér Fanni urhölgy fehérrvárról l frt, tek. Szemmel- veis Mihály Zirczről 1 frt. Egyletünk ezen fenn-nevezett jóltévőinknek ez utón is hálás köszönetünket kifejezni mulaszthatlan éskedves kötelességünknek ismerjüKKelt Bszombathely jan, 18. 1885.

Az egyesület titkára.

Újdonságok.

— A farsang. Megkezdődött a farsangi tán- czolás negyvenhárom napos időszaka, Karnevál her- czeg pünkösdi királysága, melyet a szerzett népszerűség és az egyhamar meg nem állítható táuczkedv rendesen megtoldanak még egy pár böjti héttel is, kivált, ha a naptár oly szűkmarkú a farsang határainak kimérésében, mint az idén; kívánjuk, hogy a fiatalságnak mentül vigabb farsangja s a jó ezé- loknak mentül nagyobb jövedelme legyen. Több legyen a jókedv, miyt fényűzés, jobban ragyogjon az elevenség, mint az ékszer, s a versenyben több szerepe jusson a szeretetreméltóságnak, mint a drága ruhának. Szóval a farsang lelke: a vidámság kerüljön uralomra.

— Kinevezés. Főispán ur ő exceilentiája Keserű Imre urat közigazgatási gyakornokká kinevezte.

— Gentry-bál. Rég ijem látott városunk olyan fényes bált mint a folyó hó 17-ikit, mely a helyi nemzeti kaszinó termeiben tartatott. Ez a mulatság mind elegantia, mind jókedv tekintetében ritkítja párját. A megye legtávolabb részéről is voltak vendégek az intelligens körökből. Ott láttuk szeretett főispánunk kedves és bájos leányait, Trelier angol ezredesnét és Schmidtnó urhölgyeket s több előkelőségeket, de egyszersmind polgári osztálybeli hölgyeket is, kik szép egyetértésben kitünően mulattak ki világos- kiviradtig. Az igaz, hogy mindössze csak 14 leány volt, de ugyanennyi fiatal asszony a kik mindnyájan résztvettek a tánezban. A női toil-1

lettek csaknem kivétel nélkül pazarul voltak kiállítva, a selyem- és bársony-uszályok hosszan seperték a sima padlózatot; a gyémánt és brillant collierek és egyébb ékszerek szem kápzáztatón ragyogtak a csillárok fényénél, valóban szép látványt nyújtva a szemlélőnek. — A férfiak társasága is elég vígnak mondható ; durogtak a pezsgők, járták a felköszöntések. legtöbb a szép hölgyek egészségéért ürítette poharát. Hanem bezzeg! nagyot néztek Harabasevszkiék. Úgy jártak őkel műk, mint járt Bismarck a franciákkal a kiégyezkedés után. Vakarta a fejét. Nem állnak itt még rosszul az akcziák; van még elég selyem, bársony és brillant. Nem látszik itt, hogy olcsó áron kélne a búza; lári-fári minden panaszkodás és sopánkodás : 600 frtos toillettek — ho-bó ! Lehet itt még a prést csavarni!!! Hát rajta, upre!..

— Lelencz gyermek. Egy 4 éves Nyirádi Géza nevű kisgyermeket szállíttatott városi hatóságunk Budapestről ide, kiállítókig édes anyja szttle- téshelye után veszprémi illetőségű lenne. A kis gyermek igen okos és csinos külsejű, minek folytán itt csakhamar örökbe fogadta egy igen jómódú gyermektelen polgár, Györgyi Lajos ki apailag gondoskodik a kis Gézáról — Valóban a szegény árvát szerencse csillaga vezérelte ide.

— Zsidóvilág Veszprémben. A „Függetlenség“ tegnapi lapjában olvassuk szórólszóra, főnné bbi czim alatt az alábbiakat: „A Dunántúl városait a zsidók egymásután lepik el. Erre a szerencsétlen sorsra jutott Veszprém városa is, hol a zsidók valóságos rituális uralkodást visznek véghez. Elhatározták a zsidók, hogy csakis zsidó iparosoknál fognak dolgoztatni. Veszprémben pedig a zsidóság minden iparágnál képviselve van. Számos zsidó czipó- szen és szabón kivid még zsidó szűcs, három zsidó üveges, egy zsidó pék, egy zsidó fényképész, egy zsidó nyomdász és könyvkötő, egy zsidó bádogos, egy zsidó kovács, egy zsidó asztalos, egy zsidó festő, egy zsidó géplakatos, egy zsidó kőfaragó, szóval nincs egyetlen iparág, melyre a zsidó rá ne tette volna a kezét. A kereskedés természetesen szinte a zsidók kezében van s egész sereg naplopó szenzál élősködik ebből, hogy becsapja az eladni, vagy venni kivánó keresztényt és oda viszi a zsidóhoz illő provízió mellett. A vidéki zsidók tudatnak mindent a falujokbeli polgárokról s a veszprémi zsidó valamennyi tudja, hogy kit hogyan és meddig lehet becsapni. A helypénzszedés zsidó kezekben vau, ez azután már a város végén kikérdezi a vidékieket, utasítja, vagy elvezetteti a zsidókhoz. E miatt aztán a keresztény iparosok sorsa napról-napra rosszabb lesz, mig a zsidók csalással, sacherozással napról- napra gyarapodnak. De hát nem is lehet másként oly kerületben, mely még egy Eötvös Károlyt akart megválasztani képviselőnek.“ — Eddig terjed a „Függetlenség“ közleménye, melyben a legérdekesebb az, hogy van benne igen sok igazság s egy kevés hazugság. Igaz az, hogy a „veszprémi zsidók minden iparra rátették már akeziiket; igaz az, hogy iparosaink helyzete napról-napra rosszabb lesz, de természetesen velük együtt siillenek a zsidó iparosok is. Az is igaz, hogy „élődik“ itt egy csomó zsidó szenzál, de az az élődés bátran halódás-számba is jöhet, nem lévén ezeknek egy garasára hitelük. Az is igaz, hogy a helypénzt zsidó szedi, de már azt csak „Függetlenség“-ék sem teszik tel, hogy egy lielypénzbérlő, kinek 5000 frt bért kell kiteremteni, arra ráérne, hogy a vidéki embereket kikérdezze, kit csaphatnak be hitsorsosai! Igaz továbbá az, hogy itt „egy Eötvös Károlyt akartak megválasztani, valamint igaz az is, hogy vagyaik ebben a szándékban azután is, s bízvást érdemesb lesz ez a választás, mint például a Zimándyaké a kutyabagosi

ban. Példája erkölcsi romlást vont maga után. Mert minél közelebb állt azon eredetikép még romlatlan körhöz, a melyet csábszavai, megvesz iegesései s erőszakoskodásaival megmételyezett, annál rohamosabban növekedett abban az erkölcstelenség. Felszínre került erősebb joga, a hatalmi jog. A hatalom jogosultnak tartotta magát mindent elnyomni ami útjában áll vala, s most kezdtek először mutatkozni a bitorlók s a zsarnokok.

Ilyek voltak közönségesen azon korcsfiak, kik mint kéjgyermekek törvénytelen vérkeveredésből származván apjok gőgjét örökölték ugyan, de nem azok hagyatéki vagyonát. S habár őket szerették is apáik, s általuk kényesen is neveltettek fel egyenlők s egyenjo- guaknak tartatva a törvényesekkel, amint azok elhaltak, emezek által a vizkötelékből, a melybe igaztalan s rendetlen utón jutottak, azonnal kilettek küszöbölve. Számüzöttségökben átlátták, hogy elhagyatva magán állnak a nagyvilágon sehova sem tartoznak, s nekik semmijök sincs. Máskép állt akkor a világ sora 1 vagv urnák kellett lenni, vagy szolgának. Urak nem lőhettek szolgák lenni meg nem akartak, kényesen lévén nevedve nem tanultak megszolgálni. Mit voltak hát teendők ? Homályos születésűk s ép testi alkotásuk volt egyedül az a mi szemök előtt lebeghetett s egy fájó vLzaemle- kezés, az eltűnt egykori jólétre, s az a bántó tudat, hogy végnyomornak néznek elé. Az éhség rablókká tette őket, rablási szerencséjük kalandorokká, utóvégre monda szerű hősökké. A földmives osztály m llett tőlök a pásztornép rettegett, mivelhogy egyaránt zsarolták s fosztogatták őket. Többen látva kónyű életmódjokat czimboratársul melléjök szegődtek. így lettek ők hatalmas, hírneves s tekintélyes emberekké 1

E felfordult állapotot utóvégre egy polgáriasultabb társadalmi rendszer váltotta fel. Ugyanis egyik-máűk ama kalandorok közül kik társaiknál merészebbek s 1 hatalmasabbak voltak, emezek fölé kerekedvén eleinte kisded kört kezdtek képezni, idővel egy népesebb társulatot, végre egy nagy közönséget, s megvetették a társadalomban a hatalom s tekintély, s ezzel az első állam alapját. Ez alaki változás azonban szemben azon lény magasztos szándékával mely, a sors kerekeit forgatja, korainak tűnt fel, egy bekövetkezett iszonyú katasztrófa levágta egyidőre az utat a melyre az emberi nem kultúrái haladás, s közerkölcsileg leendő ne- mesedés s tökélyesbülés céljából már-már lépendő volt kényszerítve azt újabb kezdeményezésre, a mely manap folyton tovább halad, s előbbre törtet.

Eplényi Márton.

A csorbái tó.

•i.

„Vadregétiyes fenyvesek homálya, Sziklaborczek felhők közelében! Üdvözöllek, mint anyát a gyermek, Hű szerelmem forró érzetében !“ Gyulay Pál.

Oh Isten 1 Hatalmas Ura és Teremtője a nagy mindenségnek, ki létre hozója voltál a mi földünknek és mindeneknek ; hozzád esedezem szivem legmélyebb hódolatával és könyörögve kérlek;

„Adj lelkemnek erőt, tehetségemnek ruganyosságot, fantáziámnak derült színezetet, hogy csak megközelítőleg is leírhassam azon csodálatosan szép és nagyszerűen remek természeti müvet, melynek az ember — „a mindanségura“ a csorbái tó nevezetet adta.

*

Fent Liptóvármegyében 1

Ottl hol e század század elején 1824 ben Plachy és Szentiványi dörgő és leget megrázkódtató hangon követelték, hogy a vármegye gyűléséinél: nyelve a magyar legyen.

Ott! hol a két kimagasló férfiú élt és a magyar állameszme megszilárdítása érdekében lelkesen közremunkálkodott. —;

Ott fent a magas Tátra egyik magasabb pontján, a havas hegycsúcsok aljában, az égfeló merészen emelkedő Kriván tövében — ;

Ott 1 a hol a „töld fiához közelebb Isten“ í fenyvesek által koszoruzott és elragadóan nagyszerű vidéken van a magas Tátra „szellemeinek könnye“ az isteni hatalmasságnak egyik megragadóan szép pontja-------— a felséges csorbái tó.

*

A Kriván alatt; körül-belül a tenger felszínétől ezernégyszáz méter magasságban; a Kasa-oderbergi vasút csorbái állomásától két órányira északfeló ; a sze- pesség nyugati szomszédságában ; közel Tátra-Füred- hez ; Liptóvármegye északkeleti csücskeiében fekszik Magyarországnak egyik legnagyobb, — szépség tekintetében a legszebb — bérezi tava------------a felséges

cs

orbái tó.

Sokan e hazából idegen országokba mennek vidékeket látni azért, hogy gyönyörködhessenek a tájak nagyszerűségében, hogy megláthassák Helvetia kóbo- ritotta Alpeseit, Tirol havasait és Itália kellemes hegyeit ott a lombardi nagy térség oldalán, a hol a legszebb olasztavak feküsznek; hogy megmászhassák a Montblanc és Monte-Rósa jégboritotta hegyoldalait, vagy az egységes Monarchia hegyeinek egyik lagma- gasabb csúcsát — Gross-Gloknert; de nem sokan jönnek és mennek a csorbái tavat meglátni, — azt a felséges csorbái tavat, melynek széles e világon alig-alig van párja 1

Fent ott a magas Tátrában, hol a sasok tanyáznak és a zergék legeinek szabadon :ahol megdöbbenve all meg a tehetetlen ember a mindenség Urának csodálatos alkotása előtt; a hol önkénytelenül megszállja a „föld urát“ a mély vallásos érzület; a hol érezzük kicsiségüuket a hatalmas istenséggel szemben ; a hol a honfiúnak keblét egy megmagyarázhatatlan, rejtélyes érzelem — a honszerelem isteni érzelme hatja át; — ott 1 ott van az a felséges csorbái tó, a hol a költő szavai szerint:

„Szabadabb a szivnek dobbanása ;

Á gyönyörrel félelem határos,

S nagyszerűbb a lélek gondolása.“

*

Szentiványit említettem előbb, önkénytelenül jött ajkamra a név és jutott eszembe a múlt; azt a Szentiványit, a ki 1824-ben menydörgő hangon követelte, hogy Liptóvármegye tanácskozásainak hivatalos nyelve a magyar legyen ; a ki a houszerelem magasztos tüze által hevittetve a legmerészebb hangon mondotta el azon hatalmas beszédjét, a mely mindenkit lefegyverzett, a melyre néma csend következett és a mely után Plachy — a „viczispán“ sanctionálva kimondotta azt a nevezetes határozatot, hogy „Liptóvármegye ezentúl magyarnyelveu tartja gyűléseit.“

— „Megdicsőült Szentiványi! Ki lent sirod mélyében aiszod örök álmaidat; kinek lelkes beszédjéről már az utókor vajmi keveset tud, legfeljebb csak Liptóvármegye azonkori jegyzőkönyveiben van nyoma önzetlen honszerelmednuk • békén éa nyugodtan alhatod a halál örök álmait ott a liptó-szentiványi temetőben I Igenis békén, mert mig egyfelől a nemzet egyenletesen törekszik nyelvének tért hódítani, addig másfelől hon- szerelemben gazdag, hazafiui lelkesedésben dicső utódok haladnak nyomdokaidon, a kik épen úgy küzdenek a magyar állameszme és a magyar nemzetiség megszilárdítása érdekében a jelenkorban, mint te küzdöttél meg- diosőült férfiú a múltban - - 1824-ben.

*

A csorbái tavat az Isten nagyszerűnek és meg- ragadónak alkotta meg. Az ember tovább haladt. — Nagyszerűbbé tette a nagyszerűt ; kellemesebbé a kellemet; szebbé a szépet és remekké a remeket 1

Az ember művészi izlésssel rendezi be a természet adta nagyszerűt, és nem elégszik meg az alkotás egyszerű müvével; de tovább halad és szépít mesterségesen.

A csorbái tó csodálatos alkotása az Istenségnek, abban a magasságban csak ritka helyen létezik olyan nagy víztömeg. És azt a csodálatos természeti szépséget mesterségesen még szebbé, még élvezetesebbé, még von/óbbá csak ember teheti, az ő fáradhatatlan munkásságával, önzetlen áldozatkészségével és vasakaratával 1

A csorbái tó remek alkotás 1 Talán szépség dolgában páratlanul áll az egész világon 1 A remek alkotást, a páratlan szépségű tavat, a gyönyörű kilátásairól hires tájt; még szebbé, még nagyszerübbbé, még kellemessebbé, még vonzóbbá, még csodálatosabbá egy ember k.r/afiu buzgalma és lelkesedése tette; a ki sem munkát sem költséget, sem semmiféle áldozatot és fáradságot nem kiméivé, művészi Ízléssel paradicsommá varázsolta a magas Tátra „szellemeinek könnyét“ a a felséges csorbái tó környékét, és ezen férfiúnak a neve: Szentiványi József.

Fantázia.