Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-17 / 3. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 3. sz. Szombat, január 17. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........................6 frt — kr. Fé lévre........................3 frt — kr. Neg yedévre . . . • 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadóhivatalban. Szerkesztőséi: Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők. = HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A városi óvoda-ügy. Veszprém, jan. 17. A városi óvoda-ügyben a múlt óv utolsó képviseleti közgyűléséből kiküldött bizottság ülést tartott inult pénteken, s mint örömmel értesülünk, uagyfontosságu intézkedésekben állapodott meg. Az óvoda-bizottság három albizottságra oszlott ; a pénzügyi, építésügyi s rendszeresítő albizottságokra. A további teendők bázisául az összbizott- ság megállapodott abban, hogy az óvodát más helyen és házban rendszeresitendi, mert a mostani óvóházat sem czólszerünek, sem kellő terjedelműnek nem tartja. Az uj óvóház mindenesetre a városnak oly részén kell hogy felállittassák, hol a szegényebb munkásosztály első sorban igénybe veheti, mert mi az óvodát nem parádénak, de oly intézménynek tartjuk, mely úgy kulturális, morális, mint nemzet- gazdasági tekintetből is szükséges, sőt nélkülözhetetlen. A vagyonosabb családok, a jómódú középosztály s az úri rend könnyebben nélkülözhetik az óvodát, mint a szegényebb nép. Emezek gyermekeikre otthon kellő gondot fordíthatnak s napon át folyton szemük előtt vannak amugyis, mert a férj foglalkozása olyan, hogy a nő folyton otthon tartózkod- hatik, esetleg cselédre bizhatja gyermekeit. Nem úgy a szegényebb sorsú nép. Annak a gyermeknevelés, a gyermekre való felügyelet olyan teher, mely még a kenyérkeresetében is megakadályozza. íme a gazdaember nyáron egész napon át el van foglalva a gazdaságánál; neje szívesen segédkezne, de hát a gyermekeket nem hagyhatja magára. A munkás ember kora reggel munkába mén; felesége még az ebédjét sem viheti utána máskép, hacsak a gyermeket is magával nem viszi. S az iparos is szüksógli ez intézményt. íme a legtöbb ipar olyan, hogy a házinő is segédkezik akörül. Ha most folyton a kis gyermekre kell ügyelnie, bizony még a konyha körül sem végezheti el dolgát, nem hogy haszonnal munkálkodhatnék egyóbkint is. S hány szerencsétlenség történt már abból, hogy a szegónyebbsorsu szülék, kik cselédet nem birnak tartani, elmenve otthonról, bezárták a szobába gyermekeiket ?! Meggyujtották a házat, vagy épen ólótüket vesztették a szülék távolléte alatt! De hát nemcsak anyagi^kártól s veszedelmektől menti meg a családokat az óvoda, de morális hatása is van s jótékonyan hat a gyermekvilágnak úgy zsenge agyrendszerére, mint idegeire. Az óvodában, a jól szervezett s vezetett óvodában a gyermek úgy érzi magát, mint édesanya körében s mig vidáman játszva tölti a napot — mulatva tanul meg oly dolgokat, melyek szivét nemesítik, s agyát élesítik — amellett, hogy a folytonos mozgás s a helyesen alkalmazott gyermektorna egészségére hat erösitőleg. Mert modern óvodát csak úgy lehet képzelni s valóbau csakis akkor felel meg rendeltetésének, ha az egyszersmind a nagy gyermekbarát Frőbel rendszere szerint állíttatott föl s Fróbel-kerttel van ösz- szekötve. Télen tágas termek, jó levegőjű, magas pad- lásu szobák jók e czélra s ruganyos szőnyegekre állított tornaeszközök czólszerüen használhatók az óvodában. De nyáron nem lehet a zsenge gyermeknóp- séget fülledt szobákba összezsúfolni. A testkipárol- gás fölötte nagy az apró emberkéknél s főleg nyáron veszélyes is őket nagy számban egy -egy szobába terelni. Szabad lóg, folytonos mozgás kell nekik s ezt csak egy czólszerüen berendezett kertben, mely Frőbel systemáján alapult, érhetjük el. Azért szükséges, hogy a rendszeresítendő óvoda egészséges helyen legyen s legyen az óvóház körül legalább is akkora kert, hogy 100 —150 gyermek abban kényelmesen vógigjátszhassa vidám tanfolyamait. Meg kell azután kívánni az óvónőtől, kinek se- gódkezósóre legalább is két felügyelőnő adassák, hogy a Frőbel-rendszer iránt kellő képesítettsége legyen. — Azt az ismeretet nem lesz nehéz elsajátítani. Pár tankönyvből áll az egész tudomány. De nem is az a fő, ami a könyben van, hanem az, amit a gyakorlat mutat. S evógből szükséges, hogy az illető óvónő legalább rövid időt töltsön a fővárosi minta-Frőbel-kertekben. Ezt meg kell követelni attól az óvónőtől, kire a városi polgárság összes kicsi gyermekeit, a szülék örömeit, reményeit reá bízzuk. S miután nagy felelősség nehezül gondjaira, legyen olyan az a nő, kinek a lelkiismeretóben, gondosságában meg is lehet bízni. S legyen tisztességes javadalmazása is. Mert ha azt kívánjuk tőle, hogy minden perczót kicsinyeinknek szentelje, gondoskodnunk kell arról is, hogy a megélés gondjai ne zavarják nemes hivatása teljesítésében. Ha a kisdedóvó alapok e czélra nem elegendők, segélyezze ez intézményt állandóan a vármegye is. Mert ha van 60.000 forintunk egy pár megyei falut érintő viczinális vasútra, akkor gyermekeinkért, a jövő nemzedékért is áldozhat a megye éveukint egykét ezer forintot. E segélyt különben már kilátásba is helyezte a megyei alispán. S igy hisszük, hogy a bizottság az óvóügyben, mire tavaszra váll az idő, befejezi nagy horderejű nemes küldetését! Vallásoktatás a veszprémi ipariskolában. Veszprém, jan. 16. Hogy a vallásoktatás az iparos-iskolába járó ta- nonczokra nézve elkerülhetlen szükséges, azt úgy hisz- szük, nincs aki el nem ismerné. Tekintetbe véve annak szükségességét a veszprémvárosi ipartanodái bizottság, a jelen tanév elején elhatározta, hogy az iparostanulók a vallásoktatásban is részesüljenek. Ennélfogva minden vallásfelekezet lelkészei felkérettek, hogy a hitfe-1 lekezetükhöz tartozó iparostanulókat heteukint egyszer részesítsék a vallás-erkölcsi oktatásban. Az ipartanodái bizottság indítványa nem is maradt eredmény nélkül, mert minden hitfelekezet lelkészei kész örömmel elfogadták az indítványt s meg is kezdték a vallás-erkölcsi oktatást ez évben minden vasárnap d. e. 11 órától 12-ig. A hittanárok római katholikus részről : Ley József és Czánk Béla segédlelkész urak; helvét hitvallás részről: Ürögi Sándor tanító ur; ágostai vallás részéről : Horváth Dezső lelkész ur; a mézes vallásuak részéről pedig Szép Lipót tanító ur. Miután igy rend- szeresittetett az iparos tanodában a vallás-erkölcsi oktatás, a legnagyobb tisztelettel felkéretnek az inastartó t. iparos urak, hogy az említett időben inasaikat szíveskedjenek a vallás erkölcsi oktatásra elküldeni. Sajnos, hogy találtatnak oly iparosok, kik e nagy horderejű intézményt tekintetbe nem véve, inasaikat nem akarják ereszteni a vallásoktatásra s nem müveit iparoshoz illő üzenetekkel utasítják el az engedélyt kérő inasaikat, pedig úgy hiszem, nincs egy iparos sem; ki feljogosítva erezné magát a legszentebbtől, a vallásoktatástól megvonni inasát. Az igazgatóság. Modern házasságok. Nem úgy van ma, mint volt régen. Az idyll, a szerelem ideje lejárt. Az emberek kevesebbet foglalkoznak poezissel s a szellemi érdeket alárendelik az anyagnak. A szívvel meg épen nem törődnek. Nem is érzik, hogy van szivök, mert nem is fáj. * * * Az anyagi érdek. Ez uralkodik az egész világ fölött, mióta a materialista bölcsek az anyagiság elvét fölállították. Azóta anyag minden. A szív hideg hustömeg s a szellemiség isteni adománya — big agy velő. * * * Hajdan, ha két ember megszerette egymást, a kölcsönös együttérzés szent frigyére alapiták összes boldogságukat. . . Ma már nem a szív, de a spekuláló ész szeret, S ez oly okos, hogy nem hagyja magát apró pénzzel kifizetni. * * A mai házasságok reális alapon jönnek létre. Mindakét fél tudni akarja, hogy a másik mennyit ér . . . hogy meg ne csalattassók — s zavartalan legyen a boldogság. A férfinak elég tudni, bogy a me nyasszonyának mennyi a pénze, mennyi birtoka s milyen örökség vár reá. . . . Viszont a menyasszony tisztában van az esküvő előtt, hogy vőlegénye mennyit fog a háztartásra költhetni, mennyi fog terjedni a piperére, kocsikra, selyemruhára stb. Egyébre egyik fél sem kiváncsi — s mi még számításba jöhet: legfölebb a — szépség. De erre már nem reflektálnak — az csak mellékes. Aztán, valljuk meg őszintén, ma még a szépség is mulókony. * * * így jön létre a legtöbb házasság. Mint mikor két spekuláns üzletember úgy lép compagnie-ba, hogy mindenik a másikat reméli rászedhetni. T Á R C Z A. Nézem, nézem . . . Nézem, nézem Hoszasan az eget, — A kék égen Egy setét felleget; Sötét felleg, Mely az égen támadt, Olyan, mint a Szivemben a bánat. Bus felleget Szól viharja kerget, És az égről Eltűnik a felleg — — Csókolj meg te Rózsa ajkú kis leány, Bánatom is Messze tűnik mindjárt! Noszlopy Tivadar. Egy veszprémi fazekas végrendelete.*) A kapós-füredi utón. (Deczember 30-án.) Testemet ajánlom e mérhetetlen mélységű agyagnak, melyből a fazekaim vannak, lelkemet a Te kezedbe Jehova! egy igaz Isten, ki uralkodói a sár és vizek felett. Két büuöm van én istenem : hogy fazekassá lettem s uem csak testem, de fazekaim is törékenyek ; aztán hogy adósságaim, melyeket egész életem folytán tettem a veszprémi káptalan és segélyegyletnél, most kell halálom után kifizetni!! í S°-k.,földet megjártam; utaztam a Bánátban, hol r e merik a sarat; megsülyedtem a bajomi homokan 1 Hidvégtől Tabig, Tabtól Igáiig négy ökör vonta*) A „Somogy* múlt hétfői számából. tott s egyik szamaram is a kocsin volt, magam pedig gyalogoltam, de ón uram istenem, még ilyen utat nem láttam. Nagyobb a sár, mint az egész vármegye adóssága s ha hálaadatosságból csinál tatóját belemártanák, az a része sem látszanék ki belőle, mellyel beszélni szokott. Ötször hajóztam a füredi korcsmától a faluvégig. Eltörtem öt ostornyelet. Nyolczan toltuk hátul a kocsit, elől meg három szamár húzta. Elmondtam 154 Miatyánkot és 160 Hiszekegyet; az összes pécsi káptalan nem imádkozik annyit. A lustábbik szamaram fülébe tüzes taplót tettem, azt a részét pedig, melylyel legyezi magát kánikulában, hozzá kötöttem a kisafához. Két utazó drótostótot is megfogadtam szamárnak, ezek is húztak! S még mindig itt vagyok a füiedi faluvégen, könyörületes nagy Isten! Elhoztam velem 300 darab fazekat ; 60 darab két füles lábost; 50 darab födőt s csak magam vagyok ép közülök, de az én lelkem is már audientiát kér menyországod előtt, én Uram ! Elhoztam velem négy kereket, és van belőlük kettő, az sem akar mozdulni. Két szamarat s egy felet, vagy is egy összvért; s csak egy van belőtök; a két szamár már átnyujtózko- dott az örökkévalóságba, hogy abraktalan ordításukkal egy kis szelet invitáljanak a sártenger szárítására, melyen nem segít sem a vármegj e, sem a szolgabiró, sem a polgármester s még Harieskevics 200 éves uti- biztos csak is akkor jön erre, mikor lakodalomba hívják! Palota alatt van egv irtóztatós mélység, úgy hívják hogy „Kikiri-tó“ ; ha beledobják a réczét, lebukik és Veszprémben bukik fel; még ez sincs olyan mély, mint ez a kátyú, melyben megsülyodtem ! Polgármester ! utkaparó! föld- és sirhányok segítsetek ! . . . Még a jóravaló patkány is hordozóskodik, ha jön az árvíz s menekül, csak én nem mozdulhatok; felhők és esők ura! könyörülj ! . . . Már itt ért két kakasszó; két füredi déli harangozás, s nem láttam mást, mint három vakmerő kálomista varjut s egy rókát, ezeket is döglött szamaraim csalták ide. Aztán egy adóvégrehajtót gyalog, ki a nagy sár daczára olyan sebesen ment, mint a papír sárkány a levegőben. A székváros oly közel van hozzám, hogy elérem az ostornyéllel, s nincs segítség! Kedves fazekaim, lábosaim, födőim ! megyek utánatok, nem hagylak még a cserepekben sem ! 1 A sir szélén állván, ingó és ingatlan vagyonom a következőkre hagyom: Van egy adókönyvecském, öt évi restántiával, ezt hagyom a veszprémi adóvégrehajtónak, ki oly hűségesen járt hozzám, minden héten kétszer. Három db. váltóm a segély egyletnél, melyekre nézve felmentem hitelezőimet, s betáblázom ezennel a veszprémi nagy harangra! Egy kis darab kenderföldemet, mely még nincs nevemre írva, de én vetettem, vesse utánam Fazekas testvéremnek unokája Cserép Gergely. Kordómat két kerekével hagyom emlékül a kaposvári polgármesteri hivatalra. A házamra betáblázott adósságokat pedig Kom- polty Tivadar ur szerkesztőre Veszprémben ; küldjön érte • „Veszprémmegyei Függetlenségiből — melynek mindig hive voltam — egy tiszteletpóldányt a másvilágra ! Téged pedig édes szógám, egyetlen jószágom, Ráró szamaram, Isten áldjon. Duplázd meg türelmedet, feszítsd meg erődet, mert tudom, hogy innét meg nem mozdulhatsz, mig a böjti szelek el nem jönnek! Ha pedig megunnád a sokat, úgy rúgj ki az istrángból, hogy az el ne szakadjon, s maradjon meg az utkuparók számára ! Rongyos világ, tört cserepek, isten veletek! — Az Urnák ezernyolczszáz nyolczvanötödik esztendejében, egyetlen szamaram tanúskodása mellett saját kezeimmel írtam. — 265-ször eldőlt; 84-szer elsülyedt; agyagból levő törékeny cserép, Födő János veszprémi fazekas. U. i. Kérem a „Somogy“ szerkesztőségét e végrendeletem közzétételére. Cassius. A hátralékos előfizetőkről. (Levél Roboz István »„Somogy“ szerkesztőjéhez.) Kedves Collega! Bizony ide s tova pár hó múlva már tiz éve lesz, hogy először találkoztunk a Balaton „Kisfaludy“-jának födélzetén. Először s tán utoljára. Mert ha a kapós- füredi ut dolgában, szegény Födő veszprémi czivistár- samnak igaza van, ahogy azt egy haldoklóról föl is kell tételezni, akkor nem kívánhatja tőlem, boldog családapától, hogy valaha megreszkirozzam az excurziót Kapósba. Hát tiz évek után kedves uram-bátyám megörven- deztett az újságjában avval, hogy rámbólt egy helybeli böcsületes fazekas s örökségképen rámbagyta az adósságát. Köszönöm a figyelmet s a szives megemlékezést, hanem afféle jussal, mint a mivel boldogult Födő urambátyánk akar boldogítani — amugyis untig elvagyok látva. Hát köszönöm. És kérem, mint amugyis prókátor embert, legyen szives nevemben az illető hagyatéki tárgyalásuál erélyesen tiltakozni a jus átvétele ellen. Nem kell nekem se feltételesen, se feltétel nélkül — se testemnek, se lelkemnek. Indokaim igen egyszerűek s tiz év előtt, boldogult urfikorombau ilyesekről fogalmam se volt. De hát vele jár az a boldogsággal. Mert most már nemcsak egy nadrág, egy lájbli, egy kaptufrók, egy czipő, egy
