Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-04-04 / 14. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 14. sz. Szombat, április 4. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTÁLYIG HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ......................6 frt — kr. Fé lévre......................3 frt — kr. Ne gyedévre .... 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó' hivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők.------- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Palotai- utcza, Weisz-ház emelete, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap“ ötödik (1885.) évfolyamának ápril-juniusi negyedére. Aprilhó 1-jével uj évnegyedbe lépett hírlapunk, s kérjük e lap eddigi t. előfizetőit, hogy előfizetéseiket, lehetőleg pár nap alatt, beküldeni szíveskedjenek. Mint eddig, úgy ezután is törekedni fogunk arra, hogy közlönyünk a vidék elsőrangú hírlapjai közt foglaljon helyt. A lap minden egyes száma tartalmas; kitűnő tollú irók, munkatársak s számtalan levelezőnk a megye minden részéből folyton érdekes, gyors tudósításokkal, czikkekkel támogatják ezt a hírlapot, melyet még az ellenpárt emberei is érdekkel olvasnak jolyton. Irányunk, mint eddig, radikális marad minden izében. A megye, város s a nép javáért való őszinte törekvést szivünkből s minden erőnkből támogatjuk; a sunyi rósz embereket üldözzük; a bűnt ostorozzuk a toll hatalmával kérlelhetlenül, s kimélettelen. Ez kötelességünk; nehéz és küzdelmes kötelesség ; de teljesítjük, hivatásunk egész szigorával. Az Önzetlenül jó emberek nagy tábora eddig is velünk volt. Támogatni fog ezután is. Ezt kérve — megnyitjuk az uj évnegyedet. A lap ára évnegyedre I frt 50 kr. Tisztelettel A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztősége s kiadóhivatala. Föltámadott! (K. T.) A szeretet vallásának, az örök igazságok s a legszentebb erények tanának hirdetője Jézus megöletett a fásult szivü, sötét agyú, rósz emberek által — vértanújáéi az Isten kinyilatkoztatásának. T Á R C Z A. Álmodni... Álmodni, mily hiú az álom . . . Ah és minő gyakran hazud! — Osszetépi a szivet, lelket A mely benne így bízni tud. Megcsalt engem is már sok álmom De szivem mégis oly bohó, Hogy mindig újra visszaesdi És nem kell neki a való. Gróf Vay Sándor. Egy magyar ember afrikai királysága. A mahdi vitéz háborúja az angolok ellen és a Stanley által fölfedezett Kongo-vidék szervezésének dolga egész Európa figyelmét ez országra irányozzák. Soha Afrikáról, a néger néptörzseiről, szokásairól nem volt oly sok szó, mint van most. De meg is érdemli a figyelmet e világrész, melynek közepe eddig térképeinken találomra üresen volt hagyva. Az hitték, csupa sivatag az egész — ember, állati és növényi élet nélkül. A merész utazók hosszú sora, kik között a magyar érdemeket szerzett, Livingstoneval, Stanley vei, mint legszerencsésebb utazókkal az élükön, uj világot derítettek Afrika belsejére. Hajózható folyók, tavak közt buja tenyészettel biró országok ezek, s alkalmasint az lesz sorsuk, a mi Amerikáé. A népesedés és megélhetés gondjai által kiűzött rajok ide fognak majd valamikor vonulni, hogy talán még hatalmasabb országot alkossanak a haladó szellem csodákat teremtő ereje által, mint Amerikában. Ma e világrésznek csaknem Dél-Afrikáig terjedő tartományai felett a mábdi az ur, mert az idegenek De az örök Igazság s az örök Szeretet nem halhat meg soha. Elnémítani lehet, de eltemetni nem. Megtöri a sir sötét padmalának závárait s a fényes égbe száll . . . Jézus ihletett szent eszméi, örök igazságai erőt vettek az enyészeten, diadalmaskodtak a halál fölött s miként ő — uj életre keltek. S a Szeretet vallása ime már 1885. óv óta tartja együtt a földgömb sok ezer milliónyi népeit. Tizenkét szegény halászember vitte világgá Krisztus eszményi hagyományát s báratévhitüek s pogányok büszke országai százezernyi haddal ostromolták két évezreden át a Hit kapuit, bár milliónyi áldozat hullt el a keresztény vórtanuság véres oltárán : azon erőt nem vehetőnek, mert ez a Hit öröktől fogva való, meggyőzhetlen és halhatatlan. Az isteni eszmék, a nemes erények, az örök Jóság és Szeretet föltámadásának, halhatatlanságának ünnepét üli ma a népek nagy anyaszentegyháza az egész kerek földön. Hogy a megváltó Istenember fői támadott! Gloria in excelsis! * Gloria in excelsis, hogy a földön ma a szeretet lángja melegít s nem többé a sötét szellemek éjjele rémit. Gloria in excelsis, hogy az Istenember kijelölte a föld népeinek az egyedül idvezitö utat, mely a Szeretet tövises utján át a Testvériesség, Szabadság örök menyországába visz ... S hogy ez örókszent eszmékért lelkesülni, azokért üldöztetést, bántalinat elszenvedni, vértanúként meghalni megtanult az emberiség: gloria in excelsis! * S a szenvedések közepette, a válságok napjaiban ennek a mai napnak szent emléke gyújtson uj lángot a kihűlő szivekbe s uj reményt a csüggedő kebelbe. Mert a remény örömünnepe ez a mai szent ünnep: hogy a jónak, igaznak győznie kell — mert a jót, igazat megsegíti az Isten. A reménység az élet; a csüggedés — a halál. A bölcsőtől a sirig kíséri a jó embert e mai emléknapból merített örök reménység, mely átviszi iránt féltékeny törzsek az arabok által felbujtva, messze vidékről sorakoznak zászlói alá. Fölszerelésben vegyesebb hadsereget a képzelet se alkothat, mint a mahdié. Van itt ébenfa bőrű, meztelen huszár teve hátán, vannak jó puskákkal ellátott gyalogosok, de vannak olyanok is, kiknek fegyverők az assagály, amolyan hajitó dárda féle és nyilak.1 Mindnyáját lelkesíti azonban az örületes fanatizmus, mely meztelenül is szemben szál a legélesebb fegyverekkel, mert szabadsága mellett mennyei üdvét véli kiküzdeni, ha oly ret- tenhetetlen, mint az oroszlán. Azért gyűlt meg a bajuk az angoloknak e „fekete ördögökkel.“ — Fájdalom, Afrika egyes törzseinél a czivilizáczió előfutárja gyanánt csak két dolog övend nagy kelendőségneknek: a puskapor és a pálinka. Fegyvereket egyes a kovácsmesterséggel foglalkozó törzsek maguk is készítenek, még pedig elógügyesen és elég messzehordókat. Híresebb kovácsok a gonzelloiak, a 10—13 láb széles és 6—7 láb mély lyukakban olvasztják a vasérczet, kezdetleges fujtatókkal, melyek két deszka darabnak kecskebőrrel való összetűzéséből állnak. E kovácsok készítenek ásókat, fejszéket, harczi baltákat, nyílvesszőket, assagá- jokat, hygeket, puskagolyókat. A kovácsok munkája alatt asszonynak nem szabad menni a műhelyhez, mert az a babonájuk, hogy asszonyok ott léte megrontja a vasat. Alkalmasint azonban ennek a babonának az az eredeti oka, hogy a munkától el ne vonja a férfiakat. Egyik Afrika legérdekesebb országainak a bibéi királyság, mely annyival inkább érdekel bennünket, mert Afrikában magyar ember volt az első európai király. Magyar László, a hires utazó ez, ki tudományos és földrajzi kutatásaiban azért ért el oly nagy eredményeket, mert sikerült a bibéi fejedelem leányának kezével az ország uralkodását is magához kaparitani. Egyik fia csak nem rég lett az angolok szövetségese és na gy ajándékokat kapott ezektől. Bihe újabb utazók számítása szerint 2500 négyszög mérdföldnyi területen mintegy 90 egész 120 ezer lakost számit. Kevés szám az európai népességű viszonyokhoz képest, de ott mégis a népesebb királyságok az enyészeten — s uj örök életet biztosit neki túl a síron is. Testünk a földé marad, mert abból vétetett; de lelkünk halhatatlan, mert Istentől eredett s adatott nekünk. S mint az Istenember, a halálon túl ami lelkünk is megtöri a sir závárait. . . . Feltámadunk! * Föltámadunk. A tetszhalál, melyet nemzetünk ma, úgy erkölcsi mint anyagi pusztulásában átszenved — uj életet fog szülni. Ami csapása volt a haragvó Istennek, az mind betelitó romlásnak indult népünk nyomorúságát. A föld meddősége, a vizek s a tűzvészek, a ragályok s a fajgyülöletszitotta belviszályok nem szülhettek egyebet a nyomornál s ez Ínség vezeklésül volt az ősi erkölcsöktől eltántorodott nemzetnek. De örökjó íz Isten s megbocsát. Megbocsát nagy szenvedései után a mi szegény nemzetünknek is — s a fölöttünk sötétlő viharos égbolton majd földerül a jobb jövő ragyogó csilláma. A remény melengető sugárai gyulaszszák uj pezsdülésre csüggedő sziveink vérét a mai szent napon, midőn a világ örök reménye is im valóra válli. Valóra váll a mi reményünk is. Excelsior! . . . Még jönni kell, megjönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán! Veszprém város t. iparosaihoz. Veszprém, ápril 3. Ráth Károly ur, a II. orsz. iparos congres- sus elnöke, a veszprémi „Iparoskör“ meghívására szives leend Husvétvasárnap városunkat meglátogatni, s ez alkalomból d. u. 3 órakor a Korona nagytermében az „Ipartestületi szervezkedés“-röl, valamint általában az uj ipartörvény közé tartozik, bár az utóbbi időben a szomszédok sokat elvontak az ország területéből és lakosságából. A bihei férfiak nem foglalkoznak földmiveléssel, ezt az asszonyokra bízzák, hanem annál szenvedélyesebb utazók és kereskedők, ügy látszik e szenvedélyökre nagy hatással volt Magyar László, ki megtanította őket rá, mily könnyen boldogulhatnak, ha elefánt csont, állatbőr, viaszkereskedóst űznek. Van is közöttük olyan élelmes néger, ki elutazik a kereskedési telepekig, ott megrakja magát kedvencz csereárukkal és igy folytatja a kereskedést Afrika belseje felé. Vau olyan, kinek vagyonát 20—40 ezer forintra becsülik. A rabszolga kereskedést sem vetik meg, de ebben nem járnak el oly kegyetlenül, mint az arabok, nem támadják meg fegyverekkel a községeket, nem gyújtják fel, hogy a véneket és gyerekeket legyilkolva, az erősebbeket rabszijra fűzve eladják. Megelégszik a bihei azzal, hogy olcsón megveszi a rablókaravánoktól a rabszolgákat, hogy alkalmas piaczokon nyerességgel adjon túl rajtuk. A biheiek egyátalán semmi vallást nem ismernek, se az égi testeket se más tárgyakat nem bálványoznak. Babona az ő vallásuk, kuruzslás és jövendőmondás az isteni tiszteletük, Fejedelmüket „szóvának“ hívják, a kinek tanácsát a mokoták alkotják. A biheiek soknejüsógnek hódolnak és nagyon iszákosak, mióta a pálinkát megismerték és az a kereskedés állandó, sőt legfőbb czikkét képezi. Mikor pálinka nincs, pótolják ezt „kapata“ nevű itallal, mely szó oly rokon a magyar kapatos szóval. A „kapata“ más elnevezéssel „kimbombó“ sörféle ital kukoriczából készítve. Lisztté őrlik a kukoriczát, azt vizbe öntik, komlóval összekeverik s aztán egy cserépfazékban több óra hosszáig főzik. Mikor kihűlt megvan a bibéi szeszes ital. Néha az italat úgy javítják, hogy mézet ia kevernek közzé, a mivel nemcsak édesebb de részegitőbb is lesz. Táplálkozása e népnek csaknem tisztán növényi eledelekből ál. Ép azért a szarvasmarhát nem igen teéletbe léptetésének érdekében útba igazító és magyarázó előadást fog tartani. Ráth Károly urnák közöttünk való megjelenő se kedvező atkáimul szolgál nekünk arra, hogy vele az égető szükséggé vált III. orsz. iparos congressus megtartása felöl, mely a kiállítás tartama alatt történne, a szükséges előlegei tanácskozást megtarthassuk és ez iránti óhajainkat előtte nyilváníthassuk. Kéretnek tehát az érdekeltek, minél nagyobb számmal megjelenni. Az iparos kör elnöksége. Vidék. nyésztik. Disznót mar többet tenyésztenek és ha kifogytak a növényeledelekből, azt jóizüen fogyasztják. Ilyenkor különben nem válogatósak. Gusztusok annyira romlott, hogy inkább szeretik a rothadásnak indult, mint a friss húsokat. Megeszik az oroszlánt, sakált hiénát, krokodilust, de azért még a disznóhusnál is jobban kedvelik a kutyahust. A kutyákat, hogy jó falat essék belőlük, hizlalják is. Régebben emberevők is voltak, de Magyar László sokat tett arra, hogy e kanibáli szokást abban hagyják. Egy vadabb azonban néhanapján megcselekszi ezt is. Azelőtt ünnepélyességekkel volt összekötve az emberhús lakoma. Serpa Pinto a hires afrikai utazó említi, hogy maguk az uralkodók Libatáikban, megerősített helység, a lakomát, melyet „Kiszunge ünnepének“ neveznek, rendezték. E lakoma alkalmával mindig öt embert, egy férfit és négy asszonyt faltak fel. Az egyik áldozatra szánt asszony fazekas, a másik golyvás, mi az országban gyakori jelenség, a harmadik kosárcsináló, és a negyedik nem rég szülte meg gyermekét. Az áldozatok fejét leütik és az erdőben eltemetik, többi testrészét felnégyelik és'ökörhussal keverve megfőzik. Minden, étel, melyet e lakomán feltálalnak embervérrel kevert. Afrika e részében a háborúkat az egyes néptörzsek között rendesen a rablási hajlam szüli. A szegényebb törzsek irigylik a szomszédos törzs gazdagságát, rárontanak, gyilkolnak és rabolnak. Egyes népek bizo - nyos időszakokban rendesen megtámadják szomszédjaikat és például Nano tartomány lakói dicsekesznek vele, hogy a szomszédos kerületek lakói nem maguk számára tenyésztik szarvasmarháikat. A négerek harczaiban a harczosok alig egy ötödé van puskákkal ellátva, négyötöde nyilakkal, baltákkal assagájokal. Természetes, hogy ez arány folyvást változik, az európai befolyás mind több és több gyilkoló szerszámmal látja el Bihét is, a magyar ember fekete királyságát. Ősi, márcz. 31. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) ősi községünkben folyó hó 29-én délelőtt a községi kisbiró dobszó mellett adá köztudomásra, hogy ugyanezen napon d. u. 3 órakor az urd. Fáczányosban levő méhesnél egy ma érkezett vándor-méhész fog méhészeti előadást tartani, melyre a lakosság ezennel meghivatik. ügy látszik, községünkben, valamint az intelligen- tia, úgy a községi polgárság is nagyon érdeklődik a méhészeti tudomány iránt, mert igen szép számú hallgató jelent meg a Fáczányosban. Délután fél háromkor csakugyan meg is jelent a vándor-méhész ur, de mily nagy volt meglepetésünk és örömünk, midőn a várismeretlen vándor-méhészben — nem a kormány által küldött és jól fizetett méhészt, — hanem a községünk közvetlen szomszédságában lakó s e környékben a közszeretet s tiszteletben levő Molnár Dénes földbirtokos ur, tek. Ráth Iván püspöki urad. kormányzó ur veje jelent meg köztünk s kijelenté, hogy a méhészeti előadást ő fogja tartani. Mely kijelentés hosszan tartó éljenzéssel fogadtatott. Valóban, a mily nagy volt meglepetésünk, oly nagy örömmel és élvezettel hallgattuk t. Molnár Dénes urnák a méhészet terén tanúsított szak- avatottságát s nagy szorgalmát, úgy a kedves modorával előadott szabatos és értelmes méhészeti előadását. Az előadás bevégeztével, s a szűnni nem akaró éljenzés után főtisztelendő Németh János esperes és plébános ur, az ő megszokott magyaros szavaival mele-
