Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-28 / 13. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 13. sz. Szombat, márczius 28. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ......................6 frt — kr. Fé lévre.......................3 frt — kr. Negyedévre .... 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Megjeleli minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők.------ HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap“ • ötödik (1885.) évfolyamának ápril-juniusi negyedére. Jövő áprilhó 1-jén uj évnegyedet kezd hírlapunk, s kérjük e lap eddigi t. előfizetőit, hogy előfizetéseiket, lehetőleg pár nap alatt, beküldeni szíveskedjenek. Mint eddig, úgy ezután is törekedni fogunk arra, hogy közlönyünk a vidék elsőrangú hírlapjai közt foglaljon helyt. A lap minden egyes száma tartalmas; kitűnő tollú irók, munkatársak s számtalan levelezőnk a megye minden részéből folyton érdekes, gyors tudósításokkal, czikkekkel támogatják ezt a hírlapot, melyet még az ellenpárt emberei is érdekkel olvasnak folyton. Irányunk, mint eddig, radikális marad minden izében. A megye, város s a nép javáért való őszinte törekvést szivünkből s minden erőnkből támogatjuk; a sunyi rósz ember eket üldözzük; a bűnt ostorozzuk a toll hatalmával kérlelhetlenül, s kimélettelen. Ez kötelességünk; nehéz és küzdelmes kötelesség; de teljesítjük, hivatásunk egész szigorával. Az önzetlenül jó emberek nagy tábora eddig is velünk volt. Támogatni fog ezután is. Ezt kérve — megnyitjuk az uj évnegyedet. A lap ára évnegyedre I frt 50 kr. Tisztelettel A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége s kiadóhivatala. Az ipartestületi szervezkedés városunkban. Veszprém, márczius 26. Sok vajúdás után ma, vagy holnap eljutunk talán oda, hogy az ipartestületi szervezkedés a megalakulás stádiumába léphet városunk területén is. Lassan, igen lassan halad ezen intézménynek felállítása és szervezése, úgy városunkban, mint országszerte. De ha meggondoljuk ezen lassúságnak okát, akkor némileg megfogunk nyugodni azon, hogy biz az gyorsabban nem is mehet, mert, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a tájékozatlanság, a régibb rendszernek elhagyása, az újabb intézményre való átmenet mindig lassan és sok nehézséggel szokott megtörténni: úgy nincs azon mit csodálkoznunk. Igaz ugyan, hogy ezen uj intézmény eljárását nagyon is megkönynyitette volna a kormány azáltal, hogy erre nézve egy irányadó kalauzt dolgoztatott volna ki a leghelyesebb eljárásra úgy, mint ezt a testületek alapszabályaira nézve cselekedte. Egy ily vezérlő kalauz alapján a testületi szervezkedés és megalakulás is könyuyebben történhetett volna. Azonkívül, ha a testületi czélok, a törvényes jogok gyakorlása, a kötelezettségek, egy magasabb hivatás, érdek és az iparosok tömörülésének feladata, szóval mindazon fontos czélok jobban és bővebben körülirattak volna, melyek a testületi élet alapjának kell, hogy tekintessenek: akkor a kormány egy oly hálás kötelességet teljesített volna, a melyért az iparosok részéről méltón kiérdemelte volna az „atyai gondoskodás“ méltó tiszteletét. Az uj ipartörvény, a miniszteri szabályrendelet nem adják meg az iparosoknak azon kellő ismereteket, melyeknek elsajátítása által az ügyfolyama azon helyes irányban volna vezethető, a mit tőlünk napjainkban a gyors rohammal fejlődő culturalis viszony megkövetel és igy az iparosok önmagukra hagyatva az uj intózmónynyel, melyekben a kormánynak elég erő és alkalom áll rendelkezésére, hogy azt az iparosokkal egy jól kidolgozott, irányadó kalauz által alaposan megismertesse. Nekem, az általam említett mű által, nincs szándékom a kormány atyai gyámkodását igényleni, mert azt ón mindig kerülni akarom ott, a hol arra nincs szükség; de, a hol az szükséges és elkerülhetetlen, ott mindenkor örömmel látom, ha alkalmaz- tatik. A kormánynak ezen szemelől tévesztett hibáját, egy ügybarátunk Szegedről, igyekezett pótolni némileg, a ki már csak azért is megérdemli elismerésünket, mivel azt kell abból látnunk, hogyő, mint szegény iparos, sokkal előbbrelátóan fogta fel az uj intézmény nehézségeit, mint az maga, a ki azt készítette, a kiről pedig feltesszük, hogy hivatalos állásánál fogva arra leginkább ő lett volna hivatott, mint az állam és a társadalmié let viszonyainak legfőbb faktora. Egy szerény iparosnak, a leghazafiasabb törekvései mellett, sem állanák rendelkezésére azon alkalmas eszközök, a melyet a politikai nemzetgazdasági tér, a kormány embereinek kezébe ad és igy másoknál a legjobb akarat sem érheti el azt, ami az uj ipartestületi életre a legszükségesebb volna, t. i. a helyes és szabatos útbaigazítás, a mit most sokakon jóakaratulag, fölolvasások és egyéb eszközök által törekszenek elérni. De vizsgáljuk egy kissé tovább az uj intózmóuy szervezetét. Hat hónapja már, hogy az uj ipartörvény életbe lépett s még alig van az egész ország területén 3—4 ipartestület megalakítva, a többi alakulni akaró pedig küzd és vajúdik az előtte álló sok nehézségekkel. A sok törvényszerű, hivatalos állás és eljárás oly óriási halmazzal áll egyszerre az iparosok előtt, a mely, az egyesek tevékenységét, munkaerejét és áldozatkészségét, oly nagy mérvben akarja igénybe venni, hogy attól csaknem a legbátrabbak is visszarettennek. Napjainkban midőn a megélhetés oly nehéz kérdéssé vált a szegényebb kózmü-iparosokra nézve, hogy tőlük az időáldozatot is alig követelhetjük oly mértékben, melyet az uj intézmény a megválasztott tisztviselők vállaira ró. A vagyonosabb iparosok rendesen vissza szoktak húzódni a háládatlan iparügyek közdolgaitól és Ők a törvény ellenére is fognak majd módot találni, hogy a reájuk rótt teher viselésétől megmeneküljenek, de még a mihez az embernek kedve és hajlama nincs, az már régi dolog, hogy akkor annak hasznára sem lesz: igy tehát marad az egész uj intézménynek vezetése és szervezése a szegényebb iparosok vállain, akiket ezután nemcsak az önfenntartás nehéz kérdése s nemcsak az elviselhetetlen adó fog keseríteni, hanem az is, hogyha a reá rótt tiszteletbeli hivatalos kötelezettségeinek pontosan meg nem felel: a törvény értelme szerint meglehetős birság alá is fog kerülni. S mindezt figyelembe véve az uj ipartestületi szervezkedésnél arra kell törekednünk, hogy a vagyonosabb iparosok önérzetét a közérdekű iparügyek iránt felkeltsük és hogy azok anyagi és talán szellemi tehetségeiknél fogva is a jövő hazai kézműipar felvirágzásáért és a szegényebb iparosok anyagi és szellemi érdekeiért többet tegyenek, mint eddig, mert eddig nagyon is kevés az, a mit tettek. Azonban a jelen alkalom igen szép és tág tért nyit számukra, csak az emberbaráti önérzet ne hagyja el őket, akkor az iparügy támogatva lesz. Az eddig fennállott ipartársulatok iparügyi működését az uj ipartörvóny megszüntette és azt T A R C Z A. A rágalmazók. (K. T. barátomhoz.) Ha a világ nyelve felkap S marni kezdi a neved; S ellenségeid közt egy-egy Jó barát is ott nevet: El ne csüggedj, sőt vidám légy, A bölcsesség nyugtot ad: Romlott állat még az ember, Mindig az volt s az marad. Irigy, Önző volt Örökké SkárÖrvendő szerfelett; Árnyhoz tapadt gyáva lelke Fénytől mindig reszketett. Tégy ezer jót — elhallgatja, Sőt becsmérli sokszor azt, S egy véletlen ballépésre Már nagy hangú kürt riaszt. Csak szivedben égjen mindig Az oltárláng fényesen; Csak a lelked hóruhája Legyen tiszta, szenytelen: Zughat akkor rágalom, düh, Mosolygsz s csak olybá veszed, Mint ha hófehér szoborra, Vásott szélfú szemetet. Hadd, üvöltson a világ, csak Fújja kürtjét hangosan, Hogy elvesztél hát Örökre, S hired, neved oda van. Egyet fordult a szerencse Czélt érsz s bizton elhihedd; A ki mostan megugatott, Az nyalja meg a kezed. Hetessy Dániel. „Értem jöttél! ___“ De tki Péter levélben arra kérte nagyságos Eméry János urat, hogy küldjön érte vasárnap este kocsit a kurtaszegi állomáshoz. Péter valamely ágon rokonságban állott a nagyságos úrral; sőt egy időben, úgy beszélik, a nagyságos ur unokaöcscsének nevezte Pétert, és Péter ekkor igen gyakran megfordult az eméri vén kastély fái közt; de mióta a két ifjabb Eméry kisasszony — Lívia báré Ditmarskirchen Leóhoz, Henriette pedig Harányi Dánielhez férjhez ment, szegény Péternek többé hírét sem lehetett hallani. Ez bár úgy hangzik, épen nem azt jelenti, mintha Péter azért szakadt volna el Eméryéktől, mert a két angyalnak szárnya nőtt, hanem egyszerűen csak annyi való, hogy Pó. tér kimaradása és a két szép leány házassága véletlenül épen összeseit. Egyébiránt Péter eltűnését nem magyarázta senki oly rosszakaratulag, minthogy egyáltalában senkinek sem jutott eszébe a fölött gondolkodni, miért távozott Péter, anélkül, hogy megmondta volna hová megy ? És anélkül, hogy bárkihez igy szóllott: a viszontlátásra! Péter oly csendes és jelentéktelen tagja volt Emérben a nagy háznak, bogy elmaradása után az első nyáron, mindössze csak a kertész leánya tartotta érdemesnek öblös pipából pöfékelő apjához fordulva, megjegyezni: váljon miért nem jöttél az idén az a szomorú fiatal ur, aki úgy szerette a mi kertünket? a következő nyáron már a kertész leányának sem jutott eszébe afölött gondolkozni. Péter azonban élt, levele bizonyítja. Péntek volt; szerencsétlen nap ! Délután a nyári hőség elől menekülve, a kertben a százados gesztenyefák alatt hüselt a társaság. Eméry Jánosné ő nagysága, kiről senkisem mondaná, hogy már hatvan éves, négyhetes menyecskéhez illő kaczérsággal hallgatta a pi- czinyke Piszkey bókjait. Gyöngyike, a ház gyöngye, hímzése fölé hajolt. Lesütött nagy szempillái alól néha villant ki egy-egy szánakozó tekintet, mely a lábainál egy fatörzsön guggoló Tana Dénesre esett, ki olykor epedő pillantásokat vetett rá. Eméry ur, a ház ura vasszéken ült és egyáltalán semmitse tett és semmitsem gondolt. — Ekkor hozta az inas a délutáni postát. Hírlapok, könyvek, bécsi ruha-minták érkeztek, legalább öt doboz és nem kevesebb minttiz számla jött a nagyságos asszony divatárusaitól, a bóbiskoló házi ur pedig Detky Pétertől kapott levelet. Ebből állt a posta. A nagyságos uraimos szemekkel futott végig a néhány soron. Peter írja Budapestről, hogy vasárnap kijön. Négy esztendeje, hogy még a ne\ét sem ejtették ki ebben a nagy házban és négye3ztendő múlva, mikor hirt ad magáról, nincs ajk, mely közönynél egyebet árulna el az idegenné vált név hallatára. Hanem azért Péter megérkezett. Borongós nap volt. A verőfényes péntek után szombaton erős vihar vonult át a vidéken, s a fekete felhők foszlányai még vasarnap dóltájban is ott lengedeztek a magas égen. A virágok üdébbek voltak, a pacsirták dala csattogóbb, a mező zöldebb s valóban igy volt; nem azért mert Péter érkezett, de csak azért, mert a természetnek ünnepe volt a vihar után. ideiglenesen az „Elsőfokú iparhatóság“ vezeti, de ezzel az iparügyeknek legégetőbb kérdései nincsenek eldöntve, t. i. az iparosok ön segélyezése és az iparosok érdekeinek minden téren való előmozdítása, a társulati ólet, a komoly eszmecsere, az iparórdekeket veszélyeztető bajok elhárítása, szóval az iparügyeknek igen sok fontos és lényeges kérdése, a melyek az elsőfokú iparhatóság által el nem intézteinek és nem is intézhetők el; most, az ez ügyben, érdekelve nincs, másrészt nem ismeri az iparosok azon roppant nyomasztó helyzetét, a melyekbe ezek a tőke és gyári verseny, a nagy adó, a szükség igényei, az általános üzlet-pangás következtében sodortattak. Mindezen általános bajokat és hiányokat szem előtt tartva, önként következik, hogy az iparosoknak önmaguknak kell rajta lenni, hogy az általános bajok orvoslására az általános erő orvoslását kell alkalmazni, mert a baj már oly nagy tért foglalt el az iparosok közt, hogy ott az egyes emberi erő, vagy akarat eltörpül, vagy elgyöngül a baj óriási áradatával szemben. Igyekezzenek tehát azon iparosok, a kik mind anyagilag, mind pedig szellemileg leghivatottabbak- nak érzik magukat azon áldozatra, melyet hazai iparunk fejlődésének első derengő korszaka tőlük elvár és megkövetel, minél előbb a közérdek szolgálatába lépni az uj ipartestületi szervezkedésnél. Egy iparos. Felhívás a n. ó. közönséghez az „Enying-vidéki méhész egylel“ által Enyingen felállítandó mintaméhes költségeinek adakozására. Az 1883-ik év elején megalakult Enying- vidéki méhész-egylet büszkén tekinthet viszsza rövid idejű működésének sikeres eredményére. Mindamellett, nehéz munkájának csak még kezdetén van, mert daczára tagjai buzgó törekvései- és fáradozásainak, nem terjeszthette az okszerű méhészetet oly mértékben, mint azt feladatául kitűzte. Azért is az 1884-ik évi közgyűlés elhatározta,hogy Enyingen, mint a vidék központjában, egy mintaméhest állít fel, melyben az okszerű méhészet — főleg a néppel — ismertetni fogja. Az e czélból kiküldött bizottság befejezett működéséről ez évi közgyűlésén, egy tervezet bemutatása mellett, jelentést tett, melyet a közgyűlés elfogadott; de minthogy az egylet szerény Eméryéknél a ritka vendég legcsekélyebb rend- változást nem okozott. Ozsonnára vendégek voltak híva a szomszéd faluból és azok nem is mulasztották el a kávézás idejét. Pontosan megjelentek. A szeretetreméltó Garami családnak (öt leány és egy mama) hat esztendő óta tulajdonsága : az angolosan pontosság, uj példával lett megerősítve. Négyre ígérkeztek és négy órakor csakugyan megállt az ósdi bárka a kastély oszlopai előtt és rejtélyes belsejéből egymásután bukkantak elő az öt aranyszőke fej és utánuk a verendás tor- náczon Piszkey ur és a legifjabb Eméry sarj Miklós álltak és hajlongtak. Fölösleges többet mondani. A délutánt oly felségesen töltötték mindannyian, hogy bizonyára örökkévaló emlékét őrzik sziveikben. Fitymálták a kurtaszegi színházat, beszéltek sokat a távollevőkről, a hölgyek sokat emlegették diadalaikat bálokban és lóversenyeken, az urak pedig előszeretettel emlékeztek meg legújabb vadászkalandjaikról. A nagyságos ur szótlanul maga elé bámult, mig a nagyságos asszony cézbeni mosutz üvegjéből pajzánul öntözgeté a gaval- érokat. Később aztán társasjátékot kezdtek, mígnem nyolcz óra lett. Az inas jelenté, bogy a vacsora kész és kogy Detky Péter ur megérkezett. Az arczok kivétel- nélkül felvidultak, Péter az ebédlőben volt, nem ment a társaság elé, nagyon balavány volt. Egész vacsora alatt nem lehetett szavát venni. Szemben ült Gyöngyirévei, de egy8zersem nézett Gyöngyike szemébe. Arczá- )ól mégis oly szokatlan derű sugárzott s olynyugodtság, milyen csak azokon látható, kiknek valami nagy dolog sikerült. A háziasszony nem egészen h^agos de nem is egészen nyájas pillantásokat vetett Péterre. Mintha azt akarta volna kifejezni: „minek jött az ide, ha egyikünknek sem udvarol ?“ A Garami kisasszonyok szendén viselték magukat. Nem titkolhatták el az
