Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-07 / 6. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 6. sz. Szombat, február 7. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész érre ......................6 frt — kr. Fé lévre.......................3 frt — kr. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők. Szerkesztőség: Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, = HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = hová a lap szellemi részét illető közlemények Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. küldendők. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A szegényház-ügyhöz. Veszprém, febr. 6. Előző lapunk vezérczikke felvetette a Veszprémben alapítandó szegényház ügyét s közölttik az ez ügy megoldása czéljából kiküldött bizottság nagy- érdekű jelentését. Főbb vonásaiban vázoltuk e czikkben az alapítandó intézményt, most a részletekre terjeszkedünk ki. Irányadóul, helyi viszonyainkhoz mértten, a hazai szegényházak közül a soproni szegényházat kell vonnünk, mert ennek adminisztrácziója anyagi erőinknek leginkább megfelel. A soproni szegényház ügyvezetéséről szóló s az előző évről kiadott hivatalos jelentés és számadások előttünk fekszenek s érdekesnek tartjuk ebből közölni a következőket: 1883. jan. 1-én volt az intézetben 89 ápolt. 1883 év folyamán újból felvétetett 19 „ elfogyasztottak egészen éven át 147.376 ételadagot, 400 gramnyi kenyéradagot 30.920-at, mely 15460 kenyérben szolgáltatott ki nekik. Elfogyasztottak az évfolyamán: 3265 kilót s 25 dekát 35 „ 9 * Marhahúst 3265 setéshust 180 Finom főzőlisztet 2382 Zsemlelisztet 1137 Zsírt 691 Káposztát 2958 Répát 1961 Babot 616 Burgonyát 3182 Zsemlyét 13923 Az óv folyamán volt összesen : 108 * „ „ önként kilépett: 2 Maradt: 106 » $83. év folyamán meghalt vógelgyeng. 13 77 „ „ „ „ hüdés folytán 4 77 » „ „ „ vérhajban 1 y) Az év végén volt összesen: 88 n Az elhaltak közt 80 éven felüli volt 4 r> • ti „ 70 „ » 7) 11 » b » » 60 „ » „ 2 7) 99 77 » ^0 77 77 77 1 77 Összesen : 18 n „ „ „ róm. katholikus 9 7) n „ „ reformált v. 9 Ti összesen: 18 A 88 ápolt közt volt 43 férfi 7) 45 nő összesen: 88 ápolt. Az egyes ápoltak költsége naponkint és fejen- kint számítva, beleértve az intézeti összes kiadásokat, u. m. tisztviselők, szolgaszemélyzet fizetése, fűtés, világítás, az összes ruházat, bútorok fentartása, betegápolás, temetési költségek, rendkívüli kiadások stb. stb. egy személyre s egy napra 22 krt » n » hóra 6 frt 82 , „ „ „ évre 81 „ 88 A 88 ápoltra az egész éven át való kiadás volt össszesen: 7188 frt. Élelmi szerek tekintetében az intézeti ápoltak 70 Készpénzzel az intézet 4 szegény polgárt segített, 10— 10 frt, 120 frt és 100 írttal; ezenkívül szegények közt, kiket ez idő szerint még az intézetbe (hely hiánya miattj föl nem vehetett, kiosztott az intézet 1407 frt 20 krt. összes külső segélykiadása volt a szegényháznak ez évben 1647 frt 20 kr. A kitett perselyekben begyült 1056 frt 84 kr. Pótolnia kellett az intézetnek 590 forint 36 krajczárt. Az intézeti ápoltak agy egészségi szempontból, mind pedig azon okból, hogy mint a nagyórdekü jelentés mondja: „Közöttük a házi csend és béke annálinkább fentartassék“, hasznos munkálkodásra is utalvák, melyre azonban senki kényszerítve nincs. Ez a munka nem erőlteti meg őket, ugyszól ván időtöltés e foglalatoskodásuk s mégis, bár igen kevesen dolgoztak, szép eredményt mutattak föl. Kerestek ugyanis ez évben: Tollfosztásból Kávé sortirozásból Papirzsák ragasztásból Lencseszemelgetésből Mandula törésből Asztalosmunkából Zsák foltozásból Szalmamunkából Borsószemelgetésből Spárgagombolyitásbél Kerti munkából Összesen kerestek : 422 frtot 31 frt 18 krt. 8 7 12 6 4 6 3 1 1 82 33 81 25 50 70 28 96 80 T A R G Z A. Magyar nóta Moszkvában. Egy szép este egy honfitársunkkal theázgattam Moszkvában. Kilencz felé járt az óra, midőn barátom egyszerre igy kiált fel. — Nem akarná megnézni, hogyan élnek a moszkvaiak éjjel? — De biz azt jó volna megnézni. Induljunk. — Kissé korán van ugyan, de se baj. Majd csak elbeszélgetünk olt éjfélig. Mert a moszkvai élet éjfél tájban kezdődik igazán. Menjünk a Strelnába. Épen kilencz óra van, most már talán kapunk kocsit is. — Már ? Talán ? Csak nem gondolja, hogy holmi közönséges irvo8kocsin megyünk ki. Nappal megjárja az a kes- keny egylovas szán, melyen az utas minduntalan a kocsis hátába üti az orrát, azután minél keskenyebb a kocsi, annál sikkesebb ; az orosz ember, ha nővel megy, lehetőleg keskeny szánt választ és jól magához szorítja a nőt, hogy az ki ne ;essék a piczi járműből. De már késő este, mikor fejébe szállt a dier bora, kényelmesebb öcsit választ. A kétfogatu széles szánok nappal nem is láthatók sehol; csak este 9 órakor bújnak elő, hogy reggel öt órakor megint eltűnjenek; villámsebesen repülnek ; félóra múlva helyen leszünk. Olyan messzire van az a Strelna? És lesz ott sok ember ? ~ ^sa,k hét kilométernyire van ide. És az orosz epen azért kedveli azt a mulatóhelyet. Mikor a D1I|er..?le^e^ ^ ^ órát mulatott, friss levegő kell neki. 6 0 ü a nPara ‘-ba, vagy a „tsika“-ba és a városból 506 , 63 , * Az egészségi állapot az intézetben egész éven át, tekintve az ápoltak magas korát, normális jó volt. Mindössze 55 betegségi eset fordult elő; 52 belső, 2 külső s 1 szembetegsógi eset. Ambulatorice gyógykezeltetett 1, kórszobákban 54. kifelé igyekszik. A busz foknyi hideg, az őrült sebességű hajtás kiverik a fejéből a legerősebb borgőzt is. Amint a kapus a vendéglő ajtaját kinyitja előttünk, öt-hat kocsiba ütközünk, kik megszállva tartották a kijáratot. Mire kilépünk, odajön még vagy tiz kocsis. Valamennyien nagy zajjal kinálgatják kocsijaikat. Lökdösik egymást; az egyik enyelgő hangon, a másik alázatosan hízelkedve, a harmadik siránkozva, könyörögve ajánltafel szolgálatát. Az embernek a szive szinte megesik rajtuk. Vannak köztük 12—14 éves suhanczok is, furcsán néznek ki a rengeteg széles és magas báránybőr kucsmákban. Testöket otromba nagy koftán födi és a kis emberek mikor utánnunk szaladnak, olyan formán mozognak lötyögő széles bő ruhájukban, akár a túlságosan hízott kacsák, mikor kergetik a pajkos gyermekek. Húsz lépésre futnak utánnunk a kocsisok, mig végre belátják, hogy hasztalan. Akkor visszamennek és — nem lévén más dolguk — dévajkodnak egymással. Visszatekintek és úgy rémlik előttem, mintha 20 széles, megrakott gabonászsák kerekedett volna vig cancanra. Kissé tovább megyünk és a kereskedői club elé érünk. Ott ácsorog 4—5 kétfogatu. Ismerősöm egész halkan csak annyit mond : — A Strelnába; reggelig ! A kocsisok mind felugrálnak és hozzánk rohannak. — Tessék: kitűnő lovaim vannak; nyolcz rubelért kiviszem. — Én hetedfélért. — Négy rubell! feleli kategorikusan az ismerősöm és tovább halad. A kocsisok utána. Az egyik könyörög, hogy adjon öt rubelt; erre a többiek unisono utánna kiáltják, hogy Ezekből tökéletesen felgyógyult 7 ápolt. Időlegesen meggyógyittatott 24 „ Gyógyithatlan 7 „ Meghalt 18 „ Kiadott intézeti gyüjtöiveken ez óv folyamán begyült 786 írt 50 kr. Külön magányadományok 202 frt 99 kr. összes adományok : 989 frt 49 kr. Az intézet fentartási pénzalapját képezik ; az intézetre jutott jótékony hagyományok, végrendel- kezési összegek, a város által időről időre megszavazott „szegénypénz“ a gyiijtőivek és perselyek bevétele, külön adott adományok, az intézeti ápoltak munkakeresete s a városi ebadó jövödelme. Ezekben vázoltuk röviden a soproni „Szegényház“ beléletét s annak adminisztrátióját. S midőn e nagyórdekü statisztikát tételről tételre gondosan tanulmányoznók, első pillanatra is arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy Veszprém- város ma szintén rendelkezik annyi anyagi erével, amelylyel e humánus s úgy emberiességi, — mint kozerkölcsiségi tekintetből fölötte szükséges városi intézetet fölállíthatja. íme az alapitandó veszprémi szegényház első alapja is már tekintélyes összeget képvisel. A Lázárház alapja 16.000 frt. A városi szegény alap 2.000 „ A veszprémi takarékpénztár e czélra való gyűjtése 5.000 , összesen van 23.000 „ Ez összeg magában véve már elegendő a „Szegényház“ rendszeresítéséhez. Fentartási alapját képezné: A városi „kolduspótlók“ évi 5.200 frt. Gyüjtőivek, perselyek, magányadományok, bírságpénzek, szinielőadás engedólydíjak stb. 1000 „ Az ápoltak munkája 500 „ Eb adó jövedelme 500 „ összesen 7.200 „ Ezen 7000 frton 80 szegény polgártársunk már tisztességesen eltartathatnék s a város megszabadulna legnagyob b erkölcsi súlyától, a segélytelen proletariátustól. Eltekintve attól, hogy ma az 5200 frtnyi kolduspótlók senkin, egyetlen nyomorult szegény emberen se segít s igy az tisztán kidobott pénz, hahogy a pálinkaivásra alkalmat nem ad; s eltekintvo attól, hogy a koldulás azért nem is volt szigorúan betiltható : ha ez a szegényház létrejő, ebben a valóban „no tessék!“ és rohannak, valamennyien egyszerre kocsijaikhoz és versenyt vágtatva állnak elő. Beleülünk az egyik kocsiba és indulunk. Hátunk mögött Kaitaigorad (belváros) czikkczakkos fala fehérük; mögöttünk a Kreml egyik főkapujának, az ibériai isten- anyáról elnevezett kapunak, fantastikus tornya sötétlik. Sebesen vágtatva megyünk az elegáns Tverskaján fölfelé a hatalmas Strastnoi-kolostorig. itt az utcza kiszélesedik és tovább haladunk zsinór irányában egész a város végéigl Itt a hires pétervár-moszkvai országút képezi a 3/4 óra járásra nyúló Tverskája folytatását. Egy ötöd kilométer szélességű, rendkívül szépen gondozott országút, mely a Kremltől elhúzódik egész Péter- várig véges-végig ; hatszáz kilométerre egyenes irányban, egyforma szélesen, egyforma beosztással mindenik, sik területen kikövezett, mocsárokon, erdőirtványokon és televényes földeken keresztül, úgy ahogy a múlt században a koronázásra utazó cárnők waggon-nagyságu diszhintói és ármádiát képező fegyveres kisérete számára rengeteg költséggel kiépítették. Pazarul díszített bizarr hyzancy architektúrájú nyári lakok mellett haladunk el. A sötét láthatár széléről fényes villamos nap sugárzik felénk. — Ez a Jár! Mögötte van Strelna. Negyedóra múlva oda érünk és egy elegáns vendéglőbe lépünk. A nagy teremből ismert hangok ütik meg a fülemet. Félegyházán kidobolták, A csicsónét ne danolják, Csicsóné galambom, Be rád illik a csókom. — Hát ez micsoda ? Kérdém az ismerősömtől. — Ez magyar énekkar. Menjünk be. Belépünk a nagy terembe. Az asztalok körül tarka élénk társaság foglal helyet. Három felől is hangsegélytelenek s rendes munkára képtelenek menhelyet találnak, mig a munkabírók akkor valóban saját ke- nyórkeresetiikrelesznek utalva, mert ha a soproni rendőrség képes megakadályozni a koldulást, nálunk is meg lehet azt cselekedni akkor s a „Szegényházi jelentés“ konstatálja is, hogy a koldulás miatt rendőrségileg fenyitve senki sem volt. Természetesnek találjuk, hogy minden uj intézmény iránt a közönségben felmerülnek aggályok s igy azon sem csodálkozunk, hogy vannak, kik azt állítják, hogy a „Szegényház“ daczára lesznek koldusaink. De hát ha most 16.000 frtos alappal bíró Lázárházunk- 5200 frtos kolduspótlékunk daczára vannak koldusaink s egyóbkint nincs is remény, hogy megszabaduljunk tőlük: nem-e észszerű legalább 80 — 100 valóban nyomorult veszprémi emberen segítenünk s a többit szigorú rendőri nyilvántartás mellett saját kenyérkeresetükre utalni. Kórházunk is jótékony hatását órezendi e humánus intézményünknek, amennyiben az a sok göthös szegónyember, kik ott a valóban betegek elől elfoglalják a helyet, a szegényházban menedéket lelnének. Ezeket megfontolva, nem hisszük, hogy városunk minden polgára ne óhajtaná e szegényház megalapítását. S adja az ég, hogy a kőzóhaj, az illetett bizottság kitartó, emberies buzgalma utján, mielőbb teljesüljön! A városgazdái állás. Veszprém, febr. 6-án. Veszprémváros gazdasági ügyeit a képviselet „gazdasági választmánya“ vezeti; végrehajtó közegei azonban az úgynevezett telekbirák s erdőinspektorok voltak. Ezek kezelték s illetőleg ügyeltek a város telkeire, fekvőségeire, erdeire, stb. A pásztorok s egyéb városcselédeire ismét más közegek ügyeltek s igy a „gazdasági választmány“ sohase volt egyszerre tisztában a külső dolgok állása iránt. A „Tallián“-kut ügye csattanós bizonyítékát adta annak, hogy mit numerái az a „gazdasági választmány“, mely pedig minden város administrátiój ínál az első rangú nervus rerum — fórum. Akkor egy-két szélhajtó ember elkezdett kolledálni a kútra, csináltak ezenfelül 1000 frt adósságot a városnak, ezt is meg azt a pénzt is beleverték a kútba s mikor a kút sehogy se superált, amint nem superál most sem, s a botrány a képviselet elé kerülvén, elővették a „gazdasági választmányt“, hogy hát mit tett, mit tud erről a dologról: a választmány egy tagja fölállt s kijelentette, hogy ők bizony nem tudnak az egész kútról semmit;, ők „pictus masculusok“ voltak. zik az ének és mindenütt magyarul énekelnek; ki halkan, ki csengő hangon, ki bman, ki meg vígan. — Hát ön is ide került Moszkvába ? szólít meg egyszerre az egyik fiatal leány. Jól megnéztem az én „ismerősöm“-et. Hát egyike volt azoknak a fiatal leányoknak, a kiket Granicában láttam, mikor a határ rendőrség kolera veszélyeseknek nyilvánította és vissza tartotta őket. ügy látszik, csupa vendégszeretetből akarták őket néhány napig Granicában marasztalni. — Hát maguk mit csinálnak itt ? — Itt vagyunk a Sarolta kisasszony társaságában. Nagyon jó dolgunk van. Pompás emberek ezek a muszkák. Elénekeltünk egy magyar dalt és ezért az urak 100 meg 200 rubelt is fizetnek. Azután pezsgőt hozatnak amennyi csak kell. Hanem a directorné, az nagyon vigyáz ránk. Itt lakunk valamenyuyien mint az apácák és csak ritkán mehetünk a városba sétálni. Hiszen sok pénzt lehet itt keresni, de azért még is csak jobb volna a kerepesi utón lenni. — Hát kié az a sok pénz, amit kapnak ? Mi csak fizetést kapunk, teljes ellátást és 60 vagy 100 rubelt egy hónapra, ki a hogy énekel. Amit az énekért kapunk, az a direktornéé. Volt olyan hónap, hogy bevett 3000 rubelt. — Hogy lehetséges az ? — Az urak berendelnek minket egy külön szobába, hogy énekeljünk. Egy nóta ára legalább is 25 rubel. De járnak ide hercegek, meg milliomos kereskedők is, a kik százasokkal fizetnek. Az őszszel sokat járt ide két magyar, azok mint mondják, itt hagytak nehány hónap alatt vagy ötezer rubelt. Kétkedve néztem utitársamra és franciául kérdeztem tőle, igaz lehet-e ez ?
