Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-31 / 5. szám
• • Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam, o. sz. Szombat, január 31. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................6 frt — kr. Fé lévre........................3 frt — kr. Ne gyedévre .... 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Meg jelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők.------ HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Palotai- utcza, Weisz-ház emelete, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A városi szegényház ügye. Veszprém, jau. 30. Egy évtized óta örömmel tapasztaljuk, hogy Veszprémváros a jótékonyság, kegyelet, humanitás terén mindtőbb vívmányt s érdemeket szerez s ez a jelenség, amily örvendetes, époly biztos zálogát hordja magában a város jobb jövőj e iránt. Mert hol a felebaráti szeretet, a szivjóság, a kegyelet önzéstelen erénye erősből, ott a közmorál biztos alapokon nyugszik s erős dönthetlen támaszát képezi minden nemesb törekvésnek. Városunk e tekintetben nem maradt hátra sohasem, de főként az utolsó évtizedben nyert testesülést sok oly humánus köziigyünk, mik régóta megoldásra vártak. Most egyszerre két ily nemes ügy van napirenden. A városi szegényház s a kisdedóvoda rendszeresítésének kérdése. Utóbbiról előző lapjainkban már emlékezénk s elmondók az irányelveket melyek, nézetünk szerint a rendszeresitő bizottságot működésében kell, hogy vezessék, habogy a kérdést az igényeknek sa kor kívánalmaihoz, úgy helyi viszonyainkhoz képest helyesen akarjuk megoldani. Ezúttal a szegényházügyről mondjuk el véleményünket. Megelégedéssel s megnyugvással látjuk, hogy e vitális ügyünk oly bizottság kezében van, melynek tagjai mindama morális s szellemi erőkkel rendelkeznek, miket az ügy fontossága, humánus volta s morális hordereje feltételez s bírnak azzal az erkölcsi sulylyal is, amely szükebb társadalmunkban nekik kellő befolyást biztosit. Külön czikkben adjuk lapunk más helyén e bizottságnak egyik üléséről felvett jegyzőkönyvét s ez konstatálja, hogy a város újabb megterheltetése nélkül a szegényház rendszeresíthető lesz. Maga a Lázárház, mely 16.000 frtnyi alapjával ez uj szegényházba helyeztetik át, a város által e célra őrzött 2000 írttal s a helyi takarékpénztár által ugyancsak e czélra gyűjtött 5000 frtnyi tőkével együtt, összesen már 23.000 frtnyi összeget tesz ki, mely, ha a ft. káptalannál ugyancsak e célra letétemónye- zett 20.000 frtnyi úgynevezett Bajzáth-alapitvány kamatjaival s a megye népfelkelési s illetvo nevelési alapja bizonyos részével segélyeztetnék, a szegényház kérdése megoldatott. A belső berendezés semmiesetre se kerülne valami nagy anyagi áldozatokba. Arról van szó, hogy 14 — 16 szoba butoroztassék be. Ezek a bútorok természetesen nem igénylik a fényezést, a kárpitozást, a Higanyokat; egyszerű fabútorok kellenek oda, szegény embereknek valók. Nélkülözhető egy-kót bútordarab van minden polgárunk házánál s felajánlás s illetve összeírás folytán, bizton hisszük, hogy a szükséges bútorzat, ha kevés hijjával is, kiteremthető lenne. Az edény- felszerelés sem kerül sokba s a hiányokon egy jól rendezett jótékony estély jövedelme bizvást segítene. A szegényház fentartásának főalapját két tényezőtől feltételezzük. Ez maga a város s az eltartott szegények maguk. A városi polgárság évtizedek óta óvről-óvre 5200 forintot osztott ki a városi szegények közt „kol- duspónz“ czimen. Ez az összeg természetesen ezután a szegényház budgetóhez lenne csatolandó. A szegényházban eltartott 100 szegény kézi munkájából szintén nevezetes összeget várhatni; mert ha feltesszük, hogy átlag egy szegénynek az egész éven át való kézimunkája csak 30 frtot is ér, havonkint 2 frt 50 kr. áru munkát végezvén, még e csekély számítás mellett is 3000 frtnyi összeg szaporitná a budgetet, mely így a város 5200 frtnyi kolduspót- lókával együtt 8000 frtot tenne ki. Melyhez az ebadó s a bírságpénzek összege járulna még. S csak ebből a 8000 írtból is 100 szegényt eltarthatunk tisztességesen, mert ime a soproni szegényház, mely pedig mintaháza az ily humános intézményeknek, szintén óvenkinti 80 írtból tartja el egy-egy szegényét. Idővel természetesen a városnak ez az 5200 frtnyi kolduspótlóka teherkint mindinkább kevesbülni fog; mert föltehető, hogy a jószivü polgárság részéről szegónyalapitványi helyek fognak alapittatni, kegyes hagyományok tétetnek s igy idővel a szegényház majdan önálló tőkéjéből adminisztrálhatja magát, mint az eddigi Lázárház. Főbb vonásaiban ezekben vázoltuk a alapítandó szegényház-ügy jövőjét — a részletekre jövő lapunkban bővebben terjeszkedünk ki. A bizottságnak azonban, mely e legnemesebb intentióju közintézetünk rendszeresítését oly önzéstelen lelkesültséggel vezeti — im a polgárság őszinte háláját és elismerését tolmácsoljuk ! Rendkívüli városi közgyűlés. (1885. jan. 98-án.) Kovács Imre polgármester üdvözölvén a középszámmal megjelent bizottsági tagokat, d. e. 10 órakor megnyitja a képviseleti közgyűléstH u s v é t h János a napirend előtt interpellálja a polgármestert aziránt, hajlaudó-e az iparügyi megbízott tagokat az iparhatóságba bevonni, különös tekintettől arra, hogy a qualificatió alá nem eső iparágak igy kellő kópviseltetést nem nyernének. Kovács polgármester megnyugtatólag válaszol s Ígéri, hogy az ált. ipartestület megalakításával egyidejűleg az irányban is megteendi a szükséges intézkedést. A közgyűlésre a város ügyészei közül egyik sem tartotta érdemesnek megjelenni, s igy a polgármester dr. B ezeré dj Viktor b. tagot kéri föl az ügyészi tiszt ideiglenes viselésére. Az uj városház ügye került a napirenden első tárgyalás alá. Vikár Lajos főjegyző a városház ügyében kiküldött bizottság működésének eddigi eredményéről tesz jelentést. A jelentésből kiemeljük, hogy a bizottság a Babóchay-téren levő Kapuváry-ház iránt azon tudomásra jutott, hogy az eladó s igy, ha az olcsó áron megszerezhető lenne, megvételre ajánlja. Veghely Dezső indítványára a közgyűlés felkéri a bizottságot, hogy az ügyben a tárgyalásokat folytassa 8 esetleg más czélszerü házak megvétele iránt magát tájékoztatván, erről a legközelebbi fehruáriusi közgyűlésben jelentést tegyen a képviseletnek. A Vés zprémvdr oson átvonuló államutszakaszra vonatkozólag a polgármester jelend, hogy az az útszakasz 1 kilometer s 258 meter hosszú. A beszerzett hivatalos adatokból kiviláglik, hogy 3 év adatai szerint a fentartás óvenkint 706 frtba kerül, mig a szabadban hol kevesebb a közlekedés, az ntfentartás évenkint kilo- meterenkint 266 frtba kerül. A polgármester nyilatkozatot tett, hogy abban az árban, mint az állam, a város is fenntartja az útszakaszt s erre az állam részéről 350 frt évi átlag állapíttatott meg, illetve ajánlatot tett. V é g h e 1 y Dezső utal arra, hogy a közelebb letárgyalandó közmunkatörvény az ily kalamitásokat s viszás viszonyokat meg fogja szüntetni; mindenesetre jó azonban, ha a város veszi kezébe az útszakasz fentar- tását. A közgyűlés az útszakasz átvételét elhatározza. A városgazdái állás rendszeresítésének ügye került ezután szőnyegre. Vikár főjegyző előadja, hogy a városnak annyiféle cselédje fölött egyöntetűbb ellenőrizést kell gyakorolni s illetve a gazdai ügyeket egy kézbe letenni. így czélszerü lesz egy városgazdát választani, ki az erdőgondnoki intézkedéseket ellenőrzi, a városi telkeket kezeli, a pásztorok s egyéb városi cselédek ügyeit administrálja stb. Végbely Dezső arra utal, hogy a városi szabályrendeletek revíziójával a városgazdái állás ebbe fölvétessék s teendői ezekben körülirassanak. Dr. Hal assy Vilmos az igy revideált szabályrendeleteket a gazdasági választmánynak kívánja felülbirálat végett kiadatni, miután az ügy első sorban e választmányhoz tartozik. A közgyűlés ez érdemben határoz. A városi szegényháeVazye került ezuián tárgyalásra, melyet dr. Bezerédj Viktor ád elő. Az ez ügyben kiadott bizottsági jegyzőkönyvet lapunk egy külön czikkében közöljük s igy erre utaljuk a t. olvasót. Végbely Dezső a képviselet tolmácsául elismerését fejezi ki a bizottság eddigi munkálkodása iránt s hason buzgalomra kéri azt a a jövőre is. Az uj ovoda rendszeresítése ügyében Végbely Dezső tett jelentést az illlető bizottság eddigi működéséről s jelzi azt, mit lapunk előző számaiban már örömmel közölbeténk. A bizottság ugyanis két albizottságra oszlott s abból az elvből kiindulva, hogy miután annyi ovodát amennyi szükséges volna nem állíthat a város, tekintettel a szegény nép- osztályra, mely elsősorban szüksógli az ovodát, oly helyen fog az felállittatni, hol az legszü 1 ségesebb. Tájékozni fogja magát a két bizottság a hely iránt, hol az felállittassék s a rendelkezésre álló erő és alapok iránt. A kir. tanfelügyelő is melegen karolta föl az ügyet s a ministerium utján az ovoda belső berendezése kilátásba helyeztetett, ó a maga részéről a megye segélyét a nevelési czólokra fordított nemesi felkelési alapból a törvényhatóság utján szives örömest megígéri. A közgyűlés e kijelentést lelkes éljenzéssel veszi tudomásul. A városi fogyasztási adókezelés kérdése képezte a közgyűlés legutolsó tárgyát Vikár főjegyző olvassa Bauer Károly s 10 társának, kik midannyian mészárosok s vendéglősök, abbeli kérvényét, hogy miután ők mint érdekelt felek a fogyasztási adónak háromnegyedrészót viselik, első sorban jogosultak arra, hogy az adót ők kezeljék s tekintettel arra, hogy ez ügyben volt bizottság újabb szerződése az eddigi bérlőkkel semmi tekintetben még nem jogerejü s tekintettel arra, hogy ők a kezelők mostani ajánlatánál óvenkint 430 írttal s igy három évre ösz- szesen 1290 írttal többet Ígérnek s a város annyi jövö- vödelemtől törvényes utón le nem mondhat: kérik a közgyűlést, hogy a fogyasztási adókezelóst ez ajánlatok értelmében nekik adja ki. Veghely Dezső s Bezerédj Viktor arra való utalással, hogy az a kényes ügy tapintatos s mi fő jogszerű megoldást igényel: javasolják, hogy e petitio s illetve offert a jogügyi bizottságnak adassák ki véleményezés végett s véleményét a februárban egybehívandó közgyűlésnek terjeszsze be. Husvéth János a gazdasági s pénzügyi bizottsáT A R C Z A. Borús napokban. i. Oh lásd, ha engem nem szeretnél, Elégedett, boldog lehetnél! Virulna lelked ifjúsága, Az égető könnyeknek árja Arczod rózsáit nem hervasztaná. De mert szeretsz boldogtalan vagy. Szépséged, ifjúságod elhagy; Szenvedsz, zokogsz kétségbeesve Szived fáj mélyen megsebezve. S nekem nincs egy csepp balsamom reá! H. Elmúlandó minden, — édes ! Mit szivünk ma üdvnek érez, Holnap az már fájdalom. Régen átélt boldogságról Mint elhervadt szép virágról, Most borúsan zeng dalom. S majd ha késő évek múlva, Együtt egymáshoz simulva Olvassuk bus versemet: Szivünkben a múlt feltámad És boldogság lesz a bánat, Melyet egykor érezett. Balassa Béla. A kis beteg. Halványul a lányka arcza, Eltűnt róla pir, mosoly, Elénk, vidám, enyelgő volt, Most bánatos, bus, komoly. Apja őrzi, félti, óvja, Gondos szemmel kémleli, Látja jól a változást, de Okát annak nem leli. Édes anyja súgva kéri, Mondja meg, ha baja van : Mi fáj, mi bánt, jó leánykám ?.. Ab, de mindez hasztalan ! Pápaszemes doktor bácsi Vizsgálja az üteret, ír receptet... ám a bajról Fogalma sincs, mi lehet. . . .. . S mennyezeten festett Ámor Pajkos ajkán gunykaczaj : „Mit ér a ti tudománytok, A szivekbe’ csak én látok, Én tudom csak mi a baj! . . . Várkonyi Dezső. Hét év a tengeren. Keminiszczencziák; irta: Kompolthy Tivadar. I. Hogy lesz az ember tengerészszé ? A tenger! Rövid szó, mely a végtelenség fogalmát fejezi ki, a természet határain belül. Varázsige, mely a föld létezése óta évenkint milliónyi ember szivét, agyát meg- büvöli s évente milliókat nyel el mérhetlen, rejtélyes mélyeiben. A tenger gondolata már magában véve is lekötő- leg hat reánk. A végtelenség fogalma megdöbbent s a lélek ibletten csügg rajta. De látni kell a tengert. Ott kell állani a tajtékos partokon s végigtekintni a végtelenbe lingó kóklő bullámáron, melynek másik partja sok ezer mértíöldnyire van ettől a parttól, idegen ég alatt s a melynek lakói nem értik a mi beszédünk hangját; arczuk színe, lelkűk, szivük más, mint a mienk. Ah, innen a partról másként néz ki a tenger, mint ahogy azt könyvekből olvasók ! Nem olyan susogók. enyelgők biz azok a habok s az a mérhetlen víztömeg sem oly regényes, mint gondolok. Haragos morgásuak a habok s a tenger prózai- lag komoly s egyformasága borzaszt, félemiit. A szellő nem susogni szokott itt, hanem bánatos, rekedt sivitással suhan el a rengő ár fölött, majd meg- borzasitja a habfátylas hullámomokat s ezek aztán mint tépedt hajú viliik, boszorkányok üzik-hajtják egymást a végtelenbe. Hanem persze 19 éves korunkban másként nézzük a világot is, az asszonyt is, a tengert is. Akkor rózsaszíne van az égnek, a lég tele fellegvárakkal, a szív boldog álmodással — akkor nem szokás gondolni az ég borújára, a gond, a bánat keresztjeire s a nyomorúságra. A nők mind angyalok akkor, mert még anyósokról fogalmnnk sincs s a tenger olyan ideál, mely betölti összes regényes álmainkat s a hetedik égbe visz. Aztán ez az ideál elvezet ugyan hetedhétországra s mikor körülbolyongtuk a földtekét s azt láttuk, hogy mindenütt csak prózai az élet s az ígéret földe hát a bibliában rekedt: akkor lelkiszárnyszegetten, fásult kedélylyel s hideg agygyal hazatérünk s összes élettapasztalatunk annyi küzdés, vész és hányattatásunk után az : hogy bizony csak „komisz a világ!“ * Mikor a miskolczi érdemes presbyter urak 1870- ben megveregették a vállaim s kezembe adták a testimonium maturitati8“-t, ami azt jelenti, hogy az ember 12 évi padfaragás után a tudományokban „megérett“ annyira, mint októberben az úri tök: ab akkor fura ifjú voltam én. A földön létező összes hatalom, tekintély, hivatal, rang, mindblikri volt előttem. Egy „érett“ urfi voltam, aki ugyan még semmi, de a kiből minden lehet. Hát szűk volt nekem ez a világ s a vágyaimnak kevés volt a szárazföld. A tenger,! Ez a gondolat villant át agyamon; belevágott a szivembe, összeszoritotta lelkemet s éreztem, hogy ha ez a rajongás, ez a szédületes, káprázatos ihlett tápot nem nyer — megöl. Fölmerült lelkem előtt Robinson kalandos élete s regényes viszontagságai ott túl a tengereken. Ab hányszor olvastam el ezt a gyönyörű könyvet, hányszor futott át a véremen ennek a mesés világnak bűbájos varázsa s részegítette meg ideges lelkemet! Ez a mérhetlen forró vágy, az az észbontó mámor im a teljesülés küszöbénél állott. A szárnyszegett képzelem uj szárnyakra kelhetett s elvihető államittas lelkemet abba a tündérvilágba, melyet a hevült képzelem fantáziája rajzolt eléje a szivárvány szemkápráztató színeivel ; messzetul a láthatáron, túl a prózai világ, a közönséges emberek szféráján, — túl a tengeren ! . . . Szegény, áldottemlékü jó anyám sirt, zokogott és belebetegült a bánatába. Hogy akit annyi szeretetteljes gonddal, annyi szenvedéssel, annyi lelketölő aggodalommal, kínnal, búval ifjúvá nevelt; az a háladatlan fiú most elfojtja szemeiben a könynyet, szivében a válás keservét, eldobja magától a biztos jövő zálogát s szívtelenül, rideg agygyal beleroban a bizonytalanba; az édes otthonból, szerettei köréből a sivár idegen világba, hideg hullám- sirokon át járván az örökös veszedelmek őruletes halál tán czát — —
