Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-14 / 11. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 11. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak; Egész évre .......................6 frt — kr. Me g jelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők. Szerkesztőség: Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, Félévre........................3 frt — kr.----' HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = ho vá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Márczius 15. Boruljunk térdre — imádkozzunk ! Ünnep van ma az Árpádok véreivel megszentelt Hunniában, magasztos, dicső ünnep. A megholtnak vélt szabadság ujjáébredésének emlékezetes napja ez! Harminczhót év telt el azóta, hogy a haza szivéből először mennydörgőit széjjel a „Talpra magyar !“ Az évszázadok igája alatt megdermedt Európa megrázkodott egy kiáltásra : le a zsarnokkal, éljen a szabadság! . . . És jöttek napok, melyeknek mását hiába ke- resnők a múltak históriájában, hiába az ősmondák és regékben .... Az évezred óriásaiban ekkor mutatta meg a Teremtő, hogy mire képes az emberi szív és lélek ... Az apa vére egygyó folyt a csatatér medrében fiáéval, az anya és hitves pedig büszkén hullatva utánok könyeit, a megmaradtaknak csak annyit mondott: Előre! . . . És megrendültek a fejedelmek trónjai, és a visszavivott szabadság széjjel árasztá áldásos sugárait. Idegen országok és világrészek lantosai zengedeztók dicsénekeiket a magyarok félisteneiről, kiknek piros vérében fürödtek a szabadság hajualcsillagának első sugárai . . . És szabad lön Árpád hazája megint ! De a porbataposott tyranusok újra föléledtek az éjszaki despota átkos kebelén .... S midőn a Tiszának habjait fölzavarták a vad kozákok tomboló ménéi, — segítségére sietett elleneinknek a belső meghasonlás is, mely meddővé tette legjobbjaink erejét. „Átok fogta meg a magyart, mivel soha össze nem tart !“ . . . Aztán egy mennykőcsapás Világosnál, és a magyar szabadság visszasujtva a föld porába ! . . . Majd földorültek a hóhér napjai, az irtóztató boszuállás ideje. Diesirae, dies illa! Ah! ki ne borzadna lelkében, midőn szemei előtt az aradi tizenhárom, vagy a Neugebäude martyrjainak képe elvonul ! Vagy ki ne undorodnék, midőn a barbárság ama tetőpontjára gondol, hogy a martyrok női és gyermekei nyilvánosan megvesszőztettek! És kinek ajkáról maradna el egy keserű mosoly, midőn azok, kik mindezt mesés kegyetlenséggel véghez vinni nem irtóztak, magukat a 19-dik századhoz illő czivilizá- czió apostolainak czimezik ! önkénytelenül eszünkbe juttatja az inquisitio korából azon momentumokat, midőn Luther követői T A R G Z A. 1848. Márczius 15. Ifi Szabadság! E hang metszé a léget, Égi szózat egykor e napon, A szivekben szent tűz lángja égett, És szavakra kélt az ajkakon. Ihletteljes lelkesült szavakra Ébredés lön, mit nem éré még A magyar, s ez első ébredésre Lánczait eltépte szerteszét. És az észnek minden gondolatja: Sok s nemes szabadra, szárnyra kelt, És a múzsa lantját megragadva Tiszta honszerelmet énekelt! A szabadságangyal trombitája Átalzúgta e hont hangival, S felhangzott a lelkesülés rája, És tombolva zúgott, mint vihar. És a »Talpra magyart« eldörögte Nemzetünknek fennkölt dalnoka, Majd az égig harsant fel fölötte : „ad maiorem Dei Glóriám“ törettek kerékbe és vitettek máglyára. A história úgy tanítja, hogy minden isteni eszmének megvoltak a maga martyrjai. A szabadságénak legtöbb ! De a hóhérbárd által kiontott martyrvér sohasem fogja eloltani a tüzet, mely az emborék szivét a népszabadság eszméje iránt hevíti, melynek egykor világszerte fel kell lobbani, hogy felolvassza a test és lélek vasbékóit ! És a napnak, melyen a martyrok vére uj erő és lelkesedés forrásává válik a szabadságért való küzdelemben, föl kell derülni egykoron, mert a történelemnek meg van a maga logikája ! Most mély csend van. De ah ki tudná: hogy vájjon a holtak, vagy a vihart jósló tenger csöndje ez ? Ki tudna fátyolod alá tekinteni, titkos jövendő ? Harininczhét óv előtt ki remélt volna ilyen csöndes- séget ! Az Árpádok vérével megszentelt Hunniában ünnep van ma, dicső, magasztos ünnep ! Boruljunk térdre — imádkozzunk ! . . . A honvédhuszárság garázdálkodása Pápán. Veszprém, már ez. 13. Azok a szomoruhirü gyászvitózek, kik múlt évi junius 13-án esti 6 órakora képviselőválasztás utolsó perczeiben, Hubert nevű alezredesük parancsára kivont karddal rontottak lovaikkal az ellenzéki tábor többségben levő választói közzé sszurták- vágták a békés népet, úgy, hogy 14 ember vérbe- fagyva fetrengett szerte a lovak patái alatt; ugyanazok a „honvéd“-nevet bitorló fegyveres banditák, kik Veszprémben az alkotmányos élet legszentebb aktusát, a lelkiismeretlen kormánypárt javára, véres tragédiává változtaták, ugyanaz a mi verejtékünkön élősködő egyenruhás csőcselék, melyet utálattal, megvetéssel bocsátott útnak Veszprém város polgársága, s melyet mégis szívesen vett falai közzé Pápa város békés népe: azok a nyomorult semmiháziak most azzal hálálják meg a pápai szives fogadtatást, hogy ott is uton-utfólen vagdalják, gyilkolják a polgárokat s részeg, bőszült dühükben éjnek idején fene- vadak módjára rontanak a békés hajlékok lakóira. A mi hirlapuuk is, Veszprémváros polgársága is, leszámolt már e gazokkal s nincs hozzájuk több szavunk. Lelkes »éljen,« »éljen a haza !« lm való lön, melyért áldozának, A nagy eszme, előbb annyi vért Annyi nagyja ennek a hazának . . . Ámde hisz szép halni a honért! Testté Ion az eszme, szárnyat öltve, Most beszállta széles e hazát, És a honnak minden ifja, véne lm kitárta szive ajtaját. A sziveknek minden érzeménye Égygyé lett és egy az akarat. Eskü lön : e honnak minden népe Hogy egyenlő, testvér és szabad És e hármas Istenség hívői Nemzetünknek hősi lettenek, Hősök, mint a nemzet őselődi ; Hisz segítőnek az Istenek ! Ámde homlokon babérral végre A dicsőség legfényesb határán — Árva nemzet! átok ellenidre . . . Elbukál, mert eltiport az ármány Fülöp József. Hanem, ha túlzott loyalisságból Pápa város népgyülése, esetleg képviselőtestülete elmülasztá a honvédség szeretett fővédnöke ő fensége József föher- czeg figyelmét fölhívni e vérlázitó állapotokra — mi ime kötelességszeriileg teszszük ezt, kérve-várva ő Fensége pártatlan szigorú igazságszolgáltatását, úgy a vérengző katonák, mint azok felelős parancsnoka, Hubert alezredes ellen. Ő fensége nem engedheti ily véres botrányok előidézőjét s annak fegyelmezetlen katonáit tovább is a békés nép vérében büntetlenül gázolni. S most adjuk pápai négy rendes tudósítónk alábbi tudósításait a szomorú affaire-ről. A honvédhuszárok vérengzése. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Pápa, márcz. 12. Azt hiszem, ismeretes már Szerkesztőséged előtt azon uj bravour, mit hős honvédhuszárjaink a legújabban megcselekedtek. Tehát a magyar honpolgár véres verejtékével szerzett pénzével azért járul a honvédelem intézményéhez, hogy azért a megbőszült honvédhuszár kényekedve szerint vagdalhassa. Nem ez az első, mit a hős legények elkövettek, de kétségkívül legmegrenditőbb : midőn egy békés, rendszerető, derék polgártársunkat este fél 10 órakor a honvédhuszárság két fegyelmezetlen legénye saját küszöbén összekaszabol. Ily állapotok erős megtorlást érdemelnek — s erősen követelik a vizsgálatot, melynek czélja lenne kideríteni, — hol itt a hiba. Az izgalomba jutott város teliát fontos kötelességet teljesített, midőn múlt vasárnapon az érdemben népgyülést tartott, mert a felizgatott kedélyállapotok megnyugtatását semmi sem eszközölhette volna, másrészt pedig becsülni tudjuk városi hatóságunkat, hogy e hajmeresztő huszármerényletek miként orvoslása tárgyát szintén szőnyegre hozta s erélyesen intézkedett is. A népgyülés a honv. minisztériumhoz, a városi képviselőtestület a kerületi parancsnoksághoz irt föl s mi várva-várjuk az igazságos eredményt. A gyalogsággal évek hosszú során nem volt semmi baj — a legnagyobb egyetértésben éltek katona és „czibil“ — mert ott volt katonai fegyelem, a hu- szárság pedig egész szabadjára, féken van eresztve. Az áldozat szenved, s élet-halál küzdelem, között van; a vitéz huszárság pedig egyelőre még csak egy heti kaszárnyafogságra lett ítélve. Igaz, derék városkapitányunk, a korábbi rakon- czátlankodások végett intézkedett, de a hova fordult, ott nem intézkedtek. Most már annyira ki van merítve a város békeszerető polgárságának birkatürelme, hogy ha e két rendbeli felirattal, ki nem kutatja, honnan az, hogy a legénység oly vadsággal viselkedik a polgárság iránt — feliratot intéz József főherczeg ő fenségéhez — ki iránt viseltető mély hódolat és tisztelet nem engedte, hogy e kellemetlen ügyet egyelőre tudomására hozza. Fekete leves.*) Cserép András palotai fazekas keresésére indul kereszt komája, lelki-testi barátja, Födő János veszprémi fazekasnak, ki a füredi utón halhatatlanitotta magát harmadfél szamarával. És pedig keresésére indul négyesben, vagy is négy szamáron, H f _ Cserép András V. Palotán harmincz eve mar hogy égeti \ az agyagot s becsületes előkelő iparos. Kinek Palotán a fazekasok közt négy szamara van, az nevezetesség^ olyan mint nálunk a czipészek közt Le- posits vagy , Klob; ha montenegrói fejedelem nem lehetnék, akkor Leposits szeretnék lenni. Az újságból olvasta Cserép András keresztkomájának szerencsétlenségét s nem volt se éje, se nappala, mig meg nem if dúlt keresésére négyesbe, melléje vevén segédjét, Lábost Imrét. A táltosol^ neveit feljegyezzük, mert szükségünk lesz reájuk Az egyik eisö szamár neve Zerge. A gyeplüsé Fürge, két hátulsióé Ürge és Szürke. Mind nemes veszprémi szamárvér, ja Jeruzsálem hegyről. Február hcfl 2-án indultak útnak Palotáról, s miután az utolsó jegyben járt egy előkelő odavaló szamárral, a mint a »elsőségből kiléptek, olyan ordítást vitt véghez, hogy nkég Kenésén is kiállottak csudájára, habár Lábas Imre ^gy idei hajtással folyton vigasztalta: A „Somogy“ mulit hétfői számából. A feliratok, úgy tudom, közlés végett b. lapjánál vannak. Tehát mégis lehetett valami a veszprémi képviselő választásnál — olyan „aprítsd, mig eléred.“ No, majd a vizsgálat kideríti, mert úgy is akarjuk. Na-Na. * * * Pápa, 1885. márcz. 12. [A „Veszprémi Független Hírlap* szerkesztőjéhez.] Két huszár a múlt hét utolsó napján éjjeli 11-óra tájban Lukouits Pál köztiszteletben álló vendéglős ablakán bezörgetett s követelték, hogy őket a vendéglőbe bocsássák be. — A vendéglős tudva azt, hogy a huszárok bárhova mennek, nem viselik magukat a legrende- desebben, s mivel már záróra is volt, nem eresztette be őket. Erre ezek ablakát beütötték, mire a vendéglős az ajtót kinyitotta, A huszárok ekkor behatoltak a vendéglőbe, s egyikük kardját kivonva azzal a vendéglős fejéhez vágott, mire a vendéglős élettelenül összerogyott, de a huszárok is megfutottak. Az éjjeli őrjárat üldözőbe vette őket, s mikor már elérték, az őrjáratot is agyonüté88el fenyegették. Ekkor az őrjárat vezetője a huszárlaktanyába futott segélyért, s csak a huszárjáratörsógnek sikerült a két garázda huszárt elfogni. — Ez ügyben folyó hó 8-án a volt sörutezai laktanya helyiségében, városunk impozáns számú, mintegy 500 főnyi polgársága népgyülést tartott, 8 elhatározták, hogy a honvédelmi minisztériumhoz fognak felírni orvoslásért miután itt az ezeredparancs- nokságnál — hol már több ily esetet jelentettek — elégtétel mm szolgált atott. r. 1. Múlt vasárnap reggelén a kővetkező ialraga- szok voHak kifüggesztve Pápaváros utczasarkain: Felhívás. A jelenleg Pápán állomásozó honvédhuszárok által megzavart közrend és békemikénti visszaállítása tekintetéből ma vasárnap d. u. 4 órakor a sörutezai kaszárnyában népgyÜlés tárta tik, melyre a város lakossága meghivatik. A népgyülés vezető bizottsága. A népgyülés a jelzett napon, vasárnap délutáni megtartatott, óriási számú közönség részvéte mellett. A népgyülés resolutióját s lefolyását alábbiakban adjuk. A gyűlésről fölvett hivatalos jegyzőkönyv ez : Jegyzőkönyv. Felvétetett Pápán, 1885. márcz. 8-áu d. u. 4 órakor megtartott népgyülés alkalmával, mely összehivatott a helyben állomásozó honvédhuszárság több alantas egyénei által elkövetett s a közbiztonságot veszélyeztető kihágások miatt. Jelen volt a hatóság részéről Mészáros Károly rendőrkapitány megfelelő rendőri segédlettel s mintegy 500 városi külömböző állású polgár. 1) Szelestey Lajos a népgyülést összehívott szűkebbkörü bizottság nevében vázolja az eseményt, mely szükségessé tette a népgyülés összehiváYigan ment az utazás a Balaton part mentén egész Sz. Győrökig s váltig pirongatta Cserép Andris segédje előtt a boldogult Födő szellemét, hogy milyen éhetetlenség volt ilyen utón a másvilágra utazni! A mint azonhan Győrökben megfordulnak balra s kiérnek a faluból Tóth-Gyugy felé, egyszerre úgy eltűnt mind a négy kerék a sárba, mint Bosko kezében a házi nyúl! Mind a négy szamár visszanéz, Andris is nagyot néz s Lábos segédjével gyalogra veszik a dolgot, midőn pár perez alatt elkiáltja magát Lábos : Jézus ! a csizmám ! s midőn Cserép odanézett, már mezítláb dicsérte a vármegyét segédje, mert a sár vonzalmának nem birt ellent állni a fejelés stibli . . . Ezen úgy megijedt a mester, hogy uj csizmáját fülénél fogva felkötözte a nyakába, de nem soká bírta, mert valahányat lépett, a nyakán mindig egyet rántott a csizma ; s utóbb lehúzván mind a kettőt, feltette a kordéra, s ketten mentek egy csizmában ! H ácsnál már mind a négy szamár habos volt s óra számra álltak, meg egy picit mentek, a kordé kerekei malomkővé váltak. Egyszer meglát Andris egy futó nyulat, mely a Hácsi lapon a vetésben megsülyedt; utánna ! már alig van a nyultól 20 lépésnyire, tartva baltáját Andris is megsülyedt, siró hangon énekelvén : „Együtt mélység és magasság, Tiszta fénylő világossság“ ! Czammog utánna Lábas egy emelő fával, s azon ponton ezt is elnyeli derékig a föld !
