Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-07 / 6. szám
Pápa. febr, 6. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Folyó évi február hó 2-án ünnepelte meg a pápai izr. iparosok gyámoliló egylete áldásdús működésének tizedik évfordulóját, mely alkalommal fényesen sikerült diszvacsora rendeztetett. Nem is hagyhatom anélkül, hogy én mintegyszerü iparos, úgy ezen testület vezetői, mint minden egyes tagjának nevében köszönetemet ki ne fejezzem azon vendégeknek, illetve testvéreinknek (kik magukat azoknak vallják) melyek e fényes estélyen részt vettek és oly bőkezűek voltak, hogy majdnem az egész estély költségeit kegyes adományaik által fedezték. Örvendünk, szivből örvendünk, hogy az intelligen- tiának zöme megitta velünk a testvériség poharát és egyletünknek annál is inkább megígérte támogatását, mert iparos-, magyar iparos egylet az kik a 48-ból nem engednek. Többek között felemlíthetek itt e helyen ez egyletet pártoló osztályból egynéhányat: főt. Néger Ágoston apátplebános, Tehet Adolf gyógyszerész, Dr. Teitl, Dr. Kövi József, Dr. Koritschoner Lipót. Dr. Rechnitz Ede, Dr. Steinberger Lipót, Lőwy Mór, Báron J. Mádai Sándor, Fischer Adolf, Dr Hirsch Vilmos, Wittmann Ignácz, Spitzer Ignácz urak stb. stb. Tartsák tehát az itt felsorolt pártoló urak továbra is ez egyszerű iparos egylet minden tagját úgy, mintha valóban testvérük volna, de nemcsak akkor, mikor ünnepélyét tartja, hanem akkor is, mikor az a szegény iparos elveszíti erejét és munkaképtelenné válik. Azután önök is arra számíthatnak, hogy testvérként elfogadjuk, és nyíltan kimondjuk, hogyha arról lesz szó, hogy áldozni és haladni kell, meg lehetnek róla győződve, hogy mi iparosok elsők leszünk azok, kik lobogónkra azt fogjuk írni „haladni vagy meghalni testvéreinkért.“ Önt pedig tek. szerk. úr, mint iparügyünk hű pártolóját, arra kérném, hogy e sorokat becses lapjában közzé tegye, hadd olvassa többi megyei inteligentiánk is és talán, azok is itt-ott benéznek egy-egy iparos műhelybe. Újdonságok. — Fiáth Ferencz báró megyei főispánunk egészségi állapotában, mint lapzártttunkkor fájdalommal értesülünk, a legválságosabb állapot állott be s orvosai a legkomolyabbtól tartanak. Az ősz főur megadással tűri nagy szenvedéseit s nyugodt lélekkel van most is, a válság nehéz óráiban. A jó ég adja, hogy visszaadatnék még e vármegye népének, mely oly odaadó szeretettel s pártatlan hűséggel viseltetett iránta mindenbe! — Házi mulatság volt a múlt hét szombat estéjén Husvéth János derék városi polgártársunk házánál. Ezt a mulatságot gyermekei rendezték az ő barátaik és ismerőseik számára. A jó barátok, jó barátnők felkeresték e csendes boldog házat, melyben még soha zene nem szólt, vigalom nem tombolt. Ott volt a rokonság is s az ismerősök, tisztelők jó kedvvel mulattak a vendégszerető házigazda társaságában majd reggelig. Isten éltesse is ezt a jó, ezt a mindig őszinte családot s áldja meg boldogsággal, fogyhatatlan áldással! — Közigazgatási bizottsági ülés tartatott meg múlt hétfőn vármegyénk székházában. A kisebb érdekű dolgokat mellőzvén, ezúttal legérdekesebb momentum volt az, hogy a vármegye közig, bizottsága tiltakozott s megbotránkozását fejezte ki a fölött, hogy a „Pesti Napló“, ez a komoly újság, egy könnyelmű ember által úgy engedte magát felültetni, hogy úgy a megye főispánja derék családának, mind a megye népének ezáltal kínos botránkoztatására volt. — Kinevezés, ö felsége a magyar király dr. Fejér- váry József helyi papnöveldéi tanárt a veszprémi káptalanhoz rendes kanonokká nevezte ki. Szivből örülünk a közügyek terén is odaadólag működő s tevékeny derék pap e rég megérdomlett kitüntetésén ! — Berhidán, mint nemrégiben ottani tudósítónk jelzé, jótékony nőegylet alakult, mely szép virágzásnak örvend máris. Ez egylet alapszabályait a belügyminiszter tegnapelőtt helybenhagyta. Örülünk, hogy ily kis községben is meglehetett alapítani ily nagyhorderejű, nemes intézményt! — A balatoni jég szétolvadt. A héu elején egyik riannás a másikat érte s most a Balaton már csak csupa jégfoszlányokból áll. Pár nap előtt még volt a partokon némi jég s a halászok, kik a jégzajlás közzé ladikjaikkal nem mehettek, ezen a part ijégpánczélon, mely 1—2 angol mértföldnyi széles volt, vágtak lékeket s ezeken át eresztvén be hálóikat, remélték a szeien- csét. Érdekes volt látni őket s egyszersmind elszemoritó is, amint egy-egy órai hálóhuzás után az utolsó perczek- benegymást biztatták, hogy „no mostjönneka fogasok!“ Hát pedig nem jöttek a fogasok, hanem vagy pár százgemben valahogy a dobpálcza is megfordult a kezemben s a vastagabb vége jött érintkezésbe a dobbőrrel. Zsupsz! Minthacsak a hetedik égből potytyantam volna le, hallom dobom megváltozott s drótosfazék zörejhez hasonló hangját. Az apám majd kétségbeesett e nem várt szerencsétlenség felett. Mit volt neki mit tenni, mint másnap rapportra állítani, a hóién át- szellemültségemért 48 órai dutyit kaptam. Azt lehevertem s harmadnapra rá ismét kezdtem a tanulást. Ismét kitartó voltam három napig, de harmadnapra a fátu- mom, akarom mondani a bőrt a fátum ismét elérte; másnap ismét 48 órai dutyit kaptam, de akkor már a kapitányom türelme is a fogyatékán volt, mivel az apámat arra hatalmazta fel, hogy — ha még egy dobbőrt beszakitok, ne várjon velem másnap rapportig, hanem azonnal dugjon be a dutyiba. Nekem pedig külön megígérte, hogy — ha még egy dobbőrt beszakitok, azonnal Regements-rapportra állít. Arra ugyan nem soká kell várni, gondolám magamban. Ismét megkezdtem a dobbverést, de akkor már csak két napig folytattam. Akkor már recsegett a dob. — Apám utasításához hiven, a dutyiba dugott, a hol én ismét 48 óráig vártam amig a napos nem jött s nem mondta, hogy készüljek rapportra a „strófomat“ megköszönni. A midőn rap- portnál a megérdemelt strófomat megköszöntem (abba az időben még megkellett köszönni) kérdi a kapitányom, hogy van-e kedvem Tambournak lenni? Mit felelhettem mast, mint, hogy „Igenis“! ha csak újra nem akartam volna magam becsukatni. „Nekem nincs van kedvem több dobbőrt kidobni ?“ feleié ő rósz magyar kiejtéssel. „Készüljön rögtön Regements-rapportra, s ezzel a századrapport véget ért. Tíz órakor már útban voltunk kapitányommal együtt a Sandberg-erőd felé, ahol az alezredesünk tartotta a Legement8-raportot mivel az „ezredes szabadságon I ezer aprócska „vasintahal“, amit még a varjú se emészt meg. Bizony szomorú világ van most nemcsak szárazon meg vizen, de még a jégen is ! — Hálanyilvánitás. (Beküldetett.) Engedje meg, tekintetes szerkesztő ur, hogy becses lapjában mindazon jóbarátoknak és testületeknek, kik felejthetetlen férjem végtiszteletén megjelenni szívesek voltak, hálás köszönetét mondhassak. Mély tisztelettel: özv. Andro- vits Józsefné. — Kérelem egy ismeretlenhez. Ezelőtt mintegy 5 évvel valamely veszprémi ismerősömnek egv zenemüvet kölcsönöztem. Az volt a czime, hogy: „Dobó Ka- ticza. Melodram.“ Ez a mü nem volt tulajdonom s most tulajdonosa visszaköveteli tőlem. Zenemükereskedések- ben nem bírtam megszerezni. Kérem tehát az illetőt, hogy jutassa azt vissza; szívesen lemásoltatom számára. Tisztelettel: Mátrai László. — Erdövédi állásra ajánlkozik egy jóravaló derék 28 éves egyén, ki 7 évig volt a katonaságnál s most is tisztes helyet tölt be. Derék, munkabíró ember. Czime kiadóhivatalunkban. — Mezö-Szentgyörgyön jan. 26-án tűz volt. Schwartz kereskedőnek 225 frtot érő szénája égett le. A tűzvész oka ismeretlen. — A szentistváni polgári társas-kör alapszabályait a belügyminiszter tegnapelőtt megerősítette. — Kádártán az ottani dalárdaegyesület holnaphoz egy hétre, jövő vasárnap saját tőkéje javára táncz- mulatságot rendez. Óhajtjuk, hogy a derék egylet e vigalma, a szép czél érdekében minél jobban ’’sikerüljön ! — Időjárásunk a lefolyt héten köveket meglágyítani, embereket dühössé tenni volt képes. A hagyományos sár óriási locsi-fecsi-tengerré változott 8 épen azon kezdett gondolkozni a városi magisztrátus, hogy a lejtős utczákon járda helyett sárhajósiklókat állít, mikor eszébe jutott, hogy ezáltal ismét csak az adót szaporitná. Letett hát a tervről s most egy hét óta fene-nagy árvizpontonokon lebeg át a polgárság a város utczáin. Mégis szép, igazán regényes ez a mi gyönyörűséges sárfészkünk! — Halálozás. Városi iparosságunk s társas közéletünk egyik ismert s mindvégiglen fáradatatlan tagja, Androvits József czipész, városi képviselő, ki mulattató tréfáival, jó humorával, annyi sok ió órát szerzett az ő körének, múlt szombaton, hosszas betegség után 59 éves korában elhunyt. A társaságban nélkülözhetlen volt s feltalálta magát minden körben. Iziglen demokrata volt s büszke volt arra, hogy nem született „nagy ságos urnák.“ Amellett a kegyelet embere volt őszinte szivből. Számtalan elhunyt polgártársunk temetését 6 rendezte gondos, fáradhatlan ügybuzgósággal, kegyelettel. Most ő is elment az ő elhunyt barátai közzé s polgárságunk százai kegyelettel kisérték a végső útra őt is. Az ég békéje vele 1 — A phylloxera-telepre, melyet a város, területéből úgy engedett át a megyének, hogy az használatul a veszprémmegyei gazdasági egyesületnek adja át, a kormány megígérte segélyét s ezt tegnap leiratilag tudatta a megyével. A hely legközelebb fog a város gazdasági választmánya által e czélra kijelöltetni. A telep nemcsak uj, de egyszersmind gyökeres vesszőkkel fog be- ültettetni, s igy a szőlőbirtokosgág, elsősorban a veszprémi) igénybe veheti azt. — At. közönséghez Egy beküldött levél arról értesít s arról értesít egyik helyi illetékes tudósítónk is, hogy még a tél folyamán városunkban egy második „közvacsora“ is rendeztetnék valamely jótékonyczélra. A beküldő arra kéri a t. közönséget 8 mi is szívesen járulunk ahoz a kérelemhez, hogy kíméljük meg a városi polgárságot egy újabb indirekt jótékonykodás kiadásaitól. És igaz is, hogy egy közvacsora egy télre elég. Azt megérzi minden jó család és ebben a kis vá rosban mindig csak egy és ugyanaz az azon kis kör, mely jótékony áldozatokra kész. Hát ne forcirozzuk a jótékonyságot. mert akkor mihamar zsarolás lesz annak a neve. Pedig jótékony családainkra még a jövőben is szükségünk lesz. — Érdekes vendége volt tegnap délután ami hírlapunk irodájának. Siki Mihály az, akiról ami lapunk is 8 az összes lapok azt írták, hogy Savanyu bűntársaként került a szombathelyi vizsgálóbíró elé, vizsgálati fogságba. Siki azért jelent meg irodánkban, hogy kijentse, miszerint ő Savanyúról soha semmit nem is tudott, nem is avégett fogták gyanúba, hanem avégett, hogy a Vámoson nemrég rablók által meggyilkolt Török bérlőné meggyilkoltatása ügyében került gyanúba s csakis erről kérdezték ki Szombathelyen, a viszgálat azonban azt derítette ki, hogy neki sem a Savanyu dolgaiban, sem a Törökné meggyilkoltatásában semmi része sincs s igy őt nem is kezesség miatt volt. Azután mondtam kapitányomnak, hogy ne állítson azokért a dobbőrökért elő, inkább megfizetem az árát. Őszintén szoktam hozzá beszólni, mert tudtam, hogy szeret. Ne beszéljen, majd megtudja, mért állítom elő, felelt röviden. Kilenczen voltunk ezred-rapporton s amint fel lettünk állítva ; utánna a második, harmadik, én még mindig nem tudtam, mit jelentsek. Szt. Kleo. fás 1 mi lesz már velem ; mit jelentsek ? töprengtem magamban. Jön a mellettem állóhoz az alezredes — de egyúttal hozzám hajolt a kapitányom is s azt súgja halkan: „Jelentse magáját előléptetésér.“ Ha 50 ágyút a hátam megett egyszerre elsütöttek volua, nem lepett s nem ijedtem volna meg jobban, mint a kapitány azon nehány szaván, hogy „jelentse magáját előléptetésért.“ Hát a dobra való vállalkozásom s illetve a dobbőrök ára — egy „sarzsi“ volt. Prosit! 1878-ban köztudomásúlag Bosznia okupálva lett. az én hadnagyom akkor már mint főhadnagy ment le az ezreddel. Én Gy . . .-ben maradtam, a 3-ik kiegészítő századnál, s mint ilyeunek feladatunk volt az is, hogy a várostól kapott ajándók-sőrt és szivart harcztérre induló s a vaggonokban levő társainknak be szolgáljuk. Akkor láttam az én főhadnagyomat is, de nincs elég erőm a benyomást leirni. amit szegényke rám tett. Sirt, a hős mint egy kis gyermek, pedig, béke idején oly rettenthetlen katonának tette magát. Mellette pedig ugyan sok magyar fiú üldögélt, akiket „bauyáknak“ nevezett; azok daloltak és nevetgéltek. Mondtam is egy barátomnak : „Nézd azt a szegény Morvát, hogy ordít a hires, akinek egy csepp jó hire sincs és bizony talán sohse is lesz. Oroszlányi Károly. hanem egyszerűen szabadlábra helyezték. Szivesen konstatáljuk ezt s bizony örömmel vesszük, hogy Siki-ről ezután a közönség is más véleménynyel lesz, mint a hogy a törvényes vizsgálat után eddig informálva volt. Siki a 21 heti szombathelyi fogsága alatt láb- és derékhüdést kapott s a gyönyörüszép, férfias, daliás alak ma meggörbedten, mankón jár. Most családja körében piheni ki az oknélküli fogság bajait! — A városnak nagy községgé alakulásának kérdése most már intensivebb benyomással van a polgárság legbefolyásosabb köreiben is. Belátják, hogy a terhek, mik egyre súlyosban nehezülnek erre a városra, elviselhetlenek s egyrészt megtakarításokkal, másrészt a meglevő jövedelmi források értelmesebb kiaknázásával segitni kell a városi polgárságon. Tény az, hogy óriási módon növekedtek a városnak házi adminisztratív kiadásai, csak a legközelebbi időkben is s egybevetve a mai városi bázi költségvetést, csak a legutóbbi évek költségveteseivel is, amikor a város pedig szinte „rendezett tanácsú“ volt: ma ezen a budgeteu három más és nagyobb várost is el lehetne tartani. Ezt legközelebb hivatalos adatokkal fogjuk tárgyalni o. hírlap hasábjain. A héc folyamán több értekezlet tartatott ez ügyben s legközelebb alkalmunk lesz a t. polgárságot az e nagyhorderejű mozgalom dolgában eddig történt- tekröl bővebben tájékoztatni! — A veszprémi önk. tűzoltó egylet a f. évi húshagyó kedden is megtartandja szokásos bohócz estélyét, melynek programja is legközelebb ki fog adatni s azt annak idején reprodukáljuk. Különös elismerésünket fejezzük ki a fölött, hogy az egylet ez estély tiszta jövödelmét tömlők beszerzésére forditandja. Felhívjuk e jótékony estélyre a mulatni vágyók figyelmét; de az egyleti tisztikart egyszersmind arra kérjük, hogy az álarczos menetben résztvevőket arra intse, hogy trágárságokkal botrányt ne provokáljanak. Hisszük, hogy a tisztikar az egylet jó hírnevét meg fogja ez utón óvni I — Az ebadó tárgyában meg történt a kihirdetés, értve a szabályrendeletek felterjesztése körül netán előfordulható fellebbezésre nézve: Ugyanis a kihirdetéstől számítandó 15 nap alatt mindenki a városi hatóságnak benyújthatja fellebbezését; kellőkép indokolva. — A pecsenye-sütes a piaczon, A rendőrség betiltotta büntetés terhe mellett a piaczon való pecsenye sütést és ezzel járó tüzelést. — Vederemo ! — Ismét közvacsora. Szerte jár a városban az a hir, hogy még egy közvacsorára tétetnek előkészületek, melynek tiszta jövődelme a helyi szegények segélyzé- sére fordittatnék. Erre nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy elég volt a jóból. (r. v.) — Színtársulat. Sághy Zsigmond színigazgató készülődik, hogy a nagyböjt alatt városunkban előadásokat rendezzen. Kérdés, hogy a városi tanács megfogja-e neki ez engedélyt adni? — A „Veszprémi iparoskor“ és a „Veszprémi iparos ifj. önképző és beteg,segélyző-egylet“ könyvtáraik javára 1885. évi február hó 14-én szombaton, a „Korona“ nagytermében zártkörű tánczvigalmat rendeznek, melyre a meghívók már szétküldettek. Belépti dijak : Személyjegy 1 frt. Csaladjegy 2frt. Jegyek előre válthatók: Nay Mór és fiai, Bokrossy Viktor és Gunszt Ignácz urak kereskedéseiben. Kezdete 8 órakor. Felül- fizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. A meghívó másra nem ruházható át és kívánatra felmutatandó. — A pápai kereskedelmi ifjúság egy része a kebelében létesítendő betegsegélyző-egylet alapja javára 1885. február hó 14 én az „Arany Griff“ dísztermében zártkörű tánczestélyt rendez, melyre a meghívók már szétküldettek. Belépti dij: Személyjegy 1 frt 50 kr. Családjegy 4 frt. Kezdete fél 9 órakor. Felülfizetések a jótékonyczél iránti tekintetből köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A meghívó belépésnél kívánatra előmutatandó és másra át nem ruházható. — Hyenák. Ismét előfordult, hogy a városi alsó temetőbe f. hó 5 én éjjel gaz sihederek behatoltak és négy fakeresztet a sírok elől felhúztak és azon kereszteket kizárólag izraelita polgárok házai elé letették, hol másnap reggel megtaláltattak. — A rendőrség erélyes- sen nyomozza a tetteseket; azt hiszik, hogy valamely fogadás szüleménye ezen valóban brutális tett. Igen kívánatos, hogy a tettesek a legszigoruabban fenyítés- senek meg. — Villany-világítás városunkban. — A napokban egy vállalkozó látogatott be hozzánk és megvizsgálván a város topográfiái fekvését, ki fogja számítani, hogy mennyivel fogja a villany világítást olcsóbban eszközölni a jelenleginél. — Ez aztán, ha létre jöhet, csakugyan haladás lenne városunkra nézve. — A javitó-intézet most már valóban létezik és a kormány rendeletet bocsátott ki a törvényhatóságokhoz a csavargó gyermekekre nézve, hogy azok össze- irassanak s oda (Aszódra) küldessenek. Hiszszük, hogy városunk is szolgáltat egy jó csomó ilyféle fajta gyermeket, a miben ugyan nem szűkölködik. — Meghívó a tapolcai nagyvendéglö termében 1885. évi február hó 14-én tartandó zártkörű bálra. A rendezőség: Diénes Sándor, Löké Kálmáu, Miloszáv- lyevits Ernő, Székely Emil, Kovács Rudi, Oszterhuber László, Vastagh János. Belépti dij: személyjegy 2 frt, családjegy 5 frt. A tiszta jövedelem a létesítendő tapolcai kaszinó felszerelési költségeire fordittatik. Kezdete fél 9 órakor. — Szüzdohány története. Hamisítatlan magyar dohánynyal házalt Szalontán a napokban egy tönkrement tenkei gazda, ki mióta elvették a házát — írja levelezőnk — sok mindent megpróbált, mig végre csempészetre adta a fejét. Szalontán bevetődött D. Lajos csizmadiához is, de vásárt nem csinálhatott vele, mert a mester nagyon pocsék árát akarta szabni a szép piros levelű portékának. Már menőben volt a gazda, mikor a csizmadia utána kiált: „No, ha nekem nem adja húsz forinton alól, vigye legalább a sógoromhoz azt a jó dohányt, annak több pénze van, hátha megveszi.“ S elküldte a szegény embert a sógorához. Mekkorát dobbant azonban a szive, mikor a csizmadia sógora egyszer csak igy szól: „Ugyan ki volt az az ármányos, aki ide küldte magát ? Hiszen ez itt a finánczkaszárnya én meg afináocőrmester vagyok.“ Rövid magyarázgatás után kiderül, hogy a csizmadia haragból küldle veszedelembe a járatlan tenkei embert, azon való boszusá- gában, hogy félig ingyen nem akarta neki adni a dohányát, s ekkor a szemlész igy gondoskodott: Ezen a szegény emberen nincs mit kereskedni, de hadd la- koljon az ármányos csizmadia, ki most bizonyára nagyokat nevet a csirizes markába-“ Ezt megfontolván teljes bünbocsáuatot Ígért a fölvilágosított tenkei embernek, ha viszszamegy a csizmadiához sennak valami- kép nyakába sózza a dohányt, úgy ahogy kérte. A tenkei örült a szabadulásnak s negyedóra múlva már 6 darab fináncz jelent meg a mesternél s a tilos portékát elvitték tőle. Ez azonban csak a kisebbik baj volt; az igazi veszedelem csak napok múlva következett be, midőn á fondor csizmadiamestert 150 frt pénzbirsác- a ítélték, s háza kertje lévén, rajta szépen be is hajtották. — A megyei közgyűlés ismert határozata értelmében megyei alispánunk felhívta a járási szolgabiró- kat, hogy hassanak oda, hogy a községek által a tanitó- egyleti gyűlésekre utazó felekezeti néptanítók is elláttassanak a községi pénztárak terhére napi és fuvardijjakkal. — A tapolcai önkéntes tűzoltó-egylet Mojzer Ferencz nagytermében 1885. évi február 8 án zártkörű táncvigalmat rendez, belépti-díj személenkint 80 kr. Felülfizetések köszönetíel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. — A kövágóeörsi önkéntes tűzoltó-egylet szertára javára a helybeli nagyvendéglő termében 1885. év február 8-án zártkörű tánczvigalmat rendez. A bizottság : Poós József, (elnök) Ullman Adolf (pénztáros.) Papp Lajos (titkár.) Szollár István, Auerbach Miklós, Göndöcs József, Kovács Lajos, Mórocz Péter, Cséry Zsigmond, Khon Simon, Eősze Gábor. Belépti dij: Személyenként 70 kr. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. — Vadászat. Gecsén Dallos Imre földbirtokos m. hó 28-án rendezett körvadászatot, melyben városunkból is többen vettek részt. — Esett 35 drb. nyúl. — Vadászat után Dallos ur vendégszerető házában gazdag áldomás mellett tartott pihenőt a társaság, mely egy- időre lerakta a fegyvert a most már menlevéllel biró nyulak előtt. Különfélék, — Előfizetési felhívás Marchal Viktor „Szeressetek“ czimü müvére. Tele van a világ társadalmi kérdésekkel. Boldog, boldogtalan töri a fejét azok megfejtésén, de eredményt felmutatni még senkinek sem sikerült. Pedig Jézus Krisztusnak csak egyetlen szavát kellene követni, azt az egyetlen szót, mely megold minden társadalmi kérdést, mely, ha kö vettetett volna, útját vágja vala minden társadalmi kérdés fölvetésének; s ez egyetlen szó ez: „Szeressetek !“ Hogy menynyi mindent magában foglal ez egyetlen szó, hogy összes társadalmi bajainkra gyógyirt csak ez egyetlen szó ad, Marchal V. jelen müvében ismert francia szellemességével adja elő. Marchal müvei nálunk sokkal ismertebbek, hogysem jelen müvének szépségeit és lebilincselő kellemeit bővebben részletezni szükséges volna. Minden ajánlgatás helyett ide irom tájékozásul az egyes fejezetek czi- meit: I. A szeretet törvénye. — II. A nagy botrány. — III. A jószivüek leleménye sek. — IV. A szeretet adakozó. — V. Az Isten szerette jótevő. — VI. A hogyan kifogyhatatlanok lehetünk. — VII. A szeretet jóakaró. — VIII. A szeretet nyájas. — IX. A szeretet tűrő. — X. A szeretet megbocsát. — XI. A becsületkérdése. — XII. A szeretet mindent elvisel. — XIII. A balzsam és a méreg. — XIV. A hogyan bőkezűek lehetünk. — XV. A szív szellemessége. — XVI. Jákob és Rákel. — XVII. A szeretet a családban. — XVIII. A nők egymás között. — XIX. A jó szív szárnyai. — XX. A szeretet önfeláldozó. — XXI. A ki vet, arat. — XXII. A legyőzendő ellenség. — XXIII. A jóság gyökere. — XXIV. A hogyan szeretetreméltók lehetünk. — A 20 kis nyolcadrétü ívre terjedő mű ára 1 frt., s az előfizetőknek a pénz előleges beküldése után bérmentve, megrendelőknek utánvéttel azonnal meg fog küldetni. Egyszerre megrendelt 10 példány után egy tiszteletpéldány jár. — A megrendelések alulírotthoz Veszprémbe küldendők. — Kelt Veszprémben, 1885. jan. 31. Dr. Rada István, szentszéki jegyző. — A „Gondüző“ 20. számát vettük, a következő változatos tartalommal: „Az uj főispán“ regény Tolnai Lajostól; „Rózsaszirmok“ költemény Vészi Ödöntől; „A végzet“ regény Margittay Dezsőtől; „Egy rut leány története“ tündérjáték Balázs Sándortól (vége); „Székely támad, székely bánja“ történeti regény P. Szath- máry Károlytól; „A gyöngyvirág“ elbeszélés Lévay Sándortól; „A gránátköves asszony“, Marlitt E. legújabb regénye, fordította Mártonffi Frigyes. Ezeket követi a boríték érdekes tartalma, u. m. A magyar gazdasszony, vegyesek, talányok, talányfejtők és szerkesztői posta. A minden vasárnap megjelenő „Gondüző“ előfizetési ára: negyedévre 1 frt 50 kr, egy hónapra 50 kr. Az előfizetési pénzek Székely Aladár kiadótulajdonoshoz küldendők Budapestre VII., dob-utca 14. Figyelmeztetjük olvasóinkat e kitűnő lapra melyből a kiadó mindenkinek szolgál mutatványszámmal ingyen és bérmentve, ki e végre hozzá fordul. — A magyar nyugati vasút vezérigazgatósága a következő átiratot intézi hozzánk : Budapest jan. hó 29. Ezennel van szerencsénk tisztelettel közölni, hogy a nagyméltóságu m. kir. földmivelés ipar- és kereskedelmi minisztérium f. évi január hó 22-ik kelt 3274 számú meghagyással Mezőlak állomásunk marha felvételére és lerakodására felhatalmaztatott, miről t. lapjában megjegyzést tenni szíveskedjék. Az igazgatóság. Közvacsora Almádiért. (1885. február 1-én.) Az Almádiért rendezett közvacsora, melyet hetek óta jeleztünk hírlapunkban, febr. 1-én tartatott meg a helyi „Korona“ vendéglő nagy termében, s mint az előre látható volt — fényesen sikerült. Fényesebben, mint hittük volna, mert úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben ez estély felülmúlta minden reményeinket. A nagy terem hátsó része, ott, hol máskor a színpad szokott állani, három hosszú asztal által volt elfoglalva s ezek mögött fali állványok állottak. Mind az asztalok, mind az állványok a szakadásig meg voltak rakva a legizletesb húsfélékkel, süteményekkel, czukrokkal. Az asztalalok alatt egy egész garmada kenyér s kosarakban friss császárzsemlék piroslottak. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy több 100 tálnál
