Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-16 / 20. szám

Kongresszusok a kiállítás alatt. Budapest, máj. 15. Nyilván való dolog, hogy kiállításunk ered­ménye, szakszerű tanulmányozása, jelen közgazda- sági állapotainknak belőle, mint tükörből való meg­ismerése, a tanulságaiból levont következtetések, az általa felvetett eszmék, messze évtizedekre kiható munkakört szabnak ki kulturális és ipari haladásunk minden ágában s jelölnek ki az eddigieknél immár biztosabb, czélravezetöbb irányt, amelyben a hazája felvirágzásáért dobogó minden magyar szive lehe- hetetlen, hogy egy boldogabb kor biztos előjeleit fel ne ismerje. De magának a kiállításnak, mint elsőrangú tényezőnek e nagy kihatású eredményével nemcsak egyenlőnek, de sok tekintetben fölötte állónak is tartjuk azt az üdvös mozgalmat, melyet a kiállítás eluöke, Matlekovits Sándor, egy a hazai társulatok­hoz és egyesületekhez intézett körlevelével indított meg s mely — dicséretére legyen mondva egyesüle­teink minden szépért, nemesért lelkesedni tudó ve­zetőinek : valóban meglepő, alig remélt eredményre vezetett. Értjük a kiállítás alkalmából rendezendő külön- fése kongresszusokat és országos értekezleteket. Hivatalosan eddigelé 20 ily kongresszus vau bejelentve a kiállítás titkárságánál, és pedig a követ­kezők : Papirgyárosok kongresszusa, országos iparos- gyűlés, iparosítják országos vándorgyűlése, gyáripari kongresszus, háziipari országos értekezlet, törté­nelmi-, régészeti-, mezőgazdasági-, erdészeti-, bányá­szati-, méhészeti-, közegészségügyi- mérnöki kon­gresszusok, hazai pénzintézetek kongresszusa orsz. tanitógyülós, mükertészek országos értekezlete, állat­védők, toruászok, tüzcdíói és czipészek országos értekezlete. Biztos tudomásunk van azonban ezeken kívül még számos más irányú kongresszus szervezéséül, melyek közül a borkereskedők és kádáriparosok kö­zös nagygyűlése, a zenetanárok és kereskedőifjak kongresszusa, valamint az országos szinész-gyülés immár végleg megállapítottaknak tekinthetők. Egy internaczionális nemzetgazdasági kongresszus egybe- hivása iránt intéző köreiuk szintén igen élénk érdek­lődést tanúsítanak. A kiállítás megnyitásakor gróf Apponyi Albert, politikai életünk e kimagasló alakja, e tárgyban több európai állam képviselőjével folytatott behatóbb eszmecserét s a kongresszus mindauuyinál oly kedvező fogadtatásra talált, hogy biztos reményt lehet táplálnunk az eszme megteste­sülése iránt. Kiválóan nagy súlyt kell helyeznünk e kon­gresszus tárgyalásaira, mert habár kétségtelen, hogy minden államnak a körülményeihez mórt gazdasági, ipari vagy kereskedelmi politika helyes iránya adja meg a boldogulás feltételeit, az államháztartásban a kellő egyensúlyt az egészséges nemzetgazdasági politika hozza létre, mely az egyesek boldogulásában a nemzet boldogságát eredményezi. A kongresszusok megtartásának idejét az orsz. kiállítási bizottság a kongresszusok intézőivel közös megállapodás szerint, a kivánalmaknak megfelelőig tűzte ki s intézkedett, hogy a már előre meghatáro­zott napokon a kiállítási nagy hangversenyterem a gyűlések czéljára rendelkezésre álljon. A kongresszusok legtöbbje a nyári szünidő után, augusztus és szeptember hónapokra esik. Alkalmat fognak nyújtani e kongresszusok a társadalom minden osztályának, minden körnek, hogy helyzetüket híven, a jelenlegi állapotoknak megfelelően feltárják, a tapasztalt hiányokat, bajo­kat elősorolják, ezek pótlására illetve orvoslására a ták s a kocsit férfiak, ifjak húzták. E közben mindin­kább beesteledett s Budavár házainak ablakait, a merre vonultunk, kivilágították; a szabaditó sokaság tömegéhez perczről-perczre mindig több -nép csatlako­zott ; kik a kocsit húzták, azokat időrül-időre mások vál­tották föl, miszerint minél többen elmondhassák,hogy e munkában ők is részt vettek. így haladt a menet Budá- rul a hidon át Pestre, a nemzeti színház elé, hol a tö- mótelen sokaság közül hangok zajlottak fel, hogy a színházban a fejedelmi család (nádori) páholyában fog­laljak helyet- De e kívánság teljesítését azon nyilatko­zattal mellőztem, hogy nem mehetek a színházba, mert a városházhoz kell mennem, hogy az ott együtt ülésező uj kormány bizottmányának magamat bemutassam, mi­szerint tényleg meggyőződhesen arról, hogy valósággal kivagyok szabadítva. Oda is emberek húztak. Megjelenvén az ideiglenes uj kormány előtt, annak jelen volt tagjait „Kendtek“ czimen szólitám. Ők elszörnyüködtek, néma csönd állott be, mert önkéntelenül mindenkit azon gondolat [fogott el, hogy én vagy már előbb a börtönben, vagy a kisza­badítás órájában megőrültem. És megvallom nem is lett volna csoda, ha elgondoltam, hogy a vizsgálat be­fejezése után minő hirt juttattak el hozzám, tíz évig tartó sáncz munkát, mihez képzeletem még a hazánk az előbbinél nagyobb leigázását csatolta és megfontolva államéletünkben a jelen nagyszerű fordulatot. Akárme­lyik olvasóm véleménye szerint is, valóban majd a meg- tébolyodással határos elszántság kellett ahoz, hogy az évezredes szokás ellenére, forradalmi uj kormányt kendtek czimmel szólítottam meg. Azt természetesen senki sem tudta, hogy már a hörtönben megérlelődött azon eszmém, hogy ha boldogulni akarunk, minden más czimet, a kenden kívül, el kell törülnünk, mit „Vasárnapi egyesület“ czimü könyvemben gyakorlatba is vettem. legjobb módot keressék s magtalálják s főbb voná­saiban már most mérgeljék azokat az eredményeket, melyeket a kiállítás a megfelelő szakmákban felmutat. Azért igaz örömmel üdvözöljük a mozgalmat s melegen ajánljuk összes hazai társulatainknak, hogy ne szalaszszák el a kiállítás folyamán kinálkozó ked­vező alkalmat, rendezzenek ügyeik megbeszélése vé­gett országos értekezleteket, kongresszusokat, annál- inkább, mert ezeket igen czólszerüen lehet egybe­kapcsolni a kiállítás megtekintésére való tömeges felrándulásokkal. Még nem késő, indítsák meg a mozgalmat, jelentsék be azt a kiállítás titkárságánál, fogjanak hozzá teljes erélylyel a szervezéshez s a munka koro­nája, a siker, bizonyára nem fog elmaradni. Kovács Sándor. A magyar társadalom feladata. A jelen időnek legnagyobb feladata, édes ha­zánk Magyarországból müveit és jogállamot terem­teni s azt minden izében magyarrá tenni. Éhez szent joguuk van, mert ez a föld a mienk. Apáink vérrel szerezték s tartották meg egy hosszú ezred éven át. Mi küzdtünk és mi véreztünk mindenkoron határa­ink, alkotmányunk és szabadságunk oltalmáért s bár szabadságunk és alkotmányunk áldásait kész öröm­mel és testvéries szívvel megosztjuk e haza minden hű fiával, de ezektől meg is várjuk, hogy Magyar- országot magyar országnak tekintsék, s nyelvünk el­sajátításával aunak szolgálatára inasukat kéjessé tegzét! Mert a jog kötelességekkel jár. Aki valamely országban alkotmányos jogokat kiván élvezni, annak el kell fogadnia és teljesitnie alkotmányos köte­lességeit is, De hogy a köztünk élő testvórnépek e köteles­ségüknek eleget tehessenek, s a hazát és közügyeket hozzánk hasonlóan szolgálhassák, annak első felté­tele nyelvünk elsajátítása. Erre kell őket rábírnunk és kéayszeritnünk. Azt nem követeljük, hogy saját nyelvükről lemondja­nak, de hogy az ország hivatalos és uralkodó nyel­vét ismerjék és birják, s ez által magukat közszol­gálatra képesekké tegyék, azt már nem engedhetjük el. Szükségünk van tevékenységükre a közügyektöl való távol maradásuk veszteség a közre. Ezt három utón eszközölhetjük. A törvényho­zás, a közigazgatás és társadalmi utón. Ha e három faktor egyaránt megteszi kötelességét, akkor Ma­gyarország tizenöt-husz óv alatt igazán magyar or­szággá lesz. Csak következeteseknek, erélyeseknek és kitar­tóknak kell lennünk nagy munkánkban. A törvényhozásnak kötelessége oly törvénye­ket hozni, melyek megszabják, hogy semmiféle ál­lam- és közszolgálata sehol, semmi téren és semmi ürügy alatt oly egyén fel ne vétessék, ki a hivatalos nyelvet szóval és Írásban nem birja. Ne lehessen biró, ne lehessen ügyvéd, ne lehes­sen pap, jegyző, tanitó, egyátalán ne viselhessen semmi közhivatalt. A közigazgatás ügyeljen fel és alkalmazza gyakorlatban a törvény rendeletéit kér- lelhetlen következetességgel. A társadalom pedig siettesse és könnyítse a nagy átalakulást, egyéni és egyleti közreműködésével. Alakítson művelődési-egyesületeket, szaporítsa az iskola-egyleteket alkosson hiteltársulatokat és olvasóköröket. Hogy nézetem szerint miként lehet és kell ez egyleteket legczólszerübben és legkönnyebben meg­alakítani, arról közelebbről. — y.— Újdonságok. — A választási mozgalom már megindult a veszprémi kerületben. Az elleuzék jelöltje a pártsze­retett vezére, Eötvös Károly, mig a kormánypárt most kopogtat ajtóról ajtóra. Először Freystädtler Vilmost akarták, utóbb Magyar Jánost próbálgatták. Ugylátszik Tisza úrtól még nem érkezett le tegnapig az ordre s a drót, a melyen majd a muszáj emberek eljárják azt a bolond tánczot, a mit hát elfü- työlnek előttük. Hát hisz az igaz, hogy könnyebb azon az utón járni, ahol hátulról taszigálják az em­bert, elül meg az orránál fogva ve .étik, mint azon, ahol az ember fáradtsággal küzd a czól felé. Top­rongyos, mamelukemkerek mindig voltak, lesznek most is. A mint Markón svábbogarak teremnek, úgy teremnek talpnyaló férgek Veszprémben is. Hanem azért a becsületes, független jóérzésü polgárság mégis többségben van bál’Istennek s azt hisszük, hogy Kossuth zászlaját ezúttal győztesen fogja az ország házába küldeni Veszprém polgársága. A kerület el­lenzéki választóit a legközelebbi napokban hívja ösz- sze kijelölő értekezletre a központi párt végrehajtó bizottsága. — Kitüntetés. Dr. Kováts Zsigmond, me­gyés püspökünk ő excellentiáját érdemei elismeréséül a király e napokban a vaskorona-rend I. oszt. ke­resztjével díszítette föl. — Kisovics [József apátkanonok s országgyűlési képviselő temetése óriási közönség részvétével f. hé 11-én történt. Ott láttuk a megyei tisztikart az alis­pánnal élén, a városi képviselőtestületet, a megboldo­gult összes kanonoktársait, a k. törvényszék bírói kara testületileg s valamenyi nyilvános intézetek és egyesü­letek képviselőit, dr. Fenyvessy Ferencz és dr. Matko- vich Tivadar országgyűlési képviselőket s városunk majd minden előkelő polgárát. A gyászszertartást meg­hatottságtól remegő hangon főt. Pribék István felszen­telt püspök végezte fényes segédlettel, melynek végez­tével az összes harangok zúgása között óriási néptö­meg részvétével kisérték el utolsó útjára. Legyen könnyű porai fölött a föld. — üröm hírül közöltük előző lapunkban, hogy a fillokszera-vész a Balatonmellék szőlleiben kiveszőfélben van. Ma arról értesíthetünk örömmel, hogy azok a papkeszi, sólyi és márnái szöllök, me­lyeket a filllokszera már 3 év óta pusztít, s melye- keu már tavaly misem termett, az idén gyönyörűen kihajtottak, s mi több, dús szüretet Ígérnek. Kár volt tehát nagyobbrészét kivágni. E hírünket bi­zonyára örömmel veszi tudomásul az ország. — Ez már valami. Egy megyénkben jegyző a napokban egy falusi ember érdekében, kit a legfőbb itólőszék is élitólt, beadványt intézett a veszprémi kir. törvényszékhez, hogy „semmisítené meg a kú­riai Ítéletet s az illetőt mentené föl!“ Ez a nótárius is aligha nem járt valaha — „Pölöskén.“ — Egy fürdőrészvéuytársasági tag Almádi iránt azt a kérdést intézi hozzánk levélileg, hogy a Remete- ér holt medre mikor fog már betömetni s az uj park bekorlátoltatni s bogy a patakmenti fürdősétány mikor lesz behomokolva. Mert úgymond szép dolog, hogy Androvits ur oly sokat tesz most Almádi érdekében, de az meg nem szép, hogy most már csak reá bizakodunk, és senki sem tesz most már ott semmit. Feleljenek e kérdésekre, akiket illett. — Időjárásunkat illetőleg a legjobbat írhatjuk. A kérve-kért áldásthozó és jótékony eső megjött, felfris­sítvén a természetet. Uj életet öntve a terményekbe. Az idén is szokatlan hideggel köszöntött be a három szent kiknek fázni méltóztatik, úgy annyira, bogy a burgonya szára a hidegségtől egészen megfeketedett, de még na^y kiz-í nem tehetett. — Az Almádi búcsú a szakadó zápor daczára most vasárnap mégis megtartatott — a Pinkóczi csár­dában, bár több volt a bábos sátor, mint az emberek egész Almádiban. — Vigyázzunk a gyermekekre. A mostani folyto­nos esőzés miatt egyes házaknál ki szoktak tenni az eresz alá vizfogó hordókat. Egy ily vizfogó hordóba esett be egy kis gyermek a napokban midőn felágas­kodva abba betekintett. Már-már fulladni kezdett, és szerencsére az anya ép kijött a szobából, midőn észre­vette, gyermekét kikapta és a közelevő orvos segítségé­vel sikerült a haláltól megmenteni. — Megvadult lovak. A múlt hétfőn egy olasz­falusi ember járt be a Kreuczer-féle korcsmának udva­rába s midőn lovait ki fogta volna, a két nemes vérü ló megijedve villámsebesen elnyargalt szerszámostul. A kerekes-kut utczában összerogytak s ott akadt rá gaz­dájuk összetörve-összezuzva. Több egyént az utón a száguldó lovak elgázoltak, azonban szerencsére, súlyo­san senki meg nem sérült. — Talált pénz. Egy helybeli kis iskolás fiúcska pénzt talált az utczán és azt tanárának átadta, ki a pénzt a rendőri hivatalba vitte be, hol a jogos tulajdo­nos átveheti. — Villám-csapás. A rátóti erdőben a villám egy marhát csapott agyon, pénteken hajnalban. — Rendőri hir. Schwartz Arthur és Bauer Albert, zágrábi illetőségű gyanús egyének a városból kiutasit- tattak. — A házaló kereskedők üzlete megszüntetése ellen, a rendőrség hivatalból tesz feljelentést. Lajos-Komárom községben a járási szolgabiróság által folyó hó 9-én ejtetett meg, az elhalálozás folytán megüresedett községjegyzői állomás betöltése. A kor­teskedések az előző napokon nagyban folytak és a 7 pályázó közül mindegyik mindent elkövetett, bogy a kitűzött állomást elnyerhesse. Legtöbb szavazatot ka­pott Scbleining Gusztáv 168, Kukorrelly Ferencz 104 és Kéz Nándor h. jegyző 7 szavazatot. A többi négy pályázó, mint Drabik Sándor, Halom Ádám, Varga József és Krascsenits Károly még a szavazás előtt visszaléptek. — Amerikában. Kompolthy Tivadar ily czimü müvére még mindig elfogadhat megrendelést e hírlap kiadóhivatala. Egy forint beküldésével bérmentesen küldetik meg az. — Szegényházunk alapítása ügyébe n most a bi­zottság a Rohonczy-féle ház iránt van alkuban. E ház megvételét mi is óhajtanok e czélra, mert mégis csak czélszerü az ily intézetet a városon kívül rendszeresíteni. — Sáner János derék kádáriparosunk bordáit, miket a kiállításra szánt, de különféle intriguák folytán föl nem küldhetett: volt alkalmunk látni. Oly mesteri re­mekművek ezek, melyek valóban érdemesek a meg­tekintésre. — Halálozás. Závodnik Ferencz, városunk egyik legszeretettebb családjának tagja — 23 éves korában — f. hó ll-én elhunyt. Ismerősei, barátai, el voltak ké­szülve halála hírére, majd 8 hónapig nyomta az ágyát, mégis kínosan és fájdalmasan hatott halála hire min­denkire. Derék, tehetséges fiú volt,szerette öt mindenki, örökké vidám kedélyével s humorával mindenkit, ki csak egyszer érinkezett is vele — lefegyverzett. Itt végezte a 6 gymnasialis osztályt, honnan a kegyes tanitóren- diek közé lépett, de két év leteltével egy tanárja miatt ki kellett lépnie. Azóta folyton betegeskedett, mihez még hozzá járulván egy évi katonáskodása — hol kösz- vényt kapott — lassan fogyott, mig végre a jótékony halál hosszas és kínos betegség után feloldá őt — a jobbsorsra érdemes ifjút szenvedéseitől. Gyászoló csa­ládja leljen vigaszt barátai részvétében, kik velük együtt siratják a kedves halottat. Nyugodjék békében. — Hálanyilvánitás. A következő sorokat vettük : Engedje meg tekintetes szerkesztő ur, hogy becses lapjában őszinte köszönetünket fejezhessük ki mind­azoknak, kik felejthetetlen Ferencz testvérünk temeté­sén megjelenni szívesek voltak. Fogadják köszönetünket azon jó barátai is, kik a megholt iránt való ragaszko­dásuknak koszorúk küldése által adtak kifejezést. Ki­váló tisztelettel: A gyászoló Závodnik-család. — Az élet tragédiája. Ujdondászi phlegmával közölték a múlt heti lapok, hogy egy Markus Miklós nevű 21 éves nevű ifjú megőrült. Pedig ez a Markus Miklós a megye legelterjedtebb és legelőkelőbb csa­ládok egyikének sarja. Az öreg emberek még emlé­keznek az Eőri Márkusokra, kik mesés gazdagsággal, országos tekintélylyel bírtak. Elemi csapások és egyóbb bajok tönkre juttaták a szép családot s ah ! gunyja a sorsnak, Ferencz császár meghitt tanácsosának uno­kája üldözési mánia miatt élőhalottá lesz. A szegény ifjn nagyon szivére vette családjuk romlását, éles esze folyton homályosult, mig végre őrjöngővé lett úgy, hogy Pestre kellett őt szállítani az őrültek házába. — Szombathelyről vettük a következő meghívást. A május hó 24-éu (pünkösd vasárnapon) a Sabaria-szál­loda dísztermében megtartandó nagy tánczpróbára (koszorúcskával egybekötve) kivülczimezett uraságodat stb. stb. tisztelettel meghívja Kemény Gyula, tánczta- nitó. Belépti díj : személyjegy 1 frt, családjegy 2 frt, Horváth Laczi zenekara fog működni. — A kenessei rablógyilkosok már kézrekerültek s helyi börtönünkben vannak. Sárközy Kázmér, derék csendőrsparancsnokunk érdeme gyors elfogatásuk. Maga nyomozta ki őket Tolnában s alig 48 óra alatt burokra kerítette őket. A legnagyobb elismeréssel adó­zunk neki. A kenessei derék plébános s rokona már hál’ Istennek jobban van. — Az újonnan építendő megyeház telkéni ásatá­soknál egy érdekes csontvázra akadtak a munkások, melynek sok nézője volt. A csontváz lábszárain erős és súlyos vasbilincsek voltak. Bizonyára egy kivégzett bű­nös csontváza lehet, kit a vesztőhely színén lánczostól — mindenestől temettek el az akkori kor szokásai sze­rint. Az elhalt rabokról tudvalevőleg levették akkoron a bilincseket. — A fagyos szentek miatt rósz dolga lesz a zá­logházaknak, ha továbbra is ily idő marad, mint a milyen a közelmúlt napokban, valódi őszi hideg szél, mely ugyancsak megizlelteti velünk a bundát; de még rosszabb a gazdákra, kik attól félnek, hogy minden elfagy. — Temetés. Vasárnap, f. hó 10-én kisérték örök nyugalomra nagy és előkelő közönség részvétével Behm József székesegyházi karmestert. Ott láttuk városunk minden intézetének képviselőit, kik eljöttek megadni a végső tisztességet szeretett és mindenki által tisztelt polgártársuknak. — Halálozások Veszprémben május hó 8—15-ig. Bakos Erzsébet, 5 hónapos, bóllob, Kisovics József, 67 éves, végelgyengülés, Mecsesvits Vilma, 24 éves, gör- vélykór, Závodnik Ferencz, 23 éves, csontszu, özvegy Pintér Istvánná, 80 éves, végelgyengülés, Beszenyei Jánosné, Ti érés, regelgyengülós, Gészóf Géza;“í í 'fej­tés, görcsök, özv. Schleir Jánosné, 7ő éves, végelgyen­gülés. özv. Klárik Ferenczné, 26 éves, tüdőkömőkor. — Vettük az „Olvasókör“ képes regény folyóirat 27-ik füzetét, mellyel a „Gyémánt király“ czimü kitűnő regény véget ért. — Ezen valóban díszes kiállítású folyóirat legújabb regénye a „Prasisi vérdráma“, mely a francziák legkedveltebb irója. Montepin Xaver tollá­ból folyt. Ezen regény ép oly szépen és díszesen van kiállítva, mint a most véget ért „Gyémánt király“ — Előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyed­évre 1 frt 50 kr. — Mutatványszám mindenkinek ingyen és bérmentve küldetik, ki eziránt egy levelező lapon a kiadóhivatalhoz fordul, mely Budapest Stáczió- utcza 31. szám alatt van. Kiadó lakás Almádiban. Kompolthy Tivadar nyári hajléka, az Almádi kápolna tőszomszédságában, az egész fürdőévadra kiadó. Omnibus Almádiba. Weisz Móritz ombnibusza Veszprém és Almádi közt juniushó 1. napjától kezdve fog közlekedni naponként. Indulás a Babócsay-térről déli 1 órakor, visszatérés esti 9 órakor. Személyjegy odavissza 1 frt; külső ülés odavissza 60 kr. Veszprémi színház. —május 5. Irodalmunk egyik legremekebb és legnagyobb szabású drámai költeménye, Madách „Az ember tra­gédiája“ került most f. hó 9-én szomb aton színre. A szebbnél szebb mondások allegóriák a metaphorákkal telt clas8icus müvet ismeri mindenki, ki hazai irodal­munkban csak némileg is jártas. A nehéz darab létre­hozása a, helyi viszonyokhoz mérten, a legfényeseb­ben oldatott meg. Mindmegannyi képletek, a menny s paradicsomtól kezdve az ó, közép, uj, jelen s jövő kor évezredei után igen szépen voltak előállítva, és a ren­dező (Kremer) jó intézéséről tesznek tanúságot. A terem zsufíolásig megtelt. — Az egyes szereplők mindent el­követtek, hogy a közönségnek minél kellemesebb estét szerezzenek. — Kremer, Sághyné, és Fábián a legszeb­ben oldották meg e nekik osztott, valóban nehéz szere­pet. — Kremer alakitó tehetségét bámultuk leginkább (ki mint Ádám) az 5. szakaszban az egész álmon ke­resztül, folyton egy-egy uj jelenség volt, és a legfénye­sebben töltötte be szerepét, nem mondhatunk keve­sebbet Sághynéról sem, ki Évának igen hü személyesi- tője volt. — Fábián Luczifer szerepébe beleélte magát, e nehéz és ugyancsak bosszú szerepben volt alkalma kitüntetni, ama szép tehetségét, melylyel valóban meg van áldva, és melyet tetéz és érvényesít kitartó szor­galma által. Vasain ip, Margit iy Dezsőtől az „Ezresbankó“ nép­színmű adatott kevés számú közönség előtt, úgy lát­szik még az ezres bankó sem igen vonzott a színházba közönséget. — A darab meséje igen gyarló, bonyo­dalma úgyszólván semmi, de ettől eltekintve jól mula­tott a közönség. A szereplők közül Rózsa Rozsika (He­gedűs Kata) es Gyurmán Alice (Göndörné leánya) tűn­tek ki legjobban. — Rózsa Rozsika (ki tán máskép nem is tudna) igen kedvesen és szeretetre méltóan ját­szott. Megemlítjük Polgár Klára, Orosz Kata, Fábián, Aradi és Havasit, kik mind megálltak helyöket. Hétfőn, ll-én adatott a „Vasgyáros“,elég szép számú közönség előtt. A darab közönségünk előtt is­meretes ; jeles franczia színmű, mely párosulva a szép előadással, valóban kellemes estét szerzett a jelenle­vőknek. Fábián (Derblay) oly tapintatos és nyugodt méltósággal játszott, hogy játéka a nemzeti színháznak is díszére válnék. (Clair) szerepét Sághyné elég szépen oldotta meg, a megtört női büszkeség kimagasló alak­ját leltük fel benne, Kremer (Bligny herczeg) igen fesztelenül mozog a szinpadon, és a blazirt strupirt herczeget élethűen vázolta. Gyurmán Alica (Susanne) szerepében a szokott szeretetreméltóságával, azt a kis szerepet oly praeczizitással töltötte be, hogy semmi kívánni valót sem hagyott hátra. Kedden „Üdvöske“ operette adatott, csekély számú közönség előtt. Valóban kár volt, hogy ily ke­vesen nézték meg e darabot. — Maga az operette igen vig szellemben van írva, zenéje igen kedves, fülbemászó. — A szereplők közül Pálfy Ninát (Bettina pulykapász- torleányt) említjük meg, kinek kedves játéka, szép hangja és bájos mozdulatai nem tévesztették el a kellő hatást. Mozdulatai hullámszerű, majd kígyózó, és mégis fesztelennek mondható. Nyíregyházi (Frittelini) ki már előzőleg is nem­csak nálunk, de mindenütt kedveltje a közönségnek, ma is, mint mindig a régi. — Hangja tiszta, csengő, kellemes, iskolázott, legkevésbé sem erőltetett, és bát­ran állíthatjuk, hogy ő ma a vidék egyik legjobb teno-

Next

/
Oldalképek
Tartalom