Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-07-11 / 28. szám
Szombat, julius 11. Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 28. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................6 frt — kr. Fé lévre........................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- kivatalbau. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------- HIRDETÉSEK és NYILTT EREK = ki adó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Szer kész tőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmánn-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A Balatoupart népeihez. Veszprém, jul. 11. A Balaton-kultusz évről-évre jobban fejtik. Egypár jóravaló hazafi megalakította a Balafonegy- \etet s habár maga az egylet, mint ilyen, még nem is tett semmit a Balaton s vidékéért, a kirándulási- és sport-szakosztály megtett annyit, hogy hírlapok utján propagandát csinált a Balatonnak s olcsó kirándulások által időről-időre megmutogatja a budapestieknek Füredet. Persze, maradandó értékük ezeknek a kirándulásoknak sincs. A füredi élet drága. Egy legszerényebb ebéd 1 — 2 frtba kerül, s a fürdés 30—35 krba jő. A lakás, reggeli, estelivel együtt összevéve fölemészt naponta legkevesebb 5 frtot. Hát szóval Füreden nem lehet segíteni. Ott felcsigázták a jobb időkben az árakat s igy a szálloda stb. bérleteket is. Most aztán a nyomott viszonyok daczára a magas bérletek fungálnak ; a szállodások kénytelenek nyúzni a vendégeket és igy esik meg, bogy a bérlők tönkre mennek, az oda csalogatott vendégek meg megszökdösnek. Füred sorsa a tihanyi főtisz- telendőségek kezében van. Mig ezek nem számolnak le a viszonyokkal, Füred csak sülyedni fog óvről-évre mint eddig s hiában ott Yong meg a Balaton-egylet — ha pár év múlva ott egy vendég se lesz. Hinni akarjuk, hogy Füredet, a virágzó balatoni fürdőt nem engedi e sorsra jutni birtokosainak fukarsága, mert ha az őrült magas bérleteket le nem szállítják, bizony-bizony a Balaton-part többi fürdői, bármily kicsinyek is, Jól emésztik ám Füredet pár év alatt palotástól, flottástól. A konkurrentia már most is igen erős. Csak a szomszéd Almád i-fürdőt tekintve is. Ma is van ott százon fölül oly fürdövendég az ország minden részéből, kik mind azt mondják, hogy drága pénzen nem mennek magukat agyonunni, Füredre. Aki egyszer ott volt, nem kívánkozik oda vissza többé. De hát tény az, hogy a nemzet kezd érdeklődni a Balaton iránt. A hazafias szellem ébredésével, a nemzeti vagyon kifejlesztése iránti vágygyal együtt a Balaton kultiválásának nemes czélja is előtérbe lépett s ügy látszik, a nemzet komoly feladatául tűzte ki a hon e kincsét úgy kifejleszteni, amint azt páratlan természeti bája, gyógyereje, üde éghajlata valóban meg is érdemli. Sokan, ezren jönnek évenkint a külföldről a Balatont csodálni. Világutazott touristák, búvárkodó tudósok, blaziert utazók sereglenek kies partjainkra ___T Á R C Z A.___ B. K. kisasszony emlékkönyvébe. Emléket kértél nemde szép leány f Emlékben lásd én oly szegény vagyok... Csak egy az emlék s ez szivembe van ... „A hit, remény és szeretet“ azok... * * * Panaszkodol, boldogtalan vagy és Zokogsz, hullatva kényeket ... A papír oly hideg s a toll rideg Midiin irok; szemembe könny ragyog... A részvét könnye ez s a bánaté — Mert én is oly boldogtalan vagyok!.. Y. Hullám József. Krix-Krax. — Installationális karczolatok. — Már ne vegye rósz néven,ódes^szerkesztő uram,ha e héten csak úgy tehetek eleget reporteri tisztemnek, hogy az installatió néhány érdekes mozzanatait főbb vonásaiban ecsetelve kitálaljam, mert értékéből elvesz" nék reám nézve igen sok, ha nem adnék szabad menetet gondolataimnak. Úgy járhatnék igen könnyen, mint a mesebeli vénasszony, ki azt állította, „hogy szétpukkad (vagy jól magyarul) explodál, ha nem hagyják őt kibeszélni.“ s elismerik, hogy a bodenitó, a Comotó, az Alstertó s Európa egyéb világhírű tavai bizony parányi ezredrészben sem érik föl a Balatont, ezt az impozáns nagyságú, üde vizii kies-virányos partu, édesvizü tengert. És felsóhajtnak, hogy: „Ali, ha ez a fölsé- ges tó nálunk Angliában, nálunk Némztországban, nálunk Francziaországban volna! Hogy becsülnök minden csepjét folyó aranykint s változtatnók át az ország kincses forrásává! És mi balatonpartiak, akik ezt évről-évro halljuk; akik szintén ismerjük a külföld hires tavait, mik a Balatonhoz hasonlítva mocsár-számba se jönnek: mi balatonpartiak hagyjuk múlni az időt; egyik nemzedék a másikra őszül s kincses Balaton marad továbbra is a szemétdombon való gyöngynek. Nincs Ki a megérdemlett fényre emelje, ragyogó zo- mánczczal körülfoglalja! Ha ez a tó Amerikában volna! Ott minden parti magánbirtok egy-egy fürdőteleppé lenne egy év alatt. Propeller és vitorláshajó companyk versenyeznének uj, rövid közlekedési vonalak nyitásával a hossz- és a szélességi partok között; az állam maga póstahajókat, packet-steamereket szerelne ott föl s a parti községek egy-egy viruló nyári ódonná változnának át, hol százezernyi bel- és külföldi, üdülést kereső fáradt ember keresne pihenőt éven át! Hogy ott mások a gazdasági- s a forgalmi viszonyok ! Hát persze, hogy mások! Ott az Erie tó, ötvenezernyi hajóvával és felével kisebb a Balatonnál. Ott is csak az egyik partoldal lakott, a köztársasági Buffalo várossal; a túlsó oldal Canadához tartozik s csaknem cultiválatlan.De a yankeek megteremtik a forgalmat ott is, ahol nincs s az Erie innenső oldala ma megannyi fürdő, megannyi exporttelep, hol az elevátorok óriás órczkarjai ezernyi bushelt terhelnek az Erie-vitorlásaiba, s a keletről- nyugatról érkező fürdővendógek csoportjai szállnak ki-be. Mások e viszonyok, bizony mások ! A gyermeket már 4—5 éves korában tanítják ott abusinessre, élelmességre és pénzkeresésre még akkor is, ha minél gazdagabbak a szülei. A fejlődő gyerek már az anyja tejével magába szívja az életrevalóságot, munkakedvet, tettvágyat s mire ifjúvá lesz — már saját szerzetté pénztőkéje van, amellett az iskoláit is végezte rendben. Hát bizony mások a viszonyok, nagyon mások! Minálunk elkényeztetve nő fel agyerek ; hivalkodást, üres buta gőgöt, czóltalan pénzköltést lát szülei körében, naponta megszokja az uraskodást s nem szoTehát, hogy rövid legyek, volt bandérium, bevonulás, magyar díszruhák szép számmal, küldöttségek, diadalkapuk, kivilágítás és — nagy ebéd, és noha a meghívás daczára ez utóbbin a redactió (és igy sajnos szerény magam sem) nem vett részt, mely az improvizált fabódé tetőzete alatt vagy 500 jelenvolt vendég kimondhatlan örömére folyt le, mégis — tessék elhinni — úgy érzem magam, mintha még most is fülembe csengnének az ott elhangzott nagy mondások, a pezsgők durrogásai, és a mi legfőbb, a tányéroknak a zenéve accordizált és harmonizált csengései, és ezek a betűk is úgy tánczolnak előttem, mint ama néhány berúgott svábbogár, kiket a „nagy-iparos“ (Benkő) városi kinevezett svindlér ur vezetett végig a városon, ezek által hirdetvén, hogy olyan pompás fluidum lett összevásárolva a nagy nap megünneplésére, és a nép boldogitá- sára, melynek minden ize, cseppje csupa spiritus, csupa tűz. Akár a Vezúv, vagy valamely e névre hallgató kutya hányta volna ki, a fősvindlér ur által a legszebben elkészített és bemázolt reményszinű hordókba. De térjünk át a nap hősére, a főrendező urra, (már ne vegyerossz néven és bocsánatát is kérem a méltó- ságos gróf urnák, ha nem őt értem alatta), de az igazság mindendenek előtt. Nagyon de nagyon gyengének érzem magam, midőn az ily nagy férfiú ecsetelésébe bocsátkozni vakmerő vagyok, remeg a toll kezemben, szivemben bizonyos magasztos burok jönnek rezgésbe, midőn mintegy előttem látva, lelki szemeim előtt bámulom e daliás alakot, ez antik rómait, magyar pompes- funebres díszruhában, kifeszitett mellel, svihákszerü borvirágos, rókavörös arczával, szemeiből mintegy kisugározva ama tudat, hogy : minden amit csak láttok és hallottok, az az én müvem, az én alkotásom, mert ki vagyok ón? én vagyok a totum factum, ón 1 én vagyok kik munkára ; röstell dolgozni, bár szeretne gazdagodni s ur akarván lenni, mind hivatal után néz. Ah! ha a mi ifjaink csak egy napra tekintenének be Amerikába s látnák azt, mily szánalmas szemmel nézik*ott azt, aki „önmagátólnem bir megélni“ — s hivatalra szorul. Ott nemambicziúa hivatal, de szükség kenyere, melyre csak egyéb jövedelmező foglalatosság nélkül vetemedik a yaukee. Ami magyar hivatalnok-légióinkkal el is lehetne administrálni harmincz Amerikát, aminthogy ez a 12-szerte nagyobb állam meg képes az ő óriás birodalmát védeni 26 (huszonhat) ezer katonával. Hát mások a viszonyok, bizony mások ! De hát a józan ész is azt parancsolja, hogy midőn azt látjuk, hogy Magyarország ma már nem tejjel s mézzel folyó Kanaan, mert a külföld minden téren, úgy a nyerstermelés, mint az iparban egyaránt óriás versenynyel támad s mi e roppant nyomásnak bizony maholnap már ellent nem állhatunk, hát e körülmények közt nemzetünknek miudeu eddig elhanyagolt erőforrását ki kell fejlesztenie, ha — hogy az anyagi egyensúlyt helyreállítani — s illetőleg biztosítani akarjuk. S tekintettel arra, hogy a Balatonvidék népei ma mondhatni kizárólag a bortermelésből élnek s a megélhetés e módja a fillokszeravósz roppant terjedésével ma-holnap lehetetlenné lesz téve : szükséges arra gondolnuuk, hogy a Balatonpartok fürdőhelyei emelése által a parti lakosság megélése biztosit- tassék. Lehet, hogy 1—2 év alatta Balaton más szint ölt Minden jel oda mutat, hogy vasút fogja járni partjait s rendes gőzhajómenetek közvetítik a két part forgalmát. Hát az addig való időt nem szabad tétlenül elfolyni hagyni. A közvetlen parti községek s magán szőlővagy birtoktulajdonosok kezdjék meg mielőbb birtokaik, a partok fásítását; mert tényleg a Balaton mint az ország óriás-fürdője csak akkor lesz a külföldre nézve is órtókesithethetö, ha partjait kellemes árnyas üdülőhelyek, árnyas utak, hüs ligetek veszik körül. A fásitás — se a községeknek, se a magányosoknak nagy költségébe nem kerül s hasznothozó amugyis. A szedercseinetók igen olcsók s nagyszámú ültetésük kézbe adja a selyemhernyó-tenyésztés általi biztos s kevés regie-jü jövedelmet. E csemetéket, ha ki e czélra kéri, az állam ingyen is szolgáltatja. Hát ne halogassuk e dolgot, s kezdjük a fásítást még ez őszön és pedig Balatonvidék-szerte. Az érdekelt megyék alispánai, a balatonparti az antik római. És ti nép, ti nagy semmik, csak mint parányi férgek tűntök fel a colossalis alak előtt, és Dem maradt nektek más hátra : Mint bámulni ama nagy csodát, Miként változtatta vizzé a gróf borát. Volt alkalma meggyőződni erről a méltóságos gróf urnák, ki a népünnepélyt is szerencséltette megjelenésével, kisérve városatyáink főbbjei és néhány four által, kikkel azután egyetemben az iparos kört és polgári casinót látogatta meg. Nem visz reá a lelkiismeret, hogy megemlités nélkül hagyjam, miszerint ő méltóságát az iparos körben a városi főjegyző ur „Grósz Móricz“ urnák volt szives titulálni, mely jelentőségteljes titulus, csakis a főjegyző urnák és csakis az installatió nagy napján volt megbocsátható, hozzájárulván a legszebben a kör érdemes de nagyon is szerény elnöke, ki szokott humorral és mondhatjuk tán confidenskedéssel oszlatá el ő méltósága arczárói a redőket, bemutatván, magát: „Dr. Balogh Károly köz és váltó szabó“-nak. Már ne vegye rósz néven kedves Balogh ur, de eszembe jut egy igen találó sajtóhiba: a „Repülj fecském“ helyett „Repülj kecském.“ Ez a kis intermezzo mindazonáltal épen nem hátráltatta a méltóságos gróf urat, hogy a polgári kaszinót meg ne tekintse, bizonyára remélvén, hogy hasonló scénák az ő rendkívüli örömére nem fognak hiányozni. Ebbéli reménye ugylátszik beteljesült, mert az óvácziót ugyancsak a városi főjegyző ur kezdte meg, nem kis rémületére az ott levőknek, de hiába : a szent- irás szavai szerint: „Hói legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély“: ami Huber-korszakbeli hírhedt „rendezőbizottságos“ „Dani“ bátyánk állította ismét ügybuzgó derék hírlapok szerkesztői, kik már eddig is sokat tettek a Balaton-kultusz emelésére : tegyenek meg hatáskörükben mindent, hogy szerény, de egyaránt praktikus s czólboz vezető indítványunk még ez év őszén foganatosittassék, hogy a jövő tavasz a parti kultúra, az ujjá-óbredés jellegét magán hordja. Ez az első lépés, amit a Balaton jövője iránt tennünk kell. A jó utak s az árnyas partvidék! Ha ez meglesz ; akkor a nagyobb, közös áldozatokat igénylő vállalkozásokba léphetünk — egyesült erővel. S hogy e közös czól érdekében együtt fog érezni az egész Balatonvidék — azt hazafias bizalommal hisszük ! Kompolthy Tivadar. Az uj főispán installatioja. Ifj. Esterházy Móricz gróf, Veszprém vármegye főispánjának beiktatási ünnepélye f. hó 5-én d. e. 10 órakor vette kezdetét, a mikor az ifjú gróf kíséretével együtt, külön vonaton a székváros felé indult. Mint mindazon helyeken, melyeket a főispán útjában érintett, úgy Devecserben is fényes fogadtatásban rószesitatték az ifjú grófot. Ezrekre ment a kiváncsiak száma, kik között a legnagyobb rendet fenntartani Per aai c s Kristóf segódszolgabiró urnák ugyan csak nagy fáradságába került. Fényes, gyönyörű diszbandériumot is szervezett. A mikor a főispán coupójából kiszállt, Noszlopy szolgabiró által a járás nevében, azután pedig Steuer városbiró által a város nevében, következőkép Udvö- zöltetett: Méltóságos Gróf Úr l Szeretve tisztelt főispánunk I Devecser városa képviselői, valamint összes polgárai örömünnepet tartanak ma, midőn azon szerencsében részesülnek, hogy Méltóságodnak Devecser városának területén hódoló tiszteletüket kifejezhetik. Ép ily öröm ünnepet tartott Devecser városának közönsége akkor, midőn arról értesült, hogy felséges Urunk, apostoli királyunk Méltóságodat Veszprém vármegye főispánjává kinevezni kegyeskedett. Fogadja Méltóságod Devecser összes polgárainak nevében igaz szívből eredő üdvözletemet! ! Midőn még azért könyörgünk, hogy tartsa meg Méltóságod Devecser városát ezentúl is, mint eddig kegyes pártfogásában, kérjük Istent: hogy Méltóságodat megyénk büszkeségére, még igen sokáig éltessel)“ A főispán válaszában meghatottan mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért s kezet szorítva a tisztelgőkkel, szűnni nem akaró éljenzések közt tova utazott. Herend községe nevében Fejes Dániel biró ur következőkép üdvözölte az uj főispánt: helyre az. egyensúlyt és szokott eloquentiájával zenge dezett le az erkélyről és nem egy éljen tört ki az alant összegyűlt hallgatóságból. Azt mondja egy közmondás: „Hogy minden szentnek magafelé hajlik a keze.“ Ebből kifolyólag megem- lékszem a sok reporterröl, kik tisztükhöz híven elkö - vettek mindent, hogy az ünnepély a legszebben meg- örkitve legyen. Látni lehetett a P. Napló, Nemzet, Lloyd, Fremdenblatt stb. Kóbijait, de majd elfelejtem a helyi „Veszprém“ czimü sunyiság kül-, bel-, rendes-, rendetlen és rendkívüli magas munkatársát, Long Fellow urat, az utczákon folyton röpdősve raonoc- pával szemén, és legyezővel kezében és ki a fama szerint, nem kevesebb mint 3 tuczat irónt, ugyanannyi számú rizsma papirt fogyasztott volna el, hogy eleget tehessen magasztos hivatásának. Midőn e sorokat irom, már lecsendesült minden, ismét a régi medrében van városunk. A zászlók, a melyek még némely helyen bizonyos karcsúsággal bámészkodnak az egekbe, aluszékonyan s álmosan lengenek, vágyva a nyugalomra; a felizgatott kedélyek, melyek a különböző fluidumok behatásai folytán fokozódtak, lecsillapulnak. A mámor eloszlott, a gróf úr is eltávozott körünkből, magával vivén egy drága emléket (számla képében) igen sok jó kivánatot, melyhez a magam szerény üdvözletét ama hő óhajjal csatolom, hogy kormányozza a megyét úgy, a mint szive sugallja, legyen gyakori vendége városunknak, és a nép akkoron csak azért fog fohászkodni: Installitio, ne jöjjön el egyhamar a te országod 1 Ilar-pagon.
