Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-06-13 / 24. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 24. sz. Szombat, junius 13. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre........................6 frt — kr. Félévre ........................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------- HIRDETÉSEK és NYILTT EREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—I óra között. Kossuth Lajosról. Távol a hazától, idegen földön, houtalan életrideg magányban él Kossuth Lajos. Egy maroknyi porral arról a drága hazai föld' ről, melyhez szivének minden dobbanása egy-egy keser-édes honvágy, egy-egy levélhullás, mely a re mény fájáról hull alá. S egy darab zászlóval, abból a küzdelemből, melynél szentebb harcz szabadságért még nem viva- tott a földön. Az a maroknyi por mégis megtermékenyíti itt hon az egész földet, honnót uj erőt merítünk csüg gedéseinkhez s annak a zászlónak lobogása átöleli mégis, mint a szivárvány ragyogása, fölöttünk az egész eget. íme a férfiú, ki egy nagy eszmét képvisel, kinek szivében nemzetének óletere lüktet, máról holnapra elhalhat a nélkül, hogy hazáját újra láthatná, hogy nemzete őt újra üdvözölné. A sors nem engedte meg neki, hogy a jobbágyság milliói szabadpolgárokká emeltetésüket még csak meg is köszönhették volna s nemzetének háláját, kinek önérzetet teremtett, még életében közvetlenül élvezhesse. Rég lemondottunk a reményről, hogy Kossuth Lajost hazánk földén valaha még újra lássak. Napjainkban azonban, mintha egy ragyogó álom sugdosása volna, úgy tetszik, mintha még se kelleno ezen reményről teljesen lemondanunk. S ezen káprázatos álomban elmélyedve, önkéntelen kérdezzük, mi történnék akkor, ha az ország általánosan óhajtaná s ezen óhajtásának impozánsan kifeje zést is adna és Budapest főváros hatósága menten minden politikai színezettől meghívná azt a hontalan magyart a vendégjog sérthetlenségének vódpaizsa alatt most az országos kiállítás alkalmából „vendégéül ?“ És Kossuth azt a meghívást esetleg elfogadná ? Azt a jelenetet, azt az ünnepélyt leirni lehetetlen volna. Jókai irt Petőfi esetleges visszaérkezéséről egy gyönyörű költeményt, megközelítő fogalmat Kossuth fogadtatásáról csak az adhatna. „Az lenne ország- zengés, népkiállitás, úgymond: Az ország egy karrá válna, mely csak őt ölelné, egy szívvé, mely csak őt áldaná, egy ajkká mely csak őt csókolná. Annak az ünnepnek, annak a lelkesedésnek párját nem látta a világ. Nézetünk szerint Kossuth ezen ellátogatását honának fővárosában megtehetné a nélkül, hogy következetlen lenne s a magas piedestájáról leszállana, s e mellett nemzetének alkalmat adna oly nagyszerű jelenetre, melynek párja eddigelénem volt, melynek hazafias hatása állandóbb, maradandóbb lenne annak a kiállításnak összes hatásainál s lelkesedésben közvetlenebb magánál a nem messze álló ezredéves ünnepélynél. Do ha a mi gondolkodásunk Kossuth elhatározásának s gondolkodásának nagy keretében nem illenék is be s ő ezen meghívást nem is fogadná el, a sok idegen invitálások közt Kossuthnak ezen megtiszteltetése „kifizetné magát“, mert legalább kötelességünket teljesiteuők s emlékünkre az unokáknak a történelem előtt nem kellene pirulniar. Tegyük fel, hogy Kossuth a meghívásnak nem tog engednii, a mi inkább valószínű, ezen esetben az országra más kötelesség vár. Kossuth életének véghatára felé járván, ki tudja éri-e meg többé születésének évfordulóját, vagy sem. Tegyük a folyó évi évfordulóját országossá. Ünnepeljük meg őt. —Csak az a nép lehet nagygyá, mely nagy fórfiait megtiszteli. Ne csak a könnyelműséget tanuljuk meg a francziáktól, hanem erényeiket is. A franczia nemzet nagyságát Hugó temetésében csak nem rég csodálta a világ, pár óv előtt pedig Hugó megünnepeltetésóben önmagát minő nagyszerűen tisztelte meg. A nemzeti érzület ápolására minden népnek szüksége van. Nagyon czélszerii lenne, ha a budapesti hírlapírók, élükön oly kiváló tevékenységű férfiúval, mint T A R C Z A. Keszthely. Hévviz-fürdő, 1884. junius 10. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Igen sokat írtak már hazai lapjaink Hévviz cső dálatos gyógyvizéről, kies fekvéséről, azért, nem is untatom a szives olvasót ismétlésekkel — de azt hiszem, nem lesz érdektelen a fürdőévad alkalmából egyet- mást közölni. Azon szokott csend és egyhang, mely a legtöbb fürdőben uralkodik, itt Hévvizen nincs. Ha az idő kedvező, akkor valóságos népvándorlást képez a fürdőbe ránduló közönség, s siet a világhírű hőforrás vizébe, keresve szenvedő testének orvoslást. Szomorú látvány tűnik itt fel olykor olykor az ember előtt, ha elmegy a szabadfürdő partjaira. A sánták, bénák, íekélyesek, köszvényesek stb. százával fü- rödnek, néha fél napon át teljesen azon reményben, hogy egészségöket bizton visszanyerendik. A szegény sorsú nép valóságos kincse Hévviz, mert csakis itt van alkalma szenvedő testének irt kapnia Csekély áldozat nélkül. Hazai gyógyfürdőink tulajdonosainak egyike sem tanúsít oly emberbaráti jótéteményeket, mint Hévviz boldog tulajdonosa ifj. Festetich Tasziló gróf, a koldus néppel. A folyamodónak ingyen lakás és fürdőt engedélyez s orvost rendel neki. — Igen sok ezer ember áldólag rebegi el jótevője nevét. Tettei nem szorulnak dicséretre, a tett önmagát dicséri. Áldja Isten mind a két kezével! A mostani évadra a nemes gróf a íürdő helyiségeit Govorcsin György jóhirü keszthelyi vendéglősnek &dta bérbe. A bérlő a közönség kényelmének és igényének megfelelőleg tataroztatta a helyiségeket. — Csinos, tágas, tiszta szobák állanak rendelkezésre, minden kényelemmel ellátva. Kávéháza, étterme a kor igényeinek teljesen megfelelő s a kiszolgálat páratlan a maga nemében. Mintaszerű. A fürdő sétányai tiszták, a parkok lombos fáktól árnyasak. A sétányokon tiszta, fehérre festett padok rakattak pihenőül Szóval a bérlő nem kiméi áldozatot és fáradságot, hogy a fürdő jó hírneve megőriztessék s a látogatóközönség igény eit teljesen kielégítse. Már ma csaknem minden szoba el van foglalva s az üresek is többnyire lefoglalvák. — A ki csak kissé óhajtja egészsége helyreállítását, siet Hévvizre, mely alig lesz képes a jövőben befogadni a látogatót nagy számánál fogva. Isten áldása Hévviz, a szenvedő emberiségre. A megható jelenetek egész sora lepi itt meg az embert naponta. — A legnyomorultabb ember jő ide s alig egy-két hét s teljesen felgyógyulva könnyes, égre emelt szemekkel vesz búcsút a maradottaktól. — Az állandó vendégek nagy része külföldi, mely eléggé bizonyítja a fürdő előnyét. Az időjárás a lehető legkedvezőbb, mit kívánhatni. A közbiztonságról is teljesen van gondoskodva. Állandóan tartózkodik itt két csendőr. Az egyik hires egyén. Savanyu Józsi hirdedt haramia elfogója Grósz Károly. Hatalmas ember, megfelel a csendőr ideáljának. Mint értesültem, Veszprémből is sokan készülnek ide. Ha igaz úgy tanácslom siessenek, mert nem lesz hely. Maradtam a tek. szerk. stb. K.Zs. Pulszky Ferencz, ezen eszmét felkarolnák s Kossnth ez évi név-ünnepét itthon is általánossá, nemzeti jellegűvé tennék. A kivitel módja nekik, kik annyi ünnepélyt rendeztek már, nem sok gondot adna. Igaz, hogy közéletünk nyilvánulásaiban utóbbi időkben Kossuth, fájdalom, legtöbbször mellőztetik. Láttuk legközelebb az akadémiában. A koronás királyfi jelenlétében. Trefort a Lónya i fölött tartott emlékbeszédben a Kossuth hatására vonatkozó részt még el se merte mondani, hanem visszanyelte. Lám, az öreg Pulszky a trónörökös jelenlétében, ki maga is újdonsült akadémikus, Kossuthra és Petőfire vonatkozólag elmerte mondani, hogy az ország az akadémiától rossz néven nem veheti, hogy Kossuth és Petőfi nem lettek tagjai, mert hiszen a „lángész“ az akadémia keretébe nem illik be. Ezt, hogyha a szabad gondolat bátor kifejezése nem volna, inkább lehetne „elszólásnak“ nevezni, mint amazt. Kossuth linnepeltetósét sem a kormány, som pedig koronás uralkodó család nem nézhetné neheztelő szemmel, mert hiszen Kossuthot tisztelni nem annyit tesz, mint valamely párthoz tartozónak lenni, hanem hazafinak lenni. Azok a kiállitástrendezők, még esd: a képét sem merték kiállitni. — Mitől tartottak? Talán, hogy ott a koronás király jelenlétében a hódolat és örörazajába a hátuk mögött egyszerre csak eltüsszenti magát ? Dehogy tette volna. Érdekes lett volna inkább, a mint farkasszemet néz az a két koronás fő. Hjah! Volt idő, mikor Kossuth „in effigié“ kapósabb volt. Tudjuk, ha majd meghal, hamvainak hazaszállítására az egész ország fel fog lelkesülni. Mi csak a holtakat tudjuk ünnepelni, az élőket nem. Mintha csak magunk is holt nemzet volnánk már. Az az, hogy értünk egyébbhez is. Még a szerecsent is fehérré mosni törekedünk, A budapesti magyar dalcsarnok. Azt mondják: a jó pap holtig tanul, meg hogy e nyugta után dicsérd a napot. Két nagy igazság, s alkalmazható sok mindenre. íme, én a múlt héten elmentem hazánk édes szivébe, hogy ifjú szép Budapestünket és a hamar nagy hírűvé lett magyar országos kiállítást szivem szerint megcsodáljam; és mikor már betelt a lelkem ezerféle gyönyörűséggel, s majdnem sóbálványnyá bámultam magamat a városban és a városligeti tündérkertben látottakon, ekkor — egy heti szünetlen kóborlás után, kifáradtan, a mesés dolgokon elálmélkodva, a sok fénytől és művészettől szédületes álmodozásba ringatva, megálltam egy zajos utcza sarkán és ott a nemrég épült magyar dalcsarnok színes hirdetése ötlött káprázó szemembe. El sem olvastam, mi mindent ígér; úgy el vol- am telve nemzeti büszkeséggel, önérzettel, hogy hazafias buzgóságomban elég volt a magyar vállalat czimét olvasnom, s rögtön elhatároztam, hogy meg nézem. Magyar dalcsarnok? — Ej, mit! Pártolni kell mindent, a mi magyar! Ez hazafias kötelesség. Oly sok kudarcz után ismét egy lelkes kísérlet, melynek a főváros magyarosításában derék missiója van! itt szoruljon háttérbe a nagy várakozás,! a müélvező érzék követelődzősóge, itt hazafinak kell lenni min- nek fölött! így gondolkoztam s eszembe jutott a régi jó Komló-kert, meg a Beleznay . . : Istenem, hányszor dupláztam meg ott a taksát, mikor a magyar múzsa kiéhezett papjait s papnőit és szánalmas vergődéseikéit megláttam. Aztán meg, mi tagadás, nem zugok-e megyei gyűléseken elégszer hazafias dörgedelmeket — bizottmányi tagok bedugott fülébe; s otthon ősznapkor, disznótoron és más ily hazafias alkalommal nem hangoztatom-e folyvást' Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi rószót illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. a tiszta, hófehér szobortól meg elfordolunk. Ha Gtörgeyt rehabilitáljuk, Kossuthot meg kell ünnepelnünk. A nemzet hálátlansága egyenlő a hazaárulással. Hetessy Dániel Szárnyvasutügyünk. Veszprém, jun. 13. Örömmel jeleztük előző hoti hírlapunkban, hogy veszprémi szárnyvasutunk ügye uj stádiumba lépett. A régi vágy, mely városunkat a végpusztulástól megmentheti — ime a teljesülés küszöbén áll. A balatonmelléki vasúthálózat goezpontja Veszprémbe tétetik ez által, s e város kereskedelme- s iparának ereibe friss vér, uj életerő székel. Pázmándy Dénes ur a balatonmelléki vasúthálózat kiépítését tényleg elhatározta, hahogy Vesz- préinváros is méltánylattal segíti nagy törekvéseiben : ez idén kiépíti a jutás—veszprémi részt s jövő tavasszal Veszprémtől Szabadi-Almádin át a vizjárt községek mentén Balaton-Füredig való vonalat. Veszprém város 10.000 frt értékű törzsrészvény jegyzésére van felszóllitva. Teher ez, de biztosított jövedelmű teher, mely a tőke kamatain fölül is jövedelmi hányadot biztosit. A vállalatnak ez által csakis az a czélja, hogy a várossal, mint a vasúthálózat góczpontjának, kulcsának birtokosával ér- deksolidaritásba lépjen, s e törekvést, ez alkalmat városunknak immár megragadni kell. Mielőtt ez újabb ügyben részletekre térnénk, ezúttal közöljük szószodat Pázmándy ur offertjét, melyet a városhoz intézett: Tekintetes polgármester ur! A jutás-veszprémi szárnyvonal, mint azt jól tetszik tudni, azon körülményen szenvedett hajótörést, hogy a helyi érdekeltség részéről a megkivántató rész- vény-fractió aláírva nem lett, azoktól pedig akik részvényeket jegyeztek az kivántatott, hogy nekik ne törzs- részvények, de a vállalkozók által átveendő elsőbbségi részvényekkel egyenértékű részvények adassanak át. Akkori vállalkozó társam ezen feltételt elfogadni nem akarván, a tervezett vasútépítéstől ón is visszaléptem. Azóta, mint értesülve vagyok, a jutás-veszprémi szárnyvonal teljesen szunyadott. Legújabban sikerült a bécsi hogy haza minden előtt ? Egy szó mint száz, elme gyek a magyar dalcsarnokba a legkisebb igény nélkül, csupán jámbor, türelmes, nagylelkű — hazafiasságból. S megkerestem a dohány-uteza 4-ik számú házát, melynek homlokán a dalcsarnok kivilágított cégére jelezte, hogy jó helyen járok. Jegyet váltottam és beléptem az első udvarra ...........Kőhalmaz, ho rdók, szekerek, szerszámok ... no, a dalcsarnok bizonyosan valamelyik sarokba van eldugva, — hazafiságom segíts! De, ni, az udvar végén egy ősszolga megállít és kéri a jegyemet ... és egy vasajtót tár fel előttem. Ah! , . . ah! . . . csakhogy el nem állt a lélegzetem. Minő kép 1 Gyönyörű egy szellős, cserjés kertbe léptem melynek közepén óriási csarnok festett oszlopai emelkedtek. Körül szökőkút, bokrok, lombos fák közt díszes kerek délcegen tartva magyar a dalcsarnok nagy tetőzetét, asztalok, két karcsú sátor páholy, oldalt két sort zárt páholy, pompás színpad, humo- risztikusan festett szép függöny, jó Ízlés, tetszőalak . . . áh, áh, ez igazán kedves hely ! Úgy látszik, nem bánom meg, hogy — hazafi vagyok 1 Leültem. Finoman öltözött inas állt elém nemzeti kokárdával a mellén, s étlappal kínált. Végig néztem. Lám ... jó és változatos összeállítás és — feltűnően olcsó árak! No, bizonyosan rossz lesz minden! De megint csalódtam. Úgy megva- csoráltam, hogy leggurmánabb esperes-barátom asztalánál se lehetett volna különben. De hiszen ez mesés ! Voltam én (szégyen biz az!) a német zengerá- jokban is; de ott valósággal nyúznak, fosztogatnak a borukat, ételeiket négy napig is megfekszi az ember 1 Itt meg zamatos bort ittam, kitűnő sültett ettem, rá jó hazai sajtot .. . s egy garassal se ke-
