Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-23 / 21. szám
Szombat, május 23. Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 21. sz. ____SSüSSSmiimi^kia^t ME GYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre. . . . ; 6 frt — kr. Félévre........................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Meg jelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyílttól' petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—I óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Választás előtt. Veszprém, május 22. Három hét alatt a veszprémi kerületben meg- ejtetik az uj képviselő-választás. A kerület ma még csendes. A jelöltekről csak kombinative beszélnek az intéző körökben. A kormánypárt ezúttal sajátságos szerepet visz. Érzi tehetetlenségét s azt, hogy nyilt utón nem győzhet semmi áron. Azt próbálja tehát elhitetni az ellenpárttal, hogy ez úttal jelöltet sem állit — s áttengedi a tért az ellenzéknek. A kerület morális érdekei, sőt magáé a kormánypárté is mindenesetre azt követelik, hogy ez az újabb választási mozgalom minél sziikebb keretben mozogna s a kormánypárt jól teszi, ha még minél tovább pihen meg a tavalyi babérokon. Nagy a bűne, sok a bűne a tavalyi választásról; az erőszakoskodása által keltett : ígerültség még nem csillapult le a népben s bizony-bizony jó volna a visszaható vihart maga ellen nem idézni. A múlt év juuius 13-ának véres emléke még soká fog kisérteni. . . De hát nem ismerjük a kormánypárt kolompo- sait arról az oldalról, hogy eszólyességet, józanságot várhatnánk tőlük. Mikor a függetlenségi lobogót kibontva lengeni látják, eszükbe jut a koczkán forgó koncz s olyanokká válnak, mint a vörös posztótól bőszült fenevadak. Józan ész, tisztesség nem számit már akkor, hanem a lelketlensóg s erőszak. Ez jellemző eljárásukat már két választáson át s ennek a gazságnak emlékezete keseriti el azóta a népet. Hát amely pártnak ilyen múltja van, arról nem teszünk föl semmi tisztességet s nem áltatjuk magunkat pillanatra sem abban a jóhiszemben, hogy most hát nem erőszakolják senkire a jelöltséget, nem fognának vesztegetni, preasiót gyakorolni, a inárkói ráthóthi svábokat borjufalkaszámra vásárolni s utóbb lovasokkal agy önti pratni az ellenzéki népet. Meggyőződésünk, hogy ez a párt most se tagadja meg magát s ősi traditióihoz híven, most is erőszakoskodó és hunezut lesz. Ép azért szükséges, hogy a kerület s illetőleg a községek órtelmesbjei eleve elkészülve legyenek a választási haroz e legocsmányabb módjára s óva őrködjenek az amúgy is már aláásott közmorál fölött. Nincs az a jelölt, melynek győzelemre jutása indokolhatná azt az erkölcsi romlást, melyet egy-egy ilyen választás szül a népben — s nincs az a hozandó jó törvény, mely aztán paralyzálhatná azt a rengeteg biint, amelynek árán ilyen muszáj-mber az országházba készül. És kivált most. Tisza ur camera obseurája teljes. Egy újabb vótum se lendít, se ront már rajta. T Á R C Z A. Tárczalevél a szerkesztőhöz. Herenden 1885. május hóban. Tekintetes szerkesztő ur ! Kedves barátom! „Fortuna szekerén okosan ülj, úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj !“ Ezt mondja koszorús költőnk, a közmondás pedig úgy vélekedik, hogy: „mindenki a a maga szerencséjének kovácsa.“ — jEzen idézetek szerint hát a szegény halandó azt hihetné, hogy csak rajta áll, csak saját akaratától függ az, hogy szerencsés Jegyen-e vagy sem. — De hogy ez távolról sem igaz, annak bebizonyítására elég classicus tanú vagy Te, mint volt tengerész, ki az Ocean haragos hullámai közt nem egyszer láttad hajótokat a bősz vihartól, mint gyenge játékszert ide s tova dobáltatni s tapasztaltad, mit ér az emberi erő, mily parányilag csekély és gyarló az emberi erő és akarat az elemek hatalmával szemben! — Vájjon nem e igy van ez az élet tengerén is ? — Azt mondja a német classicus : „Wir schiften schnell dahin im Ocean der Zeiten; unaufhaltsam lenkt uus’ren Kahn das Geschick !“ Igen, igen. a végzet, a fatum, a „kismeth“, ez tetteink rugója, ez jó-vagy balsorsunk okozója. — Az emberi akarat a vezérlő hatalommal szemben csak oly féle szerepet játszik, mint a gyámolt a gyámmal szemben ! — Hát ez a választás most lényegileg már nem is országos érdekű. Ha ellenére üt is ki — attól már nem esik hányát Tisza Kálmán. Hanem nekünk életérdekünk az. Lényegileg s negative is. A népünk közerkölcsiségét teszi ki újabb válságnak. Szálljon hát most pünkösd ünnepén a kormánypártba is a szentlélek. Kisórtse meg tisztességesnek lenni. Horvát Boldizsár levele. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Szombathely, május 22. Horvát Boldizsár ur nagy hazánkfia és az önzetlen honatyánknak a f. évi ápril hó 20-án a felsőház rendezése tárgyában tartott parlamenti szónoklatára, a melyhez hasonló az alkotmány védelme tekintetből 1848-tól fogva nem renditette meg a képviselőházat, százezerek kebléből ki lön verve a szózatnak a napláng- sugaraihoz hasonló bűvös erejével azasenvedő közöny, a mely veszedelmes társadalmi kórt a felszeg kormány- rendszer a történelmi jogoknak egyenként lett feladása s az ezekből kifolyó politika csempésztek be lassanként — zugkertészek módjára a nemzetélet kertjébe, a polgárok sziveibe. S széles e hazában egy érzelem támadt minden honpolgár keblében, e szózat nagy horderejű tartalma és nagy fontoságu iránya iránt. A szombathelyi választókerület önzetlen és független elvű polgárai is hasonló érzelemtől vezéreltetve magukévá tették a nagy eszmét, s az elvhüségben talán e vidéken egyedül álló — Zámbony Rezső ur indítványára egy nagyérdekü, s mintegy kétszázat meghaladó aláírással ellátott emlékirattal tisztelte meg e e kerület említett polgársága Horvát Bold izsár urat, a nagy honatyát és páratlanul álló önzetlen hazafit; daczára azon torlaszolt visszavonásnak, a melyet úgy egyesek, mint a Vasmegyei kormánylapokban avatatlan tollal a nagyhazafi érdemei ellen gunyoros alakban tett megjegyzések által a polgárok közt előidéztek. Az emlékirat szerkesztésével és leírásával egy szintén elvhü polgár bízatott meg, ki azt a közóhaj értelmében volt szerencsés összeállítani. A mely emlék" iratra Horvát Boldizsár ur a következőkben válaszolt: Nagyon tisztelt Záhony ur ! Hálás köszönetét mondok Önnek és társainak azon nagybecsű emlékiratért, a melyet ápril hó 20-án a felsőház rendezése tárgyába tartott országgyűlési beszédemre vonatkozólag hozzám beküldeni móltóz- tattak. Eveken át kénytelen voltam távol maradni a politikai téren az aktiv szerepléstől, de azért folytonosan éber figyelemmel kisértem a közlétet; és mély bazafiui aggodalom töltő el keblemet, látva hogy szellemi fejlő Ha elfogadnék azt az elméletet, hogy mi magunk intézhetjük dolgainkat és magunk vagyunk okai minden bennünket érő eseménynek, akkor halomra döntenők a philosophiát, mely azt mondja, hogy: „omnia habent ultimam rationem“, pedig, hogy a véges ember legyen mindennek a végső oka, — ezt csak egy cand. pbil. lipót-mezeien8Ís fogja komolyan állíthatni. — Quod erat demostrandum ! mondom ezekután én, Te pedig kedves régi barátom fejedet rázva fogod mondani magadban, hogy engem tán valami philosophálási mánia szállott meg; légy megnyugodva, én a philosophiával csak „cum grano salis“ élek — nem mindig kutatom az okokat, csak az eredményt tekintem, és a philosop- hiának leggyakorlatibb iskolájához, az epicurihoz csatlakozom, melynek dicső Berzsenyi Dánielünk, az én legkedvesebb költőm is hive volt, mert hiszen ő mondta : „Minden órádnak leszakaszd virágit! A jövendőnek sivatag homályát Bizd az Istenség vezető kezére S élj a jelennel !“ E kis, remek óda-versszak kifogástalan göi'ök lábakkal lejti el a fatalismus tánczát . .. Bocsás meg e triviális hasonlatért, a mely ha sántikál is, — de legalább találó; a mit szives lesz, már csak irói hiúságomnak is eleget teendő, — elismerni! Viszonzásul én is mondok neked valami elisme- rőt: gondolom jól fog neked esni, noha szavaim nem valami nagyon sokat ponderálnak, de tán értéküket désünk mindinkább eltér azon nemes iránytól, a melyet az 1848-iki törvényhozás a későbbi nemzedékek számára kijelölt. Kutatva e hanyatlás okait, azon meggyőződésre jutottam, hogy a baj fővonása magába a nemzetben rejlik. Közjogunk, belügyeink rendezésére nézve teljesen önállóvá tette a nemzetet és a parlamenti kormányforma leghatalmasabb biztosíték arra, hogy a nemzet saját akaratát érvényesíthesse. Ha tehát mindamellett a törvényhozás alkotásai nem felelnek meg az 1848-iki törvényhozás szellemének, ez oda mutat, hogy vagy maga a nemzett tért el azon nagy törvényhozás hagyományaitól, vagy pedig hogy magas irányadó befolyását a törvényhozásra és a közéletre nem használta fel úgy, hogy hü kifejezést nyerjen a nemzet akarata. Mindkét esetben a vád fősulya magát a nemzetet éri. Az alkotmány maga csak holt gépezet, annak a közszellem ad életet és erőt. Ott a hol az hiányzik vagy tévutakon jár, a legszabadabb alkotmány sem felel meg e czélnak. A politikai jogok vagy helytelen kezelése megölheti a polgári szabadságot is. A népek szabadságát mindig értelmi és erkölcsi sülyedésük és a közügyek iránti közönyük szokta megelőzni. Ezért vádoltam én f. évi ápril 20-ki felszólalásomban nemcsak e kormányt, banem az összes nemzetet. Parlamenti kormányforma mellett egy életre való nemzet, a mely politikai jogaival élni akar és élni tud, vagy utóbb oly kormányt ad magának, a mely vágyainak és szükségeinek megfelel. De ha legszentebb politikai jogait a döntő pillanatokban ephemer előnyökért, könnyelműen áruba bocsátja, vagy hideg közönnyel fordul el a közügyektől, akkor nincs joga panaszkodni sorsa fölött. Igen, azért vádoltam fent említett beszédemben összes mindnyájukat, hogy kísérletet tegyek felrázni a nemzetet zsibbasztó álmából s megértetni vele, hogy csak magától függ közéletünknek kedvező fordulatot adni. Hogy gyenge szavam itt ott, különösen pedig önök körében is visszhangra talált, biztató jele annak, hogy a nemzeti öntudat közeleg a felédredésbez. De ha csalódnám is, — a mint fájdalom, már csalódtam többször -— vigasztalást találok annak tudatában, hogy kötelességemet teljesítettem. Ha beteges ámbitiók vezetnének, úgy tanácsosabb lett v^lca hallgatnom, és úsznom mint sokan mások, az áramlattal. De én az egész politikai pályámon a legnehezebb körülmények közt is meggyőződésem sugalmát követtem s azt amit igaznak tartottam, nyíltan kimondtam felfelé és lefelé egyaránt, s az élet alkonyát nem akarom privilégiumnak felhasználni arra, hogy eddigi elveimet megtagadhassam. Minden, a mire vágyakozom az : látnom, hogy a népszabadságot, melyet a korszelleme és a kiváltságolt osztály nemeslelküsége vele 1848-ban megosztott, képes megbecsülni és megvédeni. Ismételve hálás köszönetemet és kérve önt, hogy ezt az emlékirat aláíróival közölni szíveskedjék, haza- fiúi meleg üdvözlettel maradok Budapest 1885 május 18-án. hü polgártársa Horváth Boldizsár s. k. Megyebizottsági közgyűlés. Fönnálló szabályrendeleteink alapján hivatalos tisztelettel felkérem a t. törvényhatósági bizottság, az állandó választmány és a m. számonkéró-szók emeli előtted azon tudat, hogy tiszta baráti érzelemből fakadnak. Te tudod, hogy 15 éve szerény és serény munkása vagyok a hírlapirodalomnak jó magaddal együtt és igy a hazai és vidéki lapokat többnyire ismerem : dicséretedre legyen mondva, bogy a „Veszprémi Független Hírlap“ melyet Te vezetsz, a legváltozatosabban szerkesztett és legjobb vidéki lap. — Ezt akár ki is hagyhatod a lapból, ha jónak látod, de ha kiszedeted sem tész kárt vele magadnak, nekem pedig örömet szerzesz, mert alkalmat nyújtasz arra, hogy irányodban a kellő elismerést, ezrek elismerését méltóképen közre hozzam. A mi lapodnak kiváló érdeket kölcsönöz, az az a bizonyos amerikaias leleményesség és változatosság, melyet úgy komoly, mint tréfás czikkeidben, de még legutolsó apró híreidben is tanúsítasz, mit (bizonyára a „yankeek“ hazájába sajátítottál el, és pedig nagyon helyesen. Hogy jó törekvéseid jutalmául egyik sajtópörből a másikba kerülsz és a váczi „magányda“ minduntalan czellájába fogad : ezen sem boszankodnod, sem csodálkoznod nem kell. Hogy boszankodni úgysem fogsz, arról megvagyok győződve, ismerve majdnem „ánglius“ flegmádat ; csodálkoznod meg azért nem kell, mert a német közmondás szerint a legódesebb gyümölcsöt csípik, szúrják a darazsak.^ tagjait, hogy az 1885. évi junius bó 1-én és esetleg a következő napokon d. e. 9 órakor tartandó törvényhatósági bizottsági, — azt megelőzőleg május hó 30-áu d. e. 9 órakor tartandó számonkérő széki és május hó 30-án d. u. 3 órakor, valamint május hó 31-én d. e. 9 órakor tartandó választmányi üléseken megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1885. évi május hó 15-én. Véghelyi Dezső alispán. Tárgysorozat. 1. Belügyministeri leirat gróf Eszterházy Mór, főispánná történt kineveztetése tárgyában. 2. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló megyei szabályrendeletre vonatkozó ministeri utasítás. 3. Belügyministeri rendelet,melyben a b.m.szt. Lászlói községi gyámpénztárnál Lázár Ádám ellen nyilvántartott 548 frt tőke és kamatainak a megyei gyámpénztári tartalékalapból fedezése iránt hozott törvény- ható sági határozatot jóváhagyja. 4. Az ut-hid-rév és kövezetvám ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában kiadott ministeri utasítás. 5. Beregmegye közönségének a „beregmegyei magyar közművelődési egyesület“ érdekében kibocsátott körlevele. 6 Brassómegye közönségének a katonaság szükségleteinek előllitására vonatkozó felirata. 7. Sárosmegye közönségének a községi és körjegyzőknek állami fizetésben való részesítése tárgyában a m. kir. Belügyministerumhoz intézett felterjesztése. 8. Komárom szabad kir. város közönségének a földmivelés-ipar és kereskedelemügyi m. kir. Minis- tériumhoz intézett felterjesztése, melyben kéri, hogy a külföldi ezégek ügynökei a házalástól rendeletileg tiltassanak el. 9. A soproni kereskedelmi és iparkamarának aB. szt. Király községben alakulóban levő ipartestület szabályaira tett észrevételei. 10. Ügyészi előterjesztés néhai br. Fiátb Fereucz arcz képének lefestetésére vonatkozólag. A községi szegényalap kezelése és biztosítása tárgyában megalkotandó megyei szabályrendelet tervezete. Ügyészi előterjesztés Nagy-Tevel község képviselő testületének a hitközségi terhek fedezése tárgyában készített költségvetési előirányzatára. 13. Homok-Bödöge községnek a mezei tilalmakról alkotott szabályrendelete. 14- Ü gyészi előterjesztés B. Ságh község korcsmájának bérbeadása tárgyában. 15. Özv. Bohner Antalné szül. Vörösmarty Róza kérvénye, melyben az ősi-i róm. kath. hitközséget méltányos nyugdijadásra köteleztetni kéri. 16. Főmérnöki előterjesztés a Pápa városában 1885. évben eszközlendő utcza kövezés költségeinek előirányzatára. 17. A veszprémi járás szolgabirájának előterjesztése bárom árvának a balaton füredi szeretetházba leendő felvétele iránt. 18. A devecseri járás szolgabirájának előterjeszEzzel azután érd is be — és tűrjed resignatióval és büszkeséggel a martyriumot. Lásd a szabad szó Socrates, Krisztus, Galilei, Rákóczy, Kossuth, Böszörményi és más nagyok üldöztetését idézte elő : de az ember, a küzdő letipratása nem egy jelentőségű az eszme bukásával ; az elv, az igazság elve el nem nyomható s azok, kik ez elvért küzdenek és buknak, — babért szereznek homlokukra; az eszme élni és győzedelmeskedni fog ! Negyedik hónapja, hogy Herenden a Bakony levegőjét szívom ; a lég itt oly éles, hogy a városi és fővárosi léghez szokott tüdőm csak nagy nehezen tudta megszokni. Most azonban már hozzá szoktam és nem győzőm élvezni az itteni gyönyörű vidék természeti bájait. — Láttam a herendi porcellán-gyár által a budapesti orsz. kiállításra küldött czikkeket, azok valóban minden tekintetben művészi kivitelűek s remélhető, bogy a mostani szerkezet mellett e gyár rövid idő alatt fel fog virágozni. Ezekután ezúttal búcsút veszek tőled s a tisztelt olvasótól. Kérem e levelemet csak beköszöntőnek tekinteni : ba adjon „Isten“-em szívélyes „fogadj Istenire talál, — akkor felcsapok munkatársaid sorába szerény közvitéznek és reméllem, hogy kegyedet megnyerve, gárdádban nemsokára már mint — „gefrájter“ fogok szerepelni. Üdvözöl igaz barátod Naszluhász Ödön. h. ügyvéd.
