Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-17 / 3. szám
TOT S utóvégre azt veszik észre, hogy — mindenikük meg van csalva. S egyik a másikat szidja. * * * Mi ma a házassági frigy kapcsa s mi volt hajdan? A ré<d jó világban a viszonszerelom, a tisztán érzett szerelmi vágy — ma a telekkőnyv. Ott megtudjuk, hogy mily mérvű szerelmünki-e érdemes az arra; ott megtudjuk: mennyire lehet taitós boldogságunk. ... S ez elég a mai házasságra. * * * Változunk, civilizálódunk — tökélyesbülünk. S mert a nősülés csak régi világi szokás volt, hát nem is nősülünk, de házasodunk ! Hasznosabb is. * * * Ha fiatal házas ismerőseivel találkozik, következő párbeszéd fejlődik ki köztük : — Üdvözöllek. Hallom megházasodtál! — Meg! — Nos! Meg vagy elégedve ? — Transit! — Mit hozott a Bébé ? — Csekélység, 15.000 íorintot. — Hm ! Hát szülei vagyonosak ? — Jól állnak. Négyezer holdjuk van. — S öregek ? — No. Talán nem viszik soká ! — Gratulálok. Pá! — Pá! * * * S még mindig vannak kislelkü emberek, a kik alig tudnak hova lenni a gyakori házasságtörések fölötti kétségbeesésükben. . t Hogy milyen nyomorult ez a kor — mily hitvány a világ. Hogy kelljen magukat e kóros állapot alól emanczipálni ? ...„Jó parthi e“-t keresnek. * * * S ilyenek vagyunk mindannyian. Tolvajt kiáltunk . . . S magunk is szaladunk. Elgondoljuk sokra becsülő érzékenykedéssel, mily szép is az a tiszta, önzetlen szerelem — az érdeknélküli házasság . . . Eszünkbe jut az idylli családias boldogság. Szivünkre teszszük kezeink . . . s a telekönyvre járunk. * * Mikor fordul a föld ? Mikor változik a kor ? Mikor születik újjá az ember ? Hogy szive is lesz, mint egykoron ! Vagy kihalt volna a földön már minden jobb érzés ?! A mai modern házasságok legalább azt mutatják ! Argonautikus. A selyemtenyésztésről. (Tavaszi alkalmi czikk.) A VI. századig a selyemtenyésztós csakis egyedül a chinaiaknál divott, kik azt mint iparuk főágát egészen magukhoz ragadták s igen szigorúan őrizték; mígnem a VI. században — Jusztinian uralkodása alatt — két nestorianus szerzetesnek sikerült selyemhernyópetéket sétabotban elrejtve Európába hozni. A selyemtenyésztés tehát Európában a VI. században vesz kezdetét. Minthogy a selyemtenyésztés a legfontontosabb iparágak egyike, beszélni fogok a selyemhernyókról, melyek a selymet szolgáltatják. Ki selyméreket akar nevelni, okvetlen szükséges egyetmást tudnia, hogy fáradsága kárba ne vesszen. A selyem hernyók czélszerü nevelése a következő : Midőn tavasszal a szederfák rügyei fakadozni kezdenek vegyük elő a selyemhernyópetéket s készítsük elő azokat a kiköltésre. A kiköltést sem szabad sokáig halasztani, mert a későn kelt hernyók a későbbi hőség következtében könnyen renyekórba esnek. A petéket 4 —5 napig 12° R hőmérsékü szobában tartsuk, ezután naponkint fél fokkal emeljük, mindaddig, mig a 18° R. el nem érte s e fokon kell tartani mindaddig, mig a peték színe világos szürkévé nem válik, ekkor lehet a hőmerséket 19—20° R. emelni, mire a hernyócskák csakhamar megkezdik a kibújást. Minden ettől eltérő módon kiköltése a hernyócskáknak nem tanácsos, mivel többé-kevósbbé ártalmukra van. Mihelyt korra reggel az első hernyócskák mutatkoznak, tegyünk reájok szederfaleveleket s ha azokat ellepték, levelestől a papirosra s a hátralevőknek ismét hintsünk egy kis levelet. Ha ugyanazon napon kelt hernyócskák együtt vannak, következik az első etetés és pedig reggel minél korábban. A hernyókat kikelési napjok szerint szigorúan elkülönítve kell nevelnünk, mert a vedlésök és szövési érettség csak akkor fog bekövetkezni pontosan. Naponkint minden 3—4-ik órában kell etetni a hernyócskákat, sőt ha lehetséges még a kora reggeli és késő esti órákban is ; a negyedik vedlés után pedig minél gyakrabban naponként. A tenyésztő helyiségeket gyakran szellőztetni s mindig tisztán tartani kell, mert mi sem árt jobban a selyinéreknek, mint a romlott levegő. Ügyelni kell arra, hogy a tenyésztő helyiségben más szag mint szederíálevélé ne legyen érezhető s a hőmérsék állandóan 17° R. legyen. Etetésnél vigyázni kell arra, hogy a levelek nedvesek vagy porosak ne legyenek. Óvjuk meg a selyméreket a hangyáktól, egerektől, macskáktól, sőt a baromfiaktól is. Hangyáktól úgy védjük meg legjobban, ha hamut hintünk a tenyésztő állványok alá. Mivel a hernyók naponkint nagyobbodnak, szükséges azokat napokint ritkitani, valamint az alattok levő levélmaradványokat és szemetet minél gyakrabban — minden 2—3 napon — kitisztítani s a tenyésztő helyiségtől minél távolabb vinni. Ezeket mind pontosan teljesitvén, elhárítjuk a selymérek legveszedelmesebb betegségeit, minők a renyhekor, szemcsekor, mészkór, ászkor és a sárgaság. Ha kedvező idő járt a tenyésztésre, a tenyésző helyiség hőmérséke 17° R. volt s a selymérek etetése egyenletes módon történt, akkor a kibúvástól a beszövésig tartó időszak 30—32 napra terjed. Minthogy a selymér ezen idő alatt annyira megnő, hogy sem bőre, sem lélegző szervei nem tágíthatok, azoknak szükségkópen meg kell ujjulniok és nagyobbodnak, hogy a szervezet további rendes fejlődésének útjában ne álljanak. A bőr és légző szervek ezen változása és megújulása a 4 vedlés alkalmával történik, melyeken a selymér kikelésétől tökéletes kifejlődéséig keresztül megy. Ezen vedlés 17° R. hőmérséklet mellett 1—Ü/s napig tart. Vedlés ideje alatta selymér mozdulatlan njarad, alszik, feje fölfelé áll, teste világosabb s átlátszó lesz és végre kibúvik régi bőréből, Érdekes nézni kivált 4-szer vedlő selymért, mint szabadul meg régi bőrétől, melyet nyomban maga után hagy. Vedlés ideje alatt békét kell hagyni a selymér- nek és semmi levelet sem szabad adni, mert ezen idő alatt nem vesznek táplálékot magukhoz. Miután meggyőződtünk, hogy valamennyi selymér megvedlett s ide oda mozgatják fejőket táplálékot keresve, azonnal szederfalevelet rakjunk föléjük. Vedlés ideje alatt a selyméreket meg kell figyelni, mert különösen akkor nyílik alkalom azok egézségi állapotát felismerni. Az egy napon kikelt egészséges selymérek egy és ugyanazon napon kezdik és fejezik be a vedlést. A selymér a 4-ik vedlés után 8—9 nap múlva beszövi magát. Már néhány nappal a beszövődós előtt fonósátrakról kell gondoskodni. Hogy a selymérek beszővődóséhez közel vannak, azt arról meg lehet ismerni, hogy testük kissé áttetszővé s valamivel kisebbé válik, fejük folytonosan mozog, s a rács szélein ide s tova mászkálnak, mintha a táplálékul adott levelektől irtóznának. Mihelyt ezen jeleket észrevesszük rajtok, azonnal a fonósátrakba rakjuk, a hol azután csakhamar gubóba szövik magokat. 8 —10 nap múlva összeszedjük a gubókat s az eladásra szántakat megfojtjuk, vagy ha ehhez nem értünk, vagy pedig nincsenek hozzá szereink, gyors szállítmány gyanánt elküldjük megfojtás és eladás végett valamely selyemtenyósztési intézetbe (pl. Szegszárdra.) A selymér a szövést 3—4 nap alatt elvégzi, ekkor a gubóban utoljára, tehát ötször megvedlik és bábbá válik, melyből a selyemhernyólepke lesz. A lepke kibúvása 15—16 nappal a beszövődés után következik be s reggeli órákban történik. Kibúvás után a lepkék csakhamar párosodnak s az ezután való napon különválnak es a nőstény megkezdi a peterakást. Nehány nap alatt 400—500 petét tojik. . . . Ezután 10-13 nap múlva befejezik pályájukat é3 elhalnak. . . , A megtermékenyített peték eleinte sárgák s későbbén szürkék lesznek, a meg nem termékenyítettek sárgák maradnak és csakhamar elszáradnak. A petéket a jövő tavaszig — mig a szederfák rügyei fakadozni kezdenek — egy fütetlen és a nap által meg nem világított szobában eltesszük, a többiben pedig úgy járunk el, mint azt már elmondtam. Ezzel elmondottam a selymérekről mindazt, mit a selyemtenyésztőnek okvetlen tudni szükséges és mit több adat és saját tapasztalásom utján szereztem. Buday Sándor. A vörökereszt-egylet t. tagjaihoz! A magyar szent korona országai vöröskeresztegyletének Veszprémmegyei választmánya és veszprémi fiókegylete 1885 évi február hó 8-án délután 3 órakor a plébániai hivatalban közgyűlést tart, melyre a t. egyleti tagok tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. Az alapszabályok 14 § értelmében a fiókegylet számadásainak megvizsgálása. 2. A lejárt évben történt működésre vonatkozó jelentés előterjesztése. 3. Az 1885. évi teendőkre vonatkozó javaslat tárgyalása. 4 Az egyleti tagok indítványainak tárgyalása. ö- Az alapszabályok 25 § értelmében a megyei választmány 1884 évi számadásai. 6. Az 1885 évi költség- előirányzat, továbbá 7. A fiókegyletek évi jelentései és 8. A választmány és íiókegyletek 1»84 évi működésének tárgyalása. 9. Az alapszabályok 11 § értelmében a választmányi tagok sorshúzás utján kilépendő Vs'cta helyett (7 nő és 3 rérfi) uj választmányi tagok választása. Választói és szavazási joggal az alapszabályok 6 § szerint csak az alapitó és rendes tagok bírnak. A fiókogyletek a 21 § értelmében a közgyűlésre szavazattal biró képviselőket jogosítottak küldeni. Kelt Veszprémben 1885 évi január hó 15 én. A megyei választmány és a veszprémi fiókegylet választmányának megbízásából: Az elnökség. Vidék. érte „Magyar fiuk Becsben“ ez. vígjátékot közkívánatra újból előadja. Az előadás e hó végefelé leend. Liedl Ferenc hegedüz művész, mai napra hirdetett hangversenye a hó végére halasztatott. Teuffel Mihály ügyvéd urat s nejét súlyos csapás ; tiz hónapos fiuk Róbert f. hó 14-én meghalt. Heyder Örzse cselédre társai már régóta irigy szemmel néztek, mert mindegyik szeretőjét magához csábította. Hogy boszujokat némileg kitöltsók rajta, a hét íolyamán, mikor a Tapolcára vízért ment, beledobták a vízbe s néhányszor lebuktatták, ügy látszik használt neki a hideg fürdő, mert azóta nem bántja a ét. r I. „más“ Pápa, január 16. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Dukán István pápai lakos f. hó 13-án egy kicsit többet talál tinni a pálinkából, mint amennyit megbirt, s igy ez nemcsak a gyomrába hanem a fejébe is hatolt, annyira, hogy hazafelé mentében a vágóhíd mellett levő árokba bele esett s dacára, hogy az árokban alig volt iyg láb- nyi viz, benn fulladt. — Holtestót másnap reggel találták meg, 8 beszállították a városmajorba, hol fel- bonczolták. A múlt vasárnap Krámernénak a főiskola utczá- ban levő korcsmájában volt a dózsatündérek bálja, — azaz hogy csak lett volna, ha egy kis kellemetlenség nem történik. Ugyanis egy kocsis szive választottját más karján látta lejteni a díszes tánezteremben ; ezen annyira felbőszült, hogy vetélytársát agyon akarta ütni. De ez is megmutatta, hogy ki a legény a csárdában, s úgy megtalálta ütni féltékeny kollegáját, hogy azt a szó szoros értelmében lepedőben vitték haza. Másnap ismét többen akarták folytatni a megszakadt mulatságot, de a táuczosok összevesztek, Csülök Miskát, ki 5 társával húzta a talp alá valót — kidobták, a korcsma ablakjait bedobálták, s magát a korcsmárosnét is jól meg- tánczoltatták volna, ha a lármára összefutott szomszédok le nem csendesítik őket. Szombaton volt a nőegylet bálja, mely a szó valódi értelmében kitűnően sikerült s a négyeseket vagy negyven pár tánczolta. Az iparos ifjúság önképző és segélyző egylete elhatározta, hogy az egylet javára f. hó 6-an előadott Újdonságok. — Fiáth Ferencz báró ur, derék megyei főispánunk, ki a lefolyt hetekben válságos betegségben volt, mint őszinte örömmel értesülünk, már jobban van s teljes fölépülése mielőbb várható. Szivünkből örülünk! — Veszprémváros 10 éves jubileuma. Január 12-dike arról nevezetes Veszprém városára nézve, hogy éppen 10 éve, hogy rendezett tanácsúvá avangó- rozott — az az 1875 évi Január 12-én volt az első tisztujitás Vermes Illés alispán elnöklete alatt. Vájjon tart-e majd még ez a parádé másik 10 évig is? . . . — A nemzeti kaszinóban ma este lesz a részvényes bál. A vidékről az inteligentia csaknem teljes számmal részt veend azon, s igy bizonynyal kitünően fog sikerülni. Óhajtjuk, hogy úgy legyen! — Az iparosbál, melyet óvről-évre a helyi iparoskör az iparos ifjúsági egylettel együtt szokott rendezni, ez évben is meg fog tartatni s pedig a múlt vasárnapi közgyűlés határozata szerint február hó 14-én. A rendező bizottság következőkép alakult meg : elnök: Balogh Károly, választmányi tagok : Fáró Ede, Buday József, Czollenstein Ferencz, Me- gyessy Imre, Pfilf Andor, Scholcz Antal, Boór Lajos, Moharos Kálmán. Hoffelder Lajos, Kovács Károly, Raszl József s Horváth Gyula. Hisszük, hogy ez a mulatság mint az eddigiek, szintén kitünően fog sikerülni. — A polgári kaszinó múlt vasárnap délután tartotta rendes havi közgyűlését, melyen a tisztujji- tás is megejtetett. A tisztikarban lényeges változás nem állt be. — Szerencsés műtétet végzett a múlt héten dr. Róthi Ede városi gyakorló ifjú orvos. Egy a roncsoló toroklobban utolsó perczeit elő kis fiút, Popla- dek asztalosmester 6 éves kis fiát úgy mütötte, hogy torkát fölmetszvón, a légcsőbe ezüstcsövet alkalmazott. A gyermek e percztól jobban lett s most a felépülés stádiumában van. Az eset városszerte nagy feltűnést keltett s minden körben csak erről beszélnek. — Uj tiszteletbeli tag. A veszprémi iparoskör közgyűlése Vóghely Dezső alispánt, az ipar érdekében való számos érdemei elismeréséül, tiszteletbeli tagul választotta. Üdvözöljük! — Időjárásunk borzasztó. Akkora sár van utczáinkon, hogy a mai tárczánkban végrendelkező Födő veszprémi fazekasnak, ha máig vár, nem kellett volna Füredre menni, hogy a kátyúba fulladjon. Ezt a sorsot itt is megtalálhatta volna a piac közepén. Ilyen állapot tán még Nagy Szalontán sincs. No de majd kitisztulunk — majd ha fagy. — Az almádi részvényesek közül azok, kik még rószényeiket eddig nem vették át, a jövő héten átvehetik azokat a társaság pénztárosától, mire saját érdekükben figyel in eztetiiek is. — Tisza Kálmán örömapa. Zólyommegye főispánja, a történelmi és archeológiái tanulmányai által széles körben ismert báró Radvánszky Béla a napokban eljegyezte Tisza Paula kisasszoyt, a miniszterelnök leányát. kalap kell. Kell most már a nadrághoz szoknyát is venni, meg mantillet, meg miedert, meg egyéb ilyes luxus-artikulusokat, mi nélkül a legelső asszony Éva úrnő különben egészen fessül vette ki magát s móriug nélkül is főkötő alá került. Kell aztán e főgarderob mellé három pár apró czipő, két nadrág hátulgombo- lós divatra s félmétermagas nagy princessruha, illő hóbitás fejdiszszel ékesen. Aztán most már nem lehet a fogadóban abbo- nálni s a fogadóst brudersággal megtisztelni, a „ho- zom-visszem“ fejében, mint tiz esztendőknek előtte, hanem hát abbonálni kell a famíliánál, annak pedig nem lehet adós maradni. Aztán jön a nyomdász. Nincs ennél a népfajnál rendtudóbb és pontosabb kaszt a világon. Egy minutá- val se felejti el, hogy mikor van vége a „kvartális“-nak s mikor úgy évnegyed első reggelén tisztelegni jő, nem kezdi a szép időn, meg a napdicséretén, hanem odateszi az ember elé a méterhosszu receptet a „Köve- tel“-fajtából, hogy azt a ki beveszi egyszerre, mentiben kerülgeti a guta. Amellett nem szól semmit, a szerint az elv szerint, hogy pénz beszél, eb ugat. óh a nyomdászok mind igen pompás emberek s gavallérok, minő például az ön tisztelt Hágelmanja, ki a múlt heti kaposvári jótékony közvacsorára tortát ajándékozott — pappendeklibul. Hát ön, kedves veterán kollega, ki bízvást a százezret is meghaladó forintmennyiséget pazalta már el az ólombetüs moloch-ba, Ön bizonyosan tudja, hogy egy- egy ilyen reczept az embernek mindig egy egy csomó százasába kerül. Hát aztán tessék mulatni. Olykor meg holmi apró csirkefogó adóvégrehajtók, meg fene nagyhasu adófelügyelőséges kommondorok rontanak bele a boldog szerkesztői familiaidyll közepébe s ezeknek a zsizsikeknek is pénz kell. A múltkoriba is vagy háromszáz forintba került a látogatásuk. Aztán meg ami szegény ember, pervesztett alperes, leégett gazda, inaszakadt vándor, kikopott szinésztrupp csak van a környékbe, az mind teszi övé tiszteletit a redakter urnái, appellálván a notórius „ismert nagylelkűségére,“ nyilván abban a hiszemben, hogy ami ujságpapiros csak kikerül a redakczióból, az mind bankóképiben jő vissza. Pedig éppen ebben van a leginpertinensebb téve dós — s éppen erre akarok rátérni abból az alkalomból, hogy néhai boldogult Födő czivistársam még a másvilágra is potyára akarja járatni az újságot, melynek ő különben mindig „rendületlen hive“ volt. Hát ezek a „rendületlen hívek“ a legveszedelmesebb előfizetők. Avval kezdik az előfizetést, hogy „kérik a lap szives küldését, alkalmilag „beküldik“ az előfizetést “ Boldog Isten, ha ez az „alkalmiság“ mindig teljesülne 1 De hát ilyen alkalomra rendszerint sohse jő meg az alkalom s a szegény becsapott redaktor a megfeszített várakozástól nem ér rá megélni. Ezért erős a gyanúm, hogy a füredi úti kátyúba boldogult Födő czivistársam sem volt affélle „képzeleti személy,“ sőt hiszem, hogy igazi hátralékosom, volt ki hiába ajánlja végrendelkezésében lelkét az egek Urának, mert előfizető hátralékosnak — olyan nincs. Ah, azok a hátralékos prenumeránsok 1 Mióta njságiró vagyok ezek a reményeim s üldözőim. Évnegyed végén roppantul nő előttem a böcsületük, gondolván hisz sebaj odaseneki annak a nyomdászos vaczak pár száz forint kontónak, van „künn“ 3—4000 forintára hátralékos prenumeráns, hát majd tán beléjük száll most az egyszer egy csipetnyi szent lélek. .. szóval, sebaj 1 De aztán jő a negyed, el is múlik s minden remény füst . . . füst ! Uj negyed jő s újra múlik, uj remények s uj csalódás, a hátralékos konokul hátralékos marad, a Szenlélek is a fölhők közt reked s akár Odavándoroljon a szegény redaktor lelke is ... És ez a mánia,ez a koleraszerü hátralékos nyavalya, mely immár vészes járványként ül az amúgy is vékony pénzű magyar irodalom nyakára, annál veszedelmesebb, hogy óvó intézkedéseket nem lehet elébe gördi- 8eni. A szimptomákat nem lehet az illető prenumeránson előre megismerni; csak mikor hót után hét s egy „kvartális“ is elmúlt, akkor veszi észre a redaktor, hogy ez az ember is veszve van, megcsapta a hátralékos kolera, beleütött a menydörgős-ménkő. Beira- tik a fekete könyvbe, a hátralékban nyavalygók lajstromába ! Ah, szomorú lajstrom az s ijjesztő képét tárja föl a mai társadalmi viszonyok laza erkölcsének, több: korrumpáltságának. (Ezt azért irom diákul, hogy igen tisztelt falusi hátralékosaim magukra ne értsék.) íme, milyen lármát, zajt csap az egész világ, ha egy egy sikkasztásról, kielégítetlen becsületdologról értesül. Hanem arról,mikor egy egy hátralékos egyszerre csak sans géné eltagadja a tartozását, sőt eltagadja» hogy neki járt az újság, vagy ha egyszerűen se nem tagad, se beismerésben nincs, de nem fizet; arról a sikkasztásról, arról a kielégítetlen becsúletdologról persze nem szól a krónika, mert a lefőzött szegény redaktorban mindig több a tisztesség, mint egy-egy hátrálékosnak a lelket!ensége. S ez a ragály legfőkép és mindenek felett azért veszedelmes mert se rang, se állás, se mód, se életviszonyokhoz nem köti magát. Általában a honvédtisztek 8 az iparosok azok, kik röstellik a „hozom“-ra való prenumerácziót; kivannak téve a kolerának a nótárusok meg a katonatisztek, a közös lénunggázsisok. Csak a kor uyujt némi tájékozottságot. Öreg ember ritkán vetemedik a hirlappumpolásra s volt rá eset, hogy ennek a kvartálisnak az elején egy 76 éves prenumeransom egyszerre 4 évre fizetett elő, megjegyezvén, hogy biztosítani akarja magát arra, miszerirt 80-ik éves korában is rendesen kapja a lapot. (Ez tény. Ha azonban ezen a földön azt nem tehetnék neki, hát a másvilágon „másodkézből“ átadhatja boldogult Födő uramnak az eltörött fazekak kárpótlásául.) A legfőbb baj, hogy maholnap minden magyar újság már el-lesz lepve e ragálylyal, a hírlapirodalom e fillokszérájával, mely sohse fogy, de mindig szaporodik s nem árt neki se szénkéneg,. se „fizetési felszóllitás.“ íme Ős-Yeszprémnek 3 különböző irányú újsága van. Az egyik független és filoszemita és van hátralékosa (többnyire a zsidók), a másik kormánypárti, papi és antiszemita és szinte sinlik e bajban, (többnyire a papok), a harmadik öröktől fogva se kormáypárti, se független, se filo- se antiszemita, se hideg, se meleg, se füle, se farka — és egyebe sincs hátralékosnál. Azt úgy szokás hordatni könyvre, mint a falusi grajzle- rostól a dara-kását. Hát nincs egyéb hátra, mint csakugyan „valamit tenni“ pro domo sua is, mert ha mindig a közjóért élünk, hát az egyéb megéléssel hogy leszünk ? . . . Kedves Roboz bátyám van akkora kormány- párti legalább is, mint a milyen függetlenségipárti én vagyok, önnél csak egy konokabb mamelukot ismerek: ez a veszprémi alispán. Hát fölteszem, hogy nem olvassa a Verhovay újságját. Én filoszemita létemre szerencsés is, bátor is vagyok Verhovayval csereviszony- ban lenni. Hát a hét elején olvastam az ő újságjában egy jó társadalmi czikket, mely a vidéki kirlapszerkesztők bajai oroslására országos szerkesztői kongresszust javasol. A czikket „egy vidókiszerkesztő“ irta. (Az is alighanem hallott valamit a„hátralékoso k“- ról harangozni.) Nos tiz évvel ezelőtt, 1873-ban már volt ily kongresszus Debreczenben, de csak tiz lap képviseltette magát. Ma Magyarországon 465 magyar lap jelen meg. Megváltozott az irodalom, meg az ország, meg az idők képe is. Hát próbáljuk meg újra s beszéljünk egy komoly szót a „hirdetési i r o d á k k a 1“ a sajtó e polyp- jaival is. Mint veteránunkat, elöl szeretném látni. Mi fiatalok majd csak elnyargalunk utána jó Pegazusunk hátán. Addig is — a reviderci! Kompolthy Tivadar. A
