Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-04-18 / 16. szám
nem hát az még sem elég. Azért van ott hivatalos szakértőül az orvos, hogy ez konstatálja hivatalosan, mint szakértő, az illető delikvens élete megszűntét, vagyis az Ítélet végrehajtatását. — A szakértői vélemény meghallgatása tehát első sorbán magának a bíróságnak áll érdekében s ez mit se vonva le, — sőt megerősítve a birói tekintély súlyát, Kompolthyur ebbeli kérelme jogos is, helyén való is volt. De —• úgymond — az ügy ebbeli oldalára nem is helyez súlyt s erre bővebben nem is reflektál. Valamint általában igazat ad a közvádló urnák abban is, hogy az inkriminált czikk politikai természetű. De hát az a kérdés, mi a „politika“ általában. Görög szó a „po- liticon“ s annyit jelent, hogy közügy. Minden a mi közügy, az politika. Vannak közügyéi, politikája a városoknak s az országnak is. A városok közügyei, politikájába tartozik az utczaseprés is. Van ilyen seprési politikája az országnak is nagyon sok ! (Tetszés. Derültség.) Hát ha már most a királyi ügyész ur minden közügygyei foglalkozó czikket inkriminálni akarná, mely „politikai kérdések körül forog“, akkor az ország valamennyi lapja minden czikket és sorát inkriminálnia kellene. De másként is van. Van Budapesten egy lap. a „Fővárosi Lapok.“ Asszonyoknak írják. Szépirodalmi lap. Ez állandó rovatot szentel az országgyűlési dolgoknak s mert szerkesztője épen kormánypárti, hát a rovat tisztán kormánypárti tendenczióju. Van egy papi lap, „Religio“ czimü; ez is leledzik ebben a bűnben s az állami főügyész ur mégsem lát ebben büntetendő cselekményt, pedig e czikkek s rovatok nem a politika „körül,“ de abban épen „bon ne“ forognak. A politikával ma összefügg minden kérdés s minden e körül „forog.“ Gladstone is 1881 ben az angol korona és képviselőház előtt ékesszólásának egész hatalmával egy b-szedet mondott a papirról és készítése módjáról stb. Tehát a papír is belevonható a politika körébe, mint azt Gladstone belevonta, ha tehát most nálunk egy lap a papirról vezérczikkezue, a közvádló ur e szerint inkrimináltatná ezt is. Egyre akarja — úgymond — figyelmeztetni a tek. törvényszéket. Arra tudniilik, hogy a hivatkozott törvény, mikor az hozatott, annak a kornak megfelelő volt, ma már nem az. De akkor megvolt a „birói bölcs belátás“ nemes institutiója is s ezzel sok homályos törvényrendelkezésen lehete segíteni. Ez institutió nélkül a sajtóról szóló homályos, de nemes törvény barbár is, bolond is volna, a legbolondabb, mit valaha törvényhozás alkotott. Ma már az uj törvénykezés nem akarja ismerni a „birói bölcs belátás“ magasztos institutióját. Ma már glédába akarják állítani s az isteni gondviselést paragrafusokba szorítani. (Tetszés.) De hát, hol a törvény merev és homályos, ott mégis a „birói belátásnak“ kell döntenie s a hivatkozott törvénynél ezt a lelkiismeret s a józan ész is parancsolja. Nem akar — úgymond — rátérni arra a szomorú dolgokra s lelketlenségekre, mik a lefolyt választást a kormánypárt részéről jellemezték, sem arra, hogy pl. mint e czik is irja, Veszprémben erőszakot is használtak az ellenzék ellen; de utal arra, hogy az elkeseredés első napjaiban a szerkesztő sem zárkózhatott el az általános felháborodás érzése elől. A czikk megira- tott, ő jogosnak találta s kiadta íme most, hogy incri- minálják azt, s lovagias hévvel mind a szerzőért, mind a kiadóért, kiket pedig első sorba keres a törvény, maga áll a törvény sorompói elé, elválallja értük a teljes felelősséget. Hiszem — végzi — bogy a t. törvényszék e nemes intentiót méltányolni fogja tudni s hivatkozva bölcs Ítéletükre, Kompolthy ur fölmeutetését kérem ! Ezután szerkesztőnk állt föl székéről s a következőket moudá: „Pár szavam csak, tek. törvényszék! Mikor s amiről ez inkriminált czik Íratott, arról beszélt akkor az egész megye, az egész ország. Amiiől mindenki beszól, arról az újságírónak hallgatnia nem lehet. Én a czikket közlés előtt elolvastam s azt, láttam, hogy minden sora, szava megdönthetien igaz tényeket tárgyal s közzétettem; im elválalom érte a felelősséget. Azt hi szem törvény és jog szerint jártam el. A sajtótörvénynek, melyet pedig a haza bölcse, Deák tett a papirosra, első ponja; legsarkalatosb czikkelyeigy szól: „Mindent szabad Írni a mi igaz.“ Hát ebben a czilvkben minden szó igaz. Erre ugyan azt mondja — tudom — at. közvádló ur, hogy igen ám, de kauezió nélkül még sem szabadam igazat irni ügy lehet, t. törvényszék, de hát akkor szegény ember nem Írhatná ki a nép igazát soha, mert Magyarország 480 ujságirója közül körülbelül mind a 48Ó szegény ember. Hogy a hírlapírói hivatás 8 maga a sajtó igy nyügöztessék, ez soha sem lehetett sem Deák, sem a törvény intencziója s én e czikk közzétételével hivatásomnak csak nehéz, szigorú, de föltétien kötelességét tejesitettem. Kérem fölmentésemet !“ Az ügyész s Eötvös Károly ur viszonválaszai után elnök a tárgyalást befejezettnek jelenti ki s a Ítélet hirdetést délutáni 3 órára tűzi ki. Délután a közönség ismét megtöltötte a tárgyalási termet. Az ügyvédi kar, mint délelőtt is, csaknem teljes számmal volt képviselve. Elnök kihirdeti az ítéletet, mely szerint Kompolthy Tivadar a „Veszprémi Független Hírlap“ felelős szerkesztője az 1848 XVIII. t. ez. 30 és 31 §§-ai alapján saját költségén eltöltendő I havi fogságra s 20 frt bírságra büntettetik; súlyosító körülményül felhozatván, hogy Kompolthy ur ezúttal már harmadik Ízben áll törvény előtt sajtó vétségekért; enyhítő körülményül betudatik az, hogy e czikket akkor tette közzé „mikor az egész közvélemény s a szerkesztő ur i 8 nagy lelki felháborodásban volt.“ Kompolthy Tivadar szerkesztő kijelenti, hogy fellebbez. A közvádló szintén. A nagy érdeklődés közt lefolyt tárgyalás evvel véget ért. Társadalmunk sebei. Póstarablás, sikkasztás, csalás, gyilkosság, — ime, ez öt szó, melyből a napi hírek czimét megírhatjuk. Érzékeiuk annyira megszokták ezeket a borzasztó jelenségeket, hogy fásult egykedvűséggel olvassuk a jelen biinkrónikájáuak legsötétebb fejezeteit s a legállatiasabb tett sem tűnik föl annyira mint az, ha valamelyik nap a lapok ilyesmiről nem referálhatnak. Érdekfeszitő rovat, az elnyűtt idegek csiklandozó kaviárja a korrupció undorító históriái s a XIX. század czivilizált népei megkívánják, mint a túlságos munka és a nyomorúság által elcsigázott szervezet a spiritust. A legnagyobb embertelenséggel elkövetett gyilkosság történetét olvasta pár nap előtt mohó kíváncsisággá! az ország. S azóta már ismét egy rablógyilkossággal gazdagabbak a fővárosi biinkrónikák sötét lapjai. Fényes nappal megölnek egy könnyelmű nőt s egy ártatlan gyermeket. A gyilkos megtörli kését s a korcsmában nyugodtan olvassa förtelmes tettének leírását s a véres kép nem kísérti álmaiban, nem döbbenti meg, csupán az nyugtalanítja, ha megtalálják tudni. Nem a vér, nem sötét tettének nemtelensóge, nem a lelkiismeretet háborog benne, csupán önzése remegteti, — a háttérben emelkedő akasztófa veri föl nyugalmából. A társadalom megborzad s gondolkodóba esik, hogy fajulhat az ember ennyire, micsoda szív vete- medhetik ilyen utálatosságra? s keresi a bűnös életéből, a psychologiai indító okokat. Az okoskodást aztán rendesen azzal végzik: nem tudom megérteni! Természetes. A bűnös koponyáját vizsgálni, szivét fürkészni, élettitkait kutatni nem elég, ez a dolgot csak egyik oldaláról világítja meg, a másikat a társadalmi viszonyok megértése leplezheti le. Nem akarunk arra reflektálni, mit naponkint annyiszor ismételnek: a nehéz megélhetés, a nyomor, a nevelés hibái; ezt már elégszer elmondották — hiába. Most egészen más dologra tereljük a figyelmet, mi a Haris-bazárban történt gyilkosság alkalmából nagyon is helyén van. Mi ez ? A családi élet hiánya, az anyai és atyai karok nélkülözése, a születés szégyene. Az isten nem csinálta, csak a társadalom gondolta ki az eredendő bűnt, mi a születés törvénytelenségében oly pokoli módon van megörökítve. Gyermek, akit megtagadnak szülei; s ifjú, a kit szégyellenék s dugnak a világ elől. Nevet adnak neki, mely szivét keserűséggel tölti el s kihívja őt az isten és emberek ellen. Fattyú! íme a szégyenfolt, melyet annyi ártatlannak homlokára süt a társadalom. Gyermekek, akiknek legjobb esetben is csak testi vegetácziojáról gondoskodnak az ismeretlen szülők, de akik erkölcsileg elhagyvák s környezetük könyörtelen guuynyal vérzi szivüket s már kora ifjúságukban elveszik tőlük az emberek iránt való bizalmat és szeretetet. Emberek, akiket gyűlölnek s akik csak gyűlölni tudnak! Mire vezet ez, látjuk a Haris-bazárbau történ gyilkosságból! íme, egy könnyelmű leány s egy fattyú, kit szülei megtagadnak. Anyagilag kényelemben nevelik, de leikével nem törődnek. Felnő nagy igényekkel, erkölcsi szilárdság nélkül s mikor a pénz elfogy, nem lehet henyélni, akkor az az eltompult szivü ember, ki ártatlanul annyit szenvedett, megboszulja a világot abban, akit köny- nyen megközelíthet, akinek szerelmet hazudott, megöli kedvesét, 30 forintért! Törüljétek el a születés törvénytelenségét! Aki életre jött, annak joga is van élni. Pongrátz Béla. Vitorlázás a Balatonon. A beköszöntött tavaszszal a vitorlázás idénye előtt állunk. Honunkban három víz van alkalmas arra, hogy a vitorlázást mint sportot a legszebb eredménynyel Űzhessük : Fiume „Quarnero“-ja, a „Balaton“ és a „Fertő“. Az elsőn, sajnos ! még nem honosult meg a vitorlázás, mint sport, noha Fiume révébe több versenyképes yaebt (mond jaat) horgonyoz. A Fertőn szintén himbál ugyan a lenge partiszellő vitorlásokat, de azért még ott rendeztek szabályszerű vitorlásversenyt. Ámde máskép áll a vitorlázás nemes sportja a „magyar tengerben ! A Balatonnak már van vitorlás hajó-raja, s ezt jórészt Nagybrittánia egykori budapesti főkonzulának, Goldstein Andleynak köszönjük, a ki 1880-ban pompás yachtot bocsátott s „magyar tenger“ tükrére. E yacht neve „Királynő“ 8 tonnás schöner, Angliából lön szállítva és jellenleg Szarvassy Sándor budapesti nagyke reskedő, egyik legbuzgóbb vizisportsmanünk tulajdona. Ugyancsak 1880 nyara óta horgony oz a Balaton a „Mariska“ nevű yacht, melyet Yoéng Richard, a füredi hajógyáros épített, s ugyanazon év telén 6 tonnássá nagyobbitott, jelenlegi tulajdonosa Esterházy Andor gróf. A „Herczegnő“ mostani tulajdonosai Mibálkovics Tivadar és Zechmeister J. urak. E fölsorolt három vitorlás vett részt azon vitorlaversenyben, amely 1882. augusztus végén lön Balaton- Füreden rendezve ; akkor nagy fölénynyel a „Királynő“ győzött, vezette Szarvassy Sándor ur. Versenyképes vitorlások a nevezetteken kívül: az 1882-ben vizrebocsátott „Hableány“, 18 tonnás schro ner, építette tulajdonosa Nádasdy Ferencz gróf részére Young Richard ; „Jolánta“, 8 tonnás yacht, 1883-ban tulajdonosa, Inkey István részére ugyanaz ; „Florida“, 9 tonnás, építtette a múlt évben ugyanaz, jelenlegi tu lajdonosa Károlyi László gróf és az 1882-ben Yong által épített „Badacsony“, amely a „badacsonyi-vitorlázóegylet“ tulajdona és közlekedési kereskedelmi ezé- lokra használtatik. Ezek a nagyobb hajók; köztük „erős szól“-ben a „Hableány“ vitorlázik ; némely szél mellett azonban „Jolánta“. A kisebb, — 5 tonnán aluli vitorlásokat kivétel nélkül Young építette: ezek között „Memento“, harmadik Dőry Lajos ur, „Sárga rózsa“, „Szélvész“, „Blue- Rock“, „Szerta“ és „Nameléss“ versenyképesek; az első most Zichy Antal gróf, a második Esterházy Mihály gróf a negyedik Esterházy Mihály gróf, az ötödik Szalay Imre ur, a hatodik pedig Young R. tulajdona: Köztük leggyorsabb a „Memento“, amely az idei juliussi reggattán oly szép időméretet ért el a tiz kilométeres pályán, (az elő kört 1 óra 22 és fél perez, a másodikat pedig 1 óra 9 és fél perez alatt vitorlázva be) amely bárhol is számot tenne — hasonló szél mellett; a „Memento“-t akkori tulajdonosai Károlyi László gróf és Zichy Antal gróf vezették. Az elősorolt vitorlásokon kívül a Balaton hajórajához még több vitorlás is tartozik, melyek azonban nem versenyképesek. A jelen évre 8 vitorlást épit Young Richard a jelentékenyen megnagyobditott füredi hajógyárban, melyek májusba vizrehocsátandpk. E hét vitorlás közül kettő (egy 18 és fél s egy 8 tonnás) Andrássy Géza gr. számára készül ; egy Nádasdy Ferencz részére épül; egyet Károlyi László gróf rendelt meg ; kettő Eszter- bázy Mihály gróf tulajdona lesz ! egyet pedig id. Ádám Károly ur gyártat önmaga részére. Az elősorolt nevekből is megítélhetjük, hogy a múlt évben alakult „balatoni vitorlázó-egylet“ biztos jövőt jósolhat magának, és a nemes vitorlázási sportra szép jövő mosolyog hazánkban is. A vizisport iránt érzett előszeretet fokozódását bizonyítja, hogy e„y zártkörű részvény-társulat (Nádasdy Ferencz Esterházy Mihály, Károlyi László és Andrássy grófok-* ból álló) 20 lóerejü csavargőzőst gyártat Young Richard által, melynek vizrebocsátása szintén ez évben fog történni. E csavargőzös kizárólag magánhasználatra épül A nagyközönség már is érdeklődik ugyan a vitor- lás-versengek iránt, de azért érdeklődése még vajmi sok kívánnivalót hagy maga után! Ez azonban részben az eddigi verseny berendezések által indokolva van. Az idei vitorlásversenyek rendezése mind a júliusi, mind pedig az augusztusi regattán lefolytak, már szép haladást mutat ugyan föl az előzőkkel szemben, azonban több tekintetből mégsem elégíthették ki a nagy közönséget. Pódául, a nézőbelyekre jegyet váltottak nem értesültek arról,minő „szelet“ állapított meg az indulás érkezési-poszton benhorgonyozó versenybíró ; s igy nem tudhatták „estély-kiegyenlítés melyik módja lön a versenyző hajókra alkalmazva : ez okból persze ! a czélponthoz érkezők „ helyezése“ azaz melyik az első, második, harmadik dij nyertes szintén ösmeretlen maradt előttünk. Már pedig a versenyek egyik főélve abba rejlik a nézőkre, hogy mind a verseny folytán tudják mi előnynyel bírnak egymás fölött az egymás elé kerülő hajók; mind pedig a beérkezésnél tudják, melyek a dijlnyerők. Ezen főélvezetben az eddigi versenyek nézői nem részesültek, mert nem tudván mily szelet (gyönge, közép erős) vett a versenybíró a különböző szelek különböző ereje alapján különféle „kandicap“-elt indulók versenyén „előnykiegyelités“-nek; azt sem tudhatták, az elővitorlázó hajóknak van e győzelmi-kilátásuk; sőt még azt sem, az elsőkül beérkezett hajók között van-e az első dij nyerője. Jövőre ezen rendezési-hátrány kerülve lesz, azaz a nézőközönség pár perczczel az indulás előtt s azután a verseny folytán s végén hivatalosan lesz értesítve, minő szél s igy minő estólykiegyenlitós alapján történik a verseny kezdete, folyik annak eleje, illetőleg középé s történik vége. Igazság tekintetében nagy hátránya volt e versenyeknek, hogy csakis két adat (az induláskor és a beérkezéskor meghatározott szól) folyt a handicap jel által kiszabott és az indulók által elfogadott esélyki- egyenlités“ alkalmazására. Ez nagy igazságtalanság volt; mert a verseny közepén beállott szélváltozás (például, gyöngéből középpé erősbödött szél) nem jött a különféle „esólykiegyenlitós“ alkalmazásánál tekintetbe : már pedig ez, kivált hosszú pályán, a joggal nyertesnek tekintendő hajókat még a „helyet sem kapott“ hajók közé is taszíthatta. Jövőre a versenybíró legalább is negyedóránkint határozza meg a szél minőségét s ennek megfelelőleg alkalmazza a különféle szelek számára különfélekép kiszabott „esély ki egyenlítés“ -t s ezután ez alapon határozza meg a középszá- mitás utján eredményül kiszámított szelet s annak megfelelőleg a verseny zsinórmértékül szolgáló „esély- kiegyenlités“-t. Például, ha a „gyönge szél“ 5, a „közép szél“ 1U, az „erős szól“ pedig 15 egységet számit, s egy 45 percig tartó versenyben mindhárom szél meg- állapittatott a hözépszámitás eredménye 5X10X15—• 30: 3 = 10 egységnek megfelelő „esélykiegyenlités“ alkalmazandó a versenyző hajókra. Kiválóan szükséges az is, hogy a nagy közönségnek a vitorlás-versenyek alkalmával rendelkezésére áljon a „totalisator“ ! mert a nagyközönségnél egyedül az által nyerheti az egészséges koubináció a lehetőséget fogadás alakjában valósitani meg magát. Már pedig valamint nem képzelhető a vitorlás sport föllendülés versenyek nélkül; azonkép okvetlenül szükséges a „totalisator“ e versenyek közérdekűségének megalapítására és fokozására. Vajmi szép látvány ugyan egy induláshoz készülő vitorlás-verseny csapat ; szép látványt nyújtanak az egymással versenyző vitorlások a pályán (kivált ha többékevésbó egyenlő sebességgel vitorláznak !) érdekes a „ftrish“ ha küzdelemmel jár: de mindez nem gyakorolhat sport iránti érdeklődést és csak mint „pompás kép“ hathat a nézőre; ha azok nem tudják, mily „esólykiegyenlitós“ szolgál a versenybíró határozatának kimondására és nincs alkalmunk a „totalisator“ igénybevétele által bensőbb érdektárssá tenni magokat a. kedvencül választott versenyző vitorlással: Jövő esztendőben mind a „Balatonivitorlázó-egy- let“ kiválóan érdekes vitorlásversenyeket fognak rendezni. E vitorlás versenyek nemcsak a versenyben résztvevő és azokhoz közel áló érdekelt sporsmanek, hanem a nagy közönség számára is érdekesek lesznek ; mert a nézőközönség hivatalosan lesz tájékoztatva, a versenyző hajók a versenyek elején, folyásán s végén tekintetbe veendő „esélykiegyenlitések“ alkalmazásáról és módja lesz a „totalisatort“ igénybe vehetni: ugyanis, narancspiros csengetyükék, szennyessárga pimpók, czir- mos pipacsfejek szomorúan hajtják le szomjas kelyhö- ket a földre. A ház előtt álló sárgarózsa bokron minden bimbó össze volt aszva, a jázmin virágainak nem volt semmi illata. Lankadt, tikkadt volt minden. Még a különben oly fürge Bátor is álmos szemekkel, nyelvét lomhán lógatva hevert odújában. Hanem a galambok, fecskék csoportosan fürödtek a homokban a közelgő cső jeléül. A láthatár szélén csakugyan setét felhők mutatkoztak, de Bertácska nem törődött mindezzel. Elsietett kedvencz helyére : egy tisztásra a bükk- erdőségben, a hol atyja számára pászitos földből kényelmes kerevetet készített. Itt ledőlt, elővette a könyvet, hogy olvasgasson belőle, hanem a bosszúság, séta és hőség csakh amar elnyomta őt s csendesen el- rdudt. Hanem még álmában is baja lehetett az ispánnal, mert minduntalan az ő nevét suttogta, habár nem épen haragosan. Jó sokáig pihenhetett itt, midőn egyszerre valami zaj fölverte öt álmából. Felnyitotta szemeit s ugyancsak elcsodálkozott, midőn ugyanazt az arezot pillantotta meg, a mely álmában is folyton előtte lebegett. — „Elek . . . ispán ur!“ — hebegézavarodottan. — „Siessünk kérem, kisasszony“ — szólt az ispán hozzá. — „A vihar mindjárt itt lesz, gyorsan kell menekülnünk.“ Bertácska csak most tekintett figyelmesebben körül. Egészen összeborzadt. Az erdőség teljesen sötét volt, a falevél meg se mozdult, kidos csend uralkodott az egész természetben. Az eget sötét zivatarfelhők borították, melyekből időnkint vakító villámok czikkáz- tak s tompa dörgés hallatszott. Ijedten követte az ispánt, £i ki a tisztás túlsó részén álló karéjához vezette öt, a melyen a gazdaságot bejárni szokta. Igaz, csak egy ember számára volt kényelmes, de most nem lehetett ilyesmivel törődni. Remegve ült fel a járműre, mialatt a félelem elfelejtetett vele minden haragot, bosszúságot. Az ispán is elhelyezkedett az ülésen s a jármű lassan megindult. — „Mennyire meghűlt a levegő 1“ — szólalt meg Parlagi kis idő múlva. — „Nem fázik, kisasszony? Talán jó volna ezt a szőrgubát lábaira tenni.“ Bertácska nem mondhatta, hogy nem fázik, hisz egész testében remegett; hálásan fogadta az indítványt- Csak később vette észre, bogy most már az ispánnak nincsen semmi meleg ruhája; hát ő nem fog megfázni ebben a könnyű vitorlavászon kabátban ? . . . Az eső eközben nagy cseppekben hullani kezdett, mire Elek felnyitá esernyőjét s azt egyik kezével Bertácska fölé, mig a másikkal a gyeplőt tartotta. — „Igazán végtelenül örülök“, — szólt — „hogy a véletlen erre vezette utamat. Istenem, hogy átfázhatott volna, kisasszony, ha gyalog kellett volna haza mennie ! Ezt a napot a szerencsés napok közé fogom följegyezni.“ Olyan melegen, olyan nyájas hangon ejté ki az ispán e szavakat, hogy Bertácska önkéntelenül is rajta feledte tekintetét. Igazán szépnek tűnt fel előtte e perezben annak izgalomtól kipirult, napbarnított arcza. Azon az arczképen nagyon rosszul lehet eltalálva, — gondola magában . . . Az eső pedig egyre jobban zuhogott, valóságos záporrá vált s még az esernyő alá is becsapdosott. — „Megázik a szép lila ruha, oda lesz I“ aggódék az ispán, látva, hogy a lenge öltöny már egészen átnedvesedett. Bertácska elpirult. Minek is vette ezt fel mikor ő nem szereti, — gondola magában. — „Nem kár érte“ — szólt izgatott hangon. — „Úgy sem akartam többé felvenni.“ Most egyszerre a könyvre estek Parlagi szemei. — Nini, a könyv is megázott! Az aranyos betűk egészen szétfolytak a zöld vászon táblán. Igazán kár érte.“ — „Dehogy kár“, — vágott közbe Bertácska — „kiállhatatlan könyv“ — s kidobta a kocsiból a könyvet. Persze nem is lehetett gondolni a felvevésre. Haza jutni volt most az első s a legsürge több kérdés, mert a vihar egyre hevesebbé vált. Az ispán folyton aggodalmaskodott, hogy a kisasszony meg ta'ál hülni. Bertácska szótlanul hallgatta aggodalmait. Olyan furcsán érezte magát ma Parlagi közelében. Azon gondolkozott, hogy mégis csak illendő volna talán a sok gondoskodást megköszönni. — „Igazán, ispán ur, nagyon figyelmes irántam“ — szólt végre hozzá akadozva. — „Csak velem gondol, magáról meg egészen megfeledkezik. Miért teszi ezt ?“ Az ispán elmosolyodott. — „Miért teszem ezt ? Szabad megmondanom ?“ — kérdé reszkető, halk hangon. — Mert . . . mert.. . Berta kisasasszont nagyon szeretem . “ Bertácska dobogó szívvel hallgatta e szavakat. Olyan kedves, olyan szép volt e pillanatban az ispán !.. De erre már nem is lehetett mást felelni, mint elpirulni szépen s oda hajtani fürtös fejét Elek ölébe, a mire azután egyszerre elmúlt minden félelem szivében. E közben bedöczögött a káré a tiszttartói udvarra s ők lucskosan, sárosán kiszálltak belőle. Azután először is a mama szobájába siettek, a ki bizonyára már nyugtalanul várta őket. Az éppen pompásan sikerült rétes feldarabolásával volt elfoglalva. .— „No hát végre itt vannak a csavargók“ — fogadó őket tréfás szemrehányással. — „Mennyit aggódtam már miattok. Csak jöjjenek, majd kikapnak tőlem. Ugy-e, bocsánatot jönnek kérni?“ A boldog pár összepillantott. — „Oh, nem azt!“ — jegyzék meg bamiskás mosoly lyal. — „Nem azt? Ej, ej. Hát ugyan mit? Talán egy darabka rétest ?“ — „Még azt sem; sokkal fontosabb dolgot. Édes mama áldását“ — felelt pirulva Bertácska sszóp gyöngéden az ispán vállára bajtá fürtös fejecskéjét. A mama egyszerre megértett mindent, de nem látszott haragudni a felfedezésen. — „Hát a mit reggel mondtál leányom ? “ kérdé jóságos arczával boldogan mosolyogva. — „Most is csak azt mondom, édes mama. Én ezt az embert szeretni fogom örökké!“ *) *) E sikerült kis tárczát mutatványai közöljük Munkácsy Kálmán „Hosszú estékre“ czimű uj müvéből — A Szerk.
