Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-28 / 13. szám

vagyoni állapota lehetetlenné teszi egy ily mintaméhes felállítását, a szükséges kiadások jedezeset adakozások utján határozta beszerezni.

Bizalomteljesen fordulunk tehát a nagyérdemű közönséghez, e vidék méhészeihez s a méhészet iránt érdeklődőkhöz, méltóztassanak — az okszerű méhészet nemzet-gazdasági jelentőségétől áthatva — az Enyingen felállítandó mintaméhes költségeihez hozzájárulni.

Adományokat az egylet elnökéhez Wertheim Samu úrhoz (Ujhodospusztán,posta Enging) kérjük beküldeni és azok vételét, hirlapilag fogjuk nyugtázni.

Az „Enying-vidéki méhész egyletu mintaméhes bizottsága.

Király Dénes Wertheim Samu

egyleti titkár. egyleti és bizottsági elnök.

Bizottsági tagok: Szarvassi Sámuel, Aigner Sándor, Nyári Gábor, Jakab Peter es Székely Mór urak.

Tanítói gyűlés.

(Jegyzőkönyv; felvétetett Vörösberényben, a veszprémi ev. ref. egykázmegyebeli tanítók egylete 2-ik kiskörének, — 1885. márcz. 21-én tartott vándorértekezletén.)

Jelen voltak: Száz Ferencz egyleti elnök, Ürögi Sándor egyleti jegyzőn kívül, Szalai Károly, Balassa Kálmán, Szabó Károly, Nemes Mihály, Kajári Dezső tanító urak és Németh János helybeli róm. katb. tanító ur, mint vendég.

1. Elnök ur üdvözölvén az egybegyült tagokat, sajnálatos megbotránkozásának ad kitejezést arra nézve; miszerint még most is vannak oly tanítók, kik egyleti gyűléseinken részt nem vesznek. Gyűlésre meg nem jelenbetését a rátóti tanító ur igazolta. — Tudomásul vétetett. Ezek után elnök ur a gyűlést megnyitja.

2. Mindenekelőtt Nemes Mihály helybeli tanító ur az irva-olvasásnak, kezdőkkel való megismertetéséről, tartott előadást. — Az előadás megbirálásában a vélemények összpontosultak : megjegyeztetik azonban az irva-olvasásnál a tagok azon nyilatkozata;miszerint kezdetben lassan, béketürőn történjék a tanítás, bogy a siker minélinkább biztosíttassák továbbra is.

3. Vonatkozással arra nézve, miszeiint kezdő gyermekeknél oly nagyfontosságuak a „beszéd és értelem gyakorlatok“, tehát Ürögi Sándor veszprémi tanító ur Ígéri, hogy a beszéd és értelemgyakorlatok czélja, eszközei, tananyaga, tanmenet, tanalak és eljárási módjáról, — a közelebb leendő egyleti nagygyűlésre — dolgozatot felolvasni fog. — Az ajánlat helyesléssel fogadtatott.

4. Ezek után a számtanitásnál, mely szintén nagy figyelmet vesz igénybe, Kajári Dezső vilonyai s. tanító ur mutatta be módszerét s mondott nehány példákat a kezdőkkel való könnyű megérthetésre, melynek tanítását ő az irva-olvasással is egybeköti. — Miután ehhez többen hozzászóltak, előadása helyesnek találtatott. S a jelen volt tagok is kimondják, hogy a számtanitásnál különösen meg kell minden alkalmat ragadni, a mi csak számtani fogalomra vezethet bennünket.

5. Elnök ur indítványa folytán beszédtárgyává vétetett fel még a kezdőknél szinte igen jelentékeny tantárgy, a földrajzi oktatásra való bevezetés. — Mely tárgy behatóan tárgyaltatván, egyhangúlag elfogadtatott az a módszer, hogy a földrajzi oktatásra való bevezetésnél is az ismertről az ismeretlenre fokozatos lépcső tartassák, mert szemléleteket csakis a tanuló születési, illetőleg lakhelye nyújthat, ennek szemléltetése nélkül a későbbi oktatás nem lehet életteljes tárgyoktatás, hanem csak száraz, üres szóhalmaz.

6. Az értekezletet elnök ur, — az iskolai tan- tágyaknak fentebbiekre való tekintetbe vételével s azoknak elegendő kimerítése után befejezi; hanem hivatkozik még múlt 18«4-ik év ápril hó 29-én hozott nagy gyűlésünk jegyzőkönyvének 6-ik pontjára, mely az egyletnek folytonos munkálkodását kívánja. — Ennek tekintetbe vételével egyletünk is, hogy az országos tanító gyűlésen magát képviseltethesse, 2 themát tűzött ki kidolgozás végett, s e két tétel szakbizottságoknak adatott által. Ezek közül egyiknek munkálkodását, „milyen legyen az ismétlő iskola városon és falun“ elnök ur bemutatja s az fölolvastatván, a nagy gyűlés figyelmébe ajánltatik. A második tételre nézve

elfogulást, melyet éreztek, valahányszor fővárosi fiatalemberrel voltak szemben, És Péter jelenleg fővárosi fiatal ember volt. Vacsora után a szalonban gyűltek össze. A Garami kisasszonyok énekeltek, zongoráztak és Gyöngyikét folyton kínozták: milyen különös ! Milyen szórakozott! Amihez Tona ur — ábrándos arczkifeje- zéssel, sóhajtva azt jegyzé meg : mily kegyetlen ! Tona ur roppant nevetséges volt e pillanatban, de ő azt gondolta magáról, hogy szörnyen érdekes. Végre a sok gyönyörűségnek vége szakadt, a rejtélyes bárka előro bogott a család egyedül maradt és cakhamar mindenki jó éjszakát mondott.

A bucsuzásnál Gyöngyike egy pillanatra egyedül maradt Péterrel „Éjfélkor a parkban 1* rebegte és eltűnt.

Éjfélkor csillagos volt az ég. A parkban semmi zaj. Tücsök sem csirpelt, bogár nem zümmögött, levél nem rezzent, az éjféli harmat nesztelenül lepte meg a virágok kelybét. Ez a szerelem ünnepe volt.

Nem kellett egymásra várniok. Egyszerre érkeztek meg mind a ketten.

— Tudod-e, miért jöttem ?

— Ó tudom, utolsó csókod ajkamom ég. Utolsó szavadat őrzi szivem. Azt mondtuk, mikor búcsúztunk ! Várj reám! Eljövök érted. És most eljöttél. Értem j öttél!

Lehet e most többet szóllni ? Péter elmondhatja hogy távozása óta mily küzdelmeket élt át? S Gyöngyike számot adhat-e, hányszor könynyezett a vén tölgy alatt? Péter nem mondja: Igen ! Érted jöttem, elviszlek magammal, hogy „együtt lépjünk az élet határáig rózsákral tövisekre.“ Gyöugyike se kérdi. Mit tettél azótta? Hű voltál e mindig? Szeretsz e még?

Majd elmondják, ha kérdik az oltár előtt.

Koroda Pál.

pedig, — „a törtek tanítása a népiskolában“, — minthogy a kiküldött bizottság erre nézve mit sem tett, tekintettel azonban arra, hogy annak nagyérdemű elnöke Szeness László tanító ur beteg s a bizottságot össze nem hívhatja, úgy intézkedett, hogy Lrögi Sándor tanító urat kérte fel ezen bizottság egybehiyására és munkálkodásuk eredményének a nagy gyűlés elé beadatására.

7. Jövő vándorértekezlet helyiségéül Vámos lón kitűzve s a jelen volt vámosi tanító ur felkéretett az általa meghatározandó időben tagok egybehivására.

Ezek után elnök ur a tagoktól az egyleti ügyek iránti szives érdeklődés s ügybuzgóságot kérve, —• az értekezletet d. u. 1 órakor befejezettnek nyilvánítja.

Kmf. jegyzetté:

Ürögi Sándor,

egyleti jegyző.

A Plosszer-sétány

számadása.

A lövölde melletti sétautra önkéntes adakozások utján 1884. év végéig befolyt összegről:

Bev étel.

1883- ik év végéig befolyt 1706 frt 90 kr,

1884- ik évben „ 394 frt 1 kr,

összesen: 2100 frt 91 kr. Kiadás

Megtekinthető nyugták szerint

1883-ik év végéig 1764 frt 15 kr,

1884-ik évben

370

frt 45 kr,

összesen:

2134

frt 60 kr.

Tulkiadás:

33

frt 69 kr.

Veszprém, 1885. márczius 25-én.

Plosszer István.

1884-ik évben adakoztak:

Kovács Zsigmond 20 frt, br. Fiáth 5 frt, Devics József 5 frt, Tallián Lázár 5 frt, Tarányi Ferencz 5 frt, Kemenes Ferencz 5 frt, Kisovics József 5 frt, dr. Laky Kristóf 5 frt, Ráth Iván 5 frt, Zsoldos Ignácz 5 frt, Kopácsi József 5 frt, veszprémi takarékpénztár 100 frt, kegyesrendi-báz 3 frt, Vogronics Antal 3 frt, Kenessey Pongrácz 3 frt, Reviczky Ambróné 3 frt, Ferenczy Károly 2 frt, Csolnoky László 2 frt, Haraba- sevszky Henrik 2 frt, Békássy Károly 2 frt, dr. Pillicz Benő 2 frt, N. N. 2 frt, dr. Tbaly László 2 frt, Cserna Vincze 2 frt, Kenessey Móricz 2 frt, Kopácsy Árpád 2frt Simor János 2 frt, Ruttner Sándor 2 frt, Forintos István 2 frt, Magyar János 2 frt, Pribék István 2 frt, dr. Palo tay Ferencz, 2 frt dr. Láncz 2 frt, dr. Bezerédy Viktor 2 frt, dr. Peczek Gyula 2 frt, Peczek Ida 2 frt, N. N. 2 frt, olvashatatlan 2 frt, Nagy József 1 frt, Molnár Dénes 1 frt, dr. Zánkay Gyula 1 frt, dr. Ródey Gyula 1 frt, Szalay Mihály 1 frt, Peller Pál 1 frt, Fejérváry József 1 frt, olvashatlan 1 frt, dr. Purgly 1 frt, Wurda és társa 1 frt, Vellner Lajos 1 frt, Veisz Henrik 1 frt, Rosenthal Nándor 1 frt, Mórocza Zsigmond 1 frt, Gál Lajos 1 frt, Tuszkau Anna 1 frt, dr. Csolnoky Ferencz 1 frt, Krausz Ármin 1 frt, Nagy Iván 1 frt, dr. Rada István 1 frt, Szabó Lajos 1 frt, Szalay Ferencz 1 frt, dr. Hankóczy Sándor 1 frt, Takács Ádám 1 frt, Szélesy 1 frt, Szeglethy György 1 frt, Dugovics István 1 frt, Keserű Elek 1 frt, Hets Ferencz l frt, Seefranz József 1 frt, Töttösy 1 frt, Wurda Manó 1 frt, dr. Fischer Béla 1 frt, Köves János 1 frt, Pápay Viktor 1 frt, Latinovich százados 1 frt, Brenner Lőrincz 1 frt, Somogyi Mihály 1 frt, Kádelburger Emilné 1 frt, Horvát Sándor 1 frt, Klein Bódog 1 frt, Hávlicsek Ferencz 1 frt, Stably György 1 frt, Unger 1 frt, Rikóty Ede 1 frt, Sándorfi Ignácz 1 frt, Szente Károly 1 írt, Fischer Manó 1 frt, N. N. 1 frt, E. E. 1 frt, olvashatlan 1 frt, dr. Csete Antal 1 Irt, dr. Matkovich 1 frt, özv. Glacz Simor Mária 1 frt, Sörös Zoltán 1 frt, Steiner Kálmán 1 frt, Bohunicz.ky Ödön 1 frt, özv. Boda Istvánná 1 frt, Szili Horváth 1 frt, Próder József 1 fit, Marinczer Antal 1 frt, Karácson 1 frt, Berky Károly 1 frt, Horvát Kálmán 1 frt, Kenessey Károly 1 frt, dr. Perlaky 1 frt, Kubai Hubert 1 frt, Fodor Gyula 1 frt, Paál Dénes 1 frt, Nemzsur Elek 1 frt, özv. Pap Ferenczné I frt, N. N. 1 frt, Tuszkan Valdemárné 1 frt, Steiner Sámuel 1 frt, Breuer Gábor 1 frt, Mozgay Antal 1 frt, dr. Halasy Vilmos 1 frt, Brunkula Károly 1 frt, Rothauser Ignácz l frt, Velledits 1 frt, Veisz Elek 1 frt, Nay Mór fiai 1 frt, dr. Kerényi Károly 1 frt, Cserny 1 fit, Koller Sándor 1 frt, Fodorné 1 frt, Pap Gyula 1 frt, Vizner János 1 frt, Kindl Béla 1 frt, Pongrácz Jenő 1 frt, Pósa Imre 30 kr, N. N. 50 kr, Lámpert Sándor 30 kr, Ányosné 30 kr, Karácson Géza 30 kr, Csolnoky István 50 kr, N. N. 50 kr, Mezriczky Károly 50 kr, Grofcsik Vilmos 50 kr, Szabady István 12 kr, Ádler József 20 kr, Füspök Mihály 20 kr, Balogh János 50 kr, olvashatlan 30 kr, dr. Krascsenics 50 kr, Antos Sándor 50 kr, Súly Ede 50 kr, Lang Ferencz 50 kr, Veisz Salamon 50 kr, Horvát Dezső 30 kr, Steiner Jónás 50 kr, Rothauser Rudolf 50 kr, Scbwarcz Adolf 10 kr, Berger Adolf 50 kr, özv. Galamb Józsefné 50 kr, Veisz Ede 20 kr, Steiner Mór 30 kr, Rosenberg Adolf 50 kr, N. N. 50 kr, Hochmuth Ábrahám 50 kr, Veisz W. Manó 20 kr, Lengyel Sándor 20 kr, Svarcz Ignácz 20 kr, Rothauser Samu 30 kr, Penicsek 30 kr, Kollin Lázár 20 kr, olvashatlan 20 kr, Ungár Lipót 20 kr, Becske A. 50 kr, Mautner Gyula 20 kr, S. E. 20 kr, Rák János 50 kr, S. F. 20 kr, N. Károly 40 kr, From János 30 kr, Zombatné 50 kr, Altstátter József 50 kr, Svarcz Antal 20 kr, Keresztes József 20 kr, Gscbeidt Gyula 50 kr, Bokrossy Viktor 30 kr, Szente Ferenczné 40 kr, Pillicz Dávid 50 kr, Bojniczer Lázárné 30 kr, Veisz A. Manó 50 kr, Meiszner 20 kr, Berger Sámuel 50 kr, Beer Manó 30 kr, Neumann Vilmos 20 kr, Regényi Lajos 50 kr, özv. Veisz Sománé 30 kr, Kovács és Komjáthy 50 krt, Cserháti Jenő 20 kr, Ferenczy Alajosné 50 kr, Steiner F. Móricz 20 kr, Fekete Károly 50 kr, Cserny József 50 kr, Pfilf Andor 20 kr, Pfeiffer Miklós 50 kr, N. N. 50 kr, Ley József 50 kr, Bossányi József 50 kr, Keglovics 50 kr, Mattyók Kálmán 50 kr, Szilágyi Mihály 50 kr, Margalit Ignácz 50 kr, Heller Gusztáv 50kr, özv. Pápay Miklósné 50 kr, Závodnik János 40 kr, Körmendy József 40 kr, Kompolthy Tivadar 50 kr, Vessel Lipót 50 kr, dr. Réthy Ede 50 kr, Balogh Károly 50 kr, olvashatlan 10 kr, Abeles Miksa 30 kr, Bruck 10 kr, Policzer 20 kr, Kásenszky János 30 kr, Bognár Vincze 50 kr, Pritzky 50 kr, N. N. 10 kr, Mai óty 20 kr, N. N. 10 kr. Tömöri 20 kr. Halász 20 kr, Fáró Ede 50 kr, Lővy Adolf 20 kr, egy valaki 10 kr, olvashatlan 20 kr. Kovács János 50 kr, Csöpenszky Ferencz 25 kr, Pöchl 20 kr, Rosenthal S- 25 kr, Kosos Gyula 30 kr Kovács lg- I

nácz 50 kr, N. N. 30 kr, dr. Sandorffy Miksa 50 kr Szabó Kálmán 50 kr, Udvardy 20 kr Hets Miklós 50 kr, Bauer Károly 50 kr, Závodnik Ede bO .kr, Taussig Sándor 20 kr, Wessel Sámuel 40 kr, Lúd víg 20 kr, N. N. 10 kr, Mátray László 50 kr, R. 2o kr, Neumann I Mór 10 kr. Wirkler Márton 50 kr, Hoffenreich Laura í 20 kr, Hillinger 30 kr, Hartman Adolf oO kr, a sz. ferenczrendi zárda 1 frt, Devics József 3 í , ovacs Antal tanudij 5 frt, Jánosy Sándor tauudij 3 írt, Ke- nessey Pongrácz tauudij 5 Irt, Csolnoky Lasz o anuc íj 3 frt, Plosszer István és József 5 frt. - Ball jövedelemből 8 frt 74 kr.

Veszprém, 1885. márczius 19-én.

Vidék.

Pölöske pusztulása.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Pölöske, márcz. 26.

Tekintetes szerkesztő ur! Engedje meg, kérem, hogy a községünket f. hó 9-én pusztító tüzv ész alkalmából egyet-mást én is nyilvanossagra hozzak.

Nevezett napon este 2/4 9 órakor a falu deli íe- szén levő szélső háznál egy szalmakazal gyuladt ki. A tűznek kedvező erős déli szél következtében csakhamar lángtenger borította be falunkat. Borzasztó látvány volt ez ! — Mentésről szó sem lehetett, csak menekülni kellett mindenkinek a dühös elem elől. A megrémült s kezeit kétségbeesetten tördelő nép jajgatása, a vad szél süvöltése Í3 az égő hazak ropogása iszonyú jelenetet képeztek, mit leírni lehetetlen. Néhányan, kik da- czolni mertek a dühös elemmel s házukban maradtak, ma erős égési sebekben szenvednek. Legsúlyosabb baj érte e tekintetben a községi bírót, kinek neje és két gyermeke égett össze. A két gyermek ma már kiszenvedett, jobb hazába költözött; a nő pedig élet s halál között lebeg. A szegény nő ezen állapotában szült egy gyermeket, ki szintén meghalt. Érhetne egy szegény anyát több fájdalom ?!

Az előbb mindennel biró, iparkodó német nép néhány perez alatt hajléktalanná, koldussá s földönfutóvá lett. — Sok ház égett he, az élelmi szerek s a takarmány pedig mindenütt elpusztult. A szarvasmarhákat s lovakat legtöbbnyire sikerült kieregetni de a sertésfélék közűi sok, a szárnyas állatoknak pedig legnagyobb része odaógett.

A templom nagyon belévén ékelve a házak közé, csak nehezen volt megmenthető. Föérdeme van ebben Tubal J. kajetánházi urod. gazdának, ki midőn a templom déli ablakai már javában égtek s a toronyban a haranglábba is belegyult, tehát a legválságosabb pillanatban — behatolt a templomba s kioltá a tüzet. Ezen derék embernek köszönhető tehát, hogy templomunk teljesen rommá nem lett. — De az iskola még is a lángok martaléka lön. A konyha s istálló be is égtek, a tanítói lakszobát sikerült legalább a beégéstől megmenteni. Köszönhető ez a veszedelem közben megjelent Tatay Tivadar ref. s. lelkész, Felter Gyula s. jegyző s Kaizer János noszlopi uraknak, kik a már említett urad. gazdával ritka bátorság s elszántsággal azonnal az égő háztetőn termettek s megakadályozták a tűznek tovább terjedését. Fogadják e helyen legmélyebb köszönetemet. — A tantermen tehát egyéb hiba nincs, minthogy az ablakai leégtek, padlása négy helyen az oltásközben kilyukadt s az ablak mellett (a falon) lógó Magyarország térképe s még négy fali irv.- olv. tábla is elégett.

Itt láthatjuk, hogy mily kimondhatlanul szükséges volna, ba az ily középület, mint az iskolaház, cserép- zsindelylyel födetnék be; főleg nálunk, hol a lakóházak a korcsma kivételével, mind szalmafödéllel birtak. Többi között: 1. megaicadályozná a cserepezett iskola épület a tűznek további terjedését; 2. a veszély alkalmával a nép kis podgyászával ide is menekülhetne;

3)' nem volna kénytelen a nép a még előfordulható tűzvész alkalmával az iskolaház építtetésére oly tetemes áldozatokat hozni és 4) a mi legfőbb, nem állna többé elő a mostani körülmény, hogy a tanterem elpusztulása miatt a gyermekek heteken át nem részesülhetnek oktatásban. — Ajánljuk e dolgot egyébként ő nagyságaik az egyházi és világi tanfelügyelő urak becses figyelmébe.

Megbotránkozásomat is kifejezem azon alkalommal a fölött, hogy mig az eddig beküldött értesítésekben oly egyén is magasztalva van, kinek a vázolt szerencsétlenség alkalmával való adakozás majdnem kötelessége, — addig a tudósitó urak (szándékosan vagy véletlen) szót sem tettek a szegény égettek legnagyobb jóltevőjéről, Répássy Mihály pölöskei derék vendéglős s uradalmi bérlő arról. Én tehát — ki a helyszinen lakom s kinek a tűzvész keletkezésétől egész a mai napig történtekről határozott tudomásom van — kötelességemnek tartom a hibát ezennel helyrehozni.

Répássy Mihály ur a tűzvész alkalmával valódi mentő-angyalként lépett föl. A veszedelem miatt házaikat elhagyni kényszerült lakosok legnagyobb része ő hozzá menekült. Átadta e czélra minden szobáját, mik zsúfolva voltak mindenféle podgyászszal, siránkozó nőkkel és gyermekekkel. Áldott lelkű neje pedig nem szűnt meg a szerencsétleneket vigasztalni; akis, élelem nélkül maradt gyermekeknek táplálékot nyújtott, az égési sebeket kapott egyéneket bekötöztette, ennek ezt, másnak mást nyújtott. A veszedelem után való nap pedig azon legszerencsétlenebbeket, kiknek lakbáza is leégett, a kezelése alatt levő uradalmi kastélyban helyezte el, hol ez emberek most jó födél alatt áldják a nemes szivü vendéglős urat. Én községi tanító, szintén a jó ur kegyéből az urod kastélyban lakom. S nagy szerencsém ez, mert amint f. hó 10-én lakószobámból kihurczolkodtam, reá fél órára beszakadt a padlás. Répássy Mihály ur jólelküségének köszönhetem tehát, hogy a padlás kis családommal együtt a romok közé nem temetett. — Még enyivel sem volt Répássy Mihály urnák jótékonysága kimerítve! Tudjuk, hogy a háziállatok az elsők. Az ember csak felkeresi a mindnnapi kenyeret, de a háziállatoknak teremteni kell azonnal eleséget. Hetven szekér takarmányt osztatott ki bérlő társával Lövi József úrral a községbeli szravasmarhák szamára (pedig R. M. ur maga is sok kárt vallott; egy szalmás s egy cserepezett istállója leégett s biztosítva nem is volt.

Ily nagy tettek nem szorulnak magasztalaira, magukban hordják ezek a dicséretet. Én csak hálás köszönetemet nyilvánítom neki a község nevében is ezennel s kívánom, hogy a jóltevők Istene legszebb áldását árassza reá s éljen köztünk sokáig, hogy jótékonyságát tovább is érezhessük, mire, különösen most, oly nagy szükségünk van.

Említést érdemel még Nagy Károly ur, Noszlop község érdemes kántortanitója, ki szerény tanítói jövödelme daczára is 16 kenyeret osztott ki a szegény nép között; továbbá Luxné Nagy Klára úrnő ő nagysága ki szintén egy szekér kenyeret küldött az éhezőknek — Végre meg kell említenem tek. Németh Lajos nosz- lopi körjegyző urat, ki pénzben, a szegény égettek ügyeinek fáradságot nem ismerő intézésében, a könyör- adományok gyűjtésének kezdeményezésében, az erre való lelkesítésben, izgatásban igen sok jót tett a szerencsétlen néppel. |(J igazán megmutatta, hogy mit tud tenni egy jegyző, mint a községi élet központja, ha szép hivatását átérzi s ha nemes szive van. Sok ily derék körjegyzőt a vármegyének s a községi élet virágozni fog 1

Németh György.

Berhida márcz. 26.

— A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.

_

Jó

zsef napján temették el Ősiben a falu legszebbnek tartott leányát; szemefényét egy gyászoló parasztcsaládnak, élte tavaszán 15 éves korában. Nádas- Ladányban halt meg, de haza hozták, hogy ott aludja örök álmát, a hol először ébredt életre. Mondják, ritka női szépség volt, nyíló virág létére nem érhette meg a tavaszt. Nem alkalmazható reá a költő szép data: „A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljon, ha jön a szép kikelet.“ — Öki nem nyílhatott, letörte idő előtt a halál. — Kis-Kovácsi községben meg az történt a napokban, hogy a ref. eklézsia házi kertében ásás közben egy titkon oda temetett csecsemő hullájára akadtak, s megint ott újra elásták a nélkül, hogy hivatalos ügyi beavatkozást kieszközöltek volna.*) Ugyanitt egy szegény szőllősgazda 5 akó borát is ellopták. A Késmárky József-féle, a falu- közepén álló házistállójából pedig a mostani tulajdonos úrnő tehenét kisérlették meg elhajtani, de nem sikerült az ebek ugatása miatt, mi az ott alvó etetőt felriasztotta. Ily szomorú események után felkeli sóhajtanunk : nyilvánosság, biztonság, törvénytisztelet, s rendszeretet, hol késel az éji homályban. ?!

Eplényi Márton.

Kádárta márcz. 27.

(A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez.)

Márczius 24-én kedden reggeli fél 6 órakor tűz ütött ki a legtömöttebb házsorok közt, a főúton. A szerencsétlenségben az volt a legnagyobb szerencse, hogy azon éjjel egy kis eső volt, külömben mint az előző napokban ha száraz lett volna a tetőzet, óriási szerencsétlenség lett volna. Dicséretet érdemel községünk fiatalsága; a tűzoltásnál megmentették a 2 ölnyi távolságra eső szomszédot, kinek háza ablakai a nagy bőségtől mind kipattantak, csupán egy ház lett a lángok martaléka; pedig meglehetős erős szél fújt.

N. S.

Összes vidéki t. előfizetőinket, különösen azokat, kik hátralékban vannak, tisztelettel kérjük, hogy előfizetési összegeiket a csatolt utalványon hozzánk április

i-ig beküldeni szíveskedjenek; hogy a ki- adóhivatal is rendben födözhesse nagy kiadásait. — Tisztelettel: A „Veszprémi Független Hírlap“ kiadóhivatala.

Újdonságok.

VÉGHELY IMRE,

(1809—1885.)

Véghely Dezsőt, Yeszprémmegye alispánját s családját pótolhatlau veszteség, megrendítő gyász érte. Édes atyja, az ősz családfő, gyermekeit s unokáit a bálványozásig szerető családapa, a mindenki által szive mélyéből szeretett s tisztelt közügyeink veteránja, ki egész életét megyéje, városa üdvének szentelte, tegnap hajnali 5 órakor kilehelte lelkét.

A megye s a város székházain gyászlobogók lengenek; igaz őszinte gyásza jeleül a népnek.

S méltán. Jobb embert, önzetlenebb embert, tisztább lelkű s szorgosabb tisztviselőt még nem siratott ez a vármegye — Yéghely Imrénél.

Az élet terhes harczát becsülettel vivta meg.

Legyen övó a béke — az örök világosság!

t

A mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki:

Véghely Dezső és neje: Molnár Julia s gyermekeik: Kálmán, Sarolta, Juliska, Flóra, Dezső, Imre és Andor,— Jolán és férje Báli Albert s gyermekeik: Berti Jolán, — és Zoltán szomorodott szívvel jelentik felejthetetlen édes atyjuk, ipuk és öregatyjuk: Véghely Imre urnák, Veszprém vármegye időkori alispánjának s a veszprémi belv. hitv. egyházmegye időkori segédgondnokának f. évi márczius hó 27-én reggel 5 órakor, életének 76-ik évében, hosszas szenvedés után, végelgyengülés folytán bekövetkezett elhunytat. A bol- dogultnak földi maradványai a helv: hitv. egyház szertartásai szerint f. évi márczius hó 28-án d. u. 5 órakor fognak a veszprémvárosi alsó sirkertben el- temettetni. Veszprém, 1885. márcziushó 27-én. Béke hamvaira!

*

Véghely Imre született 1809-ben, az ősrégi Véghely-családból s tanulmányai végeztével a 30-as évek Il-ik felében Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. Csakhamar igen keresett s általán szeretett ügyvédi hirbe jött, ki mindig felei javát kereste önzetlenül. Az 1856-ik évben a cs. kir. úrbéri ügyek intézése körül kiváló érdemeket szerzett. Az akkori úrbéri tvszéki elnök képzett szakember volt s hires urbarialista; Véghely Imre sokszor kiadott rajta s útba igazította.

1860. decz. 29-én tartott megyebizottmányi gyűlésben egyhangúlag levél tárnokká válasz*) Felhívjuk erre a megyei t. alispán ur figyelmét. — A szerk-