Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-07 / 10. szám

Az amerikai magyar munkások.

[Az „Amerikai Nemzetőr* 1885. febr. 16-iki szamából; a vesz- prémmegyei kivándorlók figyelmébe.]

Ma-holnap már titkolnia kell az amerikai magyar munkásnak nemzetiségét; ha meg akar élni, meg kell tagadni származását, ha nem akar pirulni azon vádak súlya alatt, melyek itt a „Hungarian“ névvel össze vannak kötve, vagy viselnie kell azon előítéletek következményeit, melynek megakotója a mi tótjaink.

A szégyen pírja és a benső felháborodás zavarja fel az igazi magyar lelkületét, ha átolvasva az. amerikai njságokat, oly ocsmányságokat lát azokban a magyarnépre tolni, melyek sohase voltak és sohase lehetnek annak tulajdonságai.

És szivünkre tett kezekkel valljuk be mé:is, hogy mindaz amit az amerikai sajtó ir, igaz, az utolsó szóig, kivéve az, hogy a jelzett rondaságok nem a magyarok, de a „Hungária:.“ név alatt szereplő magyar- országi tótok sajátságai.

Izlelőül bemutatjuk a csaknem az összes amerikai sajtót bejárt következő jellemzést.

„Scarton, Pa. A magyarok nyomorult életmódja, s a piszok, mely őket lepi s mely nélkül e faj úgy látszik nem is élhet, úgy más nemzetbeli munkatársaikat valamint mindenkit, ki velők érintkezni kénytelen — utálattal tölti el; e faj semmi tudomással nem bir az egészségügyi szabályokról, sem a tisztaságról; az ő szótárukban a szappany és viz neve úgy látszik nem létezik s ha Amerikában a kolera kiüt, úgy bizonyosan Scartonban, a magyarok által lakott lebujokból fogja szedni legelső áldozatait. A helyzet napról-napra rosz- szabbodik, mert az újonnan jöttek majdnem mind honfitársaik odúiba, melyeket ők lakásoknak neveznek, bújnak. Ez embereket különösen jellemzi a többi szép tulajdonságuk mellett, rabszolgai alázatosságuk ; ők a legnehezebb dolgokat is úgy szólván ingyen végzik s oly buták, bogy a bányamunka veszélyeit sejteni sem látszanak A bányatulajdonosok természetesen szívesen veszik szolgálataikat, de mig a többi munkás élete becscsel bir előttük, ezekével annyit sem törődnek, mint barmaikéval.“

Ez úgy látszik eléggé jellemzi a hangulatot a magyarországi munkások iránt.

Mi számtalanszor ismertettük az itteni vissonyo- kat, hogy tudhassák otthon milyen a magyar munkás élete, leírtuk az üldöztetést, melyeknek itt kivoltak és kivannak téve honfitársaink ; elmondottuk, mily ínség és nyomor vár itt a bevándorlóra, moBt, midőn az üzleti élet pang, a gyárak és bányamüvek szünetelnek, most midőn biztos jelekből következtethető, hogy Amerika egy nagy válság előtt áll, —1 és mégis tapasztalnunk kell azt, hogy a hazánkbóli bevándorlás nemcsak nem csökken — de óriási mérvben növekszik.

A f. hó 8-án megérkezett „Gulda" és „Oregon“ nevű gőzhajók mintegy 180 magyarországi bevándorlót hoztak; mi lesz ezekből ?

Hiszen ezerivei vannak itt honfitársaink, a kik szívesen mennének vissza a régi hazába, szívesen tűrnék egy jobb jövő reményében az otthoni rossz viszonyokat — de nem mehetnek - mert nagy a tenger és sokba kerül az utazás.

S tudva mindezt, vérzik szivünk, midőn a szerencsétlenek ily óriási mérvbeni szaporodását látjuk.

E tömeg elvesz a régi hazára, és nyűge terhe lesz az itteni társadalomnak; a munkaerő elvonatik az országtól a nélkül, hogy ez másutt értékesíthető lenne.

Ismételve intjük tehát honfitársainkat, hogy maradjanak otthon, s hisszük, hogy a jobb rósz, a csak kissé is gondolkodni, megfontolni tudók hallgatni fognak reánk s nem rohannak a kész veszélybe ; a kiknél pedig még e kétségbeejtő jövő képe sem hűti le a ki vándorlási viszketeget, azok csak jöjjenek ki, vessék el maguktól az emberi érzet legutolsó szikráját, s állitassák itt magukat az állatokkal egy színvonalra, hisz azok úgy sem érdemesek arra, hogy drága hazánk földén járnak: hanem ezeket aztán arra kérjük, hogy ne bitorolják itt a magyar nevet, melyre csak szégyent hoznak!

A megyei jegyzői egylet vál. iilé3e.

1886. márcz. 1-én.

Jelen voltak: Szántó Lajos elnök, Mező Imre, alelnök, Kis József jegyző, Lachman Ottó aljegyző, Schill János pénztáros, Németh Lajos, Drabik Károly, Holler András és Patkó Károly választmányi tagok. Távol voltak: Hotessy Dániel, ki azonban elmaradását igazolta, Kovács József, Hidr Zsigmond, Makkay József, Várady Gyula, Székely Mór választmányi tagok.

Elnök az ülést megnyitván, mindenek előtt az egylet anyagi ügyei vezetésére nézve szükséges intézkedések tétettek meg.

A diadal tökéletes volt, nemcsak felmentünk, de vissza is jöttünk Budavárából s a sajtószabadságon kívül lehoztuk az irodalmi működéséért tömlözbe zárt s e nap korolláriuma szerint kiszabadított Táncsics Mihályt.

Táncsics maradt e nap hőse, őt hoztuk olyan diadallal Pestre, mint a minővel az angolok II. Károlyt Londonba, a francziák I. Napóleont Párisba.

A következő évforduló már Debreczenben talált bennünket összpontosítva.

Valami buzgó hazafinak az az ötlete jött, hogy 1849. márczius 15-én valami méltó ünnepélyt kellene rendeznünk Debreczenben. (Odakinn „a havon“ éppen rendezték azt javában Klapka, Görgey, Dembinszky, Perczel, Damjanich és még valami 180 ezer hónvédfiu!) Az indítványra egy barátunk azt az ötletet mondta: Ha meg akarjuk ünnepelni márczius 15-ét en famille, csukjuk be Táncsics Miskát 1“ Szegény jó öreg barátom, derék, becsületes hazafi volt, mindig, tele jó szívvel, jó akarattal; de fátuma volt, hogy igen furcsa ötletekkel tudta mindig kifejezni fáradhatlan honfiúi buzgalmát.

Kiittam én azt a serleget egészen, a budapesti mámoritó habjától kezdve egész a világosi seprűjéig.

A világosi sötét éjszakán együtt voltam Náry- val, Csányival és Kiss Ernővel. Egy szobában háltunk.

— Mi elvagyunk veszve — monda Nyáry, — Magyarország elbukott. De amit társadalmi téren kivívtunk, a nép felszabadítása, az örökké fenn fog maradni s mi nem hiába vesztünk el 1

Es ez márczius 15-enek az emléke. Élő emlék. Tizenöt millió ember Bzive tartogatja azt. Harrainczhét

Inditványoztatván, hogy az alapszabályok 9. és

10. fejezete a) pontjai melyek a választmányi- és közgyűlés határozatképességét szabályozzák, hatályon kívül helyeztessanek. Ezen indítványt a választmány, tekintettel, hogy a hatályon kívül helyezendő pontokban a tagok meghatározott számbani megjelenése nem biztosítható, elfogadja és az alapszabályok e részbeni módosítását javasolandja.

Tárgyaltatott h deveeseri járási körjegyzői egylet 3 rendbeli indítványa:

a) a községi közgyámok fizetéssel töiténendö el látása.

b) a körjegyzői leltározási dijainak méltányosaid) megállapítása és

c) a jegyzőkre nehezedő kézbesítések díjazása iránt a m. törvényhatósághoz szerkesztendő egyleti felterjesztés tárgyában.

Az indítványok indokaiknál fogva az egyleti közgyűlésnek elfogadásra ajánltatni határoztattak.

Tárgyaltatott a magyarországi községi és körjegyzők országos központi egylet köz- és választmányi gyűlésein a veszprémmegyei körjegyzői egylet mikénti képviseltetése. E kérdésben a választmány az egylet elnökén kívül még egy tag által történendő képvisel- tetését és ily czélból az elnök mellé 1 rendes és 1 póttag választását javasolandja.

Javasolandja továbbá:

A járási kjegyzői egyletek megszüntetését.

A községi- és körjegyzők országos központi egyletének a veszprémmegyei egylet ellen követelt 56 frt tagsági dij leírását azon indokból, hogy a veszprémmegyei kjegyzői egylet még csak folyó évben szervezkedett s igy csak ez időtől lehet az országos központi kjegyzői egylet tagja.

Javasolandja a veszprémmegyei kjegyzői egylet tagjai számára közgyűléseikre utazás igényelte költségek a községek által azon arányban történendő kiszolgáltatásának m törvényhatóság általi engedélyezését, a melyben a néptanítók őszi és tavaszi értekezleteik alkalmával a községek által részesittetnek.

Javasolandja a Községi Közlöny 5 vagyis minden szolgabirói járás jegyzői részére egy példánybani járatását megyei egyleti költségén.

A tagsági dijak postai megbízás utjáni behajtását.

Hetessy Dániel Írásbeli indítványának azon részét, hogy a m. kjegyzői egylet jogi képvisel tetőséről gondoskodjék, hogy az egylet ilyenül jogi tanácsosa czimen tek. Krascsenics Vilmos ügyvéd ur választassák, kinek e minőségben fáradozása a kjegyzők erkölcsi támogatásával lesz egyelőre viszonozandó.

Fent elősoroltakban a f. é. junius l-ére kitűzött egyleti közgyűlés tárgysorozata is inegállapittatván, a választmányi gyűlés befejeztetett.

Vidék.

Veszprémiek kivándorlása Amerikába.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Péterd, 1885. márczius G.

Fájdalommal veszem kezembe a tollat, midőn ezen elszomorító esetről kell tudósítanom becses lapját. Ugyanis Péterd-, Romáiul- s Gyimóthról

13—16 személyt megszállta kivándorlási mánia: Amerikában szerencsét próbálni, mert mint mondják, itthon még az adójukat sem képesek megkeresni, nem hogy még valamicskét szerezhetnének. Igaz, hogy mi nem fizethetünk nekik 2 dollár napi dijat, mert akkor meg a mi nyakunkra ülnének Szapári uram szomoruhirü huszárjai, mert mi is csak olyan mostoha gyermekei vagyunk a gyönyörűséges Tisza- aerának, minta kivándorolni készülő honfiaink, s nekünk is csak akkor érzi szükségünket kormányunk, midőn az adót kipréseltoti tőlünk.

Bizony szomorú bizonyítványa ez a Tisza 10 éves kormányának, hogy az aránylag oly néptelen megyéből, mint a mi megyénk is, kénytelenek hon- fiaink a bizonytalan uj hazába kivándorolni.

Fogadja a tek. szerkesztő ur stb. stb.

Oroszlányi Károly,

Keszthely márczius 5.

— A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. —

A farsang vig napjai lezajlottak s beköszöntött a hét-hetes böjti elmélkedés ideje.

éve már annak. Harminczhét év ! Egy század harmadrésze ! Kimondani is sok, hát még átélni! Hát még úgy átélni, ahogy mi éltünk ! Anuyi országos csapás, rémület, iszonyat, küzdelem, hiú remény, kétségbeesés, el- fásulás, újra ébredés, újra lefekvés, veszt ség, megpróbáltatás után !

Márczius 15-ike tegnap és ma! (Közbeesik a két nap közé egy harmad század.)

A kezdete magas komikum, a vége mély tragikum.

Egy csoport gyermek, ki belekap a sors gépezetébe, egy csapat poéta, ki politikát csinál s aztán tiz ezrei a csatatéren elesett hősöknek, koszoruzott alakok a bitófán!

És mégis dicső nap volt ez ! Mert a népet ez sza- baditá fel; 8 a nemzet millióit ez tette honpolgárokká, a verejtékök által áztatott föld uraivá.

Minden buzakalász, melyet Magyarország földe terem, 1848. márczius tizenötödikének emlékét dicséri, ahogy a néphit szerint minden egyes buzaszem hegyére oda van nyomva a „Patrone Hungáriáé“ szent képe.

A nagy eszme nagy áldozatokat követelt. Sokat vesztettünk vérben és vagyonban. De a veszteségek egérzékenyebbike : eltemetett nagy férfiaink.

Széchenyi István, Teleki László, Nyáry Pál, politikai nagy fájdalmak elviselhetlen terhe alatt törtek össze. Szemere, Bajza lelkűk szétbomlásával előzték meg testi halálukat. Petőfi lánglelke és Vasváry honszerető szive ismeretlen csatamezőkön tűntek el kortársaik közül : a márczius 15-iki nap itjai közül legtöbb, panaszatlan keserveit megnyugtatta már a sir- j ban A jó Táncsicsnak is csak becsületes emlékét őrzi

Ha egy ily, Keszthelyhez hasonló kis varosban az egyes egyesületek nem tartanák ezen időtájban évi rendes közgyűléseiket, a hirlap-tudósitóra-, s az újdondászra nézve kihaltnak volna mondható ezen időszak.

A Keszthelyen levő számos egylet közül az ipaios ifjúság önképző és betegsegelyző-egylete múlt ho 25-én tartotta évi renjdes közgyűlését, mely alkalommal Hencz Lajos, egyleti elnök az ülés megnyitása után sajnálatát fejezte ki a felett, Hogy az egyletnek azon idő óta, mióta Pöltz Pál a titkai sági ol leköszönt, nincs titkára s az időközben megválasztott két titkár az egylet ügyeivel mitsem gondol és igy az elnöki teendők teljesítése tetemesen inegnehezittetik Miért indítványozza, hogy a mai közgyűlés tegye jóvá az előző években tán téves félreértésből elkövetett mulasztást, válaszsza meg Pöltz Pált, ki az egylet alakulása alkalmával ennek ügyében oly kiváló gonddal és odaadással működött, az egylet tiszteletbeli tagjának s egy háromtagú küldöttség kérje fel őt a titkárság^ elfogadására. A közgyűlés elnök indítványát általános helyesléssel fogadván, a közgyűlésen a 3 tagú küldöttséggel megjelenő Pöltz Pál urat lelkes élj’enzéssel fogadta. Ezután beterjesztő elnök a múlt évről vezetett pénztári számadásokat, melyekből kitűnt, hogy az évi bevétel 590 frt 72 kr., a kiadás 302 frt bt krt., s igy a folyó évre maradt készpénzben 288 frt 15 kr. A számadások úgy a könyvtár és az eg) let egyéb vagyonáról vezetett leltárak felülvizsgálására egy 3 tagú bizottság jelentése bevárása mellett, választatott. Az egylet a lefolyt évben 18 beteget segélyezett, kik közül meggyógyult 17. 1 pedig a kórhárban maradt továbbra is ápolás végett; ezenkívül 15 beteg kapott összesen 15 frt, pénzbeli segélyt. Az egylet alapszabályai hiányosoknak mutatkozván, ezek módosítására öt tagú bizottság küldetett ki. A leköszönt tisztikarnak a közgyűlés köszönetét mondott, az uj választás Pöltz Pál titkár elnöklete alatt következőleg ejtette meg: Hencz Lajos elnökké, Fátyol Ferenc/ alelnökké. Dr. Hanny Ödön orvossá, Harasztovics István pénztárnokká, Dudics József igazgatóvá, Schwarzetibe rg Manó gondnokká, Árvái Géza könyvtárnokká, egyhangúlag választattak : választatott továbbá 20 tagból álló választmány. A közgyűlés a könyvtár gyarapítására 20 frtot szavazott meg. Elnök indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg mondott köszönetett Révai Miksa ur a „Keszthely“ jeleuvolt szerkesztőjének ama nagyrabecsü t figyelemért, melyet az egylet ügyei iránt több ízben tanúsítani szives volt, s hálás elismerését fejezte ki a közgyűlés a szerkesztő ur azon ajánlatára, hogy az egylet részére a „Keszthelyt“ és több lapot átengedni szives leend.

A keszthelyi önk. tüzoltó-egy 1 et f. hó 1-én dr. Lipp Vilmos elnöklete alatt tartotta meg évi rendes közgyűlését, mely alkalommal Pöltz Pál egyleti titkár által készített és felolvasott s az egylet múlt évi működéséről nagy gonddal szerkesztett évi jelentés helyeslő tudomásul vetetett. Elnök bemutatja az 188-4-ik évi pénztári számadá-okat, melyekből kitűnt, hogy a múlt évi bevétel 1500 frt 98 kr, a kiadás 1400 frt 45 kr s igy a folyó évre fenmaradt pénztári maradvány 100 frt 53 kr. A pénztári- s a lovakról vezetett számadások úgy a szerelvények leltára is átvizsgálás végeit a számvizsgáló bizottságnak kiadattak. A titkár által beterjesztett 1885-ik évi költség előirányzat, melyben a bevétel 1045 frt 53 kr, a kiadás pedig 945 írtban van megállapítva, úgy a lovak fenntartás ihoz előirányzott 517 frt bevétel és ugyanannyi kiadás helyeslő tudomással elfogadtatott.

Az egyleti alapszabályok értelmében az egyleti választmány, számvizsgálóbizottság és müszakitisztikar (a főparancsnok kivételével) évről-évre uj választás alá esvén, a választás a következő eredménynyel ejtetett meg : Választmányi tagokká: Ambrus Mihály, Beck Sándor, Csák Antal, Csirke Iván, Kiss József. Lázár L. Lipót, Lénárd Ernő, Manovill Dávid, Müller Ede, ilj. Beischl Venczel, Soós Mihály és Scheiner Henrik.

II. Számvizsgáló bizottsági tagokká: Böhm Frigyes, Buchberger Gusztáv, Wünsch Ferenc/ és Pöltz Pál egyleti titkár.

III. M ü s z a ki t Í8Z t ek k é: Pöltz Pál h. fő- parancsnokká, Hotmail Arnold mászó oszt par., Stieder Kálmán sziv. oszt. parancsnokká, Riersch József toronyőr oszt. parancsokká, Stegmüller Károly szertárnokká és Dr Singer Bernát orvossá egyhangúlag megválasztalak.

A c ónakázó-egylet e hó 8 án tartamija évi rendes közgyűlését, melynek lefolyásáról a jövő számban.

Szentgróthi.

Lepsény, márcz. 6.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Lepsényben f. hó-én Gliickmann J. ur egy táncz- mulatsággal egybekötött pikniket rendezett, mely

az utókor, sok szenvedés it megnyugtatta a sir ; martijainknak síremlékeit faragja már az utókor s Batthyány Lajos nagy alakjára suttogva mutat a csak sejteni tudó ivadék.

Bizony nagy ára volt e napnak ! De a győzelem, mit meghozott, még e nagy árnál is nagyobb.

E naptól számítja felszabadítását a magyar nép.

Áldva legyen azoknak hamva, kik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat!

K a c z é r s á g.

— Angolból. —

Kevés oly ember van. ki ne óhajtaná, hogy ismerősei, szomszédai barátai jól vélekedjenek róla s tiszteljék, becsüljék; s nem túlozunk akkor sem, ha nyíltan kimondjuk, hogy a nők a szépségök, vagy bárminő más kiváló tulajdonságuk iránt tanúsított hód latot igen kedves dolognak tartják. Még a legegyszerűbb falusi leány is, midőn legelőször hallja valamelyik falusi legény mesterkéletlen bókjait, hálás gyönyörrel pirul el, a vér a szó valódi értelmében tel s alá szökell ereiben és ez időtől kezdve uj, ismeretlen világ nyílik fel előtte. Érzi, hogy szépségének elbűvölő tehetségének őszintén kezdenek adózni s bármily tapasztalatlan és ártatlan legyen is különben, szerfölött csodálatos lenne, ha nem igyekeznék művelni és fejleszteni ama tulajdonságait, melyek azt szerzik meg számára, mi nekik annyi valódi örömet nyújt. És ha jól meggondoljuk e dolgot, ezt igen természetesnek fogjuk találni. Az élet minden bizonynyal elviselhetetlen teher lenne ránk nézve, ha nem éreznék, hogy létünk bármi tekindaczL'.a annak, hogy egyes egyének ellene tüntetőleg akadályt gördíteni akartak, sőt elfönmulatságot is rendeztek. — a 1 • >’ h.ui -Ikerült, — képviselve volt azon

a lepsényi Í!ileliigv.-i.L.a n gyobb része s a fiatalság uuy annyira, hogy a fényes vigság-, a fesztelen kedvű táncznak a reggeli 5 óra vetett véget. — Többek közt ott voltak: Goldman Janka, Sterk Mari, Glückmann Eszti kisasszonyok; Gabrielli Károlyné, Goldmann Mérné, Sterk Lipótné, Buchwald Edéné, Ungár Sámuel né úrnők sat. Különös dicséret illeti Glückmann J. urat t, nejével, kik előzékenységük és ismert vendégszeret-tűk általa vendégeket magukhoz tudták vonzani. Újházi.

Újdonságok.

— Lázadás Bándon. Ma éjjel, szombatra virradóra Bánd községben lázadásban tört ki a nép. A dolog története ez: Steinilcker ottani jóra való molnár nemrég megvett egy malmot s a volt tulajdonostól egyúttal az ottani katli. templomban birt padja használliatási jogát. Steinäcker eddig nem járulván a templom terheihez, a nép kidobta e padot a tomplomból s nem engedett újabbat sem állítani Steináckernek. Ez erre petitióval élt úgy a világi, mint az egyházi hatósághoz, s úgy a kö -.igazgatás, mint a püspök meghagyta a községnek, hogy e padot felállítani engedjék. A nép ennek is ellene szegült. Csütörtökön a szolgabiróság kiküldött 8 csendőrt, hogy a padot karhatalommal beállítsák. A lakosság nem foganatosította a parancsot, mire Kieczár szolgabiró 4 veszprémi napszámost küldött ki tegnap, péntek délután, hogy ezek beállítsák a padot s maga is kihajtatott a lázongok közzé. A nép nem hajtott Kieczár intő szavaira s mikor a pad be- allittatott, föllázadtak; rajt ütöttek a csendőrökre, roppant verekedés fejlődött ki, miközben sebesülés is történt. A csendőrök eközben 8 lázongót elfogtak $ Klecz.ir szolgabiró Veszprémbe hajtatott katonaságért. Ejfélután 1 órakor 30 fegyveres honvéd rohamlépésben indult Bálnára s fél 3 órakor már ott voltak. A lázadás még tartott s az újabb Ösz- szeütközés alkalmával ismét 4 lázadót fogtak el s kísértettek be Veszprémbe. A katonaság most is Bándon van. A lázadók megtörtek s az izgalmat rémület, bánat váltotta föl. — A lázadás hire Veszprémben óriási izgalmat keltett.

— Kiigazításul. — A „Veszprém“ czitnü hetilap f. é. 9. számában az álialain beadott „Rekviem báró Fiáth Ferenciért czimü közlemény annyira megnyirbálva jelent meg, hogy eredeti értelme fejre van állítva. Miután a lényeges adatok belőle kihagyattak és a főrabbi ur iránt megőrzött tiszteletem is parancsolja, hogy miattam az ő nemes intencziói más színben föl ne tüntessenek : kérem tek. szerkesztő urat, hogy — ismerve többszörösen tanúsított előzékenységét — jelen soroknak a „Veszprémében megjelent ebbeli közlemény kiigazításául t rt engedni szíveskedjék. A veszprémi izr. imaházban kegyektteljesen emlékezett meg főt. Hochmuth Abr. főrabbi ur bold, báró Fiáth Ferenczről a febr. 28-án tartott isteni tisztelet alkalmánál mondott prédikácziójában. Folyó hóban (Ádáij v.m a mózes vallás alapítójának Mózesnek halálozási évfordulója. A veszprémi izr. „Chevra Kadisah“ (szent-egyesül.u.) ezen napot külön egyházi beszéddel szokja megünepeltetni. Jelen évben főrabbi urunk megadia ezen alkalmat, hogy a kegyelet adóját lerója az elhalt nagy férfiak irányában is, kiknek áldásos működésére a magyar zsidóság hálával és tisztelettel tekinthet föl. Mint ilyent első sorban a még fájó emlékezetben levő szeretett főispánunkat, báró Fiáth Fér e n c z e t említi föl, kinek érdemeiből egy hervadhatatlan gyönyörű virágot mutatott be az ájtatos gyülekezetnek kegyelete és tisztele;e jeléül. Távol legyen tőlem — úgymond — hogy én Istenben boldogult főispánunk bokros érdemeiről, melyeket magas állásában hazánk jólétének előmozdítása körül viharos és békés időkben magának szerzett, itt ez alkalommal egy hű képet feltárni akarnék. Ez nem tartozik tisztemhez és ezeknek érdemleges méltatása m is egyéb hivatottaknak föladatát képezi. Jelen esetben csak rámutatok azon érdemekre, melyeket magának mint ember a szó nemesebb értelmében szeizett és a melyekért bennünket szeretetne, tiszteletre és örök hálára lekötelezett Nemes szivében az ethika nem olvadt föl a hazaszeretetben. Lángoló hazaszeretete mellett megőrizte a tiszta ember és i észre nem hajló igazságszeretetet. Szóló továbbá négy dologról tesz

tetben más valakinek hasznára válik ; ha nem látnok, hogy van bizonyos hatalmunk mások fölött, de már hogy jó, avagy rossz irányú hajlamunk-e : az teljesen mindegy. Midőn egy férfi bókokat mond egy nőnek, ez által elismerte nála e hatalom létezését, s a nőnek tudomására adá, hogy ő ha tán különálló egységet képez is a megraérhetleu világegyetemben, de ez az egység semniiesetre sem — zérus. Mindnyájunk által jól ismert tény, hogy vannak naiv leányok, kik a szegény fiatal embereket épen úgy el tudják kínozni, mint akár a legműveltebb salon-hölgyek; úgy játszanak velők, mint a macska az egérrel s utoljára is eldobják őket, mint valami megunt játékszert.

De hát mindez miért volna meglepő ? A közönséges nő eszmeköre, szellemi világa és tevékenysége igen szült határok közé van szoritva. Nem válhatnak mindnyájan híresekké, mind ünnepelt írónők, vagy festők, zenészek, vagy s/.inészek; és napjainkban különben is még feltűnő, ámbár indokolatlan előítélettel vannak legtöbben ama törekvés iránt, hogy a nők mindenesetre csakis magasztos társadalmi rendeltetésük és hivatásuk korlátáin belül nyilvánosan szerepelhessenek. A legtöbb, mit a nők nagy többsége tehet, kik egyszerű, közönséges érzelemmel vannak felruházva, de valami feltűnő, kiváló tehetséggel nem dicsekedhetnek, abból áll, hogy szép csöndesen otthon ülnek s várnak, mig a véletlen oly valakit vezet körükbe, kitől valami okosabbat, kiválóbbat is tanulhatnak. Ők nem indulhatnak el, hogy hírnevet, dicsőséget keressenek maguknak, vagy más szóval; hogy maguk iránt csodálatot, hódolatot gerjeszszenek, a mi pedig — valljuk meg őszintén — egy-két erősebb, határozottabb és talán büszkébb lel-