Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-14 / 7. szám

Veszprém, 1885.

Ötödik évfolyam. 7. sz.

Szombat, február 14.

IBM ima BEI?

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre

......................6 frt — kr.

Fé

lévre.......................3 frt — kr.

Negyedévre . . . • 1 frt 50 kr.

Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadóhivatalban. /

Olcsó pénzpiac z. 1

(Közgazdasági tanulmány.)

A nemzetek vagyonosádásának hévmérője a földbirtokosok anyagi helyzete. Az anyagi jólét a nemzeti vagyonosodást, az anyagi ínség, a közelszegényedést tanúsítja.

Az egyéni jólét, a nemzeti vagyonosodás s igy a nemzet virágzásával egyértelmű s oly szorosan függ össze, hogy az utóbbit előbbi nélkül képzelni nem- zetgazdásznak nem lehet, nem szabad, de nem is tudja.

S az egyéni jólét, a napi szükségletek fedezetén felül való megtakarított tőke termelését föltételezi.

Hol tőke nincs, ott nem lehet egyéni jólét s nem lehet nemzeti vagyonosodás, sem nemzeti felvirágzás.

A tőke a tengely, mely körül a nemzeti, az állami lét kereke forog, a tőke mozgató ereje az államszerkezetnek.

A tőke-hiányt, az egyéni tőkehiányt pótolni kell minden áron, hogy az egyéni jólét alapja meglegyen. E pótlásról gondoskodni kell minden áron, hogy az egyéni jólét alapja meglegyen.

Gondosko dni kell pedig oly módon, hogy az a töke, mely bizonyos tekintetben közvagyont képez, hozzáférhető és pedig lehetőleg könnyen hozzáférhető legyen mindenkinek, ki azt igénybe venni óhajtja vagy kénytelen]

A tőkének ojggúmk kell lenni.

Kétségtelen, hogy minélinkább igénybe van véve valamely árúczikk, annál drágább; és kétségtelen, hogy a póuz, — a tőke, ez leginkább igénybevett árúczikk, s igy ez a legdrágább is. Pedig épen ennek kell a legolcsóbbnak lenni, mert ennek drágasága drágítja meg a többi áruczikkeket, mig ennek olcsósága lenyomja a többi áruczikkek árát is.

Olcsóvá kell tehát tenni a pénzpiaczot, hogy /hozzáférhető lehessen.

De miként ? Ez az a nehéz kérdés, mely a nemzetgazdászokat foglalkoztatja; mert belátják, hogy a jelenlegi pénzpiac oly drága, hogy azon a kisbirtokosság, a földinm ő osztály, az iparosok, kik pedig leginkább keresik ftl a tőkepiaczot, hozzá nem juthatnak; — vagy ha ij én, csak a legnagyobb áldozatok árán.

Ezen segíteni kell.

A meglevő pénzintézetek nem felelnek meg a kívánalomnak, mert még legolcsóbb pénzintézet is, mely csak 5 százalékon áulja is pénzét, pedig ilyen is ícsak elvétve akad egy-kjettő az országban, fölötte drága ; — a pénznek net* szabad drágábbnak lenni,

,1

TAR

Pattant hurok.

i.

Megőszültünk, bizony meg;

Az idő őszre jái!

Már nem szól a pacsirta,

De a kuvikmadár —

Már nem a jövő' biztat,

A múltak árnya int:

Amint a múltból lettünk,

Oda leszünk megint!

II.

Jön az éjfél lassan-lassan ;

Óra után óra jő . . .

Óra lelke halkan dobban,

Halkan múlik az idő.

Évről évre fogy örömünk S nő a csöndes bánatunk — h ogy az élet . . . lassan-lassan Észrevétlen elmúlunk !

Kompolthy Tivadar.

Szerkesztői kegyes elmélkedések.*)

(Kompolthy Tivadarnak, a „Veszprémi Független Hírlap« szer- kesztojének.)

Kedves öcséin !

ÖtT6n és néh% éves htt barátom, lelkem fele

szertesl^kneTtófi™tt1elkeefÍ'í9br- 10'^ fámából. Válaszul Hírlap“-ban Ä A a ,?J8«?ré™ Független

Meg jelen minden szombaton.

Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők.

= HIRDETÉSEK és NYILTTEREK =

a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg.

Szerkesztőség:

Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között.

mint legfölebb egy-egy és fél százalékosnak, különben nem teszi inog azt a szolgálatot, amit attól várunk, hogy a vevőnek hasznot hajtson. A törvény által engedélyezett 8 százalékos pénz már drága, ezzel az, kinek pénzt vennie kell, nem fog boldogulni soha, mert ily drága pénz megkétszerezi az egyéb áruczikkek árát; a 8 százalékos pénz 16 százalékossá teszi az egyéb árukat, ez pedig uem lehet a közönség jólétére irányulva.

Tehát olcsóvá kell tenni minden áron a pénz- piaczot.

S miként lehet az ?

Államosítsuk a pénzpiaczot.

A legközelebb kibocsátott tőzsdei szabályzat jóval szállította le ugyan az áruczikkek közvetítéséért járó dijakat; de ezzel még koránt sincs minden meg- téve, mi ezen a téren égető szükséggé vált, csupán egy lépés a javítás felé, ennél tovább kell haladnunk, s államosítanunk kell a pénzpiaczot.

Ha az állam maga mint első tőketulajdonos, veszi kezébe a nemzeti pénzpiaczot, akkor ennek módjában lesz nem 4,5, 6 és 7,sőt magasabb, hanem 1 legfölebb V/2 százalék mellett pénzt adni, mert neki nem kell saját háztartására is gondolni, árujának elárusitása alkalmával, s csak forgatója lesz a közvagyonnak s igy előmozdítója a közvagyonoso- dásnak. Sőt tovább megyünk s azt állítjuk, hogy az amortizáczióra adott állami pénzek is jobban előmozdítanák a közvagyonosodást, a kisbirtokos, földmi- velő osztály anyagi jólétét mint bármely magánintézet, — még a m. földhitelintézetet is ide számítva, — amortizáczionális pénzét.

Államosítsuk tehát a pénzpiaczot, s ez által olcsóvá teszik azt, s ha az meglesz, megszüli a közvagyonosodást, mely a nemzet felvirágzását vonandja maga után.

Palotay Ákos.

Veszprém város rendészete.

i.

Szabályrendelet,

a szemét kihordás, pöczegödrök tisztítása, valamint az utczák és közterek tisztántartására vonatkozólag.

1. §. A ház külső és belső részeinek valamint a ház előtt alkalmazott járdának tisztántartása a helyben lakóháztulajdonost, esetleg annak megbízottját terheli. — Köteles házát és udvarát folyton tisztán tartani, az összegyűlt szemét, — trágya — és árnyékszékürülék kihordásáról gondoskodni, a csatorna — és árnyékszékek fertőtlenítését a hatóság rendeletéhez képest eszközöltetni ; télnek idején a ház mentében levő járdáról a havat és jeget, különben a sarat és szemetet eltávolítani, sikamlós időjárás esetében a járdát kőpor,

— fürészpor, — vagy hamuval behinteni s egy általában mindazon intézkedéseket megtenni, melyek a közegészség és köztisztaság érdekében szükségesek.

2. §. Minden háztulajdonos tartozik jelen szabály- rendelet életbeléptét követő 3 hó alatt háza belterületén a szemét, — hulladék, moslék, — esetleg állati trágya befogadására alkalmas csukott tartályt, illetve fedély- lyel ellátott szemét, vagy trágyagödröt alkalmazni mely utóbbi akkép készítendő, hogy abból a ló ki ne foly- hassék; — ehhez képest szemétnek, — hulladéknak,

— mosléknak, — trágyának, — hónak, — sárnak utcza vagy nyilvános térre való kihordása, kiöntése, magán vagy közcsatornába való behányása, úgyszintén bárminő tisztátlan folyadéknak az utczára való kifolyatása tiltatik.

3. §. Az árnyékszékek csatornázott utczában, s ott hol a körülmények engedik, az utczai csatornázással zárt földalati csatornával összeköttetésbe hozandók, ott pedig hol ezt a körülmények nem engedik apöcze- gödör a köztisztaság és közegészségügy követelménye- nyeinek megfelelőleg létesítendő s az árnyékszék ürülék évenkint legalább egyszer, a trágyagödrök tartalma pedig az összehalmozódás kikerülése végett a viszonyokhoz, járvány esetén a hatóság rendeletéhez képest kihordandó.

4. §. Az árnyékszék ürülék csak teljesen elzárt és vízhatlan hordókban engedtetik meg 8 a kihordás April 1-től Októberhó 1-ig, esti 10-től reggeli 5 óráig Októberhó 1-től, Aprilhó 1-ig, esti 9-től reggeli 6 óráig foganatosítandó.

5. §. A házak belterületén nagyobb menynyiség- ben összegyűlt, vagy a tetőről, lehányt hó, úgyszintén az árnyékszék ürülék, szemét és trágya, valamint építkezések alkalmával mindennemű hulladék, a városi hatóság által kijelelt helyekre, vagy gazdasági czé- lokra leendő felhasználás végett a magántulajdont képező ktilbirtokra, mely esetben az árnyékszék ürülék szalmával kellően befödendő — hordandó ki; a kihordásra oly kocsik alkalmazandók s oly rakodás eszköz- lendő, hogy vitel közben a kocsik tartalmából az utcára mi sem hulljon.

6. §. Vendéglősök, korcsmárosok a szalmát és ganajt, mely a vendéglőjük, vagy korcsmájuk előtti téren megálló kocsik után visszamarad, hasonlókép a rendes árulók (kofák) a piaczon a szemetet, melyet hátrahagynak naponkint, eltávolítani kötelesek.

Építkezéseknél az utcza vagy téren összegyűlt törmelék, hulladék az építkező fél által naponkint eltávolitandó valamint a favágásra használt utczai térlet az illető vágató fél által még az nap megtisztítandó.

7. §. Csatornázott utczákban az esővíz az utczai csatornába vezetendő, nem csatornázott utczákban az esővíznek az utcza folyókájába való olynemü elvezetése engedtetik meg, hogy az esővíz az utcára, vagy térre ne folyhasson.

8. §. Utczát, házat és köztereket vizelés által, vagy egyébként bemocskolni tilos.

9. §. Lovakat és szarvasmarhákat heti és országos vásárok kivételével az utczán, vagy köztéren etetni, vagy azokkal czéltalanul állani tiltatik.

10 §. Az 1 —7 §-ig felsorolt kötelezettségek elmulasztása,. vagy nem kellő időben való teljesítése.

Kéziratok vissza nem adatnak.

úgyszintén az ott tiltott cselekmények elkövetése eseté ben az e végből szükségessé vált tendők az illetők költségére a városi hatóság által haladéktalanul foganatosíttatnak s ezenfelül a 13§-ban említett pénzbünte téssel sujtatnak.

11. §. Az utczák, közterek és átjárók tisztítása, a nyári hónapokon keresztül az utczák öntözéséről szóló szabályrendeletben megnevezett utczák locsolása, valamint az utczai szemét és söpredék kihordása a város terhe.

12. §. Ezen szabályrendelet egy-egy példánya minden háztulajdonosnak azzal kézbesítendő, hogy a helyben nem lakó háztulajdonosok a házuk felügyeletével megbízott s a jelen szabályrendelet alapján felelős egyént a rendőrkapitányi hivatalnak 15 nap leforgása alatt bejelenteni kötelesek.

13. §. A szabályrendelet 1—9 §§-ai ellen vétők az 1879. XL. t. ez. 125 §-a alapján kihágást követnek el és 50 krtól 20 frtig — járvány esetén 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel ennek behajthatlansága esetén a kihágást büntető törvénykönyv 22 §-ához képest megfelelő tartamú elzárással bűntetteinek.

14. §. A pénzbüntetések, a mennyiben a kihágásokról szóló 1879. XL. t. ez. alapján szabatnak ki, ennek 12 §-ához képest az 1878 V. t. c. 27 §-ában megnevezett czélra különben pedig Y. v. szegény alapjára fordítandók.

15. §. Jelen szabályrendeletben elősorolt kihágások eseteiben I. fokon a város rendőrkapitánya, esetleg a városi tanács által megbízott városi tisztviselő II. fokon az alispán és III. fokon a m. kir. belügyminister jár el.

16. §. A szabályrendelet végrehajtásával a város rendőrkapitánya bizatik meg.

Jegyezte: dr. Bezerédj.

II.

Szabályrendelet

az elhullott állatok, vagy talált hullákra vonatkozólag.

1. §. A ház tulajdonosa, illetve ott a hol a tulajdonos házában nem lakik, a ház felügyeletével megbízott egyén, ilyen nem létében pedig a ház bérlője vagy bérlők kötelesek a házban, az azzal összefüggő helyiségben, vagy közvetlen a ház, vagy helyiség előtt talált állati hullát, ha az tulajdonukhoz tartozott, a 2. §-ban előszabott módon eltakarittatni, ellenkező esetben pedig a talált állati hulla iránt a rendőrkapitánynak azonnal jelentést tenni.

2. §■ Kisebb dögök, minők macska, házi nyúl és szárnyasok az épület belterületén levő szemét, vagy trágyagödörben, de legalább 1 meter mélyen eláshatok, minden más dög azonban a városon kívül e végből a hatóság által kijelelt helyeken s rendszerint a városi gyepmester által 2 meter mélyen elásandó.

3. §. A város belterületén de nem az egyes magán épületek belsőségén talált hullák eltakarittatása iránt a rendőrkapitányi hivatal, az épületek beltelkein talált bullák eltakarittatása iránt a ház tulajdonosa, illetve ott, a hol a tulajdonos házában nem lakik, a ház felügyeletével megbízott egyén, ilyen nem létében pedig a ház bérlője vagy bérlők kötelesek gondoskodni.

Cassius, a „Somogy“ második számában kiadta Födő János veszprémi fazekasnak a b.-füredi utón tett végrendeletét, melyben ennek egyik pontja öcsémet teszi úrrá, a boldogult cserépmüvész házára betáblázott adósságait ráhagyván, csak egyet kérve annyi hagyományért: hogy a „Veszprémi Független Hírlapiból küldjön után na egy t. példányt a másvilágra!

Édes öcsém! Ön a lelki és testi kínok közt meg- szamaritlanitott Fazekas jó indulata felett annyira megijedt, hogy minden elő nem fizetett előfizetője Hamlet árnyaként jelenvén meg előtte, rám küldi őket, midőn magam is tele vagyok a „Soll und Haben“ könyvében örök emléket hagyott kísértetekkelA végrendelet fentebbi pontjának nyomása alatt kifakadásának törvényszéke elé idéz egy nagy hasú adófelügyelőt, kinek emberei beretválni mentek a hírlapkiadókat, kik az irók verejtéke s átvirasztott éjeinek jövödelméből a földi paradicsom „függő kertjében“ élvezik szultáni kényelemmel a dús aratás öröké virágzó narancsfáinak illatát.

Megidézi a hírlap hirdetéseket gyűjtő uzsorásokat, kik 20—30 százalékra dolgoznak a szerkesztő s laptulajdonosok bőrére, — megenged édes Colléga! ha lapjának tárczájában hozzám Írtakra elmondom kegyes elmélkedésemet.

*

Hajdan? és most?

E közt a két szó közt akkora távolság és akkora különbség van, mint ide a Ferencz József föld ; > mint a lyoni selyem, meg a trencséni tót szűre közt:

íme ő exczellentiája a „hajdan“ ! Bemutatom

udvarképessége, democratikus hajlamai és csillogó ruhájában, minőt a mai időben már sem nem szabnak, sem nem viselnek.

Az ország összes vidéki magyar lapjainak szerkesztői (de tán a fővárosiak közt is) én vagyok folytonosságban egy lap mellett a legrégibb szerkesztő, XX. évtől fogva szerkesztvén a „Somogy“ politikai lapot !

Nos? van-e régibb az országban, álljon elő, hadd sietek ölelésére, mert az valóban ölelni való ember, ki ennyi év viszontagságai, jégverései közt ma még él és megállt.

Hej kedves szép öcsém! midőn én a győri lapba Labora név alatt Írtam, s utóbb szerkesztővé lettem, akkor egészen más világ volt.

Elmebetett az ember 30—60 mórtföldre, hogy nem talált egy vidéki szerkesztőre, most pedig annyi van, mint a tavali lencsében a zsizsik; nem csak a lapot magát eszik meg, de egymást is !

Tehát nem csodálom panaszát édes öcsém, hogy az adóért háborgatják ; hogy előfizetői nem fizetnek.

Az előfizetőt most úgy kell kihúzni vörös számokkal, mint a nagy ternót, már t. i. azt, a melyik fizet; mert nem fizető, de buzgó olvasó van elég.

Az adószedők, végrehajtók, az állam óriás gépezetében ez örökké mozgó kerekek, melyeket a mi héjunkkal kennek folytonosan, s mégis örökké nyikorognak ! 1 Gf. Szapáry ő excellentiája meglöki a főkereket s megindul, a többi ezzel kapcsolatban aztán országszerte járja a körtánezot, mint a „Peleskei Nótáriusában a vasasnémetek, mig hasra nem esnek ! Nem azért ám, hogy tán megszűnt a vérkeringés bennök !

Én |sem adófelügyelőt, sem végrehajtót koporsóban még nem láttam, mert hát ezek olyan bosszuéletüek, hogy Methuzsálem bátran beállhatott volna unokájuknak.

Nem csudálom tehát, ha ezekből öcsémhez is jut egy-kettő, aki kincs után fut, csakhogy édes öcsémnél olyan lehet — leírása után szólva — a kincs, mint a szegény embernek a — nincs !

Mikor én hozzákészültem hajdanában e pályához s kezdtem a tollat kegyezgetni, mint a pelyhes madár, mikor repülni készül, — akkor még nem volt ez a szó : „adó“ a szótárban. Zalamegye Forintosa irta bele legelőször. Elküldtem 50 drb veróbfejet a bíróhoz, ez kitett 50 krt; a kanveréb fej két krt számított s volt idő, hogy a lehintett ocsura oda csalván a verebeket, egy duplázással egész évi adómat is leróttam, pedig nem laktam Terebesen. — Leteheti most édes öcsém nem csak a veréb, de a maga fejét is az adószedő asztalára, még sem elég.

Akkor még a Balaton-partról Kanizsára küldtük a gabonát eladni; egy kila zab volt egy ezüst huszas, a fuvar meg odáig kótp. forint. Ha elvittek 12 zsák zabot, még is maradt hit húszasom, mely akkor többet ért, mintha most eladok 100 mm. 10 frtos búzát 7 frton, s minden métermázsán veszitek 3 frtot!

Aztán az ezüst, ezüst volt! Midőn meglátta a réz két garasos az ezüst lázsiást, már messziről levette a kalapját és süvegelve akkorát köszönt, hogy megalázkodásában két krajezárossá lett. Az ezüst felvitte a nemességet a hetedik, tizedik generatióig, mint most a kamarások! De a mostani? olyan az erezek közt, min