Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-19 / 51. szám
Veszprém, 1885. ÖtödilCévfolyam. 51. sz. Szombat, deczember 19. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre . ....................6 írt — kr. Fé lévre...............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Meg jelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSÜK és NYILTTEREK _ a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyiltte'r petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között._______ Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A „Veszprémi Független Hírlap“ az országgyűlés előtt. Veszprém, decz. 19. Harabasevszky veszprémi adófelügyelő rablási bűnügye, most, egy év múlva másodízben, foglalkoztatta az országgyűlést. Szápáry pénzügyminiszter f. hó 14-én, öt negyed év múlva felelt végre Györffy Géza ur, a nagyvázsonyi kerület derék orsz. képviselőjének ez ügyben hozzá, tavaly okt. 17-én intézett interpellácziójára. A rablás tányéré még hűen emlékezhetik a közönség. Hiszen oly általános volt a felháborodás nemcsak itt, de szerte az országban, hogy még a bécsi lapok is vezér- czikkeket Írtak róla. Az eset az volt, hogy egy Húber nevezetű egyén, az akkor Veszprémben állomásozott lovashonvédség alezredese, az Eötvös- Kisovits választáskor, anélkül, hogy parancsnokló tiszt lett volna, vagy a választási elnök erre engedélyt adott volna, minden legkisebb ok nélkül rárontott az ő lovasaival a biztos győzelemnek ujjongó ellenzéki választók közé s 14 embert letiporván, összevagdalván — megakadályozta az ellenzéki tartalékválasztók leszavaztatását s eközben a kormánypárt hirtelenében összeterelt néhány szavazót s kilencz többséget összehevenyészvén — az ellenzéki pártelnökök minden tiltakozása daczára, lezárták a választást s kihirdették a kormánypárt 9 többségnyi győzelmét ! Ezt csinálta Huber alezredes. Ez volt az ő attakja. Aztán jött a „Veszprémi Független Hírlap“ attakja Húber urra. A lap minden bel- munkatársa hónapokon át kifogyhatatlan volt Húber ur dicséretében. Húber ur zsebredu- gott mindenkitől mindent. Azt tartotta: Still sein, und weiter dienen! Athelyeztetésekor Pápára azonban azt gondolta, hogy jó lesz mégis a látszat kedvéért egy riposztot reszkierozni a vakmerő szerkesztő ellen, a bucsubankett alkalmából. Természetes, hogy Húber csizmadiafogása újabb kátyúba rántotta őt; a hírlap oly sikerültén megmosta, amint csak a választáskor a portepéjára esett piszok kívánta. A lap okt. 11 -iki számában várták előreláthatólag, Húber ur teljes fotográfiáját. Hát próbáltak a lap ellen is egy attakot. A felelős szerkesztő Budapesten volt; igy az idő épen kedvező volt — egy közös erővel rendezendő konczen- trált svihá k-a 11 a k r a. E czélra fölbérelték Harabasevszky adóT Alkony. Még egyszer szóljon az a dal A régi boldogságról . . . Még egyszer hallják éneket A boldogabb világról . . . Még egyszer égjen szivem, ah, Az álmok rózsapirján; S aztán sirassa alkonyát A vesztett éden sírján . . . Fenyressy Ferencz előadása, HULLÁM. Tartotta a »Polgári Társaskör“ könyvtára javára. — Ismertetés. — Nehezen teljesíthető parancsnak mondja felolvasó a „PolgáriTársaskör“ parancsát, mire felszólították: „csevegni, valamit valamiről“. Mi ehhez képest a nehéz kötelességektől sújtott hűbéri korszak, a hol a hűbéresnek, valahányszor urát jött meglátogatni, minden harmadik lépést hátrafelé kellett tenni; — vagy mint a genfi tó körüli jobbágyoknak, karókkal kellett éjjelenkint őrködniők, hogy a — békákat elhallgattassák; vagy mint némely délsziget hűbéresének olyan kanárit kellett szerezni, melynek egyik füle fehér, a másik fekete legyen ? ! Szóló aligha tud megfelelni a kívánt „csevegésinek. Könnyebb drámát írni, mint csevegni pláne annak, kinek felügyelőt s a „Sunyi“-szerkesztőt, a megha- g}ratikok napszámos tollasát. Harabasevszky vakmerő is, gonosz is, buta is. Ha ez a három tulajdonság együtt van, — kész a rabló. Hát úgy csinálták a dolgot, hogy miután a szerkesztő nincs Veszprémben, Harabasevszky azon a czimen, hogy a lap tulajdonosa az államnak illetékpénzzel adósa, őa szerkesztő czimére Ee- jérvárról érkező okt. 11-iki lappéldányokat elkobozza, lefoglalja — a vasúton. Másnap aztán persze nem fog megjelenni a „Huber- botrány“-czikkü lap, hanem megjelen helyette a „Veszprém“ czimü kitartott sunyi-lap s ebben majd „Fölfordult világ“ czim alatt, a választás véres merényletét elkövető svihákok dicsőítésével egy füst alatt, az ellenzéki Kompolthy újságírót, ezt a „mindeneken uralgó félistent letaszítják az ő trónusáról.“ (Lásd a „Veszprém“ 1884. okt. 12. lapját.) A véletlen máskép akarta. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztője aznapon, mikor Harabasevszky minden magán birtokjogi- s minden sajtótörvényt lábbal tiporva: a hírlapot, fegyveres erővel elrablotta — aznap este Budapestről megjött s másnap reggel Harabasevszkyt e gazságért személyesen felelősségre vonván, figyelmeztette őt a merénylet főbenjáró, súlyos következményeire. Harabasevszky butasága azonban fölözte a törvények iránti tiszteletet s igy a szerkesztő a legrövidebb utón végzett ezzel a hivatalos fogdmeggel. Lefizette saját pénzéből a laptulajdonos állítólagos illetékhátralékát, s a lap, a Harabasevszky-rablását jelző külön nyomtatvány nyal együtt, megjelent. Pár nap múlva G y ő r f f y ur az ország- gyűlés elé vitte e hallatlan gazságot, milyen Szápáry pénzügyminiszter konstatálása szerint is, eddig még soha nem fordult elő, s interpellálta ez ügyben a pénzügyminisztert. Szápáry ur szigorú vizsgálatot rendelt el ez ügyben, mely egy évnél tovább tartott. Múlt hétfőn végre az országgyűlés elé került ismét. Szápáry ur válaszolt. íme az ez ügyre vonatkozó „Országgyűlési Napló“ hiteles kivonata, melyet a kormány hivatalos lapja, a „Nemzet“ is szó- szerint közölt: Elnök: Most következik a pénzügyminiszter ur válasza. Szápáry Gyula gr. pénzügyminiszter: T. ház! Györffy Géza képviselő ur már régebben in- terpellátiót intézett hozzám. Azonnal nem adhattam meg a választ, mert az ügy-állásnak utána kellett járnom. Későbben pedig a képviselő ur, midőn lcész voltam megadni, nem szorgalmazta; feltartottam tehát a választ azon időre, amikor kívánni fogja. A legutóbbi napokban szorgalmazván a képviselő ur a válasz megadiísát, van szerencsém azt a következőkben megadni. (Halljuk!) mint neki ez este is „Huszár“-osan véges „Végli“-ig kellett korteskedni a jegyző-választás érdekében, s kinek — inig az alispán meg nem mondja, fejét kell törni azon, hogy a deve- cseri, zirczi s enyingi szolgabiráknak megszavazott 150 frtot h o n n é t fedezze a nemes vármegye ? Csak az, ki mint a szabadban szabadon csicsergő madárka, szárnyakat köthet hóna alá, hogy e világ sivár üzelmein tulemelkedhessék, csak az képes ellesni és utánozni az erdő mélyében fakadó, napsugárral enyelgő kicsi kis pataknak csevegő habjait. És még a madár is, mikor — előadást tart, nem cseveg, de vagy énekel, mint a csalogány, s énekel, mert érez, — vagy pedig csiripel, mint a veréb, csiripel, mert éhes. — Egyébiránt tudja szóló, hogy nem annyira az ő előadása, mint inkább az a másik előadás vonzotta a közönséget, melynél néma ugyan az ajk, de beszél helyette a szív, csattog a kedély, s szívnek, fülnek, lábnak, csevegve cseveg a hegedű. A tánczról emlékezik meg, mely mindenütt szerepel. Maga a világ is, mi más, mint egy nagy táncz, egy nagy maskara-bál, a hol az egyik egész,- a másik fél álarcz- ban jelenik meg, a hol tudósnak öltözik a szamár, g erénytógát visel az ördög; a hol csalnak és csalódnak; a hol az verdesi mellét pimasz gőggel, ki a közjóért mitsem tett; a hol Álba herczeg, Haynau beszélnek emberiségről, Torquemada a vallási türelemről; a hol a czárok, zsarnokok hirdetik a népek jogát, szabadságát, s a hol Gregoroviusok vannak, kik Borgia Lucretia szeplötlensége mellett törnek lándzsát. Ilyen őrült maskara-bál az — emberiség tragi- co me diája, melyről Fenyvessy tovább egy óránál értekezett. Nevetségesnek tartja jobbnak állitni a XIX-ik századot, mint a többi XVIII-at. Refrainként ismételve felhozza, Az interpelláló képviselő ur azt kérdezte tőlem, van-e tudomásom arról, hogy egy laptulajdonos 180 frtnyi követelése kielégítése czéljából a r Veszprémi Független Hírlap f. évi 44. számának összes példányait az ottani adófelügyelő, rendőri közeg közbejöttével, a vasúton lefoglalta? Ez az eset, a kérdéses interpellátió által jutott tudomásomra. Megejtettem ez ügyben a vizsgálatot, melynek eredmény e a z volt, hogy az eset csakugyan m cg tört én t. Minthogy azonban én ezen esetet, mint törvénybe ütközőt határozottan helytelenítettem, magát az eljársát is feloldottam és utasítottam az illető közegeket, hogy ily eljárástól jövőben tartózkodjanak, mert a sajtótermékek lefoglalása a törvény szerint csak a vizsgáló biró által rendelhető el. A múltban még ilyen eset nem fordult elő, a jelen esetben helytelenitettem, jövőre tehát nem fog előfordulni, ennél fogva kérem a t. házat, hogy méltóztas- sék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Györffy Géza: T. ház! Azon visszaélés, mely miatt még a múlt évben voltam bátor a t. pénzügyminiszterhez interpcllátiót intézni, 1884. október 14-én történt, amidőn ugyanis a „ Veszprémi Független Hirlapu-nak az előfizetőik számára szánt példányait lefoglalták. Ama válaszból, melyet a pénzügy- miniszter volt szives adni, — csakugyan érett megfontolás után, mert több mint egy évig vártam utána — megértettem, hogy ö helyteleníti az eljárást. He úgy látom, hogy e helytelenítés inkább az eljáró végrehajtó közeg cselekedetére irányult. Nincs ugyan kezemben azon interpéllátió szövege, de határozottan emlékszem, hogy én főleg azt helytelenitettem, hogy ez eljárás a veszprémi adófelügyelő utasítására történt. Miután azonban a pénzügyminiszter válasza ezt nem czáfolja meg, és miután csakugyan szives volt, ez eljárást desavouálni: én válaszát, mint erkölcsi elégtételt elfogadom és tudomásul veszem. (Helyeslés.) Szápáry Gyula gr. pénzügyminiszter: Felvilágosításul még egy par szót kívánok megjegyezni. — Megfontolásra nekem nem kellett annyi idő, mint a t. képviselő ur mondja. Én már régebben említettem neki, hogy ez ügyben a vizsgálatot elrendeltem. De minthogy a választ ő maga nem szorgalmazta, nem adtam meg. Ami a helytelenítést illeti, az nem a végrehajtó közeg, hanem tisztán az adófelügyelő ellen irányult. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur a választ tudomásul vette; azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház is tudomásul vette. (Helyeslés.) íme, igy mutatta be ezt a veszprémi zsebrák adófelügyelőt maga a kormány. Az ő saját legfelsőbb fóruma, a pénzügyminiszter. A mi elégtételünk teljes. Fénjres az — mert anyagi és erkölcsi sértetésünk nagymérve ilyent provokált. Szápáry ur igazság- szeretete amint súlya teljével bünteti azt az alávaló jogtiprást, ép oly igaz méltánylattal tűnteti ki ügyünk igazságát! Szápáry ur önérzetétől, jogtiszteletétől, igaz érzületétől vártuk ezt. Feltétlenül vártuk. Nemcsak rólunk volt szó, de a magyar alkotmányos szabadság legsarkalatosabb törvénye» az 1848-iki sajtótörvényről volt szó. 0 megtorolta a törvénytiprást. Fogadja köszönetünket! hogy: „Ki meri állitni, hogy z jelen században már leliámlott volna az emberről a régi bőr, hogy máskép formálódtak volna az agy rostjai, s hogy ki lenne cserélve az emberi szív, s benne a vér másként lüktetne, mint — XVIII egész századon keresztül.“ E tételt bizonyítja be. Felhozza a — boszorkányokat s bübájosságokat. Mikor okot keresnek az öldöklésre s ráfogták még a bibliára is, hogy az a boszorkányok létezését állítja, kiket ölni kell. Mikor egyetlenegy ember Bamberg- ben 600 emberre fogja rá, hogy boszorkányok, a mind a hatszázat megöleti. Mikor Franoziaországban, a párisi, toulousei, bordeauxi, dijoni stb. országgyűlések oly határozatokat hoztak, melyeknek következményei a legiszonyúbb vérfürdők voltak. Mikor Toulouseban 400 ember halt meg egyetlenegy mészárlás alatt, ráfogott „büvölés“ miatt. Mikor Remy naneyi biró azzal dicsekedett, hogy ő 16 év alatt többet 800 embernél vitt, mint boszorkányt, a máglyára. — Fel van jegyezve századának lennagyobb emberétől, egy apáczáról, hogy a kertben sétálva „elnyelte az ördögöt a salátával.“ — Egy nőt a színházban száll meg az ördög, s mikor a per tárgyalásánál az úgynevezett ördögűző („most védő fiskálisnak hívják“) összeveszett a vádló gonosz szellemmel („most királyi ügyésznek nevezik“) — a gonosz szellem kijelentette, hogy illetékességi kifogást nem lehet tenni, mert az ördög a saját házában, a — színházban találta a nőt! — A babo- naság jeléül, számos példa mellett felhozza Fenyvessy a XIV-ik századot, hol az akkor dühöngött fekete halál okául a nép — az akkor divatba jött hegyes orrú czizmákat mondotta. — Ismerteti Luther vallomásait a boszorkányokról. Elmondja, mily komolysággal írja le Búrt kapitány, hogy őt egyszer egy macska megtámadta, s mikor a macskának a lábát leHarabasevszky rablási bűnügye most a fegyelmi bíróság előtt van s ebből folyólag indittatik ellene az okozott anyagi- s erkölcsi kártérítés iránti kereset. Még egyre kell emlékeznünk. A hírlap-elrablást követő reggelen, 1884. okt. 12-én a „Veszprém“ czimü „megyei hivatalos“ zuglap a következő hirt hozta: Egy kis pikantéria. — Lapunk zártakor értesülünk, hogy a „Veszprémi Független Hírlap“ tegnapi számát, a lapban megjelent hirdetésekért beszedett, de az adóhivatalba be nem szolgáltatott, bélyegilleték biztosítása czéljából, a kincstár lefoglaltatta. Bizonyos, hogy „inkorrekt“ eljárásnak fogja tartani ezt, a magát minden tekintetben függetlenített „Veszprémi Független Hírlap“ ! Most tessék a becsületérző közönségnek ezt a sunyi-svihákságot összehasonlitani a Szápáry miniszter beszédével. Ezt irta saját sajtótörvénye eltipratása- kor egy magát „hirlapszerkesztőnek“ nevező egyén. Amazt mondta az ország szine előtt, a kormányt folyton támadó hírlap, mint sajtótermék védelmére — maga a kormány. És tessék most megítélni ezt a látványt. Mi nem mondjuk — gazemberségnek. De igenis azt, hogy a háromlevelű gyönyörű lóhere: A Sunyi-szerkesztő, meg a talmi-nagyságos adóinspektor, meg a vitéz Húber uraság most a tragikus végű attakjuk után bátran kezet foghatnak egymással s megveregethetik egymás svihákságos vállát! A magyar szent korona országainak vörös- kereszt egylete. Veszprémmegyei választmány. Felhivás. Köztudomású, hogy a Balkán félszigeten dúló háborúban miig nagy a szenvedő sebesültek száma. Le nemcsak a sebesültek szenvednek, hanem szenved a harezokban résztvevő minden katona, mert a harcz színhelye teljesen mivéletlen, lakatlan hegyekben van, hol a közlekedés nehéz, hol a katonának térdig kell sárban és hóban hegyen- völgyön gyalogolni s nehéz felszeretését czipeltii. Ha még hozzátesszük, hogy a katonák egy nagy része kellő meleg ruhával nem rendelkezik, hét számra meleg ételt nem lát: egész borzalmában előttünk áll a nyomor, mely Szerbia és Bulgária harezosait sanyargatja. Az emberbaráti kötelesség parancsolja, hogy e nyomoron tehetségünkhöz képest segítsünk. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar nemzet nagylelkűsége a jelen esetben sem fogja áldozatkészségét megtagadni. Egy darab meleg ruha, egy kis fehérnemű, avagy egy pár krajezár, melyet az adakozók a vörös-kereszt egylet pénztárnokának (Lr. Óváry vágták, vették észre, hogy az egy — vén asszony lába volt. Tehát a macskának vén asszonynak, s a vén asszonynak — boszorkánynak kellett lennie. „Ez az asszony hát nem szabadult meg oly könnyen — teszi hozzá Fenyvessy — mint a hogy Zemplén megyében egy 1703-iki évből felmaradt perben fel van jegyezve. Ott is egy 70 éves szüzet vádoltak boszorkánysággal; vádolták, hogy a tokaji hegyen tartott fényes boszorkány-bálon részt vett volna, sőt hogy még maga az — ördög is táncz o 11 vele. — A szegény aggszüz majdnem máglyára kerül vala, ha az akkori érdemes zempléni törvényszék még érdemesebb tollvivője, Keresztes Ferencz uram, meg nem koczkáz- tatja azon nézetét, — melyet ma is olvashatni a percsomóban — hogy ő a vádat el nem hiheti, mert egy — hetven éves szűzzel még az ördög sem tánczolhat!“ Majd a „felvilágosodott dicső uj kor“-ról emlékezik meg. Angliáról, Exeter városról, hol egy nőt felakasztanak, mert szomszédja egy éjjel egy nagy macskát látott bemenni hozzá az ablakon, s a kiűzött nő be is vallja, hogy a macska maga az — ördög volt. Bécsben Pleinacker Erzsébetet az összecsődült nagy néptömeg örömujjongásai közt ölik meg, mert bevallotta, hogy az ördöggel czimboráskodik, s már ötven év óta ő csinálja az időjárást. Felemlíti az orleansi szűz végzetét; e „phenomén jelenségét“, ki hadat üzen Isten — és a saját nevében az ellenségnek. Karcsú derekára köti Martell Károly kardját és fegyverül csak egy arany liliomos fehér lobogót vesz jobbjába, s fehérbe öltözve fekete ménen megjelen a felszabaditó sereg élén, s futva-fut előle az ellenség. Megmenti királyát, bevezeti a rlieimsi egyházba, megkoronáztatja őt, s — mikor befejezve isteni küldetését, visszavágyódnék szegényes gúny hójába, a kedves tölgyfák alá: —
