Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-05 / 49. szám

Veszprém, 1885.

Ötödik évfolyam. 49. sz.

Szombat, deczember 5.

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre

..............................6 frt — kr.

Fé

lévre....................................3 frt — kr.

Ne

gyedévre..............................1 frt 50 kr.

Eg

yes példányok ára 15., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban.

Megje 1 en minden szombaton.

Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.

HIRDETÉSEK és NYILTTEREK _

a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között.

Szerkesztőség."

Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a , „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Az uj községi törvényjavaslat.

A veszprémmegyei jegyző-egylet a napokban ülést tartott. Ebben a gyűlésben a többi kitűzött tárgyakon kívül a ráthóti kollega szóba hozta s egyúttal természetben be is „nyújtotta“ az uj községi törvényjavaslatot,

Az uj törvényjavaslat több pontját méltánytalannak és sérelmesnek tartván, a közgyűlés tagjai alólirottat bízták meg, hogy a többi kartársakkal hírlap utján ismertessem meg e főbb pontokat, mivel az egylet tagjai ezúttal csekély számban jelentek meg s ezen sérelmes passusok orvoslása végett jó volna valamit tenni s felkértek, hogy hivjam fel többi társaink érdekeltségét a legközelebb e tárgyban tartandó közgyűlésre.

Kelletlen fogadtam el. Tudtam, hogy nincs kellemetlenebb, mint egy rossz törvény- javaslatot végig olvasni. De hát elolvastam. Maga az már rossz „ómen“ volt, hogy a r á t ó t h i kollega révén jutottunk hozzá.

A mi lényeges benne, az nem uj. A mi uj, az meg nem lényeges. A mi lényeges is, uj is benne, az meg nem jó.

Nyelné el a Tisza, a ki elkövette; vagy inkább fuzionálna a druszájával maga.

Ennek talán több látszatja lenne, mint az előbbinek.

Evekkel ezelőtt általános élénk mozgalom indult meg mindenfelé a községi jegyzők között, hogy fizetéseik minimuma a 400 írtról feljebb emeltessék, mert abból sem megélni nem lehet, sem pedig munkásságuk nincsen méltányosan megfizetve azzal.

Erre az általános panaszra, kérelemre megfelel most az uj javaslat.

A minimumot újra 400 forintban javasolja m egállá pittatni, de azon előnyös kilátás mellett, hogy ahol esetleg edd igeié több volt, indokolt kér elem re az a minimumra lejebb szállítható.

Szerbusz négy vennyolcz! Mondaná a Robelly bátyánk, ha élne.

A hány hivatal van a minisztériumtól lefelé, az ország minden részén; a hány hivatalnok működik a minisztertől le a legvégső közegekig, legyen az közigazgatási, törvénykezési, katonai, adó-, illeték- vagy bármi néven nevezendő ügykezeléseknél, azoknak végrehajtó keze egyedül a községi jegyző. —

TA1C1

Temetőben.

Oh mi szép a holdvilágos éjjel Főn az égen játszi csillagok,

Mint mosolygó angyalok csoportja Mind oly fényes arczu s úgy ragyog . . .

S lenn a földön siri csend, a szellő Félve lebben át a lombokon . . .

Mint a visszajáró lelkek néma árnya Kiint a temetői hantokon.

Lelkem is igy járja néma kínnal Az életnek csendes útait , . .

Mint a szellő, mely a nap lehunytén Megpihen — a temetőben itt.

HULLÁM.

sirálya.

(Amerikai naplóiéi jegyzéseimből.)

Irta: Kompolthy Tivadar.

(Folytatás.)

Néhány pillanatig ismét zengett a tengerszem vize, azon a rejtélyes bűvös csengő hangon... aztán csendes volt újra minden.

Ehrenthal eltűnt a mélyben.

Bánatos, fáj ó érzés rohanta meg szivemet. Mint mikor egy haldokló ágya mellett ül az ember, úgy remegett a lelkem.

Az a sötét, hangtalan vizöböl, melybe ügytársam ugrott, mint valami rémes sírbolt tátongott előttem, s mintha valami huzott-vonzott volna hogy e'n is szálljak annak mélyeibe le.

A magyar közigazgatás színpadán a hány szereplő csak külön-külön resztvesz, azok szerepét a községekben egymagának kell a községi jegyzőnek eljátszani, s pedig rendesen naponként újra, újra. A generálistól le az őrmesterig ime minden tiszt egy káplár- mondurba bebujtatva.

Szóval, mint Kossuth mondja a nőkről, hogy társadalmilag minden a nők kezébeü van, hasonlólag közigazgatási tekintetben el lehet mondani, hogy minden a jegyzők kezében van.

Azzal a 400 frt fizetéssel tehát a jegyzők munkássága megfizetve nincsen.

Arra pedig nem lehet kilátás, hogy a mit a törvényhozás nem mert, t. i. a minimumot feltétlenül magasabbra venni, azt a megye fogná megtenni a javaslat értelmében. — Mert hiszen akkor itt is általánosan fel kell emelni a minimumot 500 írtra, mert minden jegyzőnek egyenlő érdeke, egyenlő dolga van.

Feltéve, hogy ezen javaslat ha ily módon, a mint van, törvényesittetik s idővel a jegyzők fizetése 500 írtra felemeltetik, az a másik kérdés merül fel, hogy megélhet-e abból egy tisztességesen élni köteles hivatalnok ?

Ha a legszükségesebb és nélkülözhetetlen kiadásokat leszámítjuk, minők például a család iránti szokott kiadások s mérleget csinálunk, úgy találjuk, hogy a fizetés meg van ugyan, hanem „koszt“ nincs.

Függetleníteni a hivatalnokot, ez a jó közigazgatás alapfeltétele. Akit pedig naponként a megélhetés gondjai környékeznek, az nem független. Az általános közérdek szenvedi meg.

Ebben a javaslatban tehát a jegyzők részére mé-ltányosabb fizetést kellett volna javaslatba hozni, vagy pedig ha ezt az átmenet tekintete vagy az ország általános szegénysége úgy kívánta, hát megkellett volna toldani egy paragrafussal, t. i. azzal, hogy „a papoktól a coelibátus, a nőtlenségi kötelezettség átcseréltetik a községi jegyzőkre“, miután azok fizetéseikből családosán jobban megélhetnek, mint a jegyzők. S igy a jövő népszámlálási arányban az egyensúly legalább fentartatnók.

Ha a legközelebbi közgyűlésre t. jegyzőtársaink beméltóztattak volna jönni, azt az egyet elérhettük volna, hogy a megyei gyűlés elé kérvényt intézhettünk volna a „méltánytalanul“ megállapított fizetés méltányo- sabb megállapítása tárgyában.

E miatt megbízatásomhoz képest hírlap utján hívom fel becses figyelműket t. kartársainknak, hogy saját ügyünk iránt egy kissé melegebben érezzenek és ha esetleg a központi egylet szükségesnek tartaná, hogy kérvényileg vagy más utón ezen sérelem orvoslását megkíséreljük, hát a legközelebbi gyűlésre elmaradhatlanul megjelenni szíveskedjenek.

Aki a saját jövője, sorsa iránt közönyös, a közérdek iránt lehetetlen, hogy érdekkel viseltessék; aki pedig nem viseltetik, hivatalos kötelességénél fogva sem, az megérdemelné, hogy fizetése felemeltessék, hanem huszonöttel.

Ezek voltak a közgyűlés jelenvolt tagjainak észrevételei, miket közlék. A magam különvéleményét mostan elhallgatom.

HETESSY DÁNIEL.

Halálos veritek hidegülését érzem arczomon. A vér szivembe tódult s minden tagom fázott, remegett.

A perczek órákkint tetszettek. Egy örökkévalóság volt az a sejtelmes, aggályos lelki vívódás.

Negyedóra múlva a hold az ég központjára hágott. Méla sugárai függélyesen estek alá a tengerszemre s megvilágiták az öblözet sötét áradatát is.

E pillanatban meglepetve vettem észre, hogy az öböl túlsó oldalán, a viz alatti sziklafalban nagy üredék tátong, mint Valami viz alatti barlang szádája.

Közvetlen a kőlap szélére léptem s aláhajolva a viz fölé, néztem a rejtélyes üreget, midőn egyszerre a magasból hangos kiálltás csendült az éjben.

— Ide Leon, Delavigne ur! Gyorsan!

Döbbenve tekintettem föl. Ebrentbal hangja volt.

Fönn a begykúp csúcsán láttam, amint gyors

szökéssel rohant le a kopár lejtőn. Előtte két emberi alak iramlott . . . mint az űzött zergék.

Pillanat alatt ott hagytam a kőlapot s a lejtő aljára siettem. Abban az irányban futott a két alak. Eléjük kerültem. Egy parti sziklatömb mögül e pillanatban elém rohant az egyik. Megragadtam. Hangos sikoltás reszketteté meg a léget. Ugyanekkor Ehrenthal dobogását haliám a közelben.

— Egy maori leány! Kiáltám.

— Egy fehér leány! Hangzott Ehrenthal szava.

Fehér leány a tüzföldön. Európai leány a vad maorik földén!

Hangtalan ámulattal nézők foglyainkat.

A maori leány teste mint sebzett kígyóé, hajlott karjaim között. Óriási erőt fejtett ki, amint aczélizmaival feszité mellemet, hogy kiszabadítsa magát. Fekete ébenfürtei kuszáivá borfiák vállaim s szemei vad tűzben villogva meredtek rám. A küzdelem néma volt. A vad leány sziszenve vívódott velem s csak akkor kiálltott föl a düh fájdalom- hangján, midőn Ehr enthalt pillantá meg, karjaiban az elalélt fehér leánynyal.

Ebrentbal gyöngéden tette le a földre az ájult

Szőllöojtási- és gyéritési-tanfolyamok.

Balatonparti szőllőbirtokosaink figyelmébe.

Y eszpré m, deoz. 4.

A tavai Székesfehérvárott és Nagy-Maroson oly szép sikerrel tartott ojtási tanfolyamok ez idén oly helyeken fognak tartatni, hol a szőllőművelés és bortermelés az illető város vagy községre nézve kiváló fontossággal bir, s hol legalább is 20 jelentkező van, kik a taníolyamot hallgatni kívánják. Az ily községeknek, melyek a tanfolyamot kérelmezik, megkell ajánlani kérelmükben a tanfolyanl megtarthatására egy tágas termet, fűtéssel együtt, és gondoskodniok kell kellő mennyiségű, frissen vágott venyigéről, melyen a hallgatóság a gyakorlatot megejthesse. Ily venyige minden résztvevőre 500 darab szükséges. Ahol 20 jelentkező van, ezek egy együttes kérvényt szerkesztenek (bélyegmenteset), hozzá veszik a község ajánlatát, hogy a fentebb említett kellékekről gondoskodni fog s ezen kérvény, valamint a f'öld- mivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz czi- mezve, a legközelebbi vinczellérképezde igazgatóságához, vágy az illető kerületi phylloxera-feliigyelőhöz, avagy a kerületi borászati vándortanitóhoz küldendő be, ki a kérvényt engedélyezés végett felterjeszti a minisztériumhoz.

Egy-egy tanfolyam hat napig fog tartani, a résztvevők az idén napidijban nem részesittetnek; a tanfolyam-vezetők költségei-, a szükséges gépek- és eszközökről a minisztérium gondoskodik. A tanfolyam tárgyát az idén nem csak az ojtás, hanem a gyérítés is fogja képezni s e czélra Molnár István igazgató tavali előadását úgy dolgozta át, hogy a gyéritési eljárás gyakorlatát is fölvette a szövegbe. Ezen előadás az egyes tanfolyamok látogatóinak annak idején ingyen fog szétosztatni.

A tűzoltók közgyűlése előtt.

Y eszpré m, decz. 4.

A tűzoltó-egylet ügyében általunk megindított mozgalom eredménye az a közgyűlés, melyet holnapra hivott össze — az egyleti elnökség.

Az is szép tőle. Legalább alkalma van az egyletnek, jövője fölött határozni.

ígértük, hogy erre nézve elmondjuk véleményünket a hírlap utján. Nos •— elmondjuk.

A tűzoltó-egylet, mint egylet, az ntóbbi években nem létezett. A működö-csapat megvolt, de egylet nem volt a háta mögött, mely a kiadások fedezéséről, pártoló-tagok gyűjtése által gondoskodott volna.

Mondtuk, hogy ez az ^egyleti elnökség hibája. Az elnök Kopácsy Árpád volt.

De hibája — a választmánynak is. Pedig a választmánynak vannak oly tekintélyes tagjai is, minők pl. Veghely Dezső alispán, Ruttner Sándor stb.

Nekik tudniok kellett, hogy az elnök nem intézkedik a pártoló-tagok szerzése iránt -— hát intézkedniük kellett volna nékik.

Mert az egylet föntartása pénzbe kerül. Ha pedig egyszerűen hanyagságból, a pártolótagok gyűjtése elmaradt: nekik tudomással kelle arról birni, hogy az elnök a fentartási czélokra fölhasználja az egyleti alaptőkéket. Föl is használta.

íme: Az 1882. decz. 26-án tartott hangverseny jövedelme (egvleti szerekre) 108 frt 26 kr.

188B. febr. 10-iki tánczestély (a segélyalapra) 48 frt.

1883. nov. 25-iki bál jövedelme (egyleti hangszerekre) 73 frt 48 kr. Ebből e czélra kiadatott 30 frt.

1884 februári bál (zászlószentelési alapra) 20 frt 55 kr.

1884 októberi estély (ugyanez alapra) 31 frt 35 kr.

A Betekints-beli majális (ugyanez alapra) 118 frt.

1885. évi nov. S-iki hangverseny (alaptőkére) 34 frt 78 kr.

Ezenkívül évente adott az I. magy. ált. biz. társaság (alaptőkéhez) 50 frtot.

A veszpr. takarékpénztár (alaptőkéhez) 40 frtot.

Egy hagyaték (Pfeiffer M. utján) 50 frt.

partvidékétől. S a bittéritők csapata nem győzött elég földtani s botanikai jegyzést tenni.

Az első nap eredménytelenül folyt le.

Másnap a bittéritők egy sekélyes medrü, de széles folyóhoz értek, mely pálmaerdőségeken vezetett át.

Páter Livius a folyó eredő irányát választá a további úthoz.

Estenden egy gyönyörű völgyi torkolathoz értek, hol sájatszerü leletre bukkantak.

(Folyt, kőv.)

Z i r c z e n.* IV. *)

1883. szeptember 10.

A „Pápai Lapok“-at már régóta olvasom, s mindig csodálkoztam azon, hogy mint vidékilap nem igen ismertette azon vidék nevezetesebb helyeit; vagy talán épen azért, mert vidéki lap, saját vidéke egyes helyeinek ismertetésével nem akarja olvasóit fárasztani! Szabadjon tehát nekem, mint más vidékbelinek kérni e lapok kedves olvasóit: szenteljenek nekem néhány per- czet, és kisérjenek el egy igen kedves, szép helyre.

Utunk a veszprém-győri jó országúton visz, jobbra balra csinos vidék, szántóföldek, falvak, halmok, melyek hol közelebb, hol távolabb esnek. Minél inkább távozunk Hajmáske'rtől, kiindulásunk helyétől, s minél közelebbjérünk utunk czéljához, a fenyő- és csererdők mindinkább sűrűsödnek, szép hegylánczolat vonul előttünk, mellettünk, a légáramlat is egyre élesbedik, éreztetvén, hogy a Bakonyban vagyunk. Még egy kis idő s itt vagyunk Zirczen. Azt hiszed, hogy égy mogorva szürke, ódon kolostorba vezetlek, — nagyon csalódol, mert egy palotaszert!, kétemeletes, kupolás, óriási osz- lopzatos előcsarnokkal biró, erkélyes főúri palota előtt vagyunk, hol ős fenyőfák gruppjai, izlésteljes virág*) Mutatvány, a jeles tollú Írónőnek a veszprémi „Petőfi“-köuyvnyomdában sajtó alatt levő s karácsony estejón megjelenő „A p r ó s a g o k“ ezimü érdekes müvéből,

leányt s kámzsám övkötelével összekötötte a maori leány karjait.

— így Leon ur, szólt, s most vezesse a foglyot a Han-ba.

Az öbölparton magunkhoz vevők fegyvereinket; Ehrental fölvette kámzsáját s az áléit leányt karjára véve, visszatértünk a Han-ba.

IV. Páter Livius felfedezései.

Három napig járt fölfedező utján a páter Livius vezetése alatt elindult csapat.

Igen óvatosan haladtak előre. Elöl egy ember, majd utánna kettő járt előőrsökül, utánuk a többi.

A szárazföld délnyugati irányában rendkívül buja tenyészeti! virányokra akadtak. A kenyérfa, Tarro, Banán óriás erdeiben mindenféle vad bőven tenyészett s a madarak ezernyi vállfája mutatkozott.

Ilyen áldott vidéket e helyen nem is képzeltek a missionáriusok.

A fűzfőidről szóló tudósítások téveseknek bizonyultak. Épen az ellenkezőt álliták. Hogy t. i. kopár, terméketlen pusztaság ez az egész territórium.

Magelhaens^ hajónaplói sem lehettek irányadók. A földrajzi fekvést meghatározzák ugyan szabatosan s a tűzhányók számát is hozzávetőleg megállapítják; den úgy látszik Magelhaens sem járt e vidéken soha. 0 is azt állítja, hogy a tüzföld egy kaszna- vehetlen földrész, melyen a tenyészetnek csak kevés nyoma van.

A tengerpartokról ez nagyjában áll is.

A partvidék kizárólag sziklás. Óriási szirtf'alak s a kúpok leplőit boritó lávakőzet képezik a partokat, melyen a humus csak kevéssé ért még meg a századokon át. Sok ezer évnek kell megérlelni az egészséges termő erejű földtalajt.

Néhány kőrózsa, tüskés dudvacactus az egyedüli növényzet, mely a tenger felől látható. Oly tenyészet, mely a mi fali mohánknál több termő erőt nem igényel.

A szárazföld benseje azonban teljesen elütő a