Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-14 / 46. szám

nemzetiségi Okaik, lehetnek nemzeti aspirá- czióik, de ezeknek nevében nemzeti aspirá- cziókat táplálni, faj- s nyelvrokonság czimén kifelé nehezkedni, vág}' a magyar haza terü­leti épségének megcsorbítására, avagy ma­gyar nemzeti typuszának elmosására törni: bonárulás.“ A három liopták-lajdináiit. K raus z. P d 1 y és T ö r ö k, ama há­rom honvédtisztről, kik városunkban annyira kompromittálták a honved-nevet s egy pol­gár s eg if városi rendőr oknélküli elfogása által oly roppant botrányt provokáltak ittf most „az igazság é r <lekébe n“ azt Írja a szókes- fejérvári „Szabadság“ laptársunk, hogy bár „legszigorúbban folg ellenük a vizsgálat, ók azon­ban éppen nincsenek börtönbe vetve, mert arra nincs ok, hanem teljesen szabadlábon várják a vizsgálat eredményét. Az eddigi vizsgálatból annyi már is következtethető, hogy rangvesztés nem fog bekövetkezni. Mi a legszigorúbban elítélünk minden katonai kihágást s helyeseljük a „V. F. H.“ merész és erélyes hangját. Ez esetben azonban sajnáljuk mégis, hogy megfeledkezik róla, hogy honvédtisztekről van szó, akik nem szolctak össze nem férni a czivilséggel, hanem éppen ezért nagy kár, saját magyar tisztjeinket „hopták-lajdi- nántoknak “ csúfoln ia.“ Ezeket írja ssónd-szóra a „Szabadság“ s eltekintve attól, hogy az általunk ez ügyben tanú­sított merész és erélyes h a ng o t h e- l y esi i, vegye tudomásul tisztelt kollegánk azt is, hogy épen mert honvédtisztekről van szó, kik a honvéd-névhez fűzött nymbust s tiszteletet ta- podták a sárba, megérdemlik nem csak a h op- ták-laj dinánt nevet, hanem azt is, hogy mint az önérzetében vérig sértett polgári társa­dalom, úgy saját tiszt-társaik is, mint bélyegzett embereket vessék ki őket társaságukból. Hanem hát ugg látszik Fejérváron már más szél fu. A „ Szabadság“-nak a hoptákok pártfogói besúgják, hogy egy tisztes polgár s egy szolgálatban lévő fegyveres városi rendőrnek ré­szeg honvédtisztek általi elfogatása s laktanyá­jukba hurezolása — semmi s hogy e bagatellért őket vizsgálati fogságba helyezni s lefokozni „nincs ok.“ No éiles kollega, önök vagy nem ismerik a tényállást, a törvényeket s a jogrendet, vagy katonáiknak játszák cl a polgári „Szabad- s á g“-ot. Aki megsérti a társadalmi s polgári rendet s szabadságot, ha generális is az, lopták annak fi 'll.P'VP PS 2 IP-lli óvflnwo la n jp\ rJgtAn-l /<! n b/>Ai£isin-nty hanem a botot. S ha a katonai bíróság nem szolgáltat váro­sunk törvényhatóságának s polgárságának elégtételt — majd fognak azok még fórumokat Üdülni, hogy ez a gazság kellőleg mcgtorottassék. Ezt tessék megsúgni azoknak a fejérvári jo varjaknak, akik nem vágják ki a 3 rósz varja szeméi! VIDÉK. Moha, nov. 5. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Azt szokták mondani, hogy a „dicséret megvan a munka eredményében.“ Akiről most zeng az ének, — ismerve szerénységét, — tudom nem vágyik erre. Es mégis, mert megérdemli, megismertetem azokkal, kik még nem látták soha. De hát van-e, lehet-e ember a szép haza földén, ki ne hallott volna jótékonyságáról, üdvös tet­teiről, humánus intézményeiről 1! Ha volna ilyen ember, — mit nem hiszek, — úgy az ilyen menjen el csak és keresse fel Fejer- megye Moha nevű, szerény kis faluját (vas­úti állomás) népét, ott annak a község­nek délkeleti végén talál egy fákkal csi­nosan beültetett teret, e téren jó ízlés­sel épült több faalkotmányt, melyek meg- annyian, a kedves izü, gyógyhatasáról máris, — mondhatni, — világszerte hires „Agnes“- viznek elkezeléseül szolgálnak. Ha. ki figyel­mesen megvizsgálja e gyógyvíznek kellemét, hatását, ha nézi annak kezelését, ha latja a vele folytonosan foglalkozó l 40—150 napi­munkásnak hangyaszorgalmát, a tovaszállitás gyors eszközét, az „Ágnes“ saját vasntját. lehetetlen mindezekben az Isten nagy ado­mánya mellett, a tulajdonos nagy szorgal­mára s áldásos készségére nem ismerni. Bi­zony aki egy ily ásványviz-forrást — mint a mohai — még nem látott, az keveset lá­tott az életben. De hogy a tisztelt olvasót ne untassam, hosszas bevezetésemmel, megmondom, hogy az. a kiről most zeng énekem, nem más, mint lvempelen Imre ő nagysága, a jó ha­zafi, az igaz emberbarát, és a szerény üzlet­ember. Igen! ő nagysága nemcsak vize által hat jótékonyan az emberiségre, hanem szá­zaknak is ad kereseti és megélhetési módot. Nemcsak környezetére, hanem az egész köz­ség lakosságára is jótékonyan hat tanácsai­val. üdvös intézményeivel. Nemcsak egye­sek. hanem testületek is érzik áldó hatását s több egylet hirdeti az ő teremtő jósá­gát. Elhallgatva magában a Székesfejérvár városában reá bízottakat, nagy nevét áldja és dicséri a Moha-Keresztes-Iszkaszentgyörgy vidéke gazdasági köre, melyet kevés számú intelligens ember befolyásával alkotott. Di­cséri e három község humánisztikus tűzoltó- egylete, melynek ő méltó főparancsnoka, ki első jelenik meg mindig a tűznél. Emlegeti nagy nevét, az általa időnként saját költsé­gén rendezendő tenyészállat-szemle, mely ál­tal a gazdaközönségnek marhatenyésztés-ked- vét fokozza. Emlegetni fogja nevét a tervbe vett s tavaszszal építendő tűzoltószerek tára és őrtornya. Hirdeti jótékonyságát a helyi reform, iskola és annak tanítója, kiknek jö­vedelmét szántófölddel javította nemcsak, hanem ez év november 4-én a tanítói lakon saját költségén oly kutat kezde építtetni, melynek létesülése csakis hálát kelthet fel bennünk az iránt, kinek kegye, jósága és szeretete kimerithetlen és kifogyhatatlan. Ily s ehhez hasonló érdemek, tudom én, hogy nem szorulnak dicséretre, de mégis lehetet­len, hogy elfelejtkezzünk és e helyen is meg xie boszőnjuK, szereteteneJf .különösen amaz utóbbi nyilvánulását, miszerint tanítónkat és iskolásgyermekeinket, a messze levő kút vi­zének élvezhetése helyett, egy helyi jó kuttal megajándékozni kegyeskedik. Vegye tőlem nagyságod úgy a magam, mint az illetők nevében hálámat, vegye tőlem azon jókivár natomat, hogy Isten nagyságodnak becses életét, jószivét a szenvedő emberiség és a segélyt igénylőknek számára, sokszoros tehet­séggel és jóléttel áldja meg és éltesse! Szakonyi József, ref. lelkész. IRODALOM. — „Apróságok“, irta Verte ssy József né szül. Makfalvay Gizella. Számos oldalról vett felszóllitásnak engedve, a .Pápai Lapokéban GT- ZELI jA név alatt megjelent tárczákat, rajzokat s el­beszéléseket összegyűjtve, egy könyvben kiadni hatáü rozta el magát az alulírott könyvnyomda. E czélból bocsájtjuk ki jelen előfizetési felhívásunkat, közölvén a t. szerzőnek könyve elejére irt előszavát. A mű, igen elegáns kiállítással, ez évi karácsony estéjén fog megjelenni. Ára egy fűzött példánynak 1 frt, egy díszpéldánynak 2 frt. Kérjük az előfizetési penzeket alulírott könyvnyomdához 1885. év deczember 1-eig beküldeni. Petőfi-könyvnyomda, Veszprém, Babóchay- tér. — Valóban egy kis merészség kellett ahhoz, hogy „APRÓSÁGOK“ czimü dolgozataimmal ainyil­vánosság elé ylépjek most, midőn nemcsak kitűnő férfiak állanak az irodalom magas színvonalán, hanem még hölgyeink is szép szerepet játszanak e tekin­tetben. — Ha nem buzdítanak és beszélnek rá jo barátaim, ismerőim és jóakaróim, ezután is csak a „Pápai Lapok" hasábjain maradok el vonultán, isme­retlenül, mint a „Pápai Lapok“ ,GIZELLÁ“-ja^ De miután régebben óhajtják ismerőim, kik a „Pápai Lapok*-at nem olvassák, tenném közzé az ott eddig 5 éven át megjelent igénytelen ezikkeimet: — nem volt ellenvetésem, hogy a „Petőfi-könyvnyomda- ki­adásában azok küLVn is megjel éhjenek. — Kevés az, mit az irodalomnak szentelhetek, mert hisz egy nőnek : családi, házi, asszonyi és társadalmi kötelezettségein kívül — nein sok ideje marad a komolyabb tanul­mányra. Ezért kérem tisztelt olvasóimat, legyenek csakis „APRÓSÁGOK“-ra elkészülve. A versek, melyeket emlékkönyvbe írtam, tudom, mint versek gyengék, s itt is számitok tisztelt olvasóim elné­zésére. És ha elértem czélom, hogy néhány perezre szórakoztattam tisztelt olvasóimat, elvivén őket magammal a felvidék hűvös sétányain át a zugó kis patakhoz, avagy a porladozó várak romjaihoz — messze a nagy világ zajától — feledve a mindennapiasságot, gyönyörködve a ter­mészet bájain, szedve kis vad virág-csokrot ennek emlékére — — úgy nem fogom bánni, miszerint kis könyvem, melynek tiszta jövedelme az Írói se­gélyalapra adatik — ki mert a nagy világba lépni. A szerzőnő. * A Kis Lexikon 6-ik füzetének megjelenése alkalmából a kiadóhivatal részéről a következők közlésére kérettünk föl: a most megjelent ö-ik füzet (mint eddig is rendesen) tömör 5 ívre terjed s a «Kontrapont» szóig haladt, miáltal e munka most már a lexikon-anyagnak teljes felét karolta föl. A képes mellékletek: Bányászat,Ragadozó állatok, Kályhák és Fénytan czímekkel négy lapon ötvennél több szép kivitelű ábrát tar­talmaznak. E hat füzet egygyékötve, mint első rész, 948 lap* nyi terjedelemben már tekintélyes kötetet képez, és igen je­lentékeny irodalmi tényezőként szerepel: mivel pedig a még meg nem jelent füzetek tartalmára soha nem utal, hanem mindent ott tárgyal, a hol betürendileg először előfordul, használhatóságára nézve most már igen kedvező viszonyokat tüntet föl, amennyiben a keresett fölvilágositás a letöbb esetben megtalálható, és mint gazdag ismeretforrás úgy a közéletben, mint az Íróasztalnál is fölöttébb hasznos segéd­eszközzé fejlődött, melynek megszerzése mindenkinek mód­jában áll, mert a Kis-Lexikon a legolcsóbb magyar könyv. Az ilyen munka, mely a szellem látkörét oly meglepőjeg szélesbiti, mely a sokoldalú műveltség és társalgás alapjait oly sikeresen megadja és mely a tudni kívánót tömör, szaba­tos modorban a világ minden ismeretébe beavatja: ez oly közművelődési eszköz, melynek általánosabb terjesztése nem­zeti czéljaink elérésére mélyenható fontossággal bir. Alánljuk a t. közönség különös figyelmébe. Ára egy-egy füzetnek 30 kr., s a teljes első kötetnek 1 frt 80 kr., mely áron minden hazai könyvkereskedésben megrendelhető. Az előfizetés (4 füzetre 1 frt, 6-ra, 1 frt 50 kr., 8 ra 2 frt és a 12 füzetből állő teljes munkára 3 frt) a «Pallas» nyomdai és irodalmi részvénytársaságnál eszközölhető Budapesten. Gazdaság. Veszprém, nov. 14. Szol lő telep felállítása, védekezésül a phil- loxera ellen. Szőílősgazdáinkat kétségkívül kelle­mesen fogja érinteni azon, biztos forrásból merített hírünk, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi ma<rar királyi minisztérium a Balaton vidékét, fenyegető phylloxera veszélyeivel szemben egy na­gyobb szőllőtelepet szándékozik vidékünkön felállí­tani oly czélból, hogy a phylloxerának ellenálló amerikai szőllőfajok szaporittassanak, a szegény nép pedig dij nélkül láttassék el nemesitett és a vidék viszonyainak legmegfelelőbb nemesitett szölkvojtvá- nyokkal. Az illető szőllőtelepet Balaton-Füreden vagy Tapolczán helyezné el a minisztérium és pedig Füreden kapcsolatban az ottani vinczellérképzővel, vágy Tapolczán az ottani gazdasági felsőbb népis­kolával, oly módon, hogy a telep speczialis viszo­nyain kívül a növendékek a szőllőojtásban és álta­lában a szőllökezelésben is oktattatnának. A köz­oktatási kormány fenhatóságához tartozó intézetek viszonyainak ezen telep érdeméhez való elbírálására, mint értesülünk, dr. iluzicska Kálmán kir. tanfel­ügyelő ur a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által felhivatott s az ügybuzgó tanfelügyelő ezen. vidékünket oly közelről érdeklő ügyben az említett intézet igazgatóival — mint halljuk — a szajctár- gyalásokat már meg is indította. —- Mint Tapolczá- ról értesülünk, a város kész a szőlötelep számára 23 hold földet felajánlani a minisztériumnak. Kétséget kizáró, hogy Balaton-Fürednek is megvannak a maga fontos okai a telep elnyeréséhez. Nem tudjuk még. melyik lesz a győztes, annyi azonban kétségbevon- hatlan tény, hogy a telep berendezése áldásos lesz az egész Balatonvidékre! neve megint bele ne kerüljön az ekzekutor uram fekete könyvébe. Nem könnyű föltételek szabják meg az adó- végrehajtó k valifikáczióját. Fejének nem kell lennie, mert helyette gondolkodik (ha ugyan gondolkodik) az adófelügyelő; de kell lennie a többi közt jó orrának, bogy megszagolja, mi a legbecsesebb tárgya az adómulasztónak, a minek lefoglalása bizonyára leg­jobban boszanthatja; nyelvének, hogy visszavághasson minden ellenvetést, ha kell csípősen, ha kell gorombán, udvariasan azonban soha, mert az nem tartozik a m. k. szokások közé (a nyelv még a végből is szük­séges, hogy a „végrehajtott“ távolléte esetén, legyen mivel a végrehajtási ezédula ostyáját az ajtószárhoz ragasztani); karjának, hogy ha egymagát könnyen nem hagyó, , hepeziáskodó úri emberrel akad össze, megtaníthassa arra, hogy a juss a hivatalból számba nem veendő képzelt valami, melyre a fölebbezési hivatalok rendesen rámondják, hogy a panaszló fél­nek nincsen ; végre lábának az esetre, ha a jussot a végrehajtást szenvedő fél arra magyarázná, hogy neki jussa van a végrehajtó uram előtt az ajtót be­zárni s őt a behatolásban megakadályozni, vagy ha már behatolt, kiteremteni, amikor a láb arra szük­séges, hogy vihesse utczáról-utczára, mig egy rend­őrt talál, ami szintén nem tartozik Magyarországon a könnyű dolgok közé. Akik azt hiszik, hogy csak a magyar nép olyan harczias vérű, mikor egy-egy túlbuzgó végrehajtó eltángálására kap veszedelmes kedvet, az csalódik. A sörivó jámbor németek krónikái is beszélnek apró történeteket, mikor alabárddal támadták meg a zak- latot emberek a városi ekzekutort. A középkor vége felé. meg a protestáns világ kezdetén több né­met város azt a bölcs határozatot mondta ki, hogy nem foglalják le ezentúl a fizetni vonakodóknak bútorait, hanem egyszerűen kiakasztják az ajtaját A párisi munkásipar-kiállitás tudvalevőleg 1886. ápril hóban nyílik meg Parisban. A magyarországi munkásegylet központi választ­mánya egy körlevelet intézett „Magyarország összes munkásaihoz“, melyben felbivja őket, hogy a párisi nemzetközi munkás-kiállitásban részt vegyenek, s e czélból azt ajánlja, hogy a gyármunkások jelentsék be szándékukat a központi választmánynál s ez meg fogja ke­resni mindazokat, kiktől e vállalatra segélyt várni lehet; egyszersmind felhivja a gyárak­ban működő iparos-munkásokat, hogy a siker érdekében birják arra a gyári főnök,- illetőleg igazgatókat, hogy őket támogassák oly czél­ból, hogy — mint a gyár collectiv- (együttes) kiállítói -— vehessenek részt a tárlaton és ez által alkalmat nyújtsanak arra, miszerint egyrészt a hazai munkás-osztálynak általában, másrészt saját gyáruknak hiruevet lehessen szerezni a külföldön. A bizottság egyszers­mind a vasúti társaságoktól lehető legnagyobb kedvezményt fog kérni. A jelentkezésre a választmány november 15-ik napját tűzte ki határidőül. Alig lett közzé téve e felhívás, egyik fővárosi nagy gyáros munkásainak nála megjelent küldöttségének kijelentette, hogy a maga részéről is kívánatosnak találja, ha munkásai a párisi munkásipar-kiállitáson részt vesznek; buzdításul pedig figyelmeztette őket, hogy olyan munkát állítsanak ki, mely a maga nemében páratlan legyen Párisban. A kiállítandó tárgyhoz felajánlotta az anya­got, Vajha minden gyáros követné e szép példát! ÚJDONSÁGOK. Veszprém, nov. 14. — Hollán Ernő honvéd-altábornagy, a magyar honvédség egyik dísze, tegnapelőtt városunkban időzött — s mint értesülünk, a legutóbb itt történt katonai excessusok ügyé­ben, illetékes helyeken beható informatiókat szerzett. — Egyet mindenesetre konstatálha­tott az altábornagy ur, hogy t. i. a polgár­ság nem ugyanazonositja a sokszor ezégére- zett 8 lajdinánt botrányát a helyi tisztikar többi derék tagjaival, kikkel szívélyes viszonyt óhajt a jövőben is fentartani. — Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő, mint értesülünk, legközelebb Veszprémben a polgári körben és a kör javára felolvasást tart. Örömmel üdvözöljük az ifjú képviselőt e nemes kezdeményezésnél, melylyel részben társadalmi viszonyainkon is jótékonyan lendít! — A balaton-füredi polgári dalegylet, zász­lajának í. évi november hó 15-én délelőtt 11 órakor a b.-füredi községház előtti téren tör­ténő ünnepélyes felszentelése alkalmából táncz- estélyt tart Savanyuvizen, a Fodor-féle ven­déglő helyiségeiben, melyre a meghívók már szétküldettek. A szünetek alatt a dalárda énekel s többen költeményeket szavalnak. — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hir- lapilag nyugtáztatnak. A bál kezdete esti 7 órakor. Belépti dij 50 kr. — Érdekes felolvasásra lehet kilátásunk. Rassy József ismert zseniális történelmi költő­szerkesztő ur, Sándor és Eszter érzékeny tör­ténetének ezertiz éjszakán át való megfigye­lője — mint lapjában jelzi, legközelebb föl­olvasást rendez a „Koronádban, ha a kö­zönség támogatja. Reméljük, nem váltja be fenyegetését! — Necrolog. Zánkay Kálmán, jeles kép­zettségű 23 éves ifjú, 5-öd éves orvosnöven­dék, Kaposvárott elhunyt. A korán sirba szállt kitűnő Ifjút helyből is több rokon si­ratja. Aidás emlékezetén! — A „Pécsi Figyelő“ Írja; Kompolthy Tivadarnak, a „Veszprémi Független Hírlap“ tanítóvá teszik), mért nem találtak ki hasonlót az adóvégrehajtókra is? Mert hogy adóvégrehajtónak már a rómaiaknál is kellett lennie, az világosan bi­zonyítható abból, hogy adó is létezett. Az ember pedig nem változott meg véralkatára, természetére nézve; mióta Írásbeli hagyományokat kapott elődei­től, tehát bizonyos, hogy az adót épp oly nem szíve­sen fizette, mint manapság. Hogy az adószedőket vagy a végrehajtókat is oly szörnyen szerette-e, az voltaképen nem tudható, mert nem volt újság, mely a rendkívül nagy szeretet nyilatkozatait megőrizte volna. , Azt tudjuk, hogy Krisztus urunk szükségesnek tartotta, hogy megbocsássa az adószedők bűneit. Ebből azt következtethetjük, hogy olyan nagy bűneik voltak a zsidó ország adószedőinek is, melyek meg­bocsátására magához az istenhez kellett folyamod- niok. Még azt is tudjuk, hogy a zsidó nép maga nem bocsátotta meg az adószedőknek bűneiket, mint a magyar nép nem bocsátja meg a végrehajtónak, hogy ezt a hivatalt vállalta magára. Könyörüljön az isten rajta. De hát tehet-e róla szegény feje, hogy éppen ez a hivatal üresedett meg s máshova nem sikerült valamely hatalmas protekeziónak őt bedugni? Aztán a sok kellemetlenséget leszámítva, melyen lépten- nyomon találkozik, megnehezíti állását az a bizonyos kvalifikáczió, mely nélkül nem lehet hasznavehető adóvégrehajtó. Tehetség kell hozzá, mint mindenhez, még az utczaseprést sem véve ki. Mert valamint nem jó utczaseprőnek az, a ki hamar végzi a munkát, mivel hogy ezzel csorbítja társainak érdekeit, a kik azon iparkodnak, hogy mentül jobban huzzák-vonják a dolgot; úgy adóbehajtónak sem jó az, a ki nem tudja úgy meghúzni a körme közé került adófizetőt, hogy a következő fertályban még a házbér előtt szaladjon az adóhivatalba, letenni a garast, hogy zsek között s élénk emlékezetében van mindig, hogy a Tonga-szigetcsoporton az ö élete is hajszálon füg­gött. Már megrakták a vadak a tüzet, a nagy kő- tobolyban már zuhogott, forrt a viz, melyben őt megfőzendők voltak, midőn egy véletlen megmentette. A törzsfőnök leánya egy a légben röpülő appi- madarat lőtt le parittyájával s a holt madár ép pá­ter Livius fejére esett. Az appi-madarat jósmadárnak tartják a ton- gaiak s igy abból, hogy a kivégzendö fejére esett, azt következtették a kanak-ok, hogy a fehér ember „tabu“, azaz szent, akit nem szabad bántani, mert azt Tanna isten küldte hozzájuk. így menekült meg pátsr Livius a Tongá-kon, pedig ott sem volt semmi bűne. Nem bántott sen­kit, hizelgett a vadaknak; osztogatott nekik tükrö­ket, gyöngyöket s mikor mindenéből kifogyott meg­csípték s rnegakarták enni Tudatnom kell, önnel uram, hogy a fehér em­berek húsát kiválólag szeretik a vadak. Csak ha dohányos volt az illető, nem eszik meg, — csak kezeit, lábait. E szerint páter Livius terve az volt, hogy az ide esetleg vetődő vadakkal elébb külön-külön ba­rátságot köt s csak ha már a törzsfönököket meg­nyertük, akkor megyünk bellebb a szárazföldre. (Folyt, köv.) Az adóvégrehajtók. ' (Tréfás csevegés arról a bizonyos népszerű fajról.) Sokszor gondolkodtam már, hogy a rómaiak, a kik megkészitették a tanítók röpke szólásmódjául azt a közmondást, melyből a rómaiak óta minden nemzet tanítói a panaszos felkiáltásaikat, tarkázó idézetet kölcsönözik: quem dii odere, preceptorem facéré, (vagyis: a kit az istenek gyűlölnek, azt t. i. sarkából s elviszik a városházára. Váltsa ki ottan. Mikor hekövetkezett az adóvégrehajtás ideje; a vá­rosatya a végrehajtóval megindította a nagy társze­keret, sorra járta a mulasztókat s az utczai csőcselék hejehujázása közt, (mert hiszen az igen mulatságos) emeltette ki a megvasalt tölgyfaajtókat, az erős házőrzőket. A kapu értéke nem volt olyan nagy, mint az adóhátralék, de nagy volt a szégyen, mert akkor nem szoktak még bele az emberek a sok végrehajtásba, mint most nálunk. Nem csoda, ha a megekzekvált háztulajdonos dühre gerjedt, dárdát, fejszét ragadott. A végrehaj­tót csak a poroszlók menthették meg a haláltól; de a kaput azért nem hagyták ott, elvitték zálognak. Manapság már nem csinálják olyan nagy zajjal a dolgot. Még csak dobot sem veretnek, mikor el­hordják a végrehajtást szenvedett félnek ingó-bingó- ját. Lárma nélkül folyik a dolog a városban, ha csak a kárvallott fél nem csap lármát, amikor is könnyen megeshetik, hogy a zajcsapásért port akasz­tanak a nyakába s még csak akkor lesz igazán kár­vallott. Legjobb tehát, ha az ember befogja a szá­ját s megelégszik azzal, Logy a köpenyege alatt mu­tatja a fricskát, mint az egyszeri czigány, igy leg­alább nem esik nagyobb kár benne. Vannak azonban az adóvégrehajtók közt is emberek, akiket a sors más keresetkián kényszeritett erre a hivatalra. Ezekre azt szokták mondani: nincs tehetségük. Mert bizony tehetség nélkül épp úgy nem válik be egy végrehajtó, amint jógyomor nél­kül nem lehet meg a korhely. Erre is bizonyos íoku képesség szükséges; vagyis adóvégrehajtónak is születni kell. Ha lehetne, bizony megkérné a magyar ember a bábákat: csinálják ki azt, hogy ilyen tehetség ne szülessék a világra. Mert aki az ő kezük közé kerül majdan, abból lesz csak igazán a tehetetlen ember.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom