Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-07 / 45. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 45. sz. Szombat, november 7. ras« romra mir MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre..............................6 frt — kr. Félévre ...................................3 írt — kr. Ne gyedévre..............................1 írt 50 kr. Egyes példányok ára 15., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A posta - mint takarékpénztár. Veszprém, nov. 6. Pár hét múlva életbe lép a postai takarékpénztári intézmény, melyet a törvény- hozás ezévi működése legszebb eredményéül konstatálunk. Veszprémben s a megye többi postahivatalainál is életbe fog az lépni még ez év utolsó heteiben, hogy 1886. januárhó 1-én rendszeresen működhessék már. Több Ízben fejtettük ki már e hirlap hasábjain az uj intézmény szervezetét s czél- szerüségét. Maga az a tény, hogy 5 krjával is gvüjt- heti az illető az ő takaréktőkéjét s hogy ez 5 krnyi betéteiéért nem kell sehová se fáradnia, hanem egy 5 kros levéljegyet ragasztva díjtalan takarékivére, ez a pénze ezáltal már gyümölcsözői eg van elhelyezve, melyért a postatakarékpénztár kamatot fizet, azt beváltja — s azt még csak adótartozásért sem lehet lefoglalni: oly előnyök, melyek minden legszegényebb embert is arra sarkal- lanak. hogy a takaréktőke gyűjtését, ezen a legkönnyebb módon, okvetlenül kezdje meg. A világ minden nagyobb államában 10 év óta már életbe van léptetve ez a humánus intézmény s bámulatos eredményeket tüntet föl. Még a nép azon rétege is, mely mindennemű betét által való tőkegyűjtéstől irtózik, kedvet kap ez intézmény előnyei által a takarékosságra s ott, hol milliók gyűjtik krajcárjaikat forintokká, ott millió forintok emelik a szegény nép jólétét s emelik az ipart, földművelést s a kereskedelem forgalmát. Mi ismerjük Veszprémváros és Veszprém- megye népét. Bátran konstatálható, hogy takarékos, reális életet élő polgáraink ez uj intézményt örömmel, lelkesedéssel fogják fölkarolni s a tőkegyűjtést megfogja kezdeni e városban mindenki, még a legszegényebb polgár is. De szükség lesz arra, hogy a megye többi polgársága is felvilágositassék e nemes intézmény áldásossága iránt. Nem mindenki olvassa a hírlapot, nem mindenkihez fér a kihirdetett törvény szava. Hát kell, hogy a törvényhatóság, köz- igazgatási utón intézkedjék jövő deczemberi közgyűlésében, vagy rendeleti utón aziránt, miszerint a megye népe az uj intézmény életbeléptetéséről necsak egyszerű tudomást vegyen, de azt szervezetében meg is ismerje. Ébresztő. — Sorsharagnak átka zúg le rád, Nincs körötted egy igaz barát! Ki ma dőzsöl szived asztalán, Sarat doh rád holnap az talán . . . Kebleden nem egy kígyó sziszeg, A marást érzed, mégsem hiszed ? Szétkuszálva gócza tán agyadnak: Hogy magadra gondja nincs magadnak! Fuldokolva küzd a szép remény, A csalódás zajgó tengerén . . . Hol, miként rabló kalózhajó Gyilkolva jár a rideg váló. S nincs sehol egy biztos révil part, Mit a béke átölelve tart. . . Hitszegés kél ellened bkokra, Lelked a kin égő csipkebokra!------— — És eszmélek én, a lázbeteg, Hull a kényem, mint a permeteg; Romhad ölve már a büszke hid, Lángszekéren, mely az égbe vitt! S hol a szérelem oltárt vona: Megfertőzve szivem temploma . . . Fs az eszmény — melyért lelkem égé ? Eltiporva . . . mindörökre vége! SOÓS LAJOS. Megje 1 en minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között._______ Csak i gy lesz érett gyümölcse az elvetett magnak. Csak igy lesz áldás a törvényhozás hazafias, nemes törekvésén ! Hazánk népességének gyarapodása. Az országos statisztikai hivatal nemrég érdekes adatokat tett közzé Magyarország népességének gyarapodásáról. Készakarva .érdekes* -nek nevezzük ezen adatokat, mert attól félünk, hogy azok nem bizonyulnak egészen hihetőknek. Minthogy azok a születési s halálozási esetek viszonyából abstrahál- tattak, nem bizonyitanak egyebet, minthogy a születések aránya a halálozási esetekhez képest az 1880-ik év óta tetemesen nagyobbodott. A ki- és bevándorlásoknak pontos határozottsággal eszköz- lendő ellenőrzése sok nehézséggel járván, a népesség tulajdonképeni gyarapodása az 1880—1884. időszakban nem is igen számitható ki. A kivándorlás azonban — fájdalom fontos tényezőként szerepel, hazánk népességi mozgalmában. Amennyiben észlelhető, három főirányt látszik az követni: az északi megyékből Amerikába, a székely földről Romániába, s a dunántúli kerületből, valamint a Bácskából Slavo- niába. A legcsekélyebb számot az Amerikába való kivándorlás mutatja, mely észrevehetőleg mindinkább apad. Románia azonban nagy tömegeket ragad ki az országból, és a legújabb időben — mióta a romániai vámhivatalok a magyar nyers- és ipartermékek bevitelét minden áron megakadályozni törekednek, leginkább a székelyföld iparoseleme költözik Romániába. A Slavóniába való kivándorlás, tulajdonképen nem is kivándorlás, sokkal inkább nevezhető az a Dráva egyik partjáról a másikra való átköltözésnek, mindamellett fontossággal bir e jelenség, minthogy évenkint legalább is 2000 lélek hagyja oda a Bácskát, és a dunántúli megyéket, hogy a Dunának Slavonia felőli oldalán telepedjék le, miáltal Horvátország népességi mozgalma, — a mi hátrányunkra kedvezőbb alakot ölt. Ezen három irányt czélzó negativ mozgalommal szemben egy positiv mozgalom mutatkozik : a bevándorlás, mely hazánkba a külföldről uj lakókat hoz. Hogy hazánk e czimeu nyer, avagy vészit e, az positiv adatok hiánya miatt meg nem állapitható ; valószínű azonban, hogy az idegen népelemek befelé történő áramlatát a kivándorlás körülbelől egyensúlyban tartja. Csupán a székelyek kivándorlása paralizálható nehezen: de itt is létezik olyan körülmény, mely a bajt némileg csökkenti; ugyanis, hogy a kivándorlóit székely, miután már vagyont szerzett magának, gyakran ha ez nem sikerült is neki, bizonyos idő múlva ismét visszatér hazájába, s igy a székelyek kivándorlása nem más, mint munkakerülés, ideiglenes tartózkodás idegen földön! Ezen szempontból tekintve nemcsak érdekesek a statisztikai hivatal adatai, de közel állanak a valósághoz is, bár annak meg nem felelnek egészen. Azonban oly mozzanatokat is föltüntetnek azok, melyeknek csak őszintén örvendhetünk. Különösen örvendetes első sorban azon tény, hogy Magyarország népessége, ide nem számítva a dunántúli területét, az 1880. évtől az 1883-ik év végéig 13 millió Arcania királya. (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) A következő két hét azzal tölt el, hogy a fogott halakat földarábolták a hajók emberei s a nyert zsiradékot felolvasztván óriás üstökben, tonnákba gyűjtötték s néhány hajót megraktak azzal. Az elejtett bálnák száma tizenhét volt. Mindenesetre jövedelmező fogás. A kapitány rendkívül örült is neki. Az, hogy tizennégy ember a legénységből életét veszté, leg- kevésbbé sem alterálta. Mindössze azt az utasítást adta nekem, hogy a főkönyv élelmezési rovatában naponta 14 adagot törüljek. A halzsirral megrakott hajók visszaindittattak a szárazföldre. Mindent elkövettem, hogy a kapitány engem is visszaküldjön. Készakarva hanyag, szórakozott, engedetlen voltam. Nem használt; csak ártott. Ledobatott a hajóaljba s ott tartott fogva éhen-szomjan. Azt hittem éhen kell elvesznem. Végre megjelent páter Livius mentőmül a hajóaljban. Kiengesztelte irányomban a kapitányt s ez megbocsátott. A hajók már akkor rég visszavitorláztak. Három hétig kalandoztunk még ezután a puszta tengereken. Itt már sohasem találkoztunk hajókkal. Sehol egy árbocz, egy vitorla a láthatárban. A légben néhány fáradt sirály keringett; utóbb azok is eltűntek s a haragos zöld hullámok s az örökké borús égbolt képezék egyedüli látkörünket. A bálnáknak hire sem volt. A vén bálnahalászok azt mondták, hogy ez onnét van, miszerint az i említett fogásból elmenekült halak hirt vittek rólunk 1 a többi bálnarajoknak. És biztosítottak, hogy 1—2 I 728 ezer 622-ről 14 millió 139 ezer 211 lélekre szaporodott, ami kedvező növekvésre mutat, s mely a fönti 3 év egyikében sem volt kisebb 0.8°/0-nál, de sőt az 1883-évben U35 százalékra emelkedett. Ugyanezen időköz alatt a magyar sz. korona összes tartományainak népességi gyarapodása évenkint 0.86 százalék és U28 százalék között ingadozik. Az előbbi idökbeli próbaszerű összehasonlítás élénken demonstrálja ezen arány kedvező voltát. Az 1870—1880-iki évtizedben hazánk népességének gyarapodása összesen csak P25 százalékot tett ki, azaz a magyar nemzet ezen egyetlen 1880-ik évben többet szaporodott, mint az egész 1870—1880-ik decen- nium alatt. A legutóbbi évtizedben hazánkban uralkodó kolera nemcsak 300 ezer embernél többet ragadott magával, de a későbbi népességi mozgalomra is káros befolyással volt. Mindamellett számításba vonva egy 30 évi átlagot, az évi népességi növekvés nem vehető 5.8 százaléknál magasabbnak, azaz ha ezen átlag továbbra is fönállandott, úgy Magyarország népessége 50 év alatt csak 20 milliónyi volna, mig Oroszországé ugyanazon időköz alatt megkétszereződött volna. Szerencse azonban, hogy a növekvés az utóbbi időben tetemes lendületet nyert; mindegyikében a kimutatott 3 évnek a megelőző évi átlagot növekvő mérvben, sőt az 1883. évben annak kétszeresét is fölülmúlta. Ha Magyarország népessége állandóan ily arányban növekednék, úgy népünk csakhamar a legtermékenyebb nemzetek közé sorozhatná magát; s versenyezhetnék e tekintetben Orosz-, Angol- és Németországgal. Mindamellett az 1883. évnek ezen D26 százalékos növekvése kétségkívül exceptionális; kétségen kívüli azonban az is, hogy a 0-8-—0’86 százalék minimum tetemesen emelkedhetnék, legalább is addig, mig az ország népessége évenkint egy egész százalékkal szaporodnék. Hogy mily áldásos befolyású volna ez az ország egyetemes fejlődésére, azt hisszük, nem szorul bizonyitgatásokra. A kérdés csak az: miként és mely eszközök által érhető el a népességnek állandó 1 százalékos évi gyarapodása. A felelet pedig az, hogy azt egyedül a kereskedelem és ipar eszközölhetné. Hogy a régibb időben Magyarország népessége oly csekély mértékben gyarapodott, eltekintve a hygieniai viszonyoktól, leginkább a földművelés túlterheltségének tulajdonítható. Egy országban, hol a nép főfoglalkozása a földművelés, ott a nép egy bizonyos — szerény — határon túl el nem szaporodhatik. Angolhon példája csalhatatlan bizonyítékul szolgál, hogy egyedül a kereskedés és ipar képesek a nemzeteket lendületesen gyarapítani. Erzsébet királyné idejében a kizárólag gabona-exportra utalt tulajdonképeni Angolország, Skót- és Irkon nélkül mindössze is 3 millió lakost számlált, ma magának a fővárosnak, Londonnak több van, az országnak pedig 26 millió. Nagybritanniának még csak a múlt század vége felé annyi lakossága volt, mint talán Magyarországnak ma; — s jelenleg 36 millió lakossal dicsekedik. Oroszország is, mióta ipart teremtett magának, kettőzött arányban látja növekedni népességét; bizonyíték erre városainak rohamos emelkedése, melyek lakóinak számát tekintve, a nyugat legnagyobb metropoljait is már-már elérik. A gyarapodás javulása nálunk is a városok gyors fejlődéseinek köszönhető. Budapest lakossága Szerkesztőség: Veszprém. Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. 1880-ban 60 ezerrel növekedett, s a vidéki városok lakossága is tetemes növekedést mutat. Kétségtelen, hogy a kereskedés és ipar idézték elő e kedvező változást. Ha tehát az ország népességének gyarapodását akarjuk előmozdítani, úgy mindenekelőtt a kereskedés és ipar fejlődésén kell egész erőnkből munkálkodnunk. A vidéki városok iparlendülete azt fogja eredményezni, hogy a falusi népségnek fölöslege ott menhelyet talál, miáltal számára a vidéken való maradás lehetővé tetetik. Akkor fölvirágozhatik a földművelés is, mert a vidéki városokban közelfekvő vásárokkal birand termékeinek biztos eladhatására. Az ország sorsa tehát — mint látjuk — szoros kapcsolatban áll a kérdéssel, hogy képesek vagyunk-e fejlődés- és egykoron egyszersmind versenyképes kereskedést és ipart teremteni? És nemzetünk gaz- dászati és politikai fejlődése ama választól függ, melyet majdan a jövő e kérdésre adni fog ! VIDÉK. Ősi, nov. 4. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A jótéteményekben örömét lelő s a segélyre szorultaknak igazi jótevője nagyságos és főtiszt. Németh János ősi-i esperes plebánoskanonok ur, nemes lelke sugallatát követve, most legutóbban ismét ősi-i róm. kath. hívei iránt ritka nagylelkűséget tanúsított, a maga részére pedig örök emléket alapított meg. — Ugyanis az ősi-i róm. kath. iskola részére egy leendő altanitó fizetésére 2000 írt tőke- alapitvánvt tett le; a tanítói nyugdíjalapra egyszer s mindenkorra 100 irtot adományozott s fizetett le, végül Ősiben elhalt Bóhner Antal tanító özvegyének élte fogytáig évenkint 50 frt segélyt biztosított. Ezen nemes s ritka nagylelkű jótéteményt el nem mulaszthatom, sőt kötelességemnek tartom nyilvánosságra hozni. Az ősi-i róm. kath hitközség, ury a szegény özvegy tanitónéval együtt egy szívvel s lélekkel azt kívánjuk, hogy e jótékony egyházi érdemes férfiút az ur isten az emberi kor legvégsőbb határáig éltesse. Az érdemeket igazán méltatni tudó jóságos isten jutalmazza meg számtalan érdemeit, zavartalan megelégedés és minden áldással. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Hajas József. Ä nők egyenjogositása. (Vége.) x Vesz p r é m, okt: 27. Némileg ismerem a nők csodálatraméltó kitartását, nélkülözni képes tulajdonságát ott, ahol szerelemről van szó, de kérdés, nem fog-e ezen csodálatra méltó kitartás, a nélkülözésre képes minden tulajdonság szenvedni magával a nők egyenjogositásával, nem fog-e a szerelem eszményi volta prózaivá válni ? Nem biztos, de valószínű, mert az általános műveltség az eszményi fogalmak lerombolására a legalkal- matosabb. Az általános műveltség megteremti az erkölcsi hanyatlást, amely nemzet pedig a kéjelgésnek engedi át magát, előbb elsatynyul, később pedig el kell pusztulnia. Tagadhatlan, hogy a nőből lehetne ügyes ügyvéd, keresett doktor, mert kitartó szorgalommal sok T Ä B C E JL hónapig nem fogunk bálnákkal találkozni. Meglátszott, hogy a vén tengerészeknek igazuk kezd lenni. Egy napon a kapitány kiadta a rendeletet, hogy a commandeur-hajó Patagonia irányában a tüzföldre kormányoztassék; mig a többi hajóknak kiadta a rendeletet, hogy mely szélességi s hosszúsági fok alatt vesztegelve, várják be az ő visszaérkezését. E rendeletnek az volt a czélja, hogy a hittérítő pátereket rendeltetési helyükön kiszállítsuk a partra. A „Castor* pár perez múlva északnyugati irányba vitorlázott tova s mire az est beállt, elvesztők latkérőnkből a halászflottát. II. León Delavigne ur rendkívül praktikus hittérítőnek bizonyul — az emberevők között. Hat napi gyorsított vitorlázás után, melyben kedvező szél is segélyünkre volt, elértük a tüzföldi partokat. Estére hajlott az idő s a szárazföld belsejéből nagy tüzek fénye villogott elénk, az eget vérpirosra festve. Néhány tűzhányó szórja ott még mindig lángjait s ha kialszanak, újak gyulnak ki helyébük. Számtalan kráter, mindmegannyi óriási vakandturások tarkítják ezt a távol déli földrészt, melyet ép azért neveztek el a tudósok Fireland-nak, vagyis tűz- földnek. Mikor a „Castor* elérte a partokat s vitorláit back-brasse-ra forditá, hogy megálljon, páter Liviust kajüttembe vontam. Páter Livius kérdőleg tekintett rám. — Engedje meg, főtisztelendő ur, hogy őszinte lehessek. Szóllitám meg jótevőmet. — Nos? — Én azon vagyok, hogy főbe lőjjem magam. — Bah, azt hagyja legutoljára. Lássa, ön könnyelmű mindhalálig. Igazi franczia. — Köszönöm a bókot. De hidje meg, nincs egyéb választásom. Vagy agyonütnek itt a hajón, mikor ön többé nem lesz segélyemre, vagy pedig magam térek ki az útból. —- Értem. On elakarja hagyni a hajót s most, hogy partot értünk . . . —— Úgy van! Vagy kiszállok önökkel itt a tüzföldöu, vagy egy óra múlva a De profundis-t zengheti értem. — Őszintén sajnálom, s értem kétségbeesését. De lássa, aligha tudok rajta segíteni. Tény az, hogy a kapitány önt semmi szin alatt nem engedi a sajkába szállani. Volna ugyan mód ... de életét koczkáztathatná ... én nem ajánlom . . . bár a helyében megtennem . . . Mert sajnálom igaz szívből. — S e mód? ... •— Ne kisértse meg! — Megkísértem.-f*- Kétszeres veszélylyel jár. Vagy a tengerbe fül, vagy agyonlövik . . . — Értem. Megteszem. Páter Livius komoran nézett rám, kezét atyai- lag tette fejemre s úgy tetszett, hogy köuy gyűlt a szemébe. E perezben oly különös érzés fogott el. Milyent a gyermek érezhet, ha szüleitől búcsút vesz . . . . örökre. Módnélküli fájdalom szállt a szivembe, oly kínos szorongás fogta el. Ezzel homlokon csókolt. A sajka, mely a missiouáriusokat kitette a partra, visszatért s aztán még kétszer-háromszor tette meg az utat a hittérítők málháival a part s a hajó között. Mintegy angol mértfölduyire lehettünk ' a parti zátonyoktól. Eközben egészen sötét lett. A tenger erősen zajlott s a habok villós fényben égtek. Ólyan bor.
