Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-31 / 44. szám
megyében: 5 magyar, 05 oláh. 26 német, 4 egyéb. Fogarasmegyében: 5 magyar, 90 oláh, 4 német, 1 egyéb. Zólyommegyében: 4 ma- gyär. 92 tót, 3 német. 1 egyéb. Sárosmegyében: 4 magyar, 74 tót, 10 ruthén, 6 német. Turóczmegyében: 3 magyar. 77 tót, 20 német. Szebenmegyében: 2—3 magyar, 64—65 oláh, 30 német, 3 egyéb. Szepesmegyében: 2 magyar, 94 tót, 4 német. Krassó-Szörénymegyében: 2 magyar. 76 oláh, 10 német, 6 szerb és horvát, 2 tót. 4 egyéb. Trencsénmegyében: 2 magyar. 94 tót. 4 német. Arvamegyében: 1 magyar, 96 tót, 3 német íme a szomorú statisztika. Kell, hogy minden magyar szivének fájjon az! —--------Hi ába a hazaszeretet, hiába az önfeláldozó lelkesedés ... ha számban fogyva, erőben satynyulva pusztul szemlátomást — a magyar. Veszprémmegyében is 17 százalék az idegen elem. Magyarosodni akar, de nincs módja hozzá. Hazafi akar lenni, de nem tanitják magyar ul arra! Hát tegyen erről úgy a közigazgatás, mint az egyház ... A községi jegyzők, lelkészek s tanitók egyaránt. Kern mi, de elleneink vetették föl e kérdést: Lenni — vagy nem lenni! Hát feleljünk rá. Kern elhangzó ,éljen“-ekkel. De a hazafiasság, a magyarosodás csendes, kitartó munkájával! Mit akarnak a koptákok? Veszprém, okt. 30. A mull vasárnap éjjel hallatlan erőszakoskodást követett el a Veszprémben állomásozó gyalog- honvédség három hadnagya, mely amiig ménben provokálta a város összes polgárságának megbotránkozását és felháborodását, ép oly mérvben volt kárára a különben tisztelt, becsült magyar honvédnév tisztességének. Az eset, mely azóta nemcsak az egész magyar sajtót, de a bécsi és külföldi lapokat is bejárta s mindenütt mondhaílan megütközést keltett, az, hogy három honvédhadnagy, névleg Krausz Henrik, Pálig és Török, minden legkisebb ok nélkül, arra a vakmerőségre vetemedtek, hogy egy helybeli vagyonos polgárt, Szabó Géza urat, midőn az éjjel hazament, utánna mentek, megállították, insultálni akarták, az egyik rá is emelte kardját s midőn Szabó a városházra menekült s onnan egy rendőr fedezete alatt ismét haza akarna menni, a nevezett hadnagyok egy Iá főből álló fegyveres bandával elébe támadnak, a rendőrrel együtt elfogják s behurczolják szuronyok között a kaszárnyába. A kaszárnyában ott tartják, úgy Szabó urat, mint a város fegyveres rendőrét fogva hajnalig, miközben tatleg is insultálták Szabó urat, többszörösen megütvén karjait. Nemcsak ez történt. Mikor az a gyönyörűséges fegyveres csőcselék a kaszárnya felé hurczolná fönnevezett polgárt s városi rendőrünket, a nagy zajra, melyig el a hoptákok diadalmasan előcsörtettek, a kaszárnya szomszédságában lévő Arnhoffer-féle vendéglőből az ott mulató négy vendég s a vendéglős kijött s látva egy polgár elhurczolását katonák által, megdöbbenésüknek adtak kifejezést. És mi történik ? A három vitéz cserepár átküld a vendéglőbe is egy csapat fegyverest s ezek vezetője, egy őrmester, azon parancsot hozza, hogy ha mindjárt nem lesz csend, a lajdimánt urak őket is elfogatják. Egy jámbor kalaposlegény, valami Göntér nevű fiatal ember bátorkodik tiltakozni e szemtelen gazság ellen, mire egy szuronyos lurkó nekirohan, feléje bök — s jó szerencse, hogy a szúrás elől félreugrott. Élete egy hajszálon függött! A gazság betetőzéseid az történt, hogy midőn Szabó urat s a városi rendőrt K r du s z hadnagy a fegyveresek közé dobná s a jelenvolt I) ó- c z y István rendőrbiztos tiltakozott e hallatlan vakmerőség ellen, erre Krausz hadnagy a leggyalázatosabb sviháktitidusokkal illeti a hatóságot s kijelenti, hogy most ö a hatóság s ha el nem hallgat — őt, a rendőrök biztosát is, rögtön elfogja. Az álmából fölvert Fejes városi rendőrkapitány hajnali 4 órakor szabaditottta ki az elfogot- takat, kiket a lajdinántok ismét fegyveres katonák közt kisértettek a városházra, egy rémületes ákom- bákom-stylusu hivatalos jelentés kíséretében a parancsnoksághoz, melyben a gaztettet beismerik, s melyet eltagadni nem is lehetett. A dolog nyitja az, s ez az indok a leggyalázatosabb, hogy Szabó urnák régebb idő óta haragosa volt az egyik tiszt, ki Szabó urat 3 hó előtt egy nyilvános helyen össze is vagdalta úgy. bogg 4 hétig feküdt. Akkor a tisztikar tisztessége iránti kíméletből e botrányról nem emlékeztünk meg. Ez a vakmerő skandalum óriási felháborodást keltett az egész polgárság között. A Budapesten időző polgármester táviratilag kért jelentést; Szabó ur maga sietett Budapestre, hogy az orsz. hadparancsnokságnál jelentést tegyen; a megye alispána Véghely Dezső ur azonnal fölterjesztetté az ügyet a kormányhoz, mig itt Veszprémben a polgárság rendkívüli városi közgyűlés összehívását sürgeti. És mit látunk? Azt. hogy a három vitéz lajdinánt ur még mindig szabadon járkál utczáinkon, mintegy fitogtatva, hogy biz ők nem félnek, hogy a nép agyonveri őket. Ennyire vittük a jóságunkkal. Dikczióval, processióval fogadjuk, pompás potyabankettre invitáljuk, befogadjuk tisztes köreinkbe — s aztán az a köszönet, hogy amikor egy kávéházi lumpolás után a bolond fejük bizsereg, hát. elfogják sans géné a városi polgárokat, a hatóság fegyveres közegével együtt s insultál- ják, ütlegelik tetszésük szerint s aki ez ellen szólni mer, arra szuronyos katonákat uszi- tanakJD®*? Ä o. Ji »1 A AU.1X Hát ki biztos itt ebben a városban e kardos korcsmahősökkel szemben 1 Ma elfogták Szabó urat s egy rendőrt; holnap ismét berúgnak s elfogják akármelyik más derék polgárunkat vagy a polgármestert Tessék aztán az ilyen lajdinántokra kikeresni az adót a polgárságnak. Tessék véres verejtékkel dolgozni rájok; tessék a népnek őket etetni, ruházni, hogy ingyenélősködésüket aztán ilyen gazságokkal hálálják meg. És jól teszik a helybeli tisztikar többi tagjai, ha már a térparancsnokság eddig nem tévé, hogy e három ember ellen, kik az ő erkölcsi reputácziójukon is foltot ejtettek, a legszigorúbb vizsgálatot kérik illetékes kerületi parancsnokságuk előtt. Ennek a gazságnak nem szabad megtor- latlanul maradni. Az ő tisztességük, — a polgársággal való további jóviszonyuk, — s a város nyugalma, biztonsága függ attól. Adják meg a város mélyen sértett önérzetének ők maguk az elégtételt. Mert ha azt a nép fogja magának venni — az aztán nem válogat sem az egyénekben, sem az eszöközökben! Az uj megyeház építésügye. Veszprém, okt. 30. Tegnap délután ült össze a megyeházépitési szitkebbkörü bizottság, hogy a beérkezett építési ajánlatok fölött, a művezetői vélemény meghallgatása után, végleg döntsön. Az eredmény az, mit mi s a nagy közönség is örvendetesen veszünk tudomásul, hogy mint a legolcsóbb, Kéler Napoleon budapesti műépítész ajánlata fogadtatott el. Nemcsak érdekesnek, de szükségesnek is tartjuk e helyen a művezetői véleményről, mely általános megelégedést szült, az alábbiakat közölni. Kiss István művezető építész innak a vesz- prémmegyei uj székház építésénél szükségelt föld-, kőműves, és elhelyező-, továbbá kőfaragó-, ács- és vasmunkákra beérkezett ajánlatokra vonatkozó előterjesztése szerint I. A sztikséglendö föld- és kőművesmunka, a veszprémi anyag- és munkaárak 1883-iki hatósági árbizonylata alapján, részletes árelemzés utján, 138.370 frt 99 krral lettek előirányozva. Ez összeget a nm. minisztérium 141.024 frt 85 krra helyesbítette s ezen helyesbítésnél 1000 darab tégla 18 írtjával szerepel. De a nyár folyamán az alispáni hivatalhoz érkezett téglaajánlatok szerint kiderült, hogy jóminőségü tégla csak 28 írtjával kapható; ami a kétmilliónyi téglaszükséglethez képest 20 ezer frt többletet szülhetett a kőművesmunkában. Ezen 20 ezer frtnyi összeget hozzáadva a nm. minisztérium által helyesbített összeghez, kijő 161.024 frt 85^ kn Oly összeg, melynél a legnagyobb technikai uieghizhatoság mellett is, reális és méltányos ajánlat, a kőműves munkák végrehajtásáért. többet nem követelhet. Még ezen összeg is oly nagy, a kedvezőtlen anyagi viszonyok mellett oly drága, hogy ehez hasonló alig fordnl elő bárhol hazánkban! Mind oly esetekben pedig, midőn az építtető megye adófizető közönsége, a jelen kőműves munkák végrehajtására, még ezen méltányos összegnél is jóval nagyobb ajánlati összegre kényteleuittetnék költekezni, csakis az ajánlattevők túlságos nyerészkedéseinek hoznának nehéz áldozatokat. Idevonatkozólag Horváth Sándor ajánlata 235.348 frt 46 kr.; tehát az előirányzatnál közel 100.000 írttal több; Kéler Napoleon ajánlata pedig 154.667 98 kr., s igy 6457 frt 14 krral kevesebb. II. A kőfaragó munkákat Kéler Napoleon, annak kikötése mellett, hogy a Karst-munkákat a santa- croce-i bányákból szállítja, 23.111 frt 43 krral számítja; Havranek Antal (Sz.-fehérvár) vállalkozónak idevonatkozó ajánlata 22.453 frt 26 kr. Scalmanini G„ Welthy Ferencz csak részleges ajánlatokat tévén, ajánlataik figyelembe nem voltak vehetők. III. Az ácsmunkákra előirányzott összeg a nm. minisztérium által 23.843 frt 5 krban állapíttatott meg. Beérkezett 4 ajánlat. Kéler Napoleon 24.181 frt 11 krral. Holes Ferencz 29.503 frt 12 krral, Pikk Henrik (Kis-Czell) 34.809 frt 48 krral, ifj. Say Ferencz (Sz.-fehérvár) 23.956 frt 18 krral. IV. A vasmunkákra a nm. minisztérium által megállapított ősszeg 28.430 frt 6 kr. Kéler Napoleon ide vonatkozó ajánlata 27.474 frt 85 kr.; a Schlick-féle társulati ezégé 27.489 frt 31 kr. Mind a négy munkára elő volt irányozva a minisztérium által 208.318 frt 13 kr. Ezen helyesbített üsszeg, hozzávéve a 20.000 frtnyi tégladrágu- latot, a négy munka nemre nézve együtt kitesz 228.318 irt 93 krt. Ezen összeg képezi a tulajdon- képeni alapot, melyhez az ajánlati összegek hason- litandók. Legolcsóbb ajánlatot képeznek, ba részleges ajánlatok is figyelembe vétetnek: a kőműves munkára Kéler Napoleon ,-v ...................15^i m “ Sc almanini (márványra) . • • J.oúv • » Havranek (kőfaragómunkára) . 11.482 , 18 , Say A. (ácsmunkára) S • • 1 2ó.9ot> „ lb , Kéler Napoleon (vasmunkára) Összesen . 227.101 frt 51 kr. Miután a Kéler-féle ajánlat azonban egyetlen egy ajánlati ivén tétetett, az egyes munkanemek árjegyzékei nem tekinthetők külön kötelező ajánlattételeknek s igy az absolute legolcsóbb ajánlatok csoportosítása nem érvényesülhet. __ Az érvényesülhető legolcsóbb vállalati összeget képezi a Kéler-féle össz- ajánlat 220.425 frt 37 krral. A következő, érvényesülhető „csoportosítást" adja a Horváth- féle ajánlatnak a többi legolcsóbb ajánlatokkal való egybevetése. így: Horváth Sándor (kőművesmunka) Scalmanini G. (márványmunka) Havranek A. (kőfaragómunka) Say A. (ácsmunka) ............... Schlick (vasmunka) .... 235.348 9.520 11.482 23.956 27.489 frt 46 kr. , 32 , „ 18 , „ 18 „ „ 31 , Összesen . 307.796 frt 45 kr. frt 94 krral több, mint a Tehát 80.694 Kéler-féle ajánlat. Az ajánlati árakban levő nagy különbözetek folytán tehát a művezető-építész a munkák kiadását illetőleg a következőket véleményezi: És pedig: 1. Adassanak ki a kívánt munkák Kéler Nápoleon vállalkozónak 220.425 frt 37 krért. Vagy 2. Ha a bizottság ezen összajánlat által a többi ajánlatok 2323 frt 86 krnyi előnyének kihasználásával kezét megkötve érezné, Kéler Napóleont felszól- litandónak véleményezi arra nézve, hogy egyedül a kőműves munkáknak elvállalására hajlandó-e ? 3. Ha a javaslatok egyike sem fogadtatnék el, uj verseny kiírását javasolja. A bizottság erre vonatkozólag következőleg határozott s a tárgy fontosságát tekintve, az alábbi hivatalos jegyzőkönyvet vette föl s adta ki: Jegyzőkönyv. A megyei székház építésügyének vezetésével a 268/9001. 1885. számú közgyűlési határozattal megbízott küldöttségnek 1885. évi október hó 29-én d. u. 2 órakor V é g h e 1 y Dezső megyei alispán elnöklete alatt Pöschl Károly, Szabó Imre, Kenessey Pongrácz, dr. Bezerédj Viktor, Fenyvessy Ferencz, Rothauser Mór, Paál Dénes és Kiss István küldött- ségi tagok jelenlétében tartott üléséből. A jegyzőkönyvet vezette: dr. Purgly Sándor, megyei II. aljegyző. Véghelyi Dezső megyei alispán Kiss István művezető-építész urat a magyar királyi műegyetem magántanárává legközelebb történt kinevezése alkalmából üdvözölvén, az ülést megnyitja és felkéri Kiss István művezető-építész urat, hogy a megyei székház építésre beérkezett, a folyó évi október hó 15-én tartott küldöttségi ülésben felbontott és szám- vivöileg átvizsgáltan rendelkezésére bocsátott ajánlatokra vonatkozó véleményes előterjesztését adja elő: a küldöttség Kiss István művezető-építész urnák részletes és szakszerű előterjesztését behatóan tárgyalván, annak a munkálatok kiadására vonatkozólag első sorban előadott azon javaslatát, hogy »adassanak ki a kívánt munkák a beérkezett összajánlat alapján Kéler Napoleon budapesti vállalkozónak 229.425 frt 37 krajczárért“ egy küldöttségi tag kivételével elfogadja, s ilykép a küldöttség ehatározza, hogy a veszprémmegyei székházépület és a hozzá tartozó istálló-épület építéséhez szükségelt föld-, kőműves-, e 1 h ely e z ő-, k őf a r a gó-, ács- és vas munkákat: Kétszázhuszonkilenczezernégyszázhuszonöt forint hanninczhét krajczárért Kéler Napóleon budapesti vállalkozónak azon határozott kikötés mellett adja ki, hogy ajánlatának azon hiányát, mely szerint a téglák termelési helyét nem nevezte meg, a különleges vállalati feltételek 7-ik §-a értelmében pótolja. Egyúttal az építési szerződés szerkesztésével Kiss István müvezető-épitész, Paál Dénes kér. kir. főmérnök, Kenessey Károly megyei t. ügyész urak bízatnak meg; Kéler Napóleon budapesti vállalkozó pedig határozatilag felhivatik, hogy a szerződés megkötése czéljából 8 nap alatt a megyei alis- páni hivatalban jelentkezzék, mert ellenkező esetben az általános vállalati feltételek 5. §-ának ide vonatkozó határozmánya fog alkalmaztatni. Továbbá a megye alispánja felkéretik, hogy ugyancsak az általános vállalati feltételek 5. §-ához képest intézkedjék az iránt, hogy az el nem fogadott ajánlatok a vonatkozó iratok és a megyei házi pénztárban elhelyezett bánatpénzek az illető ajánlattevőknek haladéktalanul visszaadassanak. Végül a küldöttségnek ezen határozata, az ennek értelmében megkötendő szerződés, valamint Kéler Napóleon budapesti vállalkozónak elfogadott ajánlata és Kiss István müvezető-épitész urnák az ajánlatok kiadására vonatkozó előterjesztése a m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztetni liatároztatik. Miről Kéler Napóleon budapesti vállalkozó ezen határozatnak közlése mellett értesittetik. Az almádi közkönyvtár létesítése ügyében. Felhívás, Veszprómmegye nagyérdemű közönségéhez. Több év előtt nemesczólu mozgalom indult meg aziránt, hogy a Balatonnak kétségkívül legkiesb fekvésű- s éghajlatilag rendkívül előnyös pontján fekvő Almádit — fürdővé emelje s illetőleg azzá fejleszsze. A fürdőrészvénytársaság ezirányban üdvös tevékenységet fejt ki; nagy fürdőházat, vendéglőt építtetett, sétányokat, parkokat létesített; közadakozásból kápolnát alapított stb. Ugyancsak a részvénytársaság kebeléből alakult ,5-ös bizottság,“ nagyságos Véghely Dezső ur elnöklete alatt, hasonirányban fejt ki tevékenységet, hogy e balatonfürdőt Veszprómmegye közkincsévé kultiválja. Társas utón gyűjtött pénzösszeggel az utakat hozta helyre; hajót, sétánylámpákat szerzett he; kiránduló- s pihenő helyeket rendszeresít s a fásításokat nagy arányokban eszközli. E bizottság legutóbb tartott ülésében . határozatba ment az almadi közönség részére ©gy közkönyvtár létesítése S e határozat foganatosításával a bizottság alulírottat bízta meg. ügy a fürdő, mint az azt évente fölkeresni szokott megyei közönség érdekében im szívesen teljesítem e' megbízást s a könyvtár első alapjának megteremtése végett, bizalommal fordulok e megye áldozatkész t, közönségéhez: kérve, hogy e közérdekű vállalatunkat I—2 kötet könyvvel, vagy némi pénzzel segélyezni kegyeskednék I E czélra nyitott meg s küldött szét a bizottság egy aláírási ivet; kérve, hogy becses adományaikat arra rájegyezni s a könyv- vagy pénzbeli adományokkal együtt alulírotthoz, mint az 5-ös bizottság megbízottjához, mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A vett adományok azonnnl, a „Veszprémi Független Hirlap“-ban, mint az almádi fürdőrészvénytársaság hivatalos közlönyében, nyilvánosan fognak nyugtáztatni. Még egyszer bizalommal kérve a n. é. közönség hazafias, szives jóindulatát, maradtam Vö rösb er én y-A1 mádiban, 1885. október hó 20-án Tisztelettel Hetessy Dániel, az almádi f. r. társaság 5-ös bizottságának megbízottá. VIDÉK. Pápa, okt. 29. (A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez.) Balog Árpád jól szervezett, színtársulatával három hete, hogy megkezdte előadásait állandó színházunkban. A bemutató előadásokból meggyőződhetett közönségünk, hogy Balog társulata oly jeles tagokból áll, hogy a részvétlenség irányukban valóságos bűn, — s mégis e bárom hét alatt tán kétszer volt olyan ház, amit »félig teltnek“ lehet nevezni. A hét folyamán színre került „Viola*, „Az elkényeztetett férj“, „Kölcsönkért feleség“, „Szélháziak“, „Csók“, „Koldusdiák“. A társulat kitűnőbb tagjai Hetényi Antónia, Rúzsai Etel, Lénárdné, Boczkó Dóra, Markó Emilia, Balog Árpád, Monori Sándor, Hosszú Antal; oly erők, hogy az ország bármely színpadán megállják helyüket. Talán Szabó József — a társulat tenoristája — eshetne kifogás alá, de erről „még most muszáj hallgatni.“ Holnap adják Dumas Sándor „Denise“ czimil hírneves színmüvét, melynek előadásáról — szerkesztő ur engedőimével — jövőre szólni fogunk. A veszprémi három honvédtiszt vasárnapi- aftáirje városunkban is általános felháborodást szült, annyival is inkább, mert ezelőtt a honvédhuszárok garázdálkodásai nálunk is napirenden voltak. Krausz hadnagy ur talán azalatt, mig városunkban két hónapig lovagolni tanult, a lovaglás nemes művészetén kívül a harczias hajlamot is elsajátította. J ó volna a lajdinánt uraknak a műveltségnek legalább normális iskoláit végig tanulni. A napokban jó fogást csináltak a csendőrök. Tapolczafő községben ugyanis elfogtak egy csavargót, kiben az illavai fegyházból a f. év elején megszökött Hartman Alajos fegyenezre ismertek. A h.-bödögei körorvosi állásra dr. Rechnitz Ede pápai gyakorló-orvos, s takácsi körorvos választatott meg. G. A nők egyenjogositása. Veszprém, okt. 27. A nők kazánkbani egyenjogositását, bármikor következzék is az be, a legnagyobb szerencsétlenségnek tartom, mert akkor alá fogjuk Írni nemzeti hanyatlásunkat; pedig ha nyűgöt Európa elfogadja, és miután mi mindenben hűségesen a nyűgöt után haladunk, nekünk is elfog kelleni fogadni azt. Nem akarom én a nők elmebeli képességét kétségbe vonni, de azt tapasztalataim után tiszta lelkiismerettel állíthatom, a közpálya nem az ő szervezetüknek való. A nő hivatalában tökéletesen idegen, mert az ö édes otthonja a családi kör : a ki nem szereti a családi kört, abból a nőből soha sem lehet jó anya. Az ország kormánya, midőn a posta, távirda nemkülönben a vasúti pénztári kezelésre alkalmasnak nyilvánította a nőket, egyedül és kizárólagosan csak az anyagi haszon lebegett szeme előtt. Olcsó erő felhasználásával nagy munkát vélt keresztül vihetni. A nők államszolgálati alkalmazásának czélsze- rütlenségét, lassan az igaz, de kezdik már belátni, és ez magában is fölötte nagy nyereség, mert számtalan nő visszaad atik ősi eredeti hivatásának. Fontos és nyomős okok lehetnek azok, melyek a világ leggyakorlatibb nemzetét az angolt arra késztették, hogy a nők njabbi alkalmaztatását a távirda intézetnél egészen beszüntették. A nők egyeujogositása még meg nem ért, bárha gőzerővel siettetik is megérését. Azok, akik a nők egyenjogositása mellett barczolnak, nem mérik össze az esetleges hasznot a tényleges kárral; a nők iránti tisztelet szabályozza minden cselekedeteiket, de anélkül azonban, hogy az édes anyai kötelmekkel komolyan foglalatoskodtak volna valaha, látták volna az ö otthonjában a nőt siirögni-forogui, midőn szive vérét gondozza, miben a házi gond teljes súlya az ö vállán nyugszik, itt békit, ott engesztel, amott kitűnő anya, amott hűséges szerető feleség, nevel és reményt nyújt, szeret és imádkozik, a sors csapásai meg nem törik, de sőt büszkén felemelkedik mint a nemes pálma. Hasonlítsák össze a nők egyenjogositást sürgető egyének a bölcső mellett virrasztó édes anyát, a hivatalos asztal mellett görnyedő növel, és lehetlen, hogy a különbséget észre ne vegyék, ne ébredjen fel leikeikben a szánalom érzete. Az anya arczán hordja az élet színét, mig ellenben akit a nyomor a hivatalhoz köt, minden kézmozdulata a halálvergődésre emlékeztet. Hagyjuk meg a nőket a bölcsőnél ingecskéket varrni, főkötőcskéket kötni, pólyákat szabni, szebb ez, magasztosabb ez mind minden ügyvédi, minden doktori diplománál. Mindazok, akik a nők mennél előbbi egyenjogositását tűzték ki életök legfőbb feladatául, bár szándékaik lehetnek a legszebbek, mégis a társadalom megrontására törekednek, meggyöngiteni akarják akaratlanul is a sokat szenvedett hazát. Ha a gyermek elveszti anyját, ki fogja az ártatlan csemete leikébe az emberbaráti tiszteletet, a haza szeretetét oltani ? Az édes anyát nem pótolhatja senki . . , senki ? Az elhagyatott gyermek, ha felnő, mindenre alkalmatos lesz, csak a hazát szeretni nem fogja, nem. mert senki sem oltotta be leikébe a haza szeretetét, Ha az angol, franczia, német, orosz egyenjogo- sit, könnyen tehetik, mert mindegyik nagy államtest,
