Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-24 / 43. szám

díjas naffi) látványossá.7, más felól egy oly nagy vásár jelentőségére degradálhatná, mely legfőképcn arra jó. hogy a fináncé számára újdonatúj források fakadjanak ? Ez az egész eljárás, hogy t. i. a kiállítási forgalom bármely ezitnen egyáltalán megadóztatás tárgyává tétetik, az összes nemzelÉUji és országos kiállítások történetéiben oly anm/ira alkalmas lehetetlenné tenni, hogy a ma- „yar iparosok szinejara bármiféle bel- vagy külföldi kiáVitáson leendő részvételre valaha újból hajlandóságot mutasson : hogy egy pcrcziy sem kételkedünk, miszerint a kiállítás főintézői — és itt első sorban magát a kereskedelmi minisztert is értjük — a botrányos ügy tejes elnyomásából ,.kabinetkérdést" fognak csinálni. ‘

Pár szó, a „Petőfi és Kossuth“ czimü czikkhez.

(A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez.)

E b. lap f. é. 41. számában „Petőfi és Kossuth* czimmel egy kis tárcza-czikk jelent meg. melynek ha csak az volt czélja. hogy a Petőfi és Kossuth közt i'enállott személyes viszonyt ismertesse, úgy nem szándékoznám e dologhoz szólani: a mennyiben azonban az idézett czikk egy történeti képre veti sugarait, -hl legyen szabad e képet nehány igénytelen megjegyzéssel más oldalról is illusztrálni, nehogy a szemlélő optikai csalódásba essék.

A hivatkozott czikk már alapjában téves, midőn azzal akarja Petőfi republicanismusát■jellemezni, bogy vele szemben Kossuthot nem tartja eléggé republi- canusnak. azaz utóbbit a monarchiát óhajtásnak — hogy úgy mondjam — gyanújával terheli. Ily állítás0 nein származhatok másból, mint vagy neinismeréséből, vagy félreismeréséből Kossuth működésének.

Mert a mi Petőfinek radicalis republicans elveit és ily hangú dalait illeti, — bármily áhítattal rajongjuk is körül akár a költő, akár a segesvári hős Petőfit. — azt az egyet még sem tagadhatjuk, hogy ama forradalmi és republicanus dalok nem kizárólagosan önmagukban hordozták azt a szikrát, melylyel oly hő lángra lobbantotta a sziveket.

Mert a midőn Petőfi e költeményeinek szine- java napvilágot látott, akkor már Kossuth szónoklatai és egyátalán politikai agitátiója előkészítették arra u talajt. Hisz ha igy nem lett volna* akkor Petőfi lánglelkének ezen termékei vagy létre sem jöttek — mert hisz az általános forrongás benyomása által varázsoltalak a koszorús költő lantjára — vagy ha létrejöttek volna is, nincs kétség benne, hogy manapság is az osztrák czeuzura vaskalapja alatt rejtőznének.

A czikk t. szerzője egy kissé furcsa logikával következteti, bogy Petőfi nem érzett rokonszenvet Kossuth iránt, midőn azt mondja, hogy egyik versé- beu sem magasztalja Kossuthot. Mert ily logika segélyével a legnagyobb rokonszenvet bizonyíthatjuk azzal, hogy olyan verset sem irt Kossuthhoz, niint pl. „Egy goromba tábornokhoz*. — Hogy pedig mindenki iránt való érzelmeit versekbe — ismeretes

lett constatálva!

Mindez azonban nem bizonyít annyit, mint azon egyetlen körülmény, hogy Petőfi szivvel-lélekkel harczolója volt azon eszméknek, melyeket Kossuth gyökereztetett meg akkor a nemzet szivében. — Hisz a „Talpra magyar*, „Előre“, „Föl a szent háborúra“, „Akasszátok fid a királyokat* stb. az időkori forradalmi és csatadalok oly szikráiként jelentkeznek. melyeknek tűzhelyét Kossuth építette. —

ügy'Játszik, a t. czikkiró — nem egészen menten a thzftlai-féle előadások, hatásától — oszladozó- zóJ*iMátja azt a nymbnsí", mely Kossuth nevét oly í fenve,seu ragyogja körül; és ily tendeueziózus jellem- ' zés hatása alatt tulajdonítja Kossuthnak a monarchiára való vágyódást. .— Sit venia verbo! Ez ellenkezik a tényekből kiolvasható igazsággal.

Az a férfiú, ki míg lehetett, hü volt a törvényes uralkodóhoz, hűségével és loyalitásával annak adta félremugy arázhat a tlan tanúbizonyságát, hogy a

haza sorsat nem akarta koczkára tenni, republicánus ! érzelmeinek megvalósításáért. —

Midőn azonban a nemzet és dynastia közti köteléket az idők viszontagságai és a bécsi aula széjjel tépték, akkor Kossuth volt indítványozója és tulaj- donképeni megteremtője a hírhedtté vált 1848 apr.

14-iki határozatnak. Mert bármennyire élt a hit az idökori honfiak szivében, hogy Magyarországot republicanus alkotmánynyal lehet azon helyre és magaslatra juttatni, mely az európai civilizált államok sorában ezeréves múltja után méltán megilleti, —, mégis ezen meggyőződéssel Isten világa elé nyilvánosan kilépni és ennek megvalósításáért fegyvert fogni senki sem Dirt elég erkölcsi bátorsággal mindaddig. mig Kossuth az 1840 április 14-iíci ország- gyűlés eredményét ily értelemben ki nem vívta. — És mégis, a t. czikkiró szerint, „tudjuk*, hogy Kossuth királyságot óhajtott. Azonban a felfogás téves voltát eléggé megczáfolja maga Kossuth is, amidőn egy helyütt kijelenti, hogy o republikánus.

Hogy Petőfit csak eszközként becsülte, — ennek bebizonyítása vajmi nehéz, — ha nem lehetetlen. Mert hogy az akkori időben Kossuth nem bocsátkozhatott szépirodalmi vállalatokba, ez csak azt bizonyítja, hogy minden idejét és erejét hivatása betöltésére fordította. Azt legkevésbbé. mit a czikkiró állít.

8 a magyar szabadságharcznak egyik kimagas- lóbb hőse volt ugyan Petőfi, — azonban e harczi (bár gyászos) dicsőség megteremtője és a világosi katasztrófa bekövetkezéseig fenntartója nem volt más, mint Kossuth, bármit mond is Gyulay.

A történelem nem divatezikk, mit majd igy, majd amúgy lehet fabrikálni, az alkalomszerű körülmények kívánsága szerint.

Azok pedig, kik egy corrumpált társadalomnak reakezióuarius és rehabilitácziós szellemétől eltelve vannak, — a történelem commentálására hivatottak nem lehetnek.

A tűnni agg számüzöttet, letűnt* nagy időknek e szellemóriását, a népszabadság fenséges ideájának ez élő martyrját, avatatlan kezekkel ne érintsétek.

Jöhetnek, jőnek is még napok, amidőn az ő nevének hallatára szent áhítattal telnek el az emberek. — s ős Budavárának honfiú vértől áztatott szt. György terén ama bizonyos vasalkotmány helyet ad az ő szobrának.

8 jöni fognak napok, amidőn mint a mozlim Mekka templomához, úgy az ő szobrához is el fognak vándorolni az emberek milliói, — se szobrot fogják oltárként körültérdelni, és ennek megkoszorúzásával fogják áldozataikat bemutatni a népszabadság istenének! R. L.

IRODALOM.

Nevelőink s tanítóinkat kétségkívül érdeklendi ama vállalat, a mely most indult meg Pozsonyban 0 r b ó k Mór szerkesztésében s Heckenast utóda Drottlef liudolf kiadásában s a melynek czime: „Paedagogiai plutarch. Jelesebb paedagogusok, kiválóbb tanférfiak arczkép- és életrajzgyüjteménye, tekintettel a magyarokra.“ A vállalat czime nyilván megmondja a czélt. Megismertetni a jeles paedagogusokat s kiváló tanférfiakat, azokat tehát, a kiknek atyáink,

...i o ycimen.uiiiiv u lcgiuilgUSZLOSaDUIlb,

századunk legszentebbjét — a műveltséget köszönhetik. A „Plutarch* első füzetének tartalma (1. Előszó, Orbók Mórtól, 2. Báró Eötvös József, dr. Ferenczy Józseftől. 3. Comenius, dr. Wagner Lajostól. 4. Zirzen Janka, Wollmann Emmától. 5. Pestalozzi, dr. Zsengeri Samutól. 6. Wiedermann Károly, dr. Tóth Sándortól. 7. Gáspár J., Andrássy Jenőtől) meggyőz bennünket e vállalat életrevalóságáról, valamint arról is. hogy a közönség mely részében kell utat törnie e kétségtelenül hasznos olvasmánynak. Tanárok, tanítók s tanítónők, valamint a gyakorlati nevelők haszonnal fogják olvashatni a „Plutarch* rövidre fogott életrajzait, melyekből megismerhetik azokat, kik nagybecsű alkotásokat vagy végtelen életű eszméket hagytak reánk örökségül a nevelés és tanítás terén, a tanitó-j eleitekre nézve paedagogiai ismereteik gyarapítása mellett buzdító és serkeutő hatásnak lesznek az életrajzok, ha majd a jeles tan- férfiak életéből látják, miként leket alacsony sorsból

szorgalmasan és önképzés által általános tisz e e és közbecsüléssel körülvett polezra emelkedni. o^. az ifjúságnak is lesz olvasmánya a „Plutaich , itrl0 senki sem kételkedik, aki tudja, mily szeretettel csugg a hálás tanuló kedvelt tanítóin s nevelőin. ^ e»u még a jó családanyának, mint gyermeke első neve lőjének. asztaláról sem szabad hiányozniok e díszesen kiállított füzeteknek. A füzetben található sikerült arczképek a füzet tartalma hatásának közvetet eiise gét mindenesetre fokozni fogják. Úgy tartamúira, mint valóban pompás kiállítására (Wigand t. v. nyomdája állította ki) való tekintetből mi szép m ményekkel nézünk a „Plutarch*-nak további e Le e elé. mi hogy ugv legyen, azt az áldozatkész hazafias kiadó minden bizouyiiyal megérdemli. Hogy denki könnyen e mii birtokába juthasson, a kiad o az egyes füzetek árát csak 20 krra szabta s 5 tűzeti e 1 írttal. 10 füzetre 2 írttal előfizetést is elfogad.

*

Szépirodalmunk egyik ága sem örvend napjainkban oly virágzásnak, mint az elbeszélő irodalom. Ezt főleg a magyar társadalom hatalmas fejlődésének köszönhetjük, mely a figyelmes szemlélőnek lépten- nyomou a legérdekesebb tárgyakkal kinalkozi v. Tolnai Lajos és Mikszáth Kálmán voltak azok. kik e társadalmi mozzanatokat az irodalomnak meghódították: amaz széles körben, bámulatos jellemző erővel és sujtoló szatírával, ez kedves gyönyörködtető humorral. Nyomukban halad egész újabb elbeszélő költészetünk. Sajnálatunkra azonban eddig még nem volt lapunk, mely miud e törekvéseket egyesítve az elbeszélő irodalomnak és ezzel együtt az uj Magyarország képét tárná elénk. Annál kellemesebb meglepetést szerzett nekünk egv szépirodalmi vállalat, mely elérte azt, a mi mindeddig még nem sikerült: regény- és beszely-irodalmunk tükrében a múltat valamint a jelen társadalmi mozgalmakat teljesen és híven bemutatni. Ez eszmét a „Gondíizö“- beu látjuk megvalósítva, mely derék szépirodalmi hetilapnak éppen Tolnai Lajos a tőmunkatársa és melyben Mikszáth Kálmán „A képviselőház karzatáról* cziin alatt közli annyira kedvelt rajzait. A „Goudüző* II. évfolyamának előttünk fekvő 4 első száma egyszerre három eredeti regénynyel indul meg: „Az utolsó kuruczvilág* történeti regény 3 kötetben kitűnő regényírónktól Abonyi Lajostól, „A vér hatalma“, mely egy korszerű problémát fejteget, Beniczkyné Bajza Lenkétől, és „Csiricsáry Bertalan ur ő méltósága* czimü társadalmi regényt Vértesi Arnold élénk tollából. Költeményekkel találkozunk legjelesebb lantos költőinktől, u. m.: Vajda János, Kiss József, Endrődi Sándor és Reviczky Gyulától. A kisebb beszélj és rajz igen gazdagon és mintaszerűen van képviselve Mikszáth Kálmán említett rajzsorozata, P. Szathmáry Károly „A helybenhagyott ember“, Szana Tamás „Magyar költők szerelme“, Tóth József „A tilos“, Jakab Ödön „Összeromlott élet* és Tolnai Lajos „Az első eszménykép* stb. dolgozatai által. A lap érdekességét és változatosságát növelik Belet egy rendkívül érdekfeszitő regénye francziából fordítva, és az ismeretterjesztő czikkek, mulattató apróságok, talányok stb. A „Gondüző* megjeleli mindén vasárnap három tömött ivén. Kiadója Székely Aladár Budapesten. Előfizetési ára negyedévre 1 frt 50 kr. Le lm óbb lelkiismerettel ajánlhatjuk e hazafias szellemű, szépirodalmunk színvonalán álló kitűnő vállalatot mindenkinek, ki lelket emelő és képző olvasmányoknak örvendeni tud. A kiadó mindenkinek iugyeu és bérmentve szolgál mutatványszámmal, ki e végett levelező lapon hozzá fordul.

*

„Kiállítási Lapok.“ Az országos kiállítás R á t h Károly által szerkesztett szakközlönyének október 15-iki (45. száma) megjelent a Deutsch M.-féle müv. intézet díszes kiadásában a következő tartalommal: Borászatunk az országos kiállításon. (II.) — A magyarországi légszeszgyárosok pavil- lonja. — Tejgazdasági kiállítás. — Általános lókiállitás okt. 5.—10. — Tárcza: Oroszország lótenyésztése. (Rátli Károlynál a moszkvai kiállításról beterjesztett jelentéséből.) — Kiállítási Krónika. A kiállítási tárgyak eltávolítása. A kiállítók megadóztatása. A hivatalos katalógus javított kiadása. Végleges kiállítói statisztika. Elmaradt kiállítók. Látogatási, vasúti s egyéb kimutatások. — A legfelsőbb kitüntetések első sorozata. — Külföldi kiállítási közlemények: Antwerpen. Becs. Görlitz. New-Orleans. — Az ált. lókiállitás dijai. — A fővárosi pavillonból. — Május—szeptember havi látogatási és egyéb kimutatások. — Illusztrácziók: Borsodi

szoba a háziipar-csarnokban. A légszeszgyárak pavilionj, Kükne Ede kiállítása a gépcsarnokban. — Hirdetések. J

Gazdasági teendők.

Veszprém, ott. 22.

A gyümölcsfák bemeszelése.

A gyümölcsfák törzseinek bemeszelése oly munka mely a fáradságot bőven megjutalmazza. Benieszelés által sok elsatnyult, elhanyagolt fa ismét visszanyeri termőképességét s uj élet fakad bennök. A benieszelés akár vén, akár fiatal fatörzseken alkalmazták miudig előnyösnek bizonyult, mert az illető fák aránylag rövid idő alatt ismét egészséges sima kércret nyertek. S a gyümölcsfák e javítási eszközét mé<tís általában kevesen és ritkán alkalmazzák.

Akár hány gyümölcsösben látni fákat, melyek törzsét különböző elősdiek lepik el, melyeknek kéro-e rákfenés, repedezett stb. Rendes bemeszelés e betegségeket már csirájukban megölné, vagy gyógyításukat tetemesen előmozdítaná.

Legalkalmasabb idő a fák törzseinek bemesze- lésére az ősz a levélhullás után, s hatása annál nagyobb, minél tökéletesebben végzik a munkát, vagyis minél több részeire terjesztik ki a fának.

A mésztejet következőképen készítik: Vegyünk oly oltott meszet, melynek alkalikus részei mé« megvannak, s keverjük össze enyves vízzel úgy, hogy meszelővei a fára mázolva, azon vékony tartós kerget képezzen. Tiszta vizet e czélra azért nem lehet ajánlani, mert erősebb eső a mészréteget könnyen lemoshatja a fáról úgy, hogy a fák bemeszelését a tél beállta előtt ismételni kell, a mi, ha a meszet enyves vízben oltottuk, feleslegessé válik. Némelyek a mésztejbe, hogy a fa törzse ne legyen feltűnően fehér, kormot, vérport stb. kevernek, a mi azért nem ajánlatos, mert a fehér szin a fát bizonyos betegségek ellen megóvja. Minél tisztább a fehér szin, azonnal erősebben veri vissza a rá eső napsugarakat s megóvja a fát fagy esetén a nagyon gyors felengedéstől. Ennélfogva a fehér szint czélszerübb megtartani, mint a sötétet, mely a napsugarakat gyorsabban felfogja s a fát ennek hátrányára át- melegiti.

A fák törzsének bemeszelése különböző rovarok ellen is hathatós szernek bizonyult, különösen, ha még őszszel alkalmazzuk, mivel akkor már igen sok rovar rakta le petéit a kéreg repedéseibe. A xnész- tej megöli a petéket a rovarokkal, valamint a különféle élősdi növényekkel együtt.

A nyálakat, melyek különösen a fiatal gyümölcsfák kérgét szeretik lerágni, csak azáltal lehet ebben megakadályozni, ha a gyümölcsfák törzsét bemeszeljük ; e czélból kevés trágyalét is keverhetünk a mészvizbe s az eredmény annál biztosabb.

Melegen ajánljuk ezt a kertészek s mindazok figyelmébe, akiknek gyümölcsfáik vannak, hogy a sikerről személyesen meggyőződhessenek. A munka és költség csekély s az eredmény bizonyos. A mész- tej általános szer különböző káros befolyások ellen,

melyeknek a gyümölcsfák ki vannak téve.

*

A pinezék kezelése télen. 1. A pincze nyílásait télen, amig lehet, nyitva kell tartani, addig ugyanis, amig a hőmérséklet a fagypont alá nem száll. 2. Minél mélyebben fekszenek a pinezék, annál tovább lehet nyilasaikat nyitva tartani, tehát akkor is, ha a hőmérséklet néhány fokkal a fagypont alá szállt. 3. Ha a hideg tél a pinezét csak oldalon, vagy bizonyos nyílásokon éri, ha például az északi vagy keleti szélnek van kitéve, úgy csak ezt az oldalt kell védeni, az ellenkező oldal vagy az ellenkező oldalon levő nyílásokat nyitva lehet hagyni.

4. Enyhe vagy nem igen hideg téli napokon a piii- czenyilásokat szintén ki kell nyitni, hogy friss, hűvös, tiszta levegő ömöljön a pinezébe s a nedves, dohos, rossz levegő kiszállhasson belőle. 5. A nyárra szóló szabály, hogy: minél hidegebb a pincze, annál jobb, iá télre is érvényes, mert az élelmi szereknek csak akkor árt a pincze hideg levegője, ha a fagypont alá szállt.

*

A télen tojó tyúkok. Amely gazdasszony azt akarja, hogy tyúkjai szorgalmasan tojjanak, etesse zöld eleséggel, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy

Ma midőn ismét e tárgyról mondunk el egyet- mást, talán azt hozhatnák fel ellenünk, hogy fáradságunk felesleges, mert a hirdetésügy hazánkban is teljesen ki van fejlődve és oly rohamosan terjed, hogy a mellett tovább szót emelni nem szükséges.

De ez nem áll.

Ezt csak azok mondják, akiknek látköriik szűk s akik nem ismerik más államok ebbeli óriási haladását.

Angolország. Amerika valóságos csodákat mi- velnek hirdetéseikkel s nekünk alig van fogalmunk arról a tömérdek pénzről, melyet egyesek hirdetésekre költenek.

Virágzó telepek, óriási gyárak, százezer példányban megjelenő hírlapok, mind a hirdetések lankadatlan terjesztésének köszönhetik létüket és felvi- rágzásukot.

De a hirdetések oly nagyszerű eredményei férfias bátorságot, törhetleu vállalkozói szellemet s min- denekfelett számitó észt feltételeznek; s oly gondolkozásmódot, mely nem riad vissza százezreket „kidobni* azon biztos reményben, hogy azok busás kamatokkal térülnek vissza egykoron.

Akadémikus fejtegetések helyett azonban idézzük az angol miniszterelnöknek a hírlapi hirdetések ügyében nyilvánított nézetét s felhozott példáit.

— Tagadhatlan, — úgymond az angol kor- mányférfiu, — hogy az észszerűen folytatott hírlapi hirdetések nagy fontossággal bírnak. A nyomtatott hirdetések hatalma felette nagy s a benyomás, melyet azok az olvasóra gyakorolnak, tisztán attólfügg, hányszor került az illető hirdetés már szeme elé.

Ebbéli nézetét a nagy államférfin, következő palákkal illusztrálta: Ha korunkat- joggal nevezzük i hirdetések korának, akkor az általánosan ismert liudoni labdacs-gyáros Holloway nagyon értett hozzá,^ niként kell a korszellemet kizsákmányolni. S az ő sza-ai, melyek szerint hosszú gyakorlat után, folyton-folyr.^ nagyobbitott hirdetési kiadásaival még most sem képes elérni azt a pihenő pontot, ahol a hirdetés igényelt költség már nem fizetné ki inagat, mint e Kren elsőrangú kapaczitás szavai, hirdetésügyünknek bunyós aktuális jelleget kölcsönöznek.

Holloway azt montsa hogy nem képes annyit költeni hirdetésekre, amen^j aránylagos hasznot ne hoznának házának.

Első hirdetését, melybt.^ az g „páratlan és minden gyomorbajt kigyógyití képes labdacsait*

ajánlotta, 1837. október 15-én tette közzé. Bámulatos előrelátással bízva ügyében, az első reklám eredménytelenségén el nem csüggedve, a gyártás mellett főgondjává az lett, mi módon és mily eszközök által terjeszsze hirdetését s hozza azt annyiszor forgalomba, bogy minél több ember s minél többször olvashassa.

Nem törődött azon nagy összeggel, melyet ezen eszméje keresztiilvitetéhez áldozatul kelle hoznia, de azzal sem, hogy vagyonának utolsó töredékét is odafizette.

És a következmények fényesen igazolták, hogy számítása helyes volt.

Azon arányban, amelyben fizette, nagyobbodott és terjedt, növekedett a hirdetésekért fizetett Összeg is úgy, hogy mig 1842-ben a közölt hirdetések díj- számlája 100.000 írt volt, 1845-ben ezen összeg csaknem megkétszereződött. Látva, hogy minél többet költ a hirdetésekre, annál inkább szaporodik jövedelme is, nem állapodott meg, hanem hirdetési kiadásait még növelte annyira, hogy 1851-ben 400.000, 1855-ben pedig 600.000 frtot költött rá. Jelenlegi évi kiadásai pedig meghaladják a 800.000 forintot.

E rendszer megalapítója Holloway ur, márpor- ladozik, de virágzó háza s az általa hátrahagyott 20 millió forintnyi vagyona, ékes bizonyságot tesznek róla, hogy az áruknak hirdetés utján való észszerű terjesztése eszélyes dolog s a korszellemnek kifolyása.

Még egy másik példát is mondott az angol államférfin. Az eset teljesen hasonló az előbbihrz.

Ayer J. sebészeti szerek gyárosa Massachuset- tes-ben Amerikában, őrült módon költekezett hírlapi hirdetésekre s azáltal gyártmánya annyira elterjedt, hogy nem hosszú élete alatt több mint, 8.000.000 frt vagyonra tett szert.

A Gladstone által felhozott példákon kívül ide igtatjuk még a hires hirdető, Bonner Róbert esetét is, ki mint a New-york-Ledger szerkesztője, a hirdetések terjesztésében nagymesternek bizonyult s ki ezen tehetségének hírnevén kívül nagy vagyont is köszönhet.

Nem lesz érdektelen Bonner következő praktikus, hasonlatba foglalt nézetét elmondani, melyet egy vele vitatkozó legyőzésére nyilvánított:

— Ka önt — mondá Bonner — egy ötszáz tagú küldöttség élén bemutatják az Egyesült-Államok elnökének, lehet hogy később találkozván vele, nem fog önre emlékezni; de ha ez alkalommal hivatkozik arra, hogy ekkor — meg akkor már be lett mutatva s ha kivált ezt többször ismétli, kétségtelen, hogy az elnök előtt ismert egyénné válik. így van az a hirdetésekkel is.

Különben a hirdetések nagy horderejét nem csak egyesek, hanem államok s illetőleg államférfiak is felismerték.

A mexikói angol konzul látva, hogy a német kereskedők nagyon befészkelték magukat s az angoloknak kezdenek a fejükre nőni, sürgős jelentést intézett kormányához, melyben a többi között ezeket mondja:

— Úgy látszik, hogy a német kereskedőknek sikerült Mexikóban a kereskedői fölényt mao-ukhoz ragadni, szivükre kötendő tehát az angol kereskedői ezégeknek. hogy erélyes hirdetések utján áruikat ismertessék és terjesszék a mexikói piaczou.

Ilyen és ezekhez hasonló számtalan példát hozhatnánk még fel annak igazolására, hogy korunkban az eszélyes hirdetéseknek mily nagy előnyei vannak, hogy ezek hatalmával ma úgy a kis, mint a nagy iparnak számolnia kell. A fényes eredményeket tartsak szem előtt keieskedomk, iparosaink s a vagyon tulajdonosai és igyekezzenek a korral lépést tartani e téren is.

Még néhány kedélyes adatot sorolunk fel a hirdetések világából.

Lapunk egyik barátja nagy előszeretettel olvassa a napilapokban megjelenő hirdetéseket. A karácsonyi és újévi ünnepek előtt már hetekkel, különösen bő tartalmú a hírlapok hirdetési rovata és miután a hirdetések már a „felelős szerkesztő* neve után jelennek meg, azok tartalmáért már nem a lap szerkesztősége, hanem kizárólag az illető hirdető ezekek a felelősek.

Igen sokszor fordul elő. hogy olvasók szemrehányást tesznek szerkesztőknek lapjukban megjelenő hirdetésekért, melyek sokat ígérték es a megrendelőnek keveset nyújtottak.

A közönség egy része még mindig abban a hiszemben van, hogy a szerkesztőt még a hirdetésekért is terheli a felelőség, már pedig, ha oly figyelemmel olvasnák a hirdetések szövegét, mint lapunk említett haiatja, a szöveg stílusáról es kamtjáról is felismerhetnék, hogy a hirdetéshez nincs °köze a szerkesztőségnek, különben nem engedné me", hoo-y oly, gyakran kétségbeejtő stílussal fogalmazott hirdetések megjelenjenek. Visszatérve említett barátunkra, ez szives volt a hírlapokból kiollózott „furcsa* hirdetések egész sorozatát rendelkezésünkre bocsátani és közlünk is néhányat, olvasóink szórakoztatására.

Egyik napilapban az ősz kezdetén következő hirdetés jelent meg:

— Csak névaláírással, eladok egy nagy tétel felöltőt stb. — Felöltők, melyek csak névaláírásból állanak, nem ige,n melegíthetnek.

Egy heti lápban közölte egy kereskedő, hogy franczia és olasz borok nála szintén gyári árakon kaphatók. —• Bizony nincs szebb dolog az őszinteségnél.

A következő ollózat már nem a hirdetési, hanem a sürgönyök rovatából került ki. Mikor a Weinrich- ezukorgyár fizetésképtelensége oly nagy izgatottságba hozta az egész monarchia üzleti köreit, az egyik komoly napilappal megesett, hogy a katasztrófa bekövetkezését a következő sürgönynyel közölte : „A tekintélyes Weinrich-czég beszüntette követeléseit.“

Érdekes végeladási hirdetés jelent meg még csak e napokban „L. özvegy végeladása folytatta- tik.“ Ha (az özvegyet) egészben olcsóbban lehetne megkapni, a végeladás gyorsabban fejeztetnék be.

A karácsonyi és újévi hirdetések közt gyakran olvashatók hirdetések a következő bekezdéssel:

20 forinttal olcsóbban, mint mindenütt! ! !

A reklám e neme eszünkbe juttatja a következő történetet:

Egy fiatal uracska a szabónál megrendelt öltözékét váltóval fizette. A szabó, — az öltönyt elkészítvén — elfogadta a váltót, de mikor az elfogadó a váltót lejáratkor be nem váltotta, a szabó hirdetés utján remélte eladhatni váltóját, mely még egyszersmind boszura is alkalmat nyújtott. És csakugyan egy kisebb napilap „Nyílt-téré*-ben olvasható volt:

— X. Y. ur váltói nálam olcsón kaphatók.

Az ily módon pellengére állított gavallér nem vette rósz néven a dolgot, sőt ugyanazon lap legközelebbi számába heigtatta a következő hirdetést:

— Általam elfogadott váltókat 20 százalékkal olcsóbban adok, mint M. M. szabó.

Ezermesterség van mai napság a hirdetések országában. Aki „ismeretség hiányában* „titoktartás* mellett nősülni akar, akinek házra, kertre, pénzre, pupagályra szüksége van, az berukkol a hirdetők glédájába s nem egyszer tökéletes siker koszoruzza bizalmát és kitartását.

Fogadjuk tehát a hirdetéseket mi is nagyobb bizalommal és serénységgel érdekeink előmozdítására!

#vWv^A/w’vSAA.-\)